Bácsmegyei Napló, 1922. március (23. évfolyam, 60-90. szám)
1922-03-13 / 72. szám
€. oldal. - BACSMEGYEI NAPLÓ 72. szám. REGEMY. Az ezerarcú ember JSjF*** I. FEJEZET. Az ellopott 25 miilió. : — De akkor— kiáltott kétségbe* esve Stokes. — kisül a csalás, hiszen a 25 millió nem létezik. — De létezik az ön képzeletében, — nyugtatta meg Voss — én vagyok az ön pénztárnoka és becsapjam önt. Hamis mérlegeket csináltam. Ez nem vet önre rossz fényt, ön egyszerűen bizott bennem A könyveket azonnal rendbe hozom. Alit akar ön? Én bevallom a birák előtt nyugodtan c hamisítást és hozzáteszem, hogy önt félrevezetve, határozottan állítottam, hogy a 25 millió dollár tényleg a pénzszekrényben van, hogy önt, mint megmentemet — megmentsem. S ha pár évet ülök is ezért, kiszabadulásom után verekedni fognak értem az emberek. Nos aztán gondolja meg, mily hihetetlen reklám ez a Stokes és Parker cégnek. — Voss, — nyögte Stokes, megszédülve pénztárosának utolérhetetlen merészségétől. — Voss, én kiszolgáltatom magam önnek, tegyen, áinit akár, mindenben megnyugszom. De egyet mondok önnek, ha két év múlva még fennáll a cég, úgy Voss, Stokes és Parker lesz a neve. — Topp, — mondá Voss Péter és kezet fogott Stokessel, — elfogadom már csak azért is, hogy jövőben megóvjam merész vállalkozásai.tól. Akkor ugyanis erős kézzel fogom majd önt. — Fogjon csak, fogjon csak! — kiáltotta Jim Stokes boldogan és megölelte Pétert. — Öntől, ősz fejem dacára, még tanulhatok. Voss odanyujtotta neki kalapját és botját. — Menjen most. kérem, mert elkésik a klubból. Pattont egy kissé előkészítheti, de nagy vigyázat! Ez az ember olyan vad, amilyen vastag. Én pedig ezalatt a könyveket eligazítom. Gondoskodom róla, hogy holnaptól fogva, bárki betekint e könyvekbe, ne kételkedhessék, hogy ma este ebben a fiókban tényleg 25 millió volt. Éjfél előtt ajánlani fogom magam. Önnek pedig meg van engedve a kulb után erre jani és széjjelnézni. — Hova akar menni? — Németországba. Némi fronvágyam -van — és nagybátyámnak is akarok már egy szép »jónapot« kívánni. Talán már porosz igazságügyminiszter lett, mert szegény mindig nagyon szorgalmas volt és buzgó. Még valamit! — Sajos, ifjú feleségemet minden felvilágosítás nélkül kell itthagynom. Ha most hozzámennék s tudatnám a dolgok állásáról, semmi szin alatt sem engedne elutazni, hanem harminchét orvost kitelefonálna, hogy vizsgálják meg agybeli állapotomat. S ha sikerülne is őt végre belátásra bírnom, elmulasztanám az előnyt, amire feltétlenül szükségem van. Mert ma van az utolsó nap. Azután nem is engedne U J DO N SÁ ©! egyedül utazni s akkor már Pittsburgban Dodd hálójába kerülnék. Beláthatja, hogy mint sikkasztó nem szökhetem egy növel, ha még úgy szeretem is. — Ez bizonyos, — felelete Jim Stokes. — Ön mindenre gondol. — Mr. Stokes, ön magára vállalja nőm felvilágosítását, mert különben még csakugyan tolvajnak tartana s ez már csak azért is igen kellemetlen volna nekem, mert ha a levegő tiszta lesz, magam után akarom hivni. Mindenekelőtt semmit Írásban és semmit telefonon. Csak szóval, még pedig tanuk nélkül! Éppen ebben nem lehet, az ember elég óvatos. — És ha minket most kihallgattak volna? — Akkor ön rosszul ismeri Voss .Pétert, — nevetett csöndesen, kinyitotta a főkönyvet s Írni kezdett. Jim Stokes húsz perccel e beszélgetés után az Excelsior klubba érkezett. Már ott ült Dick Patton, a milliós hitelező, Reginald Sparks, a hatalmas gabonaüzér és Merryman Peacock, a dohánytröszt igazgatója, egy kerek asztal körül s intettek neki. Jim elfoglalta helyét és igen elővigyázatosan játszott. — Mr. Stokes ma nem nagyon bátor, — szuszogta Patton. — Holnap 25 milliónyi fizetségem vad, — morogta Stokes, — ilyesmi elfogódottá teszi az embert. Az imént számoltam meg pénztámokommal és a pénzszekrényben elheljeztem. — Butaság, — mondá Sparks, — 25 milliót nem tesz az ember a kaszszába. — ön elfelejti, — jegyezte meg Stokes fölényesen — hogy Stokes és Parker cégnek nincs szüksége bankra, mert ő maga az. Önnel persze másként áll az ügy. — Megadta neki! — kiáltá nevetve Peacock. — Elhozhatta volna most a pénzt, —- szuszogott Patton. — Nem szoktam lejárta előtt fizetni, — felelte hidegen Stokes. — Tartom, —- kiáltá Peacock, — s aki még egyszer üzletről beszél, az száz dollárt fizet a pinkába. így poktroztak tizenegy óráig, amikor, mint rendesen, elváltak. Jim Stokes irodájához hajtatott, Ez nem volt feltűnő, mert megszo kott dolog volt, hogy Péterrel fel váltva ellenőrizték a villamos-csen gő-készüléket, mely az óriás pénz szekrényt a zárbiztositótársaság őr ségével összekötötte. Az őr éppen felfelé jött az utcában. A két villamoskörte égett a szekrény előtt, melyet biztonság céljából egész éjjel égve hagytak. Valahol a sötétben állott Voss Péter. A könyvek rendben voltak. — All right, — suttogta, — Isten önnel, Stokes ur, ügyeljen, ki ne essék szerepéből. — Holnap reggel kilenckor értesítse a rendőrségei a lopásról és szerződtesse Bobby Daddot. Azután menjen Paftonhoz. Találkozott vele a klubban? — Hiszem, hogy lehet majd yele beszélni, — szólt Stokes. — Nem mondtam önnek mindjárt? — diadalmaskodott Voss. — De az tán azonnal menjen a feleségemhez; szegényke ma éjjel nem fog tudni aludni. A megváltozbatatiariban meg fog nyugodni, mert ő nemcsak a legcsinosabb, hanem a legokosabb amerikai nő Newyork ts Frisco között. És most — menjen. Adjon az őrnek jó borravalót, hogy jól figyeljen s hadd lásson engem innen kimenni. Ön természetesen nem látott engem. Nyilvánosan csak ön után kis idő múlva fogok itt megjelenni. — Sok szerencsét, — nyögte Stokes s majd összetörte Péter kezét s elment, előbb azonban kívülről minden lakatot bezárt. Csöndes tempóban vitte őt az autó hazafelé. Az utca felső végénél találta az őrt, kinek öt dollárt nyomott a markába. Az ember megköszönte és tovább csoszogott, a Stokes és Parker irodája előtt megállt s ott maradt. Nemsokára a belső zárak felpattantak, az ajtó kinyílt és az őr felugrott. — Na, mi jut eszébe, — kiáltott a képzelt tolvaj és meglökte őt sárga bőrtáskájával, — talán megnézné kivel van dolga. — Voss ur, — kiáltá meglepetve az őr, — bocsássa meg hirtelenkedésemet. — Nem tesz semmit, barátom,.— adott neki, — csak kötelességét teljesítette. Maga nem tudhatta, hogy én ma ilyen későn fogom a csengőkészüléket ellenőrizni, mikor Stokes ur az imént volt itt. — De honnan tudhatja ön, hogy itt volt? — kérdezte az őr és állva maradt. — Az ellenőrző könyvből, mely a készülék mellett függ, — felelte Voss nagy lelki nyugalommal. — Szolgálhatok valamivel, — kérdé az őr, hogy előbbi udvariatlanságát jóvá tegye. — Kérem, — mondá Voss és átadta neki a táskát, mig maga cigarettára gyújtott. Ekkor egy sárga autó jött mögöttük, 1177-es száma volt. — Olyan szám, melyet könnyen meg lehet jegvezni, — mondta Voss és intett a soffőrnek. Az autó megállt. Az őr szolgálatkészen kinyitotta az ajtaját és odanyujtotta Vossnak a táskát. — Van elég benzinje? — kérdé a soffőrt. — Most töltöttem, — felelte ez, — hová óhajt az ur menni? — A Szent Louis-hidhoz, — rendelkezett Péter és megemelte kalapját, hogy az őrtől búcsúzzék. Ez a járda szélén állott s udvariasan levette sapkáját. Pár perc múlva eltűnt a sárga autó a szögleten. Az utolsó, amit az őr látott, a megvilágított szám volt. — 1177, — morogta magában, ez csakugyan olyan szám, amit nem egykönnyen felejt el az ember és megelégedetten cammogott tovább. v A CiBIABAR PÁRJA! 5 részben. Főszereplő Amerika legnépszerűbb, legerősebb filmszínésze : ELMO LI N K O L N. Dodd utoléri a sikkasztó — kabátját Másnap reggel kilenckor Jim Stokes irodájából átment a nagy irodába és Voss Péter után tudakozódott. A helye üres volt, — A kulcsok a zárban vannak, —■* kiáltá Stokes összeráncolt komiok-, kai, — a szekrény nyitva és Voss ur nincs itt. A második pénztáros rémüldözött. Stokes egy ugrással a pénzszekrény, előtt termett, felrántotta a főrebesz ajtaját és elsápadt. Valamennyi rekesz nyitva s a középső üres. — Megloptak, — szólt aztán nyugodtan, hangján azonban érezhető volt a rettenetes izgalom. — Uraim, ma éjjel 25 millió dollárt raboltak el tőlem. — Megszökött, — szólt önfeledten a cégvezető, egy idősebb ur, ki a levelező-osztályt vezette. — Mit mert ön mondani, — kiáltott Stokés dühösen. — Voss ur tetőtől talpig gentlemann, önök mindnyájan példát vehetnek róla. A telefon őrülten csengetett, Polly asszony kétségbeesve és sírra kérdezte: — Az uram egész éjjel nem jött haza, nincs az irodában? — Sajnálom, — szólt a cégvezető — ma még nem volt itt. — Voss ur ma éjjel nem volt otthon, — jelentette főnökének bizonyos elégtétellel. Ez egy székre rogyott és gépiesen törölgette homlokát. Láthatólag teljesen kimerült. Nem csoda, ezen az éjjelen ő éppen úgy nem hunyta le szemét, mint Polly. — A rendőrséget értesíteni. Két, rendőrtiszt azonnal jöjjön ide, jegyzőkönyvet felvenni. Bobby Dodd is jöjjön. Minden pénzt fizetek, ha elfogja a tolvajt. Ezután behunyta szemeit, az alkalmazottai sajnálkozva vették körül. E percben lépett be a zárbiztositó társaság őre. A villamos csengőkészülék nem volt lezárva. A második pénztáros elmondta neki, mi történt. Az őr visszahökkent. — Voss ur — kiáltá — éjfélkor volt itt, még én vittem neki a táskát. Egy sárga automobilba ült, száma 1177-es volt. Most oly hangosan nevetett Stokes, hogy mindnyájan megdöbbentek. — Meghibbant, szegény — morogta a cégjegyző. Stokes nem hibbant meg, lassanlassan magához tért, de még mindig szánalmas látványt nyújtott. — Várja be itt a rendőrséget — parancsolta az őrnek, aztán a cégvezetőhöz fordult. — Ön menjen gyorsan Patton úrhoz és mondja el neki, ami itt történt. Mihelyt a jegyzőkönyv fel lesz véve, személyesen felkeresem. A cégjegyző elrohant; Stokes ülve maradt s csak néha csóválta meg ősz fejét. (Folyt, köv.) A legizgalmasabb film, mely valaha megjelent Bemutatásra kerül március hó 16-tól a LIFKA MOZIBAN
