Petőfi Népe, 2011. december (66. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-24 / 301. szám

PETŐFI NÉPE - 2011. DECEMBER 24.. SZOMBAT SPORT 15 Kazahsztán valóban Eurázsia szíve az év sporteseménye A Kecskeméti TE labdarúgóival a világ kilencedik legnagyobb országában A Kecskeméti TE labdarú­gócsapata a nyáron villám­látogatást tett a kazahsztá­ni Aktobe városában. A li­la-fehérek Európa Liga­mérkőzést játszottak (mi­csoda ellentmondás!) az ázsiai országban. A játéko­sok és különösen az őket elkísérők az összesen har­minchárom órányi ott-tar- tózkodás alatt bepillanthat­tak a kazahok életébe. Rajtmár István Budapestről indult, és négyórás repülőút végén landolt a kecske­métiek gépe az Airport Aktobe betonjáp. Másik repülő nem volt a légikikötőben. Az érkezőket né­pes fogadóbizottság várta - ha­talmas tányérsapkát viselő hiva­talos emberek személyében. A kecskemétiek az érkezés után pár perccel már érezhették: távol kerültek Európától. Az aktobei reptéren tilos a fo­tózás. így aztán csak óvatos papa- razziként sikerült megörökíteni a játékosok Kazahföldre lépését. Annak ellenére, hogy érezhető­en órák óta semmi dolga nem le­hetett a repülőtéri személyzet­nek, komoly tortúra volt átjutni a határ- és vámellenőrzésen. Kü­lönböző papírok kitöltése, fotózás és megannyi adminisztráció után tereltek bennünket a reptér előtt várakozó autóbuszokhoz, miköz­ben a tányérsapkások vigyázó te­kintetét végig magunkon érez­hettük. Különösen így volt ezzel a cso­port két legértékesebb tagja: Far­kas Bertalan űrhajós és Tállai András közigazgatási államtit­kár. Őket rendőrautós kíséret mellett fekete luxusjárgányokkal szállították a szállodához: a repü­lőtértől néhány kilométerre lévő Hotel Dastanhoz, ahol a már meg­szokott komoly őrség fogadta a csapatot és kísérőit. A Hotel Dastan sokcsillagos, minden igényt maximálisan ki­elégítő hotel közel a város köz­Ez már történelem: Balogh Béla csapatkapitány és az akkori vezetőedző, Tomiszlav Szivics a sajtótájékoztatón pontjához. A háromórás időelto­lódás hátrányait gyorsan meg­érezték a kecskemétiek: aki nem kapcsolt időben, bizony pénz nél­kül maradt, mivel Kazahsztán­ban valutaváltással csak a ban­kok foglalkoznak, azok pedig - helyi idő szerint - este hatkor be­zárnak. Chrisüan Ebala, a KTE kame­runi védője is pórul járt, és cso­dálkozva nézegette a kazah fize­tőeszközt Fekete Róbert kezében. „Tenge” - mondta a klub munka­társa. „Bugyi?" - értetlenkedett Ebala, aki a női fehérneművel azonosította a bankjegyet... A kecskeméti küldöttség má­sodik útja a „Central Stadionba" vezetett, ahol - az akkori edző - Tomiszlav Szivics edzést tartott a csapatnak. A létesítmény való­di ékszerdoboz, angol mintára épült, azaz futópálya nélkül, a né­zők karnyújtásnyira ülnek a játékosoktól. Mind a 13 000 ülő­hely fedett, a pálya világítása ki­tűnő. Az edzést megtekintő ka­zah újságíró kollégák megnyug­tattak bennünket, hogy a meccs idején is minden rendben lesz, s természetesen vezeték nélküli internet is működik majd a sajtó­részen. Miközben a csapat tréninge­zett, az 58 fős társaság profi szer­ződéssel nem rendelkező tagjai a stadion melletti sörsátort derítet­ték fel. Az igazán ízletes helyi csapolt sör ötödannyiba (200 fo­rintba) került, mint a szállodá­ban. No ez aztán jókedvre derített mindenkit, de a sokadik kör még­is terven felül érkezett. Kiderült: Tóbiás küldte a szomszéd asztal­tól, aki néhány éve Hevesből ke­rült Kazahsztánba.- Nagyon jó hely, ebben a vá­rosban minden megvan, ami a nyugodt élethez kell - tájékoztat­ta a kecskemétieket Tóbiás. - Öt éve jöttem Tengízbe dolgozni, Aktobéba nősültem, kislányom, Kamilla is itt született. Mene­dzservagyok a cégnél, jobban ke­resek, mint otthon keresnék. Há­rom éve vettünk egy 90 négyzet- méteres új lakást itt, a központ­hoz közel, tizenhárommillió fo­rintnak megfelelő kazah tengő­ért. Most tíz-húsz százalékkal többet ér, a havi rezsi átlagban tízezer forint. Évente egyszer uta­zunk haza, jelenleg egy hónapos szabadságon vagyok, most vet­tem meg a jegyet a meccsre. Tóbiás elmondta még, hogy Kazahsztánban nemrégiben emelték az üzemanyag árát, így a dízel száz, a benzin pedig száz­húsz forintba kerül literenként. Ezeket az árakat bizony ábrán­dos tekintettel fogadtuk, a duplá­jának is örülnénk itthon... „Ez olyan mint Las Vegas!” - ál­lapította meg valaki az edzésről a Dastan Hotelbe vezető úton. A nyolcsávos út mellett minden díszkivilágításban pompázott, és persze a mecset vitte a prímet, szerintem minden négyzetmilli- méternyi felület világított a 2006- ban átadott vallási szentélyen. A házak oldalán reklám viliódzott, valóban nagyon látványos az éj­szakai Aktobe. Egyébként a vá­rosban számos szórakozóhely működik, és ahogy Tóbiás mond­ta: „minden megtalálható”. A sta­dion mellett működik egy hatal­mas bár kerthelyiséggel, borozó­val, nightklubbal. Az éjszaka ka­zah hölgyei közt sok az európai férfiak szemével nézve különle­ges szépség, akik viszont vallá­sukhoz alkalmazkodva nem egy­könnyen ismerkednek. A mérkőzés napjának délelőtt- je és délutánja a kísérők számá­ra szabad volt, így alkalom adó­dott belekóstolni Aktobe minden­napjaiba. Dastantól nem mesz- sze üzemel a nemrégiben átadott Mega bevásárlóközpont, mely minden tekintetben megfelel a Jól megfér egymás mellett a hagymakupolás templom és a Mega pláza Az aktobei mecsetet nemrég adták át A nagyméretű tányérsapka alól vigyázó szemek őrzik az edzés rendjét is legmodernebb európai plázák- nak. ízléses éttermek mellett az összes világmárka megvetette lá­bát a falak között. Az élelmiszer­részlegben nem találtunk ma­gyar terméket, egyedül a Bon- duelle konzervek megjelenése volt ismerős. A vodkák mennyi­sége és fajtája kimeríthetetlen- nek tűnt, egyébként ha egy va­rázskéz bárkit a polcok közé re­pítene, valószínűleg senki sem venné észre, hogy hazánktól sok ezer kilométerre vásárolgat. Áru­bőség - a magyar árakhoz hason­ló értékben. Az FK Aktobe-Kecskeméti TE Európa Liga-mérkőzésre helyi idő szerint este kilenckor került sor. Ekkora már kellemesre hűlt a napközben 37 fokos hőség, úgy­hogy ideális labdarúgóidőben rendezték az összecsapást. Öt perccel a kezdés előtt kiderült: még sincs wifi a sajtószektorban, így gyorsan át kellett települnünk a stadion túlsó részére, ahol veze­tékes ineternetet sikerült varázsolni. Később jött a megdöb­bentő kazah valóság: a mobiltele­fonok sem működnek, a helyi kol­légák elmondták, hogy biztonsá­gi okokból - terrorcselekmények­től tartva - ilyenkor megszünte­tik a szolgáltatást. Ennek igazán L. Papp István kollégám „örült”, akinek kétszer is élőben kellett bejentkeznie az MTV Híradójá­ba. Szerencséjére őt fel tudták Magyarországról hívni. A kazahok Eurázsia szíveként reklámozzák magukat különbö­ző tévécsatornákban. Nincs eb­ben semmi öntömjénzés, hiszen a világ kilencedik legnagyobb országában élő emberek nagyon szívélyesek és segítőkészek. A szurkolók fanatikusak, óriási hangerővel biztatják kedvencei­ket. Valaki bedobott egy poharat a nézőtérről, egy percen belül több tucat rendőr rontott az elkö­vetőre, és kihurcolták a nézőtér­ről. Mondjuk, nem volt nehéz dol­guk, hiszen a mérkőzést több száz (vagy ezer?) rendőr biztosí­totta, a még stadion környékére sem volt egyszerű eljutni. Sajnos a lila-fehérek nem lőttek gólt, így a Kecskeméten elért 1-1-es dön­tetlen az Aktobét repítette a selej­tezők harmadik körébe. A Kecskeméti TE labdarúgóit és a csapatot kísérőket csupán az vigasztalhatta némileg: bár csak rövid időt töltöttek Kazahsztán­ban, ám egy különleges, hatal­mas iramban fejlődő, barátságos emberek lakta országot ismer­hettek meg. A bevásárlóközpontban minden nagy világmárka megvetette lábát

Next

/
Oldalképek
Tartalom