Bácsmegyei Napló, 1923. április (24. évfolyam, 90-116. szám)
1923-04-04 / 91. szám
2. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 4. Megindult a közvetlen forgalom Osij ek—Pécs és Virovitica—Barcs között Sáldozatok temetése hir szerint szerdán lesz. r, Német jelentés szerint az egy lisztből és tizenegy katonából álló francia különítmény automobilok lefoglalása miatt ment a Krupp-gyárba és egy francia bizottságra várt. Ez a bizottság azonban kevéssel megérkezése után 9 óra tájban ismét eltávozott, mert a gyárszirénák búgni kezdtek. A francia különítmény az automobilcsarnok előtt maradt. amelynek közelében 9 órától kezdve a környező müvek munkásai gyülekezni kezdtek. A munkásság vezetői felkérték a különítményt, tipgy vonuljon cl. A kérésnek nem volt eredménye. Kevéssel tizenegy óra után a szirénák bugása megszűnt. Ez volt a Jel a munkások számára, hogy a műhelyekbe térjenek vissza. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, elcsattantak az első géppuskalövések, amelyek a kapubejáróval szemközt fekvő tetőre irányultak. Nyomban több sebesülés esett és a golyók néhány munkást halálosan találtak. Az emberek szétrebbentek, mire a franciák a kapubejárón keresztül kivonultak és fegyvereiket a menekülő tömeg ellen fordították. Az orvosok megállapították, hogy a legtöbb sebesülés hátúiról történt. A tiszt ezután különítményével együtt akadálytalanul elvonult. Azon a tizenegy halotton kívül, a kikről az első jelentések hirt adtak, még tizenkilenc ember szenveded súlyos sebesülést, úgyhogy többen közülük élet-halál közt lebegnek: a könnyebb sebesülések száma igen nagy. . Hús vét vasárnapján a Krupp-gyár négy igazgatóját letartóztatták; két másik igazgatót is kerestek, de azok nem vcltak Essenben. Cano kancellár és Braun porosz miniszterelnök a Krupp-müvek igazgatóságához és üzemi tanácsához intézett táviratokban adtak kifejczést megdöbbenésüknek a történtek fölött. Az esseni városi tanács Jaquemet francia tábornokhoz tiltako zó átiratot küldött az eddigi és a várható további letartóztatások elten. In memóriám. Irta: Milkó Izidor (A hasvét hétfőjén megtartott Lányi-matiné megnyitó beszéde) Qyászzenével kellene kezdeni a mai ünnepséget, talán a Beethoven gyászindulójával. amellyel egy hős emlékének hódolt. s amelyet az a kitűnő férfiú is akinek az emlékére ma itt ének, zene ds szavallat szólal meg, annyira szeretett, ö is — Lányi Ernő — hős volt. Hőse a férfias munkának és hőse a férfias türelemnek és mindenképpen méltó arra hogy az ő ránk nézve oly fájdalmas és — hajh! — nagyon is korai halálát is klasszikussZenéjü gyászének zokogja el. Hőse volt a munkásak, amellyel alkotómüvészi és tanári hivatását iellesiteftc. és a türelemnek, amellyel ő — a lángeszű zenész és költő — a prózai élet kedvetlenségeit elviselte. Mégis, nem gyászénekkel kezdjük, a fájdalmunk nem szorult zenei illusztrációkra. Akik itt vannak, mind tudják, mit vcsziettek benne s a bánatukat nem enyhíthetné egy ez alkalomra készült gyászének se... Vigasztalást inkább abban keresünk, amit ő hagyott ránk, és ez emlékünnepet a mi nagy halottunknak, feledhetetlen Lányi Ernőnknek a daiai az ő nemes művészetének e pompás termékei, a maguk zsánerének utolérhetetlen tökéletességei foglak bevezetni. Itt alkalmibb zeuc az a dalköltészet mely gazdag tehetségéből kipattant, mint bármely sirámos muzsika, mellyel halála fölött kesergünk. Hiszen hetek óta gyászoljuk őt. és amióta elmúlásának hire megdöbbentette a zéne barátait, kétsőgbecitette szerető tanítványait és bánatos szomorúságra hangolta az egész kulturvilágot, azóta mindenütt, ahol magyarok laknak, *— mindenütt, ahol szeretik a dalt és a Baranya kiürítése — 1921 augusztus óta — Horvát-Szlavonország és Magyarország drávamenti területei között megszűnt a közvetlen vasúti forgalom és Baranyából csak a pécsi szénvonatok jöttek azóta a Pélmonostor-Magyarbóly vonalon. A Magyarországgal folytatott tárgyalások eredményeképpen április 1-re virradó éjjelen ismét megindult Osijek és Pécs között a közlekedés, a rendszeres szemelj'-, podgyász- és áruforgalom. A személy- és podgyászforgalom céljaira az 1901 és 1902. sz. gyorsvonatok közvetlenül Osijekig, az 1911 és 1912 ez. személyvonatok Baranyavár— Pélmonostorig közlekednek és csatlakozást nyernek az SHS. államvasutakhoz. Az 1901. számú gyorsvonat Osijekről elsőizben április 2-án, az 1902., 1911, és 1912. sz. vonatok első ízben április 1-én közlekedtek. Az 1901. sz. gyorsvonat Osijekről hajnali 4 óra 50 perckor indul, Pécsre 8 óra 2 perckor érkezik. Az 1902. sz. gyorsvonat Pécsről 20 óra 40 perckor indul és Osijekre 23 óra 46 perckor érkezik. Az 1911. számú személyvonat Osijekről 19 óra 7 perckor indul, Pécsre 22 óra 42 perckor érkezik. Az 1912. sz. vonat Pécsről 8 óra 5 perckor indul és Osijekre 11 óra 45 perckor érkezik. Az osijek-péc i vonatok forgalmát a magyar államvasutalc kiterjesztették Péos-Budapest irányában is, úgy, hogy az uj vonatoknak közvetlen Budapestig van csatlakozásuk. A gyorsvonat indul Budapest keleti pályaudvarról 14 óra 55 perckor, érkezik Budapest keleti pályaudvarra 13 óra. 45 perckor. Az 1912. és 1911. számú személyvonatok forgalmát közvetlenül kiterjesztették a Pécs—Magyarboly—Baranyavár—Pélmo nostor vonalra is. Indulás Budapest keleti pályaudvarról 22 óra 40 perckor, érkezés Budapest keleti pályaudvar 8 óra 30 perckor. Az útlevél igazoltatás és vámvizsgálat a vonatban, útközben történik. Ugyancsak megnyílt április 1-ével a Barcs—Vircrvitica és Pélmonost or-Siklós- Kis-Kőszeg felé is a vonal. súgok működésűkéi és az adótárgyalásokra minden adóalanyt beidéznek. akiknek meghallgatása után fogják csak végleg kivetni a négy-négy esztendőre szóló adókat. Mivel azonban már az adó-eloiránzatból is meg lehet állapítani azt,, hogy az uj adókivetésekben rengeteg igazságtalan és méltánytalan adóztatás történt, ezért a megadóztatott kereskedők, iparosok és gazdák már az adókivetö bizottságok működésének megkezdése előtt tiltakoznak a javaslatok ellen. A mozgalom vezetésére Raics Ralázs és dr. Szudarevics Ferenc bunyevácpártl országgyűlési képviselők vállalkoztak. akik az érdekelteket kedden délelőttre értekezletre hívták egybe. Az eredeti terv az volt, hogy á bunyevác-sokác-párt által kezdeményezett értekezletet a városházan tartják. azonban Pletikoszits András; dr. főispán hétfőn megtagadta dr. Szudarevics képviselőnek azt a kérését, hogy erre a célra a városháza közgyűlési termét átengedje. Ezért az értekezletet kedden délelőtt a Pncska-kaszinóban tartották meg óriási érdeklődés mellett. Az értekezleten mintegy kétezer érdeklődő vett részt, úgy hogy a megbeszélést két turnusban kellett lefolytatni. Az értekezlet szónokai Raics Balázs és dr. Szudarevics Ferenc képviselők voltak, akik a legélesebben támadták a suboticai adókivetéseket és hangsúlyozták, hogy az adóirányzat adatai szerint, ami itt készül már nem is megadóztatás, hanem a dolgozó polgárság teljes tönkretétele. Az értekezlet úgy határozott, hogy a megadóztatottak a Pucska-kaszinóban be fogják jelenteni az adókivetésnek rájuk vonatkozó adatait és ezeknek alapján S bunyevác - sokac - párti képviselők még az adókivetések megkezdése előtt eljárnak a pénzügyminiszternél, akitől a mostani adó javaslatok megsemmisítését fogják kérni. Az adókivetések ügyében a Pucska-kaszinóéhoz hasonló akció megindítását határozta el a suboticai kereskedelmi egyesület is. el azt a gazdag tehetséget, amellyel Amerikában vagy Valamelyik európai zenevárosban olyan vagyont gyűjthetett volna amennyit az ő zenei szellemének a kincsesháza ért . . . Találóan mondta Dettre János az ő magasszárnyalásu költői beszédében Lányi Ernő ravatala mellett, hogy e nagy muzsikus a ióltevőnk volt. Úgy van. Senki ebben a városban ebben az országrészben, és még azon is túl, a közönségnek annyi gyönyörűséget nem szerzett mint ö s habár szerzeményeinek a hanghulláma} távolságokon és levegőkön keresztül messze tartományokba jutnak is el, e nemes élet utolsó másfél évtizede a mi körünkben telt le. s a termése legjavát is mi kaptuk tőle első kézből gazdag ajándékul. Igen természetes. hogy az emléke kegyeietes megünneplésének is itt kell kezdődni és innen kell kiindulni az összes világtájakra, amerre csak a magyar dal számára feldobognak a szivek a mindenüvé, a hol a zenének barátai s a költészetnek kedvelő} laknak. Lányi Ernő mint subotlcai zeneigazgató és tanár halt meg, de minden zenekedvelőnek minden da. fosnak és minden kulturcrnbernek a fájdalmasan megsiratott halottja. Bizonyos, hogy mindenhol ahol szeretettel művelik a zenét, s különösen, ahol ápolják a magyar dalt. föl fog hangzani a zenél búcsúztatás — s egyúttal a zenei vigasztalás — a nagy dalköltő elhunytán. Dalegyesületck és zenei társaságok dalban és zenében rójják majd le kegyeletüknek adóját a zenelitteratura c büszkeségének emlékére. Az első ily hang ma szólal meg itt* ebben a teremben. Hálás, megértő és hivatott müvészlefkek Láhyi-dalokat énekelnek. Lányi-müveket zongoráznak és Lányi-verseket szavadnak a Mester emlékére, a Mester dicsőítésére, a Mester szellemének fölidézésére. Hallgassuk áhitatta! Lányi Ernőnek a költőnek és müvésvaefc .muzsikáját! , . ■ Tiltakozó gyűlés a suboticai adókivetések ellen A bunyevác képviselők a pénzügyminisztertől kérik az adójavaslatok megsemmisítését A suboticai péuzűsyigazgatósúg által javasolt vagyon-, hadi nyereség és jövedelem adók kivetésére mo3t már. rövidesen Összeülnek az adókivetö bizottságok. A városi tanács most állította ősszé a tervbevett négy adókivető-bizottság névsorát és a kijelölt tagokat bejelentette a pénzügyigazgatóságnak. A pénzügyigazgatóság felterjeszti a javaslatot a pénzügyminisztérium, nak, amely aztán kinevezi az idókivető bizottságok tagjait. . Minden bizottság két rendes, két póttagból, egy elnökből és egy előadóból fog áííani. A kinevezés megtörténte után azonnal értekezletre ülnek össze a bizottságok és a működés alapelveinek megbeszélése zenét, — mindenütt, ahol ápolják és szomjazzák a kultúrát mindenütt kónynyek folynak elégiák zengenek és nemzetiségi, faji és osztálykülönbség nélkül érzi minden müveit ember, hogy e városnak, az országnak, a zenevilágnak és az' egyetemes kultúrának mily nagy a veszteséget Igen. hőse volt a munkának . . . Majd ha a hálátlan kortársak' után. következő halasabb utókor az alkotásaihoz méltó köntösben teszi közzé e kiváló szellem egész oeuvre-lát; e szép élet felles zenéiét. csak akkor látja majd a közönség. mily sokat és mennyi szépet ajándékozott nekünk Lányi Ernő! Majd ha impozáns kötetekben együtt látjuk e müveket, akkor fog csak egész fényességében kibontakozni belőlük e jelesünknek géniusza, aki Schumann szerint tökéletesen tudta megoldani a művész nagy feladatát mert »világosságot bocsríitott az emberi szív mélységébeA művész c definíciója senkire — a legnagyobbakra se — illik jobban mint Lányi Ernőre. Hozzáértőbbeknek kell majd méltányolni azt az óriási tevékenységet amelyet a Mester mint zeneszerző, clőa-aomüvész, dirigens, tanár és akadémiai igazgató négy évtized alatt végzett, és a halhatatlan érdemeket, amelyeket a zenei élet fejlesztése, dalegyesületek szervezése és a filharmónia körül szerzett. Csak rámutatni kívántam a hősiességre, amely e sokoldalú munkában megnyilvánul, s ezzel kapcsolatban a zenei komolyságra és lelkiismeretességre, amely a működését erkölcsi tartalommal is betöltötte. És különösen kívánom hangsúlyozni művészi jellemének szerintem legkiválóbb vonását, azt a kedves, naiv Urai költőre és jó em bérre valló erényét hogy lelkesedni (s természetesen crmek folytán lelkesíteni is) tudott. És megint Schumannt kell idéznem, aki szerint ^lelkesedés nélkül nines semmi jelentős művészi produkután nyomban megkezdik a városházán működésűket. Tekintette! arra. hogy az uj adókivetés során mintegy 18.000 adóalanyt adóztattak meg, a négy bizottság. amđy teljes napon át fog működni, roppant sok munkát lesz kénytelen végezni és így az. adótárgyalások hosszú időt fognak igénybe venni. Háromféle adónemet tárgyalnak a bizottságik: a hadinyer eség-adót, amelyet most 1917, 1918, 1919. és 1920. évekre vetettek ki egyszerre és a vagyon, valamint jövedelem-adót, amelyeket az 1918, 1919, 1920. és 1921. évekre vetnek ki. A bizottságok kinevezése után azonnal, valószínűleg már a jövő hóim megkezdik az adókivető bizoittum.« Hogy Lányi Ernő az élete végén olyan komoly munkásságra tekinthetett vissza, és hogy oly gazdag hagyatékot hagyhatott az utókorra, azt elSő sorbán ennek a szép kvalitásnak köszönhette, minden prózaiságtól és minden cinizmustól távol álló naiv lelkesedésének. ■Neki a művészet oltár volt, aamdyen áhítattal áldozott, és nem üzlet, amelyen keresni kívánt. Minden szerzeményét úgy dolgozta ki. oly nemes becsvágygyal és cizaláló művészettel, mintha azokat csupa kongeniáiis szellem, vele egyivásu és hasonló kapacitású zenész számára alkotta volna remekbe. Termékeny volt de nem rekordtemelő. Anti kikerült a miihelyéből, az csupa komoly tartalmas, müvés2i darab volt. A léhaság minden válfaja idegen volt tőle, és csak így teremthetett vidéki városokban olyan előkelő zenét és magasnivóju zeneéletet, aminő a legigényesebb zeneközpontoknak se derogálhatott volna. S itt van hősiességének második, nem kevéshbé érdekes, nemes és tiszteletreméltó megnyilvánulása. Győzhetetlen hőse volt a türelemnek . . . Talán nem bántok meg senkit, ha azt mondom, hogy egy hős türelmére volt szüksége e geniálís emberünknek, hogy itten •— mlnálunk — vagy más vidéki városokban sokaktól meg se értve, másoktól félreértve, de semmiesetre se eléggé méltányolva, a rendelkezésére álló ugyancsak szerény erőkkii eleven zenét. muzsikáld hangulatot, zeneszerctetet és fllharmóniás é^tet tudott elővarázsolni. A Mózes varáisvesszeje int eszünkbe, amellyel a sziklából vizet tudott fakasztani . . . Nem bántok meg senkit, mert hiszen köztudomású, hogy Lányi Ernő megállhatta volna a helyét Bécsben. Budapesten, Lipcsében vagy bármely más zenecentrnraban. de anynylra rajongott a zenéért s annyira szerette annak a szeretetét propagálni, hogy Miskolcon és Suboticán pazarolta
