Petőfi Népe, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-06 / 233. szám
4. oldal - Petőfi Népé MEGYEI KÖRKÉP GYÁSZNAP NEMZET 2003. Október 6., hétfő MlHII Nézőpont A tizennegyedik vértanú Megemlékezés Október 6. olyan nap a magyar történelemben, amely akkor is egybeforraszt minket, ha az év többi napján egyébként civakodunk - mondta Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke tegnap a Vas megyei Ikerváron, a mártírhalált halt miniszterelnök, Batthyány Lajos szobra előtt „Ennek az ünnepnek a jelentőségét senkinek nincs joga megkérdőjelezni. Olyan nap ez, amely mindig megteremti körülöttünk a csendet, és nem csak egymással köt össze, hanem a korábbi korok magyarjaival is” - hangoztatta a megemlékezésen. Szili Katalin kiemelte: Batthyány Lajos a forradalom miniszterelnökeként arra törekedett, hogy az országot az alkotmányosság keretei között tartsa, ezzel biztosítsa a haza önállóságát. „Batthyány Lajos mindvégig el akarta kerülni a katonai öszszecsapást a birodalommal, hiszen tisztában volt az akkori európai erőviszonyokkal, és Deák Ferenccel együtt hitt abban, hogy a haza érdekeit nem a háborúskodás, hanem a megegyezés szolgálja” - mondta az Országgyűlés elnöke. Szavai szerint szabadságharcunk mártírjai azt akarták, hogy Magyarország Európában egyenrangú társ legyen. Tudták, hogy az ország jövőjét csak Európában érdemes tervezni - tette hozzá. Szili Katalin beszédében rámutatott: 1848-49 mártírjai áldozatukkal arra hívták fel a figyelmet, hogy nincs jogunk boldogulásunk esélyeit a civakodások miatt elvesztegetni. ■ Kik érted haltak, szent világszabadság!” Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Ők tizen hárman, Aradon. És tizennegyedikként Batthyány Lajos, ugyanazon a napon Pesten, az Újépületben. Akkor gyilkoltak először Magyarországon tábornokokat, akkor gyilkoltak először Magyarországon törvényes miniszterelnököt. Amikor Napóleon az osztrákok felett aratott fényes rivoli győzelem után 1797 februárjában bevette Mantuát, így szólt az elé járuló küldöttség tagjaihoz: „Fölényemet megmutattam, s ez nekem elég. Legyen mindnyájuknak bocsánat! Arra fogok törekedni, hogy sebeik, amiket a háború okozott mielőbb begyógyuljanak.” Nem így Haynau, az aradi hóhér, akiről egy osztrák tiszt a következőket írta: „Jellemének fő alapvonása: a kegyetlenség. A csatamezőn sokszor lehetett látni, amint megáll az elesett katonák véres tetemeinél, s gyönyörködik a haláltusájukon. Ha rájött a düh (pedig sokszor rájött), ilyenkor képes lett volna a saját édesapját is a vérpadra hurcolni.” Haynau megtette - a tábornokokkal Aradon. Megfogadta, örökre elveszi a rebellis magyarok kedvét a lázadástól. Akár 13 (és még ki tudja mennyi) gyilkosság árán is. Azt hitte, az egymás mellett sorakozó bitófák, és a várárokba lőtt főtisztek látványa nyomatékot ad szándékának. Ma már tudjuk, nem adott nyomatékot, mert a hatás mindig ellenhatást, a bosszú ellenbosszút szül. A felemelt fejet le lehet vágni, de lehajtott fejjel nem lehet élni. Egy egész nemzetnek különösen nem! Talán a megtorlás vérlázító körülményei, talán az áldozatok nagyszerű jelleme, talán a kivégzés tömegessége, talán a megelőző hónapok szépséges szép napjai miatt, talán másért, de az aradi tragédia hegedni nem akaró, örök seb a lelkűnkön. Hiába jött a kiegyezés, hiába borult le a nemzet lába elé bocsánatkérően Sissi, hiába terpeszkedett bele a magyar századfordulóba a „boldog ferencjóskai kor”, hiába jöttek forradalmak, s zúgott el fejünk felett azóta, másfél évszázad újabb dicsőséges napokkal és újabb tábornok- és miniszterelnök-gyilkossággal, Batthyány és az aradi tizenhármak emléke mindenen túlnő és érinthetetlen. Ezért zarándokolnak el százak és ezrek immár több mint 150 éve - volt idő, amikor a magyargyűlölő román hatalom nyomása és a titkosrendőrök vizslató szemei ellenére is - minden esztendőben az aradi vesztőhelyen álló emlékműhöz, ezért mintázták meg a kivégzett tábornokokat Pécsett, ezért állítottak nekik emlékművet Gyulán, lefegyverzésük színhelyén, ezért emlékeztetnek rájuk szobrok, emléktáblák és utcanevek szerte az országban, s ezért gyászol lélekben ezen a napon minden jóérzésű magyar, határainkon belül és kívül. Kerestem, s megtaláltam a helyet. Már égre nem törtek nagy vonalak, Csak áldozati illat lebegett. Körül vasrács, és belül puszta gyep, De a gyep közt gyöngyvirág-levelek. A levelek közt egy-egy karcsú szár, Hogymermyinőtt:énnemszámIáltammeg Csak hittel hiszem: éppen tizenhárom, Stizenhmmgyöngymúidmkcacsúszátm. Hát ez maradt: túl szobron és időn, Ércen, márványon, merev méltóságon, Új viharon, áj vértanúhalábn: Tizenhárom gyöngy, tizenhárom száron Arad, 1929 május Sándor: A szobor helyén) Ezért megkerülhetetlen kérdés a Szabadság-szobor újbóli felállítása is Aradon. Aki nem tartja fontosnak, hogy Zala György alkotása ismét méltó helyet kapjon a magyar Golgota városában, s aki elhiszi, hogy a vértanúk emlékműve belesilányulhat egy megbékélési parkba, az semmit nem ért 1849 októberének üzenetéből. Aki elhiszi, hogy a félreállított szobor árnyékában meg lehet békélni a lelkek sérelme nélkül, az a kivégzett tábornokok sírját botozza. Október 6. van. A gyász, a magyar nemzetet ért egyik legnagyobb trauma napja. Álljunk meg egy pillanatra, és emlékezzünk az áldozatokra! Hullajtsunk egy könnycseppet értük, helyezzünk el lélekben egy szál virágot a sírjukra, mondjunk üdvösségükért egy imát! Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Ők tizenhármán akkor Áradon és tizennegyedikként Batthyány Lajos Pesten, az Újépületben. Gyerekkorunkban magyarságunk próbaköve volt, fel tudjuk-e sorolni az aradi vértanúk nevét. 2003. október 6. — az aradi gyilkosság 154. évfordulója. Tudjuk-e még a tizenhármak nevét? És a gyerekeink? Egyáltalán, hogy állunk a magyarságunkkal? ________________________________ÁRPÁS! ZOLTÁN (Az oldat illusztráló képek az aradi Szabadság-szobor bronzalakjairól készültek. Középen: Hungária; bal oldalon fent: Áldozatkészség; bal oldabn lent: Ébredő szabadság; jobb oldalon fent: Harckészség; jobb oldalon lent: Haldokló harcos.) | Az árak magukért beszélnek. A Reál keres| kedelmi üzletlánc valamennyi élelmiszer! üzletében mindig friss áru és kedvező ár fot gadja a vásárlókat Kecskeméten, a Dobó körúton nyíló új áruházban mindez még j gazdag húsválasztékkal is párosul, hiszen I az egykori közkedvelt Belvárosi Húsáruházát bővítették ki. I I | Tisztaság és frissesség. Ez az a két dolog, amit | Patyi Zoltán üzletvezető mindig is megkövetelt | húsáruházában. Sikerrel - amit a hűséges vásár- I lók magas száma is bizonyít. Az áruházban kezdetektől hús és húskészít- I ményeket forgalmaztak, a választék azonban | most jelentősen kibővül, hiszen mától hivatalosan is a Reál kereskedelmi üzletlánc teljes jogú | tagjává válnak. A Reál nyújtotta lehetőségekkel | élve ezentúl a húsáruk mellett előnyös árakon az élelmiszerüzletekben kapható valamennyi termék megtalálható lesz a polcokon. így a vásárlók a vágóhídról frissen érkező, a legmagasabb higiéniai előírásoknak megfelelő sertés- és marhahúsokon kívül akár tejet, sampont, szalvétát, dezodort, bort vagy éppen mosóport is beszerezhetnek már. A tervek szerint a jövőben a választékot baromfihús értékesítésével egészítenék ki, hiszen jelenleg csak mirelit baromfi kapható többféle kiszerelésben. A Reál tagjaként kéthetente újabb és újabb akciókat hirdetnek a boltban kapható termékekre, amelyről a postaládában elhelyezett Reálújságból mindenki időben értesülhet. Emellett pedig természetesen a különböző húsárukra vonatkozó heti akciókról továbbra is - hétfőn és csütörtökön - a Petőfi Népe hasábjain tájékozódhatnak a vásárlók. A nyitás alkalmából ma délelőtt 9 órától DÉLHÚS-KÓSTOLÓVAL kedveskednek a vásárlóknak! Szász András A Magyar Golgota Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben és Brassó határában tábla figyelmezteti az idegent: „mártír városba” érkezett. Aradnak nem jutott ilyen tábla. Igaz, sosem tartozott Erdélyhez, viszont nincs is olyan település, amely jobban rászolgált volna a mártír jelzőre. Sőt! Arad több is mint mártír város. „Arad a Magyar Golgota” - mondta egykor Kossuth. A tizenhárom vértanú tábornok tiszteletére a Kiegyezés után az aradiak közadakozásból emlékművet állítottak, melyet 1890. október 6- án avattak fel a színház mögötti Szabadság téren. Alig öt évvel a trianoni döntés után a románok lebontatták Zala György remekművét. Talapzatát összetörték, a szoborcsoport hét alakját pedig az aradi vár pincéjébe száműzték. Több mint hét évtizedes rabság után, 1999-ben - a magyar kormány közbenjárására - a Szabadság-szobor végre kiszabadult a várpincéből. Elkezdődött helyreállítása, és újraavatásának időpontját is kitűzték. Néhány hete azonban kiderült: időközben a románok meggondolták magukat. Mégsem engedélyezik az emlékmű felállítását. Hungáriát (a szoborcsoport főalakját) ércbe öntve sem akarják látni. A szobrok iránti ellenszenv nem újkeletű keleti szomszédainknál. Árpád vezér szobrát már 1916-ban ledöntötték Brassóban. Az elsőt azóta számos további követte. A magyarság elleni gyűlölet nem kímélte az erdélyi és partiumi temetőket sem. S mivel ez az ellenszenv Az emlékművet a vár pincéjébe száműzték jelenleg is tart, szinte biztosra vehető, hogy az aradi Szabadság-szobor még jó ideig a minorita templom mögötti, ráccsal bekerített udvar foglya marad. A szobrokkal bármit meg lehet tenni. Ám az ércalakok képviselte eszmeiség előtör a legmélyebb pincéből, ráccsal elzárt udvarból is. És ez az eszmeiség a magyarság legfőbb fegyvertársa. Ennek szellemében gyűltek össze tegnap Erdély, Partium és az anyaország különböző tájairól érkező tüntetők Aradon, hogy hangot adjanak tiltakozásuknak és követeléseiknek. A vértanú Tizenhármak emléknapján ismét bebizonyosodott: a magyarság szinte semmit nem változott az évszázadok során. Hasonlóan a mártír tábornokokhoz: nem tűr megaláztatást, nem ismer félelmet, sem megalkuvást. Őszi napnak mosolygása, Őszi rózsa hervadása, Őszi szélnek bús keserve Egy-egy könny a szentet helyre, Hol megváltott - hősi áron - Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom. Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára, Oda hull az őszi rózsa, Hulló levél búcsucsókja; Bánat sír a száraz ágon, Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom. (Ady Endrejűktóber 6., részlet
