Petőfi Népe, 1987. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

4987. július 4. « PETŐFI NÉPE ü Jk Emberi szóval, tisztességgel Kádár János műveinek első kötetéről 1936. november 4. Hajnalban megszólalt a Magyar Rádió Szol­nokról: „Magyarok! Testvérek! Hazafiak! Katonák! Polgárok! Véget kell vetnünk az ellenfor­radalmi elemek garázdálkodá­sának! Ütött a cselekvés órája, megvédj ük a munkások és pa­rasztok hatalmát, a népi demok­rácia vívmányait, rendet, bizton­ságot és nyugalmat teremtünk hazánkban!” Ebben a városban alakult meg, innen. hirdetett programot a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. A ma­gyar néphez szóló felhívást — a kormány nevében — Kádár Já­nos olvasta fel a rádióban. Most megjelent könyvében nyomtatás­ban is olvashatjuk ezt a doku­mentumot. A Kossuth Könyvkiadó gondos szerkesztésben megkezdte Kádár János beszédeinek, írásainak kö­tetekbe foglalt közzétételét. Ez a vállalkozás minden eddiginél át­fogóbb, részletesebb képet raj­zol a szocializmus építésének há­rom évtizedet átívelő. korszaká­ról. Az első kötetben (1956—1958) 51 dokumentumértékű felszóla­lás, köszöntő, nyilatkozat, üdvöz­let sorjázik egymás mellé. 24 hó­nap leglényegesebb történéseinek hű krónikája ez a könyv. A sort az új forradalmi központnak 1956. november 4-én, a magyar dolgozó néphez intézett nyílt le­vele nyitja, az utolsóként közölt beszéd pedig 1958. november 19-én, a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának 40. évfordulóján hangzott el. Minden egyes beszédnek, poli­tikai megnyilvánulásnak a célja, tartalma és értelme az emberek meggyőzése az MSZMP, a For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány igazáról, programjának he­lyességéről és támogatásuk meg­szerzése. E politika lényege sok­féle oldalról, változatos hang­nemben fejeződik ki. Alkalmak, helyszínek és időpontok váltják egymást. Van közöttük olyan be­széd, amely Salgótarjánban, Kis­újszálláson, Tatabányán, Bar­cson, a fővárosiban a Hősök terén, Csepelen vagy Angyalföldön ren­dezett gyűlésen hangzott el. Van­nak diplomáciai eseményekhez kapcsolódók is, itthon és külföl­dön — Moszkvában, Pekingben, Marosvásárhelyen és másutt — elmondott beszédek, köszöntők is. Olyan kortörténeti dók^mentu- mokat is olvashatunk a kötet­ben, rövidítés nélkül, mint pél­dául az Országos pártértekezlet vagy' a kormány beszámolója 1957^ben és 1958-ban. A minden eddiginél teljesebb válogatást mutatja, hogy 12 be­széd eddig kötetben még nem je­lent meg, legfeljebb annak ide­jén a napi sajtóban. Hat írás pe­dig most kap először nyomtatás­ban nyilvánosságot. Közöttük olyan nagy jelentőségű felszóla­lás is, amelyre az MSZMP Ideig­lenes Központi Bizottságának 1956. december 2-1 ülésén került sor. Kádár Jánosnak meghatáro­zó szerepe volt az 1956-os nem­zeti tragédia és ellenforradalom kiváltó okainak elemzésében. Őszinte, tárgyilagos visszatekin­tésre, önvizsgálatra volt szükség, amelyről egy marxista—leninista ■párt sohasem mondhat le. Éppen az emberek bizalmának megszer­zése tette szükségessé, hogy ki­mondja: „Az október 23-án kez­dődött események első okának a Rákosi—G erő-klikk antileninista, bürokratikus vezetési módszerét, az ezzel okozott súlyos károkat, és a mindezzel kiváltott jogos és tömeges elégedetlenséget jelöl­hetjük meg.” Majd a többi elő­idézőt is pontosan megjelölve, így folytatta: „A második ok a Rákosi—Gerő-klikk hibái elleni szükséges és helyes harc káros eltorzítása volt a pártellenzők egy csoportja, a Nagy Imre—Loson- czy-csoport által. A harmadik ok, és egyben az egyik fő mozgató­erő a magyar kapitalista, feudá­lis ellenforradalom volt. Az ese­mények negyedik oka a nemzet­közi imperializmus tevékenysé­gében keresendő.” Ma sem ítél­hetjük meg másként 1956 törté­néseit és a hozzájuk vezető fo­lyamatokat. Maradandó érvény­nyel tárta fel ezeket az Ideigle­nes Központi Bizottság 1956. de­cember 5-i határozata és az 1957 júniusi országos pártértekezlet állásfoglalása. Pártunk szövetségi politikájá­nak legfőbb vonásai ezekben a hetekben, hónapokban, években formálódtak. Természetesen ez —- mivel szinte egyetlen' nap sem telt el belső és külső politikai, ideológiai támadások nélkül — a későbbi esztendőkben teljesedhe­tett ki. Elegendő, ha a követke­ző alapelvekre gondolunk: Reális válaszokat kell keresni a társadalmi kérdésekre. A való­ságot olyannak lássuk, amilyen, és nem szebbnek. Nem vágyaink­ból, hanem a tényekből kiindul­va elemezzük a valóságos hely­zetet, és munkáljuk ki az adott szituációnak, a kor követelmé­nyeinek megfelelő, legcélszerűbb megoldásokat. Ha késlekedünk, ha a szükséges korrekciók elma­radnak, az társadalmi-politikai feszültségeket okoshat. Pártunk politikáját azóta is egyaránt jel­lemzi a realitásokat figyelembe vevő elvi szilárdság és rugalmas gyakorlat. A nétp támogatását a párt csak az emberek iránti bizalommal, őszinte, nyílt emberi szóval, tisz­tességgel nyerheti meg: „Nem azért állítottak bennünket a ve­zető posztra, hogy szépeket mond­junk: hanem azért, hogy az iga­zat mondjuk” — mondta Kádár János 1956-ban. Ehhez azóta is tartja magát, mégha olykor a kí­méletlen igazság kimondása fáj­dalmasan, keservesen nehéz is. Az MSZMP leh állította a tár­sadalomról és önmagáról a szo­cialista fejlődés torzulásait, az 1956-os eseményekből komoly ta­nulságokat vont le; a párt nem parancsolgatásra, utasításra ren­deltetett, a hatalom számára nem öncélú, hanem történelmi — hi­vatása, naponta megújuló fele­lőssége a nép érdekeinek, önzet­len becsületes szolgálata, a tár­sadalom jobbító formálása. A párt az embereket a politika al­kotó formálóinak, és nem csu­pán végrehajtóinak tekinti. Az ellenforradalom nagy kárt okozott népköztársaságunk nem­zetközi pozíciójának. Rágalmak özöne zúdult a munkás-paraszt kormányra. Az ENSZ — amely akkor még az USA erős befolyá­sa alatt állt — az úgynevezett ,magyar ügyet” megpróbálta esz­tendőkön át napirenden tartani. Tavaly az amerikai NBC News tévétársaságnak adott interjújá­ban mondta Kádár János: „... nekem egyik ambícióm az volt, hogy Magyarország kerül­jön le az újságok első oldaláról”. S ez sikerült — mérhetetlen ne­hézségek leküzdése árán. Okos politikai türelemmel, a gazdasá­gi és a társadalmi élet normali­zálódásával, emberi mértékkel rövid idő alatt megvalósult a po­litikai konszolidáció. Ezekben az években teremtődött meg a<z alapja annak, hogy a későbbiek­ben újkori történelmünkben pél­da nélkül álló fellendülés, tár­sadalmi megbékélés, szocialista nemzeti egység alakulhasson ki, és hazánk elfoglalja az őt meg­illető helyét a nemzetek közös­ségében-. Ezekre az évekre is gondolva, elévülhetetlen tapasz­talatként összegezte Kádár Já­nos a Novoje Vremja című szov­jet lap számára adott interjú­ban : „... ha van világos cél, megfelelő vezetés, és minden al­kotó erő összefog, akkor a ma­ga urává lett nép képes törté­nelmi feladatainak megoldá­sára”. Azok a nemzedékek — ame­lyek nem élték át azokat az idő­ket — nehezen tudják elképzel­ni, hogy mennyire bonyolult volt cikkor a helyzet. S mennyire fon­tos volt azoknak az embereknek a marxista elkötelezettsége, sze­mélyes bátorsága, akik élére áll­tak a forradalmi erőknek, a meg­újhodásnak. A mai és a követ­kező nemzedékek történelmi tisz­tánlátását is erősíti e könyv. Mindenki számára nélkülözhetet­len olvasmány Kádár János kö­tete a magyar történelem e sors­döntő, tragédiákkal terhes kor­szakának alapos megismeréséhez. I - Mary György SZOMBATI LEVÉL: a m M érgezzük egymás jókedvét, hangulatát; megrontjuik napjainkat, keserűvé tesz- szűk sorsunkat. Mindezt gyakran va­lami érthetetlen rend, „szabály” égisze alatt, annak kényszerűen engedelmeskedve, holott a szabályokat is emberek alkotják, csupán az a baj, hogy amikor ezek az előírások készül­nek, minden körülményre tekintettel vannak alkotóink, csak arra nem, hogy milyen kálvá­riát okoznak ezzel ezer és ezer társuknak. Közhasználatú idegen szó­val bürokráciának nevez­zük ezt a jelenséget, s a kifejezés körülbelül azt je­lenti: az ügy a fontos, nem pedig az ember. Könnyebb, szebb lenne az élet, ha egy sor kényszerűségen változtatni tudnánk, ha akarnánk változtatni. Azt már nem írom: hogy ha mernénk változtatni. Nem merészségre van ugyanis szükség, hanem bi­zalomra. De bizonyos ügymenetekből éppen a bizalom, a másik ember, az „ügyfél” megbe­csülése hiányzik, az, hogy felnőtt, becsületes állampolgárnak tekintsék, s úgy bánjanak ve­le. Legtöbbször azonban sajnos embernek is alig nézik az ablak, vagy az asztal előtt ki­szolgáltatottan álló honpolgárt. ■öregeseinek Példák tömegével lehet bizonyítani az el­mondottakat: Hosszú sor áll a postán a kis üvegablak előtt. A fiatal lány az üveg mö­gött angyali nyugalommal számolja a pénzt, majd ezzel végezve rollnizni kezd. Nem ér­dekli, hogy „ügyfelek” állnak az orra előtt, mert itt a pénz a fontos, nem az ember. Vég­re kinyílik az ablak, s a hölgy berántja az ott álló férfi kezéből a csekket, de azonnal vissza is löki, mert nincs rajta az irányító- száim. Az ötvenes ember védekezni próbál, mondván, hogy az irányítószám csak a levél­re kelt. A hölgy viszont már lezárta az ügyet, levegőnek nézi a férfit, s kéri a következőt... A város szélére tették a hatóság egyik for­galmas kis irodáját. Bizonyos ügyekben (ren­geteg ilyen ügy van) itt adnak űrlapot, csek­ket. De a csekket csak a postán lehet befi­zetni. Tehát irány a város gyalog, buszon, autón, aztán vissza*, újra soriba állni. Melles­leg az űrlap körülbelül olyan bonyolult, mint i biztosítónál a kárbejeüenitő lap: millió kü­lönbőzé színű rubrika, képtelen nyelven meg­fogalmazott kérdések, csillagok, nyilak, szá­rnak, stb. Egyetemi végzettség nem elég a ki­töltéséhez. Mit szenvedhetnek ezekkel az űr­lapokkal azok, akik rákényszerülnek!... Mennyi időt vesznek el az élet hasznosan eltölthető napjaiból, éveiből a kényszerű vá1 rakoztatások, a küldözgetések. Nálunk a hivatal nagyhatalom. Bemegy az állampolgár egy ha­tósághoz, előadja, hogy mit akar. űrlapot kap, s felvilágosítják, melyik részét, hol kell aláíratni. Előfordul, hogy egy másik város­ban, másik megyében. Gyakran illetékbélyeg kell, de ilyet ott, az irodában, az épületben nem árusítanak, keressen valahol: .postán, trafikban. Vegyen az ember- egy használt autót, amelynek lejárt a műszakija. El kelle­ne hozni egy. másik megyéből. Útvonalenge­délyt kér az ember, s leesik az álla. Szabály ugyanis, hogy munkaszüneti napra ilyen en­gedélyt nem adhatnak. Miért nem? Ez a sza­bály! És ha valamire szabály van, nem lehet, nem Illik, sőt nem szabad vitatkozni, mert Ugye a szabályt valahol fönt, magasan okos és bölcs emberek alkotják. Ilyenkor — főleg ha kánikula is van — megfájdul a polgár fe~ Wm je, torka kiszárad, és színes karikák ugrálnak a szeme előtt. Ügy gondolja, majd a patikában segítenek rajta. Valóban segítenek, de ennek ára van. Itt is uralkodnak a szabályok. Háromszor kell sorba állni: először a recepttel az árazásnál, aztán a pénztárnál, majd a gyógyszerek ki­adása feliratú ablakocskánál. És mert egy­mást méreggel etetjük; sok a beteg ember, hosszú sorok kígyóznak a patikában, minden­ki türelmetlen, ideges és hiába jön lépni is alig tudó öregember, mindenórás kismama, nincs irgalom, neki Is sorba kell állnia. Mert ez is szabály, bár íratlan szabály, de annyira hozzászoktunk az előírásokhoz, hogy az ud­variasságot, a tiszteletadást, megbecsülést már alig gyakoroljuk. Csepegtetjük a mérget egy­más leikébe, miközben, mi is hasonló csep­peket kapunk. Előfordul, hogy nem is csep- penként, hanem szinte dézsával. Ingerülten panaszkodik a nyugalmáról köz­ismert igazgató, szemében szikrázik az. indu­lat, mert lezárták Kecskeméten a Külső-Sze­gedi úti vasúti átjárót. Azelőtt sorompó volt, de immár végleg felszámolták, s egy felüljá­rót építettek (a sínek fölé. Negyvenöt lépcső föl, ugyanennyi le. A lezárt sorompón túl sok-sok embert foglalkoztató üzemek, gyárak, munkahelyek. A dolgozok zöme — férfiak, nők, fiatalok, idősebbek —kerékpárral jár a munkahelyére. Most cipelheti a járművet föl a lépcsőkön, aztán le. Mi lesz télen, ha a lép­csőkre ráfagy a hó, a jég, ha ónos eső esik? Perelhető lesz-e a MÁV, ha valaki — erre sohase kerüljön sor — megcsúszik és lezuhan, egész életére nyomorékká válva? Senki nem kérdezte meg a munkahelyek vezetőit, arról, mit szolnak a .megoldáshoz”. Csak jött a méreg, dézsából. Persze, mindent meg lehet magyarázni, sőt mindennek az ellenkezőjét is képesek vagyunk indokolni. Olyan ez, mint a kupec adomája, aki egy vak lovat vitt a vásárba. Nézi, must- ráigatja a paraszt, tetszik neki az állat, s egy nagyot csap a ló farára. Az megretten és ne­kiszalad a kerítésnek. — De hiszen ez a ló vak! — horkan fel a vevőjelölt. Mire a kupec kifakad és azt mond­ja. — Ez a Tó nem vak, hanem bátor! Gál Sándor A családjogi törvény befejező része a Házi Jogtanácsadóban A lakosság széles körét érintő Családjogi törvény harmadik, s egyben befejező része a fő témá­ja a Házi Jogtanácsadó most megjelent 6. számának. Az is­mertető ezúttal a Művelődési Mi­nisztérium gyámügyekben líejté- kes osztályának közreműködésé­vel készült A részletes tájékoztató választ ad egyebek között & szülői fel­ügyeleti joggal kapcsolatos kérdés seikre, A gyermek elhelyezéséről szóló fejezet azt taglalja, hogy kié legyen a gyermek, mit vesz figyelembe, hogyan dönt a bíró­ság, i döntő-e a gyermek véle­ménye. Szó van az ismertetőben az örökbefogadásról, a gyám­ügyekről és a - családvédelemről, az ezekkel kapcsolatos ígéretes tó- serietekről, a nevelőszülői rend­szer előnyeiről. A befejező rész ismerteti a rakom tartás álltaién*» szabályait azt, hogy ki jogosult és ki kötelezhető a szülőtairtásra, s ez a kötelezettség hogyan osz­lik meg több gyerek között. KÖZÚTI ELLENŐRZÉSEN Alkoholbarát járművezetők Kecskeméten és vonzáskörzetében az év első felében 130 közúti közlekedési baleset történt, ebből tizenöt halálos áldo­zatokat is követelt. A statisztika szerint minden hatodik sze­rencsétlenséget dkozó járművezető illuminált állapotban volt. Ez valamivel jobb arány, mint az elmúlt év azonos idősza­kában volt, de ez nem lehet ok az ellenőrzések elhanyagolá­sára. A rendőrség a balesetek megelőzésére közúti ellenőrzé­seken szűri ki a szabályok ellen súlyosan vétőket. Egy ilyen ellenőrzésre kaptunk meghívást, amelynek tapasztalatairól most beszámolunk. „Feledékeny” kerékpáros Csontos Irén rendőr őrmester­rel . és Domonkos Gábor rend­őr főtörzsőrmesterrel indultunk járőrbe. Izsák belterületén egy bordó színű Ladát állítattak meg, amelynek vezetője meglehetősen izgatottan viselkedett. Két alko­holszondát is „elfogyasztott”, oly módon, hogy a fúvás helyett szív­ta. Nem volt mit tenni, előállí­tották a községi ügyeletes orvos­hoz, aki vért vett tőle. Cseh Ist­ván ott bevallotta, hogy ivott. A jogosítványát természetesen el­vették tőle, és feljelentették. Kecskeméten, a Széchenyi kör­út 11. számú ház előtt arra fi­gyeltünk fel, hogy egy kerékpá­ros Számára szűknek bizonyult az úttest. Szikora Sándor, Kecs­kemét, Vacsihegy 37. szám alatti lakos olyan részeg vplt, hogy még arra sem emlékezett, miért is vitték be az > orvosi rende­lőbe... A megyeszékhelyen, a Mártí­rok útján igazoltattuk Sinkő Fe­renc Liliom utcai segédmotor- kerékpár-vezetőt.. Alkoholszon­dát sem kellett alkalmazni, el­ismerte, ittas állapotban vezette járművét. Ugyanígy járt Kőrös Kálmán, Kecskemét, Reiszmann Sándor utca 11. szám alatti la­kos, aki személygépkocsiját ve­zette ittas állapotban; tőle és Sinkó Ferenctől is elvették veze­tői engedélyét. Bölcs az a mon­dás, hogy aki iszik, ne vezessen, s áld vezet, ne igyon. Kopott abroncsok, lejárt okmányok Jó néhányan a gépjárműveze­tők közül félreértették azt a ren­deletmódosítást, hogy autópályán 120, autóúton pedig 100 kilomé­teres sebességgel lehet közleked­ni: Néhányan úgy vélik, hogy a sebességhatár felemelése más közútra, sőt, olykor lakott terü­leten is érvényes. Nos, ez nem így van, és kopott gumiahrancs- csal sem lehet közlekedni. Fülei Zoltán, Kecskemét, Szarvas utca 4/a. szám alatti lakosnak azért kell újra vizsgáztatnia járművét, mert gumiabroncsai nem feleltek meg a közlekedésbiztonság kö­veteimén y ei nek. Kecskeméten, a Budai utcán állították- meg Keresztes János Fehér utca 12. szám alatti lákost, aki az US 54—63 forgalmi rend­számú gépkocsit vezette. Az ok­mányok átvizsgálásakor kiderült, hogy a személygépkocsi forgal­mi engedélye lejárt, ezért a rendszámot leszereltették, és a tulajdonosnak műszaki vizsgára kell vinnie járművét Az SG 06—85 forgalmi rendszá­mú tehergépkocsi vezetője, ami­kor Izsák határában megállítot­ták, megkérdezte: Mennyit fizes­sék? Nem is gondolta, hogy sok­ba kerül néki nem a megjegy­zés, hanem az, hogy a forgalom­ból kitiltott pótkocsival sódert szállított, ötszáz forintot fizetett Üldözőbe vett Lada Szabó Pál rendőr őrmester ma­ga sem gondolta; hogy este 8 óra előtt néhány perccel üldözőbe kell vennie a megállásra, igazol­tatásra felszólított ZS 64—31 for­galmi rendszámú Ladát A jár­mű vezetője az út jobb szélére húzódva hirtelen gázt adott és továbbhajtott. A rendőr szolgá­lati gépkocsijával utánahajtott, majd hangszórójával felszólította, áljon meg. A Lada vezetője azonban mitsem törődött a rend­őri utasítással, gyorsított, és a ladánybenei úton szabályos ül­dözés kezdődött. A rendőr végül- is „megunta” a hangszórón való felszólítást, bekapcsolta megkü­lönböztető jelzéseit, megelőzte és megállította a Ladát. Az elkövető, ■ Kiss Sándor 37 éves karosszérialakatos kisiparos, Kecskemét, M áriahegy 74. szám alatti lakos nem tudta előadni jogosítványát, mert azt a Legfel­sőbb Bíróság ittas járművezetés miatt 5 évre bevonta. A rendőr kérdésére (tagadta a szeszesital« fogyasztást, ám a vérvételkor be­vallotta, alaposan felöntött a ga­ratra. Csupán a teljesség ked­véért szeretnénk megemlíteni, hogy egy hónappal ezelőtt jogo­sítvány nélküli ittas vezetés miatti indult ellene eljárás. Egyetlen délután négy ittas- járművezető akadt feöa az ellen­őrzés hálóján, és emellett kisebb szabálysértésekért jó néhány ezer- forintot fizettek ki a közleke­dők. A tanulság könnyen levon« ható: az ellenőrzéseiket tovább' kell folytatni, és a szabálytalan­kodókat, ittasságuknál fogva ve= szélyhelyzetet teremtőket bün­tetéssel kell jobb belátásra bírni. Gémes Gábor • As SG 06—85 forgalmi rendszámú gépkocsi tulajdonosa 500 Aortát helyszíni bírságot fizetett. • — Tessék megfújni a szondát! — Csontos Irán rendőr őrmester intézkedik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom