Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
6. oldal, 1993. február 24. PETŐFI Népe Erdélyi sorsok Magyarországon Erdélyiek ... Nincstelenek, sehonnaiak, akiket minden űz, hajszol céltalanul. Hova menjenek, minek menjenek? Ki a faluból, a városból, az országból?... Ki, mi várja azon túl is őket?... Eddig azt hitték, hogy ha kevesen vannak is, ha szegényen, pusztulófélben is, hátuk mögött ott áll a hatalmas testvéri világ, amelyhez menekülhetnek. Az anyaország a maga bensőségével és segítségével, szépségével, odaadásával, ahogyan képzeletük kialakította. Ahova lélekben eddig is menekültek a bajok, megaláztatások, keserűségek, bizonytalanságok elnyomatások elől. Végső menedék volt, mint a túlvilág, aminek csak eljön az ideje és akkor jóra fordul minden. Ez volt erejük és bátorságuk ... Nyirő József • Fejfák Csíksomlyó temetőjében. • Legelésző nyáj a Hargitában. Nincstelenek áttódulók? Sokakban, ha a Magyarországon élő erdélyiekről esik szó, óhatatlanul is bizonyos ellenszenv támad. A jobb megélhetés reményében a határon áttóduló tízezrekre asszociálnak. A lépten-nyomon kolduló vagy garázdálkodó, az ittenieket a még megmaradt kevéske munka-továbbtanulási és egyéb lehetőségektől is megfosztó igénytelenekkel. Pedig nem minden esetben maguktól vágtak neki a hosszú és bizonytalan útnak. A legkülönfélébb ígéretekkel csábították ide őket. S hogy ez mennyire így van, bizonyítják az alábbi történetek. Szereplőik egytől egyig erdélyiek, akiknek eredetükön túl van még egy közös tulajdonságuk: előbb vagy utóbb haza akarnak térni, hogy az itt szerzett tapasztalatokat, elméleti és gyakorlati ismereteket az otthon maradottakkal is megosszák. Ittlétüket szent és magasztos küldetésnek tekintik, melyet az erdélyi magyarság fennmaradása, szellemi és kulturális gyarapodása érdekében vállalták. * Erika és Levente huszonévesek, s a távoli Székelyudvarhely szülöttei. Jelenleg mindketten a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola hallgatói: Erika harmadéves, Levente elsős. Jegyesek. Az élet itt is küzdelem — Azelőtt sohasem jártam még Magyarországon — kezdi a beszélgetést Erika. Rokonoktól, ismerősöktől hallottam ugyan, hogy má- sabb világ mint a mienk, de akkor különösebben nem érdekelt az egész. Aztán érettségi után épp felvételire készültem a bukaresti test- nevelési egyetemre, amikor megjelent Udvarhelyen két magyar- országi „edző” azzal, hogy szükségük lenne néhány kézilabdás lányra. Megfelelő körülményeket, továbbtanulási lehetőséget és még sok minden mást ígértek ... így történhetett, hogy kilencedma- gammal, bedőlve meséjüknek, átjöttünk. Itt aztán kiderült egy és más, ráadásul az egész zavaros ügy hátterében meghúzódó káefté is tönkrement és mi, a kezdeti kilencből, mindössze hárman maradtunk. A többiek hazamentek. A főiskola? Az az igazság, hogy sok mindent megismertem es megtanultam itt. Ráébredtem az otthoni hiányosságokra, téves beidegződésekre. De mindez talán érthetőbbé válik, ha elmondom sógornőm esetét, aki szintén tanítónő, s ráadásul amolyan minden új iránt fogékony alkat. Nos, ő innen beszerzett tankönyvekből és itteni módszerekkel tanítja az írást-olvasást, otthon, Udvarhely mellett, egy kis faluban. Azonban máris konfliktusai támadtak emiatt az igazgatóval, de még az idősebb kolléganőkkel is: mit akar ez itt újítani? — mondják a háta mögött. Pedig az eredmények őt igazolták. Nemrég készült egy felmérés, amelynek alapján az iskola négy elsős osztálya közül az övé bizonyult a legjobbnak.. Terveim? Úgy döntöttem, hogy legalább két évig, amíg Levente is végez, itt maradok. Szándékomban áll egy különbözeti vizsga letétele, aztán megpróbálok elhelyezkedni és összegyűjteni annyit, amennyi az otthoni kezdéshez szükséges. Szüleim maguk is szerény körülmények között élnek, ezért nem szeretném úgy kezdeni az önálló életet, hogy rögtön az ő támogatásukra hagyatkozom. Mert haza akarok menni... Mielőtt átjöttem, csak elképzeléseim voltak arról, hogy milyen is lehet valóban Magyarország. Az illúziók azonban hamar szertefoszlottak és ráébredtem, hogy bizony az itteni emberek is keményen meg kell küzdjenek fennmaradásukért. Mindent összevetve, úgy érzem: egy életre szóló élményanyaggal térhetek majd haza. Még két évig távol — Én érettségi után munkába álltam — folytatja kettejük történetét Levente. Az udvarhelyi ruhagyár tervezőosztályán rajzolóként dolgoztam. Majd elvittek katonának. Közben kitört a ’89-es forradalom és egységünket áthelyezték Bukarest közelébe. Itt tudtam meg, hogy időközben Erika átjött. Miután leszereltem, utánajöttem. Kecskeméten egy káefténél helyezkedtem el. Aztán én is a továbbtanulás mellett döntöttem, így kerültem végül is a tanítóképző főiskolára. Mivel elsős vagyok, két évem még hátravan. Addig — ahogyan Erika is mondta — igyekszünk annyit összegyűjteni, amennyi a kezdéshez nélkülözhetetlen. Ehhez viszont minden lehetőséget meg kell ragadnom. Főleg hét végeken, de akár hét közben is, bármilyen munkát elvállalok, ami éppen adódik. Hogy milyen Magyarország? Be kell vallanom, hogy kívülről nézve csodálatosnak tűnt. Ám amióta itt élek, rájöttem, hogy éppen úgy megvannak a saját belső problémái, akárcsak a többi országnak. Ráadásul ezek gyakran jóval keményebbek és durvábbak, mint azt kívülről nézve hinni lehetne. Ennek ellenére szeretek itt lenni. Azonban — bár nincsenek irigye- im, ellenségeim — úgy érzem, nem tudnék véglegesen itt maradni. Szép itt, jó itt, de otthon, Erdélyben, azért mégis másabb .. . Elszivárgó százezrek Vajon hányán hagyták el Erdélyt a legutóbbi évtizedekben? Csak sejteni lehet. A romániai statisztika idevágó adatai ugyanis megbízhatatlanok. Bizonyos becslések szerint azonban több millióan lehetnek... Már a század elején mintegy 150 ezer erdélyi magyart tartottak nyilván Bukarestben és környékén,, és ugyanennyit Moldovában. Ám ami még ennél is megdöbbentőbb: szintén ebben az időszakban közel 800 ezerre rúgott azoknak a magyaroknak a száma, akik a kíméletlen román nemzetiségi politika hatása alatt beolvadtak a románságba. A rájuk nehezedő nyomás alól folyamatosan nyugatra menekülők jókora hányada Magyarországot is csak tranzitállomásként érintette, ezért az erdélyi magyarságot ért számbeli veszteség valójában felbecsülhetetlen. Néhányan ugyan visszaszivárogtak, azonban legtöbbjük eltűnt a nagyvilágban, örökre, nyomtalanul... Kommunista egyházfi Elek bácsival a pesti gyors folyosóján ismerkedtünk össze. Fele úton lehettünk Félegyháza és Kecskemét között, amikor egy hatalmas tarisznya és még hatalmasabb átalvető fedezékéből megszólított, jellegzetes székely akcentusával: Kérem szépen! Messze van-e még Cegléd? — Hát, tudja, én valójában gyergyói vagyok — kezdett élete történetébe miután összemelegedtünk. Ditróban születtem, onnan kerültem át Moldovába. Most már ott élek a Kóstelek melletti Csügé- sen, immár harminc esztendeje, ha nem több ... Tavaly tavaszon egy jó komám járt errefelé, aztán amikor hazajött, ő kérdezte volt tőlem: Te, Elek, van-e kedved egy kis forintot keresni? Kedvem az volna, csak hát hogyan? — kérdeztem vissza én. Ő aztán elmondta, hogy Pécs mellett van egy falu, ahol éppen építkeznének, de nincsenek elegen, oda kellene a segítség. így jöttem aztán át. A ház felépült, de közben megérett a kukorica meg a krumpli, s ha már ott voltunk, hát azok begyűjtésében is segédkeztünk. A tarisznya meg az átalvető? Ruhák vannak bennük, használt ruhák. A tiszteletes úr adta, meg az ottani népek. Viszem haza őket, jól jönnek majd a gyerekeknek, unokáknak. Aztán, van egy kevéske forint is: abból istálló leszen, merthogy a régit elvitte az áradat. Hogy elnyomnak-e? Hát, túléljük . . . Tudja, olyan az ember, mint a szikla, túl kell éljen minden fagyot, hideget, vihart és földindulást. Csak így maradhat meg . . . Még egészen fiatal voltam, amikor Moldovába kerültem. Egy búcsúban ismertem meg az asszonyt, aztán az ő kedvéért átalmentem. A faluban templom sem volt, s hívek, is csak kevesek. Javában dúlt a kommenizmus. A miséket szomszédom, Fülöp bácsi kétszobás lakásának egyik szobájában tartottuk. Az volt a templomunk . . . A másik szobában lakott Fülöp bácsi az asszonyával, de egyben az volt a kommenista párt székháza is. Aztán délelőtt túlfelől mise volt, este pedig emerről pártgyűlés. A párttitkár (egyben megyebíró is), éppen Fülöp bácsi volt, a házigazda. Ő felajánlotta lakását e két nemes célra. Mert tudja, akkoriban ott a pártoskodás is nemes cél volt. Ugyanis a helybéli románság felbőszült a bécsi döntés miatt a magyarságra, ennek pedig menedéket, védelmet kellett keresnie valami úton-módon. Nos, erre az összes férfiak beálltak a kommenista pártba. Megvolt hát a védelem, hiszen az volt akkor az erősebb kutya. Én pedig délelőtt mi- nistráltam, este meg írtam a párt jegyzőkönyvét. így tehát jó egyetértésben meg volt egymás mellett a hit és a politika, egyszerű, de nagyszerű székelyes megoldással. Túléltük ... Később aztán saját erőből takaros kis fatemplomot építettünk, melyhez oltárt, szobrokat meg szentképeket Somlyó adományozott. A bútorzatot mi, magunk csináltuk, a nők meg miseruhát hímeztek. Az a kevés magyarság ma is nagyon jó katolikus és jó magyar. Tavasszal, meg kora ősszel átjártunk búcsúba Somlyóra. Felemelő érzés az, amikor — plébánosunkkal az élen — az a maroknyi jámbor népecske gyalog, a hegyeken át megyen Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsúra, hittel a szívében es magyar zászlóval a kézben. Hogy milyen Magyarország? Szép ..., jó ... Tudja, jómódú népség lakik errefelé. Mindenük megvan ... Bár, ki tudja? ... Az ember csak néz, aztán nem is mindenről tudja, hogy micsoda. Azért magának elmondom: vágytam már nagyon haza, Moldovába. Pedig sok ott a gond. a baj és az ellenségeskedés. Dehát mégiscsak az az én hazám, aztán bizonyára ismeri a mondást: Mindenütt jó, de a legjobb mégiscsak otthon . . . Vissza Erdélybe! A ’89-es romániai forradalmat követő nyáron színes népi szőtteseket, kézimunkákat és különböző fafaragásokat árusító -— széki és körösfői — erdélyiek jelentek meg Kecskemét főterén. Összesen tízen, ha lehettek. Valamennyien ötvenen túliak. Csendben, békésen álldogáltak naphosszat a tér padjaira kirakott, kiterített portékáik mellett. Az emberek megszokták őket, s lassan már hozzátartoztak a városképhez. Úgy tűnt, senkit sem zavarnak, aztán kiderült, hogy mégis... Ä városi önkormányzat pályázatot írt ki a tér hasznositására és egy napon az ellenőrök távozásra szólították fel az erdélyieket. Senkit sem zavartak, senkinek sem ártottak . . . Csak a hosszú téli esték bezártsága idején készült kezük munkáját akarták forintra váltani, hogy ezzel is segítsék gyermekeiket. A konkurenciaharcban azonban a népi küllemű bóvli alulmaradt, így az eredeti, népi alkotásoknak tűnniük kellett, s velük együtt alkotóiknak is, vissza Erdélybe, ahonnan jöttek, bár nem hívta ide őket senki... Epilógus Sok mindent rá lehet kenni az elmúlt esztendőkre. De az igazság az, hogy a fel- és letűnő rendszerektől függetlenül, saját nyomorúságunkkal elfoglaltam magára hagytuk az erdélyi magyarságot. Elszigeteltségükön, magányukon nem sokat változtathatott egy-egy elszánt néprajzkutató. Éppen ezért égetően nagy szükség lenne egy keskeny pallóra, mely, ha nem is örök,, azért az egymásra gondolást, egymásrautaltságot, de főleg egymás igénylését jelzi. Szász András PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A VIKTÓRIA ELSŐ MAGYAR GABONA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG nyilvános pályázat útján külön-külön értékesíteni kívánja a tulajdonában lévő, az alábbiakban felsorolt malomüzemeit, elsősorban magyar, valamint külföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és egyéni vállalkozók részére. Malomüzemek megnevezése: Kapacitás (t/24 ó.) Pályázati alapár, E Ft 1. Kecskemét, gazdasági malom 62,4 52,075 2. Kecskemét, villanymalom 100,8 47,422 3. Baja, malom 50,4 21,248 4. Kalocsa, malom 132,0 180,561 5. Jánoshalma, malom 79,92 73,375 6. Kiskunhalas, malom 68,4 51,719 7. Bácsalmás, malom 36,0 31,339 8. Szabadszállás, malom 40,8 24,360 9. Kiskunfélegyháza, malom 45,6 17,310 A pályázati alapár a földterület, az épület és a beépített eszközök árát tartalmazza áfa nélkül. Az 1„ 2., 3., 4., 5., 6. és 7. pontban felsorolt malomüzemeket jelzálog terheli. Kiíró kötelezettséget vállal arra, hogy a malomüzemeket tehermentesíti. Kiíró a vételár 20%-áig, névértékben kárpótlási jegyet is elfogad. A PÁLYÁZAT ÉRVÉNYESSÉGI KELLÉKEI: — A pályázati feltételeket részletesen tartalmazó tenderfüzet készpénzben történő megvásárlása (10 ezer forint + áfa); a tenderfüzet munkanapokon 8 órától 15 óráig a „VIKTÓRIA" Rt. közgazdasági osztályán (Kecskemét, Klapka u. 9—11. II. emelet 209.) vásárolható meg; — a tenderfüzetben meghatározott feltételek maradéktalan teljesítése, így különösen a pályázati adatlap és a pályázói nyilatkozat kitöltése és cégszerű aláírása; — a megvásárolni kívánt üzem pályázati alapára 2%-ának megfelelő pénzösszegnek a „VIKTÓRIA" Rt. OKHB 250-04977-4279 számú számlájára bánatpénzként történő letétbe helyezése, az erről szóló igazolás csatolása; — a fizetési garancia csatolása; — a pályázat benyújtásának határideje, illetve módjára meghatározott előírások betartása. A PÁLYÁZAT BENYÚJTÁSA: ;e A pályázat három példányban, cégjelzés nélküli borítékban, a borítékon a „Pályázat a ........ malomüzem megvásárlására” feltüntetésével Babinszki János elnök vezérigazgató (6000 m Kecskemét, Klapka«u. 9—11.) részére kérjük benyújtani, az eredeti példány megjelölésével, sí A pályázat benyújtásának határideje: 1993. április 19., 12 óra. A PÁLYÁZAT ELBÍRÁLÁSA: A A pályázat elbírálása a „VIKTÓRIA" Rt. közgyűlésének hatáskörébe tartozik. A közgyűlés összehívására legkésőbb 1993. május 31. napjáig sor kerül. A társaságnak jogában áll a pályázatot eredménytelennek nyilvánítani, és ezt a jogot az Állami Vagyonügynökség is fenntartja magának. A titoktartási nyilatkozat aláírását követően: — a malomüzemek előzetes egyeztetés alapján megtekinthetők. A pályázók részére információt nyújt Markó tstvánné közgazdasági osztályvezető (tel.: 76/485- 195). Jelen felhívásban nem szabályozott kérdésekben az Állami Vagyonügynökség versenyeztetési szabályzatának rendelkezései az irányadók. 9 A Coca-Cola Amatil Italáru Kft. (Magyarország) kecskeméti értékesítési központ PÁLYÁZATOT HIRDET értékesítési képviselő munkakörbe. Feladata: — előre meghatározott vevőkör alapján az üdítőital-megrendelések felvétele; — vevőkör fejlesztése; — kapcsolattartás vevőkkel. Feltétel: — szakirányú gyakorlat; — érvényes gépkocsivezetői engedély; — saját gépkocsi (kezdeti időben); — angolnyelv-ismeret előny. Induló fizetés: 25 000 Ft/hó bruttó. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. március 3. Rövid szakmai önéletrajzot, fényképpel ellátva, kérünk írásban benyújtani. Cím: CCA Amatil Italáru Kft. (Magyarország), 6000 Kecskemét, Felsőcsalános 59. ss/2
