Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
W GL VJ SS rtH •3. o H a e•cj E c$ N tj; W) tub ^ wk© 2 © S & £2 S & © ° c © < I. 7* 'O um I S N C £ C/3 C tj 4 c A-sSi* •£ E -a b c S •«' -a 5? % *© ;q 'Cö 6 K. ^ rt Tri S re ~ X 3«C “fi* c/3 U CÖ © © 4 '£ Ó ^ > I* = ‘J"|S| ÍS&s! 5 É •* 2 x £ /2 © © > D «* *i ^,«J aj -£ $o c ”Z d >>t2 —1 a> i5 3 q <u ^ T3 .t; co -r* ^ > © c-♦-» 41 8 ’ *> M « N '© « :0 50 J4 N ■■■sB#as «* Jl oj>w;s If! "-3 sí is* CÖ © 73 C cd aj .© OJ © > :0 c is OH'® 0) p £c 03: a cd C 0) _, uí JZ 0) J*í SS™ X o Sj 4; E « g g .„• c «5| g db§s N -8 .§ S ^ — 4) C "3 8 .O Í4 _, Jé ofi N = ra 4» :0 ® *» £**%% rto«§.$ d n »I K£'2£ © J S w C N o g1“ 2'Ü uD r-. 3 4i * „ -e S^-2 X bí-§ *t Cd Qj r—lI dX3 cjd 3$ 'P © 2. « J X X . > S3 4)« c, •3 .. h «[ 8 *i rTÜ'OSx 2 "■ ir 8 x c3^ JCjjB r '© o © aj i >» i cd t- 'OJ S ‘<D u • trälS*. r-> «+-I 1/3 wv-Cn“ CH «5 QJ vT'Oj § 5 5 § 4) 5 re ra 8 ísX x <=4,^=>| : 8 ^ '<u > -dí Lg S“SE' c 8 >||-S ■s N sí “ •gü >. Jls“ ’*”* 'CD rj -*-> ^ °>2jí 'O ^5 O 'cd aj .X, c X '*-* 3 c a •°:3 ■^l“5 g <u g»I r g ti cß ;P C/3 ^ s s-sg-T űj N N aj o cd Jfí-C £*>: 8 P C o í*> tj cd c N a :0 -3 8 T3 rid C^ I O Z«xi “—1 N ö oa -f-j i i cd (ü W > ‘3 c q cd © ti •*-» e OJ t- aj .w >> O C O 8 > g|ä &»s S2 "í “ % «3Sä V ® ,^::3 cd .í2 ős u a ^ sp v8 "8 'a míí C C C -8 8 «fc %Xw . ^ ,>3 C e g 8 g 5 5 c ^ N -2 o ^ Sf-gow 3 6 eIs* sí* 2 • Ä 8 n XI t» ex > C .X o - - .í N ‘CŰ *r~3V^ b °3 ■ ag «5-8 cd cd 73 P G 'O ^ v f • I t>£ J3 :0 <D:0 N £^J2 •S S tJj *7 ^ Sw t-l . x(D c 'Cd ß • £: '4; __ c/) lg -P g 'OJ 'Cd 4j ^ rS > 'S *> X sS^srs 'CD »cd OJ QJ *S > > ^ > ^3-S I g> c 8 ■ JSlaifO; p sc5sa 3 llí III«: r^: ’>.íg '0 P líggá«?!. 0 <U £ ^ p w S -2 O -O •" ^:i.2=g°-s| C CO X X J N •V! '■u £ £ d *q >> • » •-< cd r-< o q q d c cd o. o p 5 4J ^ C5 ’S 5 3 u t- 8 a § ' >> 8 !3 ^ _ qd □ . . QJ N •*•» O “ -8 n oi ax ■P^é !S"2|| 3-8 .«.£‘g 1 N ^3 Ci n o g, E -j » ox ™-a X -8 N OH . 4C -r- í_ -O , « -8 > 8 ■£ 0 8 rtj c -O in > 3 .q.—i co p U N <D CJ N "CD >3 P P cuc O 'OJ E a 8 c K <D . .*0 8 *f C _Q O P S? E »cd C W3 —. efi -,-r — cd r-< .ti ed >N nXI ■3 g« . &Is s 8^3 ^ O 8 X :g 8g 8 (A _ C +-> C o C M O > •O q 73 +> OJ c C Qj 33 V OJ n 4» q xj >d S Pl R n (ß t) a o £ — cd W __ r/'!« Cí O a cd 2 'o Jd «- 3 ht -8b|-3 í ig5-O •— X ■ t 8 * >3 a ■» -o 2 mö S.-3 ® 5 hr 8 >3 8 íj u,S/ “12 Ä 2a « N >X ti < U 8 N«C X 3 S e o N • te cd © CJ 73 «- cd c«s ;S4í , .-SS © "Is-2 = > »o rq *c cd « O fr « ch-3 C -J7 s<-3 c & 8 jg te x -8 b'8 ir dsS 73 «ßä •8g & «ÍV a ^ ed C/3 •—» V © > •w 'CJ ® >» c *© ip, |l 73 >s © C X ed h cd cd 2 gj M w i w © ed V "n •2 © g 8 B ,5 c © 2'«« a S. cd JZ cd p' o» 03 • 3. fc .id: C 'r o •-4-j cd X2 E ' o 1 N í X1 1=5 2 rt :§gN re <d JD w n re 03 u re a E tO I o re re E re > . w cd <D 'Cd Px P 05 ‘OJ ti >.sd . |'|i •E x 8 8 >, M’S ■3 WJ 1J p re Ő) N 'O :0 03 Xd M 2 © ^ q n Ä | 8 Äsi N-a cd q £Í <D o .Q > >; OC 03 OJ — _ dJC cd '«J T3 iS .2 o > q >s c '© 73 :0 S n *S w :© _ . ^5 ód « 545-1^« rax N V) cd w: »cd t-o-S ■tK. S a>,<: H cX 2-S a J fi I ^ »£«*? fi >8 X e SbS'S 73 'Cd p 64 ír, e a 'ed * *© S n a c N ".S3 >8 «- Sr ” s í* e Si g B- . b X 8 — t£ 1 H « N ;g É “'° 8X-S Ss?ic C 8 fcÜX- *0 ed cd P «D g rt Ä !a§ ö-sí3 .5 "** © © fi w >•« CQ 03 © *■* © > ^ >í ■« fc£ _* © © < TJ P JC gH«.a-8 5 «lm E u c 'S c ,5 •8 a :S =0 .a íí >- X 'O 8 03 CQ . c X a 2-¥ X c dß "~z q o e> é<s I gl Í-l-5 s*>-§ 8 a S3 'OWE’omxUhJScä* C Kfö 8 u N S e .8-08 :0 ff >>X w 2- oí ^ w X -8 a -8 X 2 ^5 P a ■ é: 8 ^ 8 X£ P ‘O o «2 x ^73 m 03 co*5 S "S ."qn^-1- és fc «HÍOSu 8 -8 X ® X 8 I 8 Hj .« cn§,s3-'S-§,< i?Ä» 8 8 s £ x -A “ 8 •g l-Sfx o=g (U -H X X .0 '-S 8 "o X =3 8 ^ .S’x *8 8 N o < X _ 8 ■§ >; «>.8 w 8 ■a c 8 ,-g x a rt |Swa.a ■a •■£ fc cffl or.g DCjrt ► §< 8 - X t5-^!0 - Ú öí1! .1 ^ m §5 a ü «g . X5 o ^ ni © ^ 'Cd . * E •• «J í o q 'Cd ^d C C ^ :=J ihP e:P-s h-3! QJ = © © > -rtX MX! 73 > Xd • • *re JZ C ^-. 'CÖ Q) C C p Xd c 03 P q o •3 2 x c x 0:0 « a’« 2 ^ X c X S2 '8 -Sí ‘ ’« '2ÍX >^'Cd *p 1 §■« sE” !lS •3 o g^X S M ^ ^ 2 © c c -p P I'll I-re q re ^ p ti ^ g§|2 ® ' br1 t C | « f 2 iü a S ® m *if j P P p; © 'Cd © SiS^x >q 2 x a «2 S ■as| cd *p> íí 'O ^ • © Ow 2 »5 *© ü S)-9 * 8 -X n ^ 4 NlO .S | ^ 8 ? Ig®í P . »o <22-a © s ■ i »o i s !c ^ 'ó 8 S3 iá a 1 r, ^ p n ^ ^ q g * 01 ■< te* B8.!tü1s| +rt"S o :2 n :S 2 8 O rt5 !0 8 a ^ 1p X ä.g.a-5| § g 6Cá g fii N !>■ X =0 03 CC © o»c*'Ä •^3^8 ■ a a 8 S se “ c ® 'Cd q '© •S| 8 ^•|!£rtrt N Ex'£2 « •ó2> ^ a ® ^ 3 'S q«£ > 221 CS Sí § *.&! X tű eS^-o i®|l-Síi" 4 K*s ^ 73 i v »© 'O •►|| SS í*« ís | x y S* fc2'2 rs ^ »© «5 £ c «;a 'ed .. >» »éd a '3 > C tit1 «3 w Sex ciS- I QJ í © gätl I í ff rew * 'O 're N ^ ^ c vcd a. ^ re«fc f 8X g : SíhS ■ © re ^- «M N o 3 ^ j .5 = 5 :Pí N S fl í5 ^ c re cd q Ä ^2 : 'Tn © »<D © © P N 5 '© o^ q © c c .2 S E X -8 X 8.2 x 8 c 8 A 4- 8 P 'S q íp i r i P -P 03 © q q X3 '© C 4d g re re a n o q ^ ‘Cd C D ro K W :C C © 4d •£ rq t3 a’0 g O 8 E = x 8 'P C v C Jß <írt2 2 lp a: £ 1 X 8 N X -3 © © q >^d © © *51 c *© .P 03 '© -P c ©-q > cd :0 dr N q 03 >> q — re .p ^ iS £ © re 2° X 8 c © SS cd £ w re © ne BS ‘Cd CC ^ . © © 3^ ^ ►> , C dC ^ . » © © •x 'C 'CC X C o; ^ T tp C © OO »re p »«c CQ o > cd ,-q ^q a I ~ ^ cd ío iH 4d d cg c S '©a ■»áa|6 *i ni S gx « 8 5 §2 >1-^ <; ü djo^_, ^ c s: jz 73 © fi :g§ « N . ** ;2t'g X-8CC *o •-q HP p ^ © 73 © > »'©^ 2 w 5 P © N '© P © sí« ^ «X -8 >> , E 8 I P > 22x ^ p'iH S Ö -J-J .. © CQ ^ tí > ‘O =g 8® « (7) ^ ^ dJD 03 ’ N o 're n cd ^ g re .B? < .íd p 2 £-§ I v p • QJ 73 re 03 73 .5 rZ *© q © *q a £ fex £ q © ^ ^ © '© ^ P -----r e p ü q, © '© q ^ ^d Isis S^Hh •3 :0 X :0 H 8 =3v .X ^3 rtH *rt X . JJ 8 2 >>2 >02 8 N m •ö :3 b E 8 W) © «■5 2 q q '© q 4d -g © e S © © % TZ^:0 • j® N 3d re re © ä 8 w d£ re B td p> re 73 cd q re rtld ^ 4d o q P M © &X ® g p *q © - dß X g-8 b 8 CC lg O'X •O-U JS| 8 ¥ — £ S? 8 E de cö _ 7 </' C s1'Cd q '- 73 ■ q öi *re ^ r n m ^ 00 ©-8 .1 Ä .52 © QJ ~ P0 :fi 03 '© q <25: IIá Ilii > 5 ®=S q u cd , — o -o I 'gx 2 2 £ a 4d & q fi re re "© 2 © ° S . 'O ^ 03 03 -r—. 73 'Qj re •8W 8 g s > E . N 4- © Jd p:q CD 8 * N « gs-8| £2 83 •a ”.6í 8 £ g Síiért “.is-“? 8" S.2 “IIa m 6 ’e ■s s; ~ 2 :§ 8,N K o’S E c2 E2 © •a 'cd 0 03 ed > rt •p & *—* I o 2-3.3 2 8 bl E2 |5 ihí** e'- l© W O P dß fi © JÖ ,r^ IS^lx SC^Ccc- -E g £ 1 -S fi '© q ‘re £ q c#«í,Ü3N'SJ, ^ ‘43 rt -ö « N > X S Ofs*-* 9 N £ g « 8 | c «•« SiS ESjj d - C ií ü <é .■* E<2^.-5 a *4) u ti H íj »C« .. c .« «■« a*« “20. « U S '¥ b.2 u ^ 2 .£ “c ■o V « w .. “*iL?3a.S W5? >í ^ *» O.64" N «.^’2 ^ “lg — c‘Jä ^ c £ t® P ‘4J 'C4 «4 C *• *4? «5 f|i|I|f|i ilsl.ääiä « E-S?I fia b*» C «3 >43 P £" •o >» S| 43 fi 5 a rt w •C8 N. ti‘0 w JÉ • I — M9 •* • V) I a<a 3 p cB to — u >4) N >rt 43 N »«« x * 2 « 75 s £ — ® '43 «3 ^ :0 c* OS X 2 *43 I* — _ » • Jd ' 5,fc'OÍ C •?. £ « Jrt'«í 9 e c a — 9 v, » ü «ts-^ss g-SS«t«8 *-2B3 so 03 ♦* 43 e N>J t « '3 C « B1 5 t#5>—«^*'t/3c8SOeí2 V 'V V'V >> * fiíSifil S«l2° j<2äb S ;s!.. O o S glí “ » > o « >3®'« be-rt í(2«3 4« P M — ‘3!S SSi « N 'S 43 p e c n <5 a &«|1 V c c X ti CB Sí-srS •« p ~ O ""■ *0 P ff o Z p *- ’ff ec •’-* n ß 43 > M 3 ea (« N :0 . V í Cß '*S«ir!! W)>Ä N X Öi - «i sl^-ö5 5 ‘■SííSÍÍ CB c © O 3 bJC -O4 fiSa . p Mii) ddp >3 ee 4 — .. *9 '*? <c! A ** I •^3 re K — m, q q jf íí s g S E « *-C íj 2 u ^ ** *' S .2 x o N '43 >3 a pjí “ 4 säw "2e* ■ q l/l'<t Ä x 43 <S&2*!£5 — c -s 4J Í4 C CB 'í!® *o X c< ■gls — V 4 = - N C W3 © 43 » • 43 ŐJ V bí*4J >CQ-■SSe>5blí S 2 3 >3 * V '2 B Se^E««_,£fc c« .!5« Ziijlfc öx.t? p rí w x l® 4!2o®TeNd — 'O * « ► Jí « — *> ** « í &3 'í. rr 4 ej i‘C N c e 5/5 03 fc CB HJ trtSO N 41 t> 4 gc „í ►lg = go "gx 2 g .« s Kxx XS§* II 'V N fi » t 2 3 *< C N 5 p :0 :o '© Jí t • bcud *© p x 5 a g js x »ISs“® fi Jd s :g f .jß * s © ©73 jé fi © 08 © ' te x p -í \? © ^ 73 C í C'-g © Jd J S< © © •— 2 '© Jd N SS © . © ss S": 1=1 ed o5 »© - ed ’S 8,-sd lg " ^ ® X ■_ S X >Q j< lO ® CL C .2 -8 N >ö -c: ’ •1:®' £ 7 >©- *. be-3 8 m .(j “g2« X _ | £ C 1 *>3 22 «? x ,o . w <r5||s • a 2 x x « &-8 — _ >S» :0 2 X fi c »3 8 '2 !g «-S _- b 5 »5 «sé '° 2 —1 *1* Isi III•<<3 £ © cs- ÖO . , '© -p I b 8 ■8 T3 p a-Ö J3!° ^ ’> =ö 8 < _ ex b X -3 : -8 c 8 s ; f* 3 3 S -=házunk tája művelődés Leghorn és az itáliai fajták A baromfiudvar Németh Zoltán (55 éves) állattenyésztési szakmérnök a Kecskeméti Galamb és Kisállattenyésztő Egyesület tagja. Gyermekkora óta tart és tenyészt gazdasági, valamint díszállatokat. Napjainkban a hazai és nemzetközi kisállattenyésztők körében is elismert szakember, bel- és külföldön rendszeresen vesz részt kiállításokon. Legutóbb Zomborban kapott Sampion dijat (a legmagasabb tenyésztői díj ez) az utolsó hazai, december közepén megtartott kiállításon is ugyanezt a díjat nyerte el. Tenyészetében találhatók: (jórészt különlegességnek’ számító, vagy éppen kiveszőfélben állatok) fekete racka, fecskehasú mangalica, barna pézsmakacsa, mandarin és karolin récék, fekete haty- tyűk. Az itáliai és leghorn baromfifélék legnagyobb hazai fajtafenntartó tenyészetét alakította ki. Bármennyire zord az idő a tavasz már közeledik, aminek egyik jele, hogy a korán elültetett kotlósok alatt a háztájikban kikeltek az első kiscsibék. A pelyhes apróságok csipogása egy reményteljes tenyésztői év kezdetét jelentik az állattartók számára. Az elképzelések, ter- vezgetések, amelyek a téli estéken a tenyésztőket, az egyesületek tagjait hosszú órákon átfoghasznos és díszes lalkoztatták most a megvalósulás szakaszába lépnek. A leghom Olaszországból Livorno környékéről származik. Ezt a várost valamikor Leghor- nónak nevezték és a fehér, könnyű testű, sok tojást termelő fajta innét indult el világhódító útjára. Az amerikaiak figyeltek fel rá, magukkal vitték, szelektálták, majd később a vonalakat keresztezve adták a világnak a állatai leggazdaságosabban termelő tojóhibrideket. Nálunk Shaver Starcross 288 változat terjedt el, de előfordul a Dekalb és a Nich- chik hibrid is. Ezek azonban a külterjes tartásra már nem alkalmasak. Megmaradt a leghom eredeti állapotában is. A háború után megtalálható volt a nagyüzemekben és a kistenyésztőknél egyaránt más vegyes hasznosítású, vagy hústermelő típusokkal együtt. A hetvenes évek elején kialakult a háztájiban egy vegyes állomány, amely később a Hampshire fajta térhódításával kezdett egységessé válni. A hetvenes évek közepe felé újra fellendült a különböző fajták tenyésztése, de már nem hazai alapanyagból, hanem külföldről behozott fajták tenyésztésbe állításával. Elsősorban az NDK-ból, ahol az évente megrendezendő kiállítások lehetőséget adnak kiváló tenyészanyag beszerzésére. A megfelelő állategészségügyi és vámszabályok betartásával hozhatók be az országba. Innét került az én tenyészetembe is a leghom és ennek színes változata: az itáliai (vagy olasz) baromfi. Ez utóbbi felépítésében, formájában, egyéb jellemzőiben azonos a leghornnal, a különbség csak annyi, hogy tollazatuk színes. Mintegy húszféle színváltozata ismert. Ezek közül legkedveltebb a fogolyszínű, az ezüstszínű, a sárga, a sá- vozott fekete, az arany kék, a világos, narancsszínű stb. Jellemző rájuk, hogy csőrük és lábuk sárga, a tojásaik héjának színe pedig mészfehér. Ez utóbbi miatt a tojásával szemben idegenkedés tapasztalható. Megjegyzem azonban, hogy nincs összefüggés a héj színe és a tojás sárgájának színe között, ugyanis ez utóbbi attól függ, hogy hogyan és mivel takarmány ózzák az állatokat. Ez a baromfi ugyanúgy, mint a leghorn, kiváló élelemkereső, magas a tojáshozama. A legjobb tojástermelő fajták évente 180—200 darab 55—65 grammos tojást termelnek. A magas tojástermelést igen alacsony takarmányköltséggel éri el. A kakasok súlya 2,2—2,5 kilogramm, a tyúkoké pedig 1,80 —2,20 kilogramm között van. Edzett, ellenálló, gyorsan tollasodó fajta, nem kotlik. Tojásainak héja vékony, így más kot- lókkal való keltetése nem ajánlható. A színes változatok kakasai csodálatos tollruhában díszelegnek. Hatalmas tarajuk van, amely mindig felálló, füllebenyük fehér, sárga a lábuk és a csőrük a baromfiudvar koronázatlan királyaivá teszik. Hasonlóan szépek a tyúkok is. Ezek taraja azonban az első felálló csipke után féloldalt lehajlik. Farkuk a kakasoknál és a tyúkoknál egyaránt vízszintes állású. Ennek alapján gondolták a fogolyszínű változatról, hogy a fácánnal való keresztezéssel állították elő. Ez a nézet téves. A színes változatok köre egyre bővül, amelyek az itáliai tyúk főbb jellemzőit megőrizték, ilyenek például a sávozott itáliai és a kék itáliai. Mindazoknak, akik szeretik a szép állatokat és emellett gazdaságosan akarják megtermelni a család tojásszükségletét, javaslom, hogy tartsanak leghorn baromfit vagy annak színes változatait, az itáliai baromfiféléket. A kisállat-kiállításokon egyre többször lehet látni ezekből a fajtákból. A tenyésztői munka eredményeként kialakult a ró- zsástaréjú változat is. Ismertek a fenti fajták törpé- sített változatai, amelyek mindenben megegyeznek a nagyobb testvéreikkel, de a termetük kicsi, a kakasok súlya 900 gramm, a tyúkoké 800 gramm. Tojástermelésben sem maradnak el a nagyoktól. Színükkel, apró termetükkel kellemes — mondhatni esztétikai értékű — kiegészítői a baromfiudvarnak. V* AZ UDVARBAN Szalai Gábor (Dunaszentbe- nedek) a Kistenyésztők lapjában azt javasolja, hogy az anyanyu- laknak a választást követő nyolc nap mindegyikén adjanak a tenyésztők szárított akác-, bodza- és kamillavirág keverékéből főzött teát. Saját tapasztalatai szerint azok az anyanyulak, ameA KERTBEN A hosszúra nyúlt tél után gyors kitavaszodás várható, s reméljük, hogy Sándor, József, Benedek a jövő héten valóban meghozza a meleget. A kertben felszaporodtak a munkák, ezért'ki kell használni minden órát az elmaradt tennivalók pótlására. Nem halasztható tovább a gyümölcsfák koronájának ritkítása, a korona belseje felé nőtt ágakat metsszük le. A sűrű ribiszke- és köszmétebokrokat is ritkítsuk. Most még tőosztással szaporíthatjuk a köszmétét. Az őszibarackfákat metszés előtt 2 százalékos töménységű bordói lyek a teakeverékei itták, valamennyi élve született utódaikat felnevelték. Különböző üzletekben, drogériákban, gyógyszertárakban külön-külön beszerezhetők az említett virágok, csekély költséggel. A vállalkozókedvű- ek próbálják ki és a tapasztalataikat írják meg lapunknak. lével permetezzük. A metszés után a lemosó jellegű permetezést haladéktalanul meg kell kezdeni négy százalék töménységű gyümölcsfaolajijal, ahol viszont az elmúlt három évben ezzel már permeteztek, ott 2 százalékos Novendával vagy 0,9 százalékos Krezonit E-vel permetezzünk a kaliforniai pajzstetű ellen. Az említett szerek elpusztítják az egyéb rovarkártevők áttelelt lárváit is. Haladéktalanul neki kell látni a szőlő nyitásának, hogy a tőkefejek, a gyökérnyak felső részét és a vesszőket jobban élje a napfény, s előbb meginduljon a nedvkeringés. Gyorsabban kihajt a szőlő, s a várható májusi fagyok az erősebb hajtásokban kevesebb kárt tehetnek. A hideg- vagy melegágyban teleltetett, edzett karfiol- és fejeskáposzta-, valamint fejessaláta- palánták kiültetését megkezdhetjük. Vethetünk spenótot és borsót. (Vigyázzanak, a velőborsó fagyérzékeny!) A következő középérésű borsófajták vetését javasoljuk: Frühe Heinrich cukorborsót, a Konzervgyön- gye kifej tőt, valamint a Kelve- don csodája, a Budai csemege, a Budai gyöngy, ar Lincoln, a Chrestensens comel, a Grüne Perle és a korai Onward, az igen korai kifejtők közül a Rajnai - törpét, az Expresst, a Glóire de Quimpert, valamint a Debreceni korai sötétzöldet. Vethetünk már sárgarépát is. A korai Duwcki, a középkorai Amsterdamé a Gonsenheimi, az Arany, a Kerti, valamint a Nentesi fajtákkal kezdjük a vetést. Dug- hagymát 5—10 centiméter távolságra duggassunk, két centiméter mélyre és hasonlóan dug- gathatunk fokhagymagirizdeket is. Néhány tanács: a vetések alkalmával a palántadőlés kórokozói ellen fertőtlenítsük a magtakaró földet Orthociddal vagy TMTD-vel. Ha nem kapnak az üzletben gyümölcsfaolajat, helyette az Ágról (ugyanolyan értékű) szerrel helyettesítsék, a Neopol helyett pedig bárium- poliszulfidot javasolunk. Kertjükbe ne ültessenek hagyma mellé babot, káposztát és burgonyát, a paradicsom társaságába sárgarépát és vöröskáposztát, a fejessaláta mellé petrezselymet. Ahol tavaly spenótot termesztettek, arra a területre ne A SZOBÁBAN Gondoljanak arra, hogy egy hónap múlva itt a húsvét. Eddig a vermelőben tartott virághagymákból a szobában, cserépben növényt nevelhetnek. Tulipán, jácint, stb. virágok hagymái cserépbe ültetve, és legalább 22 Cel- sius-fokos helyiségben tartva gyorsan szárba szökkennek, kifejlődik levélzetük és a virágok. ültessenek sárgarépát. Érdekes megfigyelés, hogy a zeller az ösz- szes káposztaféle hernyóit elriasztja és a paradicsomot is hasonlóan védő-, illetve riasztónövénynek tartják. Ezért a zellert szegélynövényként is termeszthetjük. A szőlő metszésével még várjanak, nem tudni, milyen kárt okozott a késő téli fagy. Egynyári virágaink palántáit is megtermeszthetjük a szobában cserépben, vagy műanyag pohárban. Vessük el a hosszabb tenyészidejű és hidegre érzékeny virágfajok magjait, ilyen például a Verbena, a Chabaud szegfű, az Ageratum, a Petunia, a tátika és a nyári viola. VÁSÁROK JEGYZÉKE Március 15-én, vasárnap országos állat- és kirakodóvásárt tartanak Kunszentmiklóson cs Tiszakécskén. Autóvásár lesz Dunaújvárosban, Hódmezővásárhelyen, Mohácson, Orosházán, Pécsett, Szegeden és Szolnokon. BŐ ÁLDOZATNYÚJTÁS, FEDDHETETLEN MAGAVISELET, MINDENKI IRÁNTI SZÍVESSÉG" A Vécsey család Solton „Gróf Vécsey Károly, született Magyarországon, Pesten, 42 éves katolikus vallású, nős, családos, a 11. huszárezred őrnagya, »Hannover Királya«, császári és királyi kamarás, a hivatalosan megállapított tényállást beismeri, hogy mint a magyar felkelő csapat vezére V. hadtestének generálisa és parancsnoka, ellenállt a császári és királyi csapatoknak és azokat Szolnoknál megtámadta. Ezután beindította az aradi vár elleni támadást, és vezette az Őfelsége, a császárnak és királynak hűséges Temesvár ostromát, amely áprilistól augusztusig, vagyis annak felszabadításáig és ezáltal borzalmas pusztulásokat és károkat okozott... Mindezekért a hadbíróság parancsa alapján meg lesz fosztva őrnagyi rangjától, kamarási méltóságától, minden ingó és ingatlan vagyonának elkobzása mellett kötél általi halálra ítéltetik” Egykor vádbeszéd volt ez a szörnyű passzus, melyet először Haynau parancsára 1849. október 5-én reggel 7 órakor hirdettek ki az aradi vár udvarán. A másnapi mészárlás után a tragédia hírére figyelt föl igazán a nemzet, a mártírszülő, nevelő Vécsey családra. Attól fogva kitörölhetetlen ez a név a magyar történelem lapjairól, a magukat idetartozónak érzők szívéből. Az avatatlan szemlélőnek talán különösnek tűnik, hogy az 1807-ben született nemzeti hőssé lett, volt császári kamarásról Solton emlékeznek meg legtöbbször. Intézmények viselik nevét, úttörőcsapatok névadója lett, tér és utca, több emléktábla, sőt szobor idézi emlékét. Kik is voltak a Vécseyek? Hogyan kerültek a Duna-parti mezővárosba, s mit végeztek ott? A família — a családtörténetet író Stolek Aladár kutatásai szerint — 1470-ig vezette vissza őseit. Az Ugocsa vármegyében élt Szöllösi Balázs II. Ulászlótól nyert címeres levelet. II. Lajos király aztán ezt a sikeres embert új adományként, több faluval is megajándékozta. A többi között Hemád-Vécsével, amely a család névadója lett később. A família jelentős szerepet vállalt I. és II. Rákóczi György harcaiban, de hajnácskői Vécsey II. Sándort elfogták és minden javaitól megfosztották, csak a császári seregek bécsi diadala (1683. szeptember 22-e) után rehabilitálták, s kapta meg a bárói címet. Ennek az ágnak leszármazottja, a galíciai Lesnyorán született, későbbi lovas tábornok Vécsey Ágoston jött népes családjával Soltra 1813-ban. Az első itt született fiú az ifjú Ágoston volt. Az apostagi kereszteltek anyakönyvébe — Solt mint fília oda tartozott — további négy testvér nevét is bejegyezték. Valószínű, hogy a napóleoni háborúban érdemeket szerző Ágoston báró e ranggal együtt nyerte el a solti birtokot. Más föltevések szerint örökösödés folytán, felesége hozományaként jutottak e gazdag területhez. Adataink szerint csaknem fél évszázadig éltek a Vécseyek Solton. A családi hagyományok szellemében ez idő alatt mozgatói, segítői voltak a település fejlődésének, a helyi iskolaügynek, a szegény nép taníttatásának. Az apostagi helytörténetíró, Bednár József, a Magyar Sión című folyóirat 1865-ben megjelent harmadik számában emli- tést tesz egy, a mai Kissolt táján fekvő kolóniáról, melyet alapítói után Vécsey-falvának neveztek. Az 1814-ben létrejött település lakói már 1816-ban szerződést kötöttek az apostagi plébániával a pap fizetését illetően. Volt a „telepítvénynek” bírája és tanodája is. Amilyen gyorsan épült és benépesült ez az apró falucska, olyan gyorsan meg is szűnt. Az 1848 tavaszán hozott jobbágyfelszabadítási rendeletek miatt — önálló életre vágyva — másutt kerestek megélhetést a jobbágyok. A Vécseyeket tisztelték, szerették a Soltiak. „Magasztalólag legyen kiemelve a lángbuzgal- mú Vécsey család — írja Bodnár József — melynek tagjai szorgalmas templomlátogatás, áldozatnyújtás, feddhetetlen magaviselet, és mindenki iránti megelőző szívesség és nyájasság által, felejthetetlenné tették magukat minden jobbak előtt.” Az anyakönyvi bejegyzések szerint a gróf generális szívesen vállalt keresztkomaságot a jobbágyokkal. A főnemesi család Sándor fia az Alföld egy másik központjában hódmezővásárhelyi plébánosként is megmutatta ro- konszenvét az egyszerű nép iránt. Az 1816-ban épült egyszerű vonalú, patinás kastélyt 1864-ig lakta a család. A Solton gyere- keskedő Károly hőstetteit innét figyelte az apa, aki viszont mindvégig hű maradt a császárhoz. A sikeres főtiszt, Károly, 1848 nyarán csatlakozott a szabadságharcos csapatokhoz, az utolsó percekig küzdött, harcolt a magyar szabadságért és függetlenségért. Az aradi tragédia után a fia halálhírét meghallva, apja idegösszeroppanást kapott. A fájó, mély gyász siettette — 1857-ben Bécsben bekövetkező — halálát. Az utolsó Vécseyek, Karolina és Angelika, még 1862-ben is lakták a solti kúriát. Később a birtokot már csak tiszttartók gondozták. A Vécsey család az ifjú Ágoston elhunytával 1879-ben halt ki. A család két utolsó tagja végrendeleteiben jelentős adományokat hagyott a solti iskolára, a hitközségre és a mezőváros szegényeire. A kastély 1985-ben — az egyháztól megvásárolva — állami tulajdonba került. Az Országos Műemléki Felügyelőség, valamint a Bács-Kiskun Megyei Tanács támogatásával újították fel az épületet: könyvtár, klub és helytörténeti gyűjtemény kapott helyet falai között. Az impozáns létesítményt ma avatja föl Köpeczi Béla művelődési miniszter. Farkas P. József Boldizsár Iván: Szülőfalum, szülővárosom* Az én szülőfalum a fővárosban van, lelkem szülőhelye vidéken, mind a kettő a Duna partján. A pesti szülőfalu a tízes és húszas években egyszerre volt Budapest legmodernebb lakónegyede és vadon hagyott rétek, gazdagon burjánzó bokrok világa. A Margit híd pesti hídfőjétől a Gizella malomig terjedt, neve: Újpesti rakpart. Akkor épültek ott a Palatínus házak. Édesanyám mesélte, hogy a város csodájára járt: gyorsliftek működtek, kettő (!) is volt minden házban — a kettő után a felkiáltójel minden emeleti pesti lakos számára jól érthető —, minden lakásban porszívó-csatlakozást vezettek be, amelynek akkor még magyar neve sem * Boldizsár Iván írását a tavaly megjelent Szülőföldem Magyarország című könyvből vettük át. volt. Emlékszem, milyen családi derűt keltettem, amikor első elemista koromban egyszer hazajöttem az iskolából és büszkén olvastam hangosan a fali csatlakozás acélszerkezetére rávésett angol szavakat, imigyen: vac- zum czleaner. A házak előtt, két sor akácfa között, kavicsos és füves sétány, még néhány éve arra járván mondogattam magamban: „gyermek vagyok, gyermek lettem újra”, csak éppen az egykori akácfacsemeték dereka is megvastagodott, nemcsak az enyém. Mostanában az autók elbirtokolták az egykori játszóhelyet, de öt-hat évtizeddel ezelőtt még falusias táj volt. A falu kissé északabbra kezdődött, a mostani Szent István park helyén. Tehenek és kecskék legeltek, egy stráfkocsis lovainak az istállójában igazi falusi udvar szagát szívhattuk be, a kocsisné kiskertjében pedig rózsa, mályva és viola virított. Amikor hétéves koromban előbb vakációra, azután egy-két évre Bajára kerültem, városban éreztem magam. Pesten jóformán ki sem tettem a lábamat az Újpesti rakpart láthatatlanul lezárt világából, Baján enyém volt az egész hatalmas, bejárhatatlan, titokzatos nagyváros. Ott volt a földkerekség legnagyobb tere, egyedül még nyolcéves koromban is féltem átkelni egyik oldaláról a másikra, mert vadul hajtó határok, zörgő szekerek és ostort pattogtató konfliskocsik száguldtak át rajta. Bizonyára láttam már előtte Pesten is autót, de emlékezetemben az első ott suhant át a főtéren, sárga volt, nyitott tetejű természetesen, orrán óriási ezüstoroszlán vicsorgott, és a márkájára mind a mai napig emlékszem: „Gráf & Stift.” Talán azért tapadt hozzá valamelyik mélyenfekvő szürke agysejtemhez éppen ez az autó, mert ilyen sárga színt azóta sem láttam, vagy talán azért, mert az autómárka két személyneve között volt egy különös jel, ezt lerajzoltam, hazavittem és megmutattam a világ legszigorúbb emberének, Gyula nagybátyámnak. A két ritka német szó megmaradt a fejemben, de a nagy teret, amelyet ma Béke térnek neveznek, akkoriban hogy hívták, örökre elfelejtettem. Jártam azóta Velencében a Szent Márk téren, úgy féltem autóm kormánya mellett a párizsi Concorde téren, mint rövid- nadrágos koromban ott Baján, és megálltam Londonban a Trafalgar téren. Nelson oszlopa alatt, de egyik sem volt olyan hatalmas, kiismerhetetlen, lenyűgöző és csodálatos, mint az a három oldalú tér Baján. Amikor hosszú távoliét után, már a férfikor küszöbén, visszamentem egyszer Bajára, velem is megtörtént a fordított varázslat: minden összezsugorodott. Az utcák megkeskenyültek, a házak mind guggolnak, a Sugo- vicát akár át is lehetne ugrani, de a tér megmaradt óriásinak. Talán azért, mert a negyedik ol(Folytatás a következő oldalon) 1987. március 14.