Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-16 / 106. szám
105. szám. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal A bibliás embernél *— A suboticai irismagyarázo —• A volt Bajza-utca egyik házának kapuja fölött a város sok lármás, hangos üzleti forgatagában, a temérdek kiabáló cégtábla között, csöndesen és egyszerűen húzódik meg egy kis sárga tábla. Nagy biblia rajta a közepén és az örök világosság ragyogó fényében evangéliumi idézet: Kutassátok az írásokat, mert abban van az örök élet jáuos evangéliuma V. 39 “ Szokatlan ez a szentirásből vett idézet itt az Agina ulica 9. számú házának falán. Az egész kis utca is olyan furcsa, csöndes itt néhány lépésnyire a városháza mögött, alig ár pillanatnyira a hangos élet tüleedésétol. Husvét hetében, nagypéntek napján, sokszoros erővel növekedik naggyá a szerény kis tábla bibliai idézete és a misztikus ismeretien ellenálhatatian erővel vonz be, hogy megtudjuk, mit hirdet ez az egészen szokatlan felírás. Az irásmagy arazó Bsnn az udvar egyik szerény bejáratán egy kis tábla: „László Dezső". Az üvegajtón keresztül hangok szűrödnek ki a napsugaras tavaszi udvarba, hangfoszlányok inkább : „■ • • a szentirás tanitasa szerint. . .“ Valaki tanit, magyaráz odabenn. Elfogódva kopogtatok az ajtón és benyitok a szobába. Egyszerű, szerény kis szoba. Egy ágy, egy szekrény és sok-sok vaskos folians mindenütt Az asztalnál ketten ülnek: Lősz ó Dezső, az irásmagyarázó és egyik tanítványa. Biblia fekszik mindegyik előtt és egészen elmerülnek az egyik ünnepi szakasz magyarázásában. László Dezső a bibliás ember, még fiatal, nem lehet több harminc esztendősnél, szelid kék szemei Krisztus arcból révedeznek álmatagon. Az első impresszióm, hogy nagy fantasztával állok szemben. Csodálatosan jól van tájékozva mindenről, azonnal tudja, miért jöttem és az asztalán a vastag foliánsok között ott fekszik a „Bácsmegyei Naplódból kivágva a nagyheti elmélkedés, amit az evangélium szakaszaival hasonlít össze. Krisztusszakálla a prófétákra emlékeztet és amikor beszél, csodálatos, szuggesztiv erő cseng ki a halk monoton szavaiból. „Jöjjön el a te országod“ —<• Mi, a szentirás terjesztői — mondja — azt hirdetjük, hogy a Messiás már eljött és most fog bekövetkezni az írás szava, hogy, eljön Isten országa. A gyűlölködés tetőpontját érte el a világháborúban, amelynek rémségeit előre festette látnoki szemekkel Krisztus Máté XXIV. könyvének 15. szakaszában, amikor a „pusztító utálatosságokról“ beszél. Dániel könyve is előre adja az egész világtörténelmet és az egész evangélium tanítása alapján elérkezett most végre az az idő, amikor a gyűlölködés sötétsége után feltámad az emberek szivében az igazi világosság, a szeretet és testvériség világossága. Most fog megvalósulni az emberi közösség, amit János jelenésének 17. része tár elénk és amit reálisan talán úgy lehetne kifejezni, hogy nincs már messze az európai egyesült államok megalakulása. A szentirás 543 nyelven — Hogy ezt elérjük, a szentirás terjesztése a főcélunk. Ez már el is érte azt a fokot, hogy a mohamedánok és az indiai néptörzsek is várják már az örvendetes nirt, amely Isten országának eljöveteléről szól. Minden felekezetnek és minden fajnak meg keQ kapnia Isten akaratából a közős kmeset: aszentirást. És hogy az írás szava mennyire elhatolt már mindenüvé, azt misem bizonyltja jobban, mint hogy eddig 543 nyelvre fordították Ic a bibliát. És bizonyítékul mindjárt meg is ajándékoz a bibliás ember egy angol bibliatársulat kiadásában 1921-ben megjelent könyvvel, amelynek „The gospel in many tongues“ a cime és amelyben csakugyan 543 nyelven van meg egy idézet a szentirásbóL Fantasztikus Írásjelek sorakoznak egymás után a latin, germán, ciril írások között és a török meg arab írásjelektől kezdve a kínai ás japán ákombákomokon keresztül, egészen a hinduk fantasztikus betűiig, 543 nyelven hirdeti ez az idézet, hogy az evangélium szava eljutott már mindenüvé, ahol emberek élnek. Az adventisták hirdetik az írást — A mozgalom — magyarázza tovább a bibliás ember — Amerikából, Német- és Svédországból indult ki és legkiválóbb úttörői Miller Vilmos, Longborugh, White George és Laiidelles. — „Adventistákénak nevezuek bennünket, mert az „eljövetelt“ hirdetjük. Ma már mintegy százezer adventista van a világon és számuk a szentirás terjedésével és megértésével egyre szaporodik. Húsz millió biblia — egy év alatt Az írás magyarázásán kívül még csak a szentirás terjesztésével foglalkozik a suboticai apostol. Falura jár és árusítja a bibliát a nép egyszerű gyermekei között. Könyvkereskedőknek nem szívesen ad bizományba bibliát, mert ezek, mint mondja, nagy haszonnal árusítják tovább. Neki pedig az a célja, hogy minél olcsóbban jusson el mindenkihez az írás. Főképen a falu egyszerű gyermekei veszik a bibliát — mondja —, a város bűneiben vonagló emberek kevésbbé. De hogy mégis mennyi bibliát vásárolnak napjainkban, arra jellemző az a statisztika, amely szerint húsz millió biblia fogyott el a múlt évben a világ különböző részein. Szakítás az egyházakkal — Zsidó voltam ... — feleli kérdésemre a bibliás ember és amikor kérdőn tekintek rá, megmagyarázza, hogy az adventisták szakítanak minden egyházzal és csak a biblia tanításait fogadják el törvényül. — A tízparancsolat alapján a biblia tanításai szerint élünk és ezért vagyunk valamennyien vegetáriánusok — folytatja — mert álfát húsát nem szabad enni. Ugyancsak ezért tartjuk meg ünnepül a szombatot, bármilyen felekezethez tartoztunk is azelőtt. Mert a mi sorainkban minden felekezet képviselve van, olyanok, akik azelőtt a katholikus, zsidó vagy evangélikus vallást követtük, egyesülünk a biblia magyarázásában. Ezért nincs is külön templomunk, mert amint Krisztus maga köré gyűjtötte tanítványait, úgy valljuk mi is, hogy nincs szükség kőből épített templomokra, mert a templom az emberben lakozik. „Nincs joga senkinek embert ölni.. Kérdéseimre elmondja még László Dezső, hogy suboticai születésű, itt végezte el a gimnáziumot és dr. Singer, néhai zsidó rabbi volt az első tanítómestere. Miután nagyon szerette a zenét, érettségije után a budapesti Zeneakadémia növendéke lett. Hubay tanítványa volt, azonban — mivel közben a biblia magyarázását tűzte ki életcélul — 1912-ben közvetlen tanári vizsgája előtt abbahagyta zenei tanulmányait Ä háború alatt neki is be kellett vonulnia, azonban nem volt hajlandó fegyvert a kezébe venni már a kiképzése alatt sem, mert a biblia tanítása szerint nem szabad embert ölni. Ezért aztán a magyar hadbíróság elítélte és három hónapig volt a budapesti Alkotás-utcai laktanyában kenyéren és vizen bezárva. A börtönben aztán a rabok közt hirdette az igét és nagyon sokat meg is nyert közölök tanításainak. Mikor aztán a katonai hatóságok látták, bogy tehetetlenek a fanatikus emberrel szemben, sőt az befolyásolja katona-társait is, — elbocsátották a szolgálatból. — Nincs joga senkinek embert ölni — mondja fanatikus bittel a bibliás ember — addig, amig nem tudunk életet adni. A bibliás ember tanítványai A háború óta itt él Suboticán László Dezső és van már több tanítványa. Az egyik ott ül vele szemben, mialatt beszélgetünk és néha-néha halkan közbeszól. Időközben alázatosan bekopog egy másik tanítvány, egy idősebb ember. A zsebéből elővesz egy bibliát és mcgilletődve hallgatja tanítómesterének szavait. — Nem vagyunk még sokan — magyarázza a bibliás ember — mert csak olyanok tartozhatnak gyülekezetünkbe, akik le tudnak mondani minden bűnös szenvedélyről. De azért a biblia-magyarázatokra sokan járnak ide hozzám, főképen fiatalok és munkások, akik hisznek a jobb jövőben, akik szeretetre törekednek, akik keresik az élet útját és hisznek az Isten országa közeli eljövetelében. A hangja meggyőzően cseng, a szemei lángolnak a hit tüzében, a tanítványok ájtatosan hallgatják a szűk kis udvari szobában ... <Lf.) A magyar nyelv kincsei — Révész Erő hagyatékából — Feltámadó szent tavasziasság szitálja az életre meleg napsugarait. Reggel van, csöndes, lehalkult reggel. Az ablakon szépen süt be a nap. A könyvtár-szekrény ajtója még összecsukott. Életek, világok, agyak kiélemedése sorakoznak halkan az ólombetűk élettelen sorában. Ibsen, Shakespeare, Goethe, Schiller, Arany, Vörösmarty. Az Ember, A művészet, mind idő álltak a reggeli raportra. A falakon meleg, nyári színekben élő portrék. Az asztalon, vastagon, négy pirosfedeles könyv lapjai suhognak egy meghalt magyar író befelé éléséből kíáradó füzekről. Révész Ernő naplója. Jogász és ügyvéd volt. Ez volt a kenyere. Suboticán élt és itt halt meg, — ez a tragédiája. Lent a lelke mélyén az intritiv erők nagy máglyája égett. Az élet, a kenyér utáni véres hajsza sokat lopott el belőle. De Révész Ernő megmaradt mégis annak, amire a sorsa predesztinálta. Révész irő volt. Fiatalabb korában számos magyar lapnak volt a munkatársa. A »Fővárosi Lapok« elbeszélő, aranyos lelkű szerkesztője, Vadnay Károly, kinek lapjában verseket, epigrammákat, gúnyos költeményeket irt, különösen kedvelte. Számos novellája jelent meg a budapesti lapokban. 1890-ben egy verses kötettel fordítja magára az irodalmi körök figyelmét. »Utón útfélen« cimü novellás kötető feltűnést keltett. Amit ezek után irt, azok az Írásai nincsenek összegyűjtve. Az élet meghorkantotta. Egy nagy könyvtárszoba, nyugalmas, csöndes élet utáni vágyás annyiszor ragadták meg a lelkét. A múzsa jöttét ráncolatlan lélekkel fogadni. A sárga naplólapok közül annyira kisír ez a vágy. Az idegesen megrögzitett betűk alatt az emberi tragédia nagy perspektívája terül el. 1880-ban kezdi naplóját irní, 1894 januárjában hirtelen megszakadnak a napok betűs megrögzítései. 1910 május december 24-én utoljára fogja kezében a tollat. Karácsonyra még tüzes agyában fellángol egy néhány gondolat. A Bácsmegyei Napló akkori karácsonyi számában írja. . ž ■ •«* I „Amikor az ember azért hordja az orrát a felhők felé fordítva, mert hányáit kénytelen feküdni, különös képen, ha ez az ünkénylelen fennbéjázása hetekig is eltart, dologtalan napokon, álmatlan éjszakákon ugyan alaposan kitanulja minden emberi dolog hiábavalóságát. Rájön, hogy az egyén akit isteníteni szeretnönk néha másba — légióként magunkban — rájön, hogy az egyén a véletlen vak játéka. Belátja, hogy ahol a navalya kezdődik ott véget ér a filozófia és, hogy az ember legjobb két barátja a felesége meg a morfium. íme ezek a derűs gondolataim karácsonyra. Szabadkán, 1910. december 24-én“. Azután Révész Ernő hetekig feküdt agóniában, mintha az utolsó nagy jelenetre készülne. A szép sorból egy másik könyv kerül. Sárgás széles lapokon lila tintával írott sorok. A puszták, az alacsony nádfedeles házak kurtaszavu emberéinek furcsa szavakba öltöztetett látásai. Paraszt mondások, amelyekből kis emberek bámuló nagy szeme a dolgok éubstanciájának naivan való meglátása érzik. Nincsen hozzájuk kommentár, úgy kerültek Révész Ernő tolla alá, amint a muskátlis ablakból khrirágoztak, amint a nyárfák suhogása alatt kinótáztak a szájból. »Cirmos szegfű«. A pünkösdi virágzás bársonyosságát sejtető meghatározása, ez. A kasza, kapa nyélen kidurvult paraszt ujjak finoman simítják meg a szegfű szirmát és gyerekesen mondják el ebben a megnevezésben jóleső érzéseiket. „Szent szilva, de sok isten van a fán.“ Tréfás csodálkozás. „Pénzre kel, pénzre fekszik, mint a bikaborju.“ Sokat kereső ember. „Az ember látszik rajta rossz bicskával borotvál.“ Nagy kamatokat szed. „Feszit, mint két csutka egy zsákban." „Ha az istennyila lecsapkodna a földre és mindig csak a jókat csapkodná, minden ember megmaradna.“ „Legeltette a füvet mielőtt széna lenne belőle.“ Adósságot csinál a jövő évi termésre. „Az asszony szeme fényesre köszörű* lődik a látásán.“ Pörge kalapos, rámás csizmás paraszt legény, kin örömest nyugszik a lány szeme. „Ilyet nem mivel leíkes állat (embőr.) Keresetlen fával verte el.“ „Huncut ember jár a kend csizmájába,“ „Olyan köd ereszkedett le, hogy nadrágszijjat lehetett belőle hasítani,“ „Akkorát csókolt a kezefején, mint egy papucs.“ „Csúnya a felesége, amilyen virágot szakajtóit olyant szagol“. „Pofon néz“ fixiroz. ,,Rátáblázták a homokomra, onnét pedig a kutya le nem nyalja“. „Padra tették a csizmáját“ (meghalt) „Olyan szép ez a menyecske, hogy a nap is megáll rajta". A lila sorok félénken megállnak. A lap elején megszakadnak, felül a közepén 43-as szám áll. Révész Ernő finoman rezonáló dobhártyáján tovább nem remegtek a paraszti ész irodalmat szülő hangjai. Kis irkalapos füzet, az idő megfakitotta a tinta színét. Négy-ötsoros epjgrammok: EGY PRÓKÁTORNAK. Mást se tettél, kimivelted Ami benned ösztön. Mert, amint a világra jöttél Színi tudtál rögtön. AZ ASSZONY INGATAG Ingatagság sokat gáncsolt Bűne ez az asszonynak.
