Bácsmegyei Napló, 1922. április (23. évfolyam, 99-119. szám)
1922-04-18 / 107. szám
6. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 107. szám REGÉNY Az ezerarcú ember I. FEJEZET. Piet]e iassa.nk.int kitalálta, hogy az idegen, aki Midiéinél ült, a körözött milliós tolvaj, akinek kézre kerítésére kétezer dollár jutalom van kitűzve. — Est a Pénzt holnap reggel megkeresem, — gondolta Pietje és elaludt. — Egy órával éjfél után, amikor a hajó teljesen kihalt, elcsendesedett, Michel kézenfogta barátját s különböző sötét folyosókon és zugokon keresztül egy nagy helyiségbe vezette, amely a szeméiypodgyászok elhelyezésére szolgáit, — Egyetlen villanykörte égett. Michel ezt is kicsavarta és zsebre dugta. — Hosszú sorokban álltak a nagy ládák egymás mellett 'és teljesen sötét volt. — Itt most bizton kitörjük a lábunkat, — szólt halkan. — Holnap jókor reggel eljövök hozzád. Végre is, ha kiviiá gosodik, lemászliatsz egy kicsit, hiszen te kiismered magad a hajón, s nem vagy buta. Feküdj erre a nagy, hosszú ládára, itt senki sem Iát éts itt Van egy takaró. Vess Péter szóiíogadoít, nyakig betonúit a takaróba és lehunyta szemét— Addio, — suttogta Michel és elcsoszogott. Péter szeretett volna elaludni, de égy különös zaj ébren tartotta. Egész közelből, mintha egy óra ketyegését hallotta volna. Lélekzetét visszafojtva hallgatózott. Most aztán tisztára kivette, hogy a ketyegés a kofferból hallatszik, amelyen feküdt. — Az ördögbe, — gondolta — ha ez az átkozott óra meg nem áll, egész éjjel nem fogok aludni. De az óra tovább ketyegett. Péter a láda zárján babrált, mert valósággal rögeszméjévé vált, hogy az órát megállítsa. A lakatok nem voltak túlságosam komplikáltak. Amerikai zsebkésével hozzáfogott a kinyitáshoz, ami csakhamar sikerült is neki. — Na végre, suttogta egy hang, — csakhogy már jösz! Rémes szomjúság gyötör, a whysjdvel már régen végeztem. Voss Péter, aki nem egykönnyen jött ki a sodrából, megfogta a kofferutast, megrázta és halk, de szörny komoly hangon szólt: t — Ember, te csaló vagy! — A másik szintén nem ijedt meg a saját árnyékától, felugrott s a másik percben szörnyű dulakodás fejlődött ki közöltjük. Az idegen hosszú, vékony, óriási erejű férfi volt, úgy hogy Péter alig bírt vele; de ügyesen kisiklott kezei közül s a másik a sötétben vakon handa-bandázoti, Péter hátulról hirtelen lefogta s a ládába lökte, ügyes fogással racsapia a láda tetejét, amely az idegennek a fejét és balkezét leszorította. tér. Lesz-e cser«!? — szuszogta Pé— A pokolba », ~ nyögte a másik — ne nyomd úgy, összetöröd a nyakam ... — Kérem, — mondá Voss előzékenyen s kissé felemelte a láda födelét, ha tisztességesen viselkedsz, engedékenyebb leszek! Először is mondd meg, ki vagy s hogy kerülsz e kofferbe ? A másik szepegve vallotta meg, hogy Sam Fletchernek hívják s barátjával, Murrel Frankkal, ravasz tervet eszelt ki, hogy jegy nélkül jusson Piyinouthba. Mindketten a londoni Metropol Varietéhez voltak szerződtetve, Sam mint zenebohóc és Frank mint zsonglőr. — És ki vagy te? — kérdé feszül ten. — Én a perzsa sah vagyok, — felelt Péter, de azután kijavította,, hogy csak a sah kíséretéhez tartozik. 1 Sam Fletchernek égnek állt a hajaszáia. Semmi kétség, egy őrült pincérnek vagy matróznak kezébe került. És azon töpreugett, hogyan kertíletne ismét felül. — Van gyufád? — kérdé Péter, — elvesztettem a. zsebkésemet, — Nesze a villanyos zseblámpám, — felelte előzékenyen Sam, hogy Pétert jó hangulatban tartsa. — Köszönöm, — szólt Péter s elengedte a koffer tetejét, de eszedbe ne jusson felkelni, mert a tengerbe doblak. De mig ő a kést kereste, a másik nesztelenül felállt s mikor Péter lehajolt, rárontott, megfogta és a kofferba dobta, melynek tetejét lecsukta. — Halló, — ordította Péter, — elég az ostoba viccekből. — Még egy szót — felelte Sam — és betömöm a szel elüket. — Majd vágok másikat, — nevetett Péter. — Akkor még egy késed kell hogy legyen, — gúnyolódott a másik s elkezdte Péter késével a leszedett zára kát újra felsrófolni s egyik gyufát a másik után gyújtotta meg. _Úgy is jó, — szól* Péter, —- én itt egész jól fekszem. Sam Fletcher most már szabad volt, de gyufája elfogyott. A kést eldobta. — Add ki a lámpámat, —. parancsolta. Feleletül Péter elkezdett horkolni. Kívánsága teljesült, nyugodtan feküdt a ládában. Sam átkozódva kutatott más rejtekhely után. Az utolsó gyufaszál világánál talált egy sötét lyukat, ahonnan alacsony, keskeny lépcső vezetett le. Ezen lebotorkált, össze-vissza ütvén mayát, szénrakásokon, törmelékeken bukdácsolva, mig kétségbeesve és kimerülve néhány puha zsákra nem rogyott, ahol rögtön el is aludt. Ezalatt Péter alaposan átkutatta igen szűk kabinját, a villamos zseblámpa segítségével. Az egyik sarokban művésziesen felhalmozott ásványvizes üvegek, a másikban kenyér, hideg szárnyas, konzervek, befőtt gyümölcsök voltak beraktározva. A whyskis-üvegek, sajnos, már üresek voltak. De azért pompásan lehetett élni ebben a szűk kis kamrácskában. Voss dőzsölt ételben és italban, aztán kéjesen kinyujtózott a puha párnákon. Hamarosan elaludt, még pedig olyan nyugodtan ée mélyen, ahogy csak tiszta lelkiismereítei lehet aludni. Hajnalban élénk mozgás keletkezett a fedélzeten. Michel Mohr is lejött a podgyászraktárba, de Pétert sehaísem találta. Azt gondolta, egyedül is kitalált a rakodó-helyiségbe. Az első tiszthez lépett, akivel közölte, hogy Pietje engedélyt kér, hogy pár percre kimehessen a partra. Tekintettel a közeli indulásra, a2 engedélyt nem kapta meg. Moritz Pietje hát engedély nélkül ment a partra, nem akarván a remélt kétezer dollárt elszalasztani. A két rendőrhöz fordult, akik a bejáratot őrizték és jelentette, hojry tudomása van a milliós tovaj hollétéről. De először a jutalmat akarja. Az egyik rendőr a rendőrségre kísérte Pietje!, aki pénz nélkül itt sem akart beszélni. A rendőrtiszt nem tehetett mást, minthogy a kétezer dollárt kiszámlálta az asztalra. . j (Folytatjuk.) SAKE • a® Rovatvezető: Maróczy Géza 35. zsássa íöladvásy. Bilis K.-4Ó1. Elitét: KbS; gy: h3 (2) Világot; Ke3; Bel; Fbí és c2; gy: a2 (5). Világos indul és a harmadik lépésre mattot ad. Hagfajtéwk: A 34. számú főladv&ny megfejtése: 1: KÍ4—e5. Megfejtőink között minden hónapban kisorsolunk egy sakkmüvet. 35. száma játszma. i Játszották a póstyénl mesterverse nyen 1913 május hó 22-én. .Világos: .,. Sötét: Bieyei Bállá 3. 1. e2—o* &7— e5 2. Hgl—!3 Kbő—c6 3 Bbl—c3 f7—íö Sötét kísérletezik és zavarba szeretné hozni ellenfelét, hogy ez mennyire nem sikerül, bizonyítja a játszma hatásos lefolyása. á. d2—d4 íöXe-é 5. Hf3Xe5 HgS-ÍG 6. Ffl—cí! ..... Breyer kiváló sakktehetségét misem bizonyítja jobban, hogy a legkevésbbé várt lépésekkel lépte meg ellenfeleit, nem annyira a korrektség volt előtte a cél, hanem a bonyodalom, hol a zavarosban, a sikamlós talajon, a váratlan lépések súlya alatt ingadozóvá vált ellenfele könnyen elterülhetett. 6. .... . d7—d5 Mentség most már nincs, a megnyitást világos mintaszerűen játszotta, a a befejezésben azután ragyoghatja képességét. 7. Hc3Xd5! , s . , . Nagyon goromba ébresztés a kényelmes szunnyasztásból. 7............... Hf6Xd5 8. Vdl—ii5-f g7—«6 Nem történhetett Ke8~e7 a tervezett 9. Vhő—f7+, Ke7—d6, 10. Vf7Xd5-f, Kd6—e7, 11. Fel—gö-h Ke7—«8, 12. Vd5—f7 sakk és matt miatt. 9. He5Xg6 h7Xg6 Érdekes változatra vezetett. Hd5—í6 pl. 10. Fcí—f7-f 1 Ke8—d71 11. Vh5—fö-h K47—d6, 12. Fel—f4-f stb. vagy .10...............Ko8Xf7, 11. Hg6—e5-t"K KÍ7—e6, 12. Vh5—f7+ K — 13. He5—ci v. g4+ és matt. 10. VhöXgd-f, Ke8—d7 11. FcAXdö Vd8—e8 Itt botlik el »ötét, helyesebb volt 12. Fd5— f7 Vd8—e7 13- Fel—gö Hc6—eö 14. Vg6—í5-r Sötét föladta. S-iSSNJ.*»'»« Végrehajtók és I iparosok részére nyomtatványok és irodai felszerelések legolcsóbb beszerzési forrás Juries Gerőnél Subotica Városi székház. 2181 1 Lovj trefik. I Mielőtt szállodáját, kávéházát, vendéglőjét, cukrászdáját berendezné kérjen árajánlatot TesmK!( ,é(.>SZEKRÉCTgv s TELEFON 134. TELEFON 134. JUGQVICA-UUCA 20. SZÁM Készítünk és a legolcsóbb áron szállítunk komplett szálloda, kévéház, cnkrászdai és éttermi berendezéseket, jégszekrényeket, sorkSmérőkészSiekeket, az azokhoz szükséges alkatrészeket, rézcsapokat, különböző levegőszivattyúkat, autogénnel hegesztett levegőkazánokat és cincsőveket, gyárak és malmoknak rézőntvényeket
