Bácsmegyei Napló, 1924. március (25. évfolyam, 60-90. szám)

1924-03-29 / 88. szám

4.' oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ T924. március 29, Beszélgetés a letartóztatott Barta Árpáddal A Szántó-ügy koronatanújának vallomása — Nem a katonai fogházban, hanem a békésgyulai rendőrségen találkozott Szántóval Miért menekült el a félláhu rokkant Magyarországról? Pancsevóról jelentik: Szántó Mik-] 3ós budapesti vásárpénztári igazgató rejtélyes eltűnésének koronatanúja, a rokkant Barthu Árpád már tizedik napja várja a pancsevói rendőrség fogdájában, hogy intézkedjenek to­vábbi sorsa felől. A Bácsmegyei Napló közlései alapján a magyaror­szági közvélemény is rendkívüli ér­deklődéssel foglalkozik a Budapest­ről nyomtalanul eltűnt rokkant hirtelen felbukkanásával és — mint a budapesti lapok jelentették — a budapesti rendőrség, amelyet világ­szerte kompromittált, hogy ez a két mankón járó ember úgy eltudott tűnni előle, diplomáciai utón már ki is kérte_ az S. H. S. királyságtól Bartha Árpádot. A pesti rendőrség­nek ezzel a közlésével szemben hi­vatalos helyről származó, feltétlenül cutentikus értesülésünk szerint ed­dig sem közvetlenül n pancsevói rendőrséghez, sem a kormányhoz Budapestről semmiféle megkeresés Bartha ügyében nem érkezett, Bartha Árpádot időközben a pan­csevói rendőrség több Ízben is ki­hallgatta és kihallgatásáról a bel­ügyminiszter államvédelmi ügyosz­tályának több részletes jelentést tett. Bartha vallomásai, amelyek nemcsak a Szántó-ügyre, hanem több más politikai természetű bűn­cselekményre nézve is számos, ed­dig ismeretlen részletek tartalmaz­nak. a belügyminisztériumban nagy feltűnést keltettek és azoknak az alapján több irányban is nyomozás indult meg. főleg azért, hogy Bartha bemondásainak valódiságát ellen­őrizzék. Tekintettel arra. hogy a nyomozások még csak kezdő stá­diumban vannak, a minisztérium azokról a nyilvánosság számára még nem hajlandó közléseket tenni. Ezért engedélyt kértünk az államvé­delmi osztály főnökétől, hogy Szán­tó Miklós eltűnése ügyében szemé­lyesen beszélhessek az őrizetbevett Bartha Árpáddal. Az engedély alap­ján Jakovlievics főkapitány felhivat fa hivatali szobájába Barthát és je lenlétében intéztük hozzá kérdésein­ket. A pancsevói rendőrségen Bartha Árpád magas, értelmes ar­cú, 25—26 évesnek látszó fiatalem­ber, de mint rövidesen kiderült, va­lójában alig 21 éves. Barna ruha, zöld ing van rajta, nyakkendő nél­kül. Két hóna alatt vasmankóval nyugodtan, udvariasan áll és amikor hellyel kínáljuk, néhány lépésre ma­ga megy el székért. Mankóit meg­lepő biztonsággal kezeli, mint aki sohasem is járt mankó nélkül. Való­ban Így is van. Bartha Árpád nem hadirokkant, hanem nyomorékon született. Babába a térdéig ép, alsó lábszára azonban teljesen hiányzik és a térde alatt kifelé fordulva cipő­be bujtatott korcs lábfej éktelenke­dik. Cigarettával kínáljuk, amit látható örömmel fogad és megkezdjük a be szélgetést. Nyugodtan, világosan be szél. nem jön zavarba a legkisebb részletekbe hatoló kérdésekre sem mindenre azonnal és határozottan válaszol és az egész bosszú beszél­getés folyamán csak egyetlen egy­szer keveredett ellentmondásba egy lényegtelen kérdésben. Mindenekelőtt az iránt érdeklőd­tünk. hogy hol találkozott Szántó igazgatóval? A válasz rendkívül meglepő, de határozott: — Békésgyulán, a rendőrségi fog­dában — mondja — december 23-án vagy 24-én, a napra már egész pon­tosan nem emlékszem. Tehát nem a Margit-körúti kato­nai fogházban mint ahogy azt an­nak ideién Szántónénak Budapesten mondotta! Ezt azomial a szemébe mondom, mire bevallja, hogy Szántónénak valóban azt mondotta, hogy a Mar­­git-köruton van a férje, de arra meg volt a maga oka. Egyébként is, mi­korra ö Pestre ért. Szántónak már a Margit-köruton kellett lennie. Ilyen bevezetés után azután bele­kezd Bartha a maga és Szántó kál­váriájának részletes elmondásába. Tizenötévi börtön Bartha ezután elmondta, hogy öt még 1921-ben tartóztatták le kémke­dés gyanúja miatt. Azzal vádolták, hosv Jugoszlávia részére kémkedik és ezért iélévi vizsgálati fogság után 15 évi börtönre ítélték. Bünte­tésének kitöltését a Margit-köruü fogházban kezdette meg. A fogház egyik második emeleti cellájában volt elhelyezve és jól ismeri a Mar­­git-köruti fogház belső életét. így többek közt elmondja, hogy a fog­ház 76. számú cellájában a halálra­ítélteket, a 78., 79. és 80. számú szo­bákban és az ezek mellett levő ma­gánzárkákban pedig a kémkedés miatt elítéltek vannak elhelyezve. A súlyos ítélet ellenére múlt év szeptember 11-én a zalaegerszegi internálótáborba szállították, hogy ott. mint elektrotechnikus, szerelési munkákat végezzen. Itt a 12. számú barakkban lakott. Zalaegerszegről december végén Békésgyulára vit­ték. ahol tanúként akarták kihallgat­ni tizenkét gyulai földműves kor­mányzósértési pőrében, akikkel an­nak idején a Margit-köruti fogház­ban együtt ült. Békésgyulán a rend­őrségi fogdában zárták le, egy ud­varra nyíló cellába, amelyet egy másik cellával együtt közös kályha füt és közös lámpa világit. Itt elő­ször egy Lauder Salamon, vagy ha­sonló nevű zsidó fiúval volt együtt bezárva, akit azonban' hamarosan elvittek onnan Talákozás Szántó Miklóssal December 23-ikán, vagy 24-ikén, az esti órákban, amikor már félho­mály volt. belöktek a cellába egy 40—50 év körüli férfit, aki kalap nélkül, télikabátban volt. Cipőiben nem volt fűző. Az uj fogoly lekupo­rodott a fogda sarkában, sírni kez­dett és egyre azt mondta: — Jaj Mariskám! Jaj Mariskám! Bartha megpróbálta, hogy szóba elegyedjen vele. Megkérdezte, hogy kicsoda és miért van elfogva. Az il­lető erre elmondta, hogy Szántó Miklósnak hívják, budapesti lakos és nem tudja, hogy miért fogták el. Békésgyulára a Margit-köruti fog­házból azért hozták le, hogy ott va­lakivel szembesítsék, aki áUiíólai tud valami kémkedésről, amivel ő vádolni akarják. Bartha. hogy az cl keseredett embert megvigasztalja é: bizalmát megnyerje, elmondta neki hogy őt is kémkedésért ítélték el é: már jó! kiismeri magát ezekben a; ügyekben. Erre Szántó elmondta el fogatásának történetét. Hogyan fogták el Szántót? Szántó Miklós, — Barta előadása sze­rint, — a következőképp mondta el neki fogságba kerülésének történetét: December egyik napján (a napra nem emlékszik Barta) Szántó ebéd után, mint rendesen, elment hazulról az Abbtízia­­kávéházba és itt leült egy szabad asz­talhoz. Nemsokára bejött a kávéházba két »illető«, akik asztalához telepedtek és beszélgetni kezdtek vele, mint Szántó mondta ivedutáris kérdésekről«. Csak­hamar újból lőtt két »illető«, akik egye­nesen az ö asztalukhoz mentek és fel­szólították őket, hogy menjenek be a szepuréba. A felszólításnak eleget tettek, A külön teremben az újonnan érkezet­tek közül az egyik mint detektív iga­zolta magát Szántó előtt, szónélkül be lenyúlt Szántó belső zsebébe, kivette pénztárcáját, abba belenézett és azt mondta: — Maguk azok, akiket keresünk abL ban a kémkedési ügyben. Kövessenek bennünket! Mindnyájan kocsira ültek és a Fehér­vári-utón levő Fardinánd-laktanyába vit­ték őket. Itt Szántó másik két elfogott társát elvesztette szem elől. a laktanyá­ban valami Litomerec nevű katonai ügyész vette át Szántót, akinek intéz kedésére hamarosan a Margit-köruti fogházba került. Elmondta Barta. hogy Szántó nem pa­naszkodott arról, hogy megverték és ezt semmi jel sem mutatta. — Én azonban, — tette hozzá Barta, — nem hiszem el, hogy valaki a Mar­­git-körutat »ruha« nélkül meguszhassa. Szántóval, — amint mondja — hosz­­szabb beszélgetést kezdett, cigarettát kért tőle, mire fogolytársa téli kabátjá­nak kis zsebéből kapart ki dohányma­radékot, amit újságpapírba csavarva füstölt el. Mikor Szántó meglátta, hogy egy kis ceruzadarab van nála, ezzel kap­csolatban elkezdett panaszkodni, hogy nem tudja családját értesíteni. Közben cruzával mind a ketten felírták nevü­ket a cella falára, az ajtó mellé. Mivel ő, — Barta, — szökési tervvel foglal­kozott, megígérte Szántónak, hogy fel­keresi feleségét és elmondja neki, hogy hol van a férje. Fel is irta a címet egy ujságpapirszeietre. — Rózsa-ucca 35, vagy 55, már nem emlékszem — mondja Barta. Később azonban ebbe a papírba is do­hányt sodort és a címet emlékezetében őrizte meg. Arra is megkérte Szántó, hogy az ügyében forduljon dr. Bergmann Mihály Vadász-uccai ügyvédhez, aki katonai védő és mindent el tud intézni. Három óra hosszat voltak együtt Szántóval — mondta Barta — amikor a cellából kihivták Szántót, akit ezután nem is látott többet. Azt még említette neki Szántó, hogy szembesítés után vissza fogják vinni a Margit-köruti fog­házba és ő ezért mondotta Szántónénak, hogy férjével a Margit-köruti fogházban találkozott. Szökés Zalaegerszegről Barta ezután elmondotta, hogy őt de­cember 28-ikán visszaszállították Békés­gyuláról Zalaegerszegre, ahonnan más­nap éjszaka, a nagy viharban előre meg­beszélt terv szerint hat internált társá­val együtt megszökött. Részletesen el­mondotta szökéseik módját és ütjük irá­nyát. Zalaegerszegről Kőszegen át Szom­bathelyre ment. Társai Kőszegen marad­tak. Szjombathielyről a postakocsi mel­­lékifülkéjében utazott Budapestre. Szántónénál — Szántóék lakásán — mondja Barta — nem találtam otthon Szántónét, ha­nem csak Szántó egyik fivérét. Neki el­mondottam, hogy Szántó Miklóssal a Margit-köruti fogházban találkoztam. Azért költöttem ezt a mesét, mert nem akartam idegen embernek elmondani az igazat, hogy megszöktem. Szántó fivé­re kért, hogy Szántónénak kíméletesen mondjam ei, amit férjéről tudok, mert az asszonyt férje eltűnése és az utána való kutatás nagyon megviselte. Körül­belül tíz perc múlva hazaérkezett Szán­tóné is, akiinek Szántó fivére ezekkel a szavakkal mutatót be: »F.z az ember tud Milliósról«. Szántóné először meg sem akart hallgatni. »Hagyjanak béké­ben« — mondotta panaszosan, majd a mikor kezdtem elbeszélni a férjével való találkozásomat, nagyobb érdeklődést mutatott. Végül megköszönte, Hogy üze­netet hoztam neki és megkérdezte, hogy van-e pénzem. Mikor azt feleltem, hogy nincs, százezer, koronát adott és meg­kérdezte, hogy hová utazom. Azt felel­tem, hogy Mezőtúrra, ahol mostoha-i anyám él. A beszélgetés későbbi folyamán Barta elmondotta, hogy amikor Fogarason voit letartóztatva, levelet kapott, amely­ben arról értesítették, hogy édes apja meghalt Mezőtúron, míg itt csak arról beszél, hogy ott a mostohaanyja él. Ez az egyetlen ellentmondás Barta elbe­szélésében. Titokzatos uccal támadás — A Rózsa-uccából Szántónéval együtt jöttem le — folytatja Barta — aki el­kísért a legközelebbi villamos-megállóig. Alighogy felültem a villamosra, észre­vettem, hogy egy ember erősen figyel. I Csakhamar meg is szólított és megkér­dezte, hogy hová utazom. »Csak a leg­közelebbi megállóig« — mondottam, ahol csakugyan le is szálltam és egy mellék­­uccában fordultam be. Éreztem, hogy követnek. Csakhamar egy ház kapujá­ból két ismeretlen egyén támadt rám és ütlegelni kezdtek, miközben megérkezett az a harmadik is, aki a villamoson kö­vetett. A továbbiakra nem emlékszem, mert epileptikus roham vett rajtam erőt. Csak az Excelsior-szállodában tértem magamhoz, ahol egy rendőrt láttam ma­gam előtt. Ez megkérdezett, hogy ve­gye-e jegyzőkönyvbe esetemet, én azonban, tekintettel szökevény voltom^ ra, kijelentettem, hogy nem kivánom az eljárás meginditátst. A rendőr azon kér­désére, hogy kit ismerek Budapesten, Szántónéra hivatkoztam, mire kocsin odavittek. Időközben azonban jobban lettem és még a kocsival elhagyhattam Szántóék lakását. Ekkor vettem észre, hogy támadóim a pénzemet is elrabolták és csak háromezer koronát hagytak meg, ami alig volt elég a kocsi kifize­tésére. Elmondta Barta végül, hogy az Excel­­sior-szállóból a Keleti pályaudvarra ment, ahonnan ismét a vonát félreeső helyén utazva ment Kőszegre, ahol csat­lakozott társaihoz és Szombathelyen át Bécsibe ment. Ott különböző külföldi konzulátusok segítségével Csehszlová­kián és Románián át jött Jugoszláviába. Közben az'idő előrehaladt és Jakovli­­jevics főkapitánnyal való előzetes meg­állapodásunk alapján Bartát a többi ügyről, amiről a pancsevói rendőrségen jmóg vallomást tett, nem kérdeztük meg. Bartát visszavitték cellájába. I Jakovljevics főkapitány a vele foly­tatott hosszú beszélgetésünk folyamán ! elmondta, érdekesnek tartja, hogy Barta, aki neki■ már kétszer tett vallomást, mindkét alkalommal csaknem szóról­­szöra igy mondta el az esetet. Épp e nagy biztonság miatt kissé gyanús Bar­idnak egész igazmondása. Baridnak ál­talában rendkívül fejlett az előadóké­pessége. játszik rajta, hogy börtönvi­selt, mert előadását állandóan törvény­­széki tárgyalásokon használatos jogi szakkifejezésekkel tarkítja. A pancsevói rendőrség és a belügy­minisztérium nem ad mindenben hitelt Bant a előadásának, sem a Szántó-ügyet, sem más vallomásában előforduló kér­déseket illetően és a vele folytatott részletes beszélgetésből is azt az im­pressziót lehet merítem, hogy igen sok való dolgot kever össze általa kitalált mesékkel. A belügyminisztérium most — amennyire módjában áll — igyekszik ellenőrizni! a Barta Árpád által bemon­dott adatokat B. J. A legújabb F Ű Z Ö.-különlegességek, eredeti francia modellek után, gummi, halcsontnélküli spanglis, füzésnélküli és alkalmi fűzők, gummi MEILTARTÓK, egyszerűtől a legfinomabb kivitelig, — I továbbá HASKÖTÖK a legszakszerüb­­ben egyedül ST5ÍHNÉ SCKÄFFER PJSARQÜT füző-különlegességek szalon­jában készülnek. SUBÜTÍCA, Karadzi­cs va ul. 7, (Bárány-szálló melletti utca). Vidékre mértékvételi utasítást és anyag­mintát küld. Í89l

Next

/
Oldalképek
Tartalom