Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

W GL VJ SS rtH •3. o H a e­•cj E c$ N tj; W) tub ^ wk© 2 © S & £2 S & © ° c © < I­. 7* 'O um I S N C £ C/3 C tj 4 c A-sSi* •£ E -a b c S •«' -a 5? % *© ;q 'Cö 6 K. ^ rt Tri S re ~ X 3«C “fi* c/3 U CÖ © © 4 '£ Ó ^ > I* = ‘J"|S| ÍS&s! 5 É •* 2 x £ /2 © © > D «* *i ^,­«J aj -£ $o c ”Z d >>t2 —1 a> i5 3 q <u ^ T3 .t; co -r* ^ > © c-♦-» 41 8 ’ *> M « N '© « :0 50 J4 N ■■■sB#as «* Jl oj>w;s If! "-3 sí is* CÖ © 73 C cd aj .© OJ © > :0 c is OH'® 0) p £c 03: a cd C 0) _, uí JZ 0) J*í SS™ X o Sj 4; E « g g .„• c «5| g db§s N -8 .§ S ^ — 4) C "3 8 .O Í4 _, Jé ofi N = ra 4» :0 ® *» £**%% rto«§.$ d n »I K£'2£ © J S w C N o g1“ 2'Ü uD r-. 3 4i * „ -e S^-2 X bí-§ *t Cd Qj r—lI dX3 cjd 3$ 'P © 2. « J X X . > S3 4)« c, •3 .. h «[ 8 *i rTÜ'O­Sx 2 "■ ir 8 x c3^ JCjjB r '© o © aj i >» i cd t- 'OJ S ‘<D u • trälS*. r-> «+-I 1/3 wv-Cn“ CH «5 QJ vT'Oj § 5 5 § 4) 5 re ra 8 ísX x <=4,^=>| : 8 ^ '<u > -dí Lg S“SE' c 8 >||-S ■s N sí “ •gü >. Jls“ ’*”* 'CD rj -*-> ^ °>2jí 'O ^5 O 'cd aj .X, c X '*-* 3 c a •°:3 ■^l“5 g <u g»I r g ti cß ;P C/3 ^ s s-sg-T űj N N aj o cd Jfí-C £*>: 8 P C o í*> tj cd c N a :0 -3 8 T3 rid C^ I O Z«xi “—1 N ö oa -f-j i i cd (ü W > ‘3 c q cd © ti •*-» e OJ t- aj .w >> O C O 8 > g|ä &»s S2 "í “ % «3Sä V ® ,^::3 cd .í2 ős u a ^ sp v8 "8 'a míí C C C -8 8 «fc %Xw . ^ ,>3 C e g 8 g 5 5 c ^ N -2 o ^ Sf-gow 3 6 eIs* sí* 2 • Ä 8 n XI t» ex > C .X o - - .í N ‘CŰ *r~­3V^ b °3 ■ ag «5-8 cd cd 73 P G 'O ^ v f • I t>£ J3 :0 <D:0 N £^J2 •S S tJj *7 ^ Sw t-l . x(D c 'Cd ß • £: '4; __ c/) lg -P g 'OJ 'Cd 4j ^ rS > 'S *> X sS^srs 'CD »cd OJ QJ *S > > ^ > ^3-S I g> c 8 ■ JSlaifO; p sc5sa 3 llí III«: r^: ’>.íg '0 P líggá«?!. 0 <U £ ^ p w S -2 O -O •" ^:i.2=g°-s| C CO X X J N •V! '■u £ £ d *q >> • » •-< cd r-< o q q d c cd o. o p 5 4J ^ C5 ’S 5 3 u t- 8 a § ' >> 8 !3 ^ _ qd □ . . QJ N •*•» O “ -8 n oi ax ■P^é !S"2|| 3-8 .«.£‘g 1 N ^3 C­i n o g, E -j » ox ™-a X -8 N OH . 4C -r- í_ -O , « -8 > 8 ■£ 0 8 rtj c -O in > 3 .q.—i co p U N ­<D CJ N "CD >3 P P cuc O 'OJ E a 8 c K <D . .*0 8 *f C _Q O P S? E »cd C W3 —. efi -,-r — cd r-< .ti ed >N nXI ■3 g« . &Is s 8^3 ^ O 8 X :g 8g 8 (A _ C +-> C o C M O > •O q 73 +> OJ c C Qj 33 V OJ n 4» q xj >d S Pl R n (ß t) a o £ — cd W __ r/­'!« Cí O a cd 2 'o Jd «- 3 ht -8b|-3 í ig5-O •— X ■ t 8 * >3 a ■» ­-o 2 mö S.-3 ® 5 hr 8 >3 8 íj u,S/ “12 Ä 2a « N >X ti < U 8 N«C X 3 S e o N • te cd © CJ 73 «- cd c«s ;S4í , .-SS © "Is-2 = > »o rq *c cd « O fr « ch-3 C -J7 s<-3 c & 8 jg te x -8 b'8 ir dsS 73 «ßä •8g & «ÍV a ^ ed C/3 •—» V © > •w 'CJ ® >» c *© ip, |l 73 >s © C X ed h cd cd 2 gj M w i w © ed V "n •2 © g 8 B ,5 c © 2'«« a S. cd JZ cd p' o» 03 • 3. fc .id: C 'r o •-4-j cd X2 E ' o 1 N í X1 1=5 2 rt :§gN re <d JD w n re 03 u re a E tO I o re re E re > . w cd <D 'Cd Px P 05 ‘OJ ti >.sd . |'|i •E x 8 8 >, M’S ■3 WJ 1J p re Ő) N 'O :0 03 Xd M 2 © ^ q n Ä | 8 Äsi N-a cd q £Í <D o .Q > >; OC 03 OJ — _ dJC cd '«J T3 iS .2 o > q >s c '© 73 :0 S n *S w :© _ . ^5 ód « 545-1^« rax N V) cd w: »cd t-o-S ■tK. S a>,<: H cX 2-S a J fi I ^ »£«*? fi >8 X e SbS'S 73 'Cd p 64 ír, e a 'ed * *© S n a c N ".S3 >8 «- Sr ” s í* e Si g B- . b X 8 — t£ 1 H « N ;g É “'° 8X-S Ss?ic C 8 fcÜX- *0 ed cd P «D g rt Ä !a§ ö-sí3 .5 "** © © fi w >•« CQ 03 © *■* © > ^ >í ■« fc£ _* © © < TJ P JC gH«.a-8 5 «lm E u c 'S c ,5 •8 a :S =0 .a íí >- X 'O 8 03 CQ . c X a 2-¥ X c dß "~z q o e> é<s I gl Í-l-5 s*>-§ 8 a S3 'OWE’omxUhJScä* C Kfö 8 u N S e .8-08 :0 ff >>X w 2- oí ^ w X -8 a -8 X 2 ^5 P a ■ é: 8 ^ 8 X£ P ‘O o «2 x ^73 m 03 co*5 S "S ."qn^-1- és fc «HÍOSu 8 -8 X ® X 8 I 8 Hj .« cn§,s3-'S-§,< i?Ä» 8 8 s £ x -A “ 8 •g l-Sfx o=g (U -H X X .0 '-S 8 "o X =3 8 ^ .S’x *8 8 N o < X _ 8 ■§ >; «>.8 w 8 ■a c 8 ,-g x a rt |Swa.a ■a •■£ fc cffl or.g DCjrt ► §< 8 - X t5-^!0 - Ú öí1! .1 ^ m §5 a ü «g . X5 o ^ ni © ^ 'Cd . * E •• «J í o q 'Cd ^d C C ^ :=J ihP e:P-s h-3! QJ = © © > -rtX MX! 73 > Xd • • *re JZ C ^-. 'CÖ Q) C C p Xd c 03 P q o •3 2 x c x 0:0 « a’« 2 ^ X c X S2 '8 -Sí ‘ ’« '2ÍX >^'Cd *p 1 §■« sE” !lS •3 o g^X S M ^ ^ 2 © c c -p P I'll I-re q re ^ p ti ^ g§|2 ® ' br1 t C | « f 2 iü a S ® m *if j P P p; © 'Cd © SiS^x >q 2 x a «2 S ■as| cd *p> íí 'O ^ • © Ow 2 »5 *© ü S)-9 * 8 -X n ^ 4 NlO .S | ^ 8 ? Ig®í P . »o <22-a © s ■ i »o i s !c ^ 'ó 8 S3 iá a 1 r, ^ p n ^ ^ q g * 01 ■< te* B8.!tü1s| +rt"S o :2 n :S 2 8 O rt5 !0 8 a ^ 1p X ä.g.a-5| § g 6Cá g fii N !>■ X =0 03 CC © o»c*'Ä •^3^8 ■ a a 8 S se “ c ® 'Cd q '© •S| 8 ^•|!£rtrt N Ex'£2 « •ó2> ^ a ® ^ 3 'S q«£ > 221 CS Sí § *.&! X tű eS^-o i®|l-Síi" 4 K*s ^ 73 i v »© 'O •►­|| SS í*« ís | x y S* fc2'2 rs ^ »© «5 £ c «;a 'ed .. >» »éd a '3 > C tit1 «3 w Sex ciS- I QJ í © g­ätl I í ff rew * 'O 're N ^ ^ c vcd a. ^ re«fc f 8X g : SíhS ■ © re ^- «M N o 3 ^ j .5 = 5 :Pí N S fl í5 ^ c re cd q Ä ^2 : 'Tn © »<D © © P N 5 '© o^ q © c c .2 S E X -8 X 8.2 x 8 c 8 A 4- 8 P 'S q íp i r i P -P 03 © q q X3 '© C 4d g re re a n o q ^ ‘Cd C D ro K W :C C © 4d •£ rq t3 a’0 g O 8 E = x 8 'P C v C Jß <írt­2 2 lp a: £ 1 X 8 N X -3 © © q >^d © © *51 c *© .P 03 '© -P c ©-q > cd :0 dr N q 03 >> q — re .p ^ iS £ © re 2° X 8 c © SS cd £ w re © ne BS ‘Cd CC ^ . © © 3^ ^ ►> , C dC ^ . » © © •x 'C 'CC X C o; ^ T tp C © OO »re p »«c CQ o > cd ,-q ^q a I ~ ^ cd ío iH 4d d cg c S '©a ■»áa|6 *i ni S gx « 8 5 §2 >1-^ <; ü djo^_, ^ c s: jz 73 © fi :g§ « N . ** ;2t'g X-8CC *o •-q HP p ^ © 73 © > »'©^ 2 w 5 P © N '© P © sí« ^ «X -8 >> , E 8 I P > ­22x ^ p'iH S Ö -J-J .. © CQ ^ tí > ‘O =g 8® « (7) ^ ^ dJD 03 ’ N o 're n cd ^ g re .B? < .íd p 2 £-§ I v p • QJ 73 re 03 73 .5 rZ *© q © *q a £ fex £ q © ^ ^ © '© ^ P -----­r e p ü q, © '© q ^ ^d Isis S^Hh •3 :0 X :0 H 8 =3v .X ^3 rtH *rt X . JJ 8 2 >>2 >02 8 N m •ö :3 b E 8 W) © «■5 2 q q '© q 4d -g © e S © © % TZ^:0 • j® N 3d re re © ä 8 w d£ re B td p> re 73 cd q re rtld ^ 4d o q P M © &X ® g p *q © - dß X g-8 b 8 CC lg O'X •O-U JS| 8 ¥ — £ S? 8 E de cö _ 7 </' C s1'Cd q '- 73 ■ q öi *re ^ r n m ^ 00 ©-8 .1 Ä .52 © QJ ~ ­P0 :fi 03 '© q <25: IIá Ilii > 5 ®=S q u cd , — o -o I 'gx 2 2 £ a 4d & q fi re re "© 2 © ° S . 'O ^ 03 03 -r—. 73 'Qj re •8W 8 g s > E . N 4- © Jd p:q CD 8 * N « gs-8| £2 83 •a ”.6í 8 £ g Síiért “.is-“? 8" S.2 “IIa m 6 ’e ■s s; ~ 2 :§ 8,N K o’S E c2 E2 © •a 'cd 0 03 ed > rt •p & *—* I o 2-3.3 2 8 bl E2 |5 ihí** e'- l© W O P dß fi © JÖ ,r^ IS^lx SC^Ccc- -E g £ 1 -S fi '© q ‘re £ q c#«í,Ü3N'SJ, ^ ‘43 rt -ö « N > X S Ofs*-* 9 N £ g « 8 | c «•« SiS ESjj d - C ií ü <é .■* E<2^.-5 a *4) u ti H íj »C« .. c .« «■« a*« “20. « U S '¥ b.2 u ^ 2 .£ “c ■o V « w .. “*iL?3a.S W5? >í ^ *» O.64" N «.^’2 ^ “lg — c‘Jä ^ c £ t® P ‘4J 'C4 «4 C *• *4? «5 f|i|I|f|i ilsl.ääiä « E-S?I fia b*» C «3 >43 P £" •o >» S| 43 fi 5 a rt w •C8 N. ti‘0 w JÉ • I — M9 •* • V) I a<a 3 p cB to — u >4) N >rt 43 N »«« x * 2 « 75 s £ — ® '43 «3 ^ :0 c* OS X 2 *43 I* — _ » • Jd ' 5,fc'OÍ C •?. £ « Jrt'«í 9 e c a — 9 v, » ü «ts-^ss g-S­S«t«8 *-2B3 so 03 ♦* 43 e N>J t « '3 C « B1 5 t#5>—«^*'t/3c8SOeí2 V 'V V'V >> * fiíSifil S«l2° j<2äb S ;s!.. O o S glí “ » > o « >3®'« be-rt í(2«3 4« P M — ‘3!S SS­i « N 'S 43 p e c n <5 a &«|1 V c c X ti CB Sí-srS •« p ~ O ""■ *0 P ff o Z p *- ’ff ec •’-* n ß 43 > M 3 ea (« N :0 . V í Cß '*S«ir!! W)>Ä N X Öi - «i sl^-ö5 5 ‘■SííSÍÍ CB c © O 3 bJC -O4 fiSa . p Mii) ddp >3 ee 4 — .. *9 '*? <c! A ** I •^3 re K — m, q q jf íí s g S E « *-C íj 2 u ^ ** *' S .2 x o N '43 >3 a pjí “ 4 säw "2e* ■ q l/l'<t Ä x 43 <S&2*!£5 — c -s 4J Í4 C CB 'í!® *o X c< ■gls — V 4 = - N C W3 © 43 » • 43 ŐJ V bí*4J >CQ-■SSe>5blí S 2 3 >3 * V '2 B Se^E««_,£fc c« .!5« Ziijlfc öx.t? p rí w x l® 4!2o®TeNd — 'O * « ► Jí « — *> ** « í &3 'í. rr 4 ej i‘C N c e 5/5 03 fc CB HJ trtSO N 41 t> 4 gc „í ►lg = go "gx 2 g .« s Kxx XS§* II 'V N fi » t 2 3 *< C N 5 p :0 :o '© Jí t • bcud *© p x 5 a g js x »ISs“® fi Jd s :g f .jß * s © ©73 jé fi © 08 © ' te x p -í \? © ^ 73 C í C'-g © Jd J S< © © •— 2 '© Jd N ­SS © . © ss S": 1=1 ed o5 »© - ed ’S 8,-sd lg " ^ ® X ■_ S X >Q j< lO ® CL C .2 -8 N >ö -c: ’ •1:®' £ 7 >©- *. be-3 8 m .(j ­“g2« X _ | £ C 1 *>3 22 «? x ,o . w <r5||s • a 2 x x « &-8 — _ >S» :0 2 X fi c »3 8 '2 !g «-S _- b 5 »5 «sé '° 2 —1 *1* Isi III•<<3 £ © cs- ÖO . , '© -p I b 8 ■8 T3 p a-Ö J3!° ^ ’> =ö 8 < _ ex b X -3 : -8 c 8 s ; f* 3 3 S -=­házunk tája művelődés Leghorn és az itáliai fajták A baromfiudvar Németh Zoltán (55 éves) állattenyésztési szakmérnök a Kecskeméti Galamb és Kis­állattenyésztő Egyesület tag­ja. Gyermekkora óta tart és tenyészt gazdasági, valamint díszállatokat. Napjainkban a hazai és nemzetközi kisállat­tenyésztők körében is elis­mert szakember, bel- és kül­földön rendszeresen vesz részt kiállításokon. Legutóbb Zomborban kapott Sampion dijat (a legmagasabb te­nyésztői díj ez) az utolsó ha­zai, december közepén meg­tartott kiállításon is ugyan­ezt a díjat nyerte el. Tenyészetében találhatók: (jórészt különlegességnek’ számító, vagy éppen kivesző­félben állatok) fekete racka, fecskehasú mangalica, barna pézsmakacsa, mandarin és karolin récék, fekete haty- tyűk. Az itáliai és leghorn ba­romfifélék legnagyobb hazai fajtafenntartó tenyészetét alakította ki. Bármennyire zord az idő a tavasz már közeledik, aminek egyik jele, hogy a korán elülte­tett kotlósok alatt a háztájikban kikeltek az első kiscsibék. A pelyhes apróságok csipogása egy reményteljes tenyésztői év kezdetét jelentik az állattartók számára. Az elképzelések, ter- vezgetések, amelyek a téli esté­ken a tenyésztőket, az egyesüle­tek tagjait hosszú órákon átfog­hasznos és díszes lalkoztatták most a megvalósu­lás szakaszába lépnek. A leghom Olaszországból Li­vorno környékéről származik. Ezt a várost valamikor Leghor- nónak nevezték és a fehér, könnyű testű, sok tojást termelő fajta innét indult el világhódító útjára. Az amerikaiak figyeltek fel rá, magukkal vitték, szelek­tálták, majd később a vonalakat keresztezve adták a világnak a állatai leggazdaságosabban termelő tojóhibrideket. Nálunk Shaver Starcross 288 változat terjedt el, de előfordul a Dekalb és a Nich- chik hibrid is. Ezek azonban a külterjes tartásra már nem al­kalmasak. Megmaradt a leghom eredeti állapotában is. A háború után megtalálható volt a nagyüze­mekben és a kistenyésztőknél egyaránt más vegyes hasznosí­tású, vagy hústermelő típusok­kal együtt. A hetvenes évek ele­jén kialakult a háztájiban egy vegyes állomány, amely később a Hampshire fajta térhódításá­val kezdett egységessé válni. A hetvenes évek közepe felé újra fellendült a különböző faj­ták tenyésztése, de már nem ha­zai alapanyagból, hanem kül­földről behozott fajták tenyész­tésbe állításával. Elsősorban az NDK-ból, ahol az évente meg­rendezendő kiállítások lehetősé­get adnak kiváló tenyészanyag beszerzésére. A megfelelő állat­egészségügyi és vámszabályok betartásával hozhatók be az or­szágba. Innét került az én tenyé­szetembe is a leghom és ennek színes változata: az itáliai (vagy olasz) baromfi. Ez utóbbi felépí­tésében, formájában, egyéb jel­lemzőiben azonos a leghornnal, a különbség csak annyi, hogy tollazatuk színes. Mintegy húsz­féle színváltozata ismert. Ezek közül legkedveltebb a fogolyszí­nű, az ezüstszínű, a sárga, a sá- vozott fekete, az arany kék, a világos, narancsszínű stb. Jellemző rájuk, hogy csőrük és lábuk sárga, a tojásaik héjá­nak színe pedig mészfehér. Ez utóbbi miatt a tojásával szem­ben idegenkedés tapasztalható. Megjegyzem azonban, hogy nincs összefüggés a héj színe és a tojás sárgájának színe között, ugyanis ez utóbbi attól függ, hogy hogyan és mivel takarmá­ny ózzák az állatokat. Ez a baromfi ugyanúgy, mint a leghorn, kiváló élelemkereső, magas a tojáshozama. A leg­jobb tojástermelő fajták évente 180—200 darab 55—65 gram­mos tojást termelnek. A magas tojástermelést igen alacsony ta­karmányköltséggel éri el. A ka­kasok súlya 2,2—2,5 kilo­gramm, a tyúkoké pedig 1,80 —2,20 kilogramm között van. Edzett, ellenálló, gyorsan tolla­sodó fajta, nem kotlik. Tojásai­nak héja vékony, így más kot- lókkal való keltetése nem ajánl­ható. A színes változatok kakasai csodálatos tollruhában dísze­legnek. Hatalmas tarajuk van, amely mindig felálló, füllebe­nyük fehér, sárga a lábuk és a csőrük a baromfiudvar koroná­zatlan királyaivá teszik. Hason­lóan szépek a tyúkok is. Ezek taraja azonban az első felálló csipke után féloldalt lehajlik. Farkuk a kakasoknál és a tyú­koknál egyaránt vízszintes állá­sú. Ennek alapján gondolták a fogolyszínű változatról, hogy a fácánnal való keresztezéssel állí­tották elő. Ez a nézet téves. A színes változatok köre egy­re bővül, amelyek az itáliai tyúk főbb jellemzőit megőrizték, ilye­nek például a sávozott itáliai és a kék itáliai. Mindazoknak, akik szeretik a szép állatokat és emellett gazda­ságosan akarják megtermelni a család tojásszükségletét, javas­lom, hogy tartsanak leghorn ba­romfit vagy annak színes válto­zatait, az itáliai baromfiféléket. A kisállat-kiállításokon egyre többször lehet látni ezekből a fajtákból. A tenyésztői munka eredményeként kialakult a ró- zsástaréjú változat is. Ismertek a fenti fajták törpé- sített változatai, amelyek min­denben megegyeznek a nagyobb testvéreikkel, de a termetük ki­csi, a kakasok súlya 900 gramm, a tyúkoké 800 gramm. Tojáster­melésben sem maradnak el a na­gyoktól. Színükkel, apró terme­tükkel kellemes — mondhatni esztétikai értékű — kiegészítői a baromfiudvarnak. V* AZ UDVARBAN Szalai Gábor (Dunaszentbe- nedek) a Kistenyésztők lapjában azt javasolja, hogy az anyanyu- laknak a választást követő nyolc nap mindegyikén adjanak a te­nyésztők szárított akác-, bodza- és kamillavirág keverékéből fő­zött teát. Saját tapasztalatai sze­rint azok az anyanyulak, ame­A KERTBEN A hosszúra nyúlt tél után gyors kitavaszodás várható, s re­méljük, hogy Sándor, József, Be­nedek a jövő héten valóban meg­hozza a meleget. A kertben fel­szaporodtak a munkák, ezért'ki kell használni minden órát az el­maradt tennivalók pótlására. Nem halasztható tovább a gyümölcsfák koronájának ritkí­tása, a korona belseje felé nőtt ágakat metsszük le. A sűrű ri­biszke- és köszmétebokrokat is ritkítsuk. Most még tőosztással szaporíthatjuk a köszmétét. Az őszibarackfákat metszés előtt 2 százalékos töménységű bordói lyek a teakeverékei itták, vala­mennyi élve született utódaikat felnevelték. Különböző üzletek­ben, drogériákban, gyógyszertá­rakban külön-külön beszerezhe­tők az említett virágok, csekély költséggel. A vállalkozókedvű- ek próbálják ki és a tapasztalata­ikat írják meg lapunknak. lével permetezzük. A metszés után a lemosó jellegű permete­zést haladéktalanul meg kell kezdeni négy százalék tömény­ségű gyümölcsfaolajijal, ahol vi­szont az elmúlt három évben ez­zel már permeteztek, ott 2 száza­lékos Novendával vagy 0,9 szá­zalékos Krezonit E-vel perme­tezzünk a kaliforniai pajzstetű ellen. Az említett szerek elpusz­títják az egyéb rovarkártevők át­telelt lárváit is. Haladéktalanul neki kell látni a szőlő nyitásának, hogy a tőke­fejek, a gyökérnyak felső részét és a vesszőket jobban élje a nap­fény, s előbb meginduljon a nedvkeringés. Gyorsabban ki­hajt a szőlő, s a várható májusi fagyok az erősebb hajtásokban kevesebb kárt tehetnek. A hideg- vagy melegágyban teleltetett, edzett karfiol- és fejes­káposzta-, valamint fejessaláta- palánták kiültetését megkezd­hetjük. Vethetünk spenótot és borsót. (Vigyázzanak, a velő­borsó fagyérzékeny!) A követ­kező középérésű borsófajták ve­tését javasoljuk: Frühe Heinrich cukorborsót, a Konzervgyön- gye kifej tőt, valamint a Kelve- don csodája, a Budai csemege, a Budai gyöngy, ar Lincoln, a Chrestensens comel, a Grüne Perle és a korai Onward, az igen korai kifejtők közül a Rajnai - törpét, az Expresst, a Glóire de Quimpert, valamint a Debreceni korai sötétzöldet. Vethetünk már sárgarépát is. A korai Duwcki, a középkorai Amster­damé a Gonsenheimi, az Arany, a Kerti, valamint a Nentesi faj­tákkal kezdjük a vetést. Dug- hagymát 5—10 centiméter tá­volságra duggassunk, két centi­méter mélyre és hasonlóan dug- gathatunk fokhagymagirizdeket is. Néhány tanács: a vetések al­kalmával a palántadőlés kóro­kozói ellen fertőtlenítsük a mag­takaró földet Orthociddal vagy TMTD-vel. Ha nem kapnak az üzletben gyümölcsfaolajat, he­lyette az Ágról (ugyanolyan ér­tékű) szerrel helyettesítsék, a Neopol helyett pedig bárium- poliszulfidot javasolunk. Kertjükbe ne ültessenek hagy­ma mellé babot, káposztát és burgonyát, a paradicsom társa­ságába sárgarépát és vöröská­posztát, a fejessaláta mellé petre­zselymet. Ahol tavaly spenótot termesztettek, arra a területre ne A SZOBÁBAN Gondoljanak arra, hogy egy hónap múlva itt a húsvét. Eddig a vermelőben tartott virághagy­mákból a szobában, cserépben növényt nevelhetnek. Tulipán, jácint, stb. virágok hagymái cse­répbe ültetve, és legalább 22 Cel- sius-fokos helyiségben tartva gyorsan szárba szökkennek, ki­fejlődik levélzetük és a virágok. ültessenek sárgarépát. Érdekes megfigyelés, hogy a zeller az ösz- szes káposztaféle hernyóit elri­asztja és a paradicsomot is ha­sonlóan védő-, illetve riasztónö­vénynek tartják. Ezért a zellert szegélynövényként is termeszt­hetjük. A szőlő metszésével még várjanak, nem tudni, milyen kárt okozott a késő téli fagy. Egynyári virágaink palántáit is megtermeszthetjük a szobá­ban cserépben, vagy műanyag pohárban. Vessük el a hosszabb tenyészidejű és hidegre érzékeny virágfajok magjait, ilyen például a Verbena, a Chabaud szegfű, az Ageratum, a Petunia, a tátika és a nyári viola. VÁSÁROK JEGYZÉKE Március 15-én, vasárnap országos állat- és kirakodóvásárt tartanak Kunszentmiklóson cs Tiszakécskén. Autóvásár lesz Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, Mohácson, Oroshá­zán, Pécsett, Szegeden és Szolnokon. BŐ ÁLDOZATNYÚJTÁS, FEDDHETETLEN MAGAVISELET, MINDENKI IRÁNTI SZÍVESSÉG" A Vécsey család Solton „Gróf Vécsey Károly, született Magyarországon, Pesten, 42 éves katolikus vallású, nős, családos, a 11. huszárezred őrnagya, »Hannover Királya«, császári és királyi kamarás, a hivatalosan megállapított tényállást beismeri, hogy mint a magyar felkelő csapat vezére V. hadtestének generálisa és parancsnoka, ellenállt a császári és királyi csapatoknak és azokat Szolnoknál megtámadta. Ezután beindította az aradi vár elleni támadást, és vezette az Őfelsége, a császárnak és királynak hűséges Temesvár ostromát, amely áprilistól augusztusig, vagyis annak felszabadításáig és ezáltal borzalmas pusztulásokat és károkat okozott... Mindezekért a hadbíróság parancsa alapján meg lesz fosztva őrnagyi rangjától, kamarási méltóságától, minden ingó és ingatlan vagyonának elkobzása mellett kötél általi halálra ítéltetik” Egykor vádbeszéd volt ez a szörnyű passzus, melyet először Haynau parancsára 1849. októ­ber 5-én reggel 7 órakor hirdet­tek ki az aradi vár udvarán. A másnapi mészárlás után a tra­gédia hírére figyelt föl igazán a nemzet, a mártírszülő, nevelő Vécsey családra. Attól fogva ki­törölhetetlen ez a név a magyar történelem lapjairól, a magukat idetartozónak érzők szívéből. Az avatatlan szemlélőnek ta­lán különösnek tűnik, hogy az 1807-ben született nemzeti hős­sé lett, volt császári kamarásról Solton emlékeznek meg leg­többször. Intézmények viselik nevét, úttörőcsapatok névadója lett, tér és utca, több emléktáb­la, sőt szobor idézi emlékét. Kik is voltak a Vécseyek? Ho­gyan kerültek a Duna-parti me­zővárosba, s mit végeztek ott? A família — a családtörténe­tet író Stolek Aladár kutatásai szerint — 1470-ig vezette vissza őseit. Az Ugocsa vármegyében élt Szöllösi Balázs II. Ulászlótól nyert címeres levelet. II. Lajos király aztán ezt a sikeres embert új adományként, több faluval is megajándékozta. A többi kö­zött Hemád-Vécsével, amely a család névadója lett később. A família jelentős szerepet vál­lalt I. és II. Rákóczi György harcaiban, de hajnácskői Vé­csey II. Sándort elfogták és min­den javaitól megfosztották, csak a császári seregek bécsi di­adala (1683. szeptember 22-e) után rehabilitálták, s kapta meg a bárói címet. Ennek az ágnak leszárma­zottja, a galíciai Lesnyorán szü­letett, későbbi lovas tábornok Vécsey Ágoston jött népes csa­ládjával Soltra 1813-ban. Az el­ső itt született fiú az ifjú Ágos­ton volt. Az apostagi keresztel­tek anyakönyvébe — Solt mint fília oda tartozott — további négy testvér nevét is bejegyez­ték. Valószínű, hogy a napóle­oni háborúban érdemeket szer­ző Ágoston báró e ranggal együtt nyerte el a solti birtokot. Más föltevések szerint örökösö­dés folytán, felesége hozomá­nyaként jutottak e gazdag terü­lethez. Adataink szerint csaknem fél évszázadig éltek a Vécseyek Sol­ton. A családi hagyományok szellemében ez idő alatt mozga­tói, segítői voltak a település fej­lődésének, a helyi iskolaügynek, a szegény nép taníttatásának. Az apostagi helytörténetíró, Bednár József, a Magyar Sión című folyóirat 1865-ben megje­lent harmadik számában emli- tést tesz egy, a mai Kissolt táján fekvő kolóniáról, melyet alapí­tói után Vécsey-falvának nevez­tek. Az 1814-ben létrejött tele­pülés lakói már 1816-ban szer­ződést kötöttek az apostagi plé­bániával a pap fizetését illetően. Volt a „telepítvénynek” bírája és tanodája is. Amilyen gyorsan épült és benépesült ez az apró falucska, olyan gyorsan meg is szűnt. Az 1848 tavaszán hozott jobbágyfelszabadítási rendele­tek miatt — önálló életre vágy­va — másutt kerestek megélhe­tést a jobbágyok. A Vécseyeket tisztelték, sze­rették a Soltiak. „Magasztalólag legyen kiemelve a lángbuzgal- mú Vécsey család — írja Bod­nár József — melynek tagjai szorgalmas templomlátogatás, áldozatnyújtás, feddhetetlen magaviselet, és mindenki iránti megelőző szívesség és nyájasság által, felejthetetlenné tették ma­gukat minden jobbak előtt.” Az anyakönyvi bejegyzések szerint a gróf generális szívesen vállalt keresztkomaságot a jobbágyok­kal. A főnemesi család Sándor fia az Alföld egy másik köz­pontjában hódmezővásárhelyi plébánosként is megmutatta ro- konszenvét az egyszerű nép iránt. Az 1816-ban épült egyszerű vonalú, patinás kastélyt 1864-ig lakta a család. A Solton gyere- keskedő Károly hőstetteit innét figyelte az apa, aki viszont mindvégig hű maradt a császár­hoz. A sikeres főtiszt, Károly, 1848 nyarán csatlakozott a sza­badságharcos csapatokhoz, az utolsó percekig küzdött, harcolt a magyar szabadságért és füg­getlenségért. Az aradi tragédia után a fia halálhírét meghallva, apja idegösszeroppanást ka­pott. A fájó, mély gyász siettette — 1857-ben Bécsben bekövet­kező — halálát. Az utolsó Vécseyek, Karolina és Angelika, még 1862-ben is lakták a solti kúriát. Később a birtokot már csak tiszttartók gondozták. A Vécsey család az ifjú Ágos­ton elhunytával 1879-ben halt ki. A család két utolsó tagja vég­rendeleteiben jelentős adomá­nyokat hagyott a solti iskolára, a hitközségre és a mezőváros szegényeire. A kastély 1985-ben — az egy­háztól megvásárolva — állami tulajdonba került. Az Országos Műemléki Felügyelőség, vala­mint a Bács-Kiskun Megyei Ta­nács támogatásával újították fel az épületet: könyvtár, klub és helytörténeti gyűjtemény ka­pott helyet falai között. Az im­pozáns létesítményt ma avatja föl Köpeczi Béla művelődési miniszter. Farkas P. József Boldizsár Iván: Szülőfalum, szülővárosom* Az én szülőfalum a főváros­ban van, lelkem szülőhelye vidé­ken, mind a kettő a Duna part­ján. A pesti szülőfalu a tízes és húszas években egyszerre volt Budapest legmodernebb lakó­negyede és vadon hagyott rétek, gazdagon burjánzó bokrok vi­lága. A Margit híd pesti hídfőjé­től a Gizella malomig terjedt, neve: Újpesti rakpart. Akkor épültek ott a Palatínus házak. Édesanyám mesélte, hogy a vá­ros csodájára járt: gyorsliftek működtek, kettő (!) is volt min­den házban — a kettő után a felkiáltójel minden emeleti pesti lakos számára jól érthető —, minden lakásban porszívó-csat­lakozást vezettek be, amelynek akkor még magyar neve sem * Boldizsár Iván írását a ta­valy megjelent Szülőföldem Magyarország című könyvből vettük át. volt. Emlékszem, milyen családi derűt keltettem, amikor első ele­mista koromban egyszer haza­jöttem az iskolából és büszkén olvastam hangosan a fali csatla­kozás acélszerkezetére rávésett angol szavakat, imigyen: vac- zum czleaner. A házak előtt, két sor akácfa között, kavicsos és füves sétány, még néhány éve arra járván mondogattam ma­gamban: „gyermek vagyok, gyermek lettem újra”, csak ép­pen az egykori akácfacsemeték dereka is megvastagodott, nem­csak az enyém. Mostanában az autók elbirtokolták az egykori játszóhelyet, de öt-hat évtized­del ezelőtt még falusias táj volt. A falu kissé északabbra kezdő­dött, a mostani Szent István park helyén. Tehenek és kecs­kék legeltek, egy stráfkocsis lo­vainak az istállójában igazi fa­lusi udvar szagát szívhattuk be, a kocsisné kiskertjében pedig rózsa, mályva és viola virított. Amikor hétéves koromban előbb vakációra, azután egy-két évre Bajára kerültem, városban éreztem magam. Pesten jófor­mán ki sem tettem a lábamat az Újpesti rakpart láthatatlanul le­zárt világából, Baján enyém volt az egész hatalmas, bejárha­tatlan, titokzatos nagyváros. Ott volt a földkerekség legna­gyobb tere, egyedül még nyolc­éves koromban is féltem átkelni egyik oldaláról a másikra, mert vadul hajtó határok, zörgő sze­kerek és ostort pattogtató konf­liskocsik száguldtak át rajta. Bi­zonyára láttam már előtte Pes­ten is autót, de emlékezetemben az első ott suhant át a főtéren, sárga volt, nyitott tetejű termé­szetesen, orrán óriási ezüsto­roszlán vicsorgott, és a márká­jára mind a mai napig emlék­szem: „Gráf & Stift.” Talán azért tapadt hozzá valamelyik mélyenfekvő szürke agysejtem­hez éppen ez az autó, mert ilyen sárga színt azóta sem láttam, vagy talán azért, mert az autó­márka két személyneve között volt egy különös jel, ezt lerajzol­tam, hazavittem és megmutat­tam a világ legszigorúbb embe­rének, Gyula nagybátyámnak. A két ritka német szó megma­radt a fejemben, de a nagy teret, amelyet ma Béke térnek nevez­nek, akkoriban hogy hívták, örökre elfelejtettem. Jártam azóta Velencében a Szent Márk téren, úgy féltem autóm kormánya mellett a pári­zsi Concorde téren, mint rövid- nadrágos koromban ott Baján, és megálltam Londonban a Tra­falgar téren. Nelson oszlopa alatt, de egyik sem volt olyan hatalmas, kiismerhetetlen, le­nyűgöző és csodálatos, mint az a három oldalú tér Baján. Ami­kor hosszú távoliét után, már a férfikor küszöbén, visszamen­tem egyszer Bajára, velem is megtörtént a fordított varázs­lat: minden összezsugorodott. Az utcák megkeskenyültek, a házak mind guggolnak, a Sugo- vicát akár át is lehetne ugrani, de a tér megmaradt óriásinak. Talán azért, mert a negyedik ol­(Folytatás a következő oldalon) 1987. március 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom