Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

1988. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 5 ISMÉT MEGÚJUL A BÁCSKA BÚTORIPARI VÁLLALAT Fejlesztések a holnapért Nyolc évvel ezelőtt óriási változás ment végbe a Bácska Bútoripari Válla­latnál. Egy hazai külkereskedelmi vál­lalat és egy NSZK-beli gépgyártó cég bevonásával, kooperációs szerződés keretében lecseréltek elöregedett gép­parkjukat. Ötven korszerű, termelé­keny nyugatnémet és olasz berendezést szereltek be a régiek helyére. Jól látszó élek — Nagy terheket vállaltunk akkor magunkra, de megérte — állítja hatá­rozottan Kabdebó Péter igazgató. — Megérte, mert a rekonstrukció nyomán rövid idő alatt megháromszorozódott a termelésünk. A nyugati gépekért cse­rébe három esztendőn keresztül búto­rokat szállítunk. Forinttartozásunk utolsó részletét pedig tavaly fizettük ki. Gondolhatná bárki, hogy ezután egy kicsit kifújják magukat a bajaiak és nyugodtan dolgoznak a megújult üzemben. Nem így történt! A Bacska, megszabadulva korábbi pénzügyi ter­heitől, a közelmúltban ismét rekonst­rukcióba fogott. — Bútoraink jellemzője, hogy a la­pok élei nincsenek elrejtve, jól látsza­nak — magyarázza az igazgató —, az éleket természetes fával zátjuk le. (Nem pedig műanyaggal, ami egyszerűbb, és ezért a hazai bútoripari gyakorlatban manapság sokkal gyakoribb.) Am az élmegmunkáláshoz, annak lezárásá­hoz, profilozásához és csiszolásához nem voltak megfelelő gépeink. Ha to­vább akartunk lépni, mindenképp be kellett szereznünk ezeket a berendezé­seket. Az elképzelések megvalósításához szükséges pénzt a tőkésexport-bővítő pályázat elnyerésével szerezték meg. 40 millió forintnak megfelelő devizához jutottak. Ezért azonban vállalniuk kel­lett, hogy a jelenlegi, 10 millió forint értékű tőkés kivitelüket öt esztendőn keresztül évi 20 millióval megtoldják. A pályázatot komoly műszaki előké­szítést követően tavaly októberben nyújtották be, a szerződést idén febru­árban Írták alá. A lefülelt szikrák — Az események gyorsan követték egymást — mondja Kabdebó Péter. — A beruházás negyven százalékát ki­tevő — elektronikusan vezérelt — él­megmunkáló sor már azóta meg is ér­kezett az NSZK-ból és jelenleg folyik a próbaüzeme. A pénz jelentős hányadát az üzem • Az élmegmunkáló gépsor próbaüzeme. légtechnikai berendezéseinek kicserélé­sére költik. Korszerűsítik a levegő el­szívását, hatékonyabbá teszik a szű­rést, s az így megtisztított levegőt visz- szatáplálják a rendszerbe. Ezzel egy időben új biztonsági berendezéseket szerelnek fel. A porrobbanás valamennyi bútor­ipari vállalat fenyegető réme mindad­dig, amíg nincs megbízható védelem ellene — így az igazgató. — Éppen ezért rendkívül nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy az év végére beépíthetjük az elszívókba a szikrafigyelőt,és az au­tomatikus oltóberendezést. így mini­málisra csökken a szikra okozta robba­nás és a tűz lehetősége. Együttműködve a BVK-val Az összeg megmaradó részét a Bács­ka vaskúti kárpitosüzemének fejleszté­sére és szerszámélező berendezések be­szerzésére fordítja. Ez a forrás tehát kiapad, de a bajai bútorgyár más meg­oldást is talált a fejlesztésre. A BVK (Borsodi Vegyi Kombinát) Szekszárdi Műanyagfeldolgozó Gyáregysége a műanyag falburkolatai és egyéb bur­kolóelemeinek nagy részét a jövőben természetes fával akarja borítani. Eh­hez a furnérlemezeket a bajaiak szál­lítják majd. A szerződést a napokban köti meg a két vállalat. A szekszárdiak világbanki hitelét ötmillió forintos sa­ját alappal egészíti ki a bajai gyár, ami­ből furnértoldó, -végtelenítő, -szelete­lő, -csiszoló és -tekercselő berendezése­ket vásárolnak az NSZK-ból. A pró­baüzem a jövő év elején kezdődik. • Grünfelder János villanyszerelő a be­rendezés „agyának”, a kapcsolószek­rénynek működésével ismerkedik. Ez a sor vezérlőpultja is. A Bácska Bútoripari Vállalat tehát a nyolc évvel ezelőtt végrehajtott re­konstrukció után ezekben a napokban ismét jelentős beuházások színtere. A két program között azonban alap­vető különbség van: míg a 80-as meg­újulás a termelés mennyiségi növe­lését célozta, addig a mostani re­konstrukció elsősorban a minőség ja­vítását, s ennek következtében termé­keik piacképességének fokozását szol­gálja. Gaál Béla VIETNAM A magánszektor támogatása Hanoiban a közelmúltban nyilvánosságra hozták azt a párthatározatot, amely határozottan sürgeti a családi és magángazdaságok erőteljes fejlesztését. Különös hangsúlyt fektet a dokumentum arra, hogy a korábbi előítéletektől megszabadulva mielőbb számolják fel a nem állami gazdálkodó egységekkel szemben manapság helyenként még érzékelhető megkülönböztetéseket. A vi­etnami vezetés — amellett, hogy elismeri: a kollektivizá­lások és államosítások idején súlyos hibákat követtek el — hangsúlyozza: egyetlen közigazgatási szervnek sincs jpga magángazdaságok részére termelési célokat előimi. Újdonság az is, hogy ezentúl különböző külföldi beren­dezések és nyersanyagok behozatalára a magánvállala­tok devizával rendelkezhetnek. A délkelet-ázsiai szocialista országban egyébként ta­valy a kisipari és kézművesipari ágazat állította elő a fogyasztási cikkek több mint 60 százalékát, az összes export értékének pedig 20 százalékát. Napjainkban két­millió embert foglalkoztat a 6 ezer kézműves- és kisipari szövetkezet, valamint a 13 ezer termelési csoport. Hozzá­vetőleges adatok szerint időnként legalább még egymillió bedolgozója, alkalmi munkavállalója van ezeknek a szö­vetkezeteknek. KALOCSA KÖRNYÉKI KÁPOSZTA Hol nem tétel, hol nem ügy A naponta sokfelől és sok embertől kapott információ alapján szerzi meg az új újságíró azt a tájékozottságot, ami nélkül munkáját nem tudná elvé­gezni. Időnként azonban előfordul — főleg, ha több áttételen keresztül jut el hozzá egy-egy adat —, hogy a „bolhá­ból elefánt” lesz. 1. A hír úgy szólt, hogy Kalocsa kör­nyékén hegyekben áll (pontosabban már tönkremegy) a nyári káposzta. Van ez annyira izgalmas dolog, hogy utánajárjunk. Első állomás a legna­gyobb felvásárló, a Bács-Kiskun Me­gyei Zöldért Vállalat, és miután helyi ügyről lehet szó, a kalocsai telep. A hű­vös raktár előtti rámpán valóban van káposzta. Nosza, rajta, fénykép is ké­szüljön róla. Szép, gömbölyű, halvány­zöld fejek. Gyors számitgatás után megsaccoljuk: lehet úgy 25-30 zsák. Valaszkay János, a vállalat felvásárlási osztályvezetője már mondja, honnan érkezett és hová kerül ez a mennyiség: —A kalocsai telep szakemberei még a múlt ősszel — ahogy illik — megkötöt­ték a szerződéseket. Egyrészt a Miskei Március, 15. Tsz-szel, másrészt kisterme­lőkkel. így nyári káposztából várunk ide a gazdaságtól 100, a termelőktől pe­dig 150 tonnát. Augusztus elejétől már ütemezés szerint érkeznek a szállítmá­nyok, abból látott a rámpán is. Egyelőre kistermelők hozzák a nyári káposztát. Ami eddig ideérkezett, annak egy részét a vállalat kiskőrösi hütőházában tárol­juk. Ezenkívül vittünk Budapestre és a Balaton-partra is. A nyári káposzta vol­taképpen nem tétel a vállalatnál. A szer­ződéseket úgy kötjük, hogy az átlagos lakossági fogyasztást és minimális ex­portot vesszük alapul. Ez az idén ugyan­annyi, mint azelőző években, csupán ed­dig ebben az évben még nem volt kül­földre szállítás. Ez sem gond, hiszen a nyári káposztának megvan az a jó tulaj­donsága, hogy az érett fejek körülbelül két hétig különösebb károsodás nélkül maradhatnak a tövön. Ha pedig beérke­zik, a hűtőházban ugyanennyi ideig tá­rolható. Ha a szerződéses kötelezettsé­günknek eleget teszünk és esetleg újabb piacra nyílik lehetőség—de csak akkor — átveszünk le nem szerződöttet is. 2. Lássuk hát, hogyan állnak azok a bizonyos káposztahegyek Miskén. Fe­jes Gábor, a Március 15. Tsz elnöke enyhén szólva meglepődik, mikor efe- lől kérdezem: — Általában 100-200 tonna nyári ká­poszta termelésére kötünk szerződést, jó evtizede a Zöldért a partnerünk. Úgy ül­tetjük a növényeket, hogy augusztusban szedhesse az asszonybrigádunk. Tulaj­donképpen azért foglalkozunk vele, hogy ilyenkor is tudjunk munkát adni nekik. A gazdaságnak 100-200 ezer fo­rintot hoz, voltaképpen nem tétel, mondjuk a 900 hektáros szójához ké­pest. Á diszpozíció megérkezett, hét ele­jén kezdtük szedni, naponta 10 tonnát szállítunk. Ez pedig szintén nem gond. A nyárikáposzta-területünk összesen 2 hektár, a termés szép, egészséges. 3. Menjünk tovább egy házzal, hátha mégis van valahol kaposztahegy, bár • Ennyi káposzta van a kalocsai telepen. • Ezt Miskén láttuk ... ebbéli „reményeim” igencsak megcsap­pantak már. Á Fajszi Kék Duna Ter­melőszövetkezetben dr. Berta Zoltán üzemszervező szintén nem tud hegye­ket mutatni e növényből. Igaz, itt már van egy cseppnyi ok az izgalomra. — Mekkora a nyárikáposzta-termő területük? — Nyolc hektár a nagyüzemi és ugyanennyi a háztáji. A tagjainknak van gyakorlata, a gazdaság ebben az évben ültetett először nagyüzemi táblá­ba. Kiváló holland fajtákat. — Biztos piacuk látszott a vetés ide­jén az itt megtermö káposztára? — Háát... — nyújtja el a szót az üzemszervező — Szóval úgy volt, hogy összejönnek a dolgok. A külkereske­delmi vállalatok ismerik a téeszt, jó a kapcsolatunk. így szó esett arról, még februárban, hogy termelünk káposztát. Közben nem keít ki a majoránna, zel­lervetőmagot később tudtunk szerezni, így hát erre a területre elraktuk a ká­posztát. A külkeresek viszont nem erő­sítették meg szerződéssel a szóbeli be­szélgetésünket. A háztáji káposztával semmi gondunk, viszik a tagok a Bos- nyák térre, meg segítünk is nekik, gép­kocsit adunk és vigyázunk, ne szalad­jon össze nagy mennyiség. A nagyüze­mi nagyobbik részével sincs baj, hiszen ez egy olyan fajta, amelyik negyven napot bír ki a földön éretten. A másik fajta, körülbelül három hektáron vi­szont már repedezik, pedig ez alkalmas lenne saványításra. Úgy számoltuk, hogy erre az időszakra kiürülnek a sa­vanyítókádak. A Vecsési Ferihegy Tsz- nek fel is ajánlottuk, de ők megtermelik maguknak a savanyítanivalót. A ter­mésből eddig eladtunk voltaképpen annyit, hogy a ráfordítás költsége be­jött. — És most mi lesz a többi nyári ká­posztával? — Tudja, ez a szakvezetőknek amo­lyan szellemi torna, versenyzünk ab­ban, ki tud eladni 10 mázsa káposztát. Végső esetben az üzemi konyhánkon csupa káposztás ételt is lehet főzni! De ötletként már az is felmerült, hogy fel­ajánljuk az éhezőknek, mondjuk Afri­kába. — Ez viccnek sem túl jó ... — Tudom, nem is azért mondtam, csak játszottunk a gondolattal. Még Tiszakécskére telexezek, hátha nekik kell. — Kérem, hogy majd az eredményről értesítsen! 4. Másnap megkaptam a választ: „Az ajánlatra jelzés meg nem érkezett, más vevő sem ostromol bennünket, a hely­zet továbbra is érdekes és izgalmas” — szólt a néhány szavas híradás. Ben­nem pedig így fogalmazódik meg a kér­dés: Ma, amikor a piaci viszonyok meghatározó szerepét sürgetjük és emellett tudjuk, hogy egy mezőgazda­sági termény „kifutása” hónapokig tart, lehet-e, szabad-e — akármilyen kis mennyiségekről, értékről van szó — olyan kockázatot vállalni, amelyben egyetlen bizonytalan beszélgetésre ha­gyatkozunk? Lehet, hogy ez a téma mégiscsak „elefánt” lenne? Az lehet, de csak akkor, ha azt is kiderítjük, hogyan kerülhetett a szerződés adta biztonság nélkül, annak idején, földbe az a három hektár nyári káposzta! Gál Eszter Olajjal szennyezett tengerek A tengerek rákbetegségének szokás nevezni az olajat, hiszen egyetlen köbméter kőolaj 400 köbméter vízből pusztítja el az oxigént és ezzel együtt az életet. Ennek végső kihatása az emberiség szempontjából katasztrofális lehet, hiszen a levegő oxigénjét 75 százalékban a tenger apró növényi szervezetei pótolják. A tengerek olajszennyezése nem újkeletű: amióta a gőzhajókat kőolajszármazé­kokkal is fűtik, mindig előfordult. A két világháború tengeri csatáiban igen sok olaj jutott a vízbe: a német tengeralattjárókra vadászó szövetséges vadászbombá­zók akkor fordultak vissza, ha a támadásuk után olajfoltot láttak a vízen. Ezek azonban nem voltak igazán nagy szennyezések. A nagyméretű olajszennyezés a hatvanas években, a kőolajfogyasztás ugrásszerű megemelkedése, az óriáshajók megjelenése idején kezdődött. Talán még ma is csak a szakembereket érdekelné a jelenség, ha 1967 márciusá­ban Anglia déli csücskénél a viharban zátonyra nem fut és ketté nem törik a híres-hírhedt Torrey Canyon, egy 60 000 tonnás tankhajó. Tartalma heteken át ömlött a tengerbe, és hiába gyújtotta fel a roncsot a brit légierő, még úgy is óriási olajfolt keletkezett, amit a szél és az áramlás Anglia partjaira sodort. A következ­ményeket le sem lehet írni: a nyugati sajtóban akkor találta ki valaki az azóta is használt olajpestis kifejezést, ami megfelelően fejezi ki a lényeget. Azóta a tömeg­tájékoztatás, a tévé és az újságok jóvoltából már több nagy olajpestist láthattunk: a legveszedelmesebbet és legnagyobbat a zátonyra futott Amoco Cadiz okozta 1978-ban; egyedül ebből 220 000 tonna kőolaj ömlött a tengerbe. Jókora károkat okozott a felrobbant és kigyulladt Andros Patria (50 000 tonna olaj), a megfenek­lett Aviles (22 500 tonna) és az Atlantic Empress is, amelyik összeütközött egy másik, szerencsére üres tankhajóval és kigyulladt. A tankhajók azonban üresen sem veszélytelen járművek, a Betelgeuse például üres volt, amikor felrobbant és tízfőnyi legénységével együtt odaveszett. Azóta számos védekező intézkedést hoztak: kötelező a semleges gáztöltés (nit­rogén, szén-dioxid kerül az olaj fölé és az üres tartályokba), a nagy hajók nem mehetnek partközeibe (ún. töltő-ürítő szigetnél vagy mólóknál állnak meg), min­den tankhajót automatikus, önállóan reagáló ütközéskerülő radar-számítógép egységgel láttak el, hatékonyabb tűzoltó berendezéseket rendszeresítettek, na­gyobb követelményeket támasztanak a legénységgel szemben stb. Ennek ellenére újabb és újabb olajszennyeződésről kapunk hírt. Ez év tavaszán például az Ama­zone nevű olasz tartály hajóból jutott nagy mennyiségű olaj a tengerbe, Franciaor­szág partjai közelében. Magyar építők Tengizben Több mint 5 ezer magyar szakember munkája nyomán tovább épül a kőolaj- és foldgáztisztító üzem a szovjetunióbeli Tengizben. A nyugati licenc alapján kéázülő, két technológiai sort tartalmazó feldolgozórendszer felépítésével — állami szerződések értelmében — a jamburgi gázvezeték építéséhez járulunk hozzá. A Vegyépszer koordinálásában részt vevő több mint 60 vállalkozó két részletben, az év végén, illetve 1989, április 30-áig adja át az első technológiai sort. (MTl-fotók) • A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dol­gozói a feldol­gozóüzem épí­tésén. • Az épülő feldolgozó — ahogy a szov­jet név kezdő­betűinek rövi­dítéséből a tengiziek ne­vezik: a CPSZ-üzem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom