Petőfi Népe, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-22 / 44. szám

FIATALOKNAK 1993. február 22., 5. oldal AZ ÉVFOLYAMNAK CSAK A FELE MARADT Megdöbbentő lemorzsolódás a GAMF-on Hallgatók, oktatók és kívülállók egyaránt felkapták a fejüket, amikor ismertté vált: a GAMF 319 beiratko­zott első éveséből a második félévre 156-an maradtak. A többieknek nem sikerült eredményesen leküzdeni azt az akadályt, amelyet döntően a matemati­ka, az anyagszerkezettan és a mechani­kakollokvium jelentett. A találgatások azonnal elindultak: rossz volt a felvéte­li szűrés vagy maximalista a tanszéki elvárás? Ötven százaléknál nagyobb le­morzsolódás azért a szigorukról hír­hedt egyetemeken mindennapos. Rég­óta tudjuk, hogy a felvételi eljárás — a néhány perces beszélgetéssel és az egy­szeri írásbeli megméretéssel — csak­nem esetlegessé teszi, hogy ki kerül be a felsőoktatásba. Annyi nyugodt szív­vel állítható, hogy nem mér pontosan. De ekkorát azért általában nem is té­ved. A GAMF főigazgatója értésemre adta: az elmúlt évben a hallgatók dön­tő többsége hozott pontszám alapján, felvételi vizsga nélkül, illetve átjelent­kezéssel és pótátjelentkezéssel került a főiskolára. Különösen ez utóbbi két csoportba tartozók közül jó néhányan csak a felsőoktatásba való bekerülést tartották fontosnak, nekik a GAMF parkolópálya volt, hiszen eredendően nem ide készültek. Ugyanakkor tény, hogy az eleve ide jelentkezők közül is elvéreztek annyian, mint az átjelentke­zettek. Mi hát a magyarázat? Ezt a főiskola is kutatja, hiszen válaszolni kell a belső tanulságok mellett a ko­rántsem jó indulatú állításra: azért vet­tek fel, hogy az utánunk járó fejpénzt felmarkolják, eleve számolva azzal, hogy félévkor a férgese elhullik, a pénz marad. Danyi főigazgató úr hamisnak tartja ezt a beállítást, mondván, ebből a pénzből semmiféle előnyt nem élvez a főiskola. Tudomásul kell vennünk: a felsőoktatás nyit, több embert enged be kapuján. A rosta nem a felvételi rend­szer lesz, hanem a vizsgakövetelmé­nyek. Hatalmas dilemmája a hazai fel­nőttoktatásnak, hogy növelje a beisko­lázottak számát és úgy tartsa meg őket, hogy közben ne kényszerüljön a köve­telményekből jottányit sem engedni. Ellenkező esetben a kibocsátottakból olyan új, munkanélküliségre kárhozta­tott réteg képződne, amely örök elége­detlenként csak sírni tud, s szemére veti a képzőintézménynek, hogy miért pa­zarolta el értékes éveit. A hozott pon­tok és a kibukások között nem mutat­ható ki nyilvánvaló összefüggés. Ez egyrészt azt jelzi, hogy igen eltérő elő­képzettséggel jöttek a hallgatók, más­részt — a főigazgató úr szerint —, hogy nincs bennük elég elhivatottság és aka­raterő. Mert hiszen sokan már a szor­galmi időszakban feladták, meg sem kísérelve a vizsgát. S mindössze 19-20 fő kérte a különleges méltányosságot, hogy a vizsgaidőszak lezártával is megpróbáljon eredményes vizsgát ten­ni. Pedig a követelményekkel, a lécek magasságával a beiratkozás pillanatá­tól mindenki tisztában lehet, hiszen az érvényes tantervből pontosan kiolvas­ható. Meglepetés legfeljebb abban ér­heti a hallgatót, hogy mennyire követ­kezetes a számonkérés. Itt viszont nincs, nem is lehet engedmény. A tan­széki maximalizmus sem igazolható, hiszen a műszaki képzésben a matema­tika fontosságát megkérdőjelezni bo­torság volna. A végeredmény azonban ezzel együtt riasztó. A kecske is, a ká­poszta is elve alapján a főigazgató úr súlyponti áthelyezésekről beszélt. Ez nem tananyagrészek elhagyását jelenti, hanem a tanterv némi időbeli módosí­tását és a gyengébbek szintre hozását, felzárkóztatását. Hogy legyen idő az első félévben megtanítani egy kicsit fő­iskolásnak lenni a hallgatót. Tudatosí­tani benne, hogy a középiskolától na­gyon különböző élethelyzet nem intéz­ményes felelőtlenségre hatalmaz fel, hanem több és főleg rendszeres munkát feltételez. Az eredményes önmenedzse­lés elsajátítását. Elhitetni a diákkal, hogy képes megfelelni a követelmé­nyeknek. S főleg: elhitetni, hogy megéri vállalni ezt a hatalmas mennyiségű munkát, mert van jövője a szakmájá­nak. Mindez az ágazat mai helyzetét te­kintve — nem irigylésre méltó feladat. Drukkolunk a sikeréért. — kriskó — A választott pálya nem örökre szól Ezekben a hetekben még foly­nak a megyebeli gimnáziumok fel­vételi vizsgái, s már csak néhány nap maradt hátra a felsőoktatási intézményekbe való jelentkezésig. De vajon melyik gimnázium, főis­kola neve kerüljön a papírra? A felvételi tájékoztatókat bújva ta­lán életük legfontosabb döntését kell meghozniuk, miközben a munkanélküliek jelentős hányada éppen közülük kerül ki. Néhány évvel ezelőtt, ha valaki pályát választott, szinte örök életre meghatározta azt, hogy mivel fog­lalkozik majd. A mai fiataloknak fel kell készülnie arra, hogy a vál­tozó világban nekik is állandóan változniuk kell! — mondta Géróné Török Enikő, a megyei pedagógiai intézet, pályaválasztási tanácsadó­ja. — Érdemes minél több mindent megtanulni, hogyha netán váltani kell, legyen miből választani. Aki ma asztalos lesz, jó ha tudja, semmi biztosíték nincsen arra, hogy nyugdíjas korában is asztalos marad. Amikor máról holnapra szűnnek meg munkahelyek, meg kell szokni, hogy rugalmasan ké­szüljünk fel a továbblépésre és ami nagyon fontos, időben tegyük ezt! Átképzést bármikor vállalni kell, és az jár jól, aki nyitott az új isme­retek befogadására. Egy ember általában tizenöt szakmára is alkalmas — ezt pszi­chológusok mutatták ki — elvileg tehát lenne miből válogatni! Sze­rencsére idén már öt százalék alatt lesz azon végzős általános iskolá­sok száma, akik egyáltalán nem adnak bejelentkezési lapot sehová, amit azt jelenti, hogy a szülők is érzik a végső döntési időpont kito­lásának szükségességét. Melyek a ma divatos szakmák és iskolák? Szinte irreálisan sokan je­lentkeznek azokba a szakközépis­• Előbb-utóbb dönteni kell, hol ta­nuljak tovább? (Fotó: PN-archív) kólákba, ahol a gyerekek számí­tógépes ismereteket tanulhatnak — holott az ezzel kapcsolatos szakmák ma már meglehetősen telítettek. Rendkívül vonzó a vendéglátóipar, a kereskedelem, az asztalosszakma, csökkent vi­szont az érdeklődés az autósze­relés iránt. Ami a középiskolákat illeti, a már kialakult, hagyományosnak tekinthető hierarchia ma is meg­van, ennélfogva a menő gimnázi­umokba sokan jelentkeznek — különösen a megyeszékhelyre. Néhány héten belül kiderül, hogy milyen sikerrel. . . Bán János Narancs Filmklub a Helpiben- Úgy tűnik, beindult a Narancs Filmklub a Helpi (Erkel Ferenc u. 1/A) első emeletén. A program február 24-én Mihail Romm: Hét­köznapi fasizmus. Március 3-án Menysov: Moszkva nem hisz a könnyeknek. Március 10-én: Ko- walerowitz: A fáraó. Március 17- én A. Vajda: Hamu és gyémánt. A filmklub műsorai ingyenesek. Szerkesztette: Bán János Hova pályáznak a nyolcadikosok? Lejárt az általános iskolások to­vábbtanulási jelentkezésének ha­tárideje. Alábbi körképünkben — a megye déli részén szerzett értesülé­sek alapján — azt foglaljuk össze, hogy a nyolcadikosok milyen elkép­zelésekkel vágnak neki a lövetkező tanévnek. A fő gondot az jelenti, hogy a szakmunkásképzőbe pályá­zók közül néhányan még nem talál­ták meg a gyakorlati képzést biztosí­tó munkahelyet. Bácsalmás, Köves Mihályné is­kolatitkár: 125 nyolcadikosunk van, valamennyien szeretnének to­vábbtanulni. Negyvenegyen jelent­keztek gimnáziumba, a legtöbben a helyi Hunyadiba. Harminchat diá­kunk szakközépiskolába pályázik, zömmel közgazdasági, pénzügyi vo­nalra, de kereskedelmi és vendéglá­tó-ipari szakmákat is választottak tanulóink. 48-an szeretnének szak­munkásképzőben továbbtanulni, akiknél az iskolaválasztás leglényege­sebb szempontja az volt, hogy a gya­korlati képzés az intézeti tanműhely­ben megoldható legyen, hisz a vállala­tok nem költenek az oktatásra. Tataháza, Édes Vencel igazga­tóhelyettes: Az idén 16 diákunk végez. Ketten jelentkeztek a bács­almási Hunyadi János Gimnázi­umba, négyen választottak csak középiskolát. Tíz nyolcadikosunk szakmunkásképzőbe adta a jelent­kezését, mindegyikük gyakorlati oktatása megoldott. Mélykút, Novák László pálya- választási felelős: Hatvankilenc nyolcadikosunk végez. 17-en je­lentkeztek gimnáziumba, legtöbb­jük a bácsalmási Hunyadit válasz­totta. Szakközépbe húszán szeret­nének menni, többnyire közgazda- sági, valamint műszaki és mező- gazdasági szakirányba. Szakmun­kásképzőbe 31 diákunk jelentke­zett, akik a gyakorlati ismereteket kisiparosok, egyéni vállalkozók mellett szerzik majd meg. így talán — a választott mester alkalmazott­jaként — a munkahelyük is meg­lesz. Jánoshalma, Baka Jenőné igaz­gatóhelyettes: Száznegyven végzős diákunk közül 52-en jelentkeztek gimnáziumba, legtöbben a helyi Radnótiba. Szakközépiskolát 40 tanuló választott, legjellemzőbbek a kereskedelmi, egészségügyi és élelmiszer-ipari szakmák. Szak­munkásképzőbe 47 nyolcadiko­sunk pályázik, többségük a helyi mezőgazdaságiba, de Kiskunha­lasra és Szegedre is jelentkeztek gyerekek. Huszonhárom diákunk­nak a leendő iskola biztosítja a gyakorlati képzést, 13-an vállalat­nál, 9-en iparosnál találtak ma­guknak helyet. Sajnos, van még két gyerekünk, akinél nem sikerült a problémát eddig megoldani, de nem adtuk fel, keresünk tovább. Reméljük, sikerrel. Pásztor Erzsébet Diszkó — láz nélkül Sokféleképpen versenghetnek egymással a diszkók a vendége­kért. Két dologban azonban egy­formák: vágni lehet a füstöt és tíz óra után bármelyik percben kitör­het a csetepaté a beszeszelt fiatalok között. Ez a két dolog sokakat elri­aszt a nyilvános szórakozóhelyek­től, mennének inkább füst- és szeszmentes rendezvényre, ha len­ne ilyen. Akadt egy szervezet Kecskemé­ten, amelyik — tapasztalva az igényt — fölvállalta a tiszta leve­gőjű szeszmentes diszkó szervezé­sét. Annál is inkább, mivel profil­jából adódóan az egészséges élet­mód és a tömegsport ápolásának elkötelezettje. Szombat estékre ki­bérelték a kisgazdapárt Czollner téri székházát, megszervezték a ze­neszolgáltatást, s kétszer is meghir­dették az újságban. Abban is más ez a diszkó, hogy ide bárki elhoz­hatja a kedvenc kazettáit, műsorra kerülnek. A belépő mindössze húsz forint. Az első alkalommal elég szép számmal jöttek fiatalok, másodszor már kevesebben, s az­tán még annyian sem. Pedig ide azok jártak — több­ségben —, akik tánc közben is (vagy főleg akkor) igénylik a tiszta levegőt, s a kulturált társaságot. Miért maradtak el mégis? Legin­kább a sok diszkólámpát hiányol­ták, szerintük enélkül nem is disz­kó a diszkó. Volt aki azt mondta, legalább egy üveg sört meg lehetne inni (fenntartva, hogy berúgni ti­los), mások a nagy tömeg nélkül sivárnak érezték a rendezvényt. Most itt tart a kezdeményezés, azaz, a holtponton. Pedig extra díszlet, műsorszolgáltatás (a bevé­telből) és nagy társaság csak akkor lesz, ha minél többen eljönnek. S mivel éppen ezek hiánya miatt maradtak el a vendégek, kész az ördögi kör. Hogyan lehetne kilép­ni belőle? (almási) LESZ-E TANDÍJ A FŐISKOLÁKON? . Bizonytalanok, s félnek a diákok A tervek szerint kétezer forint lesz havonta a tandíj a magyar felsőoktatási intézményekben, legalábbis egy ideig, mivel ezt az összeget egyes vélemények sze­rint ötezer forintra fogják emel­ni. A tandíjrendszer — úgy tűnik sarkalatos pontja lesz a készülő felsőoktatási törvénynek, s gyö­keresen változtatja meg a to­vábbtanulás módjait, a hallgató és az intézmény viszonyát. Az el­képzelések szerint a tandíjból be­folyó összegnek az intézmények­nél kell maradniuk, így a tandíj­rendszer bevezetésével a főisko­láknak, egyetemeknek létkérdése lesz majd, hogy minél többen je­lentkezzenek hozzájuk. A hallga­tó lesz a megrendelő, az iskola pedig a szolgáltató fél, ennek következményeként a felsőokta­tásba is betör majd a piacrend­szer,'és a versenyhelyzet. A legégetőbb kérdés a mai di­ákok számára, hogy mikortól kell fizetni a tanításért? Ezzel kapcsolatban egymásnak ellent­mondó információkat lehet hal­lani, az viszont bizonyosnak lát­szik, hogy az egész rendszer ki­dolgozása nem megy egy-két nap alatt, s bőven maradt még el­döntetlen kérdés is. Ami az eddigi reakciókat ille­ti, a diákok részéről határozott tiítakozás nyilvánult meg; érdek- képviseleti szervük, az OFÉSZ több figyelmeztető demonstráci­ót szervezett az elmúlt hónapok­ban. Molnár Gábort, a Kecskeméti Televízió Főiskola hallgatói iro­dájának vezetőjét kérdeztük meg, hogyan vélekednek a vár­ható tandíjbevezetésről? — Valószínű, hogy a jelenlegi hallgatókat ez már nem fogja érin­teni, ennek ellenére természetesen gyakori beszédtéma ez a főiskolán. Általános vélemény, hogy ha lesz tandíjrendszer, akkor úgy kell ki­dolgozni annak konpenzációs ele­meit, hogy mindkét fél számára előnyös feltételeket tartalmazzon. A hallgatók igénylik az oktatás többrétegű kibővítését, minőségi javulást, elhelyezkedési feltételeik esélyeik növekedése érdekében. Ez csak akkor jöhet létre, ha javulnak az intézmények finanszírozási fel­tételei, s ennek részét képezi majd a tandíj is. A hallgatók viszont sze­retnék látni, hogyan, mire használ­ják fel a pénzüket, s miben fog javulni ennek következtében a fő­iskola szolgáltatása?! Nálunk, a ta­nítóképzőben alanyi jogon 3500 forint jár mindenkinek havonta, s ehhez jön még tanulmányi ösztön­díj. Egy kitűnő tanulónál ez 2700 forint pluszt jelent. Mindenki meg­ítélheti, hogy emellett a támogatás mellett mit jelentene egy esetleges ötezer forintos tandíj megjelenése. Sok tanulót a szó szoros értelmé­ben életképtelenné tenne a válto­zás. Ha a tanulmányi támogatás jelentősen nőne, elképzelhetőnek tartanám a tandíj bevezetését, amennyiben az az intézmény anya­gi helyzetén javítana! Mindeneset­re az új törvény elkészítésénél job­ban be kellene vonni a diákönkor­mányzatokat, hogy a konfliktuso­kat a későbbiekben el lehessen ke­rülni. Szappanos Benedek Szabadidőklub Lakiteleken Jó néhány településen lenne igény arra, hogy a diszkó mellett, vagy helyett más jellegű, talán tar­talmasabb szórakozási lehetőség várja a fiatalokat. Lakiteleken 1990 májusa óta működik például az a klub, mely az Oltalom Alapít­vány támogatásával jött létre, sok­évi előkészítő munka után. Kirándulásokat szerveznek a fiatalok pénztárcájához mérve, a klubhelyiségben videóznak, zenét hallgatnak, bármit csinálnak, amivel az időt kellemesen eltölt­hetik. A költészettől a kungfuig a repülőgépektől az AIDS-ig, ezernyi témáról tartanak elő­adást, beszélgetéseket. Bende Jó­zsef, a klub vezetője elmondta, hogy szeretnének saját, nem bé­relt helyiséget, telek már meg­van, pénz viszont egyelőre nincs. A klub tagjai viszont nem esnek kétségbe akkor sem, ha a tervből nem lesz semmi — addig is jól érzik magukat egymás társaságá­ban, és számunkra ez a fő! Szabó Orsolya Halál diszkó után A két fiatalember, aki éppen ki­lép, vagy inkább tántorog a jól me­nő diszkó ajtaján, bizonytalan lép­tekkel indul a parkolóban várakozó kocsik felé. Az „ajtónálló” még egy poént is utánuk küld, de ez nem tet­szik nekik; s hogy ezt egyértelműen ki is nyilvánítsák, a betonhoz csap­ják kezükben szorongatott sörösü­vegjeiket. A palackok hangos csat- tanással loccsannak szét az úton, egyikük a fejét csóválja, mert a szi­lánkok szétszóródtak a parkoló előtt. Nagy nehezen sikerül elver­gődniük a fehér Mazdáig, s néhány próbálkozás után a zárba is be- csusszan a kulcs. Már bent ülnek a kocsiban, amikor hangos szóváltás hallatszik. — Én vezetek, te ..., ittál, nem tudsz vezetni! A válasz sem késik, mégis két perc múlva hatalmas motorpörgés közepette elstartol a néhány hónapos kocsi. A cserepeken átgázolva megál­lás nélkül kivágódnak az útra, és eszeveszett tempóban száguldanak tovább. Nem is sejtik hogy milyen szerencséjük volt, hogy nem jött éppen semmi.. . A parkoló mellett marad a teme­tő csendje, néhány méterre a ko­csiktól sírkövek sorakoznak az éj­szakában. Ha valaki szórakozni megy, nem bűn ha a jókedv érdekében iszik néhány pohárral. Egy ismerő­söm szerint az is érthető, hogy ha hajnal felé, vagy akár késő éjszaka haza indul az ember a város másik végébe, be kell ülnie a kocsiba (ha van), mivel busz ilyenkor már nem jár, gyalog meg nagy túra lenne az út. Pontosan egy hónappal ezelőtt, egy péntek éjszaka hét fiatal halt meg a városföldi diszkóba menet, s még ugyanazon a hét végén né­gyen nem értek soha haza a keceli diszkóból Kiskőrösre. Ezek csak a legutóbbi balesetek — sajnos, a sort visszamenőleg sokáig lehetne folytatni. Egy volt osztálytársam néhány évvel ezelőtt egy tekintélyt parancsoló Yamaha motoron in­dult haza a szórakozóhelyről; még kértük is, jöjjön inkább velünk ko­csival, hiszen éppen eleget ivott ah­hoz, hogy veszélyes legyen ilyen állapotban útnak indulnia. Erős- ködött, hogy neki ez meg se kottyan, így amikor felült a mo­torra, és legényes hévvel gázt adott, abban a meggyőződésben ment el, hogy a következő hét végén ugyanitt találkozunk. Még láttuk, amint teljes sebességgel szétkenődik a saroknál egy ma­gas kerítés falán .. . Nem tudta bevenni a kanyart, vagy legalább­is úgy tűnt, mintha nem is akar­ná, csak száguldott, egyenesen neki a kerítésnek. Nem akarta éjszakára a diszkónál hagyni a motort, mert attól tartott, hogy reggelre ellopják. Ebben igaza lehetett; de mégis nagy árat fize­tett azért az éjszakáért. A csodá­val határos, de túlélte az ütkö­zést, igaz, megbénult mindkét lá­ba, és két évet töltött kórház­ban. Attól tartok, lesz még né­hány hasonló eset... Szabó János Egyetlen hét végén tizenegy halott — diszkóból jövet, diszkóból menet... (Fotó: Noszlopy Nagy Miklós)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom