Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988,. június 17.

KELEBIAI LEGELŐLELET

Inkább a panasz, mint a megoldás

I

Panaszos levél jött, huszonhárom kelebiai lakos aláírásával. Első olvasásra is meglepetést okozott. Hogy csupán a hatás, a nyomaték kedvéért lett az első mondata „végső elkeseredésünkben fordulunk Önökhöz”, vagy valóban így áll a helyzet ott, a megye csücskében, valójában nem derült ki akkor sem, amikor a dolgok tisztázása végett beszélgetést, vitát kezdeményeztünk az érintettek között.

A Kelebiai Községi Tanács egyik termében gyűltünk össze rövid idő alatt vagy harmincán: a Kelebiai Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezet vezető szakemberei, illetve a helybeli kistermelők csapata és a semleges területen a semlegességet képviselő tanácselnök. Szűkebb értelemben az úgynevezett közlégelőről, tágabban viszont sok egyébről, saját fájdalmakról, folydogált a szó, sőt a személyeskedésig menő vádaskodás sem maradt ki a szópalettáról.

Bánóczki Béláné éppen szemben ül velem, ő így panaszol:

— Tíz éve legeltetem a teheneimet ugyanott, amióta a gazdaságban több a liba, ott is lelegelik a füvet. Hova menjünk? Tőlünk messze van csak jobb legelő, a halastó is kiszáradt, oda sem lehet már kötni a jószágot. Nincs legeltethető fű!

Németh Imre mezőőr mintha ellentmondana ennek:- Az úgynevezett közlegelőn •— ez a 30 hektár volt valaha a legeltetési bizottságéglajma összesen 8 -tehén legel. Ide lehetne még hajtani az állatokat, már ha valaki kifizeti a legelő- és a gulyásbért. Azután van húsz hektár legelő a vasútföldön, illetve a csatomapartok. Ezeken összesen nem több mint öt tehén van kinn. Ezekért, meg az előző nyolcért fizettek a termelők, a községben lévő többi tehén az árokpartokon vagy az erdőkben legel.

Ki honnan nézi

Galgóczi Vince tanácselnök szól közbe, magyarázóan:- A község hosszan terül el, majd 18 kilométer a két faluszél távolsága. Amióta, az akkori rendelkezések értelmében, megszűnt 1962-ben a legeltetési bizottság, tulajdonképpen legelőgazdálkodás nem is volt. Az utóbbi évek aszálya azután végképp tönkretette a legelőket.

Maczkó József, a panaszosok egyiké: . .

. — A legelő nem jó. A nyáron már nem lesz mit enniük az állatoknak! Ezért nagyon sok — merthogy én nem vagyok tsz-tag — a 2000 forintos bér, meg az 1600 forint gulyásbér. A közlegelő egyébként is messzi van hozzánk.

Halmágyi Sándor, a szövetkezet elnöke:- Igaz, eddig a tófenékre (halastó) is leeúgedték a teheneket. Sikerült is a rézsűket tönkretenni. A legelőbér tagoknak 1000 forint, a többieknek kétszerese. De, az ezer forintból nem lehet megvenni két mázsa műtrágyát. A gulyásbér összege pedig végképp nem fedezi a gulyás fizetését és a velejáró költségeket, például a társadalombiztosítást. így is lehet nézni a bérleti díjakat. A szövetkezet szempontjából így is kell!

Más vagy másé

Fábián János áll fel, kezében gyűrögetve a kalapját:- Nem kérünk lehetetlent, adják vissza a régi közlegelő területét!

Gillányi Ferenc a szövetkezet háztáji agronómusa felel:- Azt már nem lehet! Egy része tőzegbánya, a másik részét juhászok bérűk. Ami most van terület, azon meg alig van tehén.

Fábián János nem hagyja magát:- Miért a juhászok kapták a java legelőt?

A szövetkezetiek ellentmondanak:- Alig két hónapja tisztáztuk pontosan, melyik terület micsoda.

Az üzemi állatorvos, dr. Patocskai Gábor kérdez közbe:- Milyen jogcímen emelték a bérleti díjat? Nem értem, ha a háztáji tevékenység nyereséges, miért kell nyerészkedni is? Nem is a nagyságát tekintve, hanem a közhangulatra^Yáló tekintettel kellene rendbe tenni ézt az ügyet.

Halmágyi'Sándor válasza:- Mindannyian tudják, hogy szanálták a tsz-t. A szanálási előírásban nagyon szigorúan szerepel a veszteséges tevékenységek megszüntetése. Számoljanak utána, a gulyás bére, a közterhek, az egyéb költségek az emelt díjakkal is veszteséget jelentenek.

Jó ötlet. De kinek?

A vita már-már olyan, mint a rétestészta, nyúlik, de alapjában ugyanaz marad. Napokig mondhatná itt mindenki saját gondjait, csak éppen előbbre nem jutunk semmivel. A tehetetlenség szüű az ötletet: miért is ne lehetne egy bármi néven nevezendő társaságot összehozni, amelyik a közlegelő ügyét kézbentartja? A szövetkezetbéliek kapnak rajta:- A gazdaság ingyen és bérmentve lemond erről a területről egy ilyen társaság javára -Sígy áz elnök.

Galgóczi Vincének is tetszik, sőt segítségként felolvas egy 1962-ben készült jegyzőkönyvből, amely akkor, a legeltetési bizottság felszámolásakor készült: „továbbra is fenn kell tartani az egy kocsi trágya mozgalmat”. A mondatot ki is egészíti:

— Ha ez azóta is így lett volna, nem lenne olyan gyatra a legelő

— majd meg is magyarázza, mit jelent ez: — minden tehéntartó egy kocsi trágyát lett volna köteles a legelőre hordani. Ez viszont elmaradt, ugyanúgy mint a legelő kezelése.

Fábián János ismét feláll:

— Most már későn van, ez az egész. A legelőt ebben áz evben már nem lehet rendbe tenni, kár ezt a társaságot most alakítani.

Maczkó József többet akar:

— Nem a legelőn, hanem a tejfelvásárláson van pénze a tsz-nek.

A reakció nagyon gyors Halmágyi Sándortól:

— Nagyon szívesen átadjuk azt is a társaságnak. Csak árra vigyázzanak, hogy kevesebb legyen a vizezett tej abban, amit leadnak.

Ki vállalja?

Maradjunk csak ennek a társaságnak az alakításánál. Vajon ki lehet-e csikarni most legalább egy konkrét felvállalást? Személy szerint kitől is? Sorba kérdezem az embereket, vállalja? A válaszokat jegyezni sem kell, mind egyértelmű: nem. Hát akkor? A mezőőr további javaslatot, majd ígéretet tesz:

— Az idén maradjon minden a régiben. Csak készüljenek fel maguk is, például a trágyahordással, ígérjük, hogy január elején megkapja a társaság a területet. A jó gazda gondosságával rendbe is hozzuk.

De kinek adhatják át? Ki szervezi, készíti elő addig is ezt a társaságot? A tanácsteremben ülők láthatóan fáradnak és meglehetősen türelmetlenek. Az állatorvos felé egyre több szem fordul.

— Lát lehetőséget egy ilyen társaságban? Rábólint.

— Felvállalja a megszervezését?

Nem nagy lelkesedéssel, de így válaszol:

Elvállalom. Megjegyzem azonban, hogy a tsz vezetőitől jobb hozzáállást várok.

A terem lassan kiürül. Az ajtó előtt a levél egyik aláírójától megkérdezem, hogy végül is megnyugtató-e a jövőre nézve a legelőtársaság létrehozása? A karomra teszi a kezét és legnagyobb megrökönyödésemre így válaszol: „Azért ha maga nem újságíró lenne, sok disz-nóságot el tudnék mesélni! Mindezek után már csak magamnak teszem fel a kérdést; mire volt jó ezt a néhány órát itt eltölteni? Csupán arra, hogy a fájdalomszelepet kinyissuk, vagy — egyre inkább kételkedem benne, hogy így lesz |9 valamit meg is oldjunk?

Gál Eszter.

MIT ÁLLAPÍTOTT MEG A FŐÜGYÉSZSÉG?

A vállalkozó okkal fizetett rá

A kunfehértói Sziládi Sándor ezentúl bizonyára kétszer is meggondolja, mielőtt építési munkára vállalkozik. Mivel tanulságos az esete, közreadjuk.

Bánatát így mesélte el:

Olyan házépítésnél köteleztem el magam kőművesmunkára, amelynél a falak már álltak és az ajtók-ablakok a helyükön voltak. Szakember lévén hamar felmértem a teendőket és azokat teljesítettem. A munkadíj 50 ezer forint volt, melyet a megrendelő nem akart kifizetni. Arra hivatkozott, nem jól dolgoztam. Szó szót-követett, vita támadt közöttünk. Én állítottam, hogy az általa említett hibát az okozta, aki korábban dolgozott a házépítésnél. Ő úgy látta, én vagyok a felelős mindenért.

Az ügy bíróságra került, ám a pert elvesztettem. Sajnos, a másodfokú bíróság sem találta elfogadhatónak érveimet. Úgy érzem, igazságtalanul fizettem rá. Ennek talán az is oka lehet,

hogy a megállapodásunkat nem foglaltam írásba...

Nem egészen értettük, hogy egy elvégzett munka minőségét és értékét illetően miképpen látja egészen másképpen a dolgokat a vállalkozó, mint a megrendelő, s az is rejtélyes volt számunkra, a kőművest miért nem illeti meg valamennyi munkadíj, éppen ezért felkértük törvényességi vizsgálatra a Bács-Kiskun Megyei Főügyészséget. A megállapításról az alábbiak szerint informálta lapunkat Juhászné dr. Ferenczi Erzsébet csoportvezető ügyész:

— A polgári törvénykönyv értelmében a vállalkozó kötelessége figyelmeztetni a megrendelőjét, ha az elvégzendő munkához alkalmatlan anyagot biztosít, vagy célszerűtlen, illetve szakszerűtlen utasítást ad a munkához. Es minden olyan körülményről is értesíteni kell őt, ami a vállalkozás eredményességét veszélyeztetheti, esetleg gátolja a határidő betartását. E konkrét építkezés során a

felek között, sajnos, nem volt efféle kapcsolat.

A peres eljárás során beszerzett szakértői véleményből egyértelműen kitűnik, ■ hogy a kivitelezésnél felhasznált falazó téglához más vastagságú hőszigetelő vakolat készítése vált szükségessé, mint ami elkészült a rendelkezésre álló anyagokból. Az aljzatbetonozásnál sem volt eléggé gondos a vállalkozó.

Az előzőek alapján a bíróság 18 677 forint többletszámlázást állapított meg, a bizonyított minőségi hibák miatt pedig 26 345forint levonását találta indokoltnak.

Mivel Sziládi Sándor az építési munkájára vonatkozóan semmiféle észrevételt nem tett a megrendelőjének, ezáltal lényegében önmaga idézte elő a kárt. Vállalkozására tehát okkal fizetett rá.

Végezetül annyit: az e tartalmú bírósági ítélet megalapozott, ellene nem kezdeményezhető ügyészi intézkedés.

Velkei Árpád

„SOKAT KÖSZÖNHET AZ EMBER A NÖVÉNYVILÁGNAK”

A környezetvédő MA V-nyugdíjas

„Ha a gyermekeket is megtanítják a növények szeretetére, akkor nem látunk majd a parkokban kitaposott virágokat és az utcákon olyan fatörzseket, amelyek kíméletlenül meg vannak csonkítva, ami elszomorító látvány. Ismerjék meg az emberek közelebbről is a növények életműködését.” így írt szerkesztőségünknek Balogh László kiskunhalasi olvasónk a temérdek természetrongálás láttán, hallatán. Békés természetű, egyszerű vasutas volt világ életében, de kénytelen szót emelni. És talán igazolásként mellékelt egy sárguló dokumentumot: „A Magyar Államvasutaknál eltöltött hosszú, odaadó és eredményes munkájáért, nyugállományba vonulása alkalmából elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Vasútigazgatóság vezetője, Szeged, 1967.”

A kertes családi ház előtt frissen nyírt, ápolt gyepre fűzfák vetnek árnyékot. Benyitva -a kisajtón, szinte megnyugszik, felüdül az ember. Gondozott virágok, fák, bokrok, cserjék, a veranda előtt az egyetlen szőlőtőke lugasa. Újságolvasás közben zavarom a házigazdát.

—- A dokumentumot visszahozva, kérem, először meséljen a vasutas évtizedeiről.

— Egyetlen munkahelyem volt: a MÁV, ahol négy évtizedet töltöttem el. Pályamunkásként kezdtem. Aztán Ferencvárosban elvégeztem az előmunkás-tanfolyamot, majd innen, Halasról a Dunapataj—Solt közötti vonalra kerültem. Úgy voltam vele, jó ez nekem. De láttam, valahogy abban az időben lenézik1 a munkásembert. Akkor beadtam egy kérvényt, hogy szeretnék a forgalomhoz átmenni. A válasz az volt, ha kimegyek Erdélybe. Vállaltam. Gyergyószentmiklósra kerültem. Hosszú két esztendő . L. Közelebb vágytam a családhoz. Elhelyeztek Bánffyhunyadra, onnan Abonyba. Ott aztán előadták: kapok lakást, ha a feleségem egy

hónapban egyszer segít takarítani. De akkor, 1944-ben két lányunk volt, az egyik négy-, a másik ötesztendős. Az asszony munkájára pedig egyre sűrűbben tartottak igényt. Végül, amikor mindennapos munkát kértek tőle, azt mondtam, neki a gyerekekkel is foglalkozni kell. Visszaszóltak, hogy tán én akarok parancsolni? ... és három napra rá elvitettek munkaszolgálatra. Előtte azonban hazahoztaúi a családot Halasra, majd jelentkeztem a kecskeméti parancsnokságnál és kivittek Algyőre. .Lövészárkokat ástunk a Tiszaparton.' Nagyon hiányzott a család. Hát megszöktem.

— Nem félt a veszélytől?- Dehogynem! Borzasztó volt. Apósomékhoz mentem, de ő azt mondta, fél a németektől meg a nyilasoktól, ne maradjak náluk, mert bajt hozok rájuk. Megkerestem az unokatestvérem, aki egy tragaccsal kikísért a szőlőbeli gunyhójába. Azt javasolta ideiglenes szállásomnak. Ott egy éjszakát töltöttem, mert a szomszéd meglátott és megkérdezte, mit keresek ott. Igazat mondtam. O még ismeretlenül is féltett: „borzasztó rettegésben élni, jöjjön hozzánk, szüretelünk”. így történt. Két hétig náluk voltam. Idegesen engedtek el, mi lesz, ha megfognak? De várt a család ... befelé fordítottam az egyik lábam, és sántítva elindultam hazafelé. Otthon meg két orosz tiszt a házban. No, gondoltam, „jókor” érkeztem, de. vasutas ruhában. A gyerekek meg a nyakamba ugrottak, csókolgattak. Ott is hagytak a „vendégek”. Aztán jöttek a munkás évek.

— Mi vezette a vasutas pályára, aminek sosem fordított hátat?

•rp A feleségemék Balotaszálláson, a vasútnál laktak. Én akkor 18, ó 16 éves volt. Udvarolgattafn neki, közben a

0 Balogh László: „ ... hogy nemrégen ünnepelhettem a 82. születésnapom, azt a virágoknak köszönhetem”.

(Tóth Sándor felvétele)

családjával összeismerkedtem..Édesapja és a négy fiútestvére mind vasutas volt. Engem is rábeszéltek. Aztán megszerettem. Voltam kapus is, majd a szentesi kereskedelmi vizsga után feladási raktámok. Tovább aztán nem tanultam. Imádtam dolgozni. Reggel 7 órára mentem, de alig vártam, hogy eljöjjön az indulás időpontjá. Nyáron, gyümölcsszállítás idején sokszor este hétig odavoltam. Előfordult, hogy vasárnap délután itthon kerestek — mert nem készültek el zárásig a csomagolással —, bemennék-e felvenni az árut? Soha nem mondtam nemet. Örültem a szolgálatnak. Az emberek meg szerettek. Nézze, egy pirtói ember ’65 novemberében mit írt nekem! „Emlékvers Balogh László részére.” Olyan szépen megénekelte a munkám. Meg is dolgoztam minden jó szóért. Igaz, a sok níunkának aztán egészségem látta a kárát. Mire a nyugdíjkorhoz értem, majdnem teljesen lebetegedtem. Voltam is a MÁV-kórházban, de azért a négy évtizedet becsülettel végigdolgoztam. És hogy nemrégen ünnépelhettem a 82. születésnapom, azt a virágoknak köszönhetem.

— Hatvanesztendősen fogott a kertészkedéshez?

AMATŐR AUTÓKÉSZÍTŐK

Magam csináltam, magam vezetem

. Az amatőr gépkocsivezetés és -gyártás egyre nagyobb népszerűségnek örvend a Szovjetunióban. A mintegy húsz esztendeje indult egyéni autóépítés mai eredményeiről a szakemberek is a legnagyobb elismeréssel szólnak. Az egyéni autótervezést és -építést alapvetően két ok magyarázza. Az első, hogy mindenki szeretne a hagyományostól eltérő, árban is elérhető gépkocsival rendelkezni, a másik pedig az, hogy a saját konstrukcióban a tervezők eredeti, egyéni ötleteiket valósíthatják meg.

Az amatőr konstruktőrök tudományos, műszaki és művészeti szempontból is jól felkészültek. Hiszen egy új gépkocsi tervezését megelőzően tudományos kutatásokat kell folytatni,

új részegységeket és, aggregátorokat kell kifejleszteni. Na, és természetesen a divat vagy a fantázia diktálta új külső megjelenési forma, a belső komfort biztosítása is a cél. Éppen ezek hívják fel elsődlegesen a figyelmet, hiszen első pillantásra nem mindenki fedezi fel azonnal egy-egy új részegység vagy szerelvény eredeti megoldását.

így például a Moszkva közelében élő Vlagyimir Mironov saját tervezé-. sű, külsőre jelentéktelennek tűnő autóját az utakon szinte’észre sem veszik. Pedig lenne mit tanulni tőle! A gyártás nyolc hónapja során a futóművet teljesen [új elvek alapján építette meg. A gépkocsiból hiányzik a hagyományos sebességváltó, átvitel és differenciálmű. Ezeket egy rendkívül okosan megszerkesztett és egyszerű rendszer váltotta fel, amely képletesen szólva két tányérból és meghajtószíjból áll. Áz ára alig néhány tizede a sorozatgyártású gépkocsik hajtóművének. Ismeretes, hogy az autógyártó világcégek hosszú évek óta költséges kutatásokat folytatnak ezen a területen. Mironov találmányi szabadalma éppen

ezért különösen új és eredeti. A Mironov-féle konstrukció megbízhatóságát és hosszú élettartamát a gyakorlat is bizonyította: több mint 100 ezer kilométer megtétele során egyetlen alkalommal szakadt el a szíj. Ez a százezer kilométer betonutat, kavicsos utakat, földes utakat jelentett. Tehát olyan útvonalon, amelyen már húsz éve rendszeresen megrendezi az „Ifjúság és Technika”, a Komszomol KB lápjú a saját építésű autók versenyét. Ezek a gépkocsik a szovjet köztársaságok útvonalain, Közép-Ázsia sivatagjain és a Pamir felhő feletti magasságain teszik meg a versenytávot. :

Az autótervezők sorában találunk két leningrádi fiatalembert is—Dmitrij Parfjonovot és Gennagyij Hainovot—, akik két eredeti konstrukciójú autót terveztek és építettek. Munkájuk iránt komolyan érdeklődnek vezető szovjet tervezőirodák is. Sőt, a két fiatalembert a szovjet autóipari miniszter felkérte a személygépkocsik távlati tervezésével foglalkozó laboratórium vezetésére.

Aerodinamikai tulajdonságaikat tekintve ezek az autók inkább a versenyautókra hasonlítanak, ugyanakkor öt személy számára biztosítanak kényelmes utazást. A motor, a sebességváltó, a lengéscsillapító és néhány más részegységen kívül a gépkocsik minden más egysége saját fejlesztés. Az autóban csak elektronikus műszerek üzemelnek, nincs egyetlen mechanikus kijelző sem. (APN—MTI-Press)

• Ez is saját gyártmány —■ egy alma-atai amatőr a moszkvai Kulinyin sugárúton. (Fotó: ÁPN—MTI)

tűin

— Legalább húsz éven át minden szabad időmben a növényekről olvastam. Jártam a könyvtárba. Négy-öt kötetet kihoztam, s ami csak érdekelt, kijegyzeteltem. Már tucatnyi füzetem telve. Fogalmam sem volt a kémiához. Nemcsak az érdekelt, hogy ha elültettem egy rózsatövet, az milyen színű, illatú virágot hoz, hanem íz is, hogy mitől olyan, amilyen. Megtanultam sok-sok ezer vegyületet.

Kedvenc virágai?

— Nekem mindegy, akármi, csak növény legyen. Szeretem mind. Még a rendes füvet is. Tudja, hogy egy hektár füves terület 900 kilogramm tyci'gént tud kibocsátani? Sokat köszönhet az ember a növényvilágnak. Csodálatos a természet, olyan, mint egy nagy kémiai gyár. Nem? Nézze, nálunk is, ott az az oszlopos tuja, a tiszafa, a ráncos bangita, a díszalma. Vagy ez az egyetlen szőlőtőke mily hálás a tíz méter hosszú hajtásával. A ház előtt meg a fűzfák, amelyek nemcsak a szennyes levegőt 1 tisztítják, hanem a vastag gyökerei csökkentik az épület rázkódását. Higygyék el nekem, öreg vasutasnak, ha a gyerekek kiskorukban megtanulják becsülni a növényvilágot, akkor soha nem lesz belőlük természetromboló. Cserébe hosszú életet kapnak.

Pulai Sára

t A Parfjonov—Hainov kettős Laura fantázianevű terméke.