Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-22 / 170. szám
PETŐFI NÉPE 1991. július 22., 5. oldal Olvasóinkhoz Egész oldalas természet- és környezétvédelmi összeállítással havonta jelentkezünk a jövőben. Kérjük a mozgalmak, az öntevékeny szervezetek munkatársait és a magányos búvárkodókat, adjanak hírt munkájukról, eredményeikről, terveikről. Segíteni szeretnénk a különféle akciók szervezésénél. Örülnénk, ha akkor is imának, telefonálnának olvasóink, ha valamilyen károkozást, pusztítást tapasztalnak. Eddig nem ismert értékeinkre is fölhívhatnánk a figyelmet e hasábokon. Véleményt, információt, jó tanácsot, S. O. S. jelzést a következő címre várunk: Petőfi Népe Szerkesztősége, „Környezetünk”, Farkas P. József szerkesztő, 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 76/27- 611. Telex: 26-216. Telefax: 76/ 29-898. Zöld téka „Mentsétek meg a reményt!” — idézi a vallomás kötet címlapján mesterének az utókorhoz intézett fohászát Kurt Mündl, a 190 oldalas Kondrad Lorenz nagyinterjú szerkesztője. A Nobel-díjas etológus, a bioszféra megmentéséért indított harc apostola nyolcvanévesen, gazdag emlékezéssel szól pályájáról, élményeiről, kutatómunkájáról. A színes, érdekfeszítő vallomás egy apró részletével szeretnénk kedvet adni az olvasáshoz: Formaérzékelésünk — mondja Kondrad Lorenz — helyes működésének az a feltétele, hogy ráneveljük látásmódunkat az egyensúly, a harmónia érzékelésére és valószínűleg ez az első feltétele a természetvédelemre való nevelésnek is. Hiszen azáltal tudatosul az emberben, hogy nem áll szöges ellentétben a természettel, hanem annak társ- tulajdonosa: haszonélvezője a természet rendszerének ... A szép kötetet — Bakay Dóra míves fordítását — az Európa Könyvkiadó gondozta. Az ára sajnos borsos: 250 forint. A jó közkönyvtárakból azonban nem hiányozhat; tehát mindenki számára hozzáférhető. Július 4-én emlékeztek meg Kalocsán Haynald Lajos bíboros érsek halálának 100. évfordulójáról. Az egyházmegye, a TIT, valamint a Liszt Ferenc Társaság tudományos tanácskozásán a kalocsai botanikai központ szervezőjéről is hangzott el előadás. A Nógrád megyei Szécsényben 1816. október 3-án született és 1891. július 4-én, Kalocsán elhunyt tudós főpap kedvtelése és kutatási területe egybeesett: botanikus volt. A szakterület iránti vonzódását alighanem édesapjától örökölte, aki szintén növénykedvelő, -gyűjtő volt. Egyetemi évei alatt Haynald szoros kapcsolatban volt a Bécsben élő neves magyar kutatóval, Endlicher Istvánnal és az osztrák Eduard Fenz rendszerta- nos professzorral, valamint Dorner József budapesti botanikussal. Nagy szorgalommal gyűjtött és alapossággal rendezte herbáriumát. Erdély püspökeként kocsival járta be egyházmegyéje területét, hogy szolgálata mellett megismerkedjen a gazdag növényvilággal is. Gyűjtés, csere és vétel utján gazdagította szakkönyvtárát, gyűjteményét a Nemzeti Múzeum növénytárára hagyta. Kalocsai működése során — másfél évtizedig — az érseki város a magyar növénytan második központja lett. Négymillió forintnál is többet áldozott a tudomány támogatására. A város obszervatóriumát is ekkoriban alapították. Tág- körű, egyházi, közéleti, művészet- és tudománypártoló tevékenység mellett viszonylag kevés ideje maradt behatóbb botanikai szakirodalmi munkálkodásra. Ennek ellenére jelentősek az MTA neves botanikus kültagjairól szóló előadásai. Személyes ismeretségei alapján, részletesen beszámolt az olasz Parlaore az osztrák Fenzl és a svájci Edmund Boissier életéről és munkásságáról. Csaknem öt ven növényt neveztek el a tudós főpapról. Legismertebb az erdélyi havasokban honos, ezüstös levelű, fehér virágú Hay- nald-pimpó (Poltentilla Haynaldi- ana). De nevét őrzi a búzával és a rozzsal rokon Haynald-fűnem is, amelynek Haynaldia villosa faja helyenként hazánkban is előfordul. Hogyan mentették meg Szelídet? • A Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei sokat tettek azért, hogy a halálra ítélt tó ismét életre keljen. Június elején örömmel írtuk egy tudósítás élére: megmenekült a Szelidi- tó. A kedvező változások már érzékelhetők a Dunapataj melletti pihenőhelyen! Kákonyi Árpád, a Kiskunsági Nemzeti Park hidro- lógusa arról vall: hogyan sikerült a sokak által már elsiratott Szelíd megmentése? A KNP te- amja évtized óta dolgozik a sikert ígérő megoldáson ... Közismert, szomorú tény, hogy az Alföldön hidrológiai krízishelyzet alakult ki az utóbbi évtizedekben. A sokat emlegetett száraz periódus hatásai mellett az emberi beavatkozások is okolhatók a sivatagosodásért, a Duna—Tisza közi tavak pusztulásáért. A Szeli- di-tó sikeres mentőakciója előrevetíti a további feladatainkat... Szelídnek persze szerencséje is volt: lehetőség adódott a vízutánpótlásra. A kiszáradást meg lehetett akadályozni. Nehézséget a Fűzvölgyi-csatornán érkező Du- na-víz szennyezettsége, a tóétól eltérő kémiai összetétele és a növényi túlprodukcióval (hínárosodás és algásodás) fenyegető magas tápanyagtartalma jelentett. Szükségesnek láttuk, hogy a tóval szomszédos Kékesi-réten és a Kapaszkodón előtározással javítsuk a tápvíz minőségét. Mivel az öntözési idényben e völgy csatornáján átfolyó öntözővíz a kívánt kémiai, biológiai és fizikai ülepedési folyamatokat nehezíti, csak télen lehetett zavartalan az előtározás. A KNP kezdeményezésére, a területen érdekelt gazdálkodók egyetértésével, tavaly ősztől körülbelül 160 hektár rét került víz alá. Ezek a részek a múltban is vizes rétek voltak, legalábbis az év egy részében. A terítés hatására megsokasodtak a vidéken a vízimadarak. A tavaszi vízbeeresztés 14 centiméterrel emelte meg a Szelidi-tó szintjét. Most, a nyáron, bárki megítélheti a mentőakciónk kedvező hatását. A munka mintegy félmillió forintot emésztett föl. De intézményünk újabb támogatókat keres a kísérlet fejlesztéséhez. A koncepció ugyanis még nem lezárt. Pályázatot nyújtottunk be a PHARE 1992-es tervezési programjához is. Ha a támogatást megkaphatjuk, világhírű hidrológus szakértők bevonásával vizsgálhatjuk a továbbhaladás lehetőségeit. Reméljük’*azt is: a kárpótlási törvény végrehajtása nyomán az új/régi tulajdonosok is támogatják törekvéseinket... TOLNA MEGYEI IRODA BAJIÁN? A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 1991. július elsején nevezte ki a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság új vezetőit. A Tolna megyei kirendeltség élére Buzetzky Győző került. A jeles szakember neve nem ismeretlen Bács-Kiskunban sem. Kissé meglepődtünk azonban, amikor megtudtuk: a Tolna megyei kirendeltség központja Baján van. — Ahol Buzetzky Győző megjelenik, nemzeti park születik ... — Valóban, a Kiskunsági Nemzeti Parknak én voltam az első dolgozója! Úttörők voltunk. Meg kellett fogalmazni, hogy mit értünk természetvédelmi szempontú vízgazdálkodás alatt; a szakszókincset ki kellett találnunk. Izgalmas, szép tíz év volt, de amikor lehetőséget kaptam, hogy önállóan hozzak létre egy korszerű természetvédelmi intézményt Aggteleken, kaptam az alkalmon. Időközben tapasztalatokat szereztem az intézményszervezésben, a kutatási programok, kísérletek menedzselésében. Megismerhettem egy, az alföldtől teljesen eltérő vidék élettereit. Részemről nincs akadálya egy újabb alapításnak ... — Hogy lett Tolna megyei kirendeltségvezető Baján? — Titkos vágyam az volt: visszajutni a hazámba, a Sugovica-parti városba. A vízügyi intézettel nagyon jó kapcsolatban voltam mindig. Tanítottam is itt és szinte mindenről értesültem, ami Gemenc ügyében történt. Később aktívan bekapcsolódtam a táj megmentésére szövetkezett Gemenci Intézőbizottság munkájába. Közreműködtem a védelem főbb téziseinek megfogalmazásában, a tényfeltáró kutatómunkában. Amikor Éber András polgármesternek elmondtam az óhajom, megígérte, hogy segít. Csakhogy időközben megváltozott a Gemenci Tájvédelmi Körzet felügyelete. Számomra teljesen érthetetlenül: a Kiskunsági Nemzeti Parktól átkerült a szervezet Pécsre, a Déldunántúli Természetvédelmi Igazgatósághoz. Most e régió természetvédelme Tolna megyéhez tartozik. Az iroda helyének megválasztásához ragaszkodtam csak . . . — A parlament határozott: a következő öt évben meg kell szervezni a Duna —Dráva —jugoszláv—magyar — nemzeti parkot. Ez a szervezet lenne a vidék természeti kincseinek intézményes vi- gyázója. • Erdészszemle Vcránkán. Nem szabadna rákényszeríteni a gazdálkodókat, hogy ma eladják a holnap kincsét, hogy a probt legyen a fő szempont. (Walter Péter felvételei) — Úgy gondolom, ez a fő feladatom a kinevezésem után. — Hogyan ítélli meg Gemenc helyzetét? — Az utolsó óra utolsó perceiben vagyunk, hogy erőfeszítéseket tegyünk e vidék megmentéséért. Túl későn szövetkezhettek csaik a természetvédelemért tenni aka ró erők. Az elvtársi rendszernek kellett megdőlnie, hogy egyáltalában beszélni lehessen a kártételekről, a kedvezőtlen folyamatokról.. . — Mit lát a leg fontosabb feladatnak? — Mindenekei ott a pusztító erdőirtást kell megakadályozni. Rossz rendszer, hogy profittermelésre kényszerítik a gazdálkodókat, pedig azt kellene megkövetelem, hogy jó gazda módjára vigyázzák, ápolják, gazdagítsák féltett kincsünket. Nem véletlen, hogy többségbe került a gyorsan növő, néhány évtized alatt értékesíthető nemesnyár- állomány. Az erdőterveket föltétlenül át kell dolgozni, h ogy ez a kedvezőtlen változás 60-80 év alatt módosuljon. Szép tölgyeseket -- tövig rágott ültetvényekből — nem lehet teremteni egykét évtized alatt. — Sokan úgy tairtják, Gemenc jövője igazából vízügyi ke rdés... Nagyon fontos, hogy a nemzetközi vízi út felügyelői támogatják-e ügyünket. Szerencsére a téves, káros part- és árvízvédelmi beavatkozások hamar korrigálhatok. Remélem nem sokára részletesebben kifejthetem a teóriámat, mely szerint a Duna márannyira be van ágyazódva a medrébe, hogy számos parti müvet — sarkantyút, keresztgátat — el lehetne távolítani. Ezután a Duna föltöltheti a holtágakat, az ártéri tavacskákat és a fokokat is. — És a pihenni, horgászni, halászni és vadászni kívánó közösségekkel hogyan fog boldogulni? Szerintem könnyen. Mert nem úgy tekintem az embert, mint a natúra pusztítóját. Szerintem okos kompromisszumokkal meg tudunk egyezni a nagy, szabadidős és sportszervezetek képviselőivel. Annál is inkább, mivel személyesen, még gyermekkoromból ismerem a vidék megszállottjait. A környék lakóit a kommunista nagyvadászok űzték el e vidékről. A természetvédelem — legalábbis az én elképzelésem szerint — nem lehet emberellenes. Azt is remélem, hogy a védelem alapszabályait minden búvárkodó, természetjáró társam tiszteletben tartja majd . . . Farkas P. József Kisszerszámos halász Rczétbcn. Az ember élhet békében is a természettel. KRIMINÁLIS BEJELENTÉS ÉRKEZETT a bajai Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi hivatalhoz, miszerint az egyik tanyás térségben, mely a Bajai szőlők vasútállomás és a Parkerdő között terül el, rendszeresen szennyvíziszapot ürítenek ki. Valóban: a szennyvíztisztító telepen — a szétválasztás után — a megtisztított vizet a Dunába vezetik, az iszapot pedig kiviszik a város határába. (Egyébként erre régebben volt engedély, de visszavonták.) A bejelentő panasza szerint rettenetes bűz van a környéken és rengeteg a légy. A vizsgálat folyik, és valószínűleg új, az előírásoknak megfelelő helyet jelölnek ki a szennyvíz- iszapnak. SOK TELEPÜLÉSEN működnek a Bács-Kiskun Megyei Gabonaforgalmi Vállalat üzemei. malmai és takarmánykeverői. Most, amikor teljes gőzzel folyik a betakarítás, éjjel nappal dolgoznak az említett üzemek is. Régen nem is származott ebből semmi gond, hiszen, például a malmok a húszas években még a településeken kívül épültek. Mára hozzájuk nőttek a falvak, az éjjel-nappali zaj zavarja a lakosságot. A vállalat igyekszik megoldani a zajcsökkentést: Kalocsán, Jánoshalmán, Baján és Bácsbokodon már készülnek a szűrőberendezések. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN sokszor tapasztaltuk, hogy jóllehet a jogszabály ezt tiltotta — égették a tarlót. (Kivételt képezett a növény-egészségügyi szempont, de ilyen esetben a környezetvédelmi felügyelőség engedélyére volt szükség.) Az idén ritka a fertőzés, így mindössze két esetben kértek és kaptak engedélyt tarlóégetésre a felügyelőség területén. NEMRÉG fejeződött be egy lakossági panasz kivizsgálása, melyet a Béfa bajai gyára ellen emeltek. A környezetvédelmi felügyelőség által megejtett vizsgálat igazolta az észrevétel igazát. A felügyelőség kötelezte az üzemet a zaj határértékének betartására és bírságot vetett ki. HOGY KERÜL egy bekerí- tetlen, hatalmas szennyvízgödör a Kiskunsági Nemzeti Park, Ko- lon-tói egységének bejáratához: — kérdezik megdöbbenve azok, akik a legrövidebb, a soltszent- imrei Határ úton próbálják megközelíteni a rejtett rezervátumot. A közelben tanyák, lakott terület. A szörnyű látvány és a bűz elriasztja a széprevágyó- kat. Vajon ki adott engedélyt a soltszentimrei tanácsnak, hogy 9 Kriminális-ocsmány szeméthegy az erdőn. Ez az eltávozott seregek öröksége. A jövőben már nem foghatunk semmit sem a Krasznaja Annijára. éppen ott jelölje ki a szennyvíz- amit a szippantós traktorok ke- telepet? Ki javítja a földutat, rekei fölszántottak? FELHÍVÁS AZ ÖNKORMÁNYZATOKHOZ Figyeljünk kincseinkre Hivatalok és intézmények által nem védett értékek megóvására hívja föl a figyelmet a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés; mindenekelőtt az önkormányzatok értő segítségére számítva. A helyi jelentőségű leltár a következő. 1. Kunpeszéri gyöngyvirágos tölgyes; 2. Kunadacsi tölgyes; 3. Kunbaracsi gyertyános tölgyes; 4. Kunpeszéri nyíres-nyáras; 5. Kunadacsi turjános 6. Kunpeszéri tölgyes; 7. Nyíri „Hét” fa (Hetény- egyháza); 8. Mogyorós tölgyes (Hetényegyháza); 9. Strázsa-hegy (Szabadszállás); 10. Hodályi fenyves (Kunadacs); 11. Hercegszántói mocsári ciprusok; 12. Pulykási nyárerdőmaradvány (Hajós); 13. Érsekcsanádi tölgyes; 14. Ordasi Rákóczi-tölgyfa; 15. Kalocsai jegenyenyár fasor (Foktő); 16. Csókás nyárfás erdő (Borota); 17. Ke- lebiai virág- és tarkasáfrány• Pirtói buckáik. Jó lenne, ha helyi rendeletek megálljt parancsolná.nak a védtelen természeti értékek pusztítóinak. Persze a rendiseteket be is kell tudni tartatni. (Gál Béla felvétele) termőhely; 18. Kiskunhalasi mocsári ciprusok; 1'9. Izsáki bikatorok; 20. Kecskeméti botanikuskert; 21. Kunfehértói tölgyfa; 22. Kunbaracsi borókás buckák; 23. Ladánybenei Madarasi-tó; 24. Ká- posztási turjánom (Fülöpszállás); 25. Móricz-emlék fa (Hetényegyháza); 26. Lakiteleki örökzöldek; 27. Nyárlőrinci tölgyes erdő; 28. Dunapataji szigetek; 29. Kiskunmaj- sai homokbuckák; 30. Keceli berek-erdő; 31. Keceli „Círjeg”; 32. Pirtói homokbuckák; 33. Lösz- pusztamaradv.ány (Csá szártöltés); 34. A Kiskunsági Neímzeti Park egységének csatlakozó részei (Fü- löpháza); 35. Kossuth utcai platánsor (Kisk unfélegvháza); 36. Kossuth Park (Bácsalmás). A HAYNALD-FÜ NÉVADÓJÁRÓL Kalocsa botanikai központ volt... ‘ «w. ' . V: i » . Hamarosan nemzeti park yédl^Semenc kincseit
