Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám - 1988-09-05 / 212. szám

1988. szeptember 5. • PETŐFI NÉPE • 5

Százhárom dolgozó „fizet” egy miatt?

Ez nem az a nyúlcipő

Híres volt a Hiröske gyermekcipő a hetvenes években: a Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet (ma: kisszövetkezet) ezzel a termékével jegyezte be nevét a köztudatba. A Híröskét kedvelték, keresték a vásárlók szerte az országban. Most, 1988 nyarán a szövetkezetiek úgy emlegetik azt a korszakot, mintha abból akarnának önbizalmat meriteni. Szó ami szó: szükségük van a biztatásra.

Odalett a bizalom?

— Annak idején miért hagyták abba a „Hiröske" gyártását? — kérdezem Török Ferenctől, a szövetkezet elnökétől.

— Az a termék lefutott: újabb fazon, újabb anyag jött divatba, nekünk váltani kellett, ha a piacon akartunk maradni.

— Új gyártmányaik nem voltak olyan sikeresek, mint a „Hiröske"?

— Annyira nem, viszont az is igaz: termékeinket, a gyermekcipőket általában keresték azóta is, nem voltak értékesítési gondjaink. Bár nem kiemelkedő, de azért jó eredményeket ért el évről évre, kiegyensúlyozottan gazdálkodott, megbízható munkát nyújtó partner volt szövetkezetünk. Most is az.

A közelmúltban azonban történt valami, ami nemcsak anyagi, hanem erkölcsi károkat is okozott a közösségnek. Az anyagi kár tetemes, a megrázkódtatást pedig még most sem heverték ki a dolgozók. Nem is lehet azt elfelejteni, hiszen a csorba kiköszörülése, a veszteség kigazdálkodása rájuk vár: azokra, akik a problémák ellenére sem hagyták el a szövetkezetei. Török Ferenc elnök és Nagy István műszaki vezető „esete” ugyan némileg eltér a többiekétől. Ők ketten két évvel ezelőtt, amikor látták, hogy nem tudnak együtt dolgozni az akkori elnökkel, Szögi Tiborral, önállósították magukat, azaz, kiváltották az ipart. Miután a számára előnyös ajánlatot elfogadva Szögi Tibor egy másik cégnél vállalt felelős beosztást, a szövetkezet tagjai visszahívták és elnöknek választották Török Ferencet, ezzel egy időben bízták meg Nagy Istvánt a műszaki vezetéssel. Történt mindez 1987 márciusában, nem egészen két hónappal a botrány kirobbanása előtt. A tényék ismeretében most azt kérdezem az elnöktől:

— Megbánta-e, hogy visszajött a szövetkezetbe?

— Ha előre tudom, hogy mi fog történni, maradtam volna kisiparos. De ha már benne vagyok, nem töltöm az időt bánkódással. Különben is biztos vagyok benne, hogy kiverekedjük magunkat a nehéz helyzetből.

Szökni készülőre szokták mondani: fölveszi a nyúlcipőt. Amit most Török Ferenc mutat, nem az a nyúlcipő, de ahhoz hasonlóan dicstelen. Ha nem még dicstelenebb. Nyúlcipőnek nevezhető, mert egy része — az elnök által mutatott sportos gyermeklábbelinek például az orra — nyúlbőrből készült. Erről az alapanyagról pedig tudni kell: csak díszítésre használható, mivel másra teljesen alkalmatlan. Szögi Tibor 1986-ban mégis ebből készíttette el több tízezer pár gyermekcipő különböző részeit.

— Vajon ezzel mi lehetett a célja?

— Nem tudom, de bizonyára meg; kérdezték tőle a tárgyaláson.

— A nyúlbőr olcsóbb a többinél?

— Sokkal.

— A szövetkezetben senki sem vette észre, hogy mivel dolgoznak? Maga sem?— fordulok a műszaki vezetőhöz. Meglepődik:

— Én?! Akkor voltam kisiparos!

— Persze, bocsánat! És maga? — Habran József szabász nemet int a fejével, miként Golovics Gusztávné is, aki a tüzödében dolgozik, egyébként a szövetkezet vezetőségének tagja. De ha mindenkinek föltenném a kérdést, ugyanazt a választ kapnám: senki sem ismerte fel a nyúlbőrt. Az akkori műszaki vezető sem, aki azóta máshol dolgozik.

— Ezen nincs mit csodálkozni — mondja az elnök. — Szövetkezetünkben korábban nem dolgoztak ezzel az anyaggal.

Nyolcmillió forintos veszteség

— Mégis, valahol, valakinek ellenőrizni kellett volna a terméket, mielőtt forgalomba került. Nem?

— De igen — ért egyet az elnök. — E termék vizsgálatát, illetve forgalmazásához az engedélyt a Kereskedelmi Minőségvizsgáló Intézettől, a Ker- mitől kellett volna kérni — jogszabály írja elő —, ezt azonban Szögi Tibor elmulasztotta. A Kermi mégis „kiszúrta” valahogy, így derült fény a dologra. Ennek alapján küldték meg följelentésüket az ügyészségnek, onnan az ügy a rendőrségre került. Szögi Tibor ellen büntető eljárás indult.

Ez ugyan rendjén is van, de a szövetkezet nincs vele kisegítve. A volt elnök tettének súlyos következményeit most a kollektívának kell vállalnia. Százhárom embernek.

— Tavaly májusban kezdődött el és szeptemberig tartott a cipők visszaszállítása szövetkezetünkbe — magyarázza Török Ferenc —, ez idő alatt a kereskedelmi cégek folyamatosan inkasszálták a visszáru értékét. Az év második felétől a vásárlók által reklamált cipők visszaszállítása, azok értekének inkasz- szálása is elkezdődött. Ugyanakkor a raktárunkban is volt még 2,8 millió forint értékű, részben minőségi hibás, részben határidőre el nem szállított

• Habran József szabásznak ez a szövetkezet az első munkahelye.

• A tüzödében dolgozók is annak örülnek, ha van elég munka. (Straszer András felvételei.)

• Török Ferenc elnök és Nagy István műszaki vezető (balról jobbra): — Ezek a cipők nem nyúlbőrből készültek!

• Golovics Gusztávné húsz éve dolgozik a szövetkezetben.

lábbeli. Összesen közel nyolcmillió forintot veszítettünk a rossz minőségű cipők miatt.

Pedig már akkor is „több sebből vérzett” a szövetkezet: 1986 májusától szeptemberig negyvenhatan mentek el máshová, kivétel nélkül fizikai dolgozók. Ebben az időszakban ugyanis megrendelés hiányában nem volt folyamatos munkájuk, ezért keresetük visz- szaesett, bizonytalanná vált. Szögi Tibor úgy hagyta itt a szövetkezetét, hogy 1987 első negyedében a készárutermelés nem indulhatott be, mert műszakilag nem volt előkészítve. Azaz, nem folytattak olyan munkát, amiért pénz járt volna! Ilyen körülmények között az új gazdasági vezetők a tűzoltás módszerével mentették, amit még lehetett.

— A tűzödének a Tisza Cipőgyártól szereztem bérmunkát — mondja az elnök —, az aljaüzem pedig az elfekvő készletet dolgozta fel. Ez utóbbival azonban keveset lehetett keresni, ezért bérkiegészítést fizettünk a dolgozóknak. Inkább, minthogy mindannyian elhagyjanak bennünket.

Leegyszerűsítve az akkori helyzetet: 1987 elején a szövetkezetnek alig volt bevétele, kiadása viszont annál több! Nem nehéz belátni, hogy ez a teljes anyagi csődhöz vezető út. S ezzel a dolgozók is tisztában voltak.

Segítség nélkül nem megy

— Hogyhogy nem hagyták itt a szövetkezetei?

Erre a kérdésre Golovics Gusztávné kérdéssel válaszol:

— Húsz év után ...? — S még hozzáteszi: — A fél életemet ebben a szövetkezetben töltöttem.

Habran József hasonlóképpen érez, gondolkodik:

— Itt kezdtem ipari tanulóként 23 évvel ezelőtt. Ez az első munkahelyem.

— De ha ez a munkahely már nem nyújt biztos kenyeret?!

A körülöttem levők szinte egyszerre tiltakoznak:

— Ami volt, elmúlt. Most már kifelé lábalunk a bajból.

Állításukat bizonyítandó, az elnök termelési eredményeikről beszél:

— Tavaly május végéig a nyolcmillió forintot sem érte el a szövetkezet bevétele. Ez év hasonló időszakában megközelítette a 24 milliót. Ugyanakkor az

összes bérkifizetés 1987. május végéig

2,4 millió, ez év első öt hónapjában pedig 2,6 millió forint volt. Az árbevételünk tehát 300 százalékkal, a kifizetett bér pedig csak 8,4 százalékkal nőtt. A minőségi javulást mutatja az, hogy míg 1986-ban mindössze 61, tavaly 88,2 az idén július végéig már 92,1 százalék volt az első osztályú termékeink aránya. Az 1987-es esztendőt nyereséggel zártuk volna, ha nincs az a nyolcmillió forintos veszteség. Ennek ellenére az összes hitelünket visszafizettük év végéig.

A nyolcmillió forint hiányt a kollektívának kell kigazdálkodnia.

A jelenlegi, egyébként is nehéz körülmények között segítség nélkül ez nem megy — szögezi le az elnök, i — Ezért kértünk kölcsönt az országos szövetségünknél, az Okisz-nál elkülönített közös alapból. A megyei szövetség, a Kiszöv annak eldöntésére, hogy támogassa-e kérésünket, alapos vizsgálat alá vette a szövetkezetünket. Azt állapították meg, hogy megvannak a feltételek a veszteség kigazdálkodására, a kölcsön visszafizetésére.

— Mi lesz, ha mégsem kapnak segítséget?

— Szövetkezetünk léte kerülhet veszélybe. De hát ez egy nagy múltú, jó hírű szervezet, termékeinkre, a gyermekcipőkre szükség van. Nem tudom elhinni, hogy az a nagyon várt segítség elmaradjon ...

Van azonban még egy kérdés, aminek eldöntését a szövetkezetiek legalább olyan szívdobogva várják, mint az előzőét. Lévén, hogy 1986 óta kisszövetkezetként működnek, az e szervezetekre vonatkozó jogszabályok értelmében a veszteséget hozó esztendőben — tehát 1987-ben — fölvett munkabérük egy részét a dolgozóknak visz- sza kellene fizetniük. Golovics Gusz- távnétól például harmincegynéhány- ezer forintot kellene levonni, Habran Józseftől hasonló összeget. Talán mondani sem kell: ennek még a gondolatától is kétségbe vannak esve. Senki sem beszél róla, de a levegőben lóg: a történtekről ők tehetnek a legkevésbé. A nyúlbőr cipőket is a legjobb tudásuk szerint készítették el... ♦

Almási Márta

Az őszibarack nagy riválisa

Nack-ültetvények 12 ezer hektárról

A Törökbálinti Gyümölcstermesztési Rendszer tudományos tanácskozásra és őszibarack-bemutatóra hívta meg a minap a csonthéjas gyümölcsökkel foglalkozó szakembereket. Magyarországon az elmúlt 15 év során az őszibarack-ültetvények 12 ezer hektárról ötezerre csökkentek.

Noha e gyümölcsfaj termésével nem könnyű manapság versenyezni a világpiacokon, mégis növelni kellene a megcsappant termőterületeket. E tekintetben természetesen tudományos alapossággal szükséges megválasztani a fajokat, az éghajlati viszonyokat, valamint a talajadottságokat. A fajokat illetően a nálunk még kevéssé ismert nektarin, magyar nevén a szőrleien, azaz kopaszbarack ígér hosszú távon sikereket. E különös csemegéről kérdeztük dr. Gergely Istvánt, a csonthéjas gyümölcsök neves kutatóját, a Gyümölcs- és Dísznövény-termesztési Kutatóintézet igazgatóját.

— A nektarin Kínából származik, s bár kellemes az íze, zamatos, és régóta ismerték más földrészeken is, sokáig nem mutattak iránta nagyobb érdeklődést. Elsőként az Egyesült Államokban honosították meg. ahol annyira megkedvelték, hogy ma már az ottani őszibarack-ültetvények fele nektarin. Ugyanez mondható el Olaszországról is.

— Mi a különbség az őszibarack és a kopaszbarack között?

BETON HELYETT FÁBÓL

Lengyel

lakásépítő kisszövetkezetek

Lengyelországban napjainkban 1720, úgynevezett lakásépítő kisszövetkezet tevékenykedik. A mintegy 62 ezer tag többsége fiatal. Ügy döntöttek: saját kezükbe veszik lakásgondjuk megoldását. Döntésüket főképpen az motiválta, hogy a 80-as években tapasztalható nagyarányú visszaesés a lakásépítésben sokak számára elérhetetlenné tette az otthonhoz jutást a nagy állami lakótelepeken.

E szövetkezetek fejlődésére jellemző adat, hogy amíg 1983-ban csak 731, addig tavaly már 8316 lakást vehettek birtokukba a szövetkezetek tagjai. Az elkövetkezendő három évben a tervek szerint családi és társasházakban további 60 ezer lakás kulcsát adják át a lakóknak. Felépítenek 31 ezer félkész lakást is, amelyeket a leendő tulajdonosok ízlésüknek és anyagi lehetőségeiknek megfelelően fejeznek be.

A kisszövetkezetek fő jellemzője, a kezdeményezőkészség nemcsak az építkezés gyors ütemében, hanem az olcsó tervek és a különböző helyi alapanyagok felkutatásában is meglátszik. No és arról sem szabad elfeledkezni, hogy a munkálatok csaknem egyharma- dát a későbbi lakók végzik el. A szövetkezetek egy részének segítséget nyújtanak azok a vállalatok is, amelyekben a tagok dolgoznak. Bizonyos kölcsönöket adnak, szállítóeszközöket biztosítanak és segítenek a dokumentáció elkészítésében is.

Nemritkán nehézségekkel találják szembe magukat a lakásépítő kisszövetkezetek. Nem könnyű például jó telkekhez jutni vagy beszerezni a szükséges építőanyagokat, s időnként szervezési gondok is lassítják a munkát.

Lakások építésével, mégpedig fából készült családi házak létrehozásával foglalkozik a poznafti Pinus ifjúsági lakásépítő szövetkezet is. A szövetkezet fiatal tagjai a Stolbud és más szakvállalatok kollektívájával közösen Poznanban megrendezték az országos faépítészeti kiállítást, amelyen tíz-egyné- hány figyelemre méltó családi ház prototípusának modelljét mutatták be, és tanácsokkal látják el az érdeklődőket, az építkezni szándékozókat. Két hónap alatt a kiállítást több mint 100 ezren tekintették meg.

A kiállítás segítségével — mondja Piotr Bykowski, a szövetkezet elnöke — szeretnénk meggyőzni minden érdeklődőt arról, miként lehet a téglából, betonból és acélból készülő drága és anyagigényes, nehéz családi házak helyett fenyőfából építeni olcsó, könnyű és könnyen összeszerelhető házakat. Egy-egy ilyen családi ház 1,5-3 millió zlotyba kerül, vagyis 1-2 millióval kevesebbe, mint a hagyományos módszerekkel épülők. Az épületszerkezet összeszerelése 2 hétnél nem tart tovább.

Az ajánlott faházak természetes eredetű nyersanyagokból készülnek — fából, gipszből és forgácselemekből, ennek köszönhetően a légnedvesség és a szellőzés normális, s ami a legfontosabb: a házak igen melegek. Az ilyen faházak fűtéséhez 30 százalékkal kevesebb energiára van szükség, mint amennyi a hagyományos módszerekkel építetteknél szükségeltetett. Ami pedig az épületek tartósságát illeti, ezek a faházak két nemzedékre szolgálnak. A Pinus szövetkezet 60 éves garanciát vállal értük.

— Szövetkezetünket nemcsak az ötleteink bemutatása céljából alakítottuk meg, hanem mindenekelőtt azért, hogy pénzkeresetre tegyünk szert — mondják a Pinus fiatal tagjai. — Megrendelőkben nincs hiány, hosszú évekre elegendő munkánk van. Lengyelországban a lakásoknak csak 1 százaléka épül fából. Itt az ideje változtatni ezen. Szövetkezetünk más, hasonló jellegű vállalatokkal közösen évente 10-13 ezer ilyen házat képes építeni, vagyis azt az emlitett 1 százalékos arányt a lakásépítésben már különösebb beruházás nélkül hamarosan 10 százalékra növelhetjük.

• Épülő otthonok Gdyniában.

— Tudományos nevén, a nektarinnak egy génje más, mint a többi őszibaracké. Ebből következik, hogy nem növeszt pihés szőrzetet. Ennek nagy előnye, hogy nem okoz allergiát. Köztudott ugyanis, hogy elég sok ember nyálkahártyája érzékeny a pihés, szőrös gyümölcsökre. Külön említendő még a kellemes savösszetétele. Ebből adódóan elsősorban nyersfogyasztásra kiválóan alkalmas.

— Hol foglalkoznak nálunk nektarinkutatással?

— A legnagyobb méretekben kutatóintézetünk érd-elvirai telepén, ahol mintegy 50 fajtával kísérletezünk. Az ott nevelt vírusmentes fák jövőre már termőre fordulnak.

— A kopaszbarack milyen éghajlatot, talajt szeret?

— Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nektarin nagyon érzékeny a betegségekre. Mindenekelőtt a mambiára és a lisztharmatra, ezért csak vírusmentes csemetét szabad ültetni; lehetőleg egészséges fák közé. Ami pedig az éghajlatot illeti, szereti a meleget, ebből következik, hogy a szegedi, a somogyi, a ceglédi, a pécsi és a Buda környéki vidéken lehet majd létjogosultsága. Kedveli a kövér, ásványi kompozitumokkal kevert humuszus földet.

— A szakember milyen jövőt jósol ennek a nálunk ma még kevésbé ismert gyümölcsnek?

— Jóllehet, hazánkban még csak néhány hektár nektarint tartanak számon, szerintem rohamosan el fog terjedni. Az egyik nemzetközi tanácskozáson hallottam, hogy az ezredfordulóra világviszonylatban várhatóan 75 százalékra emelkedik a nektarin aránya a hagyományos őszibarackkal szemben.

S. S.