Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-26 / 48. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. február 26. „Kulturális seregszemle” Gyermekkoromból, mely az ötvenes évekre esett, nem túl sok kellemes iskolai élményre emlékszem, s meg kell vallanom, tanári működésem során, majd gyermekeimmel végigélve az elmúlt évtizedek iskolai változásait, sem pillanthatok vissza nagyon derűs élményekre. Félreértés ne essék: aki ezért az iskolát mint intézményt vagy a pedagógusokat kívánná felelőssé tenni, ostobaságot követne el; az iskola a mindenkori társadalom lenyomata, híven tükrözi erkölcsi bizonytalanságát, tudatlan nagyképűségét, bürokráciáját és szegénységét. Részt vettem egy iskolai „kulturális seregszemlén”, és erről jutott eszembe, hogy erről is kellene írni. A rosszul fizetett, elgyötört pedagógusokról, ,a napköziben elfáradt, agyonidomított kis neveletlenekről, az eldadogott versikékről, a hallás nélküli énekesekről, akiket nyilván fahangú tanító nénijük választott ki a nyilvános produkcióra, melynek helyezettjei továbbmehetnek a kerületi versenyre. Én is azt a halvány, jóindulatú felnőtt-mosolyt erőltettem az arcomra, amit a kimerült, ideges pedagógusok, akik alig győzték fegyelmezni a napköziből beterelt gyerektömeget, akik egyszerre voltak nézők és kritikusok. Az együtt töltött két óra olyan volt, mint közös életünk legtöbb epizódja: alapjában véve jószándékú, de formális és felesleges. Kipipálható- vá vált egy tétel az iskola éves programjából; akik előkészítették, megszervezték, lebonyolították, vagy egyszerűen jelen voltak, „pontot szereztek” a társadalmi hasznosság és együttműködés láthatatlan ranglistáján. De vajon hány ilyen tiszteletkört teszünk naponta, hetente, évente? Ki tudná összeszámolni? Hányán tévesztik össze a formális jelenlétet a tartalmas együttműködéssel? Hány értekezlet után állhatunk fel elégedetten, hogy most aztán megbeszéltünk, megvitattunk, eldöntöttünk, elintéztünk valami fontosat? Lüktető fejfájásunk, emberevő rosszkedvűnk okai ugyanis nem mindig keresendők egyéni gondokban, gazdasági bajokban. Egy televíziós „kulturális seregszemle”, melyet végigbosszankodunk vagy félidőben fáradtan kikapcsolunk, ugyanilyen hatást válthat ki. A szakszerűtlenséggel, feleslegességgel és alkalmatlansággal küzdő jelenlét megpróbáltatásai. Csakhogy a televíziót legalább ki lehet kapcsolni. De az élőben zajló seregszemlék, értekezletek, gyűlések résztvevői nem védekezhetnek. Időnként mosolyt erőltetnek az arcukra, fáradtan összeverik tenyerüket, és igyekeznek elhitetni magukkal, hogy jelenlétük egyúttal részvétel is, nem csupán részvét a rendezvény kitalálói és közreműködői iránt. Én mégis olyan jövőt képzelek el magamnak és gyermekeimnek, amikor kevesebb „kulturális seregszemle” lesz. És persze — több kultúra. Amikor a gyerekek magyarórán szavalnak, énekórán énekelnek (lehetőleg jól), és a pedagógusok a tanítással kamatoztatják rejtett ambícióikat. És — ismétlem — nem az iskoláról van itt szó! Hanem politikai és tömegszervezetekről, közintézményekről, gyárakról, vállalatokról, szövetkezetekről. Az ő seregszemléjüket sem szavalatok alapján szeretném elbírálni, hanem csökkenő árak, jobb minőségű munka és szolgáltatás alapján. Mert szavalni, lám, én is tudok, de az a kérdés, hogy Te, olvasóm, mihez kezdesz ezután? Kihúzod-e az előjegyzési naptáradból a felesleges kulturális seregszemléket? Hajlandó leszel-e dolgozni egy értekezlet összehívása helyett? Lemondasz-e egy szónoklatról, amelynek nincsen mondanivalója? Szentmihályi Szabó Péter KÖNYVESPOLC TAMÁS MENYHÉRT: Balbina Vannak írók, akiknek annyi mondandójuk van egyetlen témakörről, hogy egész életükben sem tudnak elszakadni tőle. Tamás Menyhért esetében szinte az eleve elrendeltetett- ség nyomatékával van jelen a felnevelő szűkebb népcsoport sorstörténete. A szerző 1940-ben született Hadikfalván, onnan menekült a háború sodrában előbb Bácskába, majd Tolnába a bukovinai székelyekkel. Ennek a székely népcsoportnak művészi szempontból nagy szerencséje, hogy esz- mélkedni küzdő kisgyermekként egy leendő író is ott ült a nyikorgó szekereken, ott téblábolt a szülőfaluvá oly nehezen formálódó új haza kis szegletében. Szerencse, mert Tamás Menyhért első írásai óta konok következetességgel érzi nem kötelező, hanem elkerülhetetlen művészi feladatnak, hogy övéinek életútjáról, a különböző stációkról maradandó emléket alkosson. Tette ezt verseiben, s teszi kisregényeiben, amelyek sorában a legújabb a Balbina. Egy ritka női név a mű címe, a főhős fiatalasszony neve, akinek egy nehéz életszakaszát tárja elénk a regény az 1955 —1957 közötti esztendőkből. Egy természetes életkörülményeiből kiszakított, többször is hazát és otthont kereső népcsoport számára felejtést és megnyugvást csak az idő hozhat. Akik átélték a tragikus eseményeket, azok nem felejthetnek. Az ötvenes évek derekán még az időbeli távolság se nagy, s megvannak a befogadó társadalomnak is a maga tragédiái. Többszörösen indokolt tehát, hogy Balbina sorsa egybefonódik a faluéval, az pedig a Rákosi-kor végső szakaszával. . De magának Balbinának a sorsa is többrétű. Kétlelkű ember, aki lelke felét otthagyta Bukovinában, gyermekkorával együtt. S kétlelkű ezért is, mert az iparositás lázában élő országban ingázó bányász férje azt szeretné, ha Komlóra költöznének, az asszonynak viszont már sok lenne ennyi változás. S ezen túl is sokasodnak gondjai. Tüdőbeteg lesz, s amíg a gyógyulás hónapjai tartanak, férje elhidegül tőle, városi szeretőt tart, válni akar, végül 1956 végén nyugatra távozik. Az asszony meggyógyul, s akad szeretője az új agronómus személyében, sőt állapotos is lesz — ez az első terhessége — a férfi azonban megijed, nem meri vállalni a felelősséget. így búcsúzunk Balbinától: egyedül, mégis már kettesben nézi a bizonytalanságával is reményt ígérő jövőt. Közben ott kavarog a házasság története körül a népcsoport közelmúltja, menekülése, az óhaza emlékei. Zajlik a mindennapi élet, robbannak a történelem új eseményei. Tamás Menyhért nem eszményíti övéit; megmutatja, hogy mint minden emberi közösségben, itt is vannak tiszta jellemek, és van néhány elbukó ember is. Az ember esendő, de egyképp arra törekszik, hogy megmaradhasson. Ki a világgá futással, ki az apa nélküli gyermek nevelésével próbál igazítani a világ folyásán és a maga sorsán. Tamás Menyhért prózája költői próza, de az a líraiság, amely átszövi, nem teszi kérdésessé az epikus megformálás tisztaságát. Feszes szerkezet, tömör, gazdaságos megformálásmód a sajátja. A belső szemléletet állítja a középpontba, Balbina nézőpontját tehát, s ez teljesen természetessé teszi nemcsak az ábrázolásmód lírai fűtöttségét, hanem azt a stílust is, amely fülünk számára enyhén, igen szeretetremél- tóan archaizáló. V. G. Ki».'- Idegen nyelv tanulása elernyedt állapotban hazánkban ed- J r dig még nem alkalmazott — új, intenzív nyelvtanfolyamot szervezett a TIT Soproni Városi Szervezete az angol nyelvet tanulni vágyók számára. Az új módszert — a SITA tanulási rendszert — egy erre a célra kifejlesztett berendezéssel lehet alkalmazni. A mikroprocesszoros berendezés egy több funkciót betöltő maszkból, és egy integrált kazettás magnetofonból áll, a nyelvet tanuló személy rela- xált — ernyedéses, feszültségcsökkent — állapotba kerül, s fokozódik agyának befogadóképessége. Az eddiginél „szelídebb” és gyorsabb nyelvtanulást a nyelvtanár mellett pszichológus és orvos is segíti. „A FORRÁSHOZ KÖZELEBB VAGYOK” A közelmúltban tartotta évi közgyűlését a Magyar Numizmatikai Társulat. A Magyar Tudományos Akadémia keretében működő egyesület módosította alapszabályát, és ezen a közgyűlésen alelnöknek választották meg dr. Kőhegyi Mihályt, a bajai múzeum igazgatóját, ugyanakkor neki ítélték a legrangosabb numizmatikai elismerést, a Réthy emlékérmet. Ez alkalomból kerestük fel a kitüntetettet a Türr István Múzeumban. Vallanak a régi pénzek \ — Mit értünk numizmatika alatt? — Anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani, úgy vélem, hogy a numizmatika, vagyis a régi pénzekkel foglalkozó tudomány kevés ember előtt ismeretes. Ez természetes, hiszen a hazánkban vele foglalkozó szakembereket két kezemen meg tudnám számlálni. Az egyetemeken sem folyik ilyen irányú képzés, a régészeti és a történelmi ismeretek birtokában mindenki maga szerzi meg a gyakorlatot, illetve a szakmai tudnivalókat. A régi pénzekkel való foglalkozás korántsem öncélú játék, mindig a magyar vagy az egyetemes történelmet szolgálja, annak kicsiny aranyágacskája. A numizmatika hivatása például, hogy a régészeti kutatás során a telepekből és a sírokból előkerült pénzek segítségével szilárd időrendet adjon. Nem egyszer éppen a körömnagyságú, pa1 pírvékonyságú pénzecskék mondják meg egyértelműen, hogy a leletek melyik korból származnak, de nagyon fontosak gazdaság- történeti szempontból is, hiszen sohasem hazudnak. A királyi rendeletek, pénzügyi intézkedések — mai szóval azt mondhatnám, a szabályozók —, egy része reánk maradt az oklevelekben, de arra már nincs bizonyítékunk, hogy megvalósultak-e egyáltalán. Hiába Írták elő, hogy ennyi és ennyi aranyból- ezüstből mennyi pénzt kell verni, ha a háborúk, éhínségek, gazdasági válságok miatt a gyakorlatban nem hajtották végre a rendeleteket. — Tehát a numizmatika sokban hozzájárul az objektív gazdaságtörténeti kép kialakításához. — Igen. Számos érdekes, máshonnan meg sem ismerhető adattal segíti a történeti kép árnyaltabbá tételét. — Mi a célja a Magyar Numizmatikai Társulatnak? !vym Semmiképpen sem az, hogy saját gyűjteménye legyen, hiszen erre anyagi lehetősége sincs. A szervezet 1902-ben történt megalakulása óta arra törekedett, hogy a szakembereket összefogja, és egy táborba vonja az elmélyülten dolgozó gyűjtőkkel. Természetesen nem azokra gondolok, akik haszonszerzés végett foglalkoznak a régi pénzekkel, bár ha ezt törvényes keretek között teszik, működésük nem ítélhető el. A mi sajátos viszonyainkra az jellemző, hogy a gyűjtőkből lettek a komoly szakemberek. Dicséretükre szolgál, hogy hatalmas gyűjteményeiket a nemzetnek ajánlották fel. — Hogyan került kapcsolatba a pénztörténettel? — Nem az egyetemen kezdtem: középkoros, népvándorláskoros régészként végeztem László Gyula professzor tanítványaként, és ebben az időben nem különösebben érdekelt a numizmatika. Csak később, a gyakorlati régészkedés közben kényszerültem arra, hogy érmékkel foglalkozzam. Az történt ugyanis, hogy a madarasi szarmata temetőből számos római pénz került elő, és roppantul izgatott, hogy milyen korból származnak. így kezdtem hozzá a meghatározásukhoz. Néhány év múlva azután az egész Alföld területéről összegyűjtöttem a szarmata sírokból származó pénzeket, és térképre vetítettem őket. Gyakorta megesik a tudományban: nem az jött ki belőle, amit szerettem volna. Azaz nem sikerült az egyes régészeti leleteket (edények, gyöngyök, koporsókapcsok, nyak- és kézperecek stb.) a pénzekkel azonos időrendhez kötni. A szamaták ugyanis még évszázadok múltán is használták a jó minőségű római ezüst dénárokat, s nem fogadták el a silány bronzpénzeket.-— Tehát fittyet hánytak a császár parancsának? — Bizony így volt! Ez természetesen római területen, tehát a dunántúli Pannóniában elképzelhetetlen lett volna, hiszen a császár képe szerepelt a pénzeken. Nem elfogadni vagy akár csak értékét kétségbevonni felségsértésnek számított. A szabad szarmaták azonban, akik marhát, mézet, viaszt, bőrt, fát szállítottak a rómaiaknak, fütyültek a császár képére, és azt mondták: Ilyen silány, szemét pénzért nem adjuk az áruinkat! A jó ezüstök viszont két-háromszáz évig forogtak szarmata-földön. Amint említettem, az időrend nem nyert támaszt a teljes pénzanyag összegyűjtésében, de olyan eredmények adódtak, amelyeket csak sejtettünk ezidáig. A lelőhelyek ugyanis három utat jelöltek ki, melyek egy-egy római városból indultak ki, majd áthaladtak a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlra vezettek. — E témáról nemzetközi szimpóziumokon beszélt, legutóbb a Londonban rendezett Numizmatikai Világkongresszuson. A Numizmatikai Közlöny két évtizede közli tanulmányait, és ön ismerteti a világ bármely táján megjelent szakirodalmat. Milyen lehetőség van egy kisváros még kisebb múzeumában olyan kutatómunkát végezni, mely a nemzetközi mércét is megüti? — Ha arra gondol, hogy messze vannak a nagy könyvtárak, s egy jelentéktelennek tűnő adat megszerzése is nehezebb, mint egy nagyvárosban élő kollégámnak, igaza van. De nem lehetetlen. Ezt bizonyítja, hogy néhány éve vállaltam az Érem című folyóirat szerkesztőbizottsági tagságát, és minden egyes számban jelenik meg kisebb-nagyobb cikkem. Régóta vallom, hogy a tudományos munka és az elmélyült gyűjtő tevékenység elválaszthatatlan egymástól. Ennek forrásához pedig itt közelebb vagyok. Gál Zoltán KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN / ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügyelet ideje hétfőtől péntekig 18 órától vasárnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek; Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosztika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5., C pavilon, földszinti ambulancia (T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- riric, Városföld gyermek- és felnőtt betegeit a munkaszüneti napokon a kecskeméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi rendelő (T.: 25); Lajosmizse, Éelsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, központi rendelő (T.: 155); Du- navecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunba- racs: dr. Benkő M. (Kerekegyháza, Lenin t. 14. T.: 71-340); Lakitelek: dr. Debreczeni J. (Lakitelek, Széchenyi krt. 72. T.: 42-005); Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 13. T.: 94); Tiszaal- pár: dr. Pulius T. (Tiszaalpár, Imre t. 18. T.: 44-162). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonszámon naponta 18 órától másnap 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (Po- komy u. T.: 11-224). Itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, nemesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, esi kér iái, rriadara- si, katymári lakosokat kátják el (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rendelőben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején ellátják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a központi ügyelet szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián u. 7. (T.: 62- 520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, petőfi- szállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézetben a tiszakécskei és a szentkirályi betegeket látják el (T.: 41-261). KALOCSA: a rendelőintézetben tartanak ügyeletét: Kossuth u. 34 36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Homokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent- benedek, Öregcsertő-Csorna, Szak- már, Úszód é$ Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 234). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba: 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalocsa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Fájsz, Dusnok: dr. Juhász D. (Fájsz, Szt. István u. 30. T.: 19); Solt, Ujsolt, Dunaegyháza, Solt, központi rendelő (Vécsey t. 1. T.: 167); Hajós: dr. Pap I. (Hajós, Kossuth u. 1. T.: 10); Dunapataj, Harta: dr. Mácsik E. (Dunapataj, Ordasi u. 10. T.: 46). Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskunmajsa, központi rendelő (T.: 31-211); Rém, Jánoshalma, Kéleshalom, Boro- ta: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Tompa: dr. Kiss S. (Tompa, Attila u. 79. T.: 17). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Szabadság tér 1.; Baja: Tóth K. tér 2.; Bácsalmás: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Széchenyi-lakótelep; Kiskőrös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmik- lós: Kálvin tér 7,; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke u. 132.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig lart. BÁCSALMÁSI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106). ' KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Lakos K. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Szerelnie: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér 6.), Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Punczmann T. (Baja, Kossuth u. 11/A. T:: 12-482), Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Ulicsák A. (Gara, Kossuth u. 58. T.: 14), Felső- szentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Szabó B, (Bácsbokod, Tolbuhin u. .28, T,: 31), Bácsborsód, Madaras, Katy- már; dr. Szabó I. (Bácsborsód, Dózsa Gy. u. 13.), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Zsuzsity J. (Csátalja, Damjanich u, 2.). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET:Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Dobos E. (Kalocsa, Magyar u. 3. T.: 800), Tass, Szalkszentmárton: dr. Tiringer A. (Szalkszentmárton, Rákóczi u. 1.), Dunavecse, Apostag: dr. Magyar K. (Dunavecse, Bajcsy-Zs. u. 17/Á), Solt, Ujsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Varjú S. (Solt, Kossuth ju. 86: T.: 52), Harta, Dunatetétlen, Állampuszta: dr.. Mészáros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Duna- szentbenedek: dr. Babos L. (Dunapataj, Béke tér 3. T.: 75), Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy : dr. Farkas Ä. (Homokmégy, Dózsa Gy. u. 14. T.: 8), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Koch J. (Hajós, Temető u. 2, Ti: 11), Fájsz, Dusnok: dr. Bajusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Juharos I. (Kecskemét, Petur bán u. 2. T.: 20-454), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Mező T. (Kecskemét, Barackos u. 9. T:. 23-831), Jakabszállás, Orgoány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 22), Szentkirály, Nyár- lőrinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Adonyi L. (Lajosmizse, Bajcsy-Zs. u. 52. T.: 117), Tiszakécske: dr. Jenei J. (Tiszakécske, Kerekdomb 99.), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Szakáll Sz. (Kerekegyháza, Engels u. 54. T.: 71-161). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Utschalot F. (Kiskőrös, József A. u. 69. T.: 11-653), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Faragó B. (Izsák, Bo- csányi u. 4. T.: 185), Kunszéntmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay B. Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Schlei- der J. (Fülöpszállás, Kossuth L. u. 12.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83.), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15.), Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Horváth A. (Kiskunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389), Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Gyöngyösi P. (Petőfiszállás, Kossuth u. 54. T.: 79-064), Tiszaalpár, Lakitélek: dr. Berényi F: (Tiszaalpár, Alkotmány u. 7. T.: 44-111), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Hegedűs L. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársaság u. 130. T.: 31-338), Jászszentlász- ló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszent- lászló, Radnóti u. 3. T.: 72-622), Bugac, Kunszállás: dr. Bogdán A. (Bugac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Mészáros I. (Kiskunhalas, Széchenyi u. 12.11/12.), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehártó: dr. Kazinczi F. (Kunfehértó, Előre Tsz, T.: 22-377), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Jánoshalma, Bíró B. u. 7. T.: 283), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Simon J. (Mélykút, Kossuth u. 13,), Tompa, Kelebia: dr. Czinder P. (Tompa, Széchenyi u. 20. T.: 92), Bácsalmás, Csiké- ria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u, 21. T.: 4), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.).
