Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-26 / 55. szám

2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 26. Tagad a gyilkossággal gyanúsított vasúti tisztviselő Csütörtökön adják át Almásit az ügyészségnek A szubot’icai rendőrség szerdán akarta átadrrí az ügyészségnek a gyilkosság­gal gyanúsított Almási Ferenc vasúti tisztviselőt, a szerdai nyomozás folya­mán azonban olyan adatok merültek fel, amelyek megerősíteni látszanak azt a feltevést, hogy özvegy Teleki Albertné Almási áldozna és ezért a rendőrség szükségesnek tartotta Almási további kihallgatását. A rendőrség a Iegulóbbi_ helyszíni szemle alkalmával megállapította, hogy a robbanás folytán nem keletkezeti olyan cürii füst, amely néhány perc le­forgása alatt megfullasztotta volna Te'e­­kinét és ezért az a feltevés állott c!őv hogy mielőtt a robbanás bekövetkezett, az idős asszony már halott volt. Ez esetben. megmagyarázható az is, hogy az égési sebek miért voltak főleg j> holttest hátán és miért nem az arcon, valamint a többi mdliső testrészeken, holott robbanás esetén, minthogy Te e­­kiné csakis arccal lehetett a benzine: edény felé, fordulva, ezeken a testrésze­ken szenvedett volna égési sebeket. A rendőrség azt gyanitja, hogy Almási, amikor Tc'ckiné lefeküdt, bement annak szó' újába és párnát szoritolt a gyeiig' asszony fejére, úgy hogv az megful­ladt. Ezután a még meleg holttes’et ki­vonszolta az ágyból é-i a másik, szem­ben lévő ágy elé helyezte térdeplő helyzetben, majd benzinnel lelocsolta és meggyujtotta. Minthogy az asszony arca cl volt takarva, a benzin csak a hátát és a nyakát érte és így a hátáról teljesen leégett az ing, a háta pe ! valósággal megszenesedett. Most m r vagy az igy származott tüztől robbant fel az edényben ái ó benzin, vagy szán­dékosan' robbantották fel, hogy a bűn­tényt ezáltal elleplezzék. A felrobbant benzintől gyulladhatott meg azu'án az ágynemű is. A jó vidék Irta: Baedckír A »jó v)idék«-ről volt szó, amely még szűziesen tiszta talaja az egye­nességnek, a becsületességnek s a többi evangéliomi erénynek; a jó vidékről, amelyben intrikám entcs nyugalom honol; a jó vidékről, aho­vá még nem férkőzhetett be az irigység és, a korrupció, s ahol a szomszédokat szeretet, az ismerő­söket rokonszenv, a jób,arátokat pe­dig a kölcsönöst önfeláldozás kap­csol egybe kedves társasággá, — s egy idősebb úriember a következő történetet beszélte el. # Ernő öcsém is, én is, Vártornyán születtünk. Ha fölütitek a lekszi­­kont, azt olvashatjátok róla, hogy önálló törvényhatóság; joggal fölru­házott város s ho"- negyvenötezer lakosa van. Hogy hány ezek közt az intelligens, az persze nincs a lekszikohban. Én, a tehetségtelenebb, hamar el­kerültem onnan, az öcsém ellenben, a hasonlíthatatlanul talentumosabb — csodálatos! — ottrekedt és — ez már kevésbé csodálatos! — nem boldogult. Elmés, eleven szellem volt, s talán tulmüvelt is annak a publikumnak amely nagyon is »vi­déki'- volt ahhoz, hogy a kulturált­ság finomabb eredményeit méltá­nyolni tudja. A szellemes emberek különben se népszerűek, s ha tudá­suk is van hozzá, egyenesen kihív­ják a műveletlenek és féügmü veitek ellenszenvét. Ha Ernő — az okta­lan] — emlegette valamelyik olvas­mányát, ráfogták, hogy proccol a tudásával, s ha hallgatott róla, azzal A rendőrség azt a feltevését, hogy bűntény esete forog fenn, azáltal is igazoltnak látja, hogy Almási feleségé­vel azufán is jó viszonyban volt, ami­kor az öregasszony kedvéért már elza­varta a háztól. Megtudta a rendőrség, hogy Almásiné nemrégiben megláto­gatta férjét hivatalában és a fizetés felét kérte. Almási állítólag ekkor oly kijelentést tett feleségének, hogy nem­sokára többet is fog adr.i neki, mint a fele fizetés. A rendőrség szerdán dél­után ismét kihallgatta Almásit, -kit! megpróbált vallomásra bind azonban tagadott. Almásit a csütörtökön adja át az- ügy Adós fizess! ¥ Egy budapesti főmérnök lefoglalta Pesthy igazságügy­miniszter autóját, az állami színházak bevételéi, vala­mint a földmiveiési minisztérium, a törvényszék és a hullaház épületét Budapestről jelentik: A magyar állam ellen pazonyi Lick Elemér fő­mérnök port indított 36.000 korona és kamatai ellen, amit a törvény­szék valorizálva meg is ítélt. A kincstár hosszas húz a-von a után ki­fizette a valorizált tőkét, több mint kétszáz millió koronát, de az ötszá­zalékos kamatokat nem volt hajlan­dó valorizálva kifizetni. A főmérnök erre ügyvédje utján a kincstár ellen végrehajtási kérelmet adott be. a melyben a Nemzeti Színház és az Operaház bevételét, valamint Pes­thy Pál igazságügy miniszter hiva­tali autóját kérte bírói zár aid venni. A központi járásbíróság végrehajtó­in elutasította ezt a kérést azzal a tnegokolással, hogy az állami szín­házak pénztára nem foglalható le és a miniszteri autó sem lehet a végre­hajtói lefoglalás tárgya, mert arra az igazságügyniiniszternek hivatala ellátásához szüksége van. A főmérnök a végzés ellen a tör­vényszékhez fölebbezett. amely helyt adott kérelmének és szabály­talannak mondotta ki a járásbíró­ságnak azt a ténykedését, hogy megtagadta az ügyvéd által megje­lölt lefoglalásokat. Ennek w végzési­nek az indokolása szerint nincs olyan törvényes intézkedés, amely­nek értelmében az állami színházak bevételei a foglalás alól mentesek vádolták, hogy dülyíös a kevésbé müveitekkel szemben s nem méltat­ja őket arra, hogy szóba álljon ve­lük. Bár barátkozó meleg természet volt, nem tudta megnyerni a szive­ket, amelyek bizalmatlanul elzár­kóztak előle — a hibái miatt. Szeretett volna szolgalatokat ten­­ü a szülővárosának, de következe­tesen mellőzték minden oly állás I betöltésénél, ahol alkalma lett volna j ily szolgálatokat tenni. »Nincs gya­korlati érzéke- — mondták. S az­tán könyvmolynak, fantasztának, I komolytalannak kiáltották ki„ mln­­fdennek, ami nemi volt, s igy alkal­matlannak minden közügyi szerep­lésre, ahová »hűvös okosság és praktikus érzék szükséges«. Uwanez a szempont akadályozta meg. hogy közgazdasági tevékeny­égét fejthessen ki. Közel se enged­ek egy bankhoz vagy iparvállalat­ihoz. De hiszen nemcsak kis helye­ken. nagy városokban is bizalmatla­nul néznek arra a pasasra, a,ki nem uj va^y régi adomát ad elő jóízűen, hanem a maga agyából kipattant espriö-vel tarkítja! a társalgását, esetleg olyan írót citál, akit nem ol­­jvásott mindenki és verseket olvas, famit »felnőtt rendes ember igazán nem tesz«. Pár esztendei erőlködés után föl­­jadta a sikerrel immár nem kecseg­tető .meddő küzdelmet, bérbeadta a I házát s a fővárosba költözött. Itt ! hamarosan »-fölfedezték« a talentu­­mos embert, képességeinek megfe­jelő jól dotált állást kapott, s a nyil­vános szerepléséről is olvashattatok elégszer. Nagy és szép munkát vég­zett, amely a legszélesebb körök el­ismerését szerezte meg neki. fyz lennének, a miniszter személyes használatára rendelt autóról p-cdig az, hogy az fontos közérdek ellá­tásnál segítőeszközül szolgálna és ez- alapon al foglalás alól mentes lenne, nem állítható. Az ítélet indokolásának befejezése igy hangzik: — Célját tévesztett és az állam presztízsét rontó lenne, ha a bíró­ságok az állam, mint adós részére olyan kiváltságokat kívánnának biz­tosítani, amelyek a törvénv inten dójával ellenkeznek, de amelyek az állam teljesítőképessége folytán és akkor, amidőn fizetési kötelezettsé­ge kétségtelen, szükségtelenek; ha pedig mégis érvényesíttetnének, az államot, mint szerződő felet, inás szerződő félnél rosszabb elbírálás­nak tennék ki és az állam hitelét rontanák. Az erélyes főmérnök a, kedvező Ítélet után nem elégedett meg Pes­thy igazságügyminiszter autójának és az állami színházak jövedelmé­nek lefoglalásával, hanem követelé­sének biztosítására lefoglaltattu a füldmivelésügyi minisztérium. a központi járásbíróság, a budapesti királyi törvényszék, a Szvetenay­­uccai tetemnéző és az üllői-úti bonctani intézet épületét, illetve ezeknek minden jövedelmét és kö­vetelését ezen ingatlanokra telek­igaz, hogy tizenkét esztendő alatt annyit dolgozott, amennyi egy egész emberöltőre is sok lett volna. A szellemi tulerőltetés tette-e — nem tudom —, bizonyos idő múlva fáradtságot, petyhüdtséget érzett. Alig negyvenötéves korában kidőlt. A hivatalától hosszabb szabadságra ment. fürdőkre.utazott, de a gyógy­kezelés nem használt neki sokat, s Moravcsik professzor végre egészen őszintén megmondta (persze nein nejei, hanem nekem), hogy bátran kérheti a nyugdíjaztatását, mertpa­­raliziss.el van dolgunk, amellyel még soká élhet, de a szellemi munkától tartózkodnia kell. Ajánlotta, hogy a beteg hagyja itt -a zajos várost és költözzön vidékre. A tanácsot megfogadta. Haza­ment. A lakója véletlenül épp akkor vett házat, s igv mingyárt be is költözhetett az örökébe. Otthon a hangulat megváltozott vele szemben. Örömmel fogadták. A helyi lap hosszabb közleménnyel: ün­nepébe városunk jeles fiának szülő­földjén való megtelepedését s annak a reményének adott kifejezést, hogy közügyi tevékenységét ezentúl an­nak a városnak fogja szentelni, amelyhez születésének és ifjúkorá­nak az emlékei'fűzik. Egészen más­ként Ítéltek róla mint régen. A régi­­szabású diákos urak azt találták, hogy »szedátus« lett. hogv megálla­podott és megüllenedetí. s általában az a vélemény alakult ki városszer­te, hogy »leszürődöít«, s hogy most már »komolyan lehet venni«, ö va­lóban komoly lett s hogy a fényes elméje homályosulni kezdett, egé­szen okos. embernek a 'benyomását tette azokra, akik azelőtt oktalannak hitték. Gyakran ismételte magát, känyvüeg be is tábláztait a. A Járás­­bíróság már értesítette is az ügyvé­det hogy ezekre az épületekre a végrehajtást elrendelte és a telek­könyvi elintézés végett megkere­sést intézett a telekkönyvi hatósá­gokhoz. Ez a telekkönyvi megterhelés is természetesen óriási költségeket je­lent illetékekben, adóban és ügyvédi költségben. Ezeket is az állam fogja fizetni. Seidler — a prágai vörös Cézár Miért menesztik a prágai rendőrfőnököt ? Prágából jelentik: A kommunista In­­ternacionálé abban a vitában, amely a csehszlovák párton belül két csoport között dúlt, a kommunista baloldal párt­jára állott, kimondván, hogy hozzájá­rul a kizárásra ítélt kommunista képvi­selők és egyéb megbízhatatlan elemek­nek a pártbői való eltávolításához. A néppárt jobbszárnyának lapja je­lenti, hogy a prágai rendőrfőnök feb­ruár 16-áu háromhavi szabadságra ment, amelyből többé nem fog hivata­lába visszatérni. A lap azt hiszi, hogy a rendőrfőnökkel azért elégedet­lenek, mert a legutóbbi kommunista , tüntetések alkalmával túlságosan szi­gorúan járt el. A Pravo Lidit a csehszlovák kommu­nista párt bomlási folyamatával kapcso­latban elmondja, hegy a prágai radikális pártvezetőség irányítását a háttérből egy koronázott uralkodó abszolutizmu­sával Seidler Ernő volt magyar kom­­ínunistavezér végzi. Seidler, aki a ma­gyarországi kommunizmus bukása után pénzcsempészésből élt, — a moszkvai Comintern tavalyi kongresszusán a cseh kommunista párt főtitkárjává tették meg évi 100.000 cseh korona fizetéssel. Seidler felesége budapesti nő és ugyan­­icsak a cseh kommunista pártban tölt be titkári tisztséget. mint azok az egyének, akiknek már fogyatékos az emlékezőtehetsége, s ezt a földiéi meggondolta ágnak, ala­posságnak minősítették. Sztereotip és kissé már bárgyú mosolvát. ame­lyet szomorú betegsége plántált az arcára, az életbölcsesség és öreg ta­pasztalat humánus és megbocsájtó derűjének mondták. A szellemileg leromlott, letört és bus végzete felé hanyatló romot szívesebben látták mint másfélévtized előtt az életerő­től duzadó. akarásokkal és tehetsé­gekkel gazdag Ernőt, aki tele volt szellemmel, elevenséggel, alkotó­kedvvel. Népszerű lett. A memóriáia csök­kenése folytán már nem vetett föl az újtól borzadó közönségnek uj és bosszantó eszméket, már nem is igen idézgetett külföldi írókat s a saját eredeti megállapításai se ha­tottak sokkal meglepőbben mint a többi vámfornyaiak bölcsességei. Sokkal szimpatikusabb volt igy a földiéi előtt. »Előnyére változott meg«. — mondogatták. Sőt olyan is akadt, aki igy szólt: »Megjött az esze. Nem élt hiába Pesten tizenkét évig«. Már nem zárták el előle a közpályát, beengedték annak sorom­pói közé, s beválasztották egy sereg igazgatóságba, komitébe. Még a szu­­perloritását is szívesen ismerték el, s nem egy helyen elnököl most, ahová azelőtt be se bocsátották. Sőt — mii szóltok hozzá? — a múlt hónapokban, mikor a polgármes­terük meghalt, annak az állásával is megkínálták. * — Es ő? — kérdeztük feszült kí­váncsisággal. — Elfogadta? — Annyira nem hülyült meg, — felelt az elbeszélő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom