Petőfi Népe, 1991. április (46. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-12 / 85. szám
LENGYEL LÁSZLÓ ELFOGADTA UGYAN de bírálja POLITIZÁLÁS, 1991 — VOLT ISKOLÁJÁBAN A PARLAMENT ALELNÖKE Radikális vagy liberális ? Van időm a nézgelődésre, késik az előadó. (Állítólag tévéseknek nyilatkozott; mégiscsak fontosabb néhány százezres nyilvánosság a piarista gimnázium dísztermében az intézmény hajdani diákjára, Dombach Alajosra várakozóknál.) Az első sorban a helyi szociáldemokraták egyik vezetője nézegeti a jegyzeteit, hátrább a Keresztény- demokrata Néppárttal elkötelezettek beszélgetnek, előttem az egyik kisebb párt szervezője üldögél, láttam MDF-aktivistát is. Nézettisztító párbeszédekkel juthatunk előbbre. A világért se szeretnék beavatkozni a szabaddemokraták belügyei- be, de részben a párt néhány ismert kecskeméti főemberének távollétéből, részben az Országgyűlés alelnökének bevezető szavaiból következtethetően: némely lényeges kérdésben sem mondható egységesnek a párt helyi csoportja. A képviselő a liberalizmussal, a szabaddemokrata világfelfogással összeegyeztethetetlennek érzi az előadást hirdető meghívón is kifejezett elkülönülést, mely szerint az eszmecserére a párt itteni, radikális csoportjának szervezésében kerül sor. Érvekkel bizonyítja, hogy szerinte a radikalizmus, a végletesség — ami nem tévesztendő össze elvi következetességgel — távol áll programjuktól. Liberálisként, természetesen, tudomásul veszik az övéktől eltérő nézeteket, de helytelenítik a címkézést. Az ügyvéd politikus a továbbiakban az erkölcs és az érdek lehetséges és kívánatos egyeztetéséről, figyelembevételéről szól, mint a hatékony és tisztességes politizálás előfeltételéről. Hangsúlyozza: realitások, az adottságok szerepét, a nemzetek, a közösségek és az egyének érdekkövető meghatározottságát, ám távlatosan csak morális politikától remélhető siker. Meggyőződése szerint valamennyi parlamenti pártban számos felkészült, tisztességes ember dolgozik az ország helyzetének jobbításán. A parlamentarizmusban nyíltan jelentkező ellentétek abból is adódnak, hogy a pártok más-más értéket tekintenek a legfontosabbnak. Vállalja az Országgyűlésnek címzett bírálatok egy részét, de tudni kell, hogy sehol a világon nem szüntethetők meg gazdasági nehézségek csak törvényalkotással. Arról nem is szólva, hogy a kormányzat által beterjesztett törvényjavaslatok meglehetősen elnagyoltak, mert kevés a minisztériumokban az igazán jó szakember. Az Országgyűlés tisztségviselője részben a kormányzatot hibáztatja a gazdasági rendszerváltás lassúságáért; az igazgatók által manipulált vállalati tanácsok segítségével alkalmatlan régi vezetők is átmentik hatalmukat. Politikailag és a szinte minden szempontot megelőző gazdasági érdekből elfogadhatatlannak minősítené, ha a rátermettségüket, emberi tisztességüket bizonyító vezetőket csak azért mellőznének, mert beléptek a kommunista pártba. A politizálás számos elvi kérdését, személyes meggyőződésének kialakulását taglaló előadása után csaknem kétórás vita kerekedik időszerű kérdésekről. Élesen elutasítja az adósság elengedését követelő megnyilatkozásokat. A felelőtlen, megalapozatlan fölszólalások, újságcikkek eddig is sok kárt okoztak a nemzetgazdaságnak. Vegyes érzelmekkel fogadja a hallgatóság a kártalanításról elhangzó véleményét. Oly sok embert károsítottak meg az utóbbi évtizedekben, hogy belerokkanna az ország a teljes, de még a teljes körű, de csökkentett mértékű kártalanításba is. Arról nem is szólva, hogy pénzt, javakat csak a többi károsulttól vonhatnának el. Nem mindenben osztják a gazdasági katasztrófánkért felelősökkel kapcsolatos nézeteit. Csak a visszaéléseket elkövetők büntethetők, szigorú jogi keretek között. A hosszabbítás hosszabbítása után arra kéri a jelenlévőket, hogy vegyen részt a közéletben, aki túl tudja magát tenni a napi politika kétségtelenül nem mindig szívderítő, ízlésünk szerinti kisszerűségein. Már Lajosmizse felé autózhat Dornbach Alajos, amikor a piarista gimnázium környékén többen kisebb csoportokban vitatkoznak a hallottakról. Ki nevezze ki a megyei bíróságok elnökeit? Semmiképpen se az igazságügy-miniszter, ahogyan tervezgetik. De ki? A Legfelsőbb Bíróság elnöke? Vagy a köztársasági elnök? Mi lesz a munkanélküliekkel? A létminimum alatt vagy annak közelében élők meddig viselik el a kiugróan magas jövedelmeket? H. N. A vizeket szél borzolja, a füzes alatti ladik horgászra vár. A tavalyi termés megbámulva zizeg a rügyező gallyakon, a szomszéd telken Horváthék krumplit vetnek. Betonmedence, fecskefészek üres még a dá- vodi strandon. Magányos, büszke kémény verseng a rogy- gyanC nádtetővel a nyárvárás- ban. Április közepe van. ww Ötszázezer forintra nőtt a félegyházi vagyonvédelmi alapítvány Ismeretlen tettesek elég gyakran betörtek az Integrál ÁFÉSZ városi, falusi áruházaiba. Kiskunfélegyházán és környékén mezőgazdasági kisgépek, híradástechnikai berendezések és más eszközök, árucikkek tűntek el egy-egy, hét végi éjszakán. A kár egy részét a biztosítótársaság megtérítette, az eltulajdonított tárgyak, értékek azonban ritkán kerültek elő. Korszerű riasztóeszközök, jelzőberendezések még kevés helyen találhatók. Ezek hiányában a bűnüldöző szervek sem tudtak kellő hatásfokú munkát kifejteni. Kiskunfélegyházán nem csak a fogyasztási szövetkezet elégelte meg a sorozatos tolvajlást. Éppen ezért tett alapítványt a városi önkormányzat, a Lenin Mgtsz, az MDF helyi szervezete, az Integrál ÁFÉSZ és a városi rendőrkapitányság. Még tavaly novemberben írták alá az alapító okiratot, s egyben 214 ezer forintot el is helyeztek a félegyházi takarékszövetkezetben megnyitott számlán a tulajdon elleni cselekmények megelőzését, a vagyonvédelem s a közbiztonság megszilárdítását elősegítő célokra. Öttagú kuratórium dönt az összeg felhasználásáról, amely napjainkban már félmillió forintra nőtt. A kezdeményezés hasznos voltát az alapítókon kívül időközben számos jogi személy, vállalkozó, kereskedő, kisiparos ismerte fel, s támogatja az alapítványt. A kuratórium döntése alapján bárhova telepíthető eszközzel egészült ki a felszerelés. Ez akkor is képes riasztani az ügyeletet, ha a betörők szétverték a villanyórát s megszakadt az áramszolgáltatás. A kuratórium, melynek titkára a félegyházi rendőrkapitányságon dolgozik, a bűncselekményt megelőző módszerek elterjesztését is szorgalmazza. Támogatja a helyi önvédelmi csoportokat, s közeljövőben újabb veszélyeztetett terület védelmére tesz lépést a leendő alapítványi tagok segítségével. (k. a.) Működőképes marad-e Kecskemét? „Ez a költségvetés — így — nem valósulhat meg” (Folytatás az 1. oldalról) Rendkívül súlyosak a kihatásai nemcsak 1991-re, hanem még inkább 1992-re: úgy tekinthetjük, mintha a jövő évi költségvetésből 533 millió forintot máris elköltöttünk volna. Az 1990-ben területértékesítésből tervezett, de meg nem valósult 115 milliós bevétel, a korábbi hitelek törlesztése és a kamatemelkedés, valamint az előző évről áthúzódó beruházások 188 millió forintos költsége olyan terhek, amelyek irreálissá és rugalmatlanná teszik ezt a költségvetést. A bevételi oldalt nézve: nem hisszük, hogy a tervezett adó- és illetékbevétel valóban befolyik, a korábbi tapasztalatok alapján 10 millió forintot kérdésesnek tekintünk. A lakás- és telekforgalmazás tervezett bevétele 100 millió forinttal lépi túl a szerintünk még megalapozott mértéket. Az úgynevezett céltámogatásról már most tudni lehet, hogy ennek nagy részét Kecskemét nem kapja meg a központi költségvetésből. További, elvi kifogásunk, hogy nincs gazdálkodási tartalék. A tervezett 25 millió forint egy ekkora városban gyakorlatilag nulla. Végezetül a terv nem számol az inflációval, holott az intézmények fenntartásának, karbantartásának költségeinél ezt feltétlenül figyelembe kellett volna venni. Olyan ez a költségvetés, mint egy bosszú. Több pénzről álmodoztak a bizottságok? Tessék, itt van, beterveztük. A bizottságok számára volt a legmeglepőbb, hogy a költségvetést készítők egyszerre csak minden kérésünket elfogadták. — Ezeknek a kifogásoknak önök csak egy részét mondták el a közgyűlésen. Miért nem a költségvetési vitán sorakoztatták fel ilyen szép rendben az ellenérveiket? — Az SZDSZ-es csoport, sajnos, nem tudott együttes megbeszélést tartani a költségvetésről. Mindenki a saját bizottságában igyekezett elmondani a véleményét. Reméltük, hogy a vita során jobb irányba módosul a tervezet. — Van az SZDSZ-es képviselőknek saját — talán nevezzük így: alternatív — költségvetése, amelyet megalapozottnak tartanak? — Nem, nincs ilyen. — A gazdasági bizottság elnöke azt mondta a költségvetésről, hogy ilyet többé nem szabad készíteni, a polgármester pedig egyenesen álomnak nevezte. Mégis, miért fogadták el a képviselők, például ön is? — Véleményem szerint azért, amit Körmöczi úr is elmondott: a sok rossz közül még mindig ez a legkisebb, illetve még mindig jobb, mintha a városnak továbbra sem lenne költségvetése. Az SZDSZ- csoport csak azzal a feltétellel fogadta el, hogy a bevételek alakulása folyamatos ellenőrzést igényel, és év közben, amint szükség van rá, azonnal módosítani kell a költségvetést. Sajnos, a kiindulási alap annyira rossz és bizonytalan, hogy örökösen ennek a toldozgatásával leszünk elfoglalva. Fennáll az a veszély is, hogy az intézményekben mindenki arra fog törekedni, hogy az első fél évben elköltse az összes pénzét, nehogy szeptember—novemberben elvonja a maradékot a kényszerhelyzetben lévő önkormányzat. — Akadt egy képviselő, aki takarékossági javaslatot tett, de ezt egyszerűen lesöpörték... — Amit Andrássy Ákos javasolt, az elfogadhatatlan. Mint az oktatási bizottság tagja, meggyőződéssel állítom: megtakarítani a város intézményeiben már csak a tartalmi működés csorbításával lehet. Én iskolaigazgató vagyok; reggelente kétszálával adjuk a pedagógusoknak a krétát, félhomályban botorkálunk, amint melegebbre fordul az idő, azonnal kikapcsoljuk a fűtést, és így tovább. Az oktatási bizottság nem idegenkedik attól sem, hogy például a külterületi, gazdaságosan nem működtethető iskolákat átszervezzük. De nem látok olyan 100 milliós tételt a tisztelt képviselőtárs javaslatában, amit valóban nyerhetnénk, ha az intézményekben még összébb húznánk a nadrágszíjat. Az SZDSZ-csoport azt javasolja, hogy az intézmények működtetésére szánt pénzt különítsék el, és erről ne essék szó. Az intézmények működése nem válhat kétségessé, nem akaszthatjuk ki az iskolákra, a színházra a táblát, hogy „pénz hiányában nem működik!” — Ez a költségvetés tehát bizonytalan és megalapozatlan. Az SZDSZ-es városatyák elhatárolják magukat ezzel a nyilatkozattal? — Szó sincs róla, egyáltalán nem akarjuk elhatárolni magunkat, csak jelezni kívánjuk, hogy nem olyan rózsás a helyzet, mint az a költségvetésből kitűnik. Nem a felelősséget akarjuk magunkról elhárítani. A költségvetés az egész képviselő-testület felelőssége, ez alól még az sem vonhatja ki magát, aki nemmel szavazott. Ez a költségvetés így nem valósulhat meg, legfeljebb az ötször-hatszor módosított változata. De akkor már nem a bizottsági érdekek diktálnak majd, hanem esetleg a létünk forog kockán. Más oldalról nézve az is igaz: a meglévő pénzeket elosztani a legkönnyebb, ennek az önkormányzatnak viszont meg kell tanulnia, hogy a város nem jelentéktelen vagyonával gazdálkodjon, gyarapítsa ezt a vagyont, és pénzt szerezzen. Az SZDSZ-es képviselők is mindent meg fognak tenni, hogy ez sikerüljön. Magyar Ágnes Ideiglenes benzináremelés július elejéig Tájékoztató a kormányülésről (Folytatás az 1. oldalról) Emellett a kormány foglalkozott a fővárosi törvényhez kapcsolódó módosítási csomagtervvcl is, amelyet a főpolgármester és a kerületi polgármesterek megállapodásaként a múlt heti kormányülésen terjesztettek elő. Mint László Balázs kifejtette: a kormány olyan fővárosi törvényt kíván az Országgyűlés elé vinni, amely egyaránt biztosítja a főváros egységét és a kerületek önállóságát. Éppen ezért a megállapodásból támogatja azt a pontot, miszerint a Fővárosi Közgyűlés csak a kerületek többségének egyetértő szavazatával hozhat az egyes kerületekre vonatkozó pénzügyi — így például a helyi adóval kapcsolatos — döntéseket. Emellett az a javaslat is találkozott a kormány egyetértésével. miszerint az állami tulajdonú lakásállomány a kerületek vagyona legyen a jövőben. Ez a pont ugyanakkor kiegészül ' azzal: amennyiben ezt a vagyont a kerület értékesíti, azaz a bérlakásokat eladja, akkor az ebből származó bevétel 40 százaléka a fővárosi lakásalapé lenne, s csak 60 százalék maradna a helyi önkormányzat kasszájában. (MTI) Dávod-Püspökpuszta
