Petőfi Népe, 1996. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
Körkép a megye gyermekvédelmi intézményeiről Megdöbbentő a szám: több mint ezer állami gondozott gyermek, fiatal él Bács-Kiskun megyében. Ok azok a kis emberek, akik nem kapnak elég törődést, szeretetet a szülőktől. Amikor a gyermek testi és értelmi fejlődését nem segíti, hanem gátolja, veszélyezteti a szülő, akkor a gyámhatóság javaslatára kiemelik a családból. Van, akit két hónapos korában, van, akit tizenhárom évesen. Ettől is függ további sorsa, amiről Kecskeméten, a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetben döntenek. Ha három éven aluli, akkor a csecsemőotthonba, ha nagyobb, nevelőszülőkhöz vagy gyermekotthonba helyezik. A megyei önkormányzat feladata, hogy ezeket az intézményeket, a nevelőszülői hálózatot fenntartsa, működtesse. Alábbi összeállításunkban a megye nevelőotthonainak életébe adunk bepillantást. Kapjanak olvasóink tájékoztatót arról: környezetünkben hány gyermek kényszerül a megyei önkormányzat gondoskodására, s hány felnőtt fáradozik azon, hogy ezeknek a kiszolgáltatott, védtelen emberkéknek ha a családot pótolni nem is tudja, de némi szeretetet adjon. Gyöngédséget, jó szót a gondozónőktől kapnak Hová visz az út a csecsemőotthonból? A csecsemőotthon kis lakói gondozóikkal együtt nézik a karácsonyi műsort. A születés- és névnapokat is megünneplik. Összeszorul az ember szíve, ha belép a kecskeméti csecsemőotthonba. Nem a látványtól. Hiszen maga a hely barátságos, a szobák ízlésesen berendezettek, tiszták, otthonosak. A gyerekek szépek, kedvesek. Látszik rajtuk a gondos törődés. De a kérdés nem hagy nyugodni: hogyan lehet ezekről az emberpalántákról lemondani? Micsoda szívtelenség kell ehhez? Pillanatnyilag nyolcvanhárom három éven aluli kisgyermek él a kecskeméti csecsemő- otthonban - derül ki dr. Pálffi Marianna, az intézmény igazgatójának szavaiból. Hogyan kerülnek ide? A kórházban hagyják a csecsemőt A leggyakoribb eset, hogy az anya a szülés után otthagyja a kórházban a csecsemőt. Sok gyermek viszont a családjából kerül ide. Ha a gyámhatóság úgy látja, hogy a gyermek veszélyeztetett, tarthatatlan az az állapot, amelyben él, akkor kiemeli a családból. Ilyenkor vagy maga a szülő hozza be, vagy a rendőrség. Az esetek egy részében a szülő lemond gyermekéről. Ezek a kicsinyek a szerencsésebbek, mert ők örökbe adhatók. A szülők másik része viszont ragaszkodik a gyermekéhez, s ha netán változás történik a család életében, hazakerülhet a gyermek. Olyan is van, aki nem mond le, de nem is tart kapcsolatot a gyermekével. I- lyen esetekben bírói eljárás útján megvonhatják a szülői felügyeletet. A legtöbb család viszont ragaszkodik, rendszeresen vagy alkalmanként látogatja a kicsinyét, haza viszont nem adhatják a szülők körülményei miatt. Ezeknek a gyermekeknek a sorsa, bizony, nem úgy alakul, mint a normális családban élőké. A csecsemőotthonból ugyanis vagy nevelőszülőkhöz adják őket, vagy gyermekotthonba. A fogyatékos gyermekeket nagyon nehéz örökbe adni, de a nevelőszülőknél való elhelyezésük sem sikeres. Ők általában a garai otthon, vagy Kecskeméten a Juhar utcai óvoda lakói lesznek. Ne érezzék a család hiányát Mindenképpen szomorú, hogy sok kicsi gyermek így kezdi az életét. Az viszont biztos, hogy a csecsemőotthonban igyekeznek megtenni mindent, hogy ezek az ártatlan lelkek ne érezzék a család hiányát. Nem csoda tehát, hogy ugyanannyi felnőtt dolgozik itt, mint ahány gyermek lakója van az otthonnak: ötvennyolc gondozónő, három óvónő, egy védőnő. Ezenkívül takarítónők, fűtők, műszaki emberek segítik az intézet működését. S bizony sok asszony dolgozik a konyhán, hiszen naponta ötször étkeznek a gyermekek, a mosodában pedig folyamatosan mosni kell a lepedőket, tipegőket, a sok fehérneműt. Az otthonban - mint a kinti életben - nincs megállás, nincs szünet. A szombatok, vasárnapok és ünnepnapok u- gyanúgy munkával telnek. Egy csoportban négy anyuka Egy csoportban nyolc gyermek él, akiknek négy „anyukájuk” van. Ők etetik, gondozzák, tisztába teszik a csecsemőket. Éjszaka is vigyáznak rájuk. A nagyobbakkal elmennek a boltba, időnként buszra ülnek, megnézik az állatkertet. Néha a Egy kis dajkálás, simogatás, néhány jó szó. konyhába is beviszik őket, hogy minél több ismerethez hozzájussanak. Nehéz megmondani, hogy a gondozókat mi tartja a csecsemőotthonban. Az biztos, nem a magas fizetés. Hegedűs Lász- lóné már 39 éve dolgozik itt, Marozsi Antalné pedig 41 éve. Fazekasné Tasi Klára gondozónő 1962, Ágó Jánosné 1967, Marozsi Imréné ’73 óta dolgozója az otthonnak. Számukra olyan már ez a munkahely, mintha az otthonuk lenne. A titkuk, hogy szeretik a gyerekeket. Elgyötörve kerülnek vissza az otthonba Pedig nemcsak öröm, de sok szomorúság is jár ezzel a munkával. Az egyik legszebb emlékük - meséli dr. Pálffi Marianna - Szabolcs esete volt. Amikor elhozták a kórházból Szabikát, majdnem elájultak. A kisfiúnak se keze, se lába nem volt. Ennek ellenére a gondozónők nagyon szerették, szinte már a csoport kedvence lett. Nem csoda, hiszen Szabolcsból igen kedves és okos fiúcska cseperedett. Egy norvég szeretetszolgálattól kapott egy elektromos kocsit, amivel rendkívül ügyesen közlekedett az otthon folyosóin. Végül újságcikk segítségével fogadta örökbe egy Szentendrén élő mozgássérült asszony. Megrázó eseteket is tud említeni az igazgató asszony. A legszömyűbb, amikor hazavisznek egy gyermeket, s két hét múlva vagy nyolc hónap múlva elgyötörve, lesoványodva, szomorú szemekkel hozzák vissza az intézetbe. Nem is értik - méltatlankodik Pálffi doktornő -, hogy ilyenkor miért nem büntetik meg a szülőket? Köszönet A csecsemőotthon személyzete és vezetősége hálával gondol a támogatókra. A megyei önkormányzat teszi lehetővé a működésüket, emellett azonban jócskán kapnak segítséget az önkormányzat egészségügyi bizottságától, kecskeméti vállalkozóktól, egy holland s a máltai szeretetszolgálattól. Egy ismeretlen jótevő 50 ezer forintot fizetett be a csecsemőotthon javára. Karácsonykor a Magyar Ifjúsági Kamarától gyümölcsöt, játékot, édességet kaptak. A Zamatőrök együttes pedig mindig szívesen ad műsort a kicsinyeknek. Az önálló életkezdés nem kilátástalan A családot nagyon nehéz pótolni Karácsonyra a megyei önkormányzattól parabolaantennát kértek és kaptak az otthon lakói. Délutánonként rajzfilmeket, zenei műsorokat néznek, de csak tanulás után. Bácsalmáson immár több mint harminc éve, hogy megnyitotta kapuit a kezdetben kizárólag általános iskolás korú állami gondozottakat fogadó gyermekotthon. Ma már háromtól huszonnégy éves korig élhetnek itt gyermekek. Fenyvesi Mihály, az intézmény igazgatója elmondta, hogy a korábban korcsoportonként szervezett közösségek helyett családias jellegű kis közösségekben élnek a gyerekek, nem ritkán három-négy testvér és a rokonok együtt. Ä hét közösségből kettő a nagyoké, vagyis azoké a fiataloké, akik az otthonból járnak munkába. Nagyon nehéz a fiatalok számára munkahelyet találni, de eddig sikerült. Tavaly három otthonlakó hagyta el az intézetet, az ő sorsuk alakulására nagyon büszke az igazgató. Az életkezdési támogatásból és a számukra félretett családi pótlékból házat vettek, munkahelyük van, családalapítás előtt állnak. Az öt iskolás csoportban vegyesen élnek együtt óvodások, általános és középiskolások. A kis közösségek összetételével, életvitelük alakításával a családias jellegre törekszenek az otthon pedagógusai, gondozói. A közösségi napokon például a gyerekek döntik el, mit szeretnének enni, vásárolnak, fő- zőcskéznek, általában ekkor ünnepük a születés- és névnapokat. Sajnos, az intézetben csak a családias jelleget tudják biztosítani, a családot nem. Mint Fenyvesi igazgató úr elmondta, egyre kevesebb a látogató, egyre kevesebb az a gyermek, akit hazahívnak az ünnepekre, és még kevesebben vannak azok a gyermekek, akik a szünidőt otthon tudják tölteni. A támogatók is nagyon kevesen maradtak. A Máris szeretetszolgálat segíti rendszeresen az otthont ruházattal. Júniusban bővülni fog a létszám, ugyanis a megyei ön- kormányzat megszüntette a felsőszentiváni tagintézményt. Az ott lakó gyerekeket a bácsalmási gyermekotthonban helyezik majd el. A hajósi családok befogadták a gyerekeket A Haynald Gyermekotthon épülete csak kívülről mutatós. A gyermekotthonok közt talán a hajósiak helyzete a legnehezebb. Hiába élnek kastélyban, körülményeik a legmostohábbak. Egy Hajóson átutazó idegen számára valóban lenyűgöző látvány a több mint 250 éves - immár műemléknek nyilvánított - épület. Érseki pihenőnek is nagyon megfelelhetett valamikor. Gyermekotthonnak azonban mostani állapotában nem éppen ideális. Gyermeknek, felnőttnek egyaránt nehéz itt az élet. Csak óriási erőfeszítéssel lehet a szó szoros értelmében vett otthonos légkört megteremteni. A gyermekotthon igazgató- helyettesével, Kiss Ernővel járjuk be az épületet. A hatalmas hálószobákban 15-20 vaságy. A tanulószobák is nagyok. A falakról állandóan hull a vakolat, nehéz takarítani. A fürdőszoba- ha nem újítják fel hamarosan- használhatatlan lesz. Átalakításra nincs mód, hiszen a műemlék-felügyelőség rögtön tiltakozik. De talán értelme sem lenne. Igaz, már a század elején is árvaházként működött, államosítása után iskolává alakították, majd ’54-ben ismét gyermek- otthon lett. Ekkor azonban még kifejezetten árva fiúk és általános iskolások kerültek ide. Ma viszont más a helyzet. Fiúk és lányok élnek itt, a hároméves korútól a 22 évesig. Sok a problémás, magatartászavarokkal küszködő gyerek. Változtak tehát az otthon lakói, változott a világ, a körülmények viszont a régiek maradtak. S vajon miért nem könnyít helyzetükön a fenntartó? Kiss Ernő elmondta, hogy jó ideje bizonytalanságban élnek. Az egyház ugyanis visszakérte az épületet, az ingatlan visszaadásáról azonban a mai napig az országos fórumok nem döntöttek. Nyilvánvaló, hogy nagy beruházás addig nem történik, amíg nem dől el az épület sorsa. Gazdájuk, a megyei önkormányzat s ők is szívesen szabadulnának ettől a műemléktől. Szívesen költöznének kisebb, családi ház jellegű ingatlanokba. Most egyébként hetvenhét gyermek nevelkedik ebben az intézetben. S le a kalappal a hajósiak előtt! Mert nemcsak befogadták az itt nevelkedő gyerekeket, fiatalokat, de segítik is őket. Kiss Ernő elmondta: a fiúk közül többen a községi focicsapatban játszanak. Rendszeres a barátkozás, sok gyermeket látnak vendégül egy-egy hétvégére a hajósi családok. Ä helyi polgármesteri hivatallal is igen jó a kapcsolatuk. Az otthon számára vett parabola antenna felét kifizették, valamint a tankönyvek megvásárlásához is mindig hozzájárulnak. A helyi vállalkozóknak is sokat köszönhetnek: munkát adnak az iskolából már kinőtt neveltjeiknek. Ruhára szinte semmit nem költenek, mert Németországból, Ausztriából, Olaszországból és Dániából is kapnak csomagokat. Karácsonyra pedig dr. Petrás László, aki valamikor az árvaház lakója volt, s most Amerikában agysebész, hat és fél mázsa ruhaneműt, iskolai felszerelést, játékot küldött a hajósi otthon lakóinak. Az épület jellegéből adódó barátságtalan körülményt igyekeznek ellensúlyozni az otthon pedagógusai. Kiss Ernő például rajzszakkört vezet. Minden évben részt vesznek különböző pályázatokon, ahol a hajósi otthon rajzosai igen jól szerepelnek. Azt is elhatározták már a hajósi intézet pedagógusai, hogy mezőgazdasági termelésre állnak át. Az idén bérelnek 2 hold földet, s itt dolgoznak majd azok a gyerekek, akik az általános iskolát befejezve nem tanulnak tovább.
