Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-09 / 308. szám

b. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ í 924 november 9 Froreioh újabb vallomása Előre megronioit szándékkal gyilkolt-e? Sopronból jelentik : Egyedi Artur gyilkosát, Froreich Ernőt újból kihall­gatta a vizsgálóbíró, aki főleg azt akarta tisztázni, mi volt az oka annak, hogy amikor október 5-én Froreich Egyedre megérkezett, a kastélyban nem jelent­kezett sem Egyedi Artúrnál, sem Egyedi Mariskánál, hanem egyenesen a kony­hára ment és ott a cselédségnek leg­szigorúbban megtiltotta, hogy megér­kezéséről Egyedi Arrurn k hirt adjanak. Froreich a vizsgálóbíró kérdésére el­mondotta, hogy azért ment először a cselédséghez, mert nem akarta, hogy nyomban értesitsék Egyedit. Attól tar­tott ugyanis, hogy elrontják a tervét és nem lesz módjában szembekerülniE gyedi Artúrral a fontos pénzügyi tárgyalások lefolytatására. Azért választotta a beje­lentésnek ezt a módját, mert tudta, hogy Egyedi Mariska az egyedüli ked­vence apjának és ezt remélte, hogy ha ő jelenti majd be, az ö kedvéért bizto­san fogadja Egyedi öt is. A vizsgálóbíró ezután megkérdezte Froreichot, mit szól a törvényszéki or­vosszakértők szakvéleményéhez, mely szerint Egyedi Artúrt nem a torkánál fogva fojtották meg, hanem a száját és orrát fogták be és igy fulladt meg. Froreich igy válaszolt: — Az az orvosok dolga. En meg­maradok előbbi vallomásom mellett és újból kijelentem, hogy amikor Egyedi Artur a tárgyalás hevében engem, a feleségemet és kis gyermekemet meg­sértett, gya! ázott és elátkozott, akkor rohantam neki a torkának és csak azt szorítottam. A kihallgatás végén a vizsgálóbiró megkérdezte Froreichot, hogy mivel magyarázza azt, hogy Fleischer Mina szobalánynak megtiltotta, hogy az esel leges csengetésre bemenjen az apósá­hoz. Froreich kijelentette, hogy tisztán azért intézkedett igy, mert egyedül akart Egyedivel tárgyalni. elvégezte — a könyvről most szakértői véleményt mondott, szerint ez a kiadás — dacára annak, hogy a könyv megjelenési ideje nem is régi keletű (1810.) — »ma annyira rit­ka. hogy ez a kiadás (első) már alig ta­lálható valahol és csak Európa leghíre­sebb könyvtárainak némelyikében van már csak meg.« Ezt az első kiadást 1200 példányban nyomtatták, amelyből 310 példányt az akkori orosz igazságügyminisztérium vásárolt meg, a többi pedig elégtelen volt a számtalan igénylést kielégíteni. A második kiadás 1811-ben készü’t, ugyancsak latin nyelven és abban kü­­lönibözik az első kiadástól, hogy a pa­irásosípirja valamivel erősebb és bettüi a má­­amelyjsodik kiadásban, — typographiai méret szerint, — egy »ponttal« kisebbek, azon­kívül a második kiadás kiküszöbölte az első kiadás nyolc sajtóhibáját, amely miatt azt a könyvpiacról visszavonták. A második kiadás körülbelül fedezte a nagy könyvtárak szükségletét Az első kiadás egyik példányát 1910- ben a leipzigi Rotschild-könyvtár 2000 aranymárkáért vette meg. Eszerint a noviszadi törvényszéki biró tulajdonában levő ritkja példány, — ha nemis számítjuk az egyre növekedő rit­kasági értékemelkedést, — 2000 arany­márkát alapulvéve 32—33.000 dinárt ér ma meg. Huszár Csaba boncolókése A pécsi tábla fölmentette a szürkülő orvost — Áldozatát négy hétre ítélték el Pécsről jelentik: A pécsi ítélőtábla szombaton tárgyalta Huszár Csaba éb­redő-orvos bünperét. Huszár — mint emlékezetes — Szigetváron az elmúlt tál egyik éjszakáján az uccán megtá­madta Friedmann Ernő földbirtokost és Tabak Antal orvostanhallgatót. Huszár Csaba belekötött a zsidó Friedmannba, szóváltás, majd dulakodás támadt kö­zöttük, ennek hevében Huszár egy ope­­ráiókéssel mellbeszurta a földbirtokost. Friedmann Ernő olyan sulyos sérülést szenvedett, hogy nyomban kórházba kellett szállítani és hetekig élet és halál között lebegett. Az eset a kaposvári törvényszék elé került tárgyalás céljából és az ügyész­ség mind a három szereplőt testi sér­téssel vádolta. A törvényszék Huszár Csabát fölmentette, ellenben Friedmann Ernőt és Tabak Antalt négy-négyheti fogházra ítélte. Felebbezés folytán az ítélet a pécsi Ítélőtábla, elé került, amely a bizonyítás kiegészítését rendelte cl, mert a törvényszék ítéletéből és annak megokolásából nem tűnt ki, hogy a há­rom vádlott között ki volt a kezdemé­nyező fél. A törvényszék ugyanis an­nak a vallomásnak alapján hozta meg az Ítéletet, amelyet Friedmann Ernő nyomban megoperálása után félig még narkotikus állapotban tett. Az ítélőtábla elrendelte a vallomást felvevő rendőr­­tisztviselő és orvosszakértő kihallgatá­sát arra nézve, hogy Friedmann Ernő akkor teljes öntudatban tett-e vallo­mást, továbbá tisztázni kívánta azt a kérdést is, hogy Huszár Csaba milyen állapotban volt, amikor Friedmannt mellbeszurta. A főtárgyaláson ugyanis azzal védekezett, hogy teljesen ittas volt. A kaposvári törvényszék vizsgálóbi­­rája az Ítélőtábla végzése értelmében megejtette az utólagos vizsgálatot s en­nek jegyzőkönyveit felterjesztette a táblához. A szombati táblai tárgyaláson az ügyész elejtette Huszár Csabával szemben a szándékos emberölés vádját és sulyos testi sértésben kérte bűnösnek kimondani,, egyben hangsúlyozta, hogy' Huszár védekezése, hogy önvédelemből követte cl tettét, nem állja meg helyét, mert ő szart elébb és csak azután ütöt­ték bottal fejbe. Friedmann és Tabak ellen, akik a szúrás után botjukkal né­hányszor ráütöttek Huszárra, könnyű testi sértés miatt emelt vádat az ügyész. A tábla helybenhagyta a törvényszék ítéletét és hozzájárult Huszár fölmenté­séhez, valamint Friedmann és Tabak négy-négyheti fogházbüntetését. Code Napoleon. példányt találtak Novisadon Farkas Ferenc dr., noviszadi törvény­­széki biró atyjától, dr. Farkas Lajos szarajevói kúriai elnöktől, az ismert bibliográfustól egy nagyértékü és igen ritka könyvpéldányt kapott. Dr. Farkas Lajos kúriai elnök rég őrzi családi könyvtárában a Code Napokon 1810. évi első kiadását, amelyből ma már{ alig néhány példány van meg és a legrit­kább könyvek közé tartozik. A Codex Napoleonianus Justianianus császár pandektáin alapszik és az első kodifikált francia polgári törvény. A Code Napóleonnak most felbukkant példánya 1815-ben Julii Christianovics varasdi könyvkereskedőé volt. onnan került dr. Farkas Ferenc nagyapjához és szállt igy íiuról-fiura. Az 1810-es ki­adás ritkasági értékét az a körülmény adja meg, hogy a könyvben nyolc sajtó­hiba vaii, amely miatt az akkori pedáns franciák a könyv kiadását kivonták a forgalomból. Az érdekes és ritka könyv címlapján ez a felírás áll: »Codex Napoleonianus E. Patrio in Latinum sertnonem Translatus, Qiiadam Addita Legum e jure romano conferendarum Judicatione. Studio H. B. Gibault. in special! disciplinarum. Juris Apud Pictaros Institutione antecessoris, c Iiberalisbus apud cosdem Societatibus. Argentoratti 1810.« A könyv 464 oldalas, keménykötésü, lapjai megsárgultak és nagy és szép, tetszetős betűkkel Párisban (akkor még Argentorattinak hivták) nyomtatták. Szldvnics Dusán, Jugoszlávia legne­vesebb bibliográfusa, a beogradi Kni­­isarszki Glasnil iöszerkeszeoje — aki * leipzigi könyvkereskedői akadémiát is Megindultak az egyezkedő tárgyalások a sztrájkoló osztrák vasutasokkal Seipel írásban la benyújtotta lemondását — Az élelmiszer­vonatok zavartalanul közlekednek — A pártok tanácskozásai Bécsből jelentik: A vasutassztrájk pontosan péntek éjiéikor megkezdő­dött az egész ország területén. A központi pártvezetőség minden vas­útállomást táviratilag értesített a munkabeszüntetésről, egyben pedig utasította az alkalmazottakat, hogy a legszigorúbb fegyelemhez tartsák magukat. A vidéki centrumokban az utasítást mindenütt pontosan követ­ték. Grúzban külön szociáldemokra­ta és külön német nemzeti sztrájk­­bizottság alakult, amelyek egymás­tól függetlenül ellenőrzik a munka­beszüntetést. A. szövetségi vasutak vezérigaz­gatósága megkereste a sztrájkveze­tőséget, hogy a szükségforgalmat lebonyolíthassa. Az igazgatóság fő­leg az élelmiszerszáüitó vonatokat akarja beállítani, amelyekre külön­ben nem is terjed ki a sztrájkparancs. A vasutasok eddig mindenütt továb­bítják ezeket a ••■szátokat, sőt a szénszállítás is zav ,,-íalan. A sztrájk­vezetőség arra is hajlandó, hogy munkásvonatokat engedélyezzen, azt már kötelezőleg is kijelentette, hogy lehetővé fogja tenni, hogy a üdéken tartózkodó képviselők visz­­;zatérhessenek Bécsbe, a nemzeti ánács ülésére. A sztrájkoló vasutasok Becsben t vasutvezérígazgatóság épülete elé őrségeket állítottak, amelyek meg­akadályozzák, hogy az igazgatóság tisztviselői hivatalaikat végezhessék. A kormány lemondása, amelyet a minisztertanács tegnap határozott el, közvetlenül alziért történt, mert a minisztereknek az volt az állás­pontja, hogy a vasutasok által köve­telt fizetésjavitás meghiúsítja a genfi szanálási program keresztülvitelét. Seipel kancellár szombaton dél­előtt írásban is benyújtotta lemon­dását Hainisch elnöknek, aki meg­bízta a minisztereket az ügyek to­vábbi vezetésével. Az a hir terjedt el, hogy az uj kormányt Schober rendőrfőnök fogja megalakítani, de politikai körökben azt tarják, liolgy a Scliober-kombináció nem helyt­álló, mert döntő tényezők abban bi­zakodnak, hogy sikerülni fog a vas­utasokkal megegyezni és akkor Sei­­pel az egész kormánnyal együtt he­lyén marad. Az egyezkedő tárgyalások már szombaton délelőtt megindultak a vasutasok szakszervezeteiben. összehívják a nemzeti tanácsot Hainisch szövetségi elnök szom­baton fogadta a nemzeti tanács el­nökét, Niklas képviselőt. A parla­ment palotájában délelőtt tizenegy órakor pedig tanácskozásra ültek össze a pártok vezérei. A konferen­cia folyamán az az általános felfo­gás alakult ki. hogy haladéktalanul össze kell hívni a nemzeti í-anácsoí A halálraítélt érettségizett rablógyilkos Saiinpöte Debrecenből jelentik: Szombaton reg­gel kilenc órakor kezdte tárgyalni a debreceni Ítélőtábla Rácz Kálmánnak, az érettségizett rablógyilkos bünperét. Rácz Kálmán rablópályája, amely egészen a régi legendás betyárokra em­lékeztet, a román megszállás idejében kezdődött el. Román katonai ruhába öl­tözve számtalan rablást és zsarolást kö­vetett el, később fogságba került, ahon­nan azonban sikerült megszöknie Ro­mániába, ahol Bethlen István magyar miniszterelnök kolozsvári villáját rabol­ta ki és a rablott holmikkal visszatért Debrecenbe. Itt a letartóztatására kikül­dött Tóth János detektívet Rácz revol­verrel agyonlőtte és elmenekült. Két nap múlva azonban egy tiszt felismerte és hosszas revolvercsata után sikerült a veszedelmes gonosztevőt ártalmatlanná tenni. A debreceni törvényszék május 3-án halálra ítélte Rácz Kálmánt. A szombati tárgyaláson Rácz, aki gimnáziumi érettségit tett, elmondta a gyilkosság és a rablások történetét, majd az orvosszakértők nyilatkoztak Rácz elmeállapotáról, amely szerintük teljesen normális Összeütközés I?adics-pártiak és crjimások között Zagrebből jelentik: A tengermeliékl Novigrádban a Radics-párt hívei bizal­mas összejövetelt tartottak. Az orjuná­­sok megtámadták a Radics-párti parasz­tokat, akik a horvát nacionalista ifjak segítségével lefegyverezték a támadó­kat. Általános verekedés támadt, úgy hogy a csendőrségnek közbe kellett lép­nie. Három csendőr szuronyszegezve igyekezett megfékezni a verekedőket és két paraszt súlyosan, többen könnyeb­ben megsebesültek. A parasztok és hor­­vát ifjak tömege ekkor a csendőrökre vetette magát, a három csendőrt le- I fegyverezte és az orjunásokra támadt. A csendőrök segítségére újabb tiz csendőr érkezett, akik rendet teremtet­tek és hozzáláttak a verekedés résztve­vőinek összefogdosásához. Eddig hu­szonöt Radics-párti parasztot tartóztat­tak le, köztük egy asszonyt, egy hetven éves embert, továbbá a parasztpárt he­lyi szervezetének elnökét és a horvát szokjál vezetőjét. — ■■■■■ .. I Két jubileum Érdekes összetalálkozása az ese­­! ményeknek, hogy két olyan külön­böző intézmény, mint az úgynevezett „becsüleíügyi eljárás“ és a monte­­carlói játékbartang — a kard és a kártya — ugyanazon a héten ülik ötven esztendős jubileumukat. A fcecsületügyi eljárás 1874 no­vember 7-ikén született meg, akkor adták ki a katonai becsületügyi sza­bályzatot, amely a tisztek, valamint tisztek és polgári személyek közt fel­merülő lovagias ügyeket szabályozza. Hét nappal később, 1874 novem­­eer 14-ikén alapította meg Aristide Blanc, volt párisi pincér a monte­­carFói játékbankot, a kártyások Mek­káját, A roulette és baecarat mona­­kói temploma azóta világhírűvé vált és a világ minden részéből össze­gyűlt kalandorok ma is ugyanazzal a reménykedő buzgalommal igyekez­nek szerencséjüket a zöld asztalok mellett megalapítani, mint ötven év­vel ezélőtt, noha az ötvenéves bon mot a rouge et noir-ró\ még most is érvényes : A rouge (vörös) is nyár néha, a rwir (fekete) is nyer néha, de a fehér az mindig nyer. A -fehér: Blanc ur, a rovottmultu croupier, a játékbank megalapítója ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom