Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-01 / 30. szám

1925, február 1 BÄCSMEGYEI NÄPLÖ 15. olđtf. Látogatás Jókainál** A jubileum után Irta : Baedeker 1S94. március elején, amikor már ki­pihenhette a 'jubileumi' ünnepségek• iára* dalmait, fölkerestem Jókai Mórt Meg akartam tőle kérdezni: hegy’ érzi ma­sát a Jókai Mór ürmepióséte alakúit bizottság több havi cmycdétlcn munkás­sága után? Nagyon csodálkoztam, mikor a' ház­mester azt mondta, hogy koszorús köl­tőnk már nem Lakik a rési házban, meg­­sáokóít lakásán, meghitt szobáiban. —‘ Hát hová költözött? — kérdem. r— A Thonet-udvarba, — felelte a ház­mester. Beültem egy fiakkerbe (mert a mi­niszterekhez komfórtáblin, Jókaihoz két­fős at un jár az ember) s clhajtattam a dunaparti palotához, ahol először termé­szetesen a házfelügyelőt kerestem föl. —• Jókai képviselő ur hányadik eme­leten lakik? — kérdeztem tőle. — Nagyságos Jókai ur az összes eme­leteken lakik, — volt a felelete. — Tessék?!? — Úgy, úgy. — Ön valószínűleg azt akarja . mon­dani, hogy az egész, házat lakja? — Azt, azt. — Mégis, hol vannak a lakószobái?. — kérdeztem. — Lakószobája csak egy van, — fe­lelte a házfelügyelő. leg' a Révai Testvérek icöái vesboiljábart szólaltatta; meg' a csengőt, mert néhány perc m'ulva egy szedcgycrek (a Ti'agyor Hiányos, tcrzohborz, réndcticri üstökű, barna fia) jelent' meg .'a' küszöbön, s vi­gyorgott a költőre' egy, kéziratot leső párduc'.vagy hiuz kárörvendezésévcl. — Itt a kézirat, — mondta a. költő, átnyújtva 'néki a teleirt lápokat,-­­Mondd meg . a gazdádnak,' kegy a .követ­kező' kötetért no holnap,' hátiéin csak holnap után küldjön. Miután a kis fekete manó eltűnt, hozzám fordult a koszorús író s így szólt: — Holnap ugyanis' vasárnap van, s legalább délután szeretnék a családom körében lenni s, néhány órát pihenni. Képzelje: vizkereszt óta nem láttam se a Lányomat, se a vömet. — Úgy látszik, hogy képviselő ur most nagyon el van Jógialva. Jókai: A látszat nem csal. Csakugyan teleim: es barátaim rendeztek, nem ug;-> ütött-'ki, ahogy ők-nemes és dicséretes szándékukkal gondolták. A .nagy-,' kö­zép-, kis-, szül:-, Kiiiicebb-, legszűkebb és a vé.trű!*ajióhb!.tottságot az a törek­vés vezette, hagy Uénytímsoebbé és gondtalanabbá tegyél: az életemet. 1 áj­­dálom, ez nem sikerült nekik. Mos t sokkal rosszabbul élek ós hatszorta töb­bet kell dolgoznom. De erről se Eötvös Córánd, se- Szarkafalvi Mátyás, a r.'gj * bizottságunk 13.860. szánni tagja«nem tehet. S ér: nem in panaszkodom. A munkát megszoktam és most se irtózom tőle.. Csak azt sajnálom (s ezt igazán nem érdemeltem -még a világ ezen leg­több tagú bizottságától), hogy régi ké­nyelmes szállásomat fel kellelt adnom s ügyetlen szobára szorulnom, — meg azt, hogy még az estéit. tarokkpártira sincs érkezésem. A kiadásaim ebben az esz­tendőben annyira felszaporodtak, hogy kénytelen vagyok minden istenadta nap legkevesebb üzxaiöt órát • dolgozni, ha tudniillik» meg akarom szerezni azt az összeget, melyre okvctctienül szüksé­gem van. Azelőtt naponta csak Iíét órát sok a dolgom. A jubileum, melyet tisz­irtam, s ez a kis munka meghozta a szerény jövedelmet, ajnely igényidé KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KÉT UJ NŐK — Hányadik emeleten? - -— A negyediken. — Itthon van ilyenkor, a képviselő­­ur? — A képviselő ur mindig itthon van. A jubileum, óta. amióta tudniillik ide köl­tözött, még nem volt kint a házból. Beültem a lift pici szalonjába és íöl­­luizattam magam Budapest egyik legna­gyobb bérházáuak a negyedik emeleté­re, ahol' egy a. folyosón lődörgő fiatal­embertől (akiről" később kiderült, hogy a Jókai-muzeum egyik őre) megtudtam, melyik szobában kell keresnem a világ Icgösszesebb müveinek nagynevű szer-1 zőjét Becsöngettem. Egy másik fiatul pol­gártársam nyitott ajtót, akiről később szintén kitűnt, hogy egyik kusztosza a Jókai-gyüj töményeknek. Egy előszobába értem, amely tele volt ládákkal.' Ezeknek a felnyitásával és tartalmuknak a rendezésével foglal­kozott az én fiatalemberein, inig a belső tágas szobában Jókai lakott. E pillanat­ban is az Íróasztalánál ült. Tolla azzal a fáradhatatlansággal rajzolta papirosra az ö ismert gömbolyded gyüngj betűit, mint az előbbi ötven esztendőben. Mikor megpillantott, bólmgatctl: a fé­levei, rámutatott'egy kar.csszékrc s így szólt: — Szép, hogy eljött. Égj' Jclcsít cl vagyok foglalva, de azért mégis örülök. Hanem egy. kis türelmet kérek, csak addig, inig ezt "a kötetet befejezem, — már a közepénél tartok. Mintegy másfél óra múlva befejezte az írásait. készen volt a kötettel. Megnyomta az Íróasztalán levő villamos­készülék egy gombját, mely valószínű*. ') Azok •: rúnáira, -akik nem emlékez­hetnek a több mint harminc év előtti Jukai-iubiieumrn. megjc-gyze-tii. hogy a Vagy költő ötvenesztendő irói jubileu­mának a megünneplésére monstro-bizett­­ság alakult, amely igazán gyönyörű eredménnyel dolgozott. \ költőt annyira elárasztották 'ovációkkal és emléktár­gyakkal. hogy az magának az iitniepelt­uck is ... sok. volt. Ezt figuráztam ki akkor a Pesti A’nn/ö-bun. E kis bohó­ságnak bizonyára igen csekély az érté­ke. de én szeretem, mert koszorús köl­tőnk maga azt nem találta rossznak s jóízűen nevetett rajta. A jubileumot 1894 január G-án. Ijáromkirályc-k napján, : ártották meg. (E harminc esztendőnél régibb cikk­nek a közlését abból az alkalomból, hogy a legnagyobb magyar regényíró centennűricmát világszerte ünnepük, ak­tuálisnak tartottuk. A szeri;.) Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól váltok, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más s szeretlek is benneteket. '• Zavarosak, mint cn, - • : termékenyek, mint én, zavaros fonások, melyekből aranyat mostam, igazi aranyai. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazahbak a meddő gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenelesen-cikázó iétoyaságom.mal, ha nem lennétek ti, megértők, megbocsátok, elvtelen szentek, jámbor pogány oki bizonytalan jók, valóság hu sáfárjai. r-Ha vaniok, vagy vajat mérlek, kirakatot szemléltek komolykodó szukertelemmoi s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mini pz albatroszok, fölkacagok az őrömtől, hogy vagytok s én is vagyok, mellettetek. Hozzatok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórra}, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik féleségem, mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. PILLE Te mindig hátratekintesz, vagy mindig előre szomorú szemeiddel. Figyeld inkább c pillét, mely most erre röpül, egymásra ájult, drjöngö fejeink közt, lelesz Ívja magát a méz örömével, szárnyalt veregetve ragyog a napban s úgy táncol hálra-elöre mint emlék, útravaló, el-nem-múló ajándék, u múltra, jövőre, hogy szinte mozdulatlan és túl a bobnd időn áll, mint az örökkévalóság« háztartásom icimtarúiaia szükséges N-Olt. . . ■ ti sorok, irójn; fiat az a szizcztx fo­rmt, íatsly. össze:-, mii veinek- a tiszteleá­­ciii.u volt? Jókai: Az a százezer íotínlV Hát ked­­vjüs barátom, az a százaié? forint éppea húrom esztoadefs lesz eiéj: — kézbőrre. 1'. sorok iróis: U szeriül tehát a háu - felügyelő igazat mondott, midőn azt 41- üti, hogy Nagyságod az egész házat lakja? ■Jókra: Eu egyszer 03s ■ icíazraciidó: eirnii lapot szerkesztettem, de az se volt igasmondóob. mint <5 tisztelt ,Iiáz becsü­letes 'felügyelője. Nemcsak hogy non sértem ci többé a régi lakásoinion, de az Oaász , székesfővárosba" alig találkozott •ház, hfety céljaimra alkalmas tett' volna. Végre,, hosszas alkudozások után sike­rült a Tho-neí-udvar - lakóit tisztességes kárpótlással rávenni, hogy engedjék ál a lakásaikat énnekem. E sorok írója: — ■??•?■■, Jókai: Az a három kérdőjel, amelye­ket ön a levegőbe néz, hihetőleg azt akarja kérdezni, hogy initíek nekem ez az óriás palota? , H sorok írója: Csakugyan azt óhaj-' tettem megkérdezni. Jókai: Nos hát, valahol csak' el kel­lett helyezni a Jókai-muzeutnot! /; sorok írója: — ! ! ! Jókai: ön most meg felkiáltójeleket bámul a levegőbe. Értse meg. kérem: annak a sck. mindenfélének, amit ötveu éves jubileumom alkalmával a/, ország különböző vidékeiről emlékül kaptam, rettenetes sole hely kellett. \ gyöngéd rokortszenv és lelkes-bármiiás e szám­talan apró és nagy ajándékát nem he­lyezhettem cl valami raktárba. Noblesse oblige. Kénytelen véltem belőlük múzeu­mot csinálni. li serok írója: .Mért ,aem ’ tetszett a tárgyakat íülajánlaai u Nemzeti Jftu­­zemnxiak? Jókai: Ezt. megtettem, de Pulss&y hallani se akart róluk. így is panaszko­dik, hogy a xMuzeumban mar nincsen semmi fölös hely. Már a főrendiházat se szívesen tűri benne, pedig ez egyike a iegérdekosebb hazai régiségeknek. De különben is az én múzeumom masában is nagyobb a nemzetinél, száztizeikét szobában van fölhalmozva ,s még egyre érkeznek a küldemények. Ma reggel is jött valami húsz láda felirat. .Most már. érti ön, hogy mire kel! a százezer- forint. li sorok írója: 11 szerint a jubileum a. közönségre sokkal előnyösebb yo'í, mint az iinnepeltre nézve. Jókai: A számomra és megünneplé­semre rendezett jubileum gyönyörű volt s én örökké hálás leszek érte nemze­temnek, mely hátralevő-éveimet ez ün­nepségük emlékeivel akart:, t.vgédeskc­ni. Da, édes öcsém, én nem panaszko­dom. Ezt u célját a magyar nemzet ném éne cl. Megszaporitotía veié dolgai­mat, a gondjaimat és a l.óiteégcimví. Képzelje csak: városoknál, ncgyélctői, községektől, társulatoktól, egyesületek­től nem kevesebb miut1 ü.:e;: Hétezer­­riyclcszázhaívanhat i, Urai. érkezeit hoz­zam, ezekből hár"crrie2,erhátszijzhúsz on­­nyolc bérrnentetkniil. A 'í!.qr:e*-ház százlizőnkét, sztbájának u Ul-ain faggnék iičmžrtem hódolatának, e stzá? ktállitásu nj. ilatkezatai, amelyeket nekem kellőit berámáztataom. Ön azt siíndja, hogy a papiroskosúrba is dobiia-tr:-.:«'v.-.lra őket? Ugyan, hóvá gondol? Kinek van annyi papiroskosara? Meg aztán ucm is mei­­tem megcsonkítani s teíjcsack keltet: hagynom a gyűjteményt. Mky valame­lyik község vagy Ipattár.'.ulat sikkasz­tással vádolt volna ke. az utókor előtt, ha'egy, ilyen okmány;.- nemzet tiszte­letének elkallódott ve!; Nem kevés helyet foglalnak e! a tiszteleti- ez óisz­­tagsági oklevelek is. melyeknek száma eddigelé hatezérőtszáztkcorJiéíre reg, de föl fog menni legkevesebb hétezerre, mert egyesületeink rokóv-venvének e íTj’ilvánulásaí rnág egyre érkezzek: min­den postával, . sokszor bérrzc.itve L. Megint hétezer, rtlnítí, hétezer szsg és

Next

/
Oldalképek
Tartalom