Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-14 / 164. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 14. A felvilágosodás forradalma 1789. július 14-én a párizsi nép lerombolta a francia ön­kényuralom nagyomis valósá­gos szimbólumát, a börtön­ként szolgáló Bastille-t. A Nagy Francia Forradalom már az első napokban több volt, mint a hagyományos vá­rosi szegénylázadások, melyek korábban oly sok gondot okoztak a királyi hadseregnek. A városi plebejus tömegek élé­re állt e megmozdulásban a felvilágosodás értékeit magáé­nak valló középosztálybeli ér­telmiségi réteg, hogy a nagy gondolkodók — Rousseau, Voltaire, Montesquieu esz­méi túllépjenek a szalonpoliti­zálás keretein. A kisemberek lelkesedése el­törölte a kiváltságokon nyug­vó nemesi rendszert. Helyébe azonban nem egy demokrati­kus berendezkedés lépett, ha­nem a korábbihoz némely vo­násában hasonló, bár más ala­pokon nyugvó rendszer ala­kult ki. A hatalom ismét keve­sek - a nagyburzsöázia — ke­zébe került, ahol a szabadság- jogokat nem az egyenlőség és testvériség nevében, hanem a vágyód nagyságának arányá­ban mérték. így újból csak a jogfosztottság jutott osztályré­szül azoknak a tömegeknek, amelyek végig harcolták a for­radalom kemény esztendeit. Azonban a Nagy Francia Forradalom a társadalmi és politikai emancipáció hosszú, többször megtorpanó, de visz- szavonhatatlan folyamatát in­dította el. A forradalom kö­vetkeztében a társadalmi fel- emelkedés lehetősége már nem tűnt hiú reménynek. A kisem­bert lázba hozta az addig pél­dátlan eset, hogy egy másik kisember — a francia helyes­írást pocsékul ismerő, ráadá­sul korzikai származású Na­póleon — az ismeretlenből ki­emelkedve előbb a franciák császárává, majd Európa urá­vá tudta magát felküzdeni. A sors iróniája, hogy a káplár­ként induló Napóleon megad­ta a francia nemzetnek a nem­zeti felemelkedés karddal és ágyúval övezett dicsőségét, miközben elvette a forradalom népétől a „szabadság, egyen­lőség, testvériség” nagy álmát. A „demokráciacsinálás” már kétszáz éve folyik kisebb- nagyobb megszakításokkal Franciaországban. Négy for­radalom és a velük járó meg­torlások. Öt köztársaság, tizenöt újra szövegezett alkot­mány jelzi a polgári demokrá­cia széles körű kifejlődésének nehézségeit. A „demokrácia­csinálás” módszerei az idők folyamán változtak. Míg a XIX. században Párizs utcáin háromszor építettek barriká- dokat a felkelők, addig a XX. századra megváltozott a hely­zet. A társadalmi fejlődés hívei és ellenfelei egymással ki­egyezve az utcáról a parla­mentbe vonultak be, hogy ci­vilizáltabb módon, nézetekre és érvekre támaszkodva a sza­vak — és ne a szuronyok — erejével győzzék meg egymást. Áldozatok természetesen ez­után is voltak. Pártok, politi­kusok, eszmék kerültek a tör­ténelem süllyesztőjébe. Emlé­küket azonban nem sírkeresz­tek vagy tömegsírok jelzik, ha­nem memoárok és történelmi monográfiák. Ma kelet-európai sorskér­déseink egyike az, hogy elju-' tottunk-e a „demokráciacsiná­lás” XX. századába? Azaz a fegyverek kritikáját fel tudjuk- e váltani a békés, de előremu­tató kritika alkotó ‘fegyveré­vel? Képesek vagyunk-e elsa­játítani a politikai tolerancia bonyolult, idő- és türclemigé- nyes eszközét vagy a barbá- rabb, bár jóval egyszerűbb kardesörtetés meggyőző erejé­hez nyúlunk vissza? Látni kell azonban, hogy ez utóbbi csak ideiglenes megoldásokhoz ve­zet szerte a világon. Az áldoza­tokból mártírok lesznek, a mártírokhoz kegyhelyek kap­csolódnak, a kegyhelyeket em­berek látogatják. Előbb keve­sen, később többen s megint minden kezdődik elölről, hisz a problémákat szuronyokkal megoldani nem lehet, legfel­jebb eltussolni. E körforgás le­játszódott Magyarországon, Lengyelországban, s nem ke­rülhetik ki más országok sem. Ma hazánk helyet kér a civi­lizált országok körében. Eh­hez azonban a demokratikus fejlődés olyan mindenek­előtt technikai — elemeit kell elsajátítanunk, melyek társa­dalmi berendezkedéstől füg­getlenek. Ilyen a törvényhozó, a végrehajtó és a birói hatalom szétválasztása. Vagy a társa­dalmi tagozódás alapján törté­nő népképviselet megvalósítá­sa. Olyan új típusú legitimáci­ós rendszer kiépítése szüksé­ges, amely elégséges politikai tartalékot biztosít a gazdasági szerkezetváltás nehéz évei alatt is. A „demokráciacsináláshoz” előregyártott receptek nincse­nek. Csak kiizzadott, egymás­tól különböző nemzeti demok­ráciák léteznek, de pont ezért illik mindegyik demokrácia az adott nemzet testére. Barta Zsolt Másfélmilliárd köbméter víz Öntözésre és halastavakhoz Magyarország a feltételes öntözési zónába tartozik. Ez azt jelenti, hogy területén tulajdonképpen öntözés nélkül is lehet termelni. Csak nem gazda­ságos. Azt, hogy milyen mértékű öntözésre van szükség az adott időben, a téli csapadék, a tenyészidőbeni csapadék, és az időbeni eloszlás határozza meg. Az utóbbi hét száraz, aszályos év miatt nagy figyelmet fordítunk az öntözésre. Most az öntözéses terület nagysága és az öntözés mennyisége egyaránt növekvőben van. EGY KÖNYVRŐL De ki öli meg a kiskirályokat? Régóta dédelgetek magamban egy regényötletet, hogy tudniillik megírom egy elképzelt főszerkesz­tő kitalált viselt dolgait, mindent csapongó fantáziámra bízva. Ha valaki magára ismerne, az nyilván fatális véletlen lenne. Ebben a könyvben ezt az elképzelt főszer­kesztőt aztán felruháznám — tény­leg csak magamtól — diktatóri­kus, hogy ne mondjam, sztálinista vonásokkal, elmesélném, hogy leg­jobb ivócimboráját —- főnöki kine­vezése után — csak elvtársként szólította és hívatta magához, meg kitalálnék olyanokat, hogy újság­ját és beosztottait képviselői karri­erje érdekében használta föl, meg még az is eszembe jutott, hogy olyan lenne ez a főszekesztő, aki a tőle négy méterre eső titkárnőjé­nek telefonálna, hogy az telefonál­jon a tőle ugyancsak négy méterre eső újságírónak, mert hogy hívatja őt ez a bizonyos kitalált főszer­kesztő. És akkor hangulatfestés­ként leírnám, hogy e főszerkesztő uralma alatt a szerkesztőség olyan lett volna, mint egy koncentrációs tábor és á hölgyek kisírt szemmel és az urak fogukat csikorgatva ol­dalaztak volna a folyosón, és ak­kor már semmi nem tartana vissza attól, hogy végképp elrugaszkod­jam a valóságtól és meseszerűen leszögezzem: ennél a főszerkesztő­nél szolgaibban senki nem leste ura parancsait. Mondom, ez lett volna az ötle­tem, de késő. A napokban ugyanis Sztrapák Ferenc magánkiadásában megje­lent Sztrapák Ferenc könyve, mely egy elképzelt megye képzeletbeli újságja kitalált főszerkesztőjének fiktív naplórészleteit tartalmazza —- és ha valaki mégis ráismerne valakire, az a véletlen műve. E könyvben tulajdonképpen ar­ról van szó, hogy e kitalált főszer­kesztő, akit név híján nevezzünk az Igazság Bajnokának, a csúnya első titkár ellenében nem tudta kivívni a nagy magyar igazságot. Mint­hogy puszta fikcióról van szó, a szerző nyilván véletlenül vette könyvébe létező emberek létező neveit, de erről szó se essék! E fő- szerkesztőnek — aki nem győzöm hangsúlyozni, a fantázia szülötte, csakúgy, mint az első titkár — nem sikerült kivívni az igazságot, pedig beosztottjai vérét adta volna érte. így a klasszikus dramaturgia sza­bályai szerint és ahogy a brezsnye- vi időkben szoktak — meghason- lott. A könyvben egyébként rend­kívül informatív hirdetéseket lehet olvasni — ahol szaunában játszó­dik a cselekmény, ott a vízmű, ahol isznak, ott valamelyik állami gaz­daság ajánlja magát. Ez egyértel­műen a szerkesztő keze munkáját dicséri. . A könyvvel kapcsolatban, mely­nek címe: De ki öli meg a kiskirá­lyokat?, nem szabad megfeledkez­ni egy vitathatatlan tényről: nyolc­vankilenc forintba kerül. Hámori Zoltán Kovács Józsefné, a Környezetvédel­mi és Vízgazdálkodási Minisztérium főelőadója tájékoztat a hazai mezőgaz­dasági vízhasznosításról. — Mekkora területet öntöznek ma Magyarországon ? — Öntözésre berendezett területünk 213 ezer hektár. Az 1980-as évek elején jelentősen csökkent az öntözött terület 410 ezer hektárról 198 ezer hektárra —, mert kisebb lett az állami támoga­tás, a beruházási lehetőség, és a rendel­kezésre álló pénzt rekonstrukcióra for­dították. Az öntözött terület most is­mét nő. Tavaly óta 12 ezer hektárnyi­val. — Sok ez a 213 ezer hektár vagy kevés? Ez a 213 ezer hektár nem annyi. Több is, meg kevesebb is. — Hogyan? — Úgy értve, hogy van 213 ezer hektár főműves, intézményes, állami­lag szavatolt, felszíni vizekből ellátott területünk. És ezen kívül van 94 ezer hektár főmű nélküli, tározók, vízfolyá­sok melletti, az üzemek saját erejéből öntözött föld. Ennyivel tehát több az öntözött terület. De ez nem jelenti azt, hogy ekkora területet meg is öntöznek. A 213 ezer hektár főműves öntözésre alkalmas föld 80 százalékát, 180 ezer hektárt öntöztek tavaly, csak ennyire volt szükség, mert például volt elegen­dő eső. A 80 százalékos kihasználtság nemzetközi összehasonlításban is jó. — Hogy aránylik az öntözött terület nagysága a megművelt földekhez? A 6,7 milliárd hektárnyi művelt földterület 4-5 százaléka öntözött. Ez nem sok. De az öntözött területek meg­oszlását figyelembe véve más a helyzet. A mezőgazdasági termelés 40 százalé­kát olyan üzemek adják, ahol meghatá­rozó az öntözéses gazdálkodás. Persze vannak olyan növények — szója-, rizs-, vetőmag-, szaporítóanyag-, ültetvény —, amelyek öntözés nélkül nem is ter­melhetők. S növeli az öntözés fontossá­gát éghajlatunkban a várható felmele­gedési folyamat, az üvegházhatás. Az lenne jó arány, ha a megművelt terület 20 százalékát öntöznék. — Mennyi vizet használ a mezőgaz­daság? — Öntözésre 390 millió köbmétert évente. Halastavakhoz — mert ez is mezőgazdasági vízhasznosítási terület — 320-350 millió köbmétert évente. (A 27 ezer hektár halastavunkból 19 ezer hektár főmüves,-a többi enélküli.) Ön­tözésre és halastavakhoz összesén más­fél milliárd köbméter vizet kell meg­mozgatni. — És a költségek? — Az öntözés a világon mindenütt államilag támogatott. Nálunk sem fe­dezi a gazdaságok által befizetett ősz- szeg (1988-ban 191 millió forint) a költ­ségeket. A különbség éppen 190 millió forint volt. Az ágazat ezt a vízügyi alapból pótolta. — Mi lenne a megoldás? A díjak újra megállapítása (a leg­utóbbi 1979-ben volt), és az állami költségvetési támogatás - nem a víz­ügyi ágazatnak, hanem a mezőgazda­ságnak. Ez feltétlenül jó befektetés len­ne, hiszen azonos minőségű területen öntözéses gazdálkodással a termést meg lehet tízszerezni. — Épülnek új öntözőberendezések? — A meglevő művekben még sok tartalék van. Alkalmasak lennének plusz 200 ezer hektár öntözésére. Van szabad kapacitása a tiszalöki, a kiskö­rei öntözőrendszernek is. A meglevő főművek, szivattyúk rekonstrukciójá­val, automatizálásával, jobb kihaszná­lásával is növelhető a hatékonyság. A drága, de energia- és munkaerő­takarékos nagy rendszereket most bér­lik a gazdaságok német, osztrák, ame­rikai partnerektől, oly módon, hogy terméssel törlesztenck. Kádár Márta Hidrogéntermelés baktériummal A hidrogén eszményi energiaforrás, mert tiszta, nem szennyezi a kör­nyezetet, s nagy az energiatartalma. Korlátlan mennyiségben állna az emberiség rendelkezésére, ha sikerülne hatásos eljárást találni a víz mole­kuláinak a bontására. A napfénynek vagy a villanyáramnak az energiáját hasznosító hagyományos vízbontó eljárások költségesek és időigényesek. Ezért a cseppfolyósított hidrogént ma általában csak szűk körben —- például rakéták hajtóanyagaként — hasznosítják. A japán Hajime Takahashi professzor most új eljárást dolgozott ki: ebben a Rhodopsendomonas gelatinosa nevű baktériummal termeltet hidrogént, mégpedig nyers keményítőből. Ez a baktérium Japán mocsa­raiban és rizsföldjein tenyészik. A nyers keményítővel és más tápforrá­sokkal teli — napfénynek kitett — tartályban a baktérium gyorsan munkához lát: minden 5 milliliter felhasznált táptalajért 25 milliliter hidrogént ad cserébe. Japán kutatók most olyan baktériumot igyekeznek géntechnológiai eljárással létrehozni, amely a fűrészporban és a rizsszalmában levő cellu­lózzal táplálkozik, s abból készít — egyebek között — hidrogént. Ahhoz azonban, hogy a baktérium a cellulózt megemészthesse, olyan idegen gént kell beléje építeni, amely szabályozza annak a cellulózenzimnek a termelődését, mély a cellulózmolekulákat lebontja. KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri u. 38. ff.: 20-488), központi tömb, diagnosz­tika. Gyerekeknek: Kecskemét, Izsáki u. 5., C pavilon, földszinti ambulancia. (T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit munkaszüneti napokon a kecske­méti kórház említett két épületében lát­ják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25), Szabadszállás, Éülöpszál- lás, Soltszentimre: Szabadszállás, köz­ponti rendelő (T.: 53-324), Kunszent- miklós: Kunszcntmiklós, központi ren­delő (T.: 51-222), Dunavecse, Szalk- szentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75), Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 56-173), Kerek­egyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: dr. Mánya I. (Kerekegyháza, Lenin tér 14. T.: 71-101), Lakitclek: dr. Kalocsa Z. (Lakitelek, Alkotmány u. 3. T.: 42- 015)i Izsák: dr. Rigó Zs. (Izsák, Kos­suth tér 6. T.: 74-190), Tiszaalpár: dr. Fekete F. (Tiszaalpár, Mátyás u. 2. t.: 44-050). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonszámon naponta 18 órától másnap reggel 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a bajai kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el. (Pokorny u. T.: 11-244), itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácshorsódi, bacs- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne­mesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kun­bajai, csikériai, madarasi, katymári la­kosokat látják el (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet, Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 21-575), Soltvadkert, köz­ponti rendelő (T.: 31-231). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Fadrusz J. u. 4. (T.: 62-360). Ellátják a kiskunfélegyházi, átéri, kunszállási, pálmonostori, pclő- szállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével., TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és szentkirályi bete­geket látják el (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent­benedek, Öregcsertő-Csorna, Szak- már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombanlon reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart (T.: 10, 122, 234). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Ka­locsa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dúsítok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167), Dunapataj, Harta: dr. Jaksa J. (Dunapataj, Baross u. 6. T.: 84). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis­szállást pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospalos, Kömpöc: Kiskunmaj­sa, központi rendelő (T.: 31-211), Já­noshalma, Rém, Borota, Kélcshalom: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88), Kelebia, Tompa: dr. Máriási K. (Tom­pa,Rákóczi 15. !'.: 31). Jászszentlászló, Szánk: dr. Rácz Gy. (Jászszentlászló, Alkotmány u. 11/A, T.: 31-628). ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig lart. KECSKEMÉTI ÁLLAT­KÓRHÁZ: folyamatosan működik. BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­relnie: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér 6.), Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Punczman T. (Baja, Kossuth u. 11/A T.: 12-482), Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A), Fel- sőszentiván, Csávoly, Bacsbokod: dr. Szabó B. (Bácsbokod, Tolbuhin u. 28. T.: 31), Bácsborsód, Madaras, Katy- már: dr. Borbás Z. (Madaras, Honvéd u. 2.), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Makay G. (Dávod, Tolbuhin u. 4.) KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kasziba I. (Ka­locsa, Hunyadi u. 90. T.: 443), Tass, Szalkszentmárton, Dunavecse, Apos­tag: dr. Reviczky Gy. (Szalkszentmár­ton, Vasút u. 12.), Solt, Újsolt, Duna­egyháza, Állampusztai célgazdaság solti kerülete: dr. Pétervári Z. (Solt, Nagymajor), Harta, Dunatetétlen, Ál­lampuszta, Dunapataj, Ordas, Géder­lak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Csiba E. (Harta, Gallé T. u. 64.), Szak- már, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Farkas A. (Homokmégy, Dózsa u. 14. T.: 8), Miske, Drágszél, Hajós, Csá­szártöltés, Fájsz, Dusnok: dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanácsköztársaság u. 1.) KECSKEMÉTI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecs­kemét, Hetényegyháza: dr. Makkos G. (Kecskemét, László K. u. 11. t.: 27- 985), Kecskemét, Ballószög, Helvécia: dr. Fáy J. (Kecskemét, Juhar u. 4/B T.: 46-791), Jakabszállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyárlőrinc, Város­föld: dr. Dani S. (Nyárlőrinc, Sugár u. 16. t.: 43-192), Lajosmizse: dr. Cserényi P. (Lajosmizse, Vereb u. 2/A T.: 56- 448), Tiszakécske: dr. Csitári J. (Tisza­kécske, Tiszasor u. 64. T.: 41-095), Ke­rekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 56-948). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10. t.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Jávor P. (Izsák, Ságvári u. 5. T.: 74-263), Kunszcntmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Fodor L. (Kunadacs, Hunyadi u. 38.), Szabadszállás, Fülöp- szállás: dr. Báldy Z. (Szabadszállás, Bajcsy-Zs. u. I.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Rohonczy Gy. (Soltvad­kert, Bocskai u. 29. T.: 31-325), Akasz­tó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszenlim- re, Kaskantyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Hadsereg u. 3. T.: 51-336), Ke­cel, Imrehegy: dr. Sőreghy A. (Kecel, Nádas u. 10/1. T.: 21-184). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Nagy J. (Kiskunfé­legyháza, Batthyány u. 1. T.: 62-645)v Gátér, Pálmonostora,1 Petőfiszállás: dr. Szobonya Cs. (Pálmonostora, Dózsa Gy.iu. 59. T.: 79-586), Tiszaalpár, La­kitelek: dr. Horváth L. (Tiszaalpár, Ady E.iu. 89. T.: 44-191), Kiskunmaj­sa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Szűts M. (Csólyospálos, Kossuth L. u. 30. T.: 3), Jászszentlászló, Szánk: dr. Török L. (Jászszentlászló, Dózsa Gy. u. 5. T.: 31-036), Bugac, Kunszállás: dr. Szabó G. (Bugac, Felsőmonostor 577. T.: 72- 570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Mészáros I. (Kiskunhalas, Attila u. 3. T.: 21-748), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Kazinczi F. (Kunfehértó, Előre Tsz T.: 22-377), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Jánoshalma, Bíró B. u. 7. T.: 283), Borota, Rém: dr. Boldizsár J. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Holló A. (Kisszállás, I. kér. 1/C T.: 19), Tompa, Kelebia: dr. Patocskai G. (Ke- lebia, Ady E. u. 216.), Bácsalmás, Csi- kéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Kole- tics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.) GYÓGYSZERTÁRAK A péntek ^sti zárástól hétfő reggelig a következő gyógy­szertárak tartanak ügyele- iet: Kecskemét: Szabadság tér I.: Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Búcsal- más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa György u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Széchenyi-lakótelep; Kiskö­rös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér 7.; Solt­vadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Bé­ke tér 4.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15 —19.; Solt: Béke tér 6.; Lajosmizse: Szabadság tér 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom