Petőfi Népe, 1992. július (47. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-29 / 178. szám
1992. július 29., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP Barbi sütit süt A Kunfehértón rendezett élet- reformtábor 7 éves kislány résztvevője írta ezt a mondatot, amit azután a tábor lakói elemeztek. Név nélkül ugyan, de mind a harmincöt résztvevő sorra került. Kézfej- és íráselemzés, valamint a természetgyógyászat egyéb ismeretei volt a témaköre a Kiskunhalasi Városi Ifjúsági Műhely által, július 18—24. között megrendezett, második élet- reformtábornak. A kunfehértói ifjúsági tábor és környezete ideális helyszínt kínált a tábor bajai, székesfehérvári, budapesti, békéscsabai, és természetesen kiskunhalasi résztvevőinek. A szinte családi üdülő hangulatát idéző tábor lakói elmondták, hogy maguk alakították ki a napi programot, napfelkelte előtt keltek, harmatos fűben sétáltak mezítláb, jógáztak, élvezték a kellemes természeti környezet élettani hatását. A tábor lakói nem idegesek, egymással szemben türelmesek, megér- tőek. A tábor szakmai vezetője, vagy inkább karmestere, Biegel- bauer Pál, budapesti polihisztor, filozófus, értékelte az általa vezetett kurzust. — Önmagunk, a belső tartalékaink megismerése a lényeg. Szinte minden alkalommal azzal foglalkoztunk, hogy feltárjuk azokat a belső utakat, amelyek rendelkezésünkre állnak a magunk gondjai, problémái megoldásában, és ha ezeket ismerjük, akkor ezzel másoknak is segítséget nyújthatunk. A kézfej és írás nemcsak a személyiség külső, hanem a belső jegyeinek is hordozója. Ezek az ismeretek nem tagadják az orvos gyógyító munkáját, hanem abban segítenek, hogy az időbeni felismerés révén a rászoruló ember minél előbb kapjon segítséget a természet- gyógyásztól, vagy szükség esetén az orvostól, akihez maga a természetgyógyász küldi el. Ez a tábor ahhoz nyújtott segítséget, hogy a résztvevői ezután talán jobban, szakszerűbben látják a bajból való kivezető út sokféleségét — mondotta a tábor szakmai vezetője. Az idei tábort eredményesnek mondhatom. Ezt látszott igazolni az is, hogy a búcsúzásra rakott tábortűz körül ülők között gyakran hangzott el: akkor jövőre, veletek, ugyanitt! K. I. • lanyabelsö. (fotó: Ferine/. János) A székelyek nem engednek... Interjú a gyergyószentmiklósi polgármesterrel ÖRÖMZENE A MAJSAI TÖLGYFÁBAN Búzás Jani hazajött... T anyapanasz Magyarországon töltött szabadságának egy részében Kis- kunmajsán pihent Dézsi Zoltán, Gyergyó- szentmiklós polgármestere. Majsa és a Hargita megyei székely település között testvérvárosi kapcsolat szerveződik, s a pihenés a szálak szorosabbra fűzésére is alkalmat adott A 49 éves pedagógussal—, aki az RMDSZ jelöltjeként egyedül indult a polgármesterválasztáson, s ott 91 százalékot kapott — városának terveiről és gondjairól beszélgettünk. — Gyergyó- szentmiklós vezetését mennyire tartja kezében az RMDSZ? — A 21 tagú tanácsba 18-an az RMDSZ jelöltjeként jutottak be, az egyedüli független tanácstag, Molnár Levente—egykori híres tornász — is magyar. A helyi románságot ketten képviselik. — Mekkora a tanács mozgástere? — Sajnos, nem beszélhetünk ön- kormányzatról. Az oktatást és az egészségügyet a megye finanszírozza, s a helyi bevételeknek is csak húsz százalékát tarthatjuk mep. A központi elosztásból Gyergyo- szentmiklósnak 1992-ben mindösz- sze 21 millió lej jutott. — Ezért sem mindegy, hogy ki a prefektus...? — Szabadságon lévén, csak a hírekből értesültem a magyar prefektusok leváltásáról. Hargitában a megyei tanácsban is az RMDSZ van többségben, de nagy a prefektusok hatalma is. Sajnos, a választásokhoz közeledvén, a legtöbb politikai erő arra számít, hogy magyarelDézsi Zoltán, Gycrgyószcntmiklós polgármestere. lenességgel szerez majd szavazatokat. Ez áll a leváltások hátterében. Innen, a távolból is szurkoltam, hogy a szervezett nagygyűlések hatásosak legyenek. Nem nyugodhatunk bele semmibe, ami a jogainkat csorbítja, mert ha egy ilyen intézkedést is szó nélkül nyelünk le, akkor sorra nyeletik le velünk a többit is. Ez sok évtizedes tapasztalat. — A forradalom Gyergyószent- miklósnak milyen változásokat hozott? — A legtöbbet az iskolaügyben értünk el. Még a forradalom napjaiban, azon melegében különválasztottuk a magyar és román iskolák igazgatását. A helyi románok kaptak egy általános iskolát és egy líceumot, a többi intézmény magyar tannyelvű és magyar vezetés alatt áll. Hiszem, hogy többé — amíg a gyergyóiak székelyek lesznek — nem fordulhat elő, hogy az iskoláinkban olyan igazgatók legyenek, akik a központi hatalom elrománo- sítási törekvéseit képviselik. Mi, székelyek, ebben nem engedhetünk, s többé nem is engedünk! — Az emberek megélhetésében milyen változások történtek? — Az élelmiszer-ellátás a kínálat szempontjából jobb, mint volt, de minden sokkal drágább. A kereset pedig kicsi, s a korábbi szocialista nagyüzemek, mint a cserealkatrészgyár, az öntöde, vagy a lenfonó termékeire nincs piac. A gyergyói medencében, tehát a hozzánk ingázó falvak lakosságát is beleértve, 1700 munkanélküli van. Az idegenforgalom a Gyilkos-tónál pang, onnan sincs bevétel. — Ha belegondolok — hisz Gyergyószentmiklósnak 22 ezer lakosa van, s ráadásul a falvak —, a munkanélküliség szempontjából jobban állnak, mint Kiskunmajsa, hisz itt 12 ezer lakosra jut majdnem ennyi munkanélküli... — Ezt nem tudom megítélni, de az 1700-at úgy kell érteni, hogy nekik a mezőgazdaságból sincs jövedelmük. — Egyébként a mezőgazdaság hogyan áll? Mi történt a földekkel? — Nálunk, az éghajlat miatt, főleg az állattenyésztés a számottevő, abban is a szarvasmarha és a juh. Sertést csak házi feldolgozásra tartanak az emberek, mert kevés kukorica terem. A növénytermesztésben a krumpli az első, ebből sok van és jó minőségű. A város körül 1480 hektár szántót osztottunk szét, művelik az emberek. Sokan foglalkoznak vetőburgonyával, s jól jártak, mert az állami felvásárlás jól fizetett. Sajnos, a közbirtokosságba bevitt erdőket nem kaptuk vissza, mert a Regátban ezt az intézményt nem ismerték, ilyen csak Erdélyben volt. Pedig az erdőkkel együtt Gyergyószentmik- lós sokkal gazdagabb lehetne. — Melyek a város legfontosabb fejlesztési tennivalói? — Hiányos a csatornázás, de gázról is álmodozunk. Gázt a mi megyénkből Székelykeresztúrról kaphatnánk, de több milliárd lejes beruházásra volna szükség. Kellene egy tégla- és cserépgyár, hisz az agyagunk olyan jó, mint a köröndi. Az idegenforgalomban is nagy lehetőségek rejlenek. Remélem, hogy svájci, német és magyar tőke bevonásával hamarosan előbbre lépünk. Bálái F. István Az utóbbi időben nemcsak szolid áraival hívta fel magára a figyelmet a kiskunmajsai Tölgyfa vendéglő, hanem azzal is, hogy hétvégeken, esténként táncolni lehet. Tangók és keringők, kupiék és magyar nóták váltják egymást, s érződik, hogy a két zenész, Búzás János és Tóth Sándor nem pénzért, hanem kedvtelésből játszik. A betérő ismerősöknek, barátoknak, s nem utolsósorban maguknak... Tóth Sándort sokan ismerik, his/ valaha profi vendéglátós zenész vol t. s mindig Majsán élt. Ám Búzás Jánost csak az idősebbek üdvözlik ismerősként, pedig ő az, aki kettőjük közül a nagyobb „showman”, s nagyobb híre volna, ha nem csak hosz- szú idő után tért volna vissza a maj- sai pódiumra. Ő nagyon régen, 1956 előtt játszott rendszeresen Kiskun- majsán. A hatvannak látszó, valójában 73 esztendős - amatőr — muzsikus így vallott életéről, s kiskunmajsai kötődéséről: — Pesti gyerek vagyok, ott születtem 1919-ben. Mindig zenész szerettem volna lenni, de az apám szabóinasnak adott, így lettem női szabó. Igyekeztem muzsikálni is megtanulni, s a társaságot is szerettem. Pesten a vasas ifikhez jártam szórakozni, táncolni, s néha zenélni, tangóharmonikázni is. 1945-ben, az ostrom után egy barátommal Kiskunmajsára jártunk le élelemért, s megtetszett az itteni élet. Barátságosak voltak az emberek, szombaton este mulatságba, vasárnap templomba mentek, nyugodt, békés életet éltek. Azt mondtam az apámnak: én nem akarok hídépítésre vagy málenkij robotra menni, leköltözök Kiskunmajsára. így is tettem 1945 őszén, pedig Budapestről csak szökve lehetett kijönni. 1946-ban megnősültem, egy itteni lányt vettem el. Hétvégeken eljártam zenélni. Sok barátom lett, a Paskuj fényképésszel most is jót mulattunk, mikor felelevenítettük, hogyan loptuk el az édesapja cégtábláját ... A muzsikából le kellett vizsgáznom, Kecskeméten egy majsai cigányprímást, jelöltek ki nekem, hogy hallgasson meg. Sikerült . . . Szerettem volna a szabóságra iparengedélyt kapni, többször is kértem, de nem adtak. 1956 után ezért felmentem Budapestre. Ott sem lehettem kisiparos, különböző cégeknél voltam szabász,. Hétvégeken sűrűn hazajártam. így mondtam: haza, Kiskunmajsára. A feleségem meghalt, én örököltem a majsai házát. Újra megnősültem, s most azt tervezem, hogy végleg Majsára jövünk. A Tölgyfa tulajdonosát jól ismertem, s ez a hely alkalmas arra, hogy a régi baráTudják, én egy egészen kiskun tanya volnék itt, a nemzetközi müút mentén, ahogy Balotaszállástól délre, pár kilométerre hirdet engem a tétova felirat. Régóta vagyok tanya, de büszke KISKUN tanya, sőt „múzeum” csak a hetvenes évek közepétől. Akkor (ma már kimondani is félek) egyik felszabadulási évforduló idején muzeált ide engem a Balotai Kossuth Tsz. Volt itt hajcihő, meg hejha! Aztán csak romlottam, romlottam, míg a '80-as években a megyei tanács nem adott némi pénzt a vagy öt éve. Azóta? Látja! A meny- • nyezet beszakad, az udvart felveri a gaz. Néha rám nyitják az ajtót, de a jóérzésü látogató inkább szó nélkül továbbmegy. Nem tudom mi lehet az oka? Mert jó, nincs már „felszabadulás". A múzeumosok szerint nem vagyok egészen „autentikus” — ezt nem igazán értem, csak úgy hallottam, ezért nincsenek jó viszonyban a tsz.-szel. A tsz-nek meg manapság van gondja elég. De azért nem lehetne valamit kezdeni velem itt. az út mellett? Rendbe tenni, felhípluszt, egy pihenő, frissítő^negállót idehelyezni a bejáróhoz? Tudja, rossz a magány, meg az egyedüllét is. Még ha nem is vagyok egészen „autentikus”, vagy olyan sok értékkel van megáldva ez a megye? Mert akkor egy szót sem szóltam! Vagy csak a „maszek tanyák” mennek? No, de nem panaszkodom itt tovább, hisz végül is még le sem bontottak, mint oly sok társamat itt, a környéken. Bár lehet, hogy az összedőlésné! az is jobb . .. 0 Önmaguk és barátaik örömére mii/sikálnak: balról a 73 esztendős Búzás János, mellette Tóth Sándor. tokkal találkozzam, hangulatos, családi jellegű estéket töltsünk együtt. Ezért muzsikálok. Abban, a nálam tíz-tizenöt évvel fiatalabb korosztályban vannak jó ismerőseim, akik annak idején a művelődési házban, meg különféle egyéb alkalmakon, lakodalmakban hallottak játszani. Szeretem a majsai embereket. A zene? Hát vannak nagyobb profik, mint én, de mindig úgy voltam vele: annak muzsikálok, akinek tetszik ... Bálái F. István ÁRAM, HOL VAGY? Kiszolgáltatottan Ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik. Tulajdonképpen ezt használják ki a szolgáltatás különböző szféráiban naponta alakuló új cégek; kiválnak a nagyokból, kft.-k, maszekok, vállalkozók lesznek. Valamennyien hisznek a fenti tézisekben, és bíznak abban, hogy megélnek, netán — ha beüt a bolt — meg is gazdagodnak. Mindannyian igyekeznek kuncsaft- csalogatókat is bevinni az üzletbe: a javitóiparos gyors, pontos munkát ígér, a kereskedő árleszállításokat, áruválasztékot. Örvendetes módon nő a konkurencia, és ha valamelyikükben is csalódik a megrendelő, a vevő, legközelebb biztosan máshova megy. De mit tehetünk azokkal a cégekkel, melyek monopolhelyzetben vannak? Nem akarok reklámot csinálni nekik és felsorolni őket, meg kevés is volna ez az oldal, inkább maradjunk az órásoknál. Pontosabban azoknál, akik valamit mérő (litert, köbmétert, impulzust stb.), órákat olvasnak le, és ezek után kapjuk az írást: mennyi a fizetnivalónk. Maximum csak reklamálhatunk, írhatjuk a leveleket, mint Mikes Kelemen, ha sokalljuk a vízdíjat, a telefon- vagy áramszámlát. Sok esetben az is kiderül, észrevételünk jogos, mert valami hiba csúszott a szerkezetekbe. De mire arra sor kerülne, hogy esetlegesen a szolgáltatók elismerik tévedésüket, előtte — bármilyen irreális is—rendezni kell adósságunkat. Ellenkező esetben jön a sárga lap, majd a ki- vagy lekapcso- lás. Aztán, ha szerencsénk van, „ledolgozzák" a különbözeiét, természet esen(?) kamat nélkül. Témát érintő példát említek, mely idestova másfél hónapja tart a Dé- mász berkeiben. A jelenség a következő : pillanatra, percekre elmegy az áram. Mondhatnánk, ez nem nagy dolog, de ha napjában többször is megteszi, hogy bejelentés nélkül eltávozik, már több ennél. Saját kita- lálmányú, félautomata készüléket — egy hálózatról működő digitális órát — használtam fel az áramszünetek számának mérésére és strigulázva egyetlen nap leforgása alatt 36 esetet regisztráltam. (Bár az is lehet : ez a szám több, mert éjszaka az ügyfél aludt és reggelre, ismét villogott a kijelzőj. Ezt tapasztalhatta Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska, Homorúd, Dunafalva és Újmohács valamennyi fogyasztója, akik nem tehettek mást, mint bosszankodtak. Amikor Gogolák Györgytől, a Démász csátaljai kirendeltségének vezetőjétől érdeklődtem az okozat okáról, nem tudott egyértelműt arra sem, hogy meddig tart még ez így. Az említett környék ugyanis az energiát Mohács felöl kapja, és a 20 k V-os rendszerben működik egy automatika, ami a legkisebb rendellenesség észlelésekor leold. Aztán megszűntével visszakapcsol. Ezek a villanásnyi idők azonban nem elégségesek a hiba behatárolásához. Somogyi Gábor
