Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. november 9. Hagyomány­ápoló kazáriak I Hűen ápolja a palóc népszoká­sokat és hagyományokat a kazári hagyományőrző folklór csoport. Lakodalmas és fonó műsorukkal rendszeresen szerepelnek a külön­böző fesztiválokon és kulturális bemutatókon. A díszes népviselet­be öltözött lányok és asszonyok műsoraikkal nagy sikert aratnak az ország minden pontján. Képün­kön: Ágyvitel a palóc lakodalmas műsor bemutatóján. FILMJEGYZET A halott ember levelei A Vezeklés mellett az idei Szovjet Filmek Fesztiváljának legizgalmasabb műve A halott ember levelei című új szovjet alkotás. Konsztantyin Lopusanszkij első filmje már több nyil­vános nemzetközi bemutatón nagy sikert aratott: a többi közt 1986-ban Mannheimben nagydíjat és a filmkritikusok díját nyerte. Katasztrófafilm, de nem a játékosan, kikapcso­lódásként, hanem a drámaian sokkolo fajtából. Tudomá­nyos „fantasztikumának” realitása fenyegetőbb, mint vala­ha: a rettegett harmadik világháború, egy totáüs atomka­tasztrófa következményeivel szembesíti a nézőt. „Figyelmez­tetés az élőknek” — jelöli meg a hangnemet a rendező, tudtunkra adva, hogy e „szembesítés” a didaktikus szándék­tól sem teljes mértékben méntes. Nem ért még véget egészen az atomháború, még füstölög­nek az eltorzult felszínen az azonosíthatatlanná olvadt ro­mok, de már beköszöntött az első, időn kívüli csönd, amely­ben a túlélők először veszik szemügyre önmagukat és egy­mást, s. kezdik összerendezni gondolataikat. A törvényes rend képviselője egy megnyilvánulásaiban fasisztoid jellegze­tességeket is mutató katonai diktatúra. Alakulatai — a gye­rekeket, idősebbeket és betegeket sorsukra hagyva — csak az egészséges felnőtteket viszik magukkal a központi bun­kerbe. Nem mintha a későbbi évtizedekben volna reális esély a felszín feletti életre. A film főszereplője a kibernetikus Larsen professzor, levél formájában tárja elénk minden valószínűség szerint halott fiának címzett töprengéseit. Lopusanszkij ezt a formát talál­ja a legalkalmasabbnak arra, hogy a szituációt ne egy fantá­ziadús, de általános leírásként, hanem egy számunkra nem közömbös ember léthelyzeteként tárja elénk. Larsen így köz­vetlenül velünk osztja meg hitét, reményvesztettségét, magá­nyát, lelkiismeretfurdalását. A minden reális esély nélkülöző körülmények között a levél, mint forma már önmagában is a hit (külső) megjelenési formája. Mint ahogy a — logikailag majdnem ennyire hiábavaló — foglalkozás is felvállalt sok­kos gyermekekkel. Miközben társai között egyik az öngyil­kosságba, másik az őrületbe menekül, Larsen drótokból és egyéb hulladékokból karácsonyfadíszeket készít menedék­helyükön — egy múzeum pincéjében — apró védenceivel. A szerkezetteremtő levélforma ahhoz is segítség, hogy leg­alábbis érzelmileg rendet próbáljon teremteni. Lopusanszkij ^elhiteti, hogy akkor s ott a gondolkodás és az együttgondol­kodás csakis ebben a formában lehetséges. A közvetlen hangnem erősítésére szolgál a dokumentum­filmeket idéző formai megoldás is, mely alkalmanként olyan hatást kelt, mintha egy egyszerű szemlelő fekete-fehér doku­mentumfilmje lenne. Ezzel együtt a Tarkovszkij-tanítvány Lopusanszkij bizonyítja azt is, hogy képi komponálás tekin­teteben nem lett hűtlen egykori mesteréhez: látványvilágá­nak hatásos konstrukciója sokat köszönhet a képi leírások­nak, képbeállításoknak is. A halott ember levelei a humá­num életben maradási esélyeit egy atomkatasztrófa körülmé­nyei között latolgató művek sorában — egyelőre, az általunk ismertek között — a legjelentősebbek közé tártozik. K. J. KÖNYVESPOLC Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban A Magvető Kiadó Gyorsuló idő című sorozatának új kötete megjelenése után néhány nappal már alig kapható. Po- mogáts Béla legújabb könyvének sikere kiszámítható, volt, hiszen manapság széles rétegeket foglalkoztat az erdélyi magyarság sorsa, következésképpen kultúrájának helyzete is. A kötet borí­tójának fotómontázsán az erdélyi ma­gyar irodalom kiadványai láthatók „zöldmezőben”, a háttérben pedig a kolozsvári Mátyás-szobor. Ez a szelle­mes megoldás a könyvben tárgyalt kér­déskör lényegi jegyére utal: a jelenidőt nem lehet a múlt tudása nélkül tárgyal­ni, s a mai erdélyi (vagy tágabban: ro­mániai) magyar kultúra nemcsak ter­mészetes létezési terepnek tekinti saját hagyományait, hanem annak is tudatá­ban van, hogy számára létszükséglet, hogy jelene ezer gyökérrel kapaszkod­jon a múltba is. Ezt a helyzetet adottságnak tekintet­te Pomogáts Béla, amikor könyvének szerkezeti felépítését, tárgyalásmódját kialakította. Mert bár a mű tárgya az elmúlt másfél évtized', a hetvenes­nyolcvanas évek irodalma, a bevezető fejezetek egészen 1919-ig nyúlnak visz- sza, s áttekintést kapunk egyrészt a két világháború közötti korszak, másrészt a felszabadulás utáni negyedszázad irodalmáról is. A mai jelenidő közvet­len múltja ugyanis természetesen 1919- ig nyúlik vissza, hiszen ekkor alakultak ki azok az állami keretek, amelyek kö­zött ennek az irodalomnak léteznie kell. Az erdélyi magyar irodalom ekkor lett nemzetiségi irodalom, amelyet a romániai társadalmi valóság is megha­tároz, nemcsak az egyetemes magyar kultúra és annak külön erdélyi magyar hagyományai! Erdély mindig is híd volt Közép- Európa különböző nemzetiségei kö­zött, s ezen a szerepen nem változtatott az sem,' hogy e hidat sokszor kellett újraépíteni. Ez a híd-szerep éppen a két világháború közötti korszakban állan­dósulhatott és tudatosodhatott. Ebben az erdélyi magyar .értelmiségnek úttörő szerepe volt akkor is, és természetesen a második világháború után is. S mivel a kisebbségi sorsból következően is az erdélyi magyar kultúra erősen iroda­lomcentrikus, a legtöbb feladat az írók­ra hárult. S az erdélyi magyar irodalom azért tudott a hetvenes években magas­latra jutni, mert következetesen meg kívánt felelni a rá háruló feladatoknak. Lényegi ismérv továbbra is a szolgálat- elvűség, s az adott helyzetet fordították az irodalom javára az alkotók. Ezt az irodalmi virágkort állítja munkája középpontjába Pomogáts Bé­la, aki már számos más művében fog­lalkozott az erdélyi irodalommal. Könyvének felépítése időrendi, azon belül műfaji tagolású. Nemcsak a szű­kebben szépirodalmi műfajokat veszi figyelembe, hanem általában a humán tudományokat, amelyeknek a nemzeti­ségi viszonyok között eleve nagyobb, megőrző szerepük van. A könyvsoro­zatjellege nem teszi lehetővé a részletes tárgyalást, így a könyv „kistükörnek” tekintendő, amely összefoglalóan adja a legfontosabb ismereteket. Ez a kistü­kör azonban tágan fogja be a horizon­tot — mert ha egy-két mondat erejéig is, de azok is helyet kapnak, akik egye­lőre inkább csak jelen vannak a me­zőnyben, de kiugró teljesítményük még nincsen. Ilymódon tehát ez a kötet egy nemlétező irodalmi kislexikont is pó­tol, s nemcsak azzal, hogy függelékként egy igazi kislexikon is van benne. Saj­nálatos azonban, hogy mutató nem se­gíti a tájékozódást e hasznos zseb­könyvben. (Magvető, 1987). V. G. DCR F€RCflC: fi gc/ztcnyefón túl C EGY NYOMOZÁS TÖRTÉNETE 3 /£ ) A nyugatnémet rendszámú (/ speciális szállítókamion egy kis közjáték után, amelynek kereté­ben a szétszedett vitorlázógép szárnyré­szeibe rejtett két nehéz bőröndöt kiemel­ték, és helyébe két másikat tettek, és megfelelő magyar papitokkal ellátott új sofőr, új kísérő foglalta el a helyét a vezetőfülkében—tovább haladt az oszt­rák határ felé, majd átlépve a határon elindult Mannesdorf felé, ahol déli tizen­három óráig várnak rájuk a Restaurant Pelican-ban. ­A letartóztatott gépkocsivezetőt. Kin­cses Lajost és Binder József erdészt — mint vallomásukban elmondták — je­lentős összegű pénzelőlegekkel és továb­bi nagy pénzlek, valamint nyugati állam- polgárság megszerzésének ígéretével szervezték be arra a feladatra. Kincses Lajost „mindössze" arra vették rá, hogy, segédkezzen egy kiváló csehszlovák vi­torlázógép átszállításában Ausztriába. Többről nem tudott, saját papírjaival utazott volna. Binder viszont -— már hamis papírokkal, némiképp megváltozz tatott arccal, hajviselettel és szemüveg­gel — mindent tudott az útról, hiszen egy térképvázlat alapján ő kereste meg, és bőröndökbe rakva ő szállította Szom­bathelyre az elásott értékeket. Persze, neki részesedést is ígértek a kincsekből, de azzal, hogy ha eljár a szája, vagy megpróbál saját zsebére dolgozni, akkor kinyírják. Bindert egy Seregély Kálmán nevű, az erdészét központjában dolgozó és az er­dészeti egyetemen is oktató, régivágású úr környékezte meg, majd összehozta Győrben egy ismeretlennel, aki — bár nyugatnémet állampolgárnak mondta magát, és dr. Ernst Kadscheként mutat­kozott be, anyanyelvi szinten tudott ma­gyarul. A rábeszélés hatott, Binder vál­lalta a közreműködést azzal, hogy Pest­ről valószínűleg — mint egy rokona — felkeresi valaki, egy régi barátja Kad- schenek, aki segítséget nyújt majd neki. Hm. Dr. Ernst Kadsche. Lehetséges volna, hogy valójában Kadocsa Ernő? Menjünk tovább. Az ellopott gépkocsival, és a vitorlá­zógép szárnyrészébe rejtett kincses bő­röndökkel Binderéknek a mannesdorfi Pelican étteremnél kellett volna megáll­niuk, és ott ebédelniük. Ott várt volna rájuk valaki, aki a Bindernél volt, kétté- tépett száz márkás másik felével igazol­ta volna magát, és vette volna át a rako­mányt. Volna, volna, volna... Ezeknek az információknak az alap­ján született meg az a tervünk, hogy Kincses és Binder helyett — akiket az a mannesdorfi „valaki” nem ismerhetett — a mi embereink lépjék át a határt, és játsszák el a két jómadár szerepét, mi­közben az Interpol magyar és osztrák irodáján keresztül felvesszük a kapcso­latot az osztrák rendőrséggel, s felkér­jük ama bizonyos „valaki” őrizetbevéte­lére. De a legfontosabb információt a telje­sen megtört Binder adta meg a kihallga­tás során: dr. Ernst Kadsche, azaz: Ka­docsa Ernő ugyanezen a napon á Wiener Walzerrel hagyja el Magyarországot és utazik Bécsbe. Ezek szerint — amint órámra néztem — Kadsche úr éppen mostanában ül fel Pesten a gyorsra. Személyleírás. ' SAJTÖPOSTA VISSZHANG A zöldövezet, a mozgástér védelmében ... Augusztus 3-ai lapszámunk Sajtó­posta rovatában a kecskeméti Bohtsó László tette szóvá, hogy a hunyadivá-, rosi gyerekeknek igen szegényest moz­gási lehetőségük, hiszen megfelelően kiépített játszótér, fócipálya' nem áll rendelkezésükre. Az október 29-én megjelent Megyeszékhely című összeál­lításunkból pedig arról tájékozódhat­tak az érdekeltek: tovább csökken a környékbeli zöldterület, ahol például lakóházak, szolgáltató-pavilonok, va­lamint társadalmi szervezetek hivatali helyiségeinek építése kezdődik meg rö­videsen. Míg a korábbi cikkünk általános ro- konszenvet váltott ki — sőt,^hozzá­szólók á pihenőpark fontosságát is fel­vetették —, utóbbj/közlésünkkel kap­csolatosan sok ellenvéleményt kap­tunk. Olvasóink megengedhetetlennek tartják, hogy a takarékossági törekvé­sek időszakában irodák létesüljenek. Többen állítják: semmi szükség a kiala­kítandó kisvendéglőre, hiszen e város­részben már vannak szórakozóhelyek. A szerkesztőségünket felkereső lako­sok egybehangzóan mondották, hogy szigorúan védelmezni kell a sűrű beépí- tettségű Hunyadiváros meglévő Zöld­övezetét, a fiatalok és idősek mozgáste­rét, mely csak reális igényeket kielégítő beruházások esetén csökkenjen, a leg­minimálisabb mértékben. E témakörben levelek is vannak bir­tokunkban, az egyikből idézünk: A térségbeli gyerekek jobb híján ug­rabugrálnak minden fellelhető szabad négyzetméteren, dobálóznak — néha a villanyégőket is célba véve —, leszakít­ják a fák ágait, vagy egyszerűen át­másznak a családi otthonok kerítésein. Egy-egy sikeres csíny tevésüket harsány örömujjongással ünnepelik. A nyári he­tekben megtörtént, hogy egyesek gyü­mölcsöt csentek az utcamenti kertekből. Nem vonok le súlyosan elmarasztaló következtetéseket az efféle dolgokból, azt viszont meggyőződéssel vallom: mi, felnőttek lényegesen többet tehetnénk, hogy gyermekeink hasznosabban töltsék szabadidejüket a szűkebb környezetük­ben is, ahol legalább a labdajátékokhoz kellene megteremteni a technikai felté­teleket! Vámosi Ferencné Liszt F. u. 1. Mit ér az adott szó, meg a jogerős határozat? Zajháború Kerekegyházán A kérdés korántsem költői: lehetsé­ges-e, hogy az egyik szomszéd a mási­kat kiszolgáltatott helyzetbe hozza, s módszeresen, hidegvérrel az őrületbe kergesse? A válasz: igen. Minderre Ke­rekegyházán található a sajnálatos bi­zonyíték, a Rózsa Ferenc utcában, ahol két család között immáron egy esztendeje tart a háború, zaj miatt. A részleteket így sorolta a szenvedő fél, Zana György: — Legalább 25 éve építettük családi házunkat, ahol hosszú ideig békés, nyugodt körülmények közepette él­tünk. Ez utóbbit kissé feldúlta pár esz­tendeje a szomszédunk, Adám Kál­mán, aki iparszerű tevékenységhez kez­dett. Ha nehezen is, de elviseltük e hely­zetet, mélyben tavaly november­december táján' nem várt fordulat kö­vetkezett be. Az történt, hogy Adám a Hetényegy- házi Egyetértés Szakszövetkezettel kö­tött szerződés alapján megnyitotta la­katos műhelyét. Azóta—kérelmünk és tiltakozásunk ellenére — kalapálás, fémcsiszolás, gépzakatolás zaja árad felénk olyan erővel, hogy szinte belere­megnek a falak. A szobáinkba kony­hánkba bezúduló hangorkántól állan­dóan fáj a fejünk. Az iskolába járó — 9 és 6 éves — gyermekeink már-már idegbetegek a fülsiketítéstől, s képtele­nek tanulni idehaza. Tavasz eleje óta szinte megállás nélkül járjuk a hivata­lokat panaszunkkal, de egyelőre min­den eredmény nélkül. Nos, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e példátlan ügy az illetékesek — tehát a helyi tanács, a felügyeletet ellátó kecskeméti tanács, valamint a megyei tanács építési és közlekedési osztálya — állandó napirendjén szerepel. Ezzel Binder — megfelelő kísérettel velünk jön. Irány: elérni a Wiener Walzert, le­hetőleg még Győrben. Indulás azonnal. A kocsit Ballagó Feri vezette. Minden idegszálával az útra, a kocsira, a tempó- ra figyelt. Én mellette ültem. Hátul Bin­der, két polgári ruhás nyomozó között. Gyerünk, gyerünk. Sárvár... Celldö- mölk ... Pápa, azután föl északnak, Győrbe. A város előtt, Kőcsanaknál vo­nuló kombájnok foglalták el az utat, jó húsz percig kellett vámunk, hogy tovább indulhassunk. Onnan már néhány kilo- • méter'volt Győr, s a vasútállomás úgy­szólván a város központjában. ; Mennyi idő múlva érkezik Buda­pest felöl a Wiener Walzer? • — Kis késése van ugyan, de ha rendes időben érkeznej akkor is van még har­mincöt perc — felelte nagy nyugalom­mal az öreg vasutas, és hozzátette — addig még ehetnek egy jó böllérmájat az utasellátóban. Nagyon lassan teli el az a negyven perc, amíg a gyors megérkezett. A határőrséget és a vámőrséget már tá­jékoztatták a feladatokról. Az 'utolsó vagonba szálltunk fel. Binder kezéről a nyomozó már levette a bilincset. Mint közönséges utas jött velünk. Neki külön­leges szerepet szántunk. Azután elindult a Wiener... (Folytatjuk) kapcsolatosan eddig 6 határozat szüle­tett az államigazgatási szerveknél, 2 pe­dig Szegeden, az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal Dél- Alföldi Felügyelőségén. Mit tartalmaz­nak a megállapítások, döntések? A Rózsa u. 6. szám alatt lakó Adám Kálmán az engedély nélkül létesített melléképületét átalakította műhellyé, ahol lakatos-forgácsoló ipari munkát végez — általában négy-öt szaktársa közreműködésével —, mégpedig a he- tényegyházi szakszövetkezét részére, mellyel átalánydíjas szerződése van. Mindehhez telephelyi engedély is szük­séges, ám ezzel sem ő nem törődik, sem a gazdaság. De talán ennél is nagyobb baj, hogy a műhely zajszintje jóval meghaladja az elviselhetőség, valamint a hivatalosan megengedett értékhatá­rát, a nappal 50 és éjjel 40 decibelt. A műhelytulajdonos egyébként már az idén március 20-án felvett jegyző­könyvben vállalta, hogy tevékenységét október 1-jével befejezi. Erre adta sza­vát augusztus közepén a szakszövetke­zet főkönyvelője is, akivel telefonon beszéltünk. A fogadalom valóra váltá­sa azonban elmaradt. És ez nem vélet­len, hiszen a jelek szerint egyikük sem gondolta komolyan, amit mondott. így. azután aligha meglepő, hogy a lakato­sok tették a dolgukat, lényegében ké- nyük-kedvük szerint. Olykor ittasan is, amit igazol a megyei munkavédelmi felügyelőség nyári ellenőrzése, melynek során Malecz Alajosnak és Reibl Já­nosnak 700—700 forint helyszíni bírsá­got kellett fizetnie. Summa summárum: a zajháború még tart, jóllehet a kerekegyházi tanács vb-titkára szeptember 18-án hozott és október 26-án a Kecskeméti Városi Ta­nács főépítésze által jóváhagyott, s így jogerőssé vált határozatában így írt: kötelezem bz üzemeltetőt, hogy 15 na­pon belül szüntesse meg az ipari tevé­kenységet, ellenkező esetben 10 ezer fo­rintig terjedő pénzbírsággal sújtom, majd pedig elrendelem a saját költségére való lebontást. Ez utóbbi döntésnek ideje lenne már érvényt szerezni! ÜZENJÜK Bán Istvánnénak, Kecelre: Konyha­technikai okokból kétféle gáztűzhely kapható, az egyik tetővel ellátva, a má­sik anélkül. Utóbbi az olcsóbb. Ön is ilyet vásárolt a Halasi Áruházban, ahol azonban árusítottak hozzá tetőt is, per­sze külön összeg ellenében. „Jakabszállási olvasók” jeligére: Községük külterületén Géró István lát­ja el a postai kézbesítés feladatát, s ennek része, hogy a tanyasi lakosoktól levél- és táviratküldeményt, csomagot vegyen át, valamint — meghatározott összegig — pénzt feladáshoz, ha van hozzá csekk. Felvevő naplójának ellen­őrzése során bebizonyosodott, hogy az utóbbi hónapokban is eleget tett e munkaköri kötelességnek, melyhez hozzátartozik a mindig kötelező udva­riasság. Amit persze ő is joggal elvár az ügyfelektől. „Tanárnő” jeligére, Madarasra: Ház­ingatlan adásvételekor gondosan, min­den részletre kiterjedően kell megkötni az ügylet lebonyolításához szükséges szerződést. Mint leveléből kiderült, ha­sonló ügyében nem egészen ilyen mó­Szolgáltatás itt is, ott is? Biciklim elromlott — mindezt a használat közbeni kattogása jelezte —, így elvittem a lakásomhoz legközelebb lévő, Szabadkai úti javítóműhelybe. Több megrendelő volt előttem, vára­koznom kellett, s ez idő alatt felfigyel­tem arra, hogy a vállalkozó körülbelül 10—15 percnyi munkáért kér egy szá­zast. Számolgatni kezdtem tekintélyes összegű órabérét, napi, illetve havi jö­vedelmét, amikor sorra került a ma­gammal hozott jármű. A művelet ezúttal is egyszerűnek tűnt: a mester kilazította a különös za­jú hátsó kereket, majd speciális szerszá­mával megszorította az ottani csavaro­kat. Ezek után fizettem és távoztam. Persze kétkeréken. Csakhogy alig ha­ladtam pár száz métert, rájöttem: a bringa nehezen irányítható. Nyomban visszatértem a maszek szerelőhöz, aki egyéb elfoglaltságára hivatkozva nem állt velem szóba. Emiatti elkeseredése­met hallva, egy idegen személy azt ígér­te, hogy pár forintért helyrehozza a hibát. Úgy is tett. Azóta semmi baj a kerékpárommal. A kissé borsos kiadással járó esetem summája: nem lehet minden rendjén az olyan szolgáltatás körül, melynek bak­lövéséből megél a kontár. Dóra László Kiskunhalas Alsótelep 7. Mától: megállóhely a vasút­állomásnál Két hete megírtuk: sokan sérel­mezik, hogy ha Kiskunhalasra vo­nattal érkeznek, utána körülmé­nyes eljutniuk a távolsági bhszo- kig, mert azok egy ideje módosí­tott útvonalon közlekednek és a vasútállomástól legalább fél kilo­méternyire állnak meg. Visszafelé utazáskor ugyanez a tortúra vár az emberekre. Cikkünkre a Kunság Volán igaz­gatójától, Rigó Istvántól kaptuk e választ: Korábban, a helyi felüljáró áta­dásakor a tömegközlekedésben il­letékes helyi szervekkel egyetértés­ben döntöttünk arról, hogy a Kis- kunmajsa, valamint Zsana felé és felől közlekedő járatok a legrövi­debb utat használják a városi buszállomásról kiindulva, illetve oda befutva. Ez költségmegtakarí­tást jelentett. A vonathoz való csatlakozásokat helyi járatokkal oldottuk meg. Hónapok elteltével levelek jöt­tek hozzánk, kérve azt, hogy a tá­volsági buszok a MÁV-állomást ne kerüljék el. Az október végi közvéleménykutatásunk megerősí­tette az igény jogosságát. Ennek értelmében határoztuk el, hogy november 9-étől az említett buszok a vasútállomást érintve közleked­nek, s ott is megállnak. A megvál­toztatott útvonal 5 perccel növeli a menetidőt, s ez vitéldíj-emeléssel jár. dón készült el az irat, s a következmény a nézeteltérés. Ha ez nagyobb összegre vonatkozik, akkor célszerű szakember bevonásával ellenőriztetni a szerződést tartalmilag, formailag sőt megvizsgá- landók létrejöttének körülményei is. Ungvári Zsoltnak, Kecskemétre: A Rádiótechnika októberi számában jelent meg a zsebtelefon házilagos gyár­tásának műszaki leírása, a hozzávaló kapcsolási rajzzal együtt. A Gelka kecskeméti kirendeltségének vezetője, Sörös János készséggel vállalkozott ar­ra, hogy az ilyen témában hozzá fordur lóknak szakmai tanácsot ad. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom