Bácsmegyei Napló, 1923. február (24. évfolyam, 31-48. szám)
1923-02-11 / 41. szám
7323. február 11. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1!. oldal. lős-kőzepén jártunk. Itt is, ot t Is. losszképü, sötét alakok tünedc.'ztck fel az éjszakában, akiket nyíl vaj1 nem a legbarátságosabb szándék vonzott félénk, de amikor Nob ody jólismcrt, markáns vonásait medTPil■antották, sietve visszasurran^k a falak mentén titkos búvóhelyekre. — Nobody, — közöltem btaratotnliící — azt hiszem, tőrbe akarnak >.„a!m bennünket. Ebben a pillanatban a gazfickó, aki mindig körülbelül hus-z yardr távolságban haladt cló*ttünk. megállt egy földszintes !iá* kapuja előtt és — becsöngetett. Nobody meg^r gadta a dervis szakái lát — syrnely — mint; előre látható volt- — kezében maradt. CsupdssV.ipü, középkorú férfi állt előttünk, aki gúnyos mosollyal pillantott a detektivre. j — Csak ne 1 <;-ssa magát, mr. Nobody, — igy sóit a legnyugodtabb hangon, —• mert ez árt a szépségének. — Kicsoda ön? — rivallt rá a világnyomozó. — Morland tanár vagyok . , . aki a levelet irta . . . 7. — Ne haragudjék mr. Nobody, sem ön, mr, Woodshoe, — jelentette Li a tanár, — de kissé felöltöttem önöket. Megjegyzem, kényteleuségt öl . . E elesésemtől csa*c szombatonként kapok kimenőt és mindenkinek be kell látni, hogy ezt ki akarom használni s ilyenformán csak a késő hajnali órákban térek haza. Mint önök bizonyára tudják, ebben--------MaMMHHHBIHHittl az időben már syul-c, e a íc?z,e^eé dési eszközök fotsa btrkocsi nem is vállalkozik . éjszaka ilyen nagy távolságra, viszont gyalogszerrel, egyedül, Klss£ íe,e.metes végigsétálni ezeken f barátság tálán , utcákon. Ezért rwn*sfennt ha-za.lci* sértetc a magamJp. valamelyik nep- I szerit detektiwet>,' ., Puszta jelenlétével megvéd " x tói . . . t Kivettem revolv tam lőni a tanárt, fogta a kezem: — Ne bántsd! Azzal odafordult _ •— Megbocsátok önnek, -tette ki szigorúan t- egy alatt. — Halljuk! — szóit készséges arccal Morland. — Ha jövő szombaton megismétli ugyanezt az eljárást egy kollégámmai. — Nagyon szívesen; kerem a elmet! Nobody F. Mór néhány sort irt I noteszába, azután kitépte a lapot és \ * i_oH tirmmhoti linden támadáséin és le akare Nobody me*g tanárhoz: • jelenfeltétel megfért egymással a környéke pedig szintén vegyes lakosságú volt mindigmagyar, német, szerb, román, sőt szlovák falvak váltják fel átnyújtotta a tanárnak, aki nyomban felolvasta a cédulát, maid komor ■arccal visszaadta Nobodynak: f — Nem lehet,— mondotta — Pin- i kertonnal nem tehetem . . . i — Miért? — kérdeztük felháborodva Nobcdy és én egyszerre. Morland tanár bocsánatkérően .fordult Nobodyhoz: Ž — Mert múlt szombaton tőle kap; tam meg az üli címét. .. Pancsevó a munka és a nemzetiségi béke városa A Bánság alsó csücskében, a Duna és a Ternes találkozásánál, terül el Pancsova, az egykori határváros, a volt granicsárszékhely. A nagy vizek közé szorítva, különösen tél üdéjén félig cl van zárva a világtól. Ezt az elszigeteltséget már régóta dek székhelye. Még ma is ott ül a atonai mérnökök pontosságává] exer-'-Matz-nak szánt hatalmas kiterjedésű főtéren a történelem: az ’üe'nkezőieg Ncdbantia Száva, polgármester "gymást a Temes és a Duna közép és a külotnböző népek és vallások ■ohasem teremtettek visszavonást. 5r* ' .1 Dr. Botkcvres Darán, ügyvéd, volt képviselő éppen ezen a terüleó’sdi városházán és az öreg törvény-11 ten volt mindig a legpéldásabb és a Bogganl Kálmán, plébános, a Minorita-rend főnőké megszokta Pancsova és ugylátszik nem is tartotta sohasem valami különös szerencsétlenségnek, mert nyugodtan, szépen folytatta a saját külön életét, derekasan fejlődött, érős kereskedelemre és iparra tett szert, amolyan szabadváros féle, a molyán kis köztársaság-féle volt mindig az áfiamban. Es az lesz mindaddig, amíg azt a tenger nagy vizet: a Dunát, a Témest, a két folyó hatalmas árterületét meg nem nyencelik vasúti hiddai. Alert téiviz idején, mikor a haióközlekedés szünetel, Pancsova messzebb van a közvetlen szomszédságában fekvő Beogradtól és Zimoiiytól, mint Bécstői. A régi Pancsova r .ezetes hely város élete, valami meghitt patriarkális hangulat üli meg az ódon falukat. A városnak határozott öreg, sőt agg a külseje, uj házak a!ig-alig épülnek... A régi Pancsováról sok értelmes és patinás történetet lehetne mesélni... Pedig a mai Pancsova, legalább' külsejében nem nagyon kiilömbözik W-lV.i, ■ ■ M I \f * rM jrt Katid, evangélikui lelkész a régitől, amikor az óriási főtéren vasárnap reggeienkint a granicsárezred tartotta felvonulását, a .sorházakban német iparosok dominóztak csöndesen, a kaszinóban a magyar m vis 4® ifiSÜSSfiisär Főtér szik. -.ég ma is az elmúlt századok gője terjeng körül. Né V szerbek, magyarok és roma évszázadok óta éltek itt e -'V:'if testvéri békében s egymás megbecsülésében és szorgos murikálegigázibb a nemzetiségi és a vallási béke. Most sincsen másképp. És ez a körülmény a legfőbb oka, hogy miért érzi jól magát az idegen Pancsován. A másik oka ennek pedig az. hogy kevés helyen v0*- olyan eleven, egészséges lüktető t^’-^^dalmi élet, mint Pancsov*- Bolt-bolt o!lett, a forgalom hétköznapokon is van olyan nagy, mint más hasonló városokba^ hetipiacokon. Es itt mindenki legalább három nyelven beszél, esetleg négy és öt nyelven. Egy-egy nagy vásár alkalmával, amikor a Duna túlsó oldaláról is sokan jönnek át, valósággal kis Levantenak tűnik fel a város. A lakói között sok a gazdag, még több a jómódú, a tehetős és aránylag kevés a szegén^ És a mesterségüket itt nem nagyon válogatják az emberek. Kiki folytatja az apja, a nagyapja, a dédapja foglalkozását. A kereskedők nem csapnak fel bankigazgatónak, az iparos nem kívánkozik hivatalnoki pályára és a hajós népség, ami nagy számmal van itt, híven kitart az ősei mestersége mellett. Ilymődon, akármenynyire is eleven, lüktető egyébként a volt mindig: a dunai kereskedelem fontos állomása, a granicsár ezre-Dk ' Gräber László Mr:.- a a város katona-, kereskedő és iparos város volt mindig és »evert nyelvű lakossága jó szívvel Dr. Bartman Simon a német párt egyik vezére hivatalnokok és a szerb kereskedők szolid kártyacsatái zajlottak le barátságos mérkőzés formájában. A mai Pancsova főleg abban kü/ JIP É I, ti Parcsctics István, nagykereskedő lönbözik a régitől, hogy a magyarság amúgy is ritka sorai erősen meggyériiltek s hogy az embere’, többet, jelentékenyen többet politizálnak most, mint azelőtt. Egyébként a régi béke és a régi szorgalmas munka most is változatlan. A pancsovai közélet ismert verzetőegyéniségcínek so: ’ban elsősorban meg kell emlékezni Bogydni 'mán plébánosról, a minoritarend főnökéről, akii nemzetiségi
