Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-25 / 121. szám

1990. május 25. • PETŐFI NÉPE • 3 EZENTÚL MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN Tájékoztató a kormány alakuló üléséről Nemzetbiztonsági kabinet is lesz MEGÁLLAPODÁS ÉS FÖLHÍVÁS a magyar hősök napjának felújítására A kormány minden héten, csütörtö­kön tart rendes ülést — közölte Antall József miniszterelnök még a szerda esti eskütétel után megtartott alakuló ülé­sen, amelyen részt vett Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnö­ke. Az ülésről László Balázs kormány- szóvivő tájékoztatta az MTI-t. Elmondta: a miniszterelnök javasla­tára létrehozták a szűkebb körű gazda­sági kabinetet, szintén javaslattevő, döntés-előkészítő jelleggel. Á nemzet- biztonsági kabinetet a pénzügyi és gaz­dasági jellegű döntések előkészítésére és a tárcák közti tevékenység összehan­golására. A gazdasági kabinet a pénz­ügy-miniszter elnökletével minden hé­ten a kormányülést megelőzően tanács­kozik, szükség szerint miniszteri vagy államtitkári szinten. A kabinet állandó résztvevői a nemzetközi gazdasági kap­csolatok minisztere, az ipari és kereske­delmi, a földművelésügyi, a közlekedé­si és hírközlési, a munkaügyi és a kör­nyezetvédelmi miniszter. Ugyancsak döntés született arról, hogy létrehozzák a nemzetbiztonsági kabinetet, szintén javaslattevő, döntés-előkészítő jelleg­gel. A nemzetbiztonsági kabinetben a miniszterelnök elnököl, résztvevői a belügy-, a külügy-, a honvédelmi és az igazságügy-miniszter, szükség szerint meghívják a pénzügyminisztert is. En­nek a szükebb körű kabinetnek nincs előre meghatározott ülésrendje. Elhatározták azt is, hogy tárcaközi bizottságot hoznak létre a külgazdasá­gi feladatok összehangolására a pénz­ügy-, a külgazdasági, az ipari és keres­kedelmi miniszter és a Magyar Nemzeti Bank elnöke részvételével. A kormány ülésén a miniszterek elő­terjesztették javaslataikat a tárcájuk­hoz tartozó államtitkárok kinevezésé­re. A miniszterelnök bejelentette, hogy Pálos Miklóst, Entz Gézát és Matolcsy Györgyöt javasolja a Miniszterelnöki Hivatal mellett működő politikai ál­lamtitkároknak, Kajdi Józsefet „pedig közigazgatási államtitkárnak. 0 lesz egyben a Minisztertanács üléseinek jegyzője. A miniszterelnök közölte, hogy László Balázst nevezi ki a kor­mány szóvivőjének, és felkérte a mi­nisztereket, hogy minden tárcánál szer­vezzék meg a szóvivői hivatalt. A Mi­nisztertanács a továbbiakban saját ülé­seinek megszervezésével, a minisztériu­mok átvételével, az egyes tárcák illeté­kességének körülhatárolásával és he­lyiségeinek elfoglalásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalt. • Magxari Béla melleit, kii/cpen. dr. Keines. lásukat ezeknek az ismereteknek, berendezéseknek köszönhetik. El­mondhatom, hogy azok az őrzőké­szülékek, orvostechnikai műsze­rek, amelyek egyes súlyos műtétek­nél használhatók, a beteg őrzését, életfunkcióját vigyázzák, szintén az űrkutatásban fejlesztődtek ki. Eze­ket a Kecskeméten lévő kórházak­ban is sikeresen működtetik. — Hol tart ma a magyar űrkuta­tás? — A magyar űrkutatás manap­ság állandó készültségben van, akárcsak az orvosbiológiai szolgá­lat is. Az űrrepülés mindannyiunk vágya és az is, hogy legyen még ma­gyar űrhajós. Ez azonban politikai és gazdasági kérdés, ami napjaink­ban — ebben a változó világban *— nem eldöntött. Mi készen állunk egy adott pillanatban az űrrepülés orvosbiológiai problémáinak meg­oldására. Ettől függetlenül—ezke- vésbé köztudott — intenzíven foly­nak hazánkban, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Interkozmosz Tanácsa keretén belül, az orvosbio­lógiai szakbizottságban az űrkuta­tással foglalkozó alapkutatások. — Az intézetben milyen kísérlete­ket folytatnak? — Jelenleg olyan állatkísérletek folynak, amelyek a tartós súlyta­lanság izom-, csont-biokémiai el­változásaira vonatkoznak. Orvos­delegációnk tartózkodik Kassán, ahol az Interkozmosz-tagállamok szakemberei vitatják meg az elmúlt év tapasztalatait. Intézetünk két előadással és több tudományos munkával szerepel. Ezek csak szak­emberek számára érthető publiká­ciók, amelyek egyrészt az izom- rendszer, illetve idegrendszer elvál­tozásával foglalkoznak. — Van-e Magyarországon kivá­lasztott űrhajós? — Külön kiválogatás az űrhajó­zással kapcsolatban az utóbbi idő­ben nem történt. Készenlétben áll­nak, természetesen, olyan egészsé­ges emberek, akik egy adott lehető­ség kapcsán, rövid időn belül orvo­si vizsgálaton keresztülmenve, al­kalmasak lehetnek az űrhajózás­ra .. . — Kínálkozik-e lehetőség a szov­jet—amerikai együttműködés kere­tében a magyar orvosbiológiai űrku­tatás részvételére? — Igen. Erre egyértelmű a vá­lasz. Jelenleg is folyik ilyen együtt­működés szovjet partnereinkkel, akikkel tartós kapcsolataink rali­nak, közös, tudományos kutatási végzünk. Együttműködünk ma már az amerikai űrkutatási hivatal orvosbiológiai szakembereivel. Említem a harmadik nagyobb terü­letet is, ez pedig az európai űrkuta­tási hivatal, ahol szintén tudomá­nyos munkát végzünk. Tudni kell, hogy az orvosbiológiai szakembe- ‘ rek évente nemzetközi kongresszu­son találkoznak, ahol kicserélik ta­pasztalataikat. Ezeken, a két veze­tő űrkutató ország kiváló szakem­berei mellett, ott találjuk hazánk képviselőit is, köztük a Rovki or­vosait. Gémes Gábor Május 26.: a magyar űrhajózás napja Interjú dr. Remes Péter orvos ezredessel Tíz évvel ezelőtt, május 26-án in­dult útnak a szovjetunióbeli Bajko- nurból, egy Szojuz típusú űrhajó fedélzetén, Farkas Bertalan és Va- lerij Kubászov a világűrbe. Ezt a dátumot a magyar űrhajózás nap­jaként tartjuk számon. A Magyar Honvédség Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetének az első ma­gyar űrhajósok — Farkas Bertalan es Magyari Béla — kiválasztásá­ban, felkészítésében alapvető fel­adata volt. Dr. Remes Péter orvos ezredessel, a Magyar Honvédség repülő főszakorvosával, az intézet parancsnokával készítettünk ebből az alkalomból interjút. — Tíz évvel ezelőtt repült az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan ezredes. Azóta milyen orvosbioló­giai tapasztalatokkal gazdagodott az intézet? — Egy évtized az űrkutatásban nagyon nagy idő. Ha visszagondo­lunk arra, hogy milyen technikai eszközök segítettek vizsgálataink­ban, az űrrepülésről, a súlytalanság élettani hatásairól, el kell rftonda- nom: a tudománynak ebben a sza­kában hatalmasat léptünk előre. Ez az egyetemes orvostudomány fejlő­dését is jelenti. Köztudott, az űrku­tatásban olyan nagyok a követel­mények, olyan szigorúak az előírá­sok, hogy a tudományok minden területén, így az orvostudomá­nyokban, az élettudományokban is vezető helyet foglalnak el. Ha visz- szatekintünk erre a tíz évre, akkor azt kell mondanunk, nagyot fejlő­dött a tudomány. — A nagyobb tudás birtokában ma másképpen választanák ki az űr­hajósokat? — Annak idején, amikor a ma­gyar űrhajósokat kiválasztottuk, nem ismertük még a súlytalanság minden kedvezőtlen élettani hatá­sát. Abban az időben a Szovjetunió a tartós súlytalanságban még a félé­ves időtartamnál tartott. Azóta tudjuk, hogy a tartós súlytalansá­got az ember már egy évig is elviseli, és sokkal többet tudunk azokról az élettani folyamatokról, amelyek ilyenkor az űrhajós szervezetében zajlanak. Ha ma kellene kiválogat­ni az űrhajósokat, sokkal felkészül­tebben, több tudással tudnánk megtenni. Az űrorvostudomány­ban nem tudtunk tíz évvel ezelőtt a sóvízháztartás minden zavaráról, apróbb-cseprőbb elváltozásairól, fontosabb biokémiai és hormonális reakcióiról. Nem ismertük ponto­san azokat az izom- és csontválto­zásokat, amelyek a súlytalanság­ban az űrhajós szervezetére hárul­nak. Kevesebb volt a tudásunk ar­ról az emocionális feszültségről, amelyben az űrhajós felelős mun­káját végezte. Ugyancsak hatalma­sat fejlődtek azok a tudományterü­letek, amelyek a sugárzással kap­csolatosak. Ma már tudjuk, hogy az emberi szervezet e tekintetben is milyen sérülékeny. — Az űrkutatásban elért orvosbi­ológiai eredmények, tapasztalatok felhasználhatók-e a napi orvosi gya­korlatban, a gyógyításban? — Igen sok, a mindennapi gyó­gyításban is hasznositható tudásra tettünk szert. Ma az intézetben — mint szerte a világban, minden űr­hajózással foglalkozó intézetben — ugrásszerűen nőtt a szívérrend­szeri megbetegedések diagnoszti­kájában elért eredmény, azon tech­nikai felszerelések, készülékek szín­vonala, amelyekkel dolgozunk. Ezek ma már a hétköznapi gyakor­latban is hasznosíthatók, így Kecs­keméten is több százra tehető azok­nak a szivérrendszeri betegeknek a száma, akik egészségüket, gyógyu­Először május 27-én Alulírott kecskeméti pártok a Keresztény Demokrata Néppárt kezdeményezésére megegyezésre jutottunk május utolsó vasárnapja, a magyar hősök napja ünnepének helyi felújítása és megünneplése ügyében. A Magyar Nemzetgyűlés az 1920-as években emelte e napot a megemlékezésre méltó események közé. Mai fölújí­tása mindenképpen jelkép. Több mint négy évtizedes kom­munista diktatúra nemzeti önbecsülésünket romboló tevé­kenysége után kifejezheti hagyományaink, tartásunk, nem­zeti méltóságunk visszaállítását. E napon tisztelettel gondol­hatunk a régmúlt századok magyar hőseire, 1848—49 hon­védéire, az első világháború áldozatos harcot vívó katonáira és azokra, akik 1919 tavaszán fölléptek az idegen hódítókkal szemben. Mint a fontiek is mutatják, szélesebb körűen sze­retnénk értelmezni a hősök napját ma, mint ahogy ez a két világháború között elsősorban az első'világháború hőseire korlátozódott. Ezért természetesen adóznunk kell az 1938 —41 között Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély, Bácska földjén elesett magyar honvédek, a második világháború hős katonái, áldozatai, az ellenállási mozgalom harcosai emléké­nek. Kiemelt értéknek kell tekinteni a csak 1848-hoz hasonlít­ható 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét, így már­tírjait, hőseit a legszebb magyar hagyományok sorába emel­jük, hogy ezen alkalommal rájuk is emlékezzünk. A fönti értékekre emlékezve elfogadhatatlannak tartunk bármiféle világnézeti, vallási, nemzetiségi különbségtételt. Fölkérjük a megye, a város közigazgatási szerveit, egyhá­zait, üzemeit, szövetkezeteit, iskoláit, a fegyveres erőket, hogy részvételükkel emeljék ezen rendezvény színvonalát. Természetesen szeretnénk rendszeressé tenni e megemléke­zést a további években is. Meggyőződésünk, hogy e kezde­ményezésjelentőségét városunk közönsége megérti és magá­évá teszi. Megemlékezésünk 1990. május 27-én délelőtt 11 órakor fog történni, a színház mögötti, kecskeméti 38-as Mollináry-ezred emlékművénél. Kecskemét, 1990. május 20. Magyar Demokrata Fórum Kecskeméti Városi Szervezete Magyarországi Szociáldemokrata Párt városi szervezete Kereszténydemokrata Néppárt Kecskeméti Városi Szervezete Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Bács-Kiskun Megyei Szervezete Magyar Néppárt Vállalkozók Pártja városi szervezete helyi csoportja A Magyar Szocialista Párt városi elnöksége elfogadja a KDNP felhívását a magyar hősök napja megünnepléséről. Mi magunk is úgy gondoljuk: teremtsünk alkalmat arra, hogy történelmünk neves és névtelen hőseinek hazáért és a nemzetért hozott áldozatára méltó módon emlékezhes­sünk. Nem tartjuk azonban szükségesnek, hogy a felhívás­ban részletesen felsoroljuk azokat a történelmi eseménye­ket, amelyek méltóak a megemlékezésre. Ez lelkiismereti szabadsága mindenkinek, úgy, ahogy a felhívástervezet is fogalmaz: „A fönti értékekre emlékezve elfogadhatatlannak tartunk bármiféle világnézeti, vallási, nemzetiségi különb­ségtételt.” Ezzel a tartalommal készek vagyunk az első ünnepnapon részt venni. Egyben javasoljuk: a kormánykoalíció pártjai a parlamentben kezdeményezzék a magyar hősök napjának törvénybe iktatását. Megfontolandónak tartjuk viszont, hogy e nap dátum szerint ne essék egybe a nemzetközi gyer­meknappal. Magyar Szocialista Párt városi szervezete A felhívást támogatják a fegyveres testületek, az egyházak és Kecskemét Város Tanácsa. Levelet hozott a posta. Ez a tény önmagában alig méltó említésre, hi­szen a szerkesztőségbe naponta megle­hetősen sok küldemény érkezik pos­tán, telexen, telefaxon, telefonon. Ám­de az előttem elterülő koperta letűnt idők hűvös fuvallatát árasztja magá­ból, s egy olyan jelenség meglétéről tanúskodik, amelyről sokan már azt gondoltuk, hogy a múlté. Úgy látszik azonban, ezután minden mondatunk után — für alle feile — oda kell ten­nünk : — Ha nem tévedek. Mert tévedtek mindazok, akik úgy gondolták, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Bi­zottsága már nem kaphat levelet, mert nincs. De kaphat. Sőt, a feladó — a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat expedíciója (1054 Budapest, Vécsey u. 4.) — még ezen belül meg is jelöli, hogy gazd. pol. titkár. A közelebbi cím pedig: Kecskemét, Szabadság tér 1/a 6001. így került a levél az én aszta­lomra, merthogy valamikor, amikor nevezett vállalatnál a címtár készült NAPKÖZBEN Kövület! — úgy a 60-as évek végén, a hetvenes évek elején — valóban a mostani Saj­tóházban működött az MSZMP me­gyei bizottsága, s itt dolgozott a gazd. pol. titkár is. Hát ö kapott most egy levelet egy könyvkiadótól, amelyről ezek után aligha mondhatjuk el, hogy „lépést tart az idővel, az eseményekkel." Ami ugyebár egy könyvkiadónál nagyon furcsa, mert azt hinné az ember, hogy valamivel „előtte" jár a földi halan­dóknak, s most kiderül, jócskán lema­radva kullog. Kormányok jönnek, mennek, pár­tok alakulnak, megszűnnek, miniszte­reket állítanak fel botrányos esetek miatt, képviselőket hívnak vissza, fő­titkárokat temetnek, űrhajókat kap­csolnak össze, de a Mezőgazdasági Könyvkiadó rendületlenül hiszi, hogy van még Bács-Kiskun megyében MSZMP megyei bizottsága, sőt gazd. pol. titkár is, és pontosan azon a címen található, ahol 15-20 évvel ezelőtt volt. Mi van a borítékban ? Műszaki fej­lesztési eredmények címszó alatt öt brosúra. Én azonban ezek után már nem hiszem, hogy ezek valami friss eredmények lennének. Lehet, hogy még abból az időből valók, amikor „élt" a borítékon olvasható címzés az ottani címen. Persze, furcsának tartom a posta eljárását is. Ez a levél a feladótól, a nemlétező címzettig sok kézen átment. Senkinek nem tűnt Jel semmi. Bizo­nyára csak a címet nézték, a házszá­mot, és kész. Az pedig, ugyebár, nem változott. így aztán egy nevezőre ke­rült a Mezőgazdasági Könyvkiadó és a Magyar Posta, amelynek jelképétől, a hollótól azért illik megkérdezni: sze­rinte változik-e a világ? „S szólt a holló: soha már!" —dorgál— „Meghal a tavunk, amit nagyon sze­rettünk, de nem tudtunk vigyázni rá. Ugyanarra a sorsra jut, mint a vadkerti vagy a fehértói. Itt van a hatalmas ér­ték a tó mellett, sok-sok kis és nagy ember vagyon(káj)a. Mi lesz vele? Már meg is indult az eladások rohama ... (Balogh Ferencné, Szeged) „A tó vize nagymértékű algásodástól károsodik. Ezúton kérjük a tavon és a vízgyűjtőjén gazdálkodó szerveket (a Kiskunsági Nemzeti Parkot, a dunapa- taji tanácsot, az Alsó-Duna-völgyi Víz­ügyi és Környezetvédelmi Igazgatósá­got, a kalocsai és a pataji horgászegye­sületeket, a dunapataji és a hartai ter­melőszövetkezeteket, hogy mielőbb te­gyék meg a szükséges intézkedéseket, mérjék fel a reális helyzetet, és állítsák meg a tó pusztulását.” (SZDSZ, Pataj) „Legutóbb, amikor Szelíden jár­tunk, bár jó idő volt, strandolásra Való, nem kívánta senki a lubickolást. Ha valaki mégis megmártózott, nyálkás, fátylas zöld növények tapadtak a testé­re. Azt nem értem, hogy amikor annyi gazdája van a területnek, miért elha­gyatott? Állítólag a tanácselnök egy alkalommal azt nyilatkozta: annyi a gond Szelíddel,'hogy jobb lenne, ha már be lenne temetve. Nos, sokat vár­hatunk mi így . . . (Hardik Ferenc, Du- navecse) íme, néhány ízelítő a szerkesztősé­günkhöz az utóbbi időben eljuttatott levelekből, híradásokból. Mindegyik­ből kihallani: az idén drámai folyama­tok indultak meg az Alföld legnagyobb szikes taván. Sosem tapasztalt mérték­ben jelentek meg az algatelepek. Ami a vízminőség lényeges változásának a je­le. Jelzi, hogy a tó évekkel ezelőtt meg­kezdett „megmentése” — bármilyen jó szándékkal munkálkodnak is az akti­visták —- nem igazán sikerült. Sóstóból — Duna-ág? A vízminőség romlására a hatvanas ' ok végén figyeltek fel a szakemberek. V akkoriban még literenként 3000 milligrammos oldott sótartalom, a Du­na \ Ízzel való rendszeres pótlás miatt a Mi lesz veled, Szelíd ? Nincs ok pánikra! A tó nem hal meg, csak átalakul nyolcvanas évek közepén már csupán 750 milligramm literenként. Ez már olyan lényeges változásokat idézett elő a viz élővilágában, hogy a gyors, hatá­rozott intézkedésekkel nem várhattak tovább az illetékesek. A szakértők a vízminőség romlásának legfőbb okát abban látják, hogy Szelíd természetes „víztisztító műve”, a kapcsolódó mint­egy négyszáz hektáros Kékesi rét, a nagyüzemi mezőgazdaság intenzív technológiái miatt elveszítette eredeti funkcióját. Gyorsitotta megváltozását, hogy a tó középső területén, rohamos ütemben, sok üdülőház épült. A lakó­telepen a kommunális víz kezelése, tisz­títása nem volt megnyugtató. S mivel a terület lejtős, nagy mennyiségben szi­várog a tóba szerves anyag. Az sem mellékes, hogy az utóbbi évtized aszá­lyos időszak volt. A természetes víz­utánpótlás hiánya szintén rontotta a tó hidrológiai állapotát. Víz biztosan lesz! A szerkesztőségünknek írt levelek szerzői sok esetben már elsiratják Szelí­det. Mert a tó — írják — olyan stádi­umban van, hogy egyszerűen meg sem lehetne már menteni. Ön hogy látja ezt az ügyet? — kérdeztem Schramm Gá­bortól, Dunapataj tanácselnökétől, akinek évtizedes elnökösködése alatt sok álmatlan éjszakát szerzett a köz­séghez tartozó üdülőparadicsom. — Tavunk — mondja vendéglátóm — nem hasonlítható sem Kunfenértó- hoz, sem a Vadkerti-tóhoz. A vízház­tartás ugyanis nálunk igény szerint sza­bályozható. A Kékesréti-csatorna köz­vetlen összeköttetésben van a Dunával. Attól tehát sosem kell tartanunk, hogy kiszárad, eliszaposodik a meder. Tehát a drámai hangok — mégha az aggódás s a jobbító szándék szüli is nem a realitáson alapulnak. Nincs semmi ok az ingatlanoktól való gyors, pániksze­rű megszabadulásra. — Vagyis: nyugi, nyugi... nincs semmi gond. A parancsnok a hídon ? — Azt nem állítottam, hogy semmi gond nincs. Vizünk biztos, hogy lesz, de előreláthatóan attól kell félnünk, hogy Szelíden Duna-vízben fürdünk majd. Ami nem mindegy a fürdőzők számára. És egyébként is új problémá­kat vet föl egy ilyen jellegű öblítés, vagy öblítgetés . . . — Milyen problémákra gondol konk­rétan ? — Hínárosodás, algásodás, a flóra és a fauna átalakulása. Természetesen mindezek azt is magukkal hozhatják, hogy az üdülőövezet eddig megismert „kellemessége” átváltozik. Az ott épít­kező, rendszeresen visszatérő üdülők — 850 házacska épült föl az elmúlt két évtizedben; főszezonban, hétvégenként hat-hét ezer ember keres kikapcsoló­dást a körzetben — viszont tiltakoz­nak: amikor eljegyeztük magunkat Szelíddel, mi nem egy aktív Duna-ág kínálatát kívántuk — mondják. — Úgy gondolom, mások az érdekei és törekvései a természetvédelemnek, mások a horgászoknak, s megint mások az üdülőknek, strandolóknak ... Sós vagy bővizű Szelídet? — Természetesen vannak feszültsé­gek, viták. Éppen ezek nehezítik meg a gyors és határozott cselekvést. A Kis­kunsági Nemzeti Park hidrológusai érthetően azt szeretnék, ha a mainál kevesebb idegen víz jutna a mederbe, hiszen lehetőség szerint a tó eredeti ál­lapotának a megőrzése a feladat. Va­gyis egy szikes tó maradjon az, amL A pihenni, szórakozni vágyó vendégek és üdülőtulajdonosok a bővizű Szelídet igénylik, iszap, hínár és algatelepek nél­kül. Ez is érthető. Folynak az egyezte­tések és születnek, ha születnek a meg­egyezések. Most például azon vitatko­zunk, hogy melyik részein kotorjuk meg a medret. Milyen rendszabályokat írjunk elő a szennyvízkezelésre. És egy­általában, hogyan szabályozzuk, a jö­vőre is figyelve, az együttélés módjait. A fő cél — jó lenne, ha mindenki meg­értené ezt —, hogy mentsük, védjük a tavat. Pénteken lesz például (Azaz ma. A szerk.) a vízvédelmi értekezletünk, ahol a területileg illetékes hivatalok, szervezetek képviselői mondják el véle­ményüket, javaslataikat, s remélhető­leg az intézkedésre is születik terv, ha­tározat. — Itt az üdülési szezon, a nyári vaká­ció. Nem gondolja, hogy egy kicsit meg­késtek az intézkedésekkel? — Nézze, intézkedéseket, cselekvést az tud igazán sürgetni, akinek pénze van. Most egy tanácselnök válaszol a Petőfi Népe kérdéseire. Úgyhogy az előbbi mondat szinte kötelező befejezé­sét mindenki kitalálhatja. Üres a kasz- sza! A napokban, ennek ellenére, meg­kezdődik a hínárvágás a tavon. Az al­gatelepeket pedig „kigereblyézzük” a vízből. Persze — tudjuk — ez csak felü­leti kezelés. Az lenne a biztató, ha vala­miként a természetvédelemé lehetne a Hartához tartozó Kékesi rét, a termé­szetes tóvíztisztító mű. Ott felfrissül­hetne, kicserélődhetne, megfiatalod­hatna Szelíd kincse. De kinek lenne ma pénze arra, hogy az ott gazdálkodó nagyüzemeket a kaszálókért, a legelő­kért kártalanítsa. Tehát vészhelyzet nincs, de gondunk az van bőven. Szelíd a miénk, szeretnénk vigyázni rá ... Farkas P. József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom