Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-19 / 271. szám

I 4 • PETŐFI NÉPE • 1990. november 19. KIÁLLÍTÁS BAJÁN „A Duna menti svábok” Német települések Délkelet-Európában Május óta tartó vándorútján Ba­jára érkezett a Duna menti svábok történetéről és életéről szóló ván­dorkiállítás, mely december 9-éig tekinthető meg. Á Türr István Mú­zeumban ' nagyszámú érdeklődő , előtt tartott megnyitójában Zorn Antal, a Magyarországi Németek Szövetségének alelnöke méltatta azt az értékes tudományos munkát, mellyel a tübingeni egyetem két ta­nára, Harald Zimmermann és Immo Eberl a kiállítás anyagát összegyűj­tötte és rendszerezte. EZERÉVES KAPCSOLATOK A közhiedelemmel ellentétben — miszerint a németség a török kiűzése után került hazánkba — a történelmi tényék azt bizönyítják, hogy a 13. században már száz, né­met joggal rendelkező város volt Magyarországon, az erdélyi és sze- pességi szász, továbbá az alsó- és felsőmagyarországi bányavárosok között. Árpádházi királyaink, Szent Istvántól kezdődően, szíve­sen kötöttek házasságot német her­cegkisasszonyokkal. Akik Wart­burg várában jártak, tapasztalhat­ták, hogy Szent Erzsébetnek, II. András leányának emlékét ma is tisztelettel ápolják. A telepítési politika lényegét egyébként államalapító királyunk fogalmazta meg fiának írt intelmei­ben: Szeresd az idegeneket, az egy­nyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő... A TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN A császári csapatok Bécs alatt aratott nagy győzelme (1683) és Bu­davár bevétele után megkezdődött a svábság tervszerű betelepítése a , következő hat nagy tájegységre: Eszakí-Középhegyseg (központ Pest-Buda), a Pécs központú. Bara­nyába (ma is Schwäbische Türkei- nek, Sváb Törökországnak neve­zik), a Bácskába, a Bánságba (Te­mesvár), Szlavóniába (Eszék) és vé­gül az északkeleti Alföldre, Nagy­károly és Szatmár központtal. A mar Bács-Kiskun megyébe III. Károly uralkodásé alatt érkeztek telepesek Hajósra (1722), Hartára • (1723—24), Csátaljára (1729), Nemesnádudvarra (1724). Mária Terézia alatt települt be a svábság Császártöltésre (1744), majd Vas­kóira (1752). Bácsalmás az 1786-os esztendő­ben kapott 110 német) családot, Csávolyra valamivel előbb, 1782 -83-ban érkezett 424 házaspár, Madarasra és Katymárra szintén 1786-87-ben telepednek be a ,svá-' bök nagyobb számban. Kunbajára 1817-ben érkeznek német ajkúak, elsősorban a környező községek­ből, Felsőszentivánra pedig 1735- ben. Végül a 18. században még lakatlan Rém puszta következett. Ide 1872-től a századfordulóig köl­töztek át Felsöszentivánról, Ná­dudvarról és Csávolyról sváb tele­pesek. GAZDASÁG ÉS KULTÚRA A kiállítás legátfogóbb része a németség gazdasági és kulturális helyzetét dolgozza fel. A Bácská­ban és a Bánátban, jóllehet erősen differenciálódott a társadalom, két­ségtelen, hogy a parasztság töltött be meghatározó szerepet. A német lakosság magával hozott, fejlett mezőgazdasági technikája és szor­galma meghozta gyümölcsét. Bár a kiállításon azért szép pél­dáit láthatjuk a hagyományok • Telepes­ház. (A szerző fel­vételei) • Hol tele­pedtek ie svábok? • így mentek a fiatalok a búcsú­ba. fennmaradásának, a népviselet és a szokások továbbélésének, a kiegye­zés utáni elmagyarosítási törekvé­sek hatásáról is képet kapunk. (Kö­rülbelül 300 ezer német nevet ma­gyarosítottak 1867 után.) A MÁLENKIJ ROBOT ÉS A KITELEPÍTÉSEK A Duna menti svábság történeté­nek kétségtelenül legmegrázóbb, legtragikusabb szakasza az 1945— 55-ig tartó évtized. Amikor a szov­jet hadsereg a svábok lakta térüle- tekhez közeledett, megindult a tö­meges menekülés, melynek méretei­re jellemző, hogy a szekérsor Katy- mártól Dunaföldvárig ért. Jugoszlávia, Magyarország és Románia területéről mintegy 150 ezer dunai svábot hurcoltak el kényszermunkára, málenkij robot­ra a szovjet katonai hatóságok, kö­zülük 60-65 ezerre tehető a magyar- országiak száma. A kitelepítések alkalmával össze­sen 186 ezer ember került vissza a . mai Németország területére. A ki­állítás hűén mutatja be ezt a kegyet­len folyamatot, melynek következ­tében a hazánkban évszázadok ója a magyarsággal jóban-rosszban . együtt tartó svábság elvesztetté szü­lőhazáját és minden vagyonát. (Er- . ;ről a napokban jelent mgg,gielbati-S er György történész könyvej-A nftá-í gyarországi németség nehéz évtize­de címmel. TANULJUNK A TÖRTÉNELEMBŐL A Duna menti svábok című kiál­lítás megrendezését . Baden- Würtemberg tartomány kormányá­nak köszönhetjük. Az összbenyo­másról azt mondhatom, hogy soha nem láttam erről a témáról ilyen világos, a történeti összefüggéseket feltáró és bemutató tárlatot. Ami­kor megtekintését minden felnőtt­nek és iskolásnak ajánlom, kissé sajnálom, hogy a tablók szövegét nem fordították le magyar nyelvre, és nem mellékelik — a könnyebb megértés végett -r a belépőhöz. Re­mélem, hogy ez a beszámoló hozzá­segíti a németül nem tudó látogató­kat is a történelmi tanulságok felis­meréséhez. Gál Zoltán MÓRICZ IS NAGYRABECSÜLTE — MINTAGYÜMÖLCSÖSÖKET SZERVEZETT, ISKOLÁKAT ALAPÍTOTT A tanyakérdés tudósa A Nyugat szerkesztője 1932-ben úgy • vélte, hogy az „aktuális élet valósággal ki­maradt a folyóiratból”. Ezért határozta el: — „Kitűnő szakemberektől kell hozni minden számba valamit... a közönség is érdeklődik minden iránt, ami az élet fejlő­dését mutatja. Bátor embereket kell Össze­gyűjteni, állandóan összeköttetésben ma­radni velük." Szeptember 6-án írtadé házi használatra szánt programját. Még ugyanazon a napon cikket kert többek között Eckhardt Tibortól, Fenyő Miksá­tól, Dezső Kázmér nagykőrösi és Vásáry István debreceni polgármesterről, Gesz- telyi Nagy Lászlótól, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kámara igazgatójától. A címzettek is jelzik, hogy Móricz Zsig- mond az alföld fellendítésétől várta nem­zeti gondjaink enyhítését. Úgy gondolta, hogy az alföldi városok erjeszthetik & korszerűbb településpolitikát, mozgósít-, hatják népünk szunnyadó energiáját. ■Móricz Virág közölte édesapjának Gesztelyi Nagy Lászlóhoz küldött leve­lét. ; „Kedves Barátom, nagyon szeretnélek megkérni, arra, hogy írj a Nyugatnak egy kis tanulmányt a tanyakérdésről. Erről a problémáról eddig nem volt szó a Nyugatban, s azt szeretném, ha ennek legnagyobb tudósa foglalná .össze, amit e problémáról tudni kell. A tanya egy külön szelet a magyar életben, amely a magyar jövőnek egyik főpillére is. Kérlek, rajzold meg tömören a helyze­tet, s jelöldki afejlődés irányát úgy, ahogy az élet csinálja, ahogy a kormányzatnak és a magasabb kultüTrétegnek bele kell szólnia. Csak azt kétlem, ne legyen hosszú. Egy ragyogó kis képet szeretnék tőled. Hosszú csak azért nem lehet, mert sajnos nincs pa­pírunk, az a bizonyos miniszteriális rende­let megnyirbálta a szárnyunkat, de nem a repülési kedvünket. Szeretettel és tisztelettel üdvözöl igaz híved. A mezőgazdaság kecskeméti mene­dzsere gyorsan elkészítette a Móriczra is nagy hatású rövid tanulmányt. Közölte a Nyugat 1932. november elsejei számá­ban. Az író Gesztelyi Nagy László jó né­hány megállapítását szinte szóról-szóra beleszőtte Móricz a Rokonokba. A kecs­keméti Merétey doktort idéző regénybéli Martiny doktor vádolta keserűen és ke- . ményen a több százezer embert hátrá­nyos helyzetbe taszító hatósági közönyt. „Minden tanya egy börtön. A városok vezetősége oda zárta el őket és csak ak­kor jelenik meg a hátóság, amikor a ta­nyák népétől valamit kíván. Akkor ott van, akár véradó, akár pénzadó kell ne­ki”. A Lövőpetrin, éppen száz esztendeje született és negyven éve elhunyt agrár- közgazdász rászolgált Móricz bizalmá­ra. O szervezte az első világháború után a rendkívül tevékeny Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kamarát, r ölismerte és népszerűsítette a piacorientált gazdálko­dás szükségességet. Maradandóak érde­mei a homoki szőlőtermésztés fellendíté­sében. Sokat tett a szakoktatás fejleszté­séért. A homok hősei sorozatba szánta Csókás József életútját feldolgozó köny­vét. Budapesten adták ki Az Alföld gaz­dasági jövője című munkáját, Kecske­méten a többi között X tanyavilág élete, az Alföld című kötetét. Támogatta a háziipart, a népfőiskolái mozgalmat, mintagyümölcsöst szerve­zett Kecskemét határában. Nevéhez fü-i ződik a kertmunkásképző iskóla. Képvi­selőként több falusi (Páhi, Császártöltés) iskola építésénél bábáskodott. Sajnálatos, nogy ambíciója, társadal­mi helyzeté miatt, a megérthetőnél to­vább sodródott a negyvenes években a szélsőjobb felé fordított kormánypoliti­kával. Emiatt a'második világháború után bíróság elé állították. Életműve réges-régen feledtette politi­kai botlását. Az utódkor méltán sorol­hatná a hazai kertkultúra, aZ agrárgp- dálkodás nagyjai közé az erős szociális érzékű Gesztelyi Nagy Lászlót. Heltai Nándor SAJTÓPOSTA Megilleti-e növelt bér a hét végén is dolgozó traktorosokat? A környékbeli állami gazdaság traktorosaként dolgozik a Tabdiban lakó Nagy Tibor, aki arról számolt be, hogy az őszi betakarítás idején, illetve talajmü- velés során szinte mindegyik szombatot és vasárnapot munkában kellett eltölte- nie, szaktársaival együtt;Megszokott foglalkoztatási gyakorlat ez náluk, akár-| csak az, hogy a hétvégekre is ugyanannyi bért kapnak, mint a hét egyéb napjain végzett munkák után. Olvasónk Jiallott arról, hogy a szabadi és a pihenőnapon Való munka többlét- ; juttatással jár, nincsazonban tisztában vele, hogy rájuk, a mezőgazdaság munká­saira alkalmazandó-e az ilyen bérezési gyakorlat. A bizonyára másokat is érdeklő ügyben megkerestük ja Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Hivatal csoportvezető-jogtanácsosát dr: Kiss Ferencet, áki így tájé­koztatott bennünket: —Jogi előíráaszerint a munkaidőt hetenként 5 napra kell beosztani úgy, hogy xa heti pihenőnapod túl szabadnapja Tá legyen a dolgozónák. Más ahelyzet egyenlőtlen munkarendnél, amikor is a szabadnap éves átlagban biztosítandó. Ez utóbbinak általában szombatra kell esnie, ám semmi akadálya annak — ha a kollektív szerződés ezt tartalmazza —, hogy a szabad szombatot más napoii kapja meg a munkavállaló. Nagyon lényeges itt megjegyezni: akit szabad­napján vesznek igénybe feladata ellátására, annak a túlmunkára vonatkozó rendelkezésnek megfelelően az első két órára 25 százalékos, a további két órára I 50 százalékos, utária pedig százszázalékos bérpótlékot kell megkapnia. Nem ilyen magától értetődően egyszerű a megoldás a heti pihenőnapot, tehát a vasárnapot illetően. Ha ugyanis valaki e napon végez munkát, részére elsősor­ban másik pihenőnapot kell kiadni. Amennyiben a kollektív szerződésnek nincs eltérő szabálya, ezt a bizonyos másik pihenőnapot a munkavégzést követő hónap, az idényjellegű munkáltatóknál és beosztásokban pedig a holtidény végéig kötelező biztosítania a munkaadónak. Persze előfordulhat, hogy a cég e pót-pihenőnapot sem tudja kiadni, s ilyenkor, valamint az esetben, ha e nap kiadását egyszerűen elmulasztotta, a pihenőnapján dóígozónak a rendes munka­béren felül 100 százalékos bérpótlékot köteles kifizetni, i Végezetül azt javaslom a panaszosnak: a most közölték értelmében ellenőriz­ze,, megfelel-e az ő és traktorostársai bérezése a helyi kollektív szerződésben foglaltaknak. Kell-e adót fizétni a táppénz után? Az izsáki Vida Lajos felesége ügyé- oen ragadott tollat. Mint írta, az*élete ■ párja még a nyáron volt betegállo­mányban körülbelül három hétig, s az erre járó táppénzét egybeszámolták az esedékes havi bérével, s a végösszegből került levonásra az adó. Az asszony emiatt félezernél is több forinttal ka- • I pott kevesebbet, amely intézkedés jo­gosságáról korántsincs meggyőződve olvasónk. Az észrevételt felkérésünkre kivizs­gálta a Bács-Kiskun Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság, melynek megállapításáról .eképpen informálta ' lapunkat dr. Lapp Jenő igazgató: Köztudomású, hogy a táppénz a betegség miatti keresetveszteség pót­lását szolgáló ellátás, ami bérarányo­sán illeti meg a dolgozót. Ez az összeg tehát épp olyan jövedelemnek számit adózás szempontjából, mint a munka­bér; Ami a konkrétumot illeti, Vida La- josnétól a munkahelye, az Izsáki Sár­fehér Termelőszövetkezet idén július­ban számítógépi program segítségével vonta le az adóelőleget. Az ehhez szükséges béradatokhoz tévesen ke­rült a táppénz már adóval csökkéntett összege, amelyet a június 11-e és július 8-á közötti betegsége idejére kapott. A közös gazdaság bérszámfejtői ma­guk is rájöttek a hibára, s azt korrigál­va, visszajuttatták nevezettnek a sze­mélyi jövedelemadóként levont 710 forintot. Miért csak délután jutott el, a Petőfi Népe a fülöpszállási előfizetőkhöz? Szűkebb lakókörzetemben, a József Attila utcában többen vagyunk előfizetői a kedvelt megyei napilapunk­nak, a Petőfi Népének. Pár heteazonban kissé bosszúsan tartjuk kezünkben ezt az újságot. No, nem azért, mert a benne olvasnivalóval vagyunk elégedetlenek. A baj az, hogy csak délután kézbesítik részünkre. Akárhogy, is gondolkodunk, a Petőfi ^épe reggeli új- i Ságnak számítiibiszenvakkor kezdődik az elauasa az am- 1 , isoknilis Érthetetlen hog\ az alkalmi vevő-sokkal -előbb- hozzájüt, mint mi, akik megelőlegezzük"áz SM« Fontos nekünk ez a lap, mégis azzal a gondolattal foglalkozunk, kilépünk az előfizetők táborából, ha az illetékesek nem tudják garantálni, hogy azt mindig idejé­ben kézbe vehessük. K. L. Fülöpszállás E jogos bejelentéssel kapcsolatosan felvilágosításért a helyi postahivatal vezetőjéhez, Szabó Lászlóméhoz for­dultunk, aki elmondotta: — Megfelel a valóságnak, hogy az említeft utcában és környékén lakók hosszabb ideig a délutáni órákban kap­ták meg a megyei napilapot és egyéb újságot. E késede­lem oka egyáltalán nem a pontatlan munkavégzésünk, sokkal inkább a sajnálatos tény, hogy ma már nem alkal­mazhatunk helyettesítő postást. Korábban ugyanis a be­tegség, vagy egyéb ok miatti távol lévő munkatársunkat CIKKEINKRE VÁLASZOL A MÁV Vonatkésés miatt nem kaphat kártérítést az utas Október 15-én e rovatunkban kö­zöltünk írást arról, hogy több héttel korábban, az egyik keddi estén a Bu­dapestről a ceglédi állomásra érkező, s onnan-Szegedre induló gyorsvonat csaknem két órát vesztegelt, míg be­futott Miskolcról a hozzácsatolandó , személyvonat. A kényszerű várako-1 zás miatt a gyors számos utasa igényt tartott a. menetdíja egy részé­nek visszatérítésére, amit a vasút nem teljesített. Ezzel kapcsolatosan megjegyeztük: a gyorsvonat-közle­kedés igenis pluszszolgáltatásnak számít, s ha vállalásának bármilyen okból nem tesz eleget a MÁV, nincs és nem lehet joga felszámolni a teljes összegű személyszállítási díjat, 1E sorainkra így' reagált a Magyar Államvasutak Vezérigazgatóságának személydíjszabási osztályvezetője, Perger Imre: A vasúti személy-, útipoggyász- és expresszáru-fuvarozási szabályzat nemcsak az utasok és a fuvaroztatók, Jianem a MÁV érdekeit is védi. Utób­bit illetően ez annyit jelent, hogy a va­súti közlekedés kötött pályás jellegé­nél fogva előfordulhat olyan körül­mény —r a MÁV dolgozók minden ' igyekezete ellenére —, amely meneti­dő-növekedést idézhet plő. A konkrét esetben, vagyis augusz­tus 14-én az történt, hogy a Miskolc­ról érkező személyszállító szerel­vény, amelynek Cegléden kell egye­sülnie a 19 óra 08 perckor Budapest­ről berobogó gyorsvonattal,, a moz­dony áramszedőjének meghibásodá­sa miatt késett 80 percet. Megértjük az úti céljukhoz szintén késve érkező utasok bósszankqdást, mégis azt kell mondanunk, hogy a vo­natkésés miatt nem kaphatnak kárté­rítést, például azért sem, mert a ná­lunk jóval gazdagabb és technikailag magasabb színvonalon álló külföldi vasutaknál sincs ilyen gyakorlat.! Egyébként minden remény meg­van arra, hogy a jövőben tovább korszerűsödik a vasút műszaki bázi-, .sa, következésképpen egyre ritkáb­ban fordul elő az említetthez hasonló vonatkésés. . , . A jegyvizsgáló szabályosan járt el, de udvariatlan volt, s ezért felelősségre vonták Október 20-án, szintén a Sajtópos- ta-hasábokon adtunk helyt a kiskőrösi Szabó Erzsébet sérelmének, amelyet 29-én — kérelmére — némiképp pon- tositottunk: olvasónk október 7-én az eddigi szokása szerint vonattal akarta hazavinni Kalocsáról a biciklijét — e , fuvarozáshoz pluszjegyet is váltott —, amit a kocsi külső fülkéjében helyezett el. A kalauz azonban mindezt megtil­totta, aki e vita közepette sértő hang­nemet használt. A történteket á MA V Szegedi igaz­gatóságának kereskedelmi osztálya vizsgálta ki, melynek megállapításáról és a tett intézkedésről ezeket közölte- velünk Harmati János osztályvezető: A díjszabási rendeletünk egyértel­műen kimondja: személykocsibá nem vihető be olyan tárgy, amely az utasok testi épségében, ruhájában, poggyá­szában stb. kárt okozhat. A nem ösz- szecsukott kerékpár is ilyen kárt okoz- ható eszköznek minősül. A szóban forgó 37 921-es számú szerelvényen való továbbítása pedig már csak azért sem volt lehetséges, mert egyetlen mo- , torkocsi jelentette csupán a vonatot. Különben a biciklit útipoggyászként szállítjuk, s hogy mely vonatokon, azok a menetrendkönyvünkben a bő­röndöt szimbolizáló piktográfiánál vannak jelölve. Visszatérve az esetre, azt kell mon­danom: a jegyvizsgáló eljárása jogos volt, bebizonyosodott azonban, hogy az utassal szemben udvariatlanul visel­kedett, s e magatartása miatt felelős­ségre vontuk. A kellemetlenségért ezú­ton kérem olvasójuk szíves elnézést! Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 pótolandó, azonnal jött a kisegítést vállaló kolléga* s máris minden feladat ellátása garantált volt­A postai forgalmunk csökkenése óta már nincs mó­dunk alkalmazni plusz státusban senkit, így azután a hiányzó kézbesítőket csakis a társaik helyettesítik. De hogyan? Bizony a saját munkájuk rovására. A kifogásolt töltő külterirtéti’­társa ul a József Attila utcában is dolgozik. Hélyettesitókent először a tanyái részek úgynevezett támpontjaihoz kellett eljutnia a megadott időben, pontosabban délelőtt akkor mennek a helyszínre a környékbeliek —ry s mikor ott befejezte a munkát, azt követően, vagyis délután indulhatott a saját körzetébe, hogy kivigye a címekre a levelet táviratot, egyéb küldeményt, s persze az újságokat is. - \* Noha megértem, hogy nem fogadható, el a reggeli napilag délutáni kézbesítése, mégis azt mondom, a nehéz gazdasági helyzetünkre tekintettel csak köszönet jár munkatársainknak, hogy jelentős többletterhet is felvál­lalva, gondoskodnak arról: lehetőleg aznap mindenki megkaphassa küldeményét. Befejezésül még közlöm: amióta nincsenek helyettesí­tések, minden körzetünkben rendjén megy az újságok kézbesítése^ 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom