Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-22 / 68. szám

1991. március 22. • PETŐFI NÉPE • 5 Két Magyarország? Jókai Mór és Ady Endre. Van-e a magyar szellemnek még két ennyire ellentétesnek látszó alakja? A forradalmas Ady és a ga­lambszelíd Jókai, akinek ugyan volt némi köze egy for­radalomhoz, de végül az a vi­lág emelte írófejedelmi trónra, melyet Ady támadott és leple­zett le először a magyar iroda­lomban. Akármint is ítéljünk kettőjükről, mindenképp kénytelenek elviselni egymást, hiszen légvonalban talán csak harminc méter választja el őket. Jókai Mór kényelmes ka­rosszékben ül. Zsinóros ma­gyar ruhát visel, köpenyének redőzete dúsan omlik a szék támlájára, s onnan a földre. Bal kezében könyvet tart, jobbját a karfára helyezi. Egy nyugodt és elégedett úr a szá­zadfordulóról. Kissé félrehajt­ja a fejét, mintha nem akarná a szemben levő tekintetét elvi­selni. Ady Endre áll. Ellenszél tapasztja testéhez köpenyét, de tűri a szelet, karjait mel­lén összefonva dacol a vihar­ral. Arca elszánt, kőmerev. Elanem mintha ő se lenne hajlandó szembenézni ellen­lábasával. Mintha ő is arra a pontra függesztené tekinte­tét, amerre Jókai fordítja el a fejét. így állnak szemben egymás­sal évtizedek óta Budapest egyik forgalmas pontján, az Andrássy úton, ahol a Liszt Ferenc és a Jókai tér összeér, így néznek a tömött buszokra, az araszoló kocsisorra, a ma­gukba fordulva siető járóke­lőkre, akik nem emelik föl pil­lantásukat géniuszaink felé, legföljebb akkor nyújtogatják nyakukat böszme kíváncsiság­gal a hirtelen összeverődő tö­megben, ha épp szerzői könyv­égetés zajlik a téren. Jókai Mór 1921 óta üldögél a vörösgránit talapzaton, s né­zi szelíd derűvel a lassan vasta­godó fatörzseket. Ady Endre három évtizede ácsorog oda- fönn, s kerüli az írófejedelem trónjának látványát. Olyanok a szobraik, amilyenek a korok voltak, amelyikben felállítot­ták őket. Jókai az utóromanti­ka jegyében faragtat ott ki s ön­tetett fémbe, Ady pedig még a szocreál jegyeit viseli alakmá­sán. Ha ma mintáznák meg ezt a két embert, az írót bizonyára kevesebb cikornyával jeleníte­nék meg, a költőnek meg nem lenne oly behemót, diktátoré­hoz hasonló csizmája, s mind­ketten leszállnának az utca né­pe mellé a magas posztamens- ről. A szobrok olyanok, amilye­nek: nem érdemes rájuk több szót vesztegetni. De a modell­jeik? Ők vajon tényleg kétféle szellem, két Magyarország képviselői? Jókai Mór nem tudta, ki­csoda Ady Endre. A poéta- süvölvény még Nagyváradon újságíróskodott s borzongat­ta a begyöpösödött magyar agyakat, mikor az agg író a huszadik század első éveiben álmélkodott a kiépülő pesti Nagykörút három-négyeme­letes bérpalotáin. Ő még lát­ta az 1848-as Pestet, a kö­zépkori falak között élő kicsi várost. S hosszú pályafutása során szerkesztőként látott számos ifjú költőt. Ezek a századfordulós titánok azon­ban fittyet hánytak a hagyo­mányokra, hódítani jöttek, s ha a lomha világ nem hajtot­ta meg előttük azonnal a fe­jét, megvetéssel tekintettek reá. A földből hirtelen kinö­vő falakra épp úgy, mint az egyik napról a másikra szü­lető nagy vagyonokra. Ady Endre ellenben nagyon jól tudta, ki volt Jókai Mór. Olvasta is, szerette is őt. Ennél több és gyönyörűségesebb ku­riózum kevés van, sokat tanul­hat az ember Jókaitól — írta egyik cikkében, s később az elsők között követelte, hogy a nemzet állitson végre szobrot nagy fiának. Honnan uszul ránk akkor ez a téveszme, ez a mindent szét- szálazó, kizáró gondolkodás, amely szerint ez a két ember nem fért volna meg egymással? Hiszen Jókai Petőfi barátja is volt, azé a költőé, aki Ady sze­repét töltötte be két emberöl­tővel korábban. Ha Ady szüle­tik Jókai kortársaként, ők let­tek volna a forradalomban harcostársak. A nagy mese­mondónak nincs más „bűne”, csak annyi, hogy alkalmazko­dott tehetsége törvényeihez, s írt, ameddig csak tollat tudott fogni a kezébe. Ady Endre engesztelhetetle­nül gyűlölte a csökött, elmara­dott, soviniszta gőzökkel fer­tőzött régi Magyarországot, amelynek Jókai Mór kedvence volt. Ezek szerint Adynak gyű­lölnie kellett volna Jókait is, mégis mindig nagy szeretettel emlékezett meg róla, ahány­szor tollára vette a nevét. Olyan írói nagyságot látott benne, amilyen egy évszázad­ban egyszer adatik egy népnek. Vagy egyszer sem. Nem a poli­tikai szerepet is vállaló képvi­selőt tisztelte Jókaiban, nem Tisza Kálmán tarokkpartne­rét. Á teremtő géniuszt csodál­ta, akinek legfontosabb az al­kotás volt az életben. Sőt, nemcsak tisztelte Jókait, is­merte is. Midőn az aggastyán ifjú hitvesével Váradra látoga­tott, ő köszöntötte egy hírlapi cikkben. Jókai a legnagyobb és legkülönb magyar — írta Ady Endre, aki nem szokott meg­győződés nélkül efféle elisme­réseket osztogatni. Találkozá­sukkor hálája jeléül az idős Jó­kai arcon csókolta a fiatal Ady Endrét. A régi, szabadelvű esz­ményeit el nem áruló író a gő­gös maradisággal szembesze­gülő költőt. Összetartoznak ők hát, ha holmi ellentét ékét szeretné közéjük verni a gyanakvó s bizalmatlan utókor. Szobraik szemben állnak, de a szel­lemük azonos oldalon harcol ma is, még akkor is, ha ezt egyesek konokul nem haj­landók tudomásul venni. A két Magyarország egy és ugyanaz. Kelecsényi László DINNYÉS: KÍN ÉS DAC ?JsÉ %(it i í it *«aft * i'Mtw»' & '.*«&< •* i a> át mm msm „Ifjúságunk lázmérője” újra itt van! LEMEZBEMUTATÓ FÉLEGYHÁZÁN DINNYÉS, a daltulajdonos (a dalvivő, a műfaj kezdete, a versek­kel házaló, a nemzedékeket versbeszédre ta­nító, a szegény emberek egysze­mélyes színháza, a magyar költé­szet zenés antoló­giája, a népdallá váló vers zene­szerzője, a zenes irodalomtörténet és még mit tudni, ki és mi) ismét hallat magáról. Igaz, soha nem némult el, legfel­jebb csak elnémították. Ma sem retten vissza attól, ha útra kell kelnie és az ország legtávolabbi szegletébe kell el­jutnia — stoppal. Dinnyés — vagy ha úgy tetszik Bob Dinnyés — „fölszegett lélekkel járja az országot és énekel”. (Az idézet Ratkó Józseftől származik.) Dinnyés s az általa képviselt műfaj nincs igazán az őt, őket megillető he­lyen. Hiába zengedezzük, most pedig már jól is hangzik, hogy Dinnyés ott volt a beat, a popművészet őshajnalán kicsi országunkban. Nem számít. Csi­nálhatott akármit, no jó, egy kicsit ref­lektorfénybe került az első és utolsó polbeat fesztivál után. „Ez ám a karri­er!, meg a „kondenzált anyatej” — ugye, rémlik? Nemzedékek nevelked­tek a zenéjén, munkálkodására figyel­tek azok, akik ma sem hagyták cserben Bob Dinnyést. Van, aki azt állítja, „magyar klasszikus”, csak sem ő, sem a közönség nem tudja. Könnyebb vá­daskodni, s Dinnyés kapott ebből is az utóbbi időben, mert hogy azt vágták a képébe, a KISZ-nek húzta a muzsikát. Valóban, építőtáborról építőtáborra járt. mert oda hívták, az Erkel Színház­ba, a segélykoncertekre, vagy a zenész­szakszervezetbe, ilyen-olyan előadó­művészi csoportosulásokba nem hív­ták. Meglehet, nem is ment volna. És most eljött Dinnyés József ideje. Egykettőre összejött néhány dolog. A nyíregyházi színházban április 13-án mutatja be új önálló műsorát, melyet Nagy András László rendez. Már meg­kapta a következő színházi feladatot a Nyírség fővárosában, egy gyerekeknek szóló összeállítást várnak tőle. Pesten is jelen van. minden kedden, a Lengyel Kultúra Házában jönnek össze a bará­tai. Dinnyés, aki bejárta a Kárpát­medencét, s „ifjúságunk lázmérőjének” titulálható, mind ez ideig egyetlen nagylemezzel büszkélkedhet. Nem is tudni, milyen különös szerencsének tudhatja, hogy hivatalosan, az állami lemezkiadónál évekkel ezelőtt megje­lenhetett első és azóta utolsó albuma, mintegy keresztmetszetet adva addigi pályájáról, dalairól, gondolatairól. Tü­relmes ember lévén, kivárta a pillana­tot, amikor újra készülhetett lemeze. Presser Gáborral, kitűnő zenész barát­jával négyszer nyolc óra alatt vették fel a stúdióban az anyagot, s ha a kávészü­neteket leszámítják, mindössze huszon­négy óra konkrét munka könyvelhető el. A Kín és dac címet viselő nagylemez­re 36 szerzemény került, neves költők versei. Ady Endrétől Farkas Árpádon át Ratkó Józsefig sokan szerepelnek egy- egy verssel. Dinnyés és Presser pedig igazán hangulatos, kiváló zenei kíséret­tel látta el valamennyit. A kérdés az, piacképesek-e manap­ság Dinnyés számai? Annak kell lenni­ük. Az iskolák nem nélkülözhetik az értéket az irodalomórákon, a könyvke­reskedők sem csak a szexet, a ponyvát kell, hogy kínálják. Dinnyés József Kín és dac című le­mezének első bemutatója már megvolt a napokban Budapesten, a Rátkai klubban. Az élő koncert pedig április 7-én lesz Kiskunfélegyházán, az egész napos lakótelepi program egyik ren­dezvényeként. Várjuk. „ ,, Borzak libor # Hét művészet ötvennyolcért Február első napján kelt az első számadat: addig a napig öt­vennyolc színművész bízta meg a sejtelmes nevű Seven Arts (Hét művészet) ügynökséget a nálunk eleddig szokatlan impresszálás- sal. Az ügynökség, melynek ügyvezető igazgatója Kapitány Iván, menedzser igazgatója viszont nála a szakmában sokkal ismertebb Traub Pál, aki a Madách Színház művészeti titkári székét hagyta oda az ügynökségért, mintegy száz fölkérő levelet küldött ki első­sorban fővárosi művészeknek. Közülük került ki az az ötvennyolc, akik vállalták, hogy ezentúl érdekeiket a Seven Arts képviselje, föllépéseiket a Seven Arts szervezze, valamennyi szerződését a Seven Arts bonyolítsa. Értelemszerűen tisztes jutalékért, amint az üzleti világban ildomos. A Seven Arts ajánlata szerint minden színésszel személyre szóló megállapodást kötött, figyelembe véve a művész speciális kívánságait, kikötéseit is, s a szerződés hatályba lépésének pillanatától magára vállalta az egyeztetés minden gond­ját színházzal, filmgyárral, televízióval, szinkronnal, rádióval, eset­leges külföldi partnerrel. Ennyi lenne a szűkén vett információ, a Seven Arts indulásának hírértékű ténye. Nem titkolható azonban, hogy a lényegét tekintve kétségtelenül örvendetes ötlet igen sok kérdőjelet hagy maga után. Mindenekelőtt azt. hogy milyen lesz a színházak és az ügynökség kapcsolata. Jelen helyzetben a színészek — az ügynökséggel szer­ződöttek jó része is — tagjai egy-egy társulatnak, szerződés köti őket színházakhoz. Fölvetődött a kérdés: vajon tagok maradhat­nak-e, avagy az évad végén el kell válniuk a társulattól, s attól kezdve egy-egy szerepre szerződhetnek, ha a színház, a művész és természetesen az ügynökség úgy látja jónak. Nos, a válasz nem volt egyértelmű: maradhatnak is, meg nem is. Mintha e téren nem lett volna kikristályosodva a koncepció. Valószínűnek mégiscsak az tűnt (a sajtótájékoztatón elhangzottakból), hogy legjobb, ha a színész kiveszi a munkakönyvét, s szabadúszóként rendeli alá magát az ügynökségnek. (Ez annál is inkább elképzelhető, mert két komputer egyezteti az időpontokat, így az ügynökség garantál­ni tudja, hogy a színész megbízhatóan, fölkészülten lép színre vagy a kamerák elé. A Providencia Biztosító Társasággal dolgoztattak ki egy betegség-, baleset- és életbiztositást, és egy nyugdíj-kiegészí­tő részből álló biztosítási formát is.) Persze jogos kérdés: vajon lehetséges-e ezek után megőrizni a színház prioritását? De vajon szükség van-e efféle prioritásra? A feleletet csak a hiteles, jó, fontos dolgokról beszélő színház adhatja meg! Van persze másfajta probléma is. Ha megnézzük a megkereset­tek és a megtaláltak listáját, azonnal adódik a kérdés: vajon csak olyan művészek impresszálását vállalja a Seven Arts, akik magu­kat is könnyedén „el tudják adni”? Persze gondolható, hogy az ügynökség nem merő altruizmusból jött létre, mégis érdekes lenne kipróbálni, nem lehet-e olyan színészeket ajánlani, akik ilyen­olyan okokból (s legkevésbé sem a tehetségtelenségre gondolok itt!) nem olyan keresettek, nem olyan futtatottak. Netán nemcsak a fővárosiakban, a viszonylag könnyen „egyeztethetőkben" gon­dolkodni. hanem bevonni a körbe a vidéki városok színházaiban föllépőket is. Persze tudom, ez nagyobb befektetést, sokkal több munkát jelent, s talán kevesebbet is hoz. De ha a Seven Artsnak valóban komolyak az elképzelései, ezt a kört sem hagyhatja számí­táson kívül. Nem titkolom, nem tartom rossznak a Seven Arts kísérletét. De ne feledjük, egyelőre még csak kísérlet! R. K. KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let hétfőtől péntekig, 18 órá­tól másnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (t.: 28-488) központi tömb, diagnoszti­ka. Gyerekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5. C pavilon, földszinti ambulancia (t.: 22-822). A fogászati készenléti ügyelet — sür­gősségi esetben — hétköznap este 20 órától másnap reggel 7 óráig tart. Szombat, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától másnap reggel 7 óráig. Az ügyelet helye: Kecskemét, Izsáki út 5. (félemelet), fogászati ambulancia (t.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit munkaszüneti napokon a kecske­méti kórház említett két épületében lát­ják el. Ágasegyháza: központi rendelő (t.: 76-325, 76-030); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (t.: 53-324); Kun- szentmiklós: központi rendelő (t.: 51- 222), Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (t.: 75), Lajosmizse, Felsőlajos, La- dánybene: Lajosmizse, központi rende­lő (t.: 56-173), Kerekegyháza, Fülöp- háza, Kunbaracs: dr. Berényi A. (Ke­rekegyháza, Lenin tér 14., t.: 71-234); Lakitelek: dr. Glied I. (Lakitelek, Egészségház, t.: 42-152); Izsák: dr. Ső- reghi I. (Izsák, Rákóczi u. 19., t.: 74- 024); Tiszaalpár: dr. Szántó Á. (Tisza- alpár, Dózsa u. 76., t.: 44-086). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonszámon hívható, na­ponta, 18 órától másnap reggel 6 óráig. BAJA: az ügyeletet a bajai kórház sebészeti pavilonjában látják el (Po- korny u.. t.: 24-351). Itt fogadják a bajai, a bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne­mesnádudvari, sükösdi, szeremlei, vas­kúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kun­bajai, csikériai, madarasi, katymári la­kosokat látják el. KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (t.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig a városi szakorvosi rendelőin­tézetben, Kiskőrös, Petőfi tér 1. Az ügyelet idején ellátják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. (Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián u., t.: 62- 520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gáté­ri, kunszállási, pálmonostori, petőfi- szállási, bugaci betegeket. A gyermek- orvosi ügyelet rendje hétvégeken 7—19 óráig. Helye és telefonja azonos a köz­ponti ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a szentkirályi be­tegeket látják el (t.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt­látják el Bátya, Foktő, Ordas, Géder- lak, Homokmégy, Miske, Dunaszent- benedek, Öregcsertő-Csorna, Szak- már. Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart (t.: 10, 122, 234, éjszakai ügyelet: 213-as mellék). A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (Vécsey tér 1., t.: 167); Dunapataj, Harta: dr. Mácsik E. (Dunapataj, Ordasi u. 10., t.: 46). KISKUNHALAS: A Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (t.: 21-011), itt látják el a balotaszállási, harkakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisszállási, pirtói betege­ket. Kiskunmajsa, Csólyospálos, Köm- pöc: Kiskunmajsa, központi rendelő (t.: 31-211); Borota Rém, Kéleshalom, Jánoshalma: Jánoshalma, központi rendelő (t.: 88), Kelebia, Tompa: dr. R. Kiss S. (Tompa, Attila u. 79., t.: 17), Jászszentlászló, Szánk: dr. Hajagos Tóth S. (Jászszentlászló, Kossuth u. 5., t.: 31-451). ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. KECSKEMÉTI ÁLLAT­KÓRHÁZ: folyamatosan működik. BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Bíró Cs. (Baja, Bereczky M. u. 17/D); Nemesnádudvar, Sükösd, Er- sekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnád­udvar, Petőfi u. 84., t.: 13). Bácsszent- györgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A); Felső- szentiván, Csávoly, Bácsbokod: Ba- lázsné dr. Csibri É. (Felsőszentiván, Rákóczi u. 75/A); Bácsborsód, Mada­ras, Katymár: dr. Szabó I. (Bácsbor­sód, Dózsa u. 13.); Hercegszántó, Dá- vod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Gye- nis J. (Hercegszántó, Bem J. u. 44 A). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa. Bátya, Foktő: dr. Kasziba I. (Kalocsa, Széche­nyi út 11., t.: 443); Tass, Szalkszentmár­ton: dr. Tiringer A. (Szalkszentmárton. Rákóczi u. 1.), Dunavecse, Apostag: dr. Gulyás A. (Dunavecse, Vörös Hadsereg u. 8/A); Solt, Újsolt, Dunaegyháza. Ál­lampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Bíró F. (Solt, Liget u. 6., t.: 85); Har­ta, Dunatetétlen, Állampuszta: dr. Csi­ba E. (Harta, Gallé T. u. 64., t.: 219): Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Mészáros L. (Dunapataj, Malom u. 20., t.: 45); Szak- már, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Tö­rök L. (Öregcsertő, Kossuth u. 23.. t.: 11). Hajós, Császártöltés: dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanácsköztársaság u. 1., t.: 41-219); Fájsz, Dusnok, Miske, Drágszél: dr. Bajusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét. Hetényegyháza: dr. Juharos I. (Kecs­kemét, Petur bán u. 2., t.: 20-454); Kecskemét, Ballószög, Helvécia: ifi. dr. Fáy J. (Kecskemét, Juhar u. 4/B, t.: 46-791); Jakabszállás, Orgovány: dr. Zakupszky J. (Jakabszállás, Petőfi u. 26., t.: 72-075); Szentkirály, Nyárlő- rinc, Városföld: dr. Pillér J. (Szentki­rály, Dózsa Gy. u. 1., t.: 45-012); Lajos­mizse: dr. Cserényi P. (Lajosmizse, Ve­réb u. 2/A, t.: 56-448); Tiszakécske: dr. Csitári J. (Tiszakécske, Tiszasor u. 64., t. : 41-095); Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12., t.: 56-948). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10., t.: 12- 280); Ágasegyháza, Fülöpháza. Izsák: dr. Irsai M. (Izsák, Radnóti u. 16., t.: 74-551); Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Tóth S. (Kunszentmik­lós, Petőfi ltp. B. ép., t.: 51-618); Sza­badszállás, Fülöpszállás: dr. Bálint Gy. (Fülöpszállás, Bajcsy-Zs. u. 18., t.: 45- 048); Soltvadkert, Bocsa. Tázlár: dr. Rohonczy Gy. (Soltvadkert, Bocskai u. 29., t.: 31-325); Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskan- tyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Had­sereg u. 3., t.: 51-336), Kecel, Imrehegy: dr. Sőreghy A. (Kecel, Nádas u. 10., t.: 21-184). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Kovács Z. (Kiskun­félegyháza, Holló L. u. 22., fszt. 2., t.: 62-455), Gátér, Pálmonostora, Petőfi- szállás: dr. Gyöngyösi P. (Petőfiszállás, Árpád u. 28., t.: 79-064); Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Horváth L. (Tiszaalpár, Ady E. u. 89., t.: 44-191); Kiskunmaj­sa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Fülöp J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 66., t.: 31-828); Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlászló,1 Rad­nóti u. 3., t.: 31-349); Bugac, Kunszál­lás: dr. Csőke A. (Kunszállás. Kossuth u. 7., t.: 78-045). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas, Pirtó: dr. Gasztonyi Gy. (Kiskunhalas, Somogyi B. u. 13.. t.: 22-920); Zsana, Harkakötöny, Balotaszállás, Kunfe- hértó: dr. Erdődi J. (Kiskunhalas, Schönherz Z. u. 5., t.: 21-070); János­halma: dr. Vass I. (Jánoshalma, Ma­gyar L. u. 18., t.: 415); Borota, Rém: dr. Fekete 1. (Borota, Deák F. u. 48., t.: 471); Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54., t.: 28); Tompa, Kelebia: dr. Varga L. (Tompa, Szabadság tér 3., t.: 35); Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Ko- letics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8., t.: 936); Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kossuth u. 44., t.: 712). GYÓGYSZERTÁRAK • A péntek esti zárástól hét­fő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: KECSKEMÉT: Szabad­ság tér 1., BAJA: Tóth Kálmán tér 2., BÁCSALMÁS: Hősök tere 4.. IZSÁK: Rákóczi u. 2., JÁNOSHALMA: Béke tér 1/A, KALOCSA: Széchenyi-lakóte- lep, Kossuth u. 57 B. KISKŐRÖS: Luther tér 5.. KISKUNFÉLEGYHÁ­ZA: Attila u. 1., KISKUNMAJSA: Hősök tere 3.. KISKUNHALAS: Kos­suth u. 15 -19., KUNSZENTMIK­LÓS: Kálvin tér 7.. LAJOSMIZSE: Szabadság tér 7., SOLT: Béke tér 6., SOLTVADKERT: Ifjúság u. 2., TI­SZAKÉCSKE: Béke tér 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom