Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-13 / 61. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. március 13. Ötven éve bontott zászlót a Márciusi Front . ELMONDOM MINDAZT, AMIT BARNA ARCCAL NEM LEHET” Miért maradt el a második találkozó? „Kilenc évtized távlatából fölidézte ismét 1848 szellemét... Amikor rámutatott a magyar paraszti milliók minden emberi felemelkedéstől, minden emberi szabadsá- tól való teljes elzártságára, egyben kifejezője lett annak az országos közhangulat­nak, amely a harmincas években néhány esztendőn keresztül újból érezni kezdte, hogy 1848 valami élő, valami aktuális, valami elintézetlen ... befejezést váró kezdet a magyar történelemben”, olvasható a Válasz 1947. januári számában megjelent összegező visszaemlékezés. Akinek füle volt a történelem szívdo­bogására, tudta: megszámoltattak a vi­lággazdasági válság robbanásaiból meg­rokkant régi világ napjai. A liberális indíttatású reformerek többsége a kor kihívására erőteljesebb, eltérő célzatú, de mindenképpen gyökeresebb változ­tatásokat követelő mozgalmakhoz, pártokhoz csatlakozott. A Kommunisták Magyarországi Pártja is föladta a második Tanácsköz­társaság létrehozását közvetlen és kizá­rólagos politikai feladatnak meghatá­rozó programját, kereste a fasizmus el­leni harc lehetséges szövetségeseit. A szegényebb, a tandíj fölemelése miatt már-már pályamódosításra kényszerü­lő egyetemisták, a létminimum alá szo­rított fiatal értelmiségiek és a távlato­san gondolkodó kétkezi dolgozók egy­aránt tudták, hogy a fejlődés meghalad­ta a hazai társadalmi, gazdasági viszo­nyokat. Új kibontakozást kell keresni. „Az alakulón legyen a szemünk”, sürgette már 1929-től Németh László. A jobboldali ifjúsági szervezetek (Tu­rul, MOVE) tolakodó akciói, az olasz fekete- és a német barnaingesekre ka­csingató üzelmei, a Gömbös-kormány szociális demagógiája és nyílt erősza­kossága egyaránt összefogásra ösztö­nözte a demokratikus gondolkodásúa- kat, főként a helyüket kereső jobbérzé­sű egyetemi ifjakat. Helyét kereste az iíjúság A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollé­giuma, a Tandíjreform Bizottság, az Új Szellemi Front, a Válasz és köre, a Sá­rospataki Főiskolai Faluszeminárium, a református Soli Deo Gloria, az Eme- ricana egy csoportja, a Bartha Miklós Társaság összejövetelei, kiadványai, kezdeményezései, vitái mind bizonyí­tották: helyét keresi az ifjúság, szerepet követel a közállapotok gyors és radiká­lis változtatásában. Ahány csoportosu­lás, annyiféle, gyakran másokéval üt­köző szemlélet, nézet, taktika. Jelképesnek tekinthető, hogy a régi márciust idéző, de huszadik századi né­pi követeléseket tartalmazó tizenkét pont múzeumkerti felolvasását, 1937. március tizenötödikét tekintik a Márci­usi Front zászlóbontásának. Országossá szélesedett e többre hiva­tott laza politikai szövetség. A makói Erdei Ferenc, a Viharsarok miatt ép­pen akkor megvádolt Féja Géza, a deb­receni egyetemi kör, a balmazújvárosi Veres Péter, a szegedi Baróti Dezső is ott található a lehetséges, hatékony szervezési formákat, az elfogadható közös nevezőket kereső ifjak között. A Kecskeméten nyomtatott Válasz a következő év márciusában közölt programja igyekezett a „magyar nép tengernyi nyomorúságának” feltárásá­val a szabad alkotó munkára áhítozók lelkiismeretét, tettvágyát éleszteni. Pontosan látták harcuk szinte leküzd­hetetlen nehézségeit. Egy esztendő alatt „írói szándékaink beteljesedtek, írásain­kat ezrek olvassák megdöbbent lélekkel, eszméink ápolására és megvitatására lelkes társaságok alakultak, s mi ma­gunk eszméink kemény harcosaivá edződtünk. De föltámadt az ellenhatás is. Előadásainkat nem engedélyezték, könyveinket elkobozták, kiadóinkat megfélemlítették, ellenünk bűnvádi pe­reket indítottak...” Miért éppen Kecskemétre hívták össze második országos találkozóju­kat? A tizenkét pont kinyomtatása Sajátos útkeresésével, telepítő politi­kájával, demokratikus hagyományai­val „a magyar nép munkás élete minta­területének” (Móricz Zsigmond) tekin­tették a hírős várost. (Az más kérdés, hogy alaposabb vizsgálódások söté- tebbre festették volna a Kecskemétről kialakított képet.) A Márciusi Front vezetőit szoros szálak fűzték az alföld metropolisához, híres, bátor nyomdájához és Tóth László nyomdaigazgatóhoz. Magyar­ságismeretünket mélyítő könyvek ke­rültek ki a Kéttemplom közi nyomda gépei alól, itt adták ki a törekvéseiket okosan és következetesen támogató Kecskeméti Lapokat. Az első Kecske­méti Hírlapkiadó és Nyomda Részvény- társaság vállalta Tizenkét pontjuk ki­nyomtatásának kockázatát. A Hétfői Kör, a Katona József Tár­saság irodalmi estjein tapasztalhatták, hogy a helyi értelmiség egy része ro­konszenvez a demokratikus törekvé­sekkel. A Márciusi Front alapítói kö­zül többen (Donáth Ferenc, Béki Ernő, Veres Péter) csak azért utaztak Kecske­métre, hogy gondolatokat cserélhesse­nek a már akkor tekintélyes Molnár Erikkel, a kommunista tudóssal. Minden bizonnyal 1937 októberében vetődött fel a kecskeméti találkozó gon­dolata. Féja Géza egyidőben közölte egy pesti lapban és a szociáldemokrata beállítottságú Hajdú Ernő által szer­kesztett Kecskeméti Ellenőr hasábjain november 11-én: „Csakis azokat hív­juk meg erre a találkozóra, akik a szel­lem síkján mozognak ...” Mások, így Erdei Ferenc, céltudatosabb állásfogla­lást, a munkás-paraszt politika érvénye­sítését sürgették volna az 1938. március 15-ére tervezett összejövetelen. Vala­mennyi helyi lap foglalkozott a találko­zó előkészületeivel. Hivatkozik rá a Hajnalodik című, szociális kérdéseket többnyire kizárólagosan nacionalista szempontokból taglaló időszaki kiad­vány. „Kecskemét ott lesz a találko­zón” tudatja sokatmondó szerkesztője. Megvalósítatlan tervek Az 1938 januárjában a budapesti Centrál kávéházban tartott előkészítő megbeszélésen javasolták: „megtár­gyalják a magyar sorskérdéseket, közös cselekvésre ösztönző programot dolgoz­nak ki". A tervek megvalósítására nem kerülhetett sor. A rendőrség még a ha­tározatok elfogadása előtt feloszlatta a tanácskozást, majd betiltotta a találko­zót. A húsztagú vezetőség — két kecs­kemétit is beválasztottak — ugyan to­vább értekezett, de később sem tudták megszerezni a szükséges engedélyeket. 1938 nyarán megszűnt a Válasz, töb­ben visszavonultak a nyílt politizálás­tól, kiéleződtek a demokratikus cso­portok ellentétei: nem sikerült a fiatal demokratikus erők politikailag haté­kony összefogása. Heltai Nándor FILMJEGYZET Elysium A Keszi Imre regénye nyomán szüle­tett Elysium a tavaly készült produkci­ók között azon kevesek köze tartozik, amelyekről a játékfilmszemlén a vetí­tést megelőzően és követően szinte szó sem esett. Nem azért, mert tartalmát, formanyelvét társasági szintre nehéz lett volna „lefordítani”, hanem inkább azért, mert erényei is, hibái is a legkö­zépszerűbbek, a legkevésbé tanulságo­sak. Szántó Erika egy pályamódosítással és több mint húszéves szakmai múlttal a háta mögött — újságíró, aztán dra­maturg, végül rendező — játékfilmren­dezőként sem számít kezdőnek. Első komoly játékfilmje Déry Tibor novellá­jából, az Óriásból született. (1985-ben Karlovy Vary-ban, az első filmesek versenyén fődíjat kapott érte.) Követ­kező alkotását Örkény István írásából készítette A hattyú halála címmel. Pár­huzamosan számos dokumentumfilmet is rendezett. Hogy mennyire kevés lehet az eredmény szempontjából a jó alap­anyag mellett akár a legnagyobb szak­mai rutin is, azt sajnos a végeredmény, az Elysium bizonyítja. Szántó Erika, eddigi produkciói alapján, láthatóan vonzódik a nagy és nehéz, minden néző felelősségérzetére hatni kívánó témákhoz. Új választása is illik a sorba; a Keszi-regény témája egy zsidó kisfiú tragédiája. Szántó Eri­ka megpróbálja követni az alapmű cse­lekményét, azonban ez csak szerény, nem is biztos, hogy igazán fontos ada­lék a regény egészének lényegében. A főszereplő a tíz év körüli, sarga csil­lagot viselő Szekeres Gyurika. Apja Szekeres Sándor, a neves zenekutató, aki egész családjával kiváltságos hely­zetet élvez. Az utcán jövő-menő gye­rekről a razzia sem sejti, hogy „más”, mint társai, akikkel együtt „szabályo­san” begyűjtik a budakalászi téglagyár Kalocsai klubvezető Sztojka Kati. Kalocsán sokak által ismert név. A művelődési házban cigány ifjúsági és gyermekklubot vezet, a Hazafias Népfront Nőbizottsá­gának tagja, a Bács-Kiskun Megyei Cigánytanács kalocsai képviselője, így mesélt önmagáról, munkájáról, elképzeléseiről: — Nem éreztem, hogy különböznék a körülöttem élőktől, míg csak be nem bizonyították az emberek: igenis más vagyok, s ezt a bőröm színe teszi. Alsó tagozatban cigányiskolába jártam, és amikor el kellett jönnöm, a többiek cigánydallal kísértek a kapuig. Az új iskolában teli voltak előítéletekkel irántam. Nem akartam iskolába járni, kimaradoztam, s csak a szüleim szigo­rának köszönhető, hogy mégis befejez­tem az általános iskolát. , — Az egyik ünnepélyen verset kap­tam, elszavaltam, s attól a naptól kezd­ve mintha megváltoztak volna a diá­kok, a tanárok. Elhatároztam, hogy pedagógus leszek és cigányokat tanítok majd. Nem így alakult. A nyolc osztály elvégzése után dolgozni mentem a nyomdába, s itt újra kezdődött a harc az előítéletek ellen. Lassan elfogadtak, s most már nagyon jól érzem itt ma­gam. Sokat köszönhetek a kollégáim­nak. — Munka után a művelődési ház cigányklubjába jártam, s az egyik ki­rándulás alkalmával felvetődött a lehe­tőség: együttes alakítása, táncaink, da­laink, hagyományaink megmentése. A művelődési ház igazgatója, Vörös András biztatott. Én összegyűjtöttem a fiatalokat, annyit, hogy magam sem mertem elhinni. Azt hiszem, mi cigá­nyok az emberek előítéleteit csak tánc­cal, dallal, mesével tudjuk legyőzni. — Mint klubvezető eljuthattam a mátészalkai cigánytáborba, Balatonal­mádira, a cigányművelődéssel foglal­kozók szakmai tanácskozására, a ci­gányszövetség megalakulására. Renge­teg embert ismertem meg, de ugyanak­kor sok csalódásban is részem volt. El­keseredtem, mikor valaki úgy küzdött a saját boldogulásáért, hogy a többie­épületébe. A Szekeres család egyetlen befolyásos barátja sem tudja megaka­dályozni, hogy Gyurikával több száze­zer társához hasonlóan elinduljon Auschwitz felé a zsúfolt vonat. A hír­hedt láger a gyermek számára csak az első állomás, kivételes képességeinek és német nyelvtudásának köszönhetően a waldsee-i gyerektelepre szállítják, ahol látszólag jobb a helyzete. „Az Elysium nevű gyermektáborban megtanulja, hogy nincs többé neve, csak száma, és nincs más dolga, mint jónak lenni, és Helmer doktor megelégedését kivívni.” Idilli egészségügyi feltételek között, megfelelően táplálkozva, egy gyönyörű fenyőerdő közepén veti magát alá gya­nútlanul a laboratóriumában ikerkísér­leteket végző doktornak. A krematóri­um előszobájából azonban gyerekként sem térhettek többen vissza. A film megtekintése közben — a nem túl közismert regény olvasása és a ren­dezőnő elképzeléseinek ismerete nélkül — csak gyanítani lehet, hogy Szántó Erika a „paradicsomi” körülmények­hez képest túl kényelmes, túl szép kör­nyezet, a pasztell hangulatok ábrázolá­sával a szörnyűségeket próbálta hang­súlyozni. Ennek a drámának a szituá­ciói azonban — valószínűleg nem csak beidegződéseink miatt — egyszerűen nem „működnek” pasztellben. A téma önmagában hiába megrendítő, a pro­dukció sem egészében, sem részleteiben nem képes megérinteni a nézőt, nincse­nek érzelmeket előcsalogató pillana­tok. A lekerekített szituációk, az egydi­menziósra sikeredett jellemek nem tud­ják személyesre hangolni a drámai helyzeteket. Károlyi Júlia két figyelmen kívül hagyta. Sűrűsödtek a gondolataim, s muszáj volt azokat versbe önteni. így születtek az első írá­saim. Szándékom az volt, amit az egyik versemben meg is fogalmaztam: „Be­szélek, s elmondom mindazt, amit bar­na arccal nem lehet”. — 1985-ben az Országos Módszer­tani Intézet animátorképző tanfolya­mot indított, amire — egy kis bátorítás után — én is jelentkeztem. Az óvónők, tanítók, népművelők között én vagyok az egyetlen cigány. Egy alkalommal szabadonválasztott mesével kellett ké­szülnöm, s én egy cigány mesét mond­tam el. Ahogy láttam a gyerekek sze­mében az érdeklődést, megértettem, hogy velük is foglalkozni kell. Itthon összegyűjtöttem a 6—16 éves cigány- gyerekeket, s azóta is jól érezzük ma­gunkat együtt. Karácsonyra összeállí­tottunk egy műsort verssel, énekkel, tánccal, s előadtuk az öregek otthoná­ban. — Amikor a népfront tudomást szerzett a munkámról, megkerestek, s megkértek, legyek a nőbizottság tagja. Később én lettem a Bács-Kiskun Me­gyei Cigánytanács kalocsai képviselője. Örömmel vállaltam ezeket a megbízá­sokat, mert így már van jogalapom fel­lépni a tapasztalt igazságtalanságok el­len. Nemrégiben például szórakozni mentünk két társammal az egyik kalo­csai étterembe, ahol a pincérnő közölte velünk, hogy nem szolgál ki cigányo­kat. Az ilyen történetek tettek erőssé a munkámban. Nincs szebb pillanat, mint amikor táncolni látom az „én” gyerekeimet, vagy amikor türelmetlen­ség ül valamelyik szemében, hogy el­mondhassa a nagymamától hallott régi cigánymesét. Ha megszerzem a műkö­dési engedélyt, mindenhol segítek klu­bot alakítani, ahol igény lesz rá, érez­zék mások is ezt a boldogságot. — Most cigánygimnáziumot szerve­zek. Egy osztályra való fiatal már van, aki szívesen vállalná, csak az I. István Gimnázium igazgatójának a beleegye­zése kell. így talán elérhetjük, hogy több cigányból váljék értelmiségi. Bár meggyőződésem, hogy nemcsak a ci­gány értelmiség tehet a cigányságért. Tóth Tímea KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGEN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügyelet ideje hétfőtől péntekig este 18 órától reggel 8 óráig tart; szombaton, vasárnap és ün­nepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hétköznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőt­teknek: Kecskemét, Nyíri út 38. T.: 20-488, központi tömb, diagnosztika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsáki út 5., C-pavilon, földszinti ambulancia. T.: 22-822. Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25); Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós, Kunpeszér, Kunadacs, Tass: Kunszentmiklós, központi rendelő (T.: 155); Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: Kerekegyháza, központi rendelő (T.: 71-101); Lakitelek: dr. Glied I. (Lakitelek, Alkotmány u. 3. T.: 42-015); Izsák dr. Pap Gy. (Izsák, Ber­csényi u. 13. T.: 94); Tiszaalpár: dr. Pulius T. (Tiszaalpár, Imre tér 18. T.: 44-162). BAJA: a hétvégi ügyeletet a kórház a baleseti sebészeti pavilonjában látják el (T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bácsborsodi, bácsszentgyörgyi, bátmo­nostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, ér- sekcsanádi, feísőszentiváni, garai, her­cegszántói, nagybaracskai, nemesnád­udvari, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket. T.: 12 vagy 105. Fogászati ügyelet a város és kör­nyékének lakói részére minden szom­baton 8—12 óráig. Szakorvosi rendelő- intézet, Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet idején a rendelőintézetben el­látják a kiskőrösi, akasztói, csengődi, tabdi, páhi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 68); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: Soltvadkert, központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Kilián Gy. u. 7. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje hét­végeken: szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és lászlófalvi betege­ket látják el (T.: 41-261). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Öregcsertő- Csoma, Szakmár, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10-122-134. Éjszakai ügyelet: 213- as mellék. URH-szoba: 219-es mellék.) A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (T.: 167); Harta, Du­napataj: dr. Varga Gy. (Harta, Dózsa u. 51. T.: 57); Fájsz, Dusnok: dr. Szilá­gyi K. (Dusnok, Dembinszki u. 13. T.: 24); Hajós: dri Pap I. (Hajós, Kossuth u. 1. T.: 10). KISKUNHALAS: a Semmelweis Kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis­szállást pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 25); Já­noshalma, Kéleshalom, Borota, Rém: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Mélykút: központi rendelő (T.: 88); Tompa, Kelebia: dr. R. Kiss S. (Tom­pa, Attila u. 79. T.: 17). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét, Szabadság tér; Baja, Tóth Kálmán tér 2.; Bácsal­más, Hősök tere 4.; Izsák, Dózsa Gy. u. 7.; Jánoshalma, Béke u. 1/a.; Kalo­csa, Széchenyi-lakótelep; Kiskőrös, Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza, Attila u. 1.; Kiskunmajsa, Hősök tere 3.; Kun­szentmiklós, Kálvin tér 7.; Soltvadkert, Ifjúság u. 2.; Tiszakécske, Béke u. 132.; Kiskunhalas, Kossuth u. 15—19.; Solt, Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 66. T.: 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Lakos K. (Kecskemét, Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér 6.), Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnád­udvar, Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszent- györgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vöröshadsereg u. 7/a. T.: 45), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Szabó B. (Bácsbokod, Tolbuchin u. 28. T.: 31), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Mátrai J. (Katymár, Kossuth u. 11. T.: Madaras 47), Her­cegszántó, Dávod, Csátalja, Nagyba- racska: dr. Makay G. (Dávod, Rákóczi u. 23.). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő: dr. Kasziba I. (Kalocsa, Hu­nyadi u. 90. T.: 443), Tass, Szalkszent­márton: dr. Reviczky Gy. (Szalkszent­márton, Vasút u. 12), Dunavecse, Apostag: dr. Magyar K. (Dunavecse, Bajcsy-Zs. u._ 17/a.), Solt, Újsolt, Du­naegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Varjú S. (Solt, Kos­suth u. 86. T.: 52), Harta, Dumatetét- len, Állampuszta: dr. Mészáros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Dunapataj, Or­das, Géderlak, Úszód, Dunaszentbene- dek: dr. Südi I. (Úszód, Mátyás király1 u. 10. T.: 3.), Szakmár, Öregcsertő, Ho­mokmégy: dr. Répási Cs. (Szakmár, Bajcsy-Zy. u. 55.), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Kunvári J. (Császártöltés, Tanácsköztársaság u. 1.), Fájsz, Dusnok, Bátya-BAFAMI: dr. Kis Molnár J. (Fájsz, Szabadság u. 35.)' KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Makkos G. (Kecs­kemét, László K. u. 11. T.: 27-985), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Vá­rosföld: dr. Mező T. (Kecskemét, Ba­rackos u. 9. T.: 24-831), Jakabszállás, Orgovány: dr. Zakupszky J. (Jakab­szállás, Petőfi u. 26.), Lászlófalva, Nyárlőrinc: dr. Pillér J. (Lászlófalva, 'Dózsa gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Adonyi L. (Lajosmizse, Bajcsy-Zs. u. 52. T.: 117), Tiszakécske: dr. Pitti L. (Tiszakécske, Tanácsköztársaság u. 6. T.: 41-027), Kerekegyháza, Kunba­racs, Ladánybene: dr. Talabér Zs. (Kerekegyháza, Arany J. u. 24.) KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10.), Ágas­egyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Jávor P. (Izsák, Ságvári E. u. 5.), Kunszent­miklós,' Kunpeszér, Kunadacs: dr. Tóth S. (Kunszentmiklós, Petőfi ltp. B. ép. T.: 202), Soltvadkert, Bocsa, Táz­lár: dr. Rohonczy gy. (Soltvadkert, Bocskai u. 29. T.: 250), Akasztó, Csen­gőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kas- kantyú: dr. Fekete F. (Páhi, Béke tér 2.), Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Ke­cel, Malom u. 22.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATE­GÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskun­félegyháza: dr. Nagy J. (Kiskunfélegy­háza, Petőfi ltp. Holló L. u. 9. T.: 62- 344), Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Szobonya Cs. (Pálmonostora, Dózsa Gy. u. 59. T.: 18), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Kovács Gy-né (Lakite­lek, Petőfi u. 3/a. T.: 42-118), Kiskun­majsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. He­gedűs L. (Kiskunmajsa, Tanácsköztár­saság u. 130. T.: 118), Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlász­ló, Radnóti u. 3. T.: 6), Bugac, Kun­szállás: dr. Csőke A. (Kunszállás, Kos­suth u. 7. T.: 4). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Czabán L. (Kiskunhalas, Kosevoj tér 5. T.: 22-245), Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Tóth M. (Kiskunhalas, Gimnázium u. 6. T.: 22-585), Jánoshalma: dr. Csé- pányi N. (Jánoshalma, Magyar L. u. 20. T.: 223), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszál­lás: dr. Láng M. (Kisszállás, Tavasz u. 5. T.: 43), Tompa, Kelebia: dr. Szilvási Gy. (Tompa, Szabadság tért 6/E. T.: 94), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kos­suth u. 21. T.: 4), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Pe­tőfi u. 48.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom