Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-20 / 49. szám

6. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. február 20. Képtelen krónika 1. AZ ELSŐ FECSKE tegnap megjelent Palloson egy nádíödeles eresz alatt. Megigazította ócska fészkét, vidáman j csicsergett a déli napsütésben és az el- j képcdt 1 lázbeliek élénk csodálatára ép j úgy viselkedett, mintha ez lenne a vi­lág legtermészetesebb dolga, hogy ö, a kis,fecske inár februárban Palicson süt­kérezzen. ffogy mért volt óban sietős a kisrecskének, azt senki se tudja, ta-: Iáik összeveszett a babájával, vagy re-5 kordot akart teremteni, valószínű azon-. ban, hogy az időjárás csalta lépre, mert; a 'kisfecskének sajnos nincs Zsebnaptá-' ra*, hogy megnézhesse milyen hónap és' hányadika van, a kisíeeske nem menet-; rend szerint indul és igy történhetett j csak, hogy hat’héttel 'előbb jött cl dél- i rő! 'Szubotica felé. Palicson mindenki i megbámulta a csodájatos madarat és az ,• emberek azt mondták: »itt a tavasz.« Az éjszaka azonban nagy szél kereke­dett, a levegő lehűlt és a kisíeeske megfázott. Egész éjjel köhögött, aztán reggelre kampec lett a kisíeeske, bead­ta a kulcsot, tneghaJt A kisíeeske a ta­vasz halottja, mindenki hajtsa meg előtte szive gyászlobogóját, mert a kis­­fecske egy hős, egy vitéz, egy vértanú, aki eljött tavaszt hozni a télbe és jaj ismét kiderült, hogy egy fecske még nem csinál tavaszt. 2, LE A KALAPPAL! — kiabálták a pá­risi kalaposok a Divat Ligája, közgyű­lésén, amikor Ottrofi, az elegáns világfi azt indítványozta, hogy az üdvözlés szertartásait ezentúl redukálni kell és pedig úgy, hogy ia férfiak ne kalapie­­véve köszöntsék egymást, hanem fejbó­­lintással, vagy rövid,, katonás szaná­lással. Solu» igy még nem kólintották fejbe a francia — és ha ez az ötlet erő­re kap, az egész világ — kalaposait és soha ilyen pánik nem támadt még a ka­lapiparban. se földrengés, se bankbukás, se háború hírűre, mint amekkora ria­dalmat- ez az indítvány támasztott. Hogyisne kérem, tessék elképzelni! Ki­számították ugyanis, hogy a lórii kala­pok kilencven százaléka a köszönésben megy tönkre. Ez a köszönet azért, hogy az ember udvarias. Vannak előzékeny emberek, akik rettentő messzire meg­­lóbázzák a kalapjukat, egész köröket, írnak 1c a levegőben, akár egy üstökös és minduntalan fogdossák a karimáját, amely igy részben kikopik, részben el­­zsirosodik. Szlvelzsirosodásban múlik ki a legtöbb kalap és hozzá még nem a saját, hanem a gazdája zsírján hízik ha­lálra. Az ilyen sokat és nagyot köszö­nő férfiak ■ kétszerannyi kalapot fogyasz­tanak, mint a neveletlen vagy kisismeretc ségü emberek. Eszerint a kalapról mindjárt következtetni is lehet az illető modorára és jellemére. A modern em­ber az egész leikét a" kalapjában hordja. Ezt a kaiapgyárosek persze jól.tudják, de 'azt is tudják, hogy ha divatba jön az újfajta köszönés, a kalapok legalább háromszor annyi iáéig fognak tartani, mint eddig. Szóvá! egyáltalán nem pszi­­hoanalitikai háttere van ennek a kala­pos mozgalomnak, ez kenyérharc élct­­re-halálra és bár a kalaposok ilyen szén jelszavakat Írtak is zászlajukra: Le­gyünk udvariasak! Meg kell menteni a nemes tradíciókat! Az úriember kalap­­levéve köszön!« stb. mégis a profit jai­­veszókel az előzékenység tógája mö­gött. Mentjük meg a szegény kalapgyáro­sokat. Le a kalappal! 3. 46.000 BOLHÁT adományozott vég- rendeietíleg M. N. C. Rotschüd a British- múzeumnak Londonban. Negyvenezer bolha egyrakáson testvérek közt is szép leisztung hát még a Rotschila fcöl­­hagyüjteménye. amelyben a világ ösz­­szes bolharajtái voltak összeszedve, eu­rópai, ázsiai, afrikai, amerikai és ausz­tráliai bolhák, mindkét nemben képvi­selve, csupa gyönyörű tenyészpéldány. Ez a kollekció egy élet hosszú és fá­radságos munkájának eredménye, mert M. N. C. Rotschild a famíliától eltérően nem a pénzszerzésnek, hanem a boiha­­gyüjtésnck szentelte minden érdeklődé­sét. Ilyen különc fitt veit ez a Rotschild, aki valószínű igy gondolkozott: : Pén­zem az van úgyis elég, valami feltűnőb­bet, különösebbet kellene csinálni« —- és mivel a Rotschild egy tehetséges, tudo­mányos férfiú volt, a fajtáját jellemző ádáz kitartással a bolhákra vetette ma­gát; Könnyű volt neki kitartani, az anyagi források arrafelé sohasem du­gultak be. A British-muzeurn most vette revízió alá a bolhagyüi töményt és mint az angol lapok írják, az a maga, nemé­ben páratlanul tökéletes. Egy ideális bolhakcllekció. Méltó a Rotschildok nagy arányaihoz. És ha a Rotschild név egyszer majd le is tűnik a kapita­lizmus forgósain padáró], a tudomány örökké meg fogja őrizni emlékét az utókor szántára, de ekkor már nem úgy fog élni az emberek tudatában, hogy: Rotschíld, a milliárdos bankár«, hanem Rotschild, a csodálatos bolhagyűjtő.« (t. i.) A prágai kormány képviselteti magát a komáromi Jókai-önnepélyen Pozsonyból jelentik: Kontáromban szerdán nagyszabású Jákai-emlékünne­­pélyt. rendeztek, amelyen a város egész közönsége résztvett. A színházban ün­nepi előadásban az Aranyember került színre. Az ünnepélyen a hatóságok kép­viselői is megjelentek. Komáromban, az iró szülővárosában vasárnap újból nagyszabású Jókai-emlék­­ünnopély lesz, amelyen képviseltetni fogja magát a Magyar Tudományos Akadémia, a budapesti Kisfaludy- és Petőfi-társaság, valamint a debreceni egyelem. Massarvk köztársasági elnök, akit szintén meghívtak az emlékünne­pélyre, a kabinetiroda utján magyar nyelvű levélben értesítette az ünnepély rendezőségét, hogy a legnagyobb sajná­latára nem jelenhet meg vasárnap Ko­máromban. A csehszlovák kormányt Kállay miniszter fogja képviselni. Az eladóit halottak bosszúja A lelkifurdalás halálba kergetett egy földbirtokost Tordáró! jelentik: Az erdélyi köz­véleményt nem mindennapi öngyil­kosság részletei foglalkoztatják. Az eset tragikus liősc Térnév Ferenc ötvenkilenc éves ujtordai jómódú földbirtokos, aki általánosan tisztelt és. becsült Dolgára volt a városnak. Másfél évvel ezelőtt, valami különös sugallattól megszállva az a gondo­lata támadt, hogy az nkordat refor­mátus temetőben lévő családi sír­boltját eladja, A kriptának csakha­mar akadt is vevője egy gazdag ni tordai polgár személyében, akivel Terney nemsokára meg is egyezett s a szerződést is megkötötte. A szerződésben megállapodtak. abban a terminusban is. ameddig az eladó­nak kötelessége a kriptát kiüresite­­ni. Az egyezség alapján Terneynek ki kellett volna lakoltatnia évekkel ezelőtt eihuh gyermekei koporsóját, bánta tettét. Terney később meg­­ehnent a vevőhöz, visszavitte a fel­­pénzt s kártérítésül is fölajánlott egy nagyobb összeget, de a vevő hallani sem akart arról, hogy az egyezség után lemondjon a kriptáról. Az elkeseredett Tcrnev pörre vitte a dolgot., azt hozván fel indo­kolásul. hogy neki joga van megtar­tani a kriptát, melyben kedvesei pi­hennek. A pör meg is indult és mos­tani;: folyt elkeseredetten, a napok­ban pedig sötét és borzalmas finálé­val végződött. Terney a Dört elvesz tette: a kripta átadására kötelezte a bíróság. Ez végképp megtörte a bűn­bánó embert s elkeseredését csak fo­kozta. hogy egyik fia nemrégiben öngyilkosságot követett el. A krip­tát átadó bizottság a napokban ki­szállt a temetőbe s onnan a két kis koporsót kitelepítette. Terney sötét önváddal nézte a koporsókat, lelki­­ismeretfurdalásai olyan fokot értek el. hogy az átadás megtörténte után háza padlásán egy gerendára fel­akasztotta magát s abban a pillanat­ban. mikor a hurkot a, nyakára tette, revolverrel fejbelőtte magát. Prónay, a rendcsináló A volt különít meny parancsnok konya dalmas pőre p budapesti járásbíróságon Budapestről jelentik: A budapesti járásbíróság csütörtökön tárgyalta azt a rágalmazási port, ame'yet Schnitz ez­re, des-hadbiró indított Prónay Pál volt különítmény parancsnok ellen. Prónay a honvédelmi miniszternél még 1922-ben feljelentést tett Taby Árpád főhadnagy és társai ellen, akiket azzal vádolt, hogy a nyugat magyaror­szági fölkelés idején több községet vé­­gigsarcoliak. A feljelentés alapján kato­nai bizottság vizsgálta fölül az ügyet, amely megállapította, hogy a vádak igazak, az elrabolt tárgyak nagyrésze a tisztek birtokában van és azt java­solta, hogy büntető útra tereljék az ügyet, valamint a tisztek egyéb vissza­éléséit is. Az eljárás a csendőrfelügyelő ügyészségnél Schmitz Rezső ezredes­­hadbírón I indult meg, aki Biró Álad; r őrnagy-hadbírót bízta meg a nyomozás lefolytatásával. A nyomozás zökkenő nélkül haladt ege .zen addig, amíg ki nem derült, hogy Prónay Pál zászlóalj­­parancsnok utóda : vitéz Bánó Kálmán ezredes a különítmény tiszti bérlétének likvidálása alkalmával 25.000 koronát felvett 1922-es értékben, annak ellenére, hogy Bánót figyelmeztették, hogy a tiszti bérletet a zászlóalj pénztárából elsikkasztott pénzekből állították fel a| felielenteít tisztek. Ettől kezdve Prónayék szerint hajsza indult meg a nyomozást végző Bíró őr­­nagyhadbiró ellen, akit elfogultsággal vádoltak. Biró őrnagyot fel is mentet­ték a nyomozás munkája alól és be­­’yette Juhász alezredes-hadbirót rende’­­ték be. kinek előterjesztésére a tisztek ellen megszüntető határozatot hoztak. Amikor a határozatot kikézbesitették, Prónay és ügyvédje julius 21-én fel ;s folyamodták. A felfolyamodást a legfel­sőbb honvédtörvényszék, visszautasította azzal, hogy az időelőtti, de később mégis megindította az eljárást Schnitz hadbíró ellen, akit Prónayék azzal vádoltak meg, hogy hamis jelentést tett az ügyről a houvédtörvényszéknek. Schnitz ekkor hamis vád címén feljelentést telt Prónay Pál és ügyvédje dr. Darvay János ellen. A feljelentés az ügyészségre került, amely az ügyet a büntetőjárásbiróságra tette át azzal, hogy hatóság előtti rágalma­zás címén a .büntetöjárásbiróság vonja felelősségre Prónay Pált és ügyvédjét. A tárgyaláson Darvay János dr. el­fogultsági kifogást emelt az eljáró Rein­­eatz járásbiró ellen. Én — mondotta Darvay — mint ügyvéd teljesen a fél utasításai és adatai értelmében járván el, nem vagyok felelősségre vonható. Ügyemet a betüszerint il'etékcs járás­­bíróhoz tegyék át, éu ugyanis mini D betűvel kezdődő vádlott, nem tartozom a bitó ur elé, célzatosan történt az, hogy ön elé kerültem. Ön birú ur, mint tar­talékos tiszt tudhatja . . . A bíró-: Nem vagyok tartalékos tiszt. A trianoni békeszerződés értelmében tartalékos tiszt nincs. Prónay : Ez hazaárulás! Az elfogultsági kifogás előterjesztése után a vádat képvise'ő ügyészi megbí­zott indítványára a bíró elnapolta a tár­gyalást azzal, hogy felterjeszti az ügy iratait a budapesti büntetőtörvényszék­hez, hogy az hozza meg .végzését az elfogultsági indítvány tárgyában. Prébabetorés Detektívek végigjátszottak a kassza­rablást a Rajcsics-malomban A Bunjevacska-uccai Rajcsics-malom­ban, ahonnan néhány nappal ezelőtt ismeretlen tettesek elrabolták a Wert­­hc m-kasszát, szerdán este ismét betörés történt. Az újabb betörést azonban nem a nyilvánosság kizárásával hajtot­ták végre, hanem nagy tömeg nézte végig: amint a rendőrség emberei rend­ki vüi nagy erőfeszítéssel bár, de betörő­ket megszégyenítő ügycséggel, kicipeltc a súlyos páncélszekrényt az uccára, — a nyomozás érdekében. Most derült ki, hogy a jó rendőrnek legalább kell any­­nyit tudnia, mint a hivatásos betörők­nek. A betörés fényesen sikerült, ami főkép Blázics György rendőrkapitány szak,tud Isát dicséri. Tudniillik, mint a tulajdonképpeni betörők utáni nyomo­zás vezetője, ő vezette a próbabetö­rést is. A betörésre nagy segéderővel vonul­tak ki Bláziés. és Prodánovics rendőr­­kapitányok. (Bizonyára többen voltak mint a kasszarablók, dehát az még nincs kiderítve, hogy az első betörést hány ember követte ei és igy a rendőrség ezt a számot nem vehette alapul.) Elő­ször is az egyik detektív személyében kijelölték a malomszolgát, aki bement a szolgai lakásba aludni, Sárcsevics Máté malomszolga vallomásának meg­felelően. Azután az éjjeli őr szerepét osztották ki egy másik detektivre azzal az utasítással, hogy többizben látogas­son el a gépházba is és lehetőleg akkor legyen' távol, amikor a betörés kezdő­dik. Amikor Blázics rendőrkapitány ilyen gondosan elrendezett mindent, egy har­madik deíekíiv, szigorúan lábirjhegyen odasompolygott a vaskapuhoz és azt álkulccsal felnyitotta. Ennek megtörténte után, egyenként és a legnagyobb óva­tossággal, hogy a szolgát játszó defek­tiv fel ne ébredjen, lopóztak az irodába, hogy leemeljék a két raéterraázsás pénz­szekrényt. Ez a munka azonban nehezen ment, ami vagy azt bizonyítja, hogy a detektiv-betöröknek nincs meg a szük­séges testi fölényük, vagy azt, hogy az igazi betörők többen voltak, amely u'óbbi körülmény igen fontos a nyomo­zás szempontjából. Blázics rendőrkapi­tány végignézett emberein, majd alapos raustrálás után megszólalt: — Tehát öten voltak a gazemberek — és még egy detektívet behívott az uccáról. A páncélszekrényt most már sikerült az állványról leemelni és azt a legna­gyobb csendben az ablakhoz vonszolni, hogy az udvarrá juttassák. Az átszállí­tás azonban már nem sikerült, mert a súlyos kassza felhorzsolta az ablakdesz­k. t és letört egy darabot az ablakpár­kányból is, amiből kiderült, hogy a vas­­szekrényt nem az ablakon keresztül vit­ték ki a betörők, mivel az ő munkájuk után semmi nyom sem maradt az abla­kon. A kapun át azután a detektívek is könnyűszerrel az uccun cipelhették zsákmányukat. — Na végre — jegyezte meg Prodá­novics rendőrkapitány, amikor az uccára értek a detektívek — most már nézzük meg, hogy mit csinál az éjjeli őr, meg a szolga. Az őr, amikor a gépházban rátaláltak, izgatottan kérdezte: — Kimehetek már? A szolgát játszó detektívet úgy kel­­lett felrázni rnéiy álmából, mert mint kötelességtudó defektiv, a szerepéhez híven igazából elaludt. A közönség nagy érdeklődéssel nézte végig az izgalmakban bővelkedő jele­netet, csupán egy a hátsó sorokban ácsorgó sötét alak jegyezte meg a végén : — Pacerok! Zicher, hogy egyike volt a kassza­­betörőknek. Kár, hogy a megjegyzést Blázics rendőrkapitány nem hallotta, — m, d. — Rnfínmir csalc a legjobb minö­­tmilfí lm, ségben. bécsi gyárt­mányok, versenyenkivüli olcsó árakon Krausx Edénél Noráad

Next

/
Oldalképek
Tartalom