Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-17 / 219. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. szeptember 17. • • ,, / Üres szívek Ilyen címmel aligha írtak cikket az utóbbi évtizedekben, annyira közhelyes és üres a fogalom - akárcsak az „üres szivek". Nehéz időkben amúgy is idegesítőek a szívhez szóló, érzelmekre ható szólamok, mégis, hallgatván az embereket, s hallgatván a rádiót, televíziót, olvasván az újságokat, egyre nehezebb lett a ... szivem. Bocsánat az újabb önismétlésért. De hát mit is mondhatnánk az üresen csengő forintok korában? Panaszkodunk, többnyire joggal, s leginkább egymásra. Szájról szájra jár a panasz, hogy hűvösek a családi tűzhelyek, hűvös a munkahelyi légkör, durva' az utcai hang. Nem tudom cáfolni ezeket a panaszokat, bár gondterhelt vagyok, mert részesének érzem magam e folyamatnak. Igaz, csak tízmilliomodik részesének, mégis... mintha az én szívem is üresebb, keményebb lenne. Mintha én is behúzódtam volna jobbán a négy fal közé, mintha én is kurtábban válaszolgatnék az engem megszólí- tóknak, a hozzám érdeklődéssel, szeretettel fordulóknak. „Szeretet”? Ezt a szót leirva bizony igen régen láttam a sajtóban. Talán jobb is. Hiszen utolérte volna az olyan szavak sorsa, mint amilyen a „termékszerkezet-váltás”, vagy a „demokrácia kiszélesítése”. Közhelyek kopognak az agyunkban, szívünkben, a televízió híradójának közhelyeivel fekszünk le, kapunk egy kényszerű mosolyt, s már ezért is hálásak vagyunk, akár a közértben, ha megköszönik, hogy képesek voltunk ma is eljönni, sorban állni és fizetni. Üres a szívünk, és ezért okolhatjuk egymást — ez kényelmesebb, de okolhatjuk magunkat is. § Éjjeli csöndesség, tücsökszó vesz körül, lentről látszanak a nagyváros fényei. A várostól menekültem a hegytetőre, a félkomfortba, de azért nem tudnék a város nélkül élni. Innen fentről a tízemeletes toronyházak is barátságosnak látszanak, pedig hej, tudom, de mennyi harag, keserűség, áskálódás, lárma, szemét tud meggyűlni egy falunyi lakóházban! S mennyi üres szív, mely kedves szóra, szeretetre, megértésre vágyik, még ha talán nem is tudja Munkahelyemen, a faliújságon keleti önvédelmi tanfolyamot hirdetnek. Mindig eltűnődöm, ha ránézek. Biztosan van bőven jelentkező, ki tudja, milyen korosztályok a legnépesebbek. Talán az ifjak, vagy a tehetősebb középkorúak, esetleg a törékenycsontú, védtelen öregek? Ennyire rosszul állunk? Ez a szegény kis Magyarország akar Amerikát játszani, önvédelmet tanulni — egymás ellen? Az üres szívek ellen kellene védekeznünk itt, ahol szegről-végről mindenki mindenkinek rokona, barátja, ismerőse, munkatársa, adósa és hitelezője? Ez az egész kis ország nem .több a nagyvilágban, mint egy nagy falu. Bármelyik nagyobb nemzetközi cég megvásárolhatná, ha akarná, s ha mi engednénk. Ami itt történik, igazából senki mást nem érdekel. Es senki másnak nem fáj. Most prédikáljam azt, hogy teljünk meg, üres szivek, egymás iránti szeretettel? Nem teszem. Aligha lenne ez több a „szeressük egymást, gyerekek” naiv, spicces összeboru- lásánál. De azért nem árt megfontolni, hogy vagy együtt, vagy sehogyan sem. Ha komoran, gyanakvón, üres szívvel, akkor úgy. Aztán majd üres gyomorral. De egy hajón evezünk, s lehetőleg egyfelé! Szentmihályi Szabó Péter Uj iskola Nyíregyházán Nyíregyházán a Család utcán, 146 millió forintos költséggel megépült az új egészség- ügyi szakközép- és szakiskola. Az intézmény két szárnya 10 640 négyzetméter alapterületű. BÁCS-KISKUNBÓL INDULT iliiililil iiiiiiiiiiii! Magyari Béla alezredes szegény emberektől származik. Már nagyszüleiről is kevés emlék hagyomá- nyozódott rá. — Apám csupán 13 nyarat látott még, amikor valamilyen kór elvitte napszámos édesanyját. Tizenkét testvére közül csak négyen éltek, amikor kiparancsolta az iskolapadból a megélhetés kényszere. Legyengítette a rossz táplálkozás, a vitaminhiány. Lyukas garast sem adtak volna megmaradásáért. Négyéves korában tanult meg járni. Az iskolában azután gyorsan utolérte társait. „ Valóságos ezermester volt” (IMéhesi Éva felvétele) lási tilalom miatt kártyáztak a lányok. Engem is bevettek a körbe. Este táncolni mentünk. Kaptam egy fényképet. Néhány nap múlva már úton voltunk kifelé. Több mint nyolc hónap múltán láttam újra, másodszor. Pedig nem tudtam, hogy első levelemre válaszol-e. ''■IeIi Válaszolt? — Hároméves távollétem alatt kétszáz levelet váltottunk. Tisztté avatásom évében házasodtunk össze. A lapok részletesen megírták annak idején, hogy miként választották ki sok száz jelentkező közül űrhajósjelöltnek a mokány, jó kedélyű kiskunsági fiatalembert. Arról is tudunk, hogy hármasban, feleségével és első gyermekével költöztek 1978-ban a Csillagvárosba. Arról megkérdezték, hogy mit érzett, amikor megtudta: a Kubaszov—Farkas Bertalan pár repül? A kiképzett űrhajós — Bú között született, gond között vénhedett? — Szerencsére sokféle tehetsége átsegítette nehéz sorsa buktatóin. Valóságos ezermester volt apai nagyapám. Noha sohase tanulta, tudta titkait a legbonyolultabb szerkezetű óráknak; alkalmi javításokból egészítette ki jövedelmét. — Édesanyja? — Apám (hivatalsegédként szolgálta a tanügyet) és anyám (konyhalány volt) munkahelyükön ismerkedtek meg, kedvelték meg egymást. Mivel házastársak nem dolgozhattak egy helyen, anyám néhány évig otthon maradt és apám szerény keresetéből éltünk. Gimnáziumi szolgálati lakásukba 1951-ben, jóval születésem után költöztek. — Melyik elemibe járt? — A tanítóképző gyakorló iskolájában kezdtem. Nagyobb diákként a Petőfi Sándor Általános Iskola padjait koptattam. Itt kedveltem meg a sportot. Mozgékony gyerek voltam, sokat futottam. Túlit tanár úr kapacitált, hogy abba a gimnáziumba kerüljek, ahol ő tanított. Nem akarta apám, hogy állandóan a szeme előtt legyek. —i Pályaválasztás?-I SÍ Ma ’vaiószírtüleg’agronónlilsként keresem kenyerem, ha nincs Molnár tanár úr. Mezőgazdasági szakközépiskolába akartam jelentkezni. A nyári szünetekben kedveltem meg a falut, az állatokat. Tizenkét-tizenhárom évesen kipróbálhattam erőmet. Egyik rokonunknál két nap alatt lekaszáltunk hárman egy hold szénát. Sohase felejtem ijedelmemet, amikor a bikához vezetett tehén út közben meglátott egy másik bikát. Alig bírtam megtartani. „Feljönnél velem?” — Mikor pártolt át a repüléshez? — Még kisdiákként. Apám álmát váltottam valóra. Nagy szegénységébe!) csak ábrándozhatott Endreszék nagy óceánrepülésekor, hogy egyszer ő is a felhők fölött szállhat. — Ha nincs Kiskunfélegyházán repülőtér, aligha beszélgethetnénk most a Honvédelmi Minisztériumban.- Valóban. Érdeklődésem gyors módosulását egy nélkülem megtartott kosárlabda-mérkőzés is elősegítette. — Hogyan? — Rossz jegyeim miatt az első gimnáziumi osztály végén apám nem engedett el egy fontos kecskeméti mérkőzésünkre. Mi tagadás, sírtam, sírdogáltam. Bánatomat enyhítendő csalt el apám egy kis biciklizésre. Az alpári útop kerekeztünk. Megálltunk a repülőtérnél., Álmélkodva láttam, hogy hosszú kötéllel miként rántják föl a magasba a gépeket. Az örömtől szinte öntudatlanul bólintottam, amikor apám egyik ismerőse megkérdezte: „feljönnél velem?”. — Sorsdöntő kérdés volt? — Már jól fent járunk, amikor biztatott a repülőgép-vezető. Nyugodtam szétnézhetsz, nem fogsz kiesni. „Kicsit bedöntötfe á gépet. Láttam a várost," láttam a hangárokat, jobbról-balról a tanyákat, a teheneket. Ettől kezdve minden szombaton és vasárnap kint voltam. — Repülhetett is.-— Megdolgoztam a jutalomstartokért. Tologattam a gépeket. Megtanítottak arra, hogy miként kell kört lengetni. Lemoshattam a decket, azaz a pilótafülkét, pedig ezt csak növendékeknek .engedték meg. — Mit szóltak lelkesedéséhez? — Még azon a nyáron megkérdezték: „szeretnél-e repülni?” Bólintottam. „No, akkor hozz egy fényképet, tanuld meg ezt a könyvet és kérj szülői hozzájárulást.” — Édesapja biztosan beleegyezett, de mit szólt az édesanyja? — Szólt? Elnémult, elsápadt. Vitatkoztak sokáig. De apám hajthatatlan volt, az ő akarata érvényesült. „Simán letettem a gépet” — A rendszeres elfoglaltság aligha javította tanulmányi eredményeit. — Már az első órán akkora szekun- dát kaptam osztályfőnökömtől, Han- godi Piroska Illési Istvánnétól, hogy csak úgy zörgött. Valahogy mindig elment az idő a focival, az atletizálással, a kosárlabdával. Azért mindig összeszedtem magam, leérettségiztem. — Közben megtanulta, hogy mi a csü- rőkormány, a magassági, meg az oldalkormány, a torlónyomás, a fölhajtó erő. Mikor repült először egyedül?- 1965. augusztus 8-án. Remegő térdekkel ültem a gépbe. Figyeltem az irány tartásra. Csak az első- forduló után jutott el tudatomba: repülök. Énekeltem, kiabáltam. Simán letettem a gépet a negyedik forduló után. — Feleségével is a repülőtéren ismerkedett meg? — Már a szolnoki katonai főiskola hallgatójaként látogattam haza, mielőtt képzésre a Szovjetunióba utaztunk. Ä rossz időnek köszönhetem, hogy kint a repülőtéren bemutatkozhattam Hajagos Máriának. A felszál„Aspiráns vagyok” — Azt hiszem, a Petőfi Népe olvasói értesülnek először róla; a fellövés előtt másfél évvel eldőlt, hogy Dzsanibekov- val tartalékként csinálom végig a kiképzést. — Mit érzett a döntés közlésekor? — Látva, hogy az előző pároknál milyen megrázkódtatást pkozott az utolsó pillanatban közölt elhatározás, mi kértük a korai tájékoztatást. Szó, ami szó, napokig tartott, amíg túltettem magam a csalódáson, hiába ismertem régóta Bercit. Egy héten születtünk, egy csoportban voltunk a repülő- orvosi vizsgálaton Kecskeméten, együtt húztunk csizmát. — Szinte a fellövés pillanatáig fennállt annak a lehetősége, hogy mégis a Dzsanibekov—Magyari páros hajtja végre a feladatot. — Úgy készültünk a feladatra, mintha nekünk kellett volna végrehajtani. Később csak szurkolhattunk értük. — Szovjet társa azóta többször járt a kozmoszban, kamatoztathatta sajátos ismereteit, képességeit. Gyorsan szállnak az évek, kérdés, űrgépbe ülhet-e valaha Magyari Béla? Őszintén kívánom. — Amíg élünk, remélünk. Néha levelet váltok volt parancsnokaimmal, egy-két tiszttársammal. Közben közlekedési mérnöki diplomát szereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Most aspiráns vagyok, anyagtechnológiával foglalkozom. A műszaki egyetemen, mint kutatóhelyen, az űr-olvasztási problematikát tanulmányozom... — Igen elszaladt az idő, hamarosan kezdődik angolórája, búcsúznunk kell. Az interjú végén térjünk vissza szülőmegyéjébe ... — Szüleim Kiskunfélegyházán laknak a Ságvári utca 3-as számú házban. Rokonságom is ott, meg Kecskeméten él. Amióta nagyobbik kislányom iskolás lett, ritkábban utazunk haza. Heltai Nándor I A [ PETŐFI NÉPÉ AJÁNLATA TÁRLAT Régi idők papírjátékait mutatja be a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum. Az új időszaki kiállítás megnyitója szombaton délelőtt II órakor lesz. A papírjátékok történetének kezdeteit Kínában találjuk meg az időszámítás előtti időkben. Európába csupán a XII —XIII. század táján jutott el a hártyát, bőrt, textilt pótló papír készítésének titka. Újabb kétszáz évre volt szükség ahhoz, hogy kialakuljon és elteijedjen a belőle készült játék, mely végül olcsóvá és népszerűvé a XVIII. században vált, amikor a nyersanyagot gépi úton is előállíthatták. Színes papírsárkányt Kínában röpítettek először a magasba. A papírkivágások s az álló árnyképek hazája is Kína. Minden tárgytípushoz, így a társasjátékok, papírszínházak, metszetképes papírívek, kivágható babák életéhez is gazdag születéstörténet kapcsolódik. Külön érdekes végigkisémi a gyerekek gyűjtőszenvedélyének állandóan változó tárgyait, melyek között legtartósabbnak a színes, lakkozott litográfiák, e változatos témájú képecskék gyűjtögetése bizonyult. Korunk papírból készült játékai csupán töredékeit őrzik a valaha változatokban gazdag, hosszú és csodás folyamatban keletkezett daraboknak. Szerencsére, róluk sokféle forrásból kapunk ma tudósítást. (Kiss Béla reprodukciója egy századfordulói préselt képről készült.) □ □ □ ' A régi-régi fotográfiák különös emlékidézők. Alapos „ismerői” a múltnak, hiszen a legapróbb részletekig mindent megőriztek, örül az ember, ha egy pókhálós padláson értékes kincsekre lel, mint a keceljek. Számos üveglemezre bukkantak, melyeket a kalocsai Viski Károly Múzeumban őriznek. Dr. Bárth János igazgató, kalocsai néprajzkutató Kecelhez való vonzódása nem újkeletű. Ismert az a vaskos monográfia, mely a településről alapos képet ad, tudományos igénnyel. Ezúttal ismét jelen van a múlt: Kecel egykori amatőr fényképészének, Travnik Mariskának a képeit láthatja a közönség Kecel könyvtárában. Ezek a hajdani fotográfiák doku- mentumértékűek, feltűnik rajtuk a szá- zadeleji magyar falu és az ott élők tekintete :.. (Képünkön: az egyik üveglemezről másolt felvétel a Travnik-anyagból.) FILM Élni és meghalni Los Angelesben. Színes, szinkronizált amerikai krimi. Rendezte: William Friedkin. Főszereplők: William L. Petersen, Willem Defoe, John Pankov. 1 A film elegánsan viseli, stílusban tartja a műfaj minden kellékét, a klasszikus és a legmaibb, legdivatosabb sajátosságokat. Az alapszituáció nem sokat változott: még mindig a rendőrök és a banditák háborúznak. Am, hogy az előbbiek egyáltalán „partiképesek” legyenek, ahhoz a banditák tulajdonságaival, esetenként kegyetlenségével kell rendelkezniük, ha legalább a film közepéig életben kívánnak maradni. Ennek következtében aztán jóval több a vér, megváltoztak az arányok, miként persze a vásznon kívül is. A film sikeréhez hozzájárul most is a forgatókönyv, melyet személyes tapasztalatai felhasználásával az amerikai titkosszolgálat egykori tagja, Gerald Pati- evich írt. Az Élni és meghalni Los Angelesben a következő városokban tekinthető meg: szeptember 17-étől 18-áig Kiskőrösön, 19-étől 22-éig Kalocsán, 26-ától 29-éig Kiskunfélegyházán. VIDEO A bajai és a kecskeméti videotékából az alábbi új filmkazetták kölcsönözhetők ki: Fennakadva a fán (francia—amerikai vígjáték); Liza (francia lélektani dráma); Két férfi a városban (francia film); Tudom, hogy tudod (olasz vígjáték); Egyszemélyes bíróság (amerikai krimi); Dupla negatív (amerikai krimi); A sikátor hercegei (karatefilm); A háború isteneinek ^fürdője (hongkongi film). LEMEZ Tizedik alkalommal rendeznek Hungaroton Hanglemezheteket. Október elsejéig lemezenként 30 forinttal olcsóbban lehet beszerezni az új kiadvány okát. Az Este a Gyimesbe’ jártam című népzenei lemezen csángó dallamok szólnak. Hét évvel ezelőtt járt Magyarországon Zerkula János és felesége, Fikó Regina. Feledhetetlen műsorukat felvételek őrizték—eddig. Most már bárki hozzáférhet, lemezen. Emlékezetes, hogy néhány esztendővel ezelőtt a mezőségi népzenéről kaptunk keresztmetszetet —négy lemezen. Folytatódik a bemutatás: ezúttal a csángó népzene értékeire hívják fel a figyelmet a szerkesztők. Sára Ferenc gyűjtésében a gyimesiek: név szerint a fentebb említett zenészek különös hangzású muzsikájáról, dalairól és előadásmódjukról győződhetünk meg. Két hangszer segítségével nyújtanak maradandó élményt: a dallamot játszó hegedűvel és az ütőgardonnal. A gyimesi stílusú hegedülés a magyar népzenében a legrégiesebb előadásmódot és játéktechnikát őrizte meg. Az viszont nem gyakori, hogy ütőgardon szóljon a hegedű mellett, igazodva a főszólamokhoz. Keseryesek, verbunkok, csárdások, csángó Rákóczi-induló és még számos eredeti zenei csemege fedezhető fel a lemezen. Szerencse, hogy most már a gyimesi csángó népzene is közkincs. Az viszont sajnálatos tény, hogy Zerkula János és Fikó Regina mögött nem áll ott a következő zenésznemzedék. RÁDIÓ Ma este 22 óra 30 perckor Kapaszkodó címmel gyógypedagógiai szerviz hallható a Kossuth rádióban. Műsorvezető: Somogyi Vera. Szerkesztő: Ferenczy Ágnes. Az adás a fogyatékos gyerekek iskoláztatási, képzési lehetőségeivel foglalkozik. A többi között felkeresik a váci intézetet, az ország egyetlen ilyen bentlakásos iskoláját. Dr. Göcze Árpád a korai felismerés fontosságáról és a gyógyítás eredményeiről beszél. Bács- Kiskun megyéből is telefonálhat bárki, akit érdekel a téma, vagy megoldandó problémája van: 22 óra 30-tól 23 óra 30-ig él a 387-617-es telefonvonal. ^JDLYÓIRA^JI Szűkebb pátriánk havonta megjelenő folyóiratában, a Forrásban Berkovits György készülő regényéből olvashatunk részletet. A címe: A barátom regénye. Herceg János zombori író európai naplójegyzeteit adja közre. „Életem a terepjárás" — ezt vallja a születésnapi beszélgetésben Beke György író. Aki kérdez: Zöldi László. Botlik József tanulmányában a jugoszláviai magyar irodalom realista és szociográfiai vonulatát kíséri végig 1919-től napjainkig. Kunszabó Ferenc Tévedéseink természetrajza című, készülő könyvéből is közöl egy fejezetet a Forrás, egyúttal vitát kezdeményeznek. A humanizmus újraértelmezése igen bátor vállalkozás. A jövőben hozzászólásokat is közölnek a hasábokon, már ezúttal is összeállítottak egy csokrot a szakemberek véleményéből. Szekér Endre Szabó T. Attila örökségéről ír. A legfrissebb Forrásban számos könyvkritika és vers is olvasható. Az illusztrációkat a nagybaracskai szociofotós alkotótelep anyagából válogatták. Folt ItaS 87-9
