Petőfi Népe, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
1990. február 21. • PETŐFI NÉPE • 5 HAKNI A „VÖRÖS CSEPELEN” jj* „EL VAGYUNK RAGADTATVA” — POLITIZÁLÁS SRAMLIZENÉRE Gondfelejtés 1 kecskeméti színészekkel • Jelenet a Viktória című jelenetből: Pál Attila és Maronka Csilla. (Ilovszky Béla felvétele). Háromszor szálltam át, míg a Kongresszusi Központból a csepeli papírgyár ifjúsági klubjába utaztam. A budai palotában újra és újra megcsodálom a lenyűgöző nagytermet, a nemes anyagból készült falburkolatok pompás összhangját, a nagyvonalúan célszerű berendezést. , A szigeti Duna utcában, a munkásotthon környékén mintha más világban járnék. Talán egész Csepelen nincs annyi utcaseprő, mint ahányan a főváros zöldövezetének csillogó büszkeségét takarítják. Félrevezetném magamat és olvasóimat, ha a gyártelep szomszédságában, a kopottas gyári klubban divatozó demagógiával számolgatnám, hogy az árából hány modern üzemi szabadidő- központ épülhetne. Egy ország önbecsüléséhez szükség van nemzeti intézményekre, ünnepekre és a különleges alkalmakhoz méltó külsőségekre. Egyik szemem sír, a másik nevet, amikor a papírgyár klubjában összegyűlt nyugdíjasokat kérdezgetve megtudom, hogy egyikük-másikuk még kívülről sem látta a kongresszusi palotát, de valamennyien jártak már Kecskeméten. Áradozva dicsérik főterét, színházát, az épületet és a mostani társulatot egyaránt. Sok időnk nincs a beszélgetésre, mert kezdődik a várva várt műsor. A Mágnás Miska megtekintése után hívták meg a két kedvencet, Maronka Csillát és Pál Attilát, hogy kivételesen ők látogassanak, el Csepelre. Csillák Sándor, a színház szervezési osztályvezetője készítette elő a vendégszereplést. Időben érkeztek. 1 "'Várádi Jozsefné, a gyári nyug- ^íjasklufy elnöke köszöntötte őket és áz ifjúsági klubban havonta összegyűlőket. — Remélem, mindenki az épület előtti téren hagyta gondjait, bajait. Szerencsére, jó nagy. Örülök, hogy ismét szép számban összejöttünk. Számítottam rá, mert tudták, hogy kecskemétieket is meghívtunk. .Taps. * * * Mint végszóra lép a parányi pódiumra Maronka Csilla, Pál Attila és Hajdú Sándor karmester, ezúttal zongorakísérőként. Ismét összeverődnek- a tenyerek. Valóságos kívánságműsort adnak elő, lelkesedéssel pótolva a hangulatteremtéshez szükséges díszleteket. Népszerű operettrészletek, slágerek váltakoznak az ügyesen, a hallgatóság ízléséhez alkalmazkodó összeállításban. Olykor táncra perdülnek. Ráadást is követelnek a műsort jó hangulatban végigtapsoló nyugdíjasok. Hiába próbálom kideríteni, hogy melyik szám tetszett a legjobban. Schulder Józsefné, Miklós Istvánné, Burányi Lajosné szerint „valamennyi nagyon tetszett”, Lelkemre kötik, hogy írjam meg: „nagyon el vagyunk ragadtatva”. Legszívesebbén estig marasztalnának a kecskeméti színházzal jó kapcsolatokat kiépítő csepeli nyugdíjasok. Kínálgatnak üdítővel, hazai pogácsával, aprósüteménnyel. Ki-ki számolgatja, hogy hányszor járt már a hírős városban. A férfiak megmegfeledkeznek a klubelnök intelméről. Előhozakodnak a politikával. — Negyven évig ámítottak bennünket — kesereg Burányi Lajos nyugdíjas gyáregységvezető —, most meg ki tudja hányadszor ígérgetik, hogy a jövőben nem követik el a régi hibákat. Én megélek, nem panaszkodhatok, de nézzen körül: az itt ülőknek a fele öt-hatezernél kevesebbet kap havonta. Valamikor Vörös Csepelnek mondták ezt a várost. Ma meg?... Keserű legyintéssel válaszol saját .kérdésére. Többen a választási esélyeket latolgatják. Biztosra veszik az ellenzék győzelmét, az MSZMP kudarcát, sajnálják Pozsgayt, Németh Miklóst. Mind nehezebben viselik el a bizonytalanságot, nem értik, hogy miért késlekednek a nagyon várt számadással: hová lett 20 milliárd dollár. * * * A kitűnő soroksári sramlizenekar mind több házaspárt csalogat táncra, búcsúzkodom. Még megkérdem Váradi Jó- zsefnét, hogy mikor találkozhatunk Kecskeméten. — Február 28-án. A Viktória egyik délutáni előadását nézheti meg 46 szerencsés nyugdíjas. ■ —=■ Miért szerencsés? — Mert jóval többen áldoznának száz forintot egy-egy jegyért, de a gyári buszban — köszönet érte a nyugdíjasok nevében — csak ennyi ülőhely van. Nébányan erősködtek: szívesen végigállnák az utat, de inkább megpróbálko- zunk egy újabb út szervezésével a most kimaradók számára. Bízom benne, bogy Csillik Sándor segít majd a jegyszerzésben. Igenlő bólintásával köszönünk el a csepeli nyugdíjasoktól, akik hála a kecskeméti színészeknek, a nyugdíjasklubnak, a táncmuzsikának, néhány órára megfeledkeztek a köznapok nyomorúságairól. A színészekkel hazafelé autózva arról beszélgettünk, hogy az ilyen hakniműsorok a kecskeméti színházat is népszerűsítik. Behozzák a nézőket. Volt, ahol csak pódiumműsort kértek, azután kíváncsiak lettek a megkedvelt színészek „otthoni” produkcióéira. így szerveztek rendszeres látogatókat több olyan kisebb faluból, ahová régebben még a szervezők sem jutottak el. Heltai Nándor NÉGY FÁZIS HELYETT, „HÁROM ÉS FÉL” A lámpa most már jól működik Néhány héttel ezelőtt kifogásoltuk Kecskeméten a Rákóczi út és a Bethlen körút kereszteződésében létesített forgalom- irányító jelzőlámpa működését. Azt állítottuk — nem ok nélkül —, hogy az ott megvalósított úgynevezett telizöld irányítás balesetveszélyes. Azt javasoltuk a közúti igazgatóságnak, hogy programozza át a berendezést négy fázisúra. Pro- vaznik Endre forgalomtechnikai vezető mérnök cikkünkre válaszolva a következőket írta: „Mit eredményezne a négy- fázisú lámpa beállítása a jelenlegi helyett? Adottságként kell kezelni a nagykörúti jelzőlámpa összehangolási periódusidejét (amíg újra szabad jelzést kap egy-egy irány), ez 105 másodperc. Adottság továbbá a Bethlen—Kuruc körút jelenlegi 16-20 ezer személygépkocsiegységnyi nagyságú forgalma, melynek lüktetésszerűen jelentkező átbocsátására 29-29 másodperc szabad jelzés van biztosítva a 105 másodpercből. A csomópont biztonságos mozgásai közti úgynevezett közbenső idők összege 27 másodperc, marad tehát a Rákóczi út, a vasútállomási út és a nagykörúti „zebrák” szabad jelzésére a különbözet: 20 másodperc. Mit lehet ebből megengedni? Például 8 másodperc zöldet a vasútállomás felől jövőnek (max. 2 személygépkocsi kihajtására elég) és 12 másodperc zöldet a Rákóczi útról egyenesen és jobbra kis ívben Kihajtónak (max. 3-4 személy- gépkocsi kihajtására elég). A Rákóczi útról balra nagy ívben kanyarodónak viszont csak 6 — (buszok esetében ez a kevésnél is kevesebb! —; a Bethlen körúti húsboltnál levő zebrán áthaladásra szintén csak 6 másodperc zöld idő maradna.” Az érvelés logikusnak tűnt számunkra, de mégsem győzött meg bennünket. Ezért magunk mentünk ki — egy forgalmi szakemberrel — ellenőrizni a fázisidőket, s furcsa dolgot tapasztaltunk. A Bethlen körúton áthaladó gyalogos számára 12 másodperces tiszta zöld áll rendelkezésre. A Rákóczi útról a körútra kihajtó — egye'nesen haladó, jobbra-balra kanyarodó — járműveknek 14 másodpercig világít a zöld lámpa. A vasútállomás felől érkező járművek 10 másodpercig kapnak szabad jelzést. Nem is ez a túlzottan érdekes, hanem az, ahogy „átprogramozták”, elcsúsztatták — feltehetően cikkünk hatására — a körutat keresztező zöldidőket. A Rákóczi útról kihajtó járművek pontosan 9 másodperccel később kapnak szabad jelzést, mint a vasútállomás felől érkezők. (Kifogásunk éppen az volt, hogy az egyszerre kapott szabad jelzés miatt a kanyarodó járművek összeütköztek) ezzel jelentősen csökkent a baleset- veszély, ugyanis az átfedés — amikor a Rákóczi úti és a vasútállomás felől érkező járművek egyaránt zöld jelzést kapnak — mindössze 3 másodperé. A lámpa ilyen működtetésével elégedett lehet minden közlekedő. Köszönet a közúti igazgatóság megértő támogatásáért. Gémes Gábor Több rendőr az utcán Együttműködve a közrendért és a közbiztonságért Bács-Kiskun megye rendőrfőkapitányát, dr. Tóth Antalt tavaly december elsején iktatták be új beosztásába. Akkor sem volt irigylésre méltó a rendőrség helyzete, ám a feketeleves csak ezután következett: kirobbant a Duna-gate botrány. —Megy énkben mi történt az állambiztonsági szolgálattal? — Január 31-ével kivált a rendőr-főkapitányság szervezetéből. Létrejött a Nemzetbiztonsági Szolgálat Bács-Kiskun Megyei Kirendeltsége. Maga a UI/III-as, belső elhárítási osztály megszűnt. Az itt dolgozók közül senki sem került a nemzetbiztonsági szolgálathoz. Többen leszereltek, kérték a Belügyminisztérium kötelékéből az elbocsátásukat öten bűnügyi, illetve igazgatásrendészeti területire kerültek, egy pedig - akinek elegendő munkaviszonya volt - nyugdíjba vonult. — A fegyveres testületek tagjai novemberben tettek esküt a köztársaságra. Akadt olyan, aki erre nem volt hajlandó? — Azok az emberek már ezt megelőzően leszereltek. Egyébként a Belügyminisztériumban összesen sem érte el a’számuk a százat. — A rendőrség szervezetében más változások is történtek és folynak ma is. —Igen. Csökkentjük a megyei osztályok létszámát, úgymond karcsúsítást hajtunk végre. Ezeket a dolgozókat a végrehajtásba, az elsőfokú rendőrhatóságok erősítésére helyeztük át. Tervezzük, hogy új rendőrka- pitányságotat állítunk fel Kunszentmiklóson, Tisza- kécskén, majd a későbbiekben Bácsalmáson. További rendőrőrsöket, rendőrállomásokat is létre fogunk hozni. A közrendvédelmi és közlekedési szolgálatot szétválasztjuk. Mindennek az a célja, hogy minél több rendőr legyen az utcán, a közterületen. Vagy itt van például a népgazdaság- és társadalmiiulajdon-védelmi osztály elnevezés is, amely még a régi szemléletet őrizte. Csakhogy azóta jelentősen változtak a tulajdonformák, a gazdasági viszonyok. Mára egyszerűen a vagyonvédelem a feladat, így ez a szolgálat a gazdaságvédelem nevet kapta. — Ezek a szervezeti átalakítások azonban önmagukban még nem garantálják a szemléletbeli változást. — Nézze, mi profi rendőrséget kívánunk létrehozni. Vagyis politikamentes, az állampolgárok védelmére, szolgálatára hivatott szervezetet, ami törvényesen, szakszerűen és kulturáltan működik. A rendőrnek nagyvonalúan, megértőén kell intézkednie, s nem a hatalmát éreztetnie. Fontos, hogy a rólunk alkotott képet megváltoztassuk, hogy közelebb kerüljünk a lakossághoz, hiszen a közrend, a közbiztonság érdekében végezzük a munkánkat. Az emberek együttműködése nélkül ugyanis egyetlen rendőrség son tud hatékonyan dolgozni. —ön így gondolkodik, de vajon a beosztottjai is egyetértenek mindezzel? — Egy időben úgy érezhették az emberek, hogy kétféle rendőr létezik. Az egyik durva, hatalmaskodó, a másik tehetetlen. Én nem vallom ezt a nézetet — elismerve, hogy ilyen rendőr is van, de a többséget az áldozatos munkavégzés jellemzi. Természetesen a munkatársaimra is hat a társadalmi, politikai és gazdasági helyzet, s ennek következtében érezhetően bizonytalanná válnak, keresik a helyüket Közös érdek, hogy mindkét táborban változzanak a nézetek, mert egy elbizonytalanodott szervezettel nem lehet dolgozni. Máskülönben ez veszélyt jelent a békés átmenetre, a közbiztonságra. A rendőrkapitányságok vezetésének ma az egyik legnagyobb feladata elősegíteni, hogy a társadalmi konfliktusok ne éleződjenek, a demokratikus átalakulás erőszakmentesen folyjon le. —Számít még újabb változásokra a rendőrség helyzetében? —Igen. Fontos szerep jut majd annak, hogy milyen a rendőrség kapcsolata a helyi önkormányzatokkal. Eddig ugyebár mi értékeltük saját magunkat, most majd értékítélet marasztal vagy ismer el bennünket munkánk eredményétől függően. Feltehető, hogy az önkormányzatok személyi kérdésekben is hatáskört kapnak. Például megtörténhet, hogy ők választják meg a rendőrkapitányságok vezetőit. — Az új szolgálati szabályzatnak miben látja a jelentőségét? —Abban, hogy nyílt. Értelmetlen volt ezt titkosnak tekinteni. Arról pedig, amit egyebek mellett megfogalmaz, hogy a rendőrnek udvariasnak és kulturáltnak kell lennie, az a véleményem, hogy eddig is így kellett volna történnie. Csakhát ez sem megy egyik napról a másikra Bencze Andrea RADIO JEGYZET Felfedezés Szomorú szívvel állapíthatjuk meg, hogy — enyhén szólva — megrövidítettek bennünket. Kimaradt valami az életünkből, melyet már csak a gyermekeink, unokáink tudnak pótolni. A magyar nyelvű irodalomnak egy tekintélyes része mindmáig szinte ismeretlen volt a számunkra. A nagy névsor — amelybe Mórái Sándor éppúgy bele tartozik, mint Cs. Szabó László, Faludy György vagy Határ Győző — most már lassan művekben is összeáll a hazai olvasóközönség előtt. De hol vagyunk még a valódi, a teljesebb megismeréstől? A nyugati világban élt alkotó magyarok műveinek „honosításától”. A rádió a Társalgó — ötvenöt perc irodalomkedvelőknek — című műsora a 75 éves Határ Győző köszöntéséről adott hangképes versekkel, beszélgetésekkel, szerzői megnyilatkozásokkal tűzdelt összeállítást. Az író, aki Gyomán született, többféle rendszer börtöneit is megtapasztalva, 1956 után Angliában lelt otthonra. Miként megfogalmazta: ott van otthon, ahol békén hagyják, de Magyarországot lélekben sosem hagyta el. Harminchárom év után most első ízben találkozott itthoni olvasóival. Gazdag életművének bemutatására Domonkos Mátyás vállalkozott kedves, szellemes csevegés formájában, s a művekből Szabó Sándor és Papp Zoltán adott ízelítőt. Az egyik vers sorai még most is fülemben: Hűség, életszentelő hűség, szivünket tépő gyönyörűség... Erdélyből A Petőfi rádió Gordiusz című műsorában — Szmyogh Szabolcs és Mezei Károly — ezúttal Erdélyből hoztak üzenetet, méghozzá friss jelzéseket, megnyilatkozásokat, főként a fiatalabb korosztálytól. Kitűnt ezekből a temesvári, marosvásárhelyi, dési, kolozsvári — utcai, iskolai — nyilatkozatokból; hogy a diktatúra megdöntése utáni tennivalók sokasága szakadt nemcsak a kisebbségben élő magyarok, de a román nép és helyi vezetőinek nyakába is. — Sötétben tapogatódzunk. — Óriási a bürokrácia. Hetek alatt kellene új tankönyveket írni, a tanárok hidalják át valahogy a hiányt. — A jövő mind a két nép jóindulatától és toleranciájától függ. — Megszoktuk, hogy mindent felülről mondjanak meg. — Beindult valami, de kormányozni nehezebb. — Szeretet, megértés kell. — Az a fontos, hogy mindenki érezze magát otthon. Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzottak el a diákok, fiatal munkások és értelmiségiek szájából. Pontosan látják a helyzetüket. Tudják, hogy hosszú időnek kell eltelnie, mire mindenki megérti, mi is történt valójában, s főként, hogy mi a teendő. Talán a segítés módja, lehetősége is kitetszett szavaikból. Valami másféle, sokkal finomabb és tapintatosabb kapcsolatépítésre, közeledésre lenne szükség. Mert nem biztos, hogy mi vagyunk a bölcsebbek és okosabbak. Sőt, az is lehet, hogy jó szándékú igyekezetünkkel, túlbuzgóságunkkal csak rontunk a helyzetükön. Aranymosó A műsorfüzetben Buda Ferenc költő nevére figyeltem fel, aki távolkeleti őseink népköltészetének is fordítója, kirgiz szólásoknak, közmondásoknak az átül- tetője, ahogy találóan írta egyszer: aranymosója. Ezúttal a kicsinyke nyenyec nép fia, Jurij Velle munkásságát mutatja be, olvastam örömmel. S nem csalódtam. Különleges élményt adott a Kossuth rádióban, pénteken este elhangzó 45 percnyi műsor. Csak azt sajnáltam, hogy akinek mindezt köszönhettük, nem kapott elég figyelmet. Pedig a fordítás szinte a mű maga, nélküle érthetetlen és értelmetlen lenne az egész. A Kilátó — a rádió világirodalmi hetilapja — szerkesztőinek kell-e ezt mondani? F. Tóth Pál
