Bácsmegyei Napló, 1924. június (25. évfolyam, 149-176. szám)

1924-06-01 / 149. szám

1924 junius 1 ßACSMEGYEI NAPLÖ 3.s oltfal Junius 7-ikén hirdetik ki az Ítéletet £ rákosszentmiháíyi ibünporbe*? Drámai jelesetek a főiárgyalás utolsó sapjáu Budapestről jelentik: A rákos­­szentmihályi tömeggyilkosság bün­­pöré’oen pénteken az utolsó védőbe­szédek után drámai jelenetek ját­szódtak le. Az ügyészi replika és a védői viszontreplikák után a vádlot­tak utolsó védekezésére került a sor. [Molnár-Tóth József csak néhány szóban kijelentette, hogy mindent, amit vallott, a tiszta igazság, azt akarta, hogy bűnhődjön a bűnös, de mentsék fel az ártatlant. Molnár- Tóthné egyetlen gyermeke boldog­ságára esküszik, hogy semmiben sem bűnös. A többiek mind néhány szóban ártatlanságukat hangsúlyoz­ták. Tizenkét óra után Leitner tanács­elnök berekesztette a két hét óta tartó tárgyalást és kihirdette, hogy a monstre-bünpörben a pestvidéki törvényszék junius 7-én délelőtt tíz órakor hirdeti ki ítéletét. Amikor a hallgatóság már elhagyta a tárgyaló termet, a vádlottak kérésére Leitner elnök megengedte, hogy a házastár­sak fegyöreik ellenőrzése mellett néhány szót válthassanak. Fojtott szavak, elfúló zokogások. Puskás halk hangon mondta mellette térdelő feleségének: — Látod, a többi asszony milyen másképpen viselkedik, te színész­­kedsz. itt csókolsz engem, vallomá­sodban vedig azt mondtad, hogy so­hasem szerettél ... — Puskásné zo­kogva borult a hordágyra. Molnár-Tóth és felesége némán állottak egymással szemben. Még kezet sem szorítottak. — Hogy vagy? — kérdezte Molnár-Tóth kö­zömbös hangon. Molnár-Tóthné nem is felelt, szeméből lassan hullottak a könyek. Kanozsay és felesége ösz­­szeölelkeztek. A fegyőrök intettek s megindult a szomorú csapat. . u Angol-francia versengés a halálsugarakért Bírói tilalom Grindall találmányának külföldi értékesítésére Londonból jelentik: Az angol sajtó­ban élénk vita indult meg arról a kér­désről, hogy Grindall Mathews jogosult volt-e Franciaországnak eladni találmá­nyát, a távolból ölő úgynevezett „ha­­láisugarak“-at és hogy az angol kor­mányt terkeü-e mulasztás az ügy körül. A „halálsugarak“ feltalálásának és üzleti kihasználásának történetét az an­gol kormány egy hosszú kommünikében hivatalosan ismertette a sajtóval. A kom­müniké szerint amikor Grindalt Mathews néhány hónappal ezelőtt közölte az an­gol kormánnyal, hogy sugarakat talált fel, amelyekkel aeroplánokat teljes biz­tonsággal le lehet kényszeríteni a leve­gőből, a kormány, tekintettel a hábo­rúban szerzett érdemeire és tudományos megbízhatóságára, bátorította, hogy foly­tassa kísérleteit. Amikor aztán a kísér­letek befejező stádiumba kerültek, Grin­­dall Mathews találmányát bemutatta a légügyi minisztérium több tisztjének és néhány újságírónak. A kísérleteknek pozitív eredményük volt, de a légügyi minisztérium hosz­­szabb ideig vonakodott a feltalálónak konkrét ajánlatot tenni a találmány ér­tékesítésére vonatkozóan. Közben Grin­­dall Mathews, aki elzálogosította talál­mánya várható hasznát, mert pénzre volt szüksége kísérletei folytatására, sür­gette, de eredmény nélkül, az angol légügyi minisztérium döntését, megje­gyezve, hogy egy francia szindikátus már határozott összeget ajánlott neki a sugarakért. Az angol szakértők még most sem siettek döntésükkel, mire Mathews ba­rátai a parlamentben és a sajtóban nagy igitációt kezdtek, kijelentvén, hogy Anglia azon a ponton van, hogy egy óriási jelentőségű harcászati találmányt elveszítsen. Erre sürgős lett a dolog a légügyi minisztériumban is és a minisz­térium szakértői újból megvizsgálták a találmányt. Az újabb vizsgálat is kon­krét eredménnyel járt és a kormány ezer font előleget ajánlott föl a fölta­­lálónak azzal a kikötéssel, hogy kísér­leteit hivatalos szakértők jelenlétében állami laboratóriumban folytatja és egy újabb vizsgálatnak veti alá, majd újabb 14 napi hal. d kot kért annak az el­döntésére, hogy ad-e annyit a talál­mányért, mint amennyit a franciák aján­lottak föl a föltalálónak. Ekkor az tör­tént, hogy Mathews konkrét tárgyalá­sokat kezdett a francia szindikátussal, majd maga is Franciaországba utazott, ahol tudvalévőén azt az értesítést kapta, hogy az angol bíróság megtiltja a talál­mánynak külföldön való eladását. Ellentétek a beogradi jugoszláv-magyar tárgyalásokon Nem tudnak megegyezni a bírói konvenciókban Beogradból jelentik: A jugoszláv­­magyar tárgyalások folyamán a postaügyi és vízügyi albizottság már elkészült munkájával, a bírói kon­venciókat tárgyaló albizottságban azonban ellentétek merültek fel. Wodianer báró. a magyar delegá­ció elnöke újabb instrukciókért Bu­dapestre utazott. Perics Ninkó a jugoszláv delegá­ció elnöke Pastes miniszterelnöknek tett jelentést a tárgyalások meneté­ről. A bizottságok kedden folytatják tárgyalásaikat. Fölmentették Dobé Szilvesztert és Dobó Imrét A királyhalmi földbirtokosok kémkedési porc a noviszadi törvényszék élőit — A bíróság nem talált bizonyítékokat a vádlottak ellen — Két-kétszázezer dinár óvadék ellenében bocsátják szabadon Dobéékat Noviszadról jelentik: A noviszadi tör­vényszék büntetőtanácsa szombaton tartotta meg Dobó Szilveszter és Dobó Imre királyhalmi földbirtokosok kém­kedési pőrének) főtárgyalását. Medákovics Dusán dr. elnök délelőtt 9 órakor nyitotta meg a főtárgyalást. Dobó Szilveszter kék kabátban és szürke, lovagló nadrágban ül a vádlot­tak padján, Dobó Imrén szürke ruha van. Mindketten nyugodtak, megfontol­tan beszélnek. Az elnök ismerteti a vádirat rendel­kező részét, amely szerint Dobtí Szil­veszter ,ós fia Imre azzal vannak vá­dolva, hogy összeköttetésben állottak a szegedi kémszervezettel, annak ve­zetőivel, Egger századossal és Vrata­rics Alajossal, akikkel Szegeden több Ízben találkoztak és titkos terveket és információkat adtak át nekik.' ' Dobó Szilveszter vallomása Ezután kezdetét veszi Dobó Szilvesz­ter elsőrendű vádlott kihallgatása. Nem érzi magát bűnösnek. 1918 év óta lakik Királyhalmán, azelőtt Martonoson la­kott. Elnök: Hány hold földje van Magyar­országon? Dobó Szilveszter: 30 hold földem volt és egy házam, Jugoszláviában 234 hold földem van. — Van kettős-birtokosi határátlépési igazolványa? —j Nincs. Szabályszerű útlevelem van, azzal mentem át Magyarországba. — Hányszor volt Magyarországon? — Gyakran mentem át, nem tudom, hányszor. Szegeden voltam és'fiamnak Szeged melletti tanyáján. — Miért ment Magyarországba? — Üzleti és családi ügyekben. Csak telekkönyvi hatósággal... —• Volt-e magyar hatóságokkal ösz­­szeköttetésben? — Csak a telekkönyvi hatósággal vol­tam összeköttetésben, eladott házam át­írása révén. A szegedi rendőrségen is voftam, amikor jelentkeztem. Egyszer pedig a katonai hatóság le is tartózta­tott. — Mikor történt ez? — Azt hiszem 1921-ben volt, de nem emlékszem biztosan. Szegeden, amikor az uccán mentem^ hozzámjött egy de­tektív és megkérdezett: ön Df.bó Szil­veszter? — Igen, — szóltam. — Akkor le van tartóztatva, — mondta a detek­tív. — Először a rendőrségre vittek, a hol kihallgattak, azután egy kaszár­nyába kísértek, ahol két és három csil­lagos tisztek voltak, hogy' kik, azt nem tudom. Kérdezték tőlem, hegy Riegert ismerem-e és hányszor jött át velem Magyarországba. Jegyzőkönyvet vettek föl velem és elbocsájtottak. Ezen egy eseten kívül magyar katonatisztekkel nem voltam összeköttetésben. — Jöttek önökhöz tisztek Magyar országból? — Nem. Hozzám nem jöttek magyar tisztek, csupán jugoszláv tisztek jöttek, amikor a határt mentek vizsgálni. Ilyen­kor előzőleg izentek és nálam ebédel­tek. Ezektől sohasem érdeklődtem ka­tonai dolgok eflők — János fia sokszor volt Magyar­országon1? — János földeket akart haszonbérbe venni, ezért sokszor volt odaát, Imre kevésszer. — Összeköttetésben állottak Vratarics Alajossal? A nyárson sült malac — Nem voltam vele összeköttetés­ben, egyszer beszéltem csak vele. Ez akkor volt, amikor otthon a villamos csengők leszakadtak, Vratarics a kör­nyéken dolgozott, hozzám jött, munkái keresni. Azt mondta, hogy Szuboticán villanyszerelő, megtudja a csengőt csi­nálni. Sokat kért, nem tudtunk meg­egyezni. Éppen társaság volt nálunk, ott volt Popovics alezredes a feleségé­vel és egy Dusán nevű kapitány. Ebéd­re Popovics alezredes ur és felesége nyár­son sült malacot akartak enni, meghal­lotta ezt Vratarics és ajánlkozott, hogy megsüti a malacot. Ez meg is történt. Vrataricsot erre az alezredes meghívta az ebédre. — Mit beszélt az alezredes Vratarics­­csal? — Azt nem tudom, mert szerbül be­széltek. — Vratarics beszélt Imre fiával? — Mikor Vratarics ott volt, Imre fiam nem volt otthon. — Ismeri Eggcr kapitányt? — Nem ismerem. — Olvas újságot? — Igen, a »Bácsmegyei Napló«-t. — És ebben a lapban nem olvasta Egger nevét? — Nem emlékszem. Az igazolványok — Hogy történt a házkutatás? — Késő este volt, aludtam, amikor detektívek jöttek, hogy egy katonaszö­kevényt vagy kémet üldöznek és azt keresik. Kérdezték, hol van János fiam? — Vadászaton, — feleltem. —Később hazajött Imre fiam. A detektív kérdez­te tőle, hol van az az írás, amit egy i ember adott át. Érre Imre fiam ai de-j tektivnek átadott egy Írást, mire a de­tektív azt mondta: — Ez az a hamis igazolvány, amellyel átcsempsszik az ‘ embereket Magyarországba. Azután házkutatást tartottak nálunk. Munkás-1 igazolványokat és' hajszcszt találtak, amit János fiam használt. Azonkívül ta­láltak leveleket, amelyek János fiamé voltak, de hogy honnan valók voltak, azt nem tudom. — Meddig tartott a házkutatás? — Éjfél után két óráig. Jegyzőköny­vet vettek fel és elmentek. Két defek­tiv és két katona ottmaradt. — Miért nem jött haza János fia a vadászatról? * — Imre fiam értesítette, hogy mi tör­tént nálunk. — Hol tartózkodik most János fia? — Azt bizony én nem tudom. — Tudta, hogy János fia kémekkel van összeköttetésben? — Nem tudok arról, hogy összeköt­tetésben állott kémekkel, én soha sem állottám velük összeköttetésben. Dobó Imre kihallgatása Ezzel véget ért Dobó Szilveszter ki­hallgatása és bevezették a terembe i Dobó Imrét. Nem érzi magát bűnösnek. ■ — Háromszor voltam át a határon, — mondja Dobó Imre. Szegeden 1917. évben voltam utoljára. — Hol és hogyan ismerkedett meg Vratariccsal? — 1917-ben Ogulinban, ahol katonás­kodtam, volt egy Vratarics nevű egyén* kantinja volt. — Hányszor volt magánál Vratarics? — Nem volt nálam soha. 1917. óta nem is láttam, nem tudtam, mivel fog­lalkozik. — Ismeri Egger századost? — Nem ismerem, nem is hallottam soha a nevét. — Hányszor látta Ante Radicát?, — Először 1923 szeptember 24-én ólálkodott a szállás körül és érdeklő­dött egyik birtokosnál, Csontos Miklós­nál, hogy hol lakik édesapám? Éppen jöttek fináncok és csendőrök, akiknek bepanaszoltam a szállás körül ólálkodó gyanús egyént. Ezek megnyugtattak, hogy ne féljek. Másodszor 1923 év szeptember 27-én láttam, kocsin jöttem haza és az öcsém tanyáján láttam\Ro­­dicát. Azt mondta nekem, hogy nem: tudnék-e neki valami igazolványt adni, amivel vasúton utazhatna? — Mond­tam, hogy semmiféle igazolványom nincs. '— Érre Radica felmutatott vala­mi igazolványt, ami Torolya Péter név­re volt kiállítva. — Mondtam, annak semmi hasznát se veheti. — Azt mond­ta, hogy azt az öcséin adta neki. —>■ Elkezdett mesélni, hogy dúsgazdag bátyja van Dalmáciában, aki két miliő koronát akart vele Magyarországba küldeni, de ő félt, hogy a pénzt elve­szik tőle a zsidók. — Az én házamban Radica egyszer sem volt;. Az elnök itt rámutatott arra, hogy Dobó Imre a rendőrségen ezzel ellen­kező vallomást tett. Dobó Imre határozottan tagadja, Hogy: Radica neki üdvözletei hozott Eggertől és Vrataricstól. Tagadja, hogy Radica neki azt mondta, hogy kémszervezet tagja. A rendőrségi jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatot ö sohasem mon­dotta. — Miért irta alá akkor a jegj'ző­­könyvet? — Mert kényszeritettek, ütöttek, ver­tek. 1923 év szeptember 30-án este lát­tam Radicát harmadszor. Nagyon gya­nús, veszélyes ember benyomását tette reám. Egy iratot mutatott fel, amelyet elvettem tőle. Megkínáltam borral, de ő pálinkát kért. Annyira féltem tőle, hogy­­észrevétlenül elővettem revolveremet. Ekkor kutyaugatást hallottam. Azt hit­tem, az ő társai jönnek. Detektívek jöt­tek egy csendőr kíséretében. Azt mond­ták, hogy kém vagyok és házkutatást tartottak. Nem találtak semmit A tanuk A két vádlott kihallgatása után az elnök megkezdte a bizonyítási eljárást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom