Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

1989. október 25. • PETŐFI NÉPE • 5 ,A KIVÁRÁS NEM A MI STÍLUSUNK1.. ” Átlapoztam a Lakáskultúra legutóbbi számát. A bemutatott hét lakásból há­romban sikerült felfedeznem valamilyen Téka-darabot: úgynevezett skandináv stílusú, igazi fából készült bútort. Kis magánfelmérésemet a legnagyobb jóin­dulattal sem lehetne „reprezentatív min­tavételnek” nevezni, de azért előzetes fel- tételezésemet bőségesen igazolta. Már­mint azt, hogy legalább egy bemutatott lakásban van ilyen bútor. A Téka néhány év alatt szemmel látható diadalt aratott a boltokban és a lakásokban. A vásárló szemszögéből nézve ez igazán könnyű győzelemnek látszik: az évtizedek óta szűkös, unalmasan egyforma és ezzel együtt meglehetősen drága választék mellett feltehetőleg nem lehet nehéz cél­szerű, szép, kényelmes és kislakásokba is beférő bútorokat eladni. u m ■ H Mintha lenne itthon piac A Bajai Lakberendező, Építő- és Vas­ipari Szövetkezet (Blévisz) — vagyis ezen bútorok gyártója-gyártatója — oldaláról nézve mégsem volt olyan könnyű a győ­zelem. Sőt, most sem az. Az évente több mint 1 milliárd forint értékű terméket (nem csak bútort) gyártó szövetkezet, amely sikerrel betört az erős nyugati pia­cokra, itthon önmagának „szimulál” — igazi hiányában — piacot. Úgy tesz, mintha itthon is ugyanolyan követelmé­nyeknek kellene megfelelnie, mint az . NSZK-ban, Franciaországban vagy az Egyesült Államokban. Fejleszt, bővít, gazdagítja választékát, igyekszik felmér­ni a vásárlók igényeit, és aszerint termel­ni. Mindehhez önmaga határozza meg működésének fő kritériumát: a minősé­get. így aztán kissé kiszolgáltatott hely­zetbe került; minél nagyobb az eredmé­nye, annál többet vonnak el tőle, és közben nyögi a folyamatos termeléshez szükséges hitelek egyre magasabb kama­tait is. Tudom, hogy a képlet ismerős. Csak az a baj, hogy ugyanilyen a rossz vállalatoknál is, azoknál, ahol a tengő- déshez kell a hitel, a nyereség pedig ügyes pénzügyi manőverek eredménye. Azt kérdeztem Baj na i György elnöktől: a mostani átalakulási, társaságalapítási lázban ők vajon miért ragaszkodnak áll­hatatosan a szövetkezeti formához? — Mert nem látjuk az átalakulás ga­ranciáit. A külföldi tőke bevonására már akkor voltak terveink, amikor mások még csak nem is gondoltak erre. Vannak most is. De tisztességes játékszabályok, megfelelő gazdasági szabályozás esetén, tisztán magyar vállalatként is helyt tu­dunk állni. Megítélésem szerint, ma Ma­gyarországon a szabályozás a langyos, kivárásos vállalati politikának kedvez, nem „honorálja” a kockázatvállalást, az üzleti bátorságot. A kivárás viszont nem a mi stílusunk. A Blévisz egyelőre szövet­kezet marad, mert pusztán az átalakulás ma még semmivel sem nyújt több lehető­séget a cég fejlődéséhez, mint amennyivel szövetkezetként is rendelkezünk. Ha a gazdaságban végre bekövetkeznek a re­mélt változások, a Blévisz akkor sem fog tönkremenni. Ebben biztos vagyok. Mi már megtanultuk, mit jelent „piacra dol­gozni”. Kanapék Amerikának A szövetkezetnél két-három évente ki­cserélődik a vezetők 30 százaléka. A tempót — amelyet egy másik, „igazi” piac diktál — talán nem mindenki bírja. Az üzlet folytonos kockázat, és nyilván kell hozzá valami konok, sikerbe vetett hit is. Bajnai György egy elejtett meg­jegyzéséből kihallottam, hogy a legutób­bi, amerikai üzletben sem hitt mindenki. És aki nagyon nem hitt, az távozott. Az üzletet végül nyélbe ütötték: 4,5 millió dollárt hoz a BÍévisznek. Az Egyesült Államokba szállítandó bőrgarnitúrák rendkívül munkaigénye­sek. Az amerikaihoz képest a magyar munkaerő nagyon olcsó (sajnos), a ná­lunk elmaradottabb országokhoz képest viszont fejlettebb a munkakultúránk (ezt azért jó hallani). Ez a fő ok, amiért az amerikai cég a Blévisszel készítteti a bőr- garnitúrákat — mondta az elnök. Melles­leg, belesüppedve egy ilyen kanapé pár­náiba, majdnem hihetetlennek tűnik, hogy vannak nálunk mesterek, akik ilyes­mit tudnak készíteni. De hát, vannak. Ä bútordarab egyébként, amilyen kényel­mes és tökéletes, olyan drága is. Szóval, nem egyhamar üldögélünk mi majd ilye­neken. Ha van (még) hozzá kedvünk, vi­gasztalódhatunk azzal a tudattal, hogy az Egyesült Államokban sem veheti meg magának mindenki a bajai szövetkezet süppedős ülőalkalmatosságait. Ott is a legdrágább kategóriába tartoznak. Az itthoni Téka-üzletekből—egységes stílusban — be lehet rendezni egy lakast. Hogy mennyiért, azt nem tudom, nem számoltam össze. Azt viszont tudom, hogy másik,, hasonlóan „stílusban tar­tott” bútorbolt-hálózat egyelőre nincs Magyarországon. Bankemberek a pályán A Blévisz három éve már nemcsak a Téka bútorokról és a helyreállított bajai zsinagógáról híres, hanem a teniszverse­nyekről és a bankártanácskozásókról is. De miért éppen egy szövetkezet rendez • A zászlók egy következetesen kialakított stílust hirdetnek, amely nemcsak a formatervezésben „bleviszes”, hanem a munkamódszerekben is. Az állhatatos szövetkezet # Az egyik új terméknek, a malajziai kooperációban készülő nád bútorcsaládnak - magas ára ellenére — óriási sikere van. (Gaál Béla felvételei)- meglehetősen bankártalálkozót, ráadásul a Budapest­től oly távoli Baján? 1 A legegyszerűbb válasz az, hogy azért, mert eddig nem rendezett senki — mondta Bajnai György. — De ennél azért bonyolultabb a dolog. Úgy éreztük, Magyarországon hiányzik a „piacszerű viselkedés”, és a hazai pénzvilág sem vi­selkedik piacszerűen. Nemzetközi kap­csolataink, a nyugati piacokon szerzett tapasztalataink révén határozottan érez­tük itthon a gyakorlati és elméleti tudás hiányát az iparban, bankszférában egy­aránt. Az első tanácskozáson például mi PATTHELYZETBŐL MATT? Ultimátum Sóstó-ügyben Mintalakótelep helyett spontán kiárusítás hivtuk fel a figyelmet, hogy hiányoznak a szakkönyvek, adósok és hitelezők nem értik egymás nyelvét. A bankártalálkozó, természetesen, nem rossz reklám a cég­nek, az ismertségből adódóan mindenütt kedvezőbb a megítélésünk. Ami a teniszt illeti: a világon a legtöbbet közvetített sportág, és közismerten a menedzserek, üzletemberek játéka. Valamint kitűnő reklámhordozó. Mindezeken felül van még egy ok: lokálpatrióták vagyunk. Azt reméljük, hogy mindkét rendezvény öregbíti Baja hírnevét is. Magyar Ágnes Kibogozhatatlan csomóvá görcsösült a kis­kunhalasi tanács és a helyi építőipari vállalat, a Kunép egymáshoz való viszonya. Nem mú­lik el tanácsülés, hogy ne botlanának bele a városatyák ennek a gubancos viszonynak va­lamelyik szálába. S nem mindegy, hogy megpróbálnak átbújni alatta, vagy óvatlan döntésükkel szálat szakítanak, mert a csomó könnyen a tanács nyakára hurkolódhat. (Most éppen egy másfél milliós, jogerős fize­tési meghagyás van a Kunép birtokában, amit bármikor érvényesíthet a tanács ellen.) A Sóstóról és a hozzá kapcsolódó, hajdan csá­bítónak tűnő tervekről van szó. A város határá­ban lévő tavat és környékét 1986-ban adták át a Kunép tulajdonába azzal, hogy ott fürdőkomple­xum létesüljön. Cserébe a tó karbantartását és védelmét ígérte a vállalat. (Bizonyos összeggel is elkötelezte magát a tanács, mellyel még hozzájá­rul évente a fenntartáshoz. Azonban jött a köz­ponti elvonások éve, s a tanács szerződésszegő, a Kunép pedig a fenti fizetésmeghagyás birtokosa lett.) A következő évben tovább bontakozott a Sós­tó-terv. Legyen a tóval átellenben lévő terület is rendben, ha a tanács is úgy akarja (és miért ne akarná?), épüljön oda egy mintalakótélep. Jóvá is hagyta a végrehajtó bizottság az elkészült rende­zési tervet. Lapunkban méltattuk a tervpályáza­tot, amely egy harmonikus, emberléptékű világot kíván teremteni a város határában, tavi panorá­mával. Aztán jött a glasznoszty szele, s a földterü­letek — amelyek a lakótelep építése miatt ki­sajátítás alá estek volna -5 tulajdonosai, élve a, szólásszabadsággal és megerősítve az ellenzéki szervezetekkel, felléptek a kisajátítások ellen. Mindezt olyan sikerrel, hogy a mintalakótelep terve dugába dőlt. Bár sokukkal szóbeli egyezség­re jutott a Telek Kft., akadt néhány tulajdonos, aki mereven elzárkózott mindennemű tárgyalás­tól — állítja a kft. igazgatója. Sértődött levélváltá­sok történtek a tanács és a kft. között, felelősök tetemrehívása a helyi újság hasábjain. A Sóstó­ügy most még nagyobbra dagadt, mert megjelen­tek az újsághirdetések, miszerint a kft. megkezdi a birtokában lévő földingatlanok értékesítését. — Mit szól ehhez a tanács műszaki osztálya? Erdélyi Róbert osztályvezető és Nagy Pál jog­ügyi főelőadó válaszolnak a kérdésre: — Bennünket az aggaszt leginkább, hogy az emberek azzal a céllal vesznek ott területet, hogy majd építkeznek rá. — Érthető, hisz a rendezési terv azt lakó­övezetként jelöli meg! — Egy alapfeltétellel: ha a teljes közműellátás megvalósul. Tehát hiába veszik meg az ingatlano­kat, mi nem adhatunk rá építési engedélyt. Még­pedig azért nem, mert a tanács semmiféle közmű­építést nem tud vállalni. Most a kft. úgy árulja a telkeket, hogy önerős közműfejlesztésre biztatja a vevőket. Pedig az óriási költséget jelent egyénen­ként, hisz nem garantálja senki, hogy mind a 300 telek elkel és a tulajdonosok mind be is szállnak a közműfejlesztésbe. Megkerestem a Telek Kft. igazgatóját, Horváth Ferencet is. Két vásárló tanakodott az ajtaja előtt. Szóba elegyedtünk, majd jelen lehettem a megál­lapodásnál is. — Most érdeklődik először? — kérdeztem a fiatalabbat, Farkas Sándort. — Nem. Már ki is választottam a területet, ■ ahová építeni szeretnék. Most lefoglalózni jöttem. — Tudja, hogy a tanács nem ad rá építési enge­délyt? — Nem, ezt még nem mondták. Közben megjön Horváth Ferenc, s beljebb tes­sékel mindannyiunkat. Odabenn aztán kiderül, hogy az írásbeli megállapodás azért tartalmaz né­mi utalást a várható nehézségekre, ha szőrmentén is: „Megállapodás ... építésre alkalmassá tehető földterület foglalózásáról” — mondja az írás. Az 5. pont pedig az eladók figyelmeztetéséről és tájé­koztatásáról így szól: „A földterület csak a viz, villany, szennyvíz közművek kiépítésé után válik építési telekké. A közművesítés magánerőből tör­ténik.” Ez már egyértelműbb. Rá is kérdez Farkas Sándor: — Most én megveszem 120 ezerért ezt a terüle­tet. Mennyivel növeli a költségeimet a közmű? Horváth Ferenc hozzávetőleges számításokat végez és 100-120 ezerre taksálja az összeget. Fon­tosnak érzem közbevetni a kérdést, hogy ez a becslés hány ember összefogását feltételezi. — Természetesen az összes majdani telektulaj­donosét.-=- És ha nem kel el minden telek, vagy nem akar minden tulajdonos egyszerre összefogni? — Ezért lesz szükségünk égy szponzorra. Foly­nak is a tárgyalások az ügyben, hogy aki társként belépne a kft.-be, az a közterületen haladó gerinc­vezeték, vagy az eladatlan telkek mellett futó köz­müvek költségeit megelőlegezze. Végső soron el­képzelhető, hogy ez a kft.-t fogja terhelni. — Nem lehet, hogy a kft., miután sikeresen elad­ta az összes telket, ráhagyja a többi gondot a tulaj­donosokra? — Ez azért sem lehetséges, mármint, hogy mi kimeneküljünk, mert birtokunkban van jó néhány olyan földterület, melyeket el sem adhatunk, mi­vel nem érik el a kötelező telekméretet, ahhoz meg kellene egyeznünk a régi tulajdonosokkal, akikkel határosak ezek a földdarabok. Egyébként, ha a jövendő építkezők igényt tartanának ránk, közre­működnénk a közműépítésben is. — Mi lesz azokkal a darab területekkel, amelye­ket említett? — Őszintén bízom abban, hogy minden jg je­lenleg a területen élő — földtulajdonos előbb- utóbb rájön arra, hogy több hasznot hajt a terüle­ten, ha együttműködik velünk. Egy-egy kérdéses földterület most a kettőnk birtokában van. Mi 150 forintért kínáljuk négyzetméterenként. Ők kérjenek, amennyit tudnak, s adják el velünk kö­zösen egy harmadiknak, vagy cseréljünk. Farkas Sándor vásárlónak is akad még kérdése: — Ha ez évekig elhúzódik, lehet-e valamit kez­deni a földterülettel? Művelhetem például, vagy el is adhatom? — Természetesen — mondja az igazgató. A ve­vő most már döntött, megkötötte a megállapo­dást. „A terület ára 150 forint négyzetméterenként, plusz arányos közterület-megváltás (20 százalék), a foglaló összege 15 ezer forint. A vételár kifizeté­se a szerződéskötéssel azonos időpontban (egy hónapon belül) esedékes. E határidő után a fogla­lót és a vétel jogát vevő elveszti. A szerződéskötést a határidő lejárta előtt vevő köteles kezdeményez­ni.” Számomra már csak egy kérdés marad: — Mi lesz a spontán szerveződő lakótelep inf­rastruktúrájával (közlekedés, ABC, szolgáltatások stb.)? — Az út menti területeket ezért nem értékesít­jük egyelőre. Kisvállalkozóknak tartalékoljuk. A közlekedés most még nem lesz olyan, amilyenre terveztük annak idején, mert a tervezett úthálózat kiépítését a magánkézben lévő területek akadá­lyozzák. Újabb érdeklődő érkezik, elköszönök. Felvető­dik még néhány kérdés, de ezekre jelenleg úgysem kapnék választ. Ha' az új tulajdonosok egyike- másika továbbadja a területet, az újabb tulajdo­nosok megkapják ezt a tájékoztatást? Köti-e őket valami, hogy ne horgásztanyát, szerszámoskam- rát, sufnit, bódét tákoljanak a földterületükre, akár engedély nélkül is? Vállalják-e majd ők is a közművesítés terheit? Később nem a tanács kény­szerül-e mégis az infrastruktúra kiépítésére, s az ehhez szükséges terület megvásárlására? Fontos-e még a tó védelme? ‘ Hajós Terézia HUNGAROTON­HANGLEMEZHETEK Komolyzene, irodalom (Dvofák, Amadinda, Arany János) Ismét Hungaroton-hanglemezhetek! Örülhetünk, hogy nem maradt el az idén a már hagyományos lemezünnep. Ilyenkor, ősz táján számos komolyzenei és irodalmi újdonsággal rukkol elő a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, valamennyi ki­adványt kedvezményes áron kínálva. Nos, az idén mindössze tíz album jelenti a kínálatot. Természete­sen ez nem jelenti azt, hogy ne az értékekre figyelt volna a lemezgyár. Itt van például az Estétől estéig című összeállítás, melyen gregorián énekeket hallha­tunk. A Schola Hungarica az utóbbi években megör­vendeztetett bennünket értékes és érdekes műsorok­kal — lemezen. Legismertebb sorozatuk a Magyar Grégoriánum, de kiemelkedő fontosságú a Bölcsesség Könyve a Magyar Nyelvemlékek, az O-római liturgi­kus ének. Ezúttal „estétől estéig” gyűjtötték csokor­ba a liturgikus énekeket, egy nap keretében hallhatók himnuszok, zsoltárok, gregorián dallamok. A leme­zen női, férfi- és gyermekkórusok hangja váltakozik, csodálatos élményt nyújtva. A latin nyelvű, jól szer­kesztett album ismét a Schola Hungarica érdeme. Vezényel: Dobszay László és Szendrei Janka. Egy másik komolyzenei „csemege”: Dvofák és Csajkovszkij egy-egy művel, Petényi Miklós gordon­kaművész és a Budapesti Fesztiválzenekar előadásá­ban. Vezényel: Fischer Iván. A XIX. század cseh kiválósága, az ismert zeneszerző, Dvofák li-moll gor­donkaversenye szólal meg az A oldalon. Ezt a művét Amerikában komponálta 1894—95 telén. A három tételből álló gordonkaverseny előadóiról csak felső­fokon lehet írni. Csajkovszkij Variációk egy rokokó témára című darabja könnyed, derűs alkotás, pedig a^szerző korántsem mondhatta el a mű keletkezésé­nek idején (1876-ban), hogy biztonságos anyagi és lelki világban élhetett Persze, a körülmények nem biztos, hogy befolyásolják a produkciót, a mű szüle­tését. Annyi bizonyos: szükség volt erre a lemezre, már csak azért is, mert a Budapesti Fesztiválzenekar, hagyományaihoz híven karácsonyi hangversenyét követően fekete korongra rögzíti műsorát. Ezúttal Dvofák és Csajkovszkij gordonkára „épített” művei voltak soron. Nem is tudom, hogy az Amadinda ütőegyüttes új lemezét milyen műfajba soroljam. Komolyságát el­vontságát tekintve, bizony, igazi kortárs muzsikát hallhatunk Amadindáéktól. Az európai zenetörté­netben csak a XX. század húszas-harmincas éveiben kapott önálló szerepet az ütőhangszer. Most pedig a már évek óta sikeresen tevékenykedő Amadinda együttesben Magyarország egyetlen ütőegyüttesét tisztelhetjük. Tagjai: Váczi Zoltán, Bojtos Károly, Rácz Zoltán, Sárkány Zsolt. A lemezen Kocsis Zol­tán, Holló Aurél és Tóth Benedek is szerepel. Az igen komoly zenei összeállítás az ütősök klasszikusnak számitó alapműveit tartalmazza. A párizsi születésű Edgard Varese, a mexikói Catlos Chávez és a nyugat­ról származó, ázsiai művészetekkel kapcsolatba ke­rült John Cage neve fémjelzi az alkotógárdát. Első­ként Varése Ionisation című műve csendül fel, majd Chávez Toccatája. A címadó Cage-szerzemény, a 4'33" szervező ereje a csend, amely itt egy erdőben hallatszik. A lemez B oldalán további három Cage- kompozíció hallható: a Double Music, az Amor es, a Third Construction. Valamennyi különleges zenei él­ményt nyújt. Az utóbbi években számos olyan erdélyi népzenei lemez jelent meg, melyen kiváló szólisták szerepel­nek. A prímások sorát most Fodor Sándor, ismertebb nevénNet ti bővíti. Igaz, Magyarországra csak turis­taként látogathátott el a lemezgyár stúdiójába, de szerencsére sikerült rögzíteni vele a Kalotaszegi nép­zene cimű albumot. Műsora igen változatos és hű keresztmetszetet ad a kalotaszegi népzene értékeiről. Legényes, keserves, verbunk, katonakísérő, román és kalotaszegi páros tánc váltakozik a műsorban. A szerkesztő, Kelemen László kitűnő érzékkel válo­gatott. Fodor Sándor igazi virtuóz hegedűs. Szeren­csénk, hogy őt is megismerhetjük, ha nem is hangver­senyen, de legalább lemezen. Bizhatunk abban, hogy a lemezgyár folytatja a megkezdett sorozatot és to­vábbi „élő klasszikusokat”, erdélyi népzenészeket mutat be nekünk. Az idén két irodalmi nagylemez került forgalomba a Hungaroton-hanglemezheteken. A Fehérlófia cimű meselemez, valamint Mensáros László albuma, me­lyen Arany János versei hallhatók. Az irodalmi szer­kesztőség már korábban elhatározta, hogy rögzíti a kiváló művész kiváló önálló estjét Eljött az idő és most már lemezről hallhatók Arany versei: A rab gólya, a Letészem a lantot, a Családi kör, az Epilógus, A tölgyek alatt és a többi. Összesen tizenöt Arany­vers került Mensáros összeállításába. Költő és szí­nész különös találkozásának lehetünk tanúi: Arany sok költeménye mintha csak Mensáros László rezig­nált, megfontolt előadói stílusára, tolmácsolására várt volna. Tudom, a verslemezek nem olyan kapó: sak, mint — mondjuk — a könnyűzenei újdonságok. Mégis szívből ajánlhatom mindenkinek: fiatalnak, idősebbnek egyaránt a magyar irodalom gyöngysze­meit bemutató lemezsorozatot, köztük a mostani Arany-lemezt. (Talán aranylemez is lehet?) Borzák Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom