Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-20 / 49. szám
6. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. február 20. Képtelen krónika 1. AZ ELSŐ FECSKE tegnap megjelent Palloson egy nádíödeles eresz alatt. Megigazította ócska fészkét, vidáman j csicsergett a déli napsütésben és az el- j képcdt 1 lázbeliek élénk csodálatára ép j úgy viselkedett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy ö, a kis,fecske inár februárban Palicson sütkérezzen. ffogy mért volt óban sietős a kisrecskének, azt senki se tudja, ta-: Iáik összeveszett a babájával, vagy re-5 kordot akart teremteni, valószínű azon-. ban, hogy az időjárás csalta lépre, mert; a 'kisfecskének sajnos nincs Zsebnaptá-' ra*, hogy megnézhesse milyen hónap és' hányadika van, a kisíeeske nem menet-; rend szerint indul és igy történhetett j csak, hogy hat’héttel 'előbb jött cl dél- i rő! 'Szubotica felé. Palicson mindenki i megbámulta a csodájatos madarat és az ,• emberek azt mondták: »itt a tavasz.« Az éjszaka azonban nagy szél kerekedett, a levegő lehűlt és a kisíeeske megfázott. Egész éjjel köhögött, aztán reggelre kampec lett a kisíeeske, beadta a kulcsot, tneghaJt A kisíeeske a tavasz halottja, mindenki hajtsa meg előtte szive gyászlobogóját, mert a kisfecske egy hős, egy vitéz, egy vértanú, aki eljött tavaszt hozni a télbe és jaj ismét kiderült, hogy egy fecske még nem csinál tavaszt. 2, LE A KALAPPAL! — kiabálták a párisi kalaposok a Divat Ligája, közgyűlésén, amikor Ottrofi, az elegáns világfi azt indítványozta, hogy az üdvözlés szertartásait ezentúl redukálni kell és pedig úgy, hogy ia férfiak ne kalapievéve köszöntsék egymást, hanem fejbólintással, vagy rövid,, katonás szanálással. Solu» igy még nem kólintották fejbe a francia — és ha ez az ötlet erőre kap, az egész világ — kalaposait és soha ilyen pánik nem támadt még a kalapiparban. se földrengés, se bankbukás, se háború hírűre, mint amekkora riadalmat- ez az indítvány támasztott. Hogyisne kérem, tessék elképzelni! Kiszámították ugyanis, hogy a lórii kalapok kilencven százaléka a köszönésben megy tönkre. Ez a köszönet azért, hogy az ember udvarias. Vannak előzékeny emberek, akik rettentő messzire meglóbázzák a kalapjukat, egész köröket, írnak 1c a levegőben, akár egy üstökös és minduntalan fogdossák a karimáját, amely igy részben kikopik, részben elzsirosodik. Szlvelzsirosodásban múlik ki a legtöbb kalap és hozzá még nem a saját, hanem a gazdája zsírján hízik halálra. Az ilyen sokat és nagyot köszönő férfiak ■ kétszerannyi kalapot fogyasztanak, mint a neveletlen vagy kisismeretc ségü emberek. Eszerint a kalapról mindjárt következtetni is lehet az illető modorára és jellemére. A modern ember az egész leikét a" kalapjában hordja. Ezt a kaiapgyárosek persze jól.tudják, de 'azt is tudják, hogy ha divatba jön az újfajta köszönés, a kalapok legalább háromszor annyi iáéig fognak tartani, mint eddig. Szóvá! egyáltalán nem pszihoanalitikai háttere van ennek a kalapos mozgalomnak, ez kenyérharc élctre-halálra és bár a kalaposok ilyen szén jelszavakat Írtak is zászlajukra: Legyünk udvariasak! Meg kell menteni a nemes tradíciókat! Az úriember kalaplevéve köszön!« stb. mégis a profit jaiveszókel az előzékenység tógája mögött. Mentjük meg a szegény kalapgyárosokat. Le a kalappal! 3. 46.000 BOLHÁT adományozott vég- rendeietíleg M. N. C. Rotschüd a British- múzeumnak Londonban. Negyvenezer bolha egyrakáson testvérek közt is szép leisztung hát még a Rotschila fcölhagyüjteménye. amelyben a világ öszszes bolharajtái voltak összeszedve, európai, ázsiai, afrikai, amerikai és ausztráliai bolhák, mindkét nemben képviselve, csupa gyönyörű tenyészpéldány. Ez a kollekció egy élet hosszú és fáradságos munkájának eredménye, mert M. N. C. Rotschild a famíliától eltérően nem a pénzszerzésnek, hanem a boihagyüjtésnck szentelte minden érdeklődését. Ilyen különc fitt veit ez a Rotschild, aki valószínű igy gondolkozott: : Pénzem az van úgyis elég, valami feltűnőbbet, különösebbet kellene csinálni« —- és mivel a Rotschild egy tehetséges, tudományos férfiú volt, a fajtáját jellemző ádáz kitartással a bolhákra vetette magát; Könnyű volt neki kitartani, az anyagi források arrafelé sohasem dugultak be. A British-muzeurn most vette revízió alá a bolhagyüi töményt és mint az angol lapok írják, az a maga, nemében páratlanul tökéletes. Egy ideális bolhakcllekció. Méltó a Rotschildok nagy arányaihoz. És ha a Rotschild név egyszer majd le is tűnik a kapitalizmus forgósain padáró], a tudomány örökké meg fogja őrizni emlékét az utókor szántára, de ekkor már nem úgy fog élni az emberek tudatában, hogy: Rotschíld, a milliárdos bankár«, hanem Rotschild, a csodálatos bolhagyűjtő.« (t. i.) A prágai kormány képviselteti magát a komáromi Jókai-önnepélyen Pozsonyból jelentik: Kontáromban szerdán nagyszabású Jákai-emlékünnepélyt. rendeztek, amelyen a város egész közönsége résztvett. A színházban ünnepi előadásban az Aranyember került színre. Az ünnepélyen a hatóságok képviselői is megjelentek. Komáromban, az iró szülővárosában vasárnap újból nagyszabású Jókai-emlékünnopély lesz, amelyen képviseltetni fogja magát a Magyar Tudományos Akadémia, a budapesti Kisfaludy- és Petőfi-társaság, valamint a debreceni egyelem. Massarvk köztársasági elnök, akit szintén meghívtak az emlékünnepélyre, a kabinetiroda utján magyar nyelvű levélben értesítette az ünnepély rendezőségét, hogy a legnagyobb sajnálatára nem jelenhet meg vasárnap Komáromban. A csehszlovák kormányt Kállay miniszter fogja képviselni. Az eladóit halottak bosszúja A lelkifurdalás halálba kergetett egy földbirtokost Tordáró! jelentik: Az erdélyi közvéleményt nem mindennapi öngyilkosság részletei foglalkoztatják. Az eset tragikus liősc Térnév Ferenc ötvenkilenc éves ujtordai jómódú földbirtokos, aki általánosan tisztelt és. becsült Dolgára volt a városnak. Másfél évvel ezelőtt, valami különös sugallattól megszállva az a gondolata támadt, hogy az nkordat református temetőben lévő családi sírboltját eladja, A kriptának csakhamar akadt is vevője egy gazdag ni tordai polgár személyében, akivel Terney nemsokára meg is egyezett s a szerződést is megkötötte. A szerződésben megállapodtak. abban a terminusban is. ameddig az eladónak kötelessége a kriptát kiüresiteni. Az egyezség alapján Terneynek ki kellett volna lakoltatnia évekkel ezelőtt eihuh gyermekei koporsóját, bánta tettét. Terney később megehnent a vevőhöz, visszavitte a felpénzt s kártérítésül is fölajánlott egy nagyobb összeget, de a vevő hallani sem akart arról, hogy az egyezség után lemondjon a kriptáról. Az elkeseredett Tcrnev pörre vitte a dolgot., azt hozván fel indokolásul. hogy neki joga van megtartani a kriptát, melyben kedvesei pihennek. A pör meg is indult és mostani;: folyt elkeseredetten, a napokban pedig sötét és borzalmas fináléval végződött. Terney a Dört elvesz tette: a kripta átadására kötelezte a bíróság. Ez végképp megtörte a bűnbánó embert s elkeseredését csak fokozta. hogy egyik fia nemrégiben öngyilkosságot követett el. A kriptát átadó bizottság a napokban kiszállt a temetőbe s onnan a két kis koporsót kitelepítette. Terney sötét önváddal nézte a koporsókat, lelkiismeretfurdalásai olyan fokot értek el. hogy az átadás megtörténte után háza padlásán egy gerendára felakasztotta magát s abban a pillanatban. mikor a hurkot a, nyakára tette, revolverrel fejbelőtte magát. Prónay, a rendcsináló A volt különít meny parancsnok konya dalmas pőre p budapesti járásbíróságon Budapestről jelentik: A budapesti járásbíróság csütörtökön tárgyalta azt a rágalmazási port, ame'yet Schnitz ezre, des-hadbiró indított Prónay Pál volt különítmény parancsnok ellen. Prónay a honvédelmi miniszternél még 1922-ben feljelentést tett Taby Árpád főhadnagy és társai ellen, akiket azzal vádolt, hogy a nyugat magyarországi fölkelés idején több községet végigsarcoliak. A feljelentés alapján katonai bizottság vizsgálta fölül az ügyet, amely megállapította, hogy a vádak igazak, az elrabolt tárgyak nagyrésze a tisztek birtokában van és azt javasolta, hogy büntető útra tereljék az ügyet, valamint a tisztek egyéb visszaéléséit is. Az eljárás a csendőrfelügyelő ügyészségnél Schmitz Rezső ezredeshadbírón I indult meg, aki Biró Álad; r őrnagy-hadbírót bízta meg a nyomozás lefolytatásával. A nyomozás zökkenő nélkül haladt ege .zen addig, amíg ki nem derült, hogy Prónay Pál zászlóaljparancsnok utóda : vitéz Bánó Kálmán ezredes a különítmény tiszti bérlétének likvidálása alkalmával 25.000 koronát felvett 1922-es értékben, annak ellenére, hogy Bánót figyelmeztették, hogy a tiszti bérletet a zászlóalj pénztárából elsikkasztott pénzekből állították fel a| felielenteít tisztek. Ettől kezdve Prónayék szerint hajsza indult meg a nyomozást végző Bíró őrnagyhadbiró ellen, akit elfogultsággal vádoltak. Biró őrnagyot fel is mentették a nyomozás munkája alól és be’yette Juhász alezredes-hadbirót rende’ték be. kinek előterjesztésére a tisztek ellen megszüntető határozatot hoztak. Amikor a határozatot kikézbesitették, Prónay és ügyvédje julius 21-én fel ;s folyamodták. A felfolyamodást a legfelsőbb honvédtörvényszék, visszautasította azzal, hogy az időelőtti, de később mégis megindította az eljárást Schnitz hadbíró ellen, akit Prónayék azzal vádoltak meg, hogy hamis jelentést tett az ügyről a houvédtörvényszéknek. Schnitz ekkor hamis vád címén feljelentést telt Prónay Pál és ügyvédje dr. Darvay János ellen. A feljelentés az ügyészségre került, amely az ügyet a büntetőjárásbiróságra tette át azzal, hogy hatóság előtti rágalmazás címén a .büntetöjárásbiróság vonja felelősségre Prónay Pált és ügyvédjét. A tárgyaláson Darvay János dr. elfogultsági kifogást emelt az eljáró Reineatz járásbiró ellen. Én — mondotta Darvay — mint ügyvéd teljesen a fél utasításai és adatai értelmében járván el, nem vagyok felelősségre vonható. Ügyemet a betüszerint il'etékcs járásbíróhoz tegyék át, éu ugyanis mini D betűvel kezdődő vádlott, nem tartozom a bitó ur elé, célzatosan történt az, hogy ön elé kerültem. Ön birú ur, mint tartalékos tiszt tudhatja . . . A bíró-: Nem vagyok tartalékos tiszt. A trianoni békeszerződés értelmében tartalékos tiszt nincs. Prónay : Ez hazaárulás! Az elfogultsági kifogás előterjesztése után a vádat képvise'ő ügyészi megbízott indítványára a bíró elnapolta a tárgyalást azzal, hogy felterjeszti az ügy iratait a budapesti büntetőtörvényszékhez, hogy az hozza meg .végzését az elfogultsági indítvány tárgyában. Prébabetorés Detektívek végigjátszottak a kasszarablást a Rajcsics-malomban A Bunjevacska-uccai Rajcsics-malomban, ahonnan néhány nappal ezelőtt ismeretlen tettesek elrabolták a Werthc m-kasszát, szerdán este ismét betörés történt. Az újabb betörést azonban nem a nyilvánosság kizárásával hajtották végre, hanem nagy tömeg nézte végig: amint a rendőrség emberei rendki vüi nagy erőfeszítéssel bár, de betörőket megszégyenítő ügycséggel, kicipeltc a súlyos páncélszekrényt az uccára, — a nyomozás érdekében. Most derült ki, hogy a jó rendőrnek legalább kell anynyit tudnia, mint a hivatásos betörőknek. A betörés fényesen sikerült, ami főkép Blázics György rendőrkapitány szak,tud Isát dicséri. Tudniillik, mint a tulajdonképpeni betörők utáni nyomozás vezetője, ő vezette a próbabetörést is. A betörésre nagy segéderővel vonultak ki Bláziés. és Prodánovics rendőrkapitányok. (Bizonyára többen voltak mint a kasszarablók, dehát az még nincs kiderítve, hogy az első betörést hány ember követte ei és igy a rendőrség ezt a számot nem vehette alapul.) Először is az egyik detektív személyében kijelölték a malomszolgát, aki bement a szolgai lakásba aludni, Sárcsevics Máté malomszolga vallomásának megfelelően. Azután az éjjeli őr szerepét osztották ki egy másik detektivre azzal az utasítással, hogy többizben látogasson el a gépházba is és lehetőleg akkor legyen' távol, amikor a betörés kezdődik. Amikor Blázics rendőrkapitány ilyen gondosan elrendezett mindent, egy harmadik deíekíiv, szigorúan lábirjhegyen odasompolygott a vaskapuhoz és azt álkulccsal felnyitotta. Ennek megtörténte után, egyenként és a legnagyobb óvatossággal, hogy a szolgát játszó defektiv fel ne ébredjen, lopóztak az irodába, hogy leemeljék a két raéterraázsás pénzszekrényt. Ez a munka azonban nehezen ment, ami vagy azt bizonyítja, hogy a detektiv-betöröknek nincs meg a szükséges testi fölényük, vagy azt, hogy az igazi betörők többen voltak, amely u'óbbi körülmény igen fontos a nyomozás szempontjából. Blázics rendőrkapitány végignézett emberein, majd alapos raustrálás után megszólalt: — Tehát öten voltak a gazemberek — és még egy detektívet behívott az uccáról. A páncélszekrényt most már sikerült az állványról leemelni és azt a legnagyobb csendben az ablakhoz vonszolni, hogy az udvarrá juttassák. Az átszállítás azonban már nem sikerült, mert a súlyos kassza felhorzsolta az ablakdeszk. t és letört egy darabot az ablakpárkányból is, amiből kiderült, hogy a vasszekrényt nem az ablakon keresztül vitték ki a betörők, mivel az ő munkájuk után semmi nyom sem maradt az ablakon. A kapun át azután a detektívek is könnyűszerrel az uccun cipelhették zsákmányukat. — Na végre — jegyezte meg Prodánovics rendőrkapitány, amikor az uccára értek a detektívek — most már nézzük meg, hogy mit csinál az éjjeli őr, meg a szolga. Az őr, amikor a gépházban rátaláltak, izgatottan kérdezte: — Kimehetek már? A szolgát játszó detektívet úgy kellett felrázni rnéiy álmából, mert mint kötelességtudó defektiv, a szerepéhez híven igazából elaludt. A közönség nagy érdeklődéssel nézte végig az izgalmakban bővelkedő jelenetet, csupán egy a hátsó sorokban ácsorgó sötét alak jegyezte meg a végén : — Pacerok! Zicher, hogy egyike volt a kasszabetörőknek. Kár, hogy a megjegyzést Blázics rendőrkapitány nem hallotta, — m, d. — Rnfínmir csalc a legjobb minötmilfí lm, ségben. bécsi gyártmányok, versenyenkivüli olcsó árakon Krausx Edénél Noráad
