Petőfi Népe, 2005. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-03 / 1. szám

4 PETŐFI NÉPE - 2005. JANUÁR 3., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP - VÉLEMÉNYEK Boldogabb új évet! hámori Zoltán „Adjon isten, ami nincs, ez új esztendőben.” Félig-meddig tréfásan szokták mondogatni így január elején: - Boldogabb új évet kívánok, mint amilyen lesz! De muszáj mindig borúlátónak lenni? Az idei szilveszter petárda- és pezsgődurrogásos féktelen jó­kedvét beárnyékolták az év vége szomorú eseményei. Elsősor­ban a délkelet-ázsiai katasztrófa, amely arra figyelmeztet ben­nünket, hogy ne legyünk már olyan nagy legények. A természet­tel nem lehet tréfálni. („Azért a víz az úr”). Aztán az év végén meghalt nemzetünk nagy színésze, Bessenyei és hogy nem csu­pán a geológia, hanem az emberi természet is hajlamos tragé­diákat létrehozni: Bács-Kiskunban az év végén négy ember lett öngyilkos. Sajátos évkezdet ez, pedig még a bejelentett jelentős áremelke­désekről nem is beszéltem. Mégis megismétlem: muszáj mindig borúlátónak lenni? A Magyarországról szóló statisztikák mindig különböznek Eu­rópa többi oszágának felméréseitől. Amikor a jövőképet kérde­zik. Tegnap viszont egy újságban meglepő dolgot olvastam. Boldogabb lesz-e ön 2005-ben, mint volt tavaly? így szólt a kér­dés. Es csodák-csodája a beküldött SMS-válaszokból az derült ki, hogy 58 százalék szerint boldogabb és 42 százalék szerint nem. Van remény. Állítólag, ha valamiben bízik az ember, azt nagyon akarja és tesz is érte, akkor sikerül. Talán ebben rejlik az amerikaiak titka. Náluk mindenki meg van arról győződve, hogy ő a legjobb - amiről egyébként szó sincs -, mégis felül­múlják a tehetségesebb kishitűeket. Valahogy így kéne nekünk is. Tehát erős hitet kívánok önmagunknak az új esztendőben, s jó­kívánságaimhoz egy nagy magyar ember, Arany János tollába kapaszkodom: „Zenebona, babona, Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon isten, ami nincs, Ez új esztendőben. ” Búcsúzik az ezredes Papp Miklós ezredes volt az utolsó parancsnoka a szabad- szállási laktanyának. Pénteken ő tett lakatot bezárás után a ki­képzőközpont kapujára. A ka­tonatiszt levelet küldött szer­kesztőségünkbe, melyben megköszöni a város, a térség lakóinak, önkormányzatainak, vállalkozóinak, hogy támogat­ták munkájában őt és munka­társait: „Szabadszállás neve az el­múlt fél évszázad alatt össze­fonódott a Magyar Honvédség itt működő alakulataival. Ezért is méltón nevezték kato­navárosnak. Az Alföldi Kiképző Központ­ban jómagam 1999 nyarán vet­tem át a parancsnoki teendőket. A kezdet igen nehéznek bizo­nyult. Azt gondoltam, mindig kívülálló maradok. De sikerült az első pillanatban lehetetlen­nek tűnő dolog: befogadtak. El­fogadott az állomány és a város, a kistérség is. Sikerült jó munka-, sok eset­ben pedig baráti kapcsolatot ki­Papp Miklós alakítanom nemcsak a katonai szervezetek vezetőivel, hanem a régió, a megye, a térség civil szervezeteivel, önkormányzata­ival és vállalkozóival. Amikor segítségünket kér­ték, maximálisan megtettünk mindent annak érdekében, hogy a felmerülő problémá­kat, katasztrófahelyzeteket megoldjuk. így történt ez az ágasegyházi erdőtűznél, a du­nai, a tiszai árvíznél, a nagy hóakadályoknál. Az alakulat állománya minden alkalom­mal helytállásával, kitartásá­val bizonyította, hogy szükség van rájuk. Azonban 2003-ban bebizo­nyosodott, hogy nincs szükség ránk. Sokan küzdöttek értünk, hogy 2004. december 31-én ne kelljen bezárni a kiképzőköz­pontot. Küzdelmükhöz felhasz­nálták személyes kapcsolatai­kat és a média, a Petőfi Népe se­gítségét is. Sajnos erőfeszítése­ik nem hozták meg a várt ered­ményt. Utolsó feladatunk az maradt, hogy tisztességesen és becsüle­tesen befejezzük a Magyar Hon­védség Alföldi Kiképző Köz­pontjának bezárását és ezzel le­zárjuk az elmúlt 53 évet. Mindazoknak, akik megma­radásunkért küzdöttek, felis­merték és elismerték létünket, értékeinket, hálával és köszö­nettel tartozunk. Kívánom Önöknek, akik ér­tünk harcoltak, hogy a jövőben munkájukat hasonló lelkese­déssel és kitartással, de sokkal több sikerrel folytassák. PAPP MIKLÓS EZREDES, AZ ALFÖLDI KIKÉPZŐ KÖZPONT VOLT PARANCSNOKA" A költő emlékét idézték fel szilveszterkor Kiskőrösön és Kiskunfélegyházán gyűltek össze Petőfi tisztelői Kiskőrös / Kiskunfélegyháza Hajnalig tartó ünnepség­gel emlékeztek meg Pető­fi születésnapjáról Kiskő­rösön. A születésnapi megemlékezésen kívül - a hagyományoknak meg­felelően - egy neves sze­mélyiség kedvenc ételeit tálalták fel az ünnepi va­csorán. Ezúttal Jókai Mór által kedvelt finomságok szerepeltek a menün. Az első születésnapjukat ünneplő apróságoknak egy életre szóló ajándék a névre szóló Petőfi-kötet. Szilveszter napján, délután há­rom órakor a városháza díszter­mében adta át Barkócd Ferenc polgármester a költővel azonos napon született gyermekeknek az erre az alkalomra készített Petőfi-kötetet. 2004. január el­sejére virradóra 196 gyermek született az országban, s közü­lük négyen - népes családjuk jelenlétében - személyesen vet­ték át az életre szóló ajándékot. A Petőfi-szilveszterre érkező vendégeket négy órától forró te­ával és kuglóffal várták a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum­ban. Öt órakor nyitotta meg dr. Losond Miklós irodalomtörté­nész az Országos Petőfi Sándor Társaság, a város önkormány­zata és a Magyar Alkotóművé­szek Egyesülete által kiírt grafi­kai pályázatra érkezett alkotá­sok tárlatát. Este a művelődési központban kiskőrösi amatőr színjátszók mutatták be dr. He­rényi Ferenc irodalomtörténész Petőfi, Jókai és a nők című szín­padi művét. Az ünnepi vacsorát a Pátria étteremben tálalták fel. Az ét­kek sorát - Jókaira emlékezve - a nagy író kedvenceiből állítot­ták össze a szervezők és gaszt­ronómiai szakemberek. Előétel­ként töltött paprika Jókai-mód- ra, majd húsleves Laborfalvy Róza-módra, főételként kapros kappancomb sós túrógombóc­cal, desszertként pedig Jókai- torta került az ünnepi asztalra. Az ételekhez kiskőrösi borokat kínált a helyi „Gondűző” Borlo­vagrend és éjfélig a Kóborzengő együttes húzta a talpalávalót. Éjfél után az ünneplők a szülő­ház elé vonultak, ahol dr. Kerényi Ferenc, a Magyar Iro­dalomtörténeti Társaság alelnö- ke mondott emlékbeszédet. Az ünnepség szónoka beszélt a „szabadság gyermeke”, a köz­társaság Petőfi által való értel­mezéséről. Hangsúlyozta, hogy a költő üzeneteit azok tudják igazán megérteni, akik gyak­ran, főként szilveszterkor meg­fordulnak a kiskőrösi szülőház­ban. Ekkor került sor a polgár- mester hagyományos serleges fogadalomtételére is. Barkóczi Ferenc tavaly szilveszterkor fo­gadalmat tett a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum raktározási gondjainak megoldására. ígére­tét betartotta, s a múzeum új képzőművészeti raktárát, a szü­lőház megkoszorúzását követő­en avatta fel dr. Vígh Annamá­ria, a NKÖM múzeumi főosz­tályvezetője. Idén a múzeum­ban összegyűlt képzőművészeti alkotások katalógusának elké­szítését, és a művek két Petőfi- emlékhelyen való kiállítását vállalta a polgármester. Az éjfé­li órákban a különleges szil­veszter vendégei megtekintet­ték a költő kiskőrösi születését igazoló eredeti keresztelési anyakönyvet az evangélikus templomban. Éjjel kettőkor - ugyancsak az íróra emlékezve - tálalták fel számukra a neveze­tes Jókai-bablevest, majd tánc­cal, beszélgetéssel töltötték az időt reggelig, sinkovicz László Kiskunfélegyházán a Pe- tőfi-emlékünnepség ezút­tal is a Sarlós Boldogasz- szony (Ó-) templom mö­götti Petőfi-háznál kezdő­dött, ahol dr. Losonci Miklós mondott ünnepi beszédet. Vannak költők, akik időszerű­ek és újra időszerűekké vál­nak. Ilyen Vajda János, és ilyen Kosztolányi Dezső, aki napja­inkban ismét különös erővel hat az emberek szívére, lelkü- letére - kezdte beszédét az Or­szágos Petőfi Társaság alelnö- ke. - vannak azonban olyan óriások, akik örök jelenben él­nek: Homérosz, Shakespeare és Petőfi Sándor - tette hozzá. - Rájuk nem vonatkozik az az igazság, ami még Babits Mi­hálynak is jellemzője, hogy hol erőteljesen szól az emberi lel- kekhez, hol csitítva, csönde­sebben. Petőfi az örök jelen. Ez költészetének a jövendősége. Az, hogy nincs benne semmi, ami elavult, nincs benne sem­mi, ami romlik. Petőfi örök ál­landó, örök jelen - hangsú­lyozta.' Vas László, Rekedt Gré- ta és az ifjú színinövendékek műsora után az önkormányzat, a város politikai és civil szer­vezeteinek képviselői megko­szorúzták a Petőfi-ház falán el­helyezett márványtáblát. Az ünnepség irodalmi dél- előttel folytatódott a Hattyúház­ban működő városi könyvtár­ban, ahol Sövény Tibor előadó- művész verses Petőfl-műsorát Sövény Olivér kísérte gitáron. ■ A főtéri Petőfi-szobor ezúttal ? kimaradt a megemlékezés hely- 1 színei közül. SZÁSZ ANDRÁS Felvételünkön a kiskunfélegyházi megemlékezők a koszorúzás előtti pillanatokban. Tanuszodát szeretnének Tiszakécske A gyermekek jobb úszásoktatá­sa érdekében tanuszodát sze­retne létesíteni az önkormány­zat. Ezért pályázatot nyújtanak be. Az uszodát nemcsak a vá­rosban élő diákok, de a közel­ben lévő tizenkét település fia­taljai is használhatnák, díjmen­tesen. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium támogatá­sát kívánja elnyerni a kécskei önkormányzat. A tervekhez szeretnék megnyerni a környe­ző településeket. A tiszakécs- keiek vállalnák azt, hogy a mi­nisztérium által meghatározott feltételeknek eleget fognak ten­ni. Ennek fejében a városban 15 éven keresztül biztosított lesz az önkormányzat illetékességi területén lakó és tanuló gyere­kek részére is az úszásoktatás. TUDÓSÍTÓNKTÓL Nagykőrös Lehet, hogy hamarosan más munka után kell néz­niük az önkormányzati mezőőröknek, mert nem lesz fizetésük. Több száz földtulajdonos nem hajlan­dó leróni a szolgálat fenn­tartásához a járulékot. Kőrösön 5 millió 700 ezer fo­rintba kerül a négy mezőőr al­kalmazása. A költségek ötven százalékát a mezőgazdasági szaktárca állja, a másik felét pe­dig a termőföld-tulajdonosok­nak kellene összeadni. De nem adják. Idén ősszel majdnem egymillió forint a szolgálat költ­ségvetési hiánya. A városháza több mint négyszáz fizetési fel­szólítást postázott ki a hátralé­kosoknak, nem sok eredmény­nyel. Általában a több tíz- és százhektáros gazdák és bérlők feledkeznek el az évi hektáron­kénti ezer forint járulékról. A kiskertek és a tanyás ingatlanok tulajdonosai viszont többnyire rendesen fizetnek. Az utóbbiak ugyanis ragaszkodnak a mező­őrökhöz, hiszen a munkába ál­lásuk óta eltelt négy évben, je­lenlétüknek köszön­hetően, érzékelhető­en csökkentek a zárt­kertekben, tanyákon a vagyon elleni bűn- cselekmények, a kör­nyezetszennyezés, és a puskás emberek sokat segítenek a bir­tokvitás ügyek hely­színi elrendezésében is. Kósa Sándor, az önkormányzat mező- gazdasági bizottsá­gának tagja lapunk­nak azt mondta: a helyhatóságnál is kedvező vélemény alakult ki a mezőőrségről. Azonban január végén kénytelenek dönteni sor­sáról. Tartós forráshiány miatt a képviselő-testület meg is szün­tetheti a szolgálatot, hiszen fenntartása nem közfeladat, ha­nem a földtulajdonosok érdeke. MIKLAY JENŐ Nagy Albert (középen) kilencezer hektáron fel­ügyeli a határ rendjét. A tanyákon élők a Jövő­ben Is számítanak szolgálatára. Veszélyben a mezőőrök fizetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom