Petőfi Népe, 1993. június (48. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-17 / 139. szám
8 PETŐFI NEPE 1993. június 17., csütörtök A tabdi plébános arany miséje Tóth János nyugalmazott plébános, Tabdi Község Díszpolgára 1993. június 20-án, 16 órakor mutatja be pappá szentelése 50 évfordulóján aranymiséjét. Ez alkalomból közöljük a község polgármesterének köszöntőjét: Tisztelt Plébános Úr! Községünk lakossága nevében köszöntőm Önt pappá szentelésének 50. évfordulóján, aranymiséje alkalmából. Életpályája, áldozatos munkássága őszinte tiszteletet érdemelt ki Tabdi községben és mindenütt, ahová sorsa vezérelte. Hivatásában a legnemesebb szolgálatot választotta, a lelkipásztori munkát. Nehéz történelmi időszakban, a szabad vallásgyakorlás üldözése közepette vállalta önmagát és hitét. Fiataloknak és időseknek tett szolgálatot és táplálta bennük az erőt, szebb jövőnk reményében. Plébános úr 1943. június 20-án lett felszentelt pap, előbb Kalocsán volt káplán, majd kitérőkkel a Kalocsai Érsekségtől 1947 őszétől szervező lelkészi megbízást kapott Csengőd-Bucka és Alsó-Tabdi külterületekből új egyházközség szervezésére. Akkor szervezte meg az önálló tabdi római katolikus lelkészséget és egyházközséget. Mindszenty bíboros hercegprímás 1948. december 26-ai letartóztatása időszakában, egyházközséget alakítani bátor, emberi vállalkozás volt plébános úr és hívei részéről. Tabdi önálló község 1950-ben lett. A község lakosságának összefogásával 1949—50-ben közel 70 ezer vályogot vetettek ki a plébánia és templom építésére. A plébániát sikerült megépíteni, de a templomot nem, mivel a megmaradt vályogot el akarták venni, így felajánlották, „kölcsön” adták a községnek, ebből építették fel a zöldkereszt-ren- delőt. A templomépítés 1956 után lett . lehetséges, amelyről a plébános úr soha nem mondott le. Mindannyiunk • Tóth János plébános misét mutat be. számára János bácsi hatalmas szervezői tevékenységet folytatott 1400 levél megírásával az ország minden területére és külföldre írva, segítséget, adományokat gyűjtött terve megvalósításához. A kalocsai érsektől 17 000 Ft-ot kapott az egyházközség kölcsönbe, majd később 200 000,— Ft-ot, amit borban és összegyűjtött belföldi külföldi pénzadományból visszatérítettek. A külföldi segítőknek, zarándokútjaikon misét mondtak országszerte, a hála jeléül. 1960. november 20-án a megépült templomot Szent Erzsébet búcsúján szentelte fel Grősz József kalocsai érsek. 1961. szeptember 17-én a templomsisak megszentelésére került sor. Tóth János plébános úr, és az egyházközség vezetősége, a hívek kitartó erőfeszítése és munkája eredményeként évtizedes álom valósult meg. 1988. szeptember 1-jével, 40 évi plébánosi munka után vonult nyugdíjba. 1963-ban esperesi cím kitüntetésKÁDÁR,RÁKOSI ÉS GERŐ TITKA Mit tud és mit nem a grafológia? Végvári Etelka okleveles grafológussal, e szakma egyik legjobb és legismertebb képviselőjével beszélgetünk arról, hogy a grafológia milyen szerepet tölthet be korunkban. — Hogy miért és hogyan lettem grafológus? — tűnődik Végvári Valéria. — Talán azért, mert kisgyermek- korom óta izgatott az írás. Még nem tudtam írni, de már anyám régi receptkönyveiben kutattam, nem a receptek, hanem az írás érdekelt. Szerettem nézni a kusza sorokat, a számomra megfejthetetlen jeleket. Az iskolában már a társaim írását kezdtem alaposan szemügyre venni. Rájöttem bizonyos összefüggésekre, noha azok csupán sejtések voltak. Később kezdtem írásokat gyűjteni és megszereztem minden fellelhető grafológiai munkát, könyveket, cikkeket. Tizenhét éve foglalkozom főhivatásként grafológiával: tanítok, írást analizálok és grafoterápiát folytatok. Az írás árulkodik — A grafológus belelát az emberbe. Ahogy az orvos előtt levetkőzünk, ugyanúgy az Írásunkkal is árulkodunk az avatott szakember előtt. Ezért a grafológus sem élhet vissza azzal, amit valaki írásából megismer. Betegek írásait tanulmányoztam, több ezer beteg kézírását gyűjtöttem össze kórházakban annak tanulmányozása céljából, hogy bizonyos betegségek milyen elváltozásokat mutatnak a kézjegyben. Nagybeteg, haldoklók írásait vizsgáltam és olyanokét is, akik erőszakos hallálal haltak meg. A halál előtt álló súlyos betegeknél az írás mutatja az önelhagyás egyfajta belenyugvással párosuló jegyeit. Mást lát a grafológus azoknál, akiknél a halál erőszakos úton megy végbe. Vannak birtokomban búcsúlevelek, amelyeket kivégzések előtt írtak, halálraítéltek, illetve olyanok, akik akasztással vagy más drasztikus módon, önkezükkel vetettek véget életüknek. Ezekben az írásokban megtalálható volt a fokozott agresszió és a nagyfokú stressz, szorongás, félelem. Azoknál, akik csupán környezetük ijesztgetése okából kíséreltek meg öngyilkosságot —jórészt gyógyszerrel — az erőszakos vonások a búcsúlevelekben nem találhatók meg. — Említette, hogy grafoterápiával is foglalkozik, ez miként érthető? — Az életben az egyik legfontosabb, hogy szembenézzünk önmagunkkal, milyenek vagyunk, mire vagyunk képesek, mire vállakozhatunk, milyen utravaloval jöttünk. A grafológus az ember írásából sokmindent megfejt, azonban az illetőt úgy kell tájékoztatnia, hogy az képes legyen az információkat fokozatosan feldolgozni. Tehát a grafológus lépéséről—lépésre segítheti kifejleszteni az önismeretet. A grafológus nem jós A grafológia nem jövendőmondás, a grafológus nem jós. Ám az írásban leképeződik mindaz, amin az ember az élete folyamán átment, mint ahogyan a fa évgyűrűi őrzik nemcsak az évek számát, hanem azok változó minőségét, sőt a talaj és gyökérállapotát is. Úgy őrizzük mi is magunkban az ősök kódjait, üzeneteket, amelyeket mi is továbbadunk a következő generációknak, megtetézve a sajátunkkal. Vagyis „kódolva jövünk” és bennünk van az a bizonyos Nagy Könyv. A grafológus belepillanthat a könyvbe, az láthatja, milyen összetevők kedvezhetnek, vagy ellenkezőleg, ronthatják az ember esélyeit, jövendőbeli sorsát. Például, hogy a megpróbáltatásokra hogyan reagál, kűzdőképes-e, milyen a testi-lelki egészsége, kitartó-e vagy éppen ellenkezőleg, gyorsan feladja a küzdelmet. Azt is látjuk, hogy van-e kötődése a munkájához, hivatásához, erre az írás, ami iskolázatlan asszonytól származott, és csodálatos rajzos motívumokat tartalmazott, kiderült, népművész volt. — Megtörtént-e, hogy olyannak az írását kell analizálnia, akinek a kilétéről semmit sem tud? — Gyakran előfordul. Sokszor fordulnak grafológushoz olyan esetekben, amikor valakit alkalmazni ákamak, mélyebb ismereteket akar. nak szerezni egy adott személyről. Huzamosabb ideig volt egy rovatom nagyon népszerű, időközben megszüntetett képeslapnál, ott szintén teljesen ismeretlen emberek írásait elemeztem. Volt a praxisomban egy különös feladat, ami nagyon érdekes és emlékezetes mindmáig. Két grafológus kollegámmal együtt felkértek, hogy három ismeretlen személy kézírását analizáljuk. Egymástól függelenül tettük ezt, és hasonló eredményre jutottunk. Mint utóbb kiderült, az írások Kádár János, Rákosi Mátyás és Gerő Ernő kezétől származtak. Végül Hegedűs András, aki mindhármójukat személyesen és jól ismerte, voltaképp megerősítette a grafológusok megállapításait. ben részesült. 1992. november 22-én, köztársaságunk kikiáltásának harmadik évfordulója előestéjén a község lakosságának akaratát kinyilvánítva, a képviselő-testület határozata értelmében első ízben adtuk át Tóth János plébános úrnak Tabdi Község Díszpolgára kitüntető elismerést. Tabdiba érkezésekor a hitéletet gondoskodásba vette és szeretetért szeretetet adott. Az összetört és elesett embereken segített. Szeretetet és békét vitt a családokba, a rászorultaknak megfogta a kezét, a nyugalom és béke hirdetője nehéz napjainkban is, munkájával, szellemiségével, ten- niakarásával formálta Tabdi község arculatát és közösségét. Megértő, segítőkész emberi tulajdonságai miatt, az egész faluban köztiszteletnek örvendve és közmegbecsülés által öve- zetten, kívánom egészségben legyen közöttünk nagyon sokáig. Tisztelettel: Szedlák Lipót polgármester Trónörökösné nem hordhat minit Maszako kimondta a boldogító hait (igent), s ezzel egycsapásra megváltozott az élete. A 33 esztendős japán trónörökös, Nahurito fe- lesege mostantol két dologért el: félisten férjét kell szolgálnia és népéért imádkoznia. A 29 éves leendő császárnénak számos eddigi jogáról, szokásáról kell a házassága miatt lemondania. Soha többé nem szabad hangosan nevetnie, nem hordhat nadrágot és miniszoknyát, nem nyilatkozhat, nem vezethet autót és nem mehet el- vásárolni. Folytathatja viszont diplomáciai tanulmányait (Maszako oroszul, németül, franciául és angolul beszél, anyanyelvén kívül), szabad síelnie és teniszeznie, saját kezével főzheti kedvenc ételeit, a la- sagnát és a currys csirkét, s mindent kívánhat és megvehet magának, ami csak szem-száj ingere. Napirendjének jó része titkos. Annyit tudni csupán, hogy hétkor kell, s Nahuritóval együtt reggelizhet. A menü kifejezetten európai: pi- ritós, lágytojás, lekvár, kávé. Kötelessége persze számtalan van, ezek közül az egyes számú arany- szabály: mindig három lépéssel a férje mögött kell közlekednie. Bácsalmási kapcsolat A bácsalmási művelődési központ évek óta jó kapcsolatot tart fenn az általános iskolával. A diákok rendszeresen részt vesznek a művelődési ház által szervezett programokon. — tudtuk meg Szénásiné Harten Edittől, a művelődési központ igazgatónőjétől. Például a fafaragó szakkör tagjai közül Prohászka Petra és Pró- kai Judit a Gyermekalkotások Országos Galériájának pályázatán aranyoklevelet nyertek, és a művelődési központ és a szülők munkahelyének támogatásával részt vehetnek a zán- kai országos képzőművészeti alkotó táborban. A hagyományőrző bunye- vác tánccsoport Cziczinger Szilvia, Rózsavölgyi Mariann, és Dódony Anikó sikerrel szerepeltek a nemzetiségi fesztiválon és teljesítményük alapján a tambura zenekarral együtt, meghívást kaptak a tiszakécskei megyei gálára. Á könyvtár által szervezett területi mesemondó, versmondó, szép kiejtési versenyeken is kitűnően szerepeltek a bácsalmási gyerekek, szinte mindegyik versenyágban dobogós helyezést értek el. Szénásiné Harten Edit reméli, hogy jövőre is legalább ilyen színvonalas programokat tudnak szervezni az iskola tanulóinak. Nagy Imre-emlékplakett Buda Ferencnek Nagy Imre mártírhalálának június 16-iki évfordulója alkalmából kedden a Parlamentben a Magyar Köztársaság elnöke — a miniszterelnök előterjesztésére — kitüntetéseket adott át. A kitüntetettek között jelen volt a Kecskeméten élő Buda Ferenc költő is, aki az 1956-os forradalommal foglalkozó verseiért Nagy Imre-emlékplakettet kapott. Buda Ferenc 1956-ban megjelent és a rákövetkező években írt versei költői pályájának is meghatározó darabjai. A ciklusnyi vers Ágh István meghatározása szerint „Buda eddigi költészetének abroncsa, átvasalja a további három kötetet is”. Tavaly megjelent, Hatalmam nyugalom című kötetében olvashatjuk, hogy három vers volt a vád alapja — a demokratikus államrend elleni izgatás —, ezek megírása volt a bűntett, amelyért a költő egy év börtönbüntetést szenvedett. „Bűntetteit” aztán tovább szaporította, a börtönben is írt verseket, fejben. Ágh baráti és költőtársi érzékenységgel figyelt fel arra, hogy itt gyökerezik Buda költészetének tragikus jelképisége, innen fogan népdalisága is. „Mikor nincs ceruza és papír, csak a memória fogódzói • Buda Ferenc. maradnak, a nyomorult szóbeliség, ölelkező rímek és a szűkös ritmusok.” A költő lassan már a hatvanadik éve felé közeledve léphetett először fiatalkori verseivel a nyilvánosság elé. Nem nagyon érdekel a politika Interjú Farkas Bertalannal — Tizenhárom évvel az űrrepülés után mivel foglalkozik 1993-ban Farkas Bertalan? — Jelenleg is a Magyar Honvédség repülő-szemlélő helyettese vagyok, tehát a repüléssel kapcsolatban maradtam, bár sajnos magam nem repülhetek. — Ön egyike a legismertebb embereknek ebben az országban, hogyan lehetséges, hogy mégsem találkozhat a közönség gyakrabban a nevével? Sem politikai, sem gazdasági téren nem „adta el magát"! — Már az előző választásoknál és mostanában is megkeresnek különböző politikai pártok képviselői, hogy — pontosan népszerűségemet felhasználva — támogassam programjukat. Én szeretném viszont távoltartani magam a politikától, e- zért következetesen nemet mondtam a megkereséseknek. Ha netán bármelyik pártot támogatnám, elkerülhetetlen volna, hogy az előbb-utóbb jogosultnak érezze magát arra, hogy kisajátítson. És, ne tűnjék nagyképűségnek, de úgy érzem, nem egy párthoz, hanem az egész országhoz kell, hogy „tartozzak”. — Ha már az átkos politika került szóba, nem bosszantja-e az, amikor kétségbe vonják az Interkoz- moz-program jelentőségét? — Egy mondattal kifejezve: a politika, az politika! Engem ez már nem nagyon érdekel. Én nem a Lenin—rendért mentem a világűrbe, vagy nem a Magyar Népköztársaság Hőse címért. Nem győzöm hangsúlyozni: a miénk is egy szakma, s teljesítményünk messze több volt, mint politikai tényező. Nem hiszem, hogy az átlagember vonja kétségbe a szovjet—magyar űrrepülés jelentőségét! — Mint „beavatott”, hogyan látja a többnyire szenzációhajhász feiteTALLÓZÓ Viharkutyák marcangolta reptér — Ahogy a könyvekben meg van írva: megjelent a rotorfelhőzet, melyet oldalról kísértek a viharkutyák. S megindultak, pont a reptéri épületek irányába. Azt hiszem, mi voltunk a vihar centrumában — mondja Po- dolcsák András, a szegedi repülőtér vezetője. A vihar eredménye pedig borzalmas. Az már szinte természetes, hogy az épületekről lebontotta a palaborítást, hogy a kinyűgözött kétfedelű AN-2-esek oldalát úgy végigverte a jég, mint egy géppuskasorozat, hogy az irányítótorony tetejét úgy felnyitotta, mint egy szardíniásdobozt. A repülőtér pusztája felől akadálytalanul száguldó szél nekirontott a régi hangár frontjának, s először letépte a tetejét. Ezután az aerodinamika törvényeinek megfelelően bent — ahol egyébként az országban Idősek nemzetközi fesztiválja véseket, mint példáult azt, hogy Gagarin nem járt a világűrben? A közvélemény annyit tud csak, hogy meglehetősen nagy titkolózás vette körül mindig a szovjet űrkutatást! — Nemcsak a szovjetek, minden nagyhatalom féltve őrzi katonai jellegű kutatásait — ebben semmi meglepő nincs. Különösen egy-egy katasztrófa, vagy komolyabb technikai hiba lassíthatja le a kutatásokat. A Challenger pusztulása köztudottan évekre vetette vissza a NASA programjait, de említhetném a mi esetünket is, a csaknem végzetes szovjet-bolgár űrrepülés miatt repültünk 1980-ban 1979 helyett. A miénk természetesen békés jellegű űrrepülés volt. Ami pedig a szenzációkat illeti; én js ismerem ezeket az érdekes teóriákat: repült-e Gagarin? # Fantom város-e Bajkonur? Minderről csak annyit, hogy időrőlidőre születnek hasonló ötletek, ezeket viszont kizárólag üzleti céllal költik, a jól hangzó, megdöbbentő szalagcímek mindig eladhatók! — Mit gondol, lesz-e második magyar űrhajós? — Mostanában sajnos biztosan nem! A magyar űrkutatás is nehéz helyzetben van, a legfontosabb jelenleg az, hogy a költségvetés által adott pénzt és a pályázatokból befolyó összegeket a lehető legoptimálisabban tudják felhasználni. Ez sajnos arra sem elég, hogy a szakembereinket megtartsuk! — Végül, hadd kérdezzem családjáról. — Három gyermekem szépen cseperedik. Mindegyik szereti a repülést, de a feleségem szerint bőven elég a családban egy repülő! Én a- zért reménykedem, mire a mai gimnazisták „felcseperednek”, talán már tanúi (részesei!) lehetnek a 2000-es évek első nagy űrkalandjának, a Marsra küldött nemzetközi expedíciónak! Bán János # Farkas Bertalan a Rovkiban. Bukfenc Brigád néven ismert négyes kötelék gépeit tartották — óriási vá- kum alakult ki, mely a szemből támadó szél erejével egyesülve beszívta az óriási hangárajtókat. A gigantikus vaslapok aztán szépen ellátták a gépek baját: oldalkormány trancsírozódott szét, csűrőkormány tört le, légcsavar hajlott el, motortartó bak rogyott be. A gépekre csak a legszükségesebb, úgynevezett ülés- és felelősségbiztosítást kötötték meg, hiszen a Délvidék Aero Clubnak ezek is évi egymillió forintjába kerültek. A károk felbecsülhetetlenek, milliós nagyságrendijei lehet számolni. Idén már nem nagyon „kell” mű- repülgetni — tette hozzá Podolcsák András —, a repülőklubot hanyattvágta a vihar. (Irta a Délmagyarország) A Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége idén ismét megrendezi az Idősek Nemzetközi Fesztiválját, ezúttal június 25-29. között. Az eseménynek idén Budapesten kívül több galgamenti falu, a Palócföld települései, valamint Mezőtúr és környéke ad otthont.A szervezők szándékai szerint a fesztivál a hazai és külföldi nyugdíjasok közötti nagy baráti találkozó lesz. TINTAPACNI ADTA AZ ÖTLETET A golyóstoll félévszázados jubileuma Éi találta fel a golyóstollat? Egy magyar újságíró éppen fél évszázaddal ezelőtt. Bíró László József tanulmánya 1943. június 10-én nyert szabadalmat — Árgentínában. Korunk legnépszerűbb íróeszközének gondolata magyar nyomdákban érlelődött. Egy művészeti folyóirat a Hongrie—Magyarország— Hungary szerkesztőjeként sok bosz- szúságot okozott Bírónak, hogy nehezen tud dolgozni a töltőtollal, éppen lapzárta előtt fogy ki belőle a tinta, ha megtölti, pacát ejt... Bosz- szankodása közben figyelte meg a nyomdában, hogy milyen egyenletesen dolgoznak a rotációs hengerek. A látvány adta az ötletet: egy tintával töltött cső végéből hengerrel, vagy golyóval lehetne a festéket a papírra juttatni. Az ötlet kísérletezésére már nem volt Magyarországon lehetősége, 1939-ben el kellett hagynia szülőföldjét. Párizsban telepedett le, majd onnen vándorolt ki Dél-Amerikába. Új hazájában fivére, Bíró György segítségével kísérletezte ki a megfelelő sűrűségű tintát, a golyókat pedig Svédországból szerezték be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem hazánk fia volt az első, akinek eszébe jutott a golyóstoll. Magát az eljárást — hogy a tintát a papírra egy vékony cső végén lévő golyó továbbítsa — már 1988-ban szabadalmaztatta az amerikai John Loud. A találmány azonban nem bizonyult tökéletesnek, nem lehetett használni. A német illetőségű Wilhelm Braun 1912-ben ugyan szabadalmat kapott a „golyóval író töltőtollra”, de az ötlet csak ötlet maradt. Drezdában, Mungo néven jegyeztek be szintén egy golyóstollat, a lipcsei vásáron árusították is. A siker csak néhány napig tartott, ugyanis a találmány rövid idő alatt tönkrement. Wenczel Climes szabadalma már jobbnak bizonyult, a technika-történészek szerint a cseh feltalálótól vette meg az elővételi jogot Bíró László. Itthon, az 1950-es években, Go-pen márkanéven golyóstoliakat dobtak piacra. Ezek abban a Goy Andor- féle műhelyben készültek, ahol annak idején a még Magyarországon élő Bíró próbálkozott találmánya gyártásával. A dologból hosz- szantartó pereskedés lett, a Goy-mű- hely munkatársai, ha élnének még talán ma is keresnék igazukat: melyikük találmánya is valójában a golyóstoll... A lexikon golyóstoll címszava mellett a következő olvasható: Bíró. sz. m.
