Petőfi Népe, 2004. december (59. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-24 / 300. szám
6 PETŐFI NÉPE - 2004. DECEMBER 24., PÉNTEK KARÁCSONY A hit és akarat kápolnája az övék Petrich István, az otthon igazgatója elmondta, hogy a kápolnát a kiskőrösi Szabó Ferenc díjmentesen tervezte, a kivitelezési munkálatokat a dolgozóik végezték. A 2,5 millió forintból megvalósult létesítményhez a lakók egymillióval járultak hozzá, a többi pénzt az intézmény ala-‘ pítványából fedezték. Az oltárt Cselik László, Bácsbokod- Bácsborsód plébánosa ajándékozta. A szobor restaurálását a bácsalmási Jusifa Faragó Kft. végezte. Genovéva n< gyök egy szobában. Karácsonykor leszek 77. Boldog vagyok, hogy megadott, hozzájárulhattam a kápolna létrehozásához. Aztán hallottam, harmonium is jó lenne, meg drapéria. Ezekre is áldoztam. Úgy érzem, amiért nem lehettem apáca, most kárpótolt a sors azzal, hogy adhattam e szent dolgokra. Katolikusként úgy cselekedtem, ahogy szüléink a hitet mind a tizenegyünkre ránk hagyták. Már csak egyetlen vágyam van. Talán megadja ezt nekem a Teremtő. A húgom Németországban él, és ő is ide szeretne jönni. Arra kérem a mennyei atyát, hogy segítse őt ide - mondta csendes óhajtással, s szívéhez szorította a kopottas, még zárdái évektől őrzött Hozsanna könyvét, amit az Országos Magyar Cecília Egyesület 50. jubileumi évében adtak ki. Ezután szerény pillantást vetett kegytárgyaira: a kicsiny fakeresztre, az alkalmi jászolban fekvő és a kis porcelán angyalra, s a Németországból maga hozta Jézuskára, majd elindult a várva várt ünnepre. A félszáznyi embert befogadó kápolna padsorai lassan megteltek. Szabadi Józsi bácsi is odacsoszogott, s látható megnyugvással leült a második sorba.- Amíg el nem estem, köny- nyebb volt minden - mondta, amikor beszédbe elegyedtem vele. - Tizennégy éve élek itt. Én vagyok az otthon és talán a falu legöregebbje: 94! Másfél esztendeje csak a szobában misézek. Most meg itt ez a gyönyörű kápolna a helyünkben. Nagy öröm ez nekem. A keresztény világ legszebb ünnepére készülődés, advent idején szentelte fel dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseke a bácsborsódi Őszi Napfény Időskorúak Otthonának kápolnáját. A Kalocsáról jött Genovéva nővér az első padsorban foglalt helyet és látszott rajta, a hitén kívül valami más is kötheti az oltárhoz.- Oly áhítattal nézte a Jézus szíve szobrot.- Én már 1929-ben is láttam. A bácsbokodi zárdában. Kicsi voltam még. Elemista. Az osztályfőnököm, Mária Szeraphí- na, és a többiek is nagyon kedves nővérek voltak. Mérhetetlen szeretettel bántak mindenkivel. Ahogyan Csefkó Mariskát - akinek a sors púpot is adott - simogatták, hát soha nem felejtem el. Akkor elhatároztam, hogy apáca leszek. Valamennyiünkkel nagyon szépen bántak ők. Közülük még Nóra nővér él Csepelen. Mily sok jót kaptunk tőlük! Amikor az iskolából mentünk át a zárRégen minden gyerek járt temp- A kalocsai iskolanővér mel- lomba. Nagyon boldogok vol- lett pusztán véletlenül foglalt tunk. A kistestvérem, Józsi meg helyet Fábián Mihályné, Fd- ministrált is. De ez régi történet, roska. Ő is az otthon lakója, A Jézus szíve szobor pedig most akivel az ünnepi alkalomra dába a sóhajok hídján, hallottuk, hogy az alattunk lévő lépcsőn haladó óvodásokkal is mily türelmesek voltak. Imádságukat ma is hallom: Jézuska szeretlek, szeress te is enge- met, neked adom szívemet, ámen.- Mi lett a szobor sorsa, amikor köztudottan 1950-ben feloszlatták a zárdát?- Az oltárt akkor átvitték a templomba, a jobb oldali mellékhajóba. Télen, amikor hideg volt, ott misézett az atya. A főoltár Szent Erzsébetet ábrázolja. idekerült. A legjobb helyre. A jó Isten gondoskodott róla, hogy megint olyanok nézzenek rá, akik megérdemlik. Hát hová mehetnének innen imádkozni az emberek, amikor olyan öregek? Teljesítve lett a vágyuk. Ez az oltár - a restaurált, szoborral - nem is lehetne másutt - mondta oly elégedetten Berger Mária Genovéva, aki 15 éven át dolgozott Rómában is, a magyar Szent István-házban. Az ottani munkájáért Göncz Árpádtól megkapta a Magyar Köztársaság kiskeresztjét. való készülődése előtt találkoztam.- Nemrégen sikerült eldönte- nem, hogy e nagyon várt eseményre melyik ruhámat vegyem fel - fogadott, s kezébe vette imakönyvét.- Hallottam, hogy különösen sokat áldozott a kápolna megvalósulására.- Nem olyan régen költöztem ide. De a könnyeim is potyogtak az örömtől, amikor az igazgató úrtól meghallottam, hogy mire készülnek. Volt egy kis pénzem, meg euróm. Arra gondoltam, nagy adomány a jó Istentől, hogy elfogadja ezt tőlem. Én Alsó-Bácskában születtem, majd egy kis kerülő után 1942- ben a fővárosba, a Hermina zárdába sikerült eljutnom. Apáca szerettem volna lenni. Ferenc- rendi. Ám a sors úgy hozta, nem jött össze. Néhány év után menekülni kellett. Aztán Hercegszántón Is éltem, majd Baján, ahonnan Madarasra, a lá- nyomékhoz mentem. Nagyon szeretnek a gyerekeim - egy fiam is van -, akik négy szép unokával ajándékoztak meg. De nem akarok a terhűkre lenni, mert nem olyanok a körülményeik. Itt Margitkával vaA falakat díszítő stációk és a két méter magas kereszt Túri Endre zománcművész alko: tásai.- Nem idegen tőlem a végül is emberi szenvedés útjának zománcképeken való ábrázolása. De ez az első egyházi épület, ahol e szent történéssor az én munkám. Lassan elcsendesült mindenki. Áhítattal várták az érseket. Dr. Bábel Balázs a lelki és testi nyugalomra vágyó idős emberekhez az evangéliumból idézett: jöjjetek hozzám mindany- nyian, akik elfáradtatok és az élet terhét hordozzátok... Ezután így szólt: - Bár szükséges, hogy meglegyen a mindennapi élet feltétele, a fedél, az élelem, a gyógyszer, de a végső megnyugvást az Isten tudja adni. Egy szociális otthon életvitele, légköre legnagyobb mértékben attól függ, hogy mi milyenek vagyunk egymáshoz. Tudunk-e tűrni, megbocsátani, másokat meghallgatni, jó indulatú lenni, s egyáltalán szeretetben élünk- e. Ez pedig nem költségvetés kérdése, hanem az emberé - mondta az érsek, majd arra kérte a jelenlévőket, térjenek be a kápolnába, ebbe az ékszerdobozba akkor is, ha örömmel élik napjaikat, vagy ha bánattal küzdenek. Tóth Árpád lelkész - aki negyedszázada végez szolgálatot az otthonban - nem mindennapinak nevezte a történést, azt, hogy az intézmény kerítésén belül Isten dicsőségére ökumenikus kápolnát alakítottak ki. A főpásztori szentelést a lakók legtöbbje kivetítve látta, miközben együtt imádkoztak azokkal, akik beférhettek a kápolnába. De vala- mennyiőjük arcán látszott, hogy a különös ünnep érzése a szívük mélyéig hatolt. Ők karácsonyra szinte mennyei ajándékot, azaz imádságukhoz méltó helyet kaptak. PULA1 SÁRA Dobozi István asztalos:- Kihívás volt számomra ez az új és nemes munka. Megmutathattam, mit tanultam, s mi maradt meg bennem. Mi tagadás, különösen szíwel- lélekkel alkottam, hiszen ez mégis csak a mi kápolnánk. IHUHHMNW IHMH
