Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-07 / 132. szám

1990. június 7. • PETŐFI NEPE • 3 Az egyiivétartozás nagy élményé — Csíksomlyó Tamási Áron Ábel-trilógiájának főhőse csíkcsicsói székely legény, aki a ráméretett megpróbáltatásokat úgy éli át, mint a súlyos keresztet cipelő, kálváriajáró Krisztus. Az irodalom- történet, a Tamási-filológia még nem mondta ki a végső szót abban a kér­désben, hogy mennyire volt tudatos az író részéről éppen Csíksomlyó szomszédfalujából eredeztetni a csa­varos eszű suttyó legénykét. A regény helyszínét ismerő olvasónak azonban megfordul a fejében, hogy nem lehet véletlen ez az egybeesés. Csíksomlyó ugyanis Erdély legfon­tosabb, legismertebb búcsújáró kegy­helye. Minden pünkösdkor benépe­sül ez a ma már Csíkszeredához csa­tolt település: tíz- meg tízezrek jön­nek a környékbeli katolikus falvak­ból csakúgy, mint Moldvából a csán- góság vagy a szórványvidékek ma­gyarsága, s éppen ezért mutat túl Csíksomlyó és a pünkösdi búcsú je-* lentősége az egyházi-vallási szempon­tokon. Csíksomlyó több ennél: az odalátogatót-zarándoklót nemzetisé­gi együvétartozásunk felemelő érzé­sével ajándékozza meg. Az idén különösen szép volt a csík- somlyói búcsú. Százezres nagyság­rendben számolható a zarándoklás, és nem csak katolikusok tartották fontosnak a csodatevő Mária kegyel­mét kérni, mint ahogy a körmenetben részt vevők, a kálvária stációit felke­resők, a Kissomlyó hegyére épített Salvator-kápolnában térdre ereszke- dők sem voltak mindannyian hívő katolikusok — az idei pünkösdi bú­csú magyarságtudatunk, egységünk egyik szép bizonyságtétele volt. E néhány soros hangulatriportban nincs elegendő tér a történelmi hát­tér kellő megvilágítására, azt viszont feltétlen el kell mondanom, hogy a legarchaikusabb magyar nyelvet be- szélő/őrző, anyanyelvű iskoláitól, papjaitól, értelmiségétől megfosztott moldvai csángóság számára a csík- somlyói búcsú az egyetlen alkalom, amikor nagy tömegben találkozhat nemcsak székely testvéreivel, hanem közelebbi-távolabbi csángó falvak népével, s velük édes anyanyclvén beszélhet, magyarul hallgathat mi­sét, és vehet részt magyar nyelvű egyházi szertartáson. És a csíksom- lyói búcsú az egyetlen alkalom a székely városok és falvak lakóinak, a távolabbról jövő, jórészt szórvány­magyarságnak, hogy élő, közvetlen kapcsolatba kerüljön a még nála is mostohább sorsú csángókkal, akik­ről valljuk be — még a székelység körében is elég sok tévhit, előítélet él. szemükre vetvén, hogy igencsak h* fogyatkozóban a magyarságtuda­tuk.. . A nép már évszázadok óta özönlik Csíksomlyóra pünkösd szombatján, noha a csíksomlyói kegytemplom va­lódi búcsús napja nem ez, hanem júli­us 2., a Sarlós Boldogasszony napja lenne. S akkor miért a pünkösdi bú­csú? Magyarázatért a XVI. századba, a reformáció korába kell visszatér­nünk. Ekkor ugyanis Erdély fejedel­me, János Zsigmond, a reformáció híve, erőszakosan akarván Csík, Gyergyó, Háromszék népét új hitre téríteni, fegyverrel indult a katoliciz­mus bástyáját, a csíksomlyói kolos­tort bevenni. Egy István nevű gyer- gyóalfalvi pap, híveit összegyűjtve, felfedte a fenyegető veszedelmet, s arra buzdított, kereszt alatt menjenek Csíksomlyóra a Boldogságos Szűz­anya szobrához, s kérjék közbenjárá­sát hitük védelmében. István pap pél­dáját mások is követték, s 1567 pün­kösdjére a Kis-Somlyó- lábánál nagy­számú csíki, gyergyói, kászoni és há­romszéki katolikus gyűlt össze. Itt érte őket a hír János Zsigmond refor­máló hadainak közeledtéről. Kézen­fekvő volt az erőszakra erőszakkal válaszolni: a tömeg méggyónt-megál- dozott, a kolostorban lévő fegyverek­ből felfegyverkezett, s elindultak az Udvarhelyszék felől közeledő fejedel­mi csapatok elé. Az ütközet a Hargita hegy^onulat- hoz tartozó Tolvajostető közelében zajlott le, a katolikusok megfutamí­tották a reformátorokat, s igy diadal­lal térhettek vissza Csíksomlyóra, ahol hozzátartozóik őérettük imád- 'koztak. Ennek a győzelemnek az em­léke tehát a csíksomlyói pünkösdi bú­csú, amelyet a nép a Boldogságos Szűz közbenjárásának tulajdonított, és erre tevődik az a hit, hogy az itteni, XV. századból származó, ismeretlen mester faragta M ária-szobor (2,27 méter magas, hársfából készült, hihe­tetlen, de épségben megőrződött, fel­becsülhetetlen értékű) csodatételre képes, testi-lelki szenvedést enyhít, kegyelmet gyakorol, feloldozást ad. Es még valami: minden bizonnyal a Kis-Somlyó hegye pogány kori kul­tikus hely, a napimádás máig megőr­zött, a csángóságban élő hagyomá­nya észrevétlenül olvadt bele a két­napos pünkösdi keresztény ünnepbe. (Félreértést elkerülendő: a messzi vi­dékekről, ide elzarándokolt csángók és'mások egy része a szombat­ról vasárnapra virradó éjszakát a kegytemplomban tölti, s közülük igen sokan kimennek pirkadatkor a hegyre, ott várják meg a felkelő na­pot. Jeleket keresve egyéni-közösségi sorsunk kifürkészésére.) Nyilván, rengeteg mindent el lehet­ne még mondani Csíksomlyóról, a pünkösdi búcsúról, e szerény ismerte­tés talán csak hangulatkóstoló lehet. Aki az együvétartozás nagy élményét át akarja élni, el kell zarándokolnia a Hargita aljába, Csíksomlyóra. Demeter Zoltán Csíkszereda (A felvételeket Nagy P. Zoltán készítette.) SOROZATOS BETÖRÉSES LOPÁSOK — VANDALIZMUS A KÖZLEKEDÉSBEN — MÁR VANNAK SAJÁTZSEBESEIA VÁROSNAK A bűncselekmények rekordja Baján A napokban munkaértekezleten vetettek számot az idei év első felének eredményeiről és gondjairól a bajai rendőrkapitányságon. Fel­kerestem Haász András rendőr őrnagyot, a kapitányság propagandafelelősét, hogy tájé­koztatást kérjek a térség bűnügyi, közrendvé­delmi és közlekedési helyzetéről. — A bajai kapitányság illetékességi terüle­tének a mutatói erősen hasonlóak az országos adatokhoz, tehát a helyzet itt sem nevezhető rózsásnak — kezdte az őrnagy a tájékoztatást. — Jóllehet, tavaly is növekedett területünkön a bűncselekmények száma, az idei év első négy hónapjában azonban minden eddigi rekord megdőlt. A tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva 66 százalékkal több bűncselek­mény vált ismertté. És ez még nem végleges adat, mert a folyamatban lévő nyomozás kö­vetkeztében az arány tovább növekszik. (Ed­dig a tavalyi 439-cel szemben 760 ügyben ren­deltünk el nyomozást.) Ha pedig hozzáve­szem, hogy egy-egy ügyhöz, két-három elkö­vetőhöz nemritkán 20-40 bűncselekmény is tartozik, jól érzékelhető a helyzet szomorú volta. Milyen bűncselckménvek történ­tek? — Az elrendelt nyomozások háromnegyed részét vagyon elleni bűntettek miatt folytat­tuk le. A mások tulajdonát sértő kategóriába tartoznak a vagyon elleni szabálysértések is, ezeknek a száma épperi a kétszeresére emelke­dett. Több mint 40 százalékkal több lopás és csaknem 50 százalékkal több betöréses lopás történt. (Azaz 218-cal, illetve 78-cal több, mint tavaly.) Az említett bűncselekményekre a sorozat­jelleg és a szervezett elkövetési mód a jellem­ző. Rendkívül elszaporodott a műszaki bol­tok. butikok, gázcseretclepck feltörése csak­úgy. mint az állat- vagy a színesfémlopás, a kirakatbetörés, a gépkocsik kifosztása és a zsebtolvajlás. Nem múlik cl nap, hogy vala­milyen járművet ne tömének fel, vagy ne lopnának el. — Meg lehet-e jelölni valamelyik korosz­tályt, mint amelyiknek legnagyobb része van az előbbi bűncselekményekben? Különösképpen egyiket sem lehetne ki­emelni, legfeljebb érthetetlen, hogy mi késztet arra jó anyagi helyzetben lévő, 15-17 éves fia­talokat, hogy 20-30 betörést kövessenek el sorozatban. Vagy mi szükségük van például a gépkocsikról letört emblémákra, melyekből néha több kilogrammot is összegyűjtenek? Hogy lehet, hogy a szülők nem veszik észre a hazahordott sok idegen holmit?! — Nézzük az utca rendjét...- A cselekmények egy része a közterületen történik. A kerékpárok lezárva sincsenek biz­tonságban . . . Ittas férfiakat nők elcsalnak általában felkínálkozással —, majd elveszik a pénzüket... A nemzetközi piacon fényes nappal is lopnak, s nem csak más városok polgárai. Ma már Bajának is megvannak a saját zsebesei. A nyugalmat, rendet kívánó többség sokat szenved a fiatalok órák hosszat folyó le- s fel- motorozásától, a járművek esztelen bőgetésé- től. A békés polgárok az ehhez társuló menta­litást is nehezen viselik el. — Javult-e a közlekedési baleseti statisztika? Sajnos, nem! Négy hónap alatt 77, sze­mélyi sérüléses baleset történt: több, mint ta­valy. Közülük nyolc halállal végződött. Bale­seti okként az elsőbbség meg nem adása és a gyorshajtás a leggyakoribb, az eseteknek több mint a felét személygépkocsi-vezetők okozták. Az öt gyermekbalesetért bár jogi szempont­ból a gyermek a felelős — erkölcsileg hibáztat­ható a másik fél, a felnőtt is, legalábbis az esetek nagyobbik részénél. Nem volna szabad a közlekedésben részt vevőknek megfeledkez­ni arról, hogy a gyermek nem tudja még kellő­képpen felmérni a következményeket, a közle­kedési veszélyhelyzeteket! De általában is igaz: a mai közlekedés gyorsasága, zsúfoltsága megköveteli, hogy egymásra is vigyázzunk! Gál Zoltán Félek Ignatyenkótól ,,Az atmoszférát bosszúság, izgalom, feszültség re­megte t te kezdettől fogva; s végül megtörtént a kirobba­nás, ezzel a borzalmas Cipó/Iával, kinek személyében végzetszerűen, s egyébként emberileg nagyon megrázó- an testesült meg és sűrűsödött össze az, ami a hangulat­ban tulajdonképpen kínos volt.” Így kezdi Thomas Mann a világirodalom egyik leg­nagyobb remekét: Mario és a varázsló című novelláját. En meg félek Ignatyenkótól, az ukrán parafenomén- tól. Nagyon félek tőle, éppen azért, mert tudom, hogy ö nem csal. Elhiszem a képességeit, szó szerint veszem minden szavát, látom, amit csinál, tud, s úgy veszem tudomásul, ahogy látom. Ez nem könnyű, mert sokkal jobb lenne kételkedni, gyanakodni, de, sajnos, én hi­szem, hogy minden igaz. Ezért félek nagyon tőle. Ez az ember mindenre képes. Igyekeztem én is úgy tartani, hogy e frázis jó értelmében, azazhogy határta­lanok a képességei, de most már attól is félek, hogy a kifejezés átvitt értelmét sem hagyhatjuk figyelmen kí­vül. Mert az az ember, aki tudja, hogy a saját akaratát bárkire rákényszerítheti, és azt meg is teszi, az félelme­tes és ki tudja, mire képes? Valószínűleg a legjobbakat akarja, de aki emberek százait képes cirkuszi produk­ció keretében megalázni, komoly pénzekért, abban az emberben az én bizalmam megingott. Lehet, hogy durvának tartanak, de amikor a televízió­ban a ,.mester” produkcióját láttam, tudják, mit tartot­tam volna emberinek? Ha az a szép, szelíd arcú, szem­üveges fiatal hölgy, miután Ignatyenko parancsára idét­lenül, szétterpesztett lábba! ugrált egy széken — mer- hogy ő lovagol—, aparafenometikus varázs elszálltával odamegy a mesterhez, lekever neki egy pofont és azt mondja: — Tudod mit? Lovagol tasd ajó ... / Két tucat ember széken lovagol, képzeletbeli üveget pucol, több száz meg lent röhög rajtuk a nézőtéren. Köszönöm szépen, ha ez a parafenomenológia, akkor sokkal többre becsülöm a zenebohócot. Tudom, a színpadra önként jelentkezőket hívott csak fel a fenomén, de ezt sem tudom a javára írni. Az önkéntesek különösen védtelenek, ahogy ezt a történe­lem már számtalanszor bebizonyította. De nehogy azt higgyék, hogy én le akarom írni Igna­ty enkót, meg a parafenomenológiát! Ellenkezőleg! Ké­pességei kiaknázásának lehetőségei határtalanok. Itt volt például legutóbb a szovjet géprablási eset, fegyve­res terroristákkal. Hol volt akkor Ignatyenko? A cir­kuszban? Pedig a repülőtéren kellett volna lovagoltatni a banditákat, annak lett volna értelme. Cipollával, a Mario és a varázsló főhősével kezdtem. Mario a novella végén lelőtte a korabeli fenomént. Thomas Mann alighanem tudott valamit. Hámori Zoltán ASSZONYSORS „Ferikém a reménységem” A hadiözvegyek és -árvák amúgy is siralmas életét megkeserítette a beszolgáltatás. A csoríkán maradt Bodó családban is nyolc gyermek­szájnak kellett a napi élelem. A ta­nyavilágban elkapirgáltak a ba- romfik, s ünnep volt, ha valamelyik a fazékba került. A tojás is mindig jókor pottyant. Csakhogy ott volt az ötvenes évek beszolgáltatási pa­rancsa. Ezzel viszont Erzsébet, az akkor 18 esztendős lány nemigen értett egyet. Olyannyira nem, hogy amikor megjelentek a végrehajtók, szembeszegült velük. A dulakodás­nak nyolc hónap börtön lett a vége. Nem tudom elfelejteni... ta­lán akkor kezdődött sorsom balra- fordulása ... — mondja Dóra Fe- rencné Bodó Erzsébet. — Később férjhez mentem. Két fiunk született. A nagyobb három-, a kisebb egy- esztendős volt, amikor elhagyott az apjuk. Meg kellett fogni a munka végét. Itt van — mutatja a sárgult újságokat —, ez mind én voltam. Talán nem is hiszi. így megy tönkre egy asszony ... — Csak nem vasmunkás volt? — kérdezem a fotókat nézve. — Minél több pénzt kellett keres­ni, hogy a fiúkat fel tudjam nevelni. Szerettem és bírtam is a munkát. Dolgoztam mint ívhegesztő a kis­körei vízlépcsőnél is. Végignézem a lapokat. A Fény­szóróban, a Csepel Autógyári Dol­gozók .Lapjában, még húsz évvel ezelőtt, az élvonalban. 1966. április 26-án a kecskeméti új uszoda tető­burkolásán és a medence fenekének betonozásánál dolgozott; erről ta­núskodik az akkori Petőfi Népe. — Később csak rászánta ma­gát a férjhezmenésre ... — Dóra Ferenccel 1975-ben kö­töttem házasságot. Három év múl­tán nagyon beteg lettem. Kórházba kerültem. Daganatra gyanakodtak. A has^m felvágva kiderült, gyere­kem lesz . . . Később megszületett Ferike . . . Aranyos gyerekem van. De csak nekem. Apja négyhónapos korában elzavart bennünket. Ugyanis a kisfiúnk betegen szüle­tett, és ő ezt nem tudta elviselni. Hát­gerincproblémák, szívbetegség. Fo­gyatékos, szemüveget viselő fiúcska. Tíz éve törvényesen is elváltunk. Az uram egy lepedőn is vitatkozott, de azt szóba sem hozta, hogy mikor szeretné látni a gyereket. — Mihez kezdett egyedül, a beteg gyerekkel? — Kilenc ftégyzetméteres albér­letet vettem ki, négyszáz forintért, a Borz utca 16-ban. Még villany sem volt. Kilenc évig laktunk ott. Dolgoznom csak kellett, de a gyere­ket egy perce sem hagytam el. Az Agrokerhez délután négyre men­tem takarítani, s amíg nem végez­tem, Ferikém velem volt, vittem ba­bakocsiban. Volt úgy, hogy este ti­zenegykor értünk haza. Amikor na­gyobbacska lett, elvittem a Nyíri úti napközibe. Most odajár iskolába, a kisegítőbe. Elsős korában még menni sem tudott, most meg gyö­nyörű! Szépen tartja a hátát is. És képzelje, tud kerékpározni. Egy volt munkatársamnak, Szarka Jó­zsinak, amikor nem kell a bicikli, elhozza a fiamnak. Csak annyira féltem. Most is ideges vagyok, mert — a fejem! — gondoltam, legyen egy kicsit önálló, s ma először egye­dül engedtem el az iskolába. Saj­nos, a gondolkodási képessége na­gyon kicsi. Akkor is az enyém! — Most, lerokkantosítottan itt lakik Kecskeméten, a Nyár utca 1. számú, szerényen beren­dezett tanácsi lakásban ... — Ennek is története van. Hat esztendeje, a szívem miatt leszázalé­koltak. Akkor már a Piarista Gim­náziumban takarítottam. Itt egy éve lakunk. Előtte? Az iskolaigaz­gató, Fazekas István elküldött a családsegítőbe, hogy mondjam el a sorsom ... és kaptam háromezer forintot, hogy beadjam a lakás­igénylési papírom. Kovács Huba ki is jött a 9 négyzetméterre. Azt mondta, nem tud segíteni. Aztán, hogy-hogy nem, kétszer is megláto­gattak a gyámhatóságtól és a csa­ládsegítő központtól. Az ő közben­járásukra költözhettünk a Bajcsy- Zsilinszky utcai házba. Az azért já­ró négyezer «forintot az 1. számú családsegítő fizeti ki. Ide meg csere útján jutottunk. A 21 ezer forint térítésre kaptam hétszáz forint rész­letfizetési kedvezményt. De leg­alább úgy lakunk, mint ember. A bútorokat hát ilyenek — a Táncsics-kollégiumtól kiselejtezték. Igaz, még betéteken alszunk. — Nem próbált a nagyobb fiá­hoz menekülni? — Dehogynem. Négy hónapig bírtuk Tiszanánán. Egy zsák holmi­val és ezzel a kis bőrönddel eljöt­tünk. Ott olyan áldatlan állapotok voltak. Ivott a gyerek, durva volt. Otthagytuk. Ám, amit én nein tud­tam vele megértetni, megtette a gyámhatóság. Behívták. Hogy mit mondtak neki, nem tudom, de már nem iszik, s nemrégen idejött hoz­zánk. Kapok tőle havi négyezer fo­rintot. Legalább haladunk egy ki­csit. Ágyneműt is tudunk venni ma­gunknak. Nem azt mondom, hogy úrinő vagyok, de úgy élek, mint mások. Nagyon sokat köszönhetek én ezért Bodorné Zsuzsika gyám­ügyes dolgozónak, az orvosoknak. Karácsonyra is kérés nélkül — kaptam ezer forintot a gyámható­ságtól, a családsegítőtől meg élelmi­szercsomagot. Nagyra becsülöm ezeket. A 4100 forint rokkantnyug- díjam mellé 1500 forint rendszeres segélyt is adnak. — Látom, most meg dologba fogott. Dobozrengeteg foglalja a helyet. . . A családsegítőtől jött Marcsi- ka, hogy vállalnék-e bedolgozást. Dossziékat hajtogatok. Ha-ezret megcsinálok, hetven forintot kapok érte. Igaz, ennyit még egyszer sem sikerült, de a 40-50 forint is több a semminél. Csak a gyereknek megle­gyen, ami' szükséges. Nekem már nem fontos. Sokan csodálkoznak rajtam, ilyen korban, betegen, ek­kora türelemmel a beteg gyerek­kel.. . Nem csodálnivaló ez, anya­ság. Nehezen mozgok, rajiam a sok kiló. Tudja, hogy lettek ilyen nagy ruháim? Hallottam a Vöröskereszt­akcióról. Elmentem a szakszerveze­ti székházba. Tébláboltam. Egy asszony leszólított. Mondtam: ne­kem nem sok a pénzem, de legalább egy nyári ruha jó volna. Tudja, hogy nyolc egész ruhát adott két­százért? — Mit kérne, ha valóban len­ne csodatevő? Nekem Ferikém a reménysé­gem. Egyszér biztosan meggyógyul. A Szentendrei doktorhoz — áldja meg őt, is az Isten a többi segítőm­mel! — sem kell már olyan sűrűn vinni... S ha lenne csak húszezer forintom, édes. jó Istenem! Tud­nánk bútort venni, hogy ne ágybe­téten aludjunk. De egyszer talán majd lesz . .. Pillái Sára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom