Petőfi Népe, 1994. október (49. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-06 / 235. szám

10 1994. október 6., csütörtök Október 6. — az aradi vértanúk napja Születésnapi ajándék Egy elfeledett honvédtábornok • Thorma János festménye az aradi vértanúk kivégzéséről. Százkileneven esztendeje, 1804. október 17-én Nagyvára­don született a ’48-as szabadság- harc egyik kiemelkedő, ám so­káig méltatlanul háttérbe szorí­tott egyénisége, Nagysándor Jó­zsef honvédtábornok. A jómódú családból származó fiatalember tanulmányai befeje­zése után azonnal a katonai pá­lyára lépett. Tizenkilenc évesen már egy olasz huszárez­redben szolgált (az idő tájt Észak-Olaszország Habsburg fennhatóság alatt állt), ahol ha­marosan hadnagyi rangot kapott. Alig másfél év múlva pedig már századossá léptették elő. Tiszti pályája azonban idő előtt ketté­tört, ugyanis családi okok miatt kénytelen volt leszerelni, és ha­zatért N agy váradra. Ott értesült a "48-as forradalom kitöréséről és a kiváló katona azonnal sietett felajánlani szolgálatait a forra­dalmi seregnek. Őrnagyként öl­tötte magára az egyenruhát, de pályája ezúttal is gyorsan ívelt fölfelé, 1849 áprilisában már tá­bornokká léptették elő. A szabadságharc kezdetén a déli hadszíntéren szolgált, ahol sorra aratta sikereit. Bátorságáért több ízben is kitüntették. Miután kinevezték tábornoknak az első lovashadtest irányításával bízták meg. A világosi fegyverletétel után Aradon börtönözték be, majd kivégzése után jeltelen sírba temették, ahonnan csak év­tizedek múlva emelték ki ham­vait. Szász András az építkezőknek 10x10 napig, 10% kedvezménnyel kapható az Alpesi Alpesi Plusz, Hódfarkú 1/1-es tetőcserép, az ország 700 BRAMAC kereskedőjénél. iztosan van az Ön közelében is. Ha már egyszer építkezik... BRAMAC „Eskümet halálomig meg kell tartanom!” Ünnepségek, megemlékezések Az aradi vértanúk napjáról a tragédia után 145 évvel is meg­emlékeznek ma. Kecskeméten, a Széchenyi István Idegenfor­galmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola és a kecskeméti önkormányzat oktatási és kultu­rális irodája ma délután 5 óra­kor rendez ünnepséget a Szé- chenyivárosban, az Aradi vér­tanúk emlékművénél. A részt­vevők a műsor után egy-egy szál virággal róják le kegyele­tüket a szabadságharc emlék­művénél. A Halasi Úti Általá­nos Iskola ma délután 4 órakor avatja fel az október 6-ai em­lékparkot az iskola udvarán. A diákok műsorral emlékeznek a vértanúkra, s Damjanich Já­nosra, akinek a nevét viseli az iskola gyermekszervezete. He- tényegyházán, a Nyíri erdőben, az erdészháznál az 1848-49-es Szabadságharc Alapítvány és a hetényi Móricz Zsigmond Álta­lános Iskola közösen tart meg­emlékezést ma délután 17 órá­tól. A szervezők kérik a részt­vevőket, hogy vigyenek ma­gukkal egy szál virágot és egy szál gyertyát az aradi vértanúk tiszteletére. Baja város önkormányzata ma este 6 órakor tartja ünnepi megemlékezését az Aradon ki­végzett 13 tábornok tiszteletére. Az ünnepi beszédet Kelemenné Merk Zsuzsa, a Türr István Múzeum igazgatóhelyettese mondja. A műsort az Ének-ze­nei Általános Iskola tanulói ad­ják. Helyszín a Vörösmarty tér, az Aradi hősök emlékműve. Koszorút helyez el az önkor­mányzat nevében Cserháti Já­nos alpolgármester, és a Mészá­ros Lázár Gépesített Lövész- dandár képviselője, majd mások is. A polgárság a helyszínen szétosztott gyertyákat meg­gyújtva rója le kegyeletét. Kiskunhalason városi ün­nepséget ezen a napon nem tar­tanak, az általános és középis­kolákban viszont osztályfőnöki óra keretében vagy az iskolará­dió ünnepi műsora jóvoltából emlékeznek meg, melyet az irodalmi szakkörök adnak elő. A kegyelet és a gyász napja ■ • 145 évvel ezelőtt e napon végezték ki Aradon az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc honvédtisztjeit. E szavakkal lépett kivégzői elé 145 évvel ezelőtt Aulich La­jos Aradon. Ő volt a hetedik ki­végzett tábornok azon a gyászos napon - olvashatjuk Vinkler Brúnó minorita szerzetes visz- szaemlékezéseiben, ki írásában kilenc kivégzett tábornokra em­lékezik. Ebből idézünk néhány részletet: „Legelső volt, ki tőlünk e földön búcsút vett, Pölten berg Ernő, ki ezredessé emelkedvén Győrnél táborozott, később tá­bornokká neveztetvén hadteste vezérletét mindvégig megtartá. Másodszor a foglár Török Ig­nác előtt állott, mi pedig forró kézszorítással és barátságos bú­csúcsókkal váltunk el tőle. Lahner György következett a kettő után, ki a magyar hadse­regnél a fölszerelés és fegyver- gyártás körül szerze érdemeket. Negyediknek szólítá a foglár Knézich Károlyt, ki Komárom fölszabadításánál vezeté az első csapatot. Jutalmul tábornokká neveztetett... Ezután Nagysán­dor József következett, ki fönnhangon kiáltá: „Éljen a haza!” - s megszűnt élni. S jött ismét a foglár gróf Lei- ningen Károlyért ... Midőn már nyakára tétetett a kötél, így szólt: „Isten veletek, bajtársak! Nemsokára egy más ítélőbíró előtt fogunk állani, hol, hiszem, igazságosabban fognak ítélni fölöttünk.” Szavait végezve földi életének is vége lett. Egyedül egymaga volt magyar tábornoki öltönyben. Most Au­lich Lajosra került sor. Ki Buda bevételéig hadtestvezér, utóbb hadügyminiszter volt, általános vélemény felőle, hogy tiszta lelkű hazafi vala. A vizsgálaton a haditörvényszék minden kér­désére ez volt válasza: „Kirá­lyom parancsából esküdtem hű­séget a magyar alkotmányra, s eskümet halálomig meg kell tar­tanom.” Következék a nyolca­dik, s a foglár, a minden magyar előtt halhatatlan emlékű, igaz magyar érzelmű, és rettenthetet­len hős Damjanich János előtt állapodott meg, kivel már mi akkor mint, igen meggyérültek, igen megfogyottak huzamosan társalgánk. Azt mondá: „Kato­nát golyó illet, nem pedig ily kínzás.” Ekkor elérkezett már az idő, s szokás szerint a foglár tisztelegve megszólítva őt mondá: „Kérem, kapitány úr” e megszólítást a magyar tábornok hidegen és büszkén visszauta­sítva... „Azt gondoltam már, hogy én leszek az utolsó, holott a harcban mindenütt én voltam az első.” Gróf Vécsey Károly volt az utolsó, ki nyolc elvba­rátja végvonaglásának szemta­núja vala. Haynau levele a tábornagynak „A lázadóvezéreket fel fo­gom köttetni... gyökerestül ir­tom ki a gazt, s egész Európá­nak példát fogok mutatni, ho­gyan kell bánni a lázadókkal. En vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meg­győződésem, hogy ez az egyet­len mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalom­nak” - írta 1849. augusztus 18-án Haynau Joseph Radetzky császári-királyi tábornagynak küldött levelében. S lön. • Batthyány Lajos halálának helyét örökmécses jelöli. Október 6. a magyar történe­lem fájdalmas, de egyben fel­emelő napja is. Elválaszthatatlan a márciusi eseményektől, mert abba a másfél esztendőbe össz­pontosult mindaz a hősiesség és hazaszeretet, amellyel elődeink próbálták megfordítani a magyar történelmet, s kiragadni az or­szágot az elmaradottságból. A nagy reformkísérlet a világosi harcmezőn fejeződött be. S utána jött a szörnyű bosszú megtorlás. Október 6-án 13 tábornokot vé­geztek ki az aradi vár árkaiban, s a pesti Újépület udvarán lőtték agyon Batthyány Lajos minisz­terelnököt. A szabadságharc több ezer katonája számára a kufsteini vár kazamatája volt a végső állomás. Azóta október 6. a gyász, a kegyelet és az emléke­zés napja. Az aradi vértanúk sorsa a nemzet mementója lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom