Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-03 / 232. szám
1990. október 3. • PETŐFI NÉPE • 5 RÁDIÓ JEGYZET Út-elágazás Bátortalanság, netán a helyzet fel nem ismerése? Egy új gazdasági magazint azzal indít útjára a Magyar Rádió szerkesztősége, hogy az — egyelőre — csak havonta egyszer (egy-egy órában) jelentkezik. Pedig a múlt héten beköszöntő Út-elágazás című műsorból arra lehetett következtetni, hogy győzik a rádiósok anyaggal, ötlettel, akár hetenkénti gyakorisággal is. — Hosszadalmas átmenet előtt állunk — hangzott a bevezetőben. — Még kérdés, kik lesznek a tulajdonosok, hogyan illeszkedik össze az új magán- és közösségi tulajdon, vajon a kistulajdon, a Kertmagyarország ideálképe valósul-e meg, vagy a külföldi tőke erőteljes részvételével indul a modernizáció, a felzárkózás stb. A magazin ezt a folyamatot igyekszik nyomon követni, értékelni — így szólt a programnak is beillő ígéret. Hallottunk riportokat a budapesti tőzsdéről, tőzsdei manipulációkról — a szónak nem feltétlenül elítélő értelmében —, s egy távoli kis ország, a gazdasági csodát megélt Tajvan, számunkra szokatlan, de talán a mi jövőnket is tükröző világáról. Néhány bölcs tanács is elhangzott egy volt amerikai diplomata részéről, melyek közül egyet idézek: „A direkt politikát egy kicsit távol kellene tartani a gazdaságtól, mert lelassul a fejlődés." Bizonyára sokféle beavatkozás fékező hatására gondolt az illető. Az új magazinműsort — melynek szerkesztője Farkas Zoltán, műsorvezetője Tárnái Gizella — reméljük, a politikusok is hallgatják. Cári hadak, 1849 Amikor 1849-ben, a tavaszi magyar győzelmek után, az osztrákok belátták, hogy egyedül nem képesek csapást mérni a. „felkelőkre”, elhatározták, hogy segítséget kérnek I. Miklós orosz cártól. A magyar szabadságharc sorsát az ide küldött kétszázezer, s a határokon álló további nyolcvan- ezer orosz katona el is döntötte. Ennek a hadjáratnak a menete mind ez ideig eléggé rejtve maradt az egyéb hadi események mellett. Legutóbb a Petőfi csontjai utáni kutatás bizonyította, milyen gyérek az ismereteink az akkori orosz jelenlétről, viselkedésről. Vlagyimirovics Piotr Alibin: A magyar háború című visszaemlékezése alapján — tizenkét emlékirat segítségével — sikerült pontos képet alkotni a hadjáratról és arról a hadseregről, amely -— alig bocsátkozva harcba — eldöntötte az 1849-es szabadságharc sorsát. Vagyis a szemtanúk mesélik el, milyennek látták ők ezt a megszállást, s az eléjük került magyarokat is — saját nézőpontjukból. A rádió tíz részletben, hetente három alkalommal, a déli hírműsor előtt közvetítette ezt a feldolgozást. Nem valószínű, hogy nagyobb hallgatóság számára. Akinek módjában volt elkapni egy-egy adást, meglepődve tapasztalhatta, milyen furcsán élő, eleven csaknem másfél száz esztendő távolából is egy ilyen birodalmi hadseregnek a mozgása, emberi magatartása, s magyarjaink velük szembeni viselkedése. S milyen megrendít» az a tudat, hogy egy viszonylag csekély hadsereg elég volt egy nép, egy ország sorsának az eldöntéséhez. Monica Ugye emlékeznek még Pernye Andrásra, az egy évtizede elhunyt kiváló zenetörténészre? Szellemiségével, fanyar humorával és káprázatos tudásával bűvölte el a hallgatóit. Annak idején a rádió sorozatot tervezett vele különböző dallamok vándorút- járól. Ezek közül való volt a Monica története, amelynek kezdete több mint négyszáz évre nyúlik vissza, s egészen egy Bach-kantáta zárótételéig terjed. A múlt héten csütörtökön, késő este, a Kossuth rádióban hangfelvételről szólalt meg Pernye András műsora. Aki hallgatta, bizonyára arra gondolt, milyen kár, hogy gyakran az ilyen értékes emberek életéből, munkásságából sem marad több emlék az utókorra. F. Tóth Pál 1980. május 26-án Farkas Bertalan a Szojuz—36 űrhajó fedélzetén elindult a világűrbe. Az első magyar űrhajós tartaléka — Magyari _ Béla kiképzett űrhajós — pedig a Földön maradt. Mi történt az elmúlt tíz év alatt Magyari Bélával? — Hogyan látja mai szemmel a tíz évvel ezelőtti űrrepülést, és mit jelentett ez Önnek, hiszen nem Ön, hanem Farkas Bertalan repült akkor? —Tíz év után is azt tudom mondani, hogy nagyszerű élmény volt részt venni azon a kiképzésen. Jó volt látni azt, ahogyan az alatt a nyolc nap alatt Berci minden feladatot végrehajtott. Ez a repülés sokat hozott a magyar tudomány „konyhájára”. Az űrrepülés előtt két év állt rendelkezésre a különböző tudományágaknak arra, hogy a kísérleti műszereket megtervezzék és elkészítsék. így fejlesztették ki az orvosbiológiai kísérletekhez a „Balaton” műszert. Szintén ebbe a sorozatba tartozott a később világhírűvé vált „Pille” dózismérő. Ez azóta is fenn van a világűrben a Mir űrállomáson, sőt Sally Ride amerikai űrhajósnő elvitte az űrrepülőgépre is. Az űrrepülés során anyagtechnológiai kísérletek is szerepeltek. Azt vizsgálták, hogy különböző fémek hogyan olvadnak be, és különböző kétalkotós rendszerek hogyan kristályosodnak mikrogravitációs környezetben. A kísérletek másik része a félvezetőgyártással volt kapcsolatos. Voltak erőforrás- kutatási programok is. Úgy érzem, hogy nagyon hasznos volt ez a program, és sajnálom, hogy nem volt még egy, és most sincs. Sajnos egy üyen űrrepülés meglehetősen drága mulatság. Ettől függetlenül Magyarország továbbra is részt vesz az űrkutatási programok előkészítésében. Egy szép példa erre az, hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen fejlesztenek egy olyan űrkályhát, amely 1500 C°-t fog elviselni, 50 centiméter lesz az átmérője és 30 centiméter hosszú kísérleti anyagokkal (úgynevezett próbatestekkel) lehet majd kísérleteket végezni. — Jelentett-e valaha is hátrányt az, hogy nem Ön, hanem Farkas Bertalan repült? •í—•. Nem, soha nem volt ebből hátrányom. Például amikor visszaérkeztünk Magyarországra, mindketten megkaptuk azt a lehetőséget, hogy nappali tagozaton elvégezzük a Budapesti Műszaki Egyetemet. Mind a ketten becsületesen végigjártuk az öt évet, és gépészmérnöki diplomát szereztünk. Semmivel sem kezeltek bennünket másképpen, mint bármelyik egyetemi hallgatót. A közlekedési karon kezdtünk. Itt három évet tanultunk, majd ezután szakosodtunk. Én az anyagtechnológia felé, Berci pedig a fotogrammetria irányába tanult tovább. Itt a képzés már sokkal speciálisabb lett. A tananyag is olyan volt, amelyre egy további kutatási tevékenységet lehetett alapozni. így lettem én anyagtechnológus. Végül is gépészmérnöki diplomám van, de az utolsó két évben elsősorban az anyagtechnológiával foglalkoztam. — Itt kanyarodjunk vissza az előző kérdéshez: mi történt még Önnel az elmúlt tíz év alatt? — Elmondom dióhéjban. Amikor 1980-ban megjöttünk, akkor természetesen fe^'.az emberek nagyon kíváncsiak voltak ránk. 78 hónapot azzal töltöttünk, hogy jártuk az országot. Ez nagyon nehéz időszak volt, de mégis jó, mivel sok érdekes emberrel ismerkedtünk meg. 1981-től 1986-ig elvégeztük a műszaki egyetemet. Ezután lehetőséget kaptunk a tudományos kutatásra. És itt térék vissza az anyagtechnológiához. Ezért rendszeresen járok a Miskolci Nehézipari Egyetemre, ahol most fejezem be a kandidátusi értekezésemet. — Mi ennek a lényege? — Kétalkotós, tehát alumínium —réz ötvözet kristályosodása mikrogravitációs környezetben. Itt felhasználtam azokat a kísérleteket, amelyeket Farkas Bertalan végzett el a világűrben. — A polgári életben eltelt tíz éve. De mi történt Önnel a honvédség kötelékében? — Századosból azóta alezredessé léptem elő. Farkas Bertalannal együtt egy különleges állománykeretbe kerültünk, ami azt jelenti, hogy mi már parancsnoki vagy egyéb komolyabb katonai beosztásba nem kerülünk. — Repül-e még vadászgépen? Éli Én mindig nagyon szerettem repülni. Három éve volt egy szívizomgyulladásom, ami miatt teljesen eltiltottak a repüléstől. Van viszont jó hírem is, hogy a legutóbbi orvosi viszgálatok szerint a szívem már teljesen egészséges. — Akkor ismét repülhet? — Nagyon szeretnék, de... Utoljára a betegségem előtt ültem vadászgépen. — Bertalan is rendszeresen repült? — Bertalan nem. Őt hatalmi szóval eltiltották. — Ezzel az intézkedéssel szeret- ' nék megelőzni a Gagarinéhoz hasonló balesetet? — Igen, ez valószínűleg így van. Bertalan már nagyon sok fórumon kérte a „rehabilitását”, de nem kapta meg. — Van-e azért valamilyen más kapcsolata a repüléssel, például a sportrepüléssel? Kacérkodtam'a gondolattal. 1980—87 között minden évben egy hónapot repülhettem harci repülőgépen, MÍG—21-esen. Ez 25—30 órát jelentett. Edzésben akartam maradni, hogy ha lett volna újabb magyar űrrepülés, akkor jelentkezhessek. Ahogy látom: az > elkövetkező években nem valószínű, hogy újból magyar ember legyen a kozmoszban. — Lát-e valós esélyt arra, hogy az évezred hátralevő éveiben ismét lesz magyar űrhajós? — Talán 1995 után lesz rá lehetőség. De ha ma valakinek van mondjuk 10 millió dollárja, akkor maszek alapon is repülhet. (Persze ezt csak a tréfa kedvéért mondtam.) Ennél egy kicsit magasabb összegért már az amerikai űrrepülőgéppel is utazni lehet. — Tehát a GLAVKOZMOSZ ennyire üzleti alapokra helyezte az űrrepüléseket? — Igen. De én remélem, hogy az INTERKOZMOSZ megmarad azokon az alapokon, hogy ha én azt mondom: itt van egy program, a hozzá való műszer és az űrhajós, akkor — kölcsönösségi alapon ja a repülésért nekem nem kell majd fizetni. Például a franciák így repültek. Az osztrákok viszont nem tudták ezt nyújtani, így nekik fizetni kell az űrutazásért. — Mik a jövőbeli tervei? — Most ősszel fejezem be a kan- didatúrát. Úgy érzem, hogy nekem is váltanom kell... Orha Zoltán Kompaktlemez : fényképeknek NEW YORK: Peter M Palermo, az Eastman Kodak cég tömegfogyasztási képtechnikái részlegének alelnöke és vezérigazgatója 1990. szeptember 18-án | tartott sajtóértekezletén bemutatja a fényképek tárolására alkalmas kompaktlemezt. A lemezen tárolt ama tórfelvétele- - ke| színes televízión élvezhetik a család- s (Telefoto — MTI Külföldi Mii képszerkesztőség) | (Méhesi Éva felvételei ég ? és Magyari Béla kiképzett űrhajóssal Nemesnádudvari hangulat
