Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-26 / 55. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 26. Tagad a gyilkossággal gyanúsított vasúti tisztviselő Csütörtökön adják át Almásit az ügyészségnek A szubot’icai rendőrség szerdán akarta átadrrí az ügyészségnek a gyilkossággal gyanúsított Almási Ferenc vasúti tisztviselőt, a szerdai nyomozás folyamán azonban olyan adatok merültek fel, amelyek megerősíteni látszanak azt a feltevést, hogy özvegy Teleki Albertné Almási áldozna és ezért a rendőrség szükségesnek tartotta Almási további kihallgatását. A rendőrség a Iegulóbbi_ helyszíni szemle alkalmával megállapította, hogy a robbanás folytán nem keletkezeti olyan cürii füst, amely néhány perc leforgása alatt megfullasztotta volna Te'ekinét és ezért az a feltevés állott c!őv hogy mielőtt a robbanás bekövetkezett, az idős asszony már halott volt. Ez esetben. megmagyarázható az is, hogy az égési sebek miért voltak főleg j> holttest hátán és miért nem az arcon, valamint a többi mdliső testrészeken, holott robbanás esetén, minthogy Te ekiné csakis arccal lehetett a benzine: edény felé, fordulva, ezeken a testrészeken szenvedett volna égési sebeket. A rendőrség azt gyanitja, hogy Almási, amikor Tc'ckiné lefeküdt, bement annak szó' újába és párnát szoritolt a gyeiig' asszony fejére, úgy hogv az megfulladt. Ezután a még meleg holttes’et kivonszolta az ágyból é-i a másik, szemben lévő ágy elé helyezte térdeplő helyzetben, majd benzinnel lelocsolta és meggyujtotta. Minthogy az asszony arca cl volt takarva, a benzin csak a hátát és a nyakát érte és így a hátáról teljesen leégett az ing, a háta pe ! valósággal megszenesedett. Most m r vagy az igy származott tüztől robbant fel az edényben ái ó benzin, vagy szándékosan' robbantották fel, hogy a bűntényt ezáltal elleplezzék. A felrobbant benzintől gyulladhatott meg azu'án az ágynemű is. A jó vidék Irta: Baedckír A »jó v)idék«-ről volt szó, amely még szűziesen tiszta talaja az egyenességnek, a becsületességnek s a többi evangéliomi erénynek; a jó vidékről, amelyben intrikám entcs nyugalom honol; a jó vidékről, ahová még nem férkőzhetett be az irigység és, a korrupció, s ahol a szomszédokat szeretet, az ismerősöket rokonszenv, a jób,arátokat pedig a kölcsönöst önfeláldozás kapcsol egybe kedves társasággá, — s egy idősebb úriember a következő történetet beszélte el. # Ernő öcsém is, én is, Vártornyán születtünk. Ha fölütitek a lekszikont, azt olvashatjátok róla, hogy önálló törvényhatóság; joggal fölruházott város s ho"- negyvenötezer lakosa van. Hogy hány ezek közt az intelligens, az persze nincs a lekszikohban. Én, a tehetségtelenebb, hamar elkerültem onnan, az öcsém ellenben, a hasonlíthatatlanul talentumosabb — csodálatos! — ottrekedt és — ez már kevésbé csodálatos! — nem boldogult. Elmés, eleven szellem volt, s talán tulmüvelt is annak a publikumnak amely nagyon is »vidéki'- volt ahhoz, hogy a kulturáltság finomabb eredményeit méltányolni tudja. A szellemes emberek különben se népszerűek, s ha tudásuk is van hozzá, egyenesen kihívják a műveletlenek és féügmü veitek ellenszenvét. Ha Ernő — az oktalan] — emlegette valamelyik olvasmányát, ráfogták, hogy proccol a tudásával, s ha hallgatott róla, azzal A rendőrség azt a feltevését, hogy bűntény esete forog fenn, azáltal is igazoltnak látja, hogy Almási feleségével azufán is jó viszonyban volt, amikor az öregasszony kedvéért már elzavarta a háztól. Megtudta a rendőrség, hogy Almásiné nemrégiben meglátogatta férjét hivatalában és a fizetés felét kérte. Almási állítólag ekkor oly kijelentést tett feleségének, hogy nemsokára többet is fog adr.i neki, mint a fele fizetés. A rendőrség szerdán délután ismét kihallgatta Almásit, -kit! megpróbált vallomásra bind azonban tagadott. Almásit a csütörtökön adja át az- ügy Adós fizess! ¥ Egy budapesti főmérnök lefoglalta Pesthy igazságügyminiszter autóját, az állami színházak bevételéi, valamint a földmiveiési minisztérium, a törvényszék és a hullaház épületét Budapestről jelentik: A magyar állam ellen pazonyi Lick Elemér főmérnök port indított 36.000 korona és kamatai ellen, amit a törvényszék valorizálva meg is ítélt. A kincstár hosszas húz a-von a után kifizette a valorizált tőkét, több mint kétszáz millió koronát, de az ötszázalékos kamatokat nem volt hajlandó valorizálva kifizetni. A főmérnök erre ügyvédje utján a kincstár ellen végrehajtási kérelmet adott be. a melyben a Nemzeti Színház és az Operaház bevételét, valamint Pesthy Pál igazságügy miniszter hivatali autóját kérte bírói zár aid venni. A központi járásbíróság végrehajtóin elutasította ezt a kérést azzal a tnegokolással, hogy az állami színházak pénztára nem foglalható le és a miniszteri autó sem lehet a végrehajtói lefoglalás tárgya, mert arra az igazságügyniiniszternek hivatala ellátásához szüksége van. A főmérnök a végzés ellen a törvényszékhez fölebbezett. amely helyt adott kérelmének és szabálytalannak mondotta ki a járásbíróságnak azt a ténykedését, hogy megtagadta az ügyvéd által megjelölt lefoglalásokat. Ennek w végzésinek az indokolása szerint nincs olyan törvényes intézkedés, amelynek értelmében az állami színházak bevételei a foglalás alól mentesek vádolták, hogy dülyíös a kevésbé müveitekkel szemben s nem méltatja őket arra, hogy szóba álljon velük. Bár barátkozó meleg természet volt, nem tudta megnyerni a sziveket, amelyek bizalmatlanul elzárkóztak előle — a hibái miatt. Szeretett volna szolgalatokat tenü a szülővárosának, de következetesen mellőzték minden oly állás I betöltésénél, ahol alkalma lett volna j ily szolgálatokat tenni. »Nincs gyakorlati érzéke- — mondták. S aztán könyvmolynak, fantasztának, I komolytalannak kiáltották ki„ mlnfdennek, ami nemi volt, s igy alkalmatlannak minden közügyi szereplésre, ahová »hűvös okosság és praktikus érzék szükséges«. Uwanez a szempont akadályozta meg. hogy közgazdasági tevékenyégét fejthessen ki. Közel se engedek egy bankhoz vagy iparvállalatihoz. De hiszen nemcsak kis helyeken. nagy városokban is bizalmatlanul néznek arra a pasasra, a,ki nem uj va^y régi adomát ad elő jóízűen, hanem a maga agyából kipattant espriö-vel tarkítja! a társalgását, esetleg olyan írót citál, akit nem oljvásott mindenki és verseket olvas, famit »felnőtt rendes ember igazán nem tesz«. Pár esztendei erőlködés után följadta a sikerrel immár nem kecsegtető .meddő küzdelmet, bérbeadta a I házát s a fővárosba költözött. Itt ! hamarosan »-fölfedezték« a talentumos embert, képességeinek megfejelő jól dotált állást kapott, s a nyilvános szerepléséről is olvashattatok elégszer. Nagy és szép munkát végzett, amely a legszélesebb körök elismerését szerezte meg neki. fyz lennének, a miniszter személyes használatára rendelt autóról p-cdig az, hogy az fontos közérdek ellátásnál segítőeszközül szolgálna és ez- alapon al foglalás alól mentes lenne, nem állítható. Az ítélet indokolásának befejezése igy hangzik: — Célját tévesztett és az állam presztízsét rontó lenne, ha a bíróságok az állam, mint adós részére olyan kiváltságokat kívánnának biztosítani, amelyek a törvénv inten dójával ellenkeznek, de amelyek az állam teljesítőképessége folytán és akkor, amidőn fizetési kötelezettsége kétségtelen, szükségtelenek; ha pedig mégis érvényesíttetnének, az államot, mint szerződő felet, inás szerződő félnél rosszabb elbírálásnak tennék ki és az állam hitelét rontanák. Az erélyes főmérnök a, kedvező Ítélet után nem elégedett meg Pesthy igazságügyminiszter autójának és az állami színházak jövedelmének lefoglalásával, hanem követelésének biztosítására lefoglaltattu a füldmivelésügyi minisztérium. a központi járásbíróság, a budapesti királyi törvényszék, a Szvetenayuccai tetemnéző és az üllői-úti bonctani intézet épületét, illetve ezeknek minden jövedelmét és követelését ezen ingatlanokra telekigaz, hogy tizenkét esztendő alatt annyit dolgozott, amennyi egy egész emberöltőre is sok lett volna. A szellemi tulerőltetés tette-e — nem tudom —, bizonyos idő múlva fáradtságot, petyhüdtséget érzett. Alig negyvenötéves korában kidőlt. A hivatalától hosszabb szabadságra ment. fürdőkre.utazott, de a gyógykezelés nem használt neki sokat, s Moravcsik professzor végre egészen őszintén megmondta (persze nein nejei, hanem nekem), hogy bátran kérheti a nyugdíjaztatását, mertparaliziss.el van dolgunk, amellyel még soká élhet, de a szellemi munkától tartózkodnia kell. Ajánlotta, hogy a beteg hagyja itt -a zajos várost és költözzön vidékre. A tanácsot megfogadta. Hazament. A lakója véletlenül épp akkor vett házat, s igv mingyárt be is költözhetett az örökébe. Otthon a hangulat megváltozott vele szemben. Örömmel fogadták. A helyi lap hosszabb közleménnyel: ünnepébe városunk jeles fiának szülőföldjén való megtelepedését s annak a reményének adott kifejezést, hogy közügyi tevékenységét ezentúl annak a városnak fogja szentelni, amelyhez születésének és ifjúkorának az emlékei'fűzik. Egészen másként Ítéltek róla mint régen. A régiszabású diákos urak azt találták, hogy »szedátus« lett. hogv megállapodott és megüllenedetí. s általában az a vélemény alakult ki városszerte, hogy »leszürődöít«, s hogy most már »komolyan lehet venni«, ö valóban komoly lett s hogy a fényes elméje homályosulni kezdett, egészen okos. embernek a 'benyomását tette azokra, akik azelőtt oktalannak hitték. Gyakran ismételte magát, känyvüeg be is tábláztait a. A Járásbíróság már értesítette is az ügyvédet hogy ezekre az épületekre a végrehajtást elrendelte és a telekkönyvi elintézés végett megkeresést intézett a telekkönyvi hatóságokhoz. Ez a telekkönyvi megterhelés is természetesen óriási költségeket jelent illetékekben, adóban és ügyvédi költségben. Ezeket is az állam fogja fizetni. Seidler — a prágai vörös Cézár Miért menesztik a prágai rendőrfőnököt ? Prágából jelentik: A kommunista Internacionálé abban a vitában, amely a csehszlovák párton belül két csoport között dúlt, a kommunista baloldal pártjára állott, kimondván, hogy hozzájárul a kizárásra ítélt kommunista képviselők és egyéb megbízhatatlan elemeknek a pártbői való eltávolításához. A néppárt jobbszárnyának lapja jelenti, hogy a prágai rendőrfőnök február 16-áu háromhavi szabadságra ment, amelyből többé nem fog hivatalába visszatérni. A lap azt hiszi, hogy a rendőrfőnökkel azért elégedetlenek, mert a legutóbbi kommunista , tüntetések alkalmával túlságosan szigorúan járt el. A Pravo Lidit a csehszlovák kommunista párt bomlási folyamatával kapcsolatban elmondja, hegy a prágai radikális pártvezetőség irányítását a háttérből egy koronázott uralkodó abszolutizmusával Seidler Ernő volt magyar komínunistavezér végzi. Seidler, aki a magyarországi kommunizmus bukása után pénzcsempészésből élt, — a moszkvai Comintern tavalyi kongresszusán a cseh kommunista párt főtitkárjává tették meg évi 100.000 cseh korona fizetéssel. Seidler felesége budapesti nő és ugyanicsak a cseh kommunista pártban tölt be titkári tisztséget. mint azok az egyének, akiknek már fogyatékos az emlékezőtehetsége, s ezt a földiéi meggondolta ágnak, alaposságnak minősítették. Sztereotip és kissé már bárgyú mosolvát. amelyet szomorú betegsége plántált az arcára, az életbölcsesség és öreg tapasztalat humánus és megbocsájtó derűjének mondták. A szellemileg leromlott, letört és bus végzete felé hanyatló romot szívesebben látták mint másfélévtized előtt az életerőtől duzadó. akarásokkal és tehetségekkel gazdag Ernőt, aki tele volt szellemmel, elevenséggel, alkotókedvvel. Népszerű lett. A memóriáia csökkenése folytán már nem vetett föl az újtól borzadó közönségnek uj és bosszantó eszméket, már nem is igen idézgetett külföldi írókat s a saját eredeti megállapításai se hatottak sokkal meglepőbben mint a többi vámfornyaiak bölcsességei. Sokkal szimpatikusabb volt igy a földiéi előtt. »Előnyére változott meg«. — mondogatták. Sőt olyan is akadt, aki igy szólt: »Megjött az esze. Nem élt hiába Pesten tizenkét évig«. Már nem zárták el előle a közpályát, beengedték annak sorompói közé, s beválasztották egy sereg igazgatóságba, komitébe. Még a szuperloritását is szívesen ismerték el, s nem egy helyen elnököl most, ahová azelőtt be se bocsátották. Sőt — mii szóltok hozzá? — a múlt hónapokban, mikor a polgármesterük meghalt, annak az állásával is megkínálták. * — Es ő? — kérdeztük feszült kíváncsisággal. — Elfogadta? — Annyira nem hülyült meg, — felelt az elbeszélő.
