Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-07 / 82. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 7. KÁLVÁRIA KILENCEDIK ÁLLOMÁS Jézus harmadszor roskad össze a kereszt súlya alatt Minél elgyötörtebb Jézus, annál kegyetlenebbek hajszolói. A teljesen kiszolgáltatott ember szinte maga ellen hangolja a környezetét. Miért, hogy á hétköznapok hasonló helyzeteiben is csak így képes viselkedni az átlagember? Intő jelkép ezért lehet a háromszori földrerogyás. Az események ismétlődése ne adjon felmentést a segítségnyújtás kötelessége alól. Legyen az erősebben több türelem a gyengébb, a szenvedő iránt. Figyeljünk hozzátartozóink, ismerőseink „leroskadásaira”. Legyen bennünk mindig készség, ha csak egy biztató pillantással is, ha csak egy kézszorítással is, a bátorításra. Minél elesettebb valaki, annál nagyobb a szüksége a vigasztalásra. Erre figyelmeztessen a harmadszor földre rogyó Jézus. OLVASÓNK ÍRJA Kiszolgáltatva a Gelkának A minap rendkívüli élményekkel gazdagított a Gelka. Elromlott az Eurika mosógépünk, s beszállítottam az említett cég Aradi vértanúk terén lévő műhelyébe. Korán érkeztem, mert a bejárati ajtón 10 órai nyitás szerepelt. Vártam egy órát. Háromnegyed 10 órakor a közös folyosóról nyíló műszaki üzlet dolgozóinak megérkeztével bejutottam. A szerviznek az utcáról nem látható belső ajtaján lévő tábla az egység megszűnéséről értesített. Ezt megtudni egy órámba tellett. A következő állomás a Széchenyi sétányon lévő felvevő. Innen újabb egyórás várakozás után elutasítottak: irány a Batthyány utcai szerviz, mert csak ott veszik át a meghibásodott gépet. Ott a következő utasítás várt: vigyem a masinát a Horváth Döme utcai részlegükhöz. Ez utóbbi helyen egy kedves és figyelmes fiatalember kellően nyugtató szavakkal felvilágosított: mosógépem javítása, átvétele a Széchenyi sétányon levő üzlet (?). Tehát nincs más előre, mint hátra. Megérkeztem a közben ezerszer elátkozott géppel a sétám elején elutasító részleghez, ahol a „beteget” átvették. Hogy miért kellett ezért megkocsikáztatnom a masinát? Ám élményeim ezután sokasodni kezdtek, mert érdeklődtem az 1989. június 16-án bevitt, hasonló, de régebbi típusú mosógép hogyléte felől is. El kell mondanom, hogy a beszállítást követő hónapok során 1990. március 20-áig telefonon többször érdeklődtem. A válasz mindig ugyanaz volt: alkatrészhiány miatt áll a javítása. Ennek tudatában türelemmel vártam. Legutóbb ez év február végén, március elején tudakozódtam. így érthető elégedettséggel nyugtáztam az immáron személyesen feltett kérdésemre kapott feleletet, hogy a gép megjavítva, s akár el is vihetem. Tekintve, hogy az előbbiek során felvázolt események jócskán elrabolták az időmet, így aznap nem, hanem másnap, március 21-én jelentkeztem a mosógépért. Kifizettem a 801 forintos számlát, amelyet a munka elvégzésekor, 1989. december 5-én igazoltak. A számla kiegyenlítése után a pénztáros hölgy az Aradi vértanúk terén lévő (megszűnt) üzletükbe irányított, mondván, egy alkalmazottjuk ott tartózkodik, majd ő kiadja az immáron megjavított mosógépet. Elmentem. A jóember ott volt, de a gépet nem adta ki, most nem találta. Visszatértem a Széchenyi sétányra, majd egy önként jelentkező úr kíséretében megint az Aradi vértanúk terére. Némi segédlettel önmagam halásztam ki a szemétből a szétszedett javítatlan mosógépem, természetesen a már kiegyenlített javítási számlával a zsebemben. Mindezen oda-vissza járattatá- sok, küldözgetések sorozata után azt mellékesen jegyzem meg, hogy tortúrám egyik napján sem tudtam a cég igazgatójával beszélni. Ezek után a nyilvánosság előtt kérdezem tőle a következőket: 1. A háztartási gépek javítható- ságát netán jó irányba módosítja azok előzetes kifárasztása? (Gondolok itt utaztatásra stb.) 2. Az 1989. év közepén leadott gép kapcsán a vállalatok mely dolgozója vétett — aki telefonon a valós és általam is tapasztalt tényt közölte, azaz, hogy még nincs kész, avagy a valótlanságot kész tényként beállító, az elvégezetlen munkát és beépítetlen alkatrészeket a terhemre leszámlázó és velem megfizettető kollégái? 3. Belső ellenőrzésük milyen rendszerességgel, módszerekei dolgozik . . .? (Az eredményességüket saját bőrömön kitapasztaltam, arra vonatkozóan eltekintek a kérdezéstől). 4. Ki a cégük első számú képviselője az Ön távollétében, merthogy ennek, megállapítására két teljes napom kevésnek bizonyult? 5. A szervizük megszűntét legközelebb hol óhajtják táblával eltitkolni? (Legbiztosabb módszernek a jelenlegi tábla megfordítását látom, Írással a szerviz felé.) 6. Miként képzeli a nem kevés elmondott panaszom orvoslását? Válaszára várva, maradok tisztelettel, kiszolgáltatva: ' Pető Ferenc Helvécia, Ady E. u. 6. GILISZTA VAGY/ ÉS HUMUSZ I. Tuti buli? Az 1958-ban kiadott Mezőgazdasági Lexikonban még csak földi- giliszta címszó szerepel. Megemlítik itt Darwint, aki a talaj morzsa- lékos szerkezetének létrehozásában szerepet tulajdonított ennek az állatnak. A múlt évben megjelent Mezőgazdasági Kislexikonban már a trágyagilisztáról is találunk leírást, benne azt is, hogy „újabban tenyésztik, betelepítik a trágyatelepre, ahol kitűnő minőségű televényt (gilisztahumuszt) állít elő.” Mire azonban az olvasókhoz került ez a könyv, addigra a köznyelv kitalált egy újabb „címszót”, a biogilisztát. Ezzel a névvel illeti ugyanis azt a teremtményt, amelyik tenyésztésbe fogható, de leginkább arról ismerszik meg, hogy eladható. Pedig elvileg azért bio az a giliszta, hogy humuszt termeljen. Javára azoknak, akik földjeik — akár egy virágcserépben, akár egy kertészetben, akár a kertben — feljavítására használják, azaz használnák. Eleinte Ehhez a megállapításhoz nem kell sok gondolkodás, elég ha a legkülönfélébb újságok hirdetéseit föllapozzuk, naponta hat-nyolc biogiliszta-eladó jelentkezik. Annak idején — vagy másfél—két éve —ugyanis elkezdődött a biogiliszta tartása. Ezek a jószágok igen gyorsan szaporodnak, néhány hónap alatt akár megkétszereződhet az állomány létszáma. Túl sok befektetés sem kell, elég lehet egy kimustrált sertésól, vagy egy fóliázott pince, padlás, vagy egy ötödik emeleti lakás. (Hogy ennek a lakásnak melyik részében szaporítják a gilisztát, senki nem volt hajlandó elárulni.) Meg persze kell a tápanyag, a szerves trágya, víz, meleg és a giliszta. A kezdetek kezdetén kapós volt tehát a tekergőző állatka, hírek keltek szárnyra milliós hasznokról, gyors meggazdagodásról. Aki csak tehette, ráharapott a keresett '„termék” előállítására. Igen ám, de a giliszta nemcsak az eredeti tulajnál, hanem az új gazdánál is kétszerezi az állományt, mindkét helyen képződik tehát az eladható mennyiség. A gilisztapiacon a keresletet rövid úton felváltotta a kínálat. (Ha valakinek a szintén ebben az időszakban folytatott össznépi, rózsaszín csekkes bongójáték jut eszébe, az nem a véletlen műve.) Úgyhogy néhány napja már a darabonkénti 5 filléres áron kínált gilisztáról is láttam hirdetést, ami legjobb emlékezetem szerint is kis híján 100 százalékos gilisztainflálódást jelez. Most Általánosítani ugyanakkor nem lehet, hiszen az egyre-másra alakuló kisszövetkezetek, szövetkezetek, termeltetést, koordinálást, kereskedelmet felvállaló szervezetek közül nem egy rábukkant a gilisztá- zás lehetőségeire. Sőt mi több, tagjait rávette a gilisztahumusz előállítására is. Annak reményében, hogy ez a biztosabb, bár lassúbb jövedelemforrást jelenti. Őszintén szólva — és szintén a hirdetések tanúsága szerint — e lehetőséget nem igazán tartják a Lehetőségnek a gilisztával foglalkozók. Bár e szervezetek megtesznek mindent, hogy a verkli beinduljon, aztán forogjon is: hitelt szereznek az induláshoz, jobb helyeken erősen ügyelnek arra, hogy egyik tag se juthasson sokkal jobb pozicióba mások csődje miatt, szerveznek, terveznek, és főleg győzködnek. Ugyanakkor a külső szemlélő ismételten rábukkan egy kérdésre: mi a piac’ igénye? Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a kérdést nem itt és nem a külső szemlélőnek kellett volna — már sokkal előbb — föltenni. Az is igaz, hogy amúgy menet közben is kiderült néhány meghatározó dolog. Például az, hogy ma a hazai kereslet úgyszólván elhanyagolható a biohumusz terén. A virágboltokban ugyan feltűnik, de ez a forgalmazható mennyiség — vélhetően — nem jelent igazi tömeget. A fóliás kertészetekben is várat magára az igazi terjedése ennek az anyagnak. A szántóföldi zöldségtermelésben meg a gyümölcsösökben való felhasználás pedig felér egy álommal. Később Marad a külpiac. Ahol — ki tudja kik által megerősített hírforrások szerint — nagy a kereslet a biohumusz iránt. Mennyire nagy? Hát nagy és kész! Ez viszont kevés ahhoz, hogy oda ki is lehessen szállítani — tisztelet azoknak, akik e nehézséget már maguk mögött hagyhatták — biztos vevőket tudva. Annál is inkább, mert fehér holló ritkaságú az a külkereskedelemmel foglalkozó cég, aki ezt felvállalná. Olyan pedig talán nincs is, aki képes lenne egy folyamatot úgy kezdeni, hogy piackutatás, és ahhoz megszervezni a többit, vagyis a termelést. Annál is inkább, mert a külföldi erősködik, csak olyan minőséget kér, amelynek mintáját már látta, elfogadta. A hozzáértők azt mondják, nincs gond, hiszen a humusz jól tárolható, nem romlékony, teljes értékűen kivárhatja a piacra kerülés idejét. Azt, ami a külpiacon a minták értékelése után valószínűsíthető, majd, valahol, valamikor. ( Folytatjuk ) Gál Eszter Privatizálás az Alföld Áruházban Kilencszáz négyzetméterrel nő az eladótér A közelmúltban alakította ki új üzletpolitikai koncepcióját az Alföld Áruház Vállalat igazgató tanácsa. A szakemberek úgy látják, hogy felgyorsult a kereskedelmi szolgáltatások iránti igény, de egyben — ezt mi, vásárlók örömmel vesszük tudomásul — élesedik a verseny is. Az a kereskedő, aki nem használja ki a lépéselőnyt, az ha nem is megy tönkre, de jócskán lemarad, s talán el is búcsúzhat a szakmától. Le- hóczki Józseffel, az Alföld Áruház Vállalat igazgatójával az új üzletpolitikai elképzelésekről beszélgettünk. — Bővítenünk, korszerűsítenünk kell áruházunkat. Ennek első lépeseként a jelenlegi kirakatok és néhány raktár átalakításával, mintegy 900 négyzet- méterrel növeljük meg az áruház eddigi 3000 négyzetméteres eladóterét. A kirakatok elé, az árkádok alá épített üzletsornak természetesen esztétikus portálja, kirakata lesz. Az üzletsor gyakorlatilag külön-külön üzlethelyiséget jelent, amelyet bérletre adunk ki magánkereskedőknek, illetve partnervállalatok mintaboltjainak. Szükség van e választékbővítésre és új kereskedelmi szakmák megjelentetésére, de árufedezetre nincs pénz. Ezért döntöttünk ígyAz újonnan kialakítandó üzletsoron — virágbolt, papír- írószer, óra—ékszer (magyar —angol kft. működteti) osztrák jellegű édességbolt, vasárnap is nyitva tartó ajándék-, képeslap- és újságbolt több és színvonalasabb szolgáltatást kap a vásárló. Felvették a kapcsolatot a világhírű Adidas céggel is és valószínűleg lesz olyan bolt is, ahol márkás sportruházatot lehet majd vásárolni. A munka — az árusítás zavarása nélkül — október—novemberben készül el mintegy 10 millió forintért. S mindez nem »csökkenti, hanem mintegy egy- harmadával növeli az áruház dolgozóinak létszámát. Jogos a kérdés: mit remélnek a vállalat vezetői ettől, hiszen egyre csökken a fizetőképes kereslet? — Forgalombővülést, hatékonyságnövekedést. Az üzemeltetési költségünk az új üzletek munkába állásával alig emelkedik, viszont a bérleti dij jó bevételt jelent, s egyben nagyobb vonzerőt az áruház számára is. Ami a keresletet illeti: mi úgynevezett napicikkekre álltunk át, tehát olyan árut adunk el, amelyre az embereknek naponta szüksége van. Ez csupán a dolog egyik oldala. Amiben bízom, az a gazdasági fellendülés, ami annyit jelent, hogy több lesz a pénz, s az emberek szívesebben vásárolnak. Ebben a jelenlegi gazdasági helyzetben lehet, hogy ez túl optimistán hangzik, de előre kell nézni, megteremteni a feltételeket. Nemcsak ezt teszik a vállalatnál. Az áruház modernizálásának második ütemeként megvalósítják a tetőtér-beépítést, ahol éttermet, tetőteraszt és eladóteret alakítanak ki. Ehhez azonban már külföldi tőke kellene. — Nagy az érdeklődés. Járt nálunk egy nyugati kereskedő, aki felajánlotta: megveszi az áruházat, s bevásárlóközpontot épitene. Nem bocsátjuk áruba az áruházat, de tőkés társakat igenis szeretnénk szerezni, s erre minden reményünk megvan. Gémes Gábor ÚJ KÖNYVEK: Magyar értelmező kéziszótár. I—II. (Akadémia K., 440 Ft)—A csodamalom. Balti népmesék. (Akadémia K., 150 Ft) — Rácz Endre: Pannonhalma. (Corvina, 350) — Ecsedy Ildikó: Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában. (Corvina, 60 Ft) — Garas Klára: Correggio: Szoptató madonna. (Corvina, 80 Ft) — Anyaság. Összeáll. Fábri Anna. (Briliáns könyvek) (Helikon, 99 Ft) — Vizsolyi Biblia. Hasonmás kiadás. (Helikon, 4500 Ft) — Jan de Hartog: Isten után az első. (Európa, 160 Ft) — Henry David Thoreau: A polgári engedetlenség iránti kötelességről. A gazdaságról. (Mérleg) (Európa, 38 Ft) — Boileau-Narcejac: Holt vizek. (Árkádia, 75 Ft) — Nyirő József: Isten igájában. (Csokonai K., 160 Ft) — Hegedűs András: Oknyomozás válságügyben. (Fehéren-feketén) (Közgazdasági és Jogi K., 86 Ft) — Herke Rózsa: A gólyacsalád. (Közgazdasági és Jogi K., 55 Ft) — Kornai János: A gazdasági vezetés túlzott központosítása. (Közgazdasági és Jogi K., 95 Ft) — Jackie Collins: Csak Rock. (Maecenas, 169) — Jeanette Ernest: Szerelmi fészek. (Text Kft., 69 A magyarok esélyei az egyesült Németországban Hogyan lesz a puha márkából kemény? A két német állam újraegyesítése kapcsán fantasztikus hírekkel szolgál a világsajtó, amelyekről azonban hamarosan kiderül, több óhajt, mint fényt tartalmaznak. A hangulat tulajdonképpen érthető: az európai politikai helyzet és a világpolitikai erőviszonyok is igen jelentősen megváltozhatnak a két német állam gazdaságának egyesülésével. A német újraegyesités kapcsán a gazdaság problémái és persze lehetőségei egyelőre éppoly beláthatatlanok, mint a politikáé. Egyik oldalon ott áll az Európai Közösség lokomotívja, a gazdag, virágzó NSZK, a másik oldalon a tervgazdaság utolsó bástyája, az összeomlóban levő keletnémet állam. A gazdasági tennivalók talán még sürgetőbbek, mint a politikaiak, hiszen továbbra is naponta kétezren települnek át, immár kizárólag gazdasági okokbóL A keletnémet gyárak, kórházak, az infrastruktúra a működésképtelenség határán van a képzett szakemberek százezreinek hiánya miatt. A keletnémet vállalatok sorsa más okból is megpecsételődött. Az elérhető közelségbe került nyugati piac máris kiütötte a keletnémet fogyasztásicikk-gyártókat. S miközben a nagypolitika színpadán az újraegyesítés menetrendjéről vitatkoznak, a háttérben máris lázas kooperáció kezdődött. A kis- és középüzemek, a kisiparosok már kötöttségek nélkül kereskedhetnek a nyugatiakkal, az áruk és szolgáltatások cseréje nyugatnémet márkáért megy végbe. Az igazi nagy kérdés a valutaunió bevezetésének időpontja és feltételei. Senki előtt sem kétséges, hogy a közös pénz a nyugatnémet márka lesz. Csakhogy amint a részletek előtűnnek, úgy sokasodnak a megoldandó problémák is. A „hivatalos” keletnémet árfolyam egy az egyhez, a fekete árfolyam egy a tízhez, a tárgyalásokon szereplő számok szerint pedig egy a háromhoz arányban váltanák át nyugatnémet márkára a keletnémetet. Ez utóbbi arány azzal járna, hogy a keletnémet lakosság megtakarításainak kétharmada elveszne. Márpedig hatalmas összegről van szó, az áruhiány és a takarékossági kampányok következtében 160 milliárd márkát helyeztek el a bankokban a keletnémetek. Ezeknek a híreknek a hallatán most hosszú sorok kígyóznak a bankok előtt, aki teheti, törleszti tartozásait vagy valamilyen még kapható tartós fogyasztási cikket vásárol. A valutaunió gyors bevezetése mellett szól, hogy megszűnne a menekültáradat és a keletnémet gazdaság lassú agóniája. Az ellenérvek azonban súlyosabbak: a volt NDK-ban legalább másfel millió munkanélkülivel kell ez esetbén számolni, s a hirtelen megrázkódtatás még a sziklaszilárd nyugatnémet gazdaságot is megrendíthetné. A messzebbre tekintő közgazdászok azonban korántsem ilyen pesszimisták. Szerintük a nyugatnémet gazdaság, amely eddig is élen járt Európában alkalmazkodóképesség, önmérséklet dolgában, aránylag rövid idő alatt meg fog birkózni a keleti rész súlyos gondjaival. Szinte korlátlan befektetési piac nyílik meg számukra, a jól képzett szakemberek százezreit lehet elhelyezni. A legoptimistábbak szerint 1995-re az egyesült Németország keleti fele a fejlettségbeli hátrány egyharmadát behozza. S még egy érdekes, bennünket, magyarokat is érintő találgatás: a nyugatra való vándorlás miatt a keleti országrészben tartósan nagy lesz a munkaerőhiány, s itt a csehek és a magyarok jó eséllyel pályázhatnak meg „igazi” márkával fizető munkahelyeket.
