Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
művelődés TÁRLATNAPLÓ Petőfi Alföld-élménye és a kortárs képzőművészet A kiskőrösi székhelyű Petőfi Sándor Társaság, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, valamint a szülőváros tanácsa, másodízben hirdette meg pályázatát, Petőfi a képzőművészetben címmel. Míg 1984-ben elsősorban a korszerű Pető- fi-kép, „az igazi arc” bemutatására inspiráltak a szervezők, a legutóbbi kiírás inkább az opuszra összpontosított: a poéta szűkebb hazájának szentelt költeménye, Az Alföld élményvilágát ajánlotta képzőművészeink figyelmébe. Tudjuk: minden kor, minden nemzedék megalkotja a maga tájeszményét. Petőfi korában a realizmus diadalmaskodott Európában s maga is ennek jegyében építgette sorait. Az Alföld című műve ezért közvetíthet mai olvasóinknak is egy életszerű világot. Átalakítva, továbbfejlesztve fölhasználta a költő benne az őt megelőző romantikusok kifejezéskészletét, jelzőrendszerét, stílusbeli újításait is. Annál is inkább szükségszerű volt ez, mert Petőfi célul tűzte ki: megteremti az elődök fenn- költ, magasztos „bérceinek” ellenképét. Az Alföld — Ily- lyési értelemben — koszorúja a felnevelő, érlelő, mindig visszafogadó, s újra szabadon eresztő szülőhazának. A gazdag képi világú, sokszólamú, ellenpontokra feszülő remekművet megszületésétől, publikálásától kezdve máig elemzik az irodalomtörténészek, stiliszták, nyelvészek, de botanikusok is találnak benne számos érdekességet. A kiskőrösi pályázat tarlata, melyet december 30-án dr. Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nyitott meg a város művelődési központjában, jól mutatja, hogy kortárs képzőművészetünk — fémlapon, faroston, vásznon, ércbe vagy kőbe vésve s textilen — képes megújítani, korszerűsíteni és gazdagítani az eddigi interpretációt. A pályázatra huszonkilenc alkotó csaknem száz — különböző technikával készült — alkotást küldött. A résztvevők többségének értelmezéseire a versben oldott üzenettel való mély azonosulás és a tájhoz való szoros kötődés volt a jellemző. A társmúzsai indíttatású festészet legjelesebb hagyományainak folytatója, a tárlat egyik legemlékezetesebb élményét adó kép alkotója: Vecsési Sándor. Az elmélyült komolyságú, Petőfi fája című mű — a szülőföldhöz való ragaszkodás apo- theozisa — reprodukciója méltán került a kiállítási katalógus címlapjára. Csont- váry cédrusait idézi ez a dömsödi ősfa; a háttérben jól megtalált motívum a falukép részlete. A rónához való szoros érzelmi kötődésről tesz tanúságot Vecsési másik, Alföldi alkony című munkájával. • t ecscsi Sándor: Petőfi fája OLÁH IÁNOS Férfi modellt felveszünk* Mint általában minden emberben, Gusztiban is többféle én lakozott. Csakhogy ö az átlaggal ellentétben nem arra törekedett, hogy összemossa, kibékítse, hanem, hogy mind jobban elszigetelje egymástól ezeket az énekeket. Sokszor úgy érezte, eltéved közöttük. Visszatérő álmában birkózódresszben ült a lecsukott fedelű IVC-n. és egymás után szippantotta ki héjukból a nyers tojásokat, valaki váratlanul rányitotta az ajtót, de ekkor már meztelen volt, aktmodell egy rajziskolában, művésznövendékek helyett azonban födetlen fejű, zsíros hajú vén parasztok állták körül, és arra vártak, hogy elkezdje nekik a misét celebrálni, ö azonban ima helyett hangos káromkodásban * A Központi Sajtószolgálat 1986. évi novella- és tárcapályázatának különdíjas alkotása tört ki... Ennél a mozzanatnál azonban szerencsére sohase jutott tovább, mindig sikerült fölébrednie. Szegény szülők, valami távoli tanyavilág bocsájthatta útjára, de erről sose beszélt. A jelennek élt minden porcikájával, a múltról nem akart tudni, a jövő nem érdekelte. A legnagyobb készséggel szórta ki emlékezetéből akár a tegnap történteket, tette kockára a közvetlen holnapot, ha a pillanatnyi érdeke úgy kívánta. Menekült minden olyan helyzet elöl, amelyben életkörülményei úgy-ahogy elrendeződhettek, azaz megszilárdulhattak volna. Nem fogadta el a sportállást se, amit birkózóként fölajánlottak neki. Már azoknak a feladatoknak a gondolatától is rosszul lelt, amelyek fizetett sportolóként hárultak volna rá. Nem a fizikai képességeivel volt baj. Nem fogtak rajta a csonttörő megpróbáltatások. Mintha nem is izmok, sötétre cserzett nadrágszíjak, bakancsfűzők tartották volna össze a csontjait. A szerep ellen lázadt. Úgy döntött, tovább tanul inkább. A teológiát választotta. Vallásos környezetben nőtt fel, de nem ezért. Itt nem alkalmazták a másutt szokásos megalázó ' felvételi procedúrát, tehát protekcióra se volt szükség. A teológia különben is szabad világ volt, némileg sikerült elkülönülnie a többi felsőoktatási intézmény bürokratikus rendszerétől. Guszti pedig mindenné! többre becsülte a szabadságot. Igyekezett is, amennyire csak tehette, elnyújtani a tanulmányok idejét. Évhalasztás évhalasztást követett. \ Nem voltak különleges anyagi igényei, beérte annyival, amenv- nyiböl a mindennapi kiadásait fedezni tudta. Ezt a pénzt azonban akár a fold alól js előkerítet- te. Ha az ördöggel kellett volna érte cimborálnia, akkor az ördöggel cimborái. Egyelőre azonban elég volt eljátszania a vásárcsarnoki rakodófiú szerepét. A fizetés, négyórás munka lévén, alacsony volt, de legalább az étkezésre nem volt gondja. Tizenkét tojást fogyasztott el naponta. Nemrég kezdte el különleges erősítő edzéseit. Ennek alaposságáról csak any- nyit: külön a lábujjak erősítésére ezres gyakorlatsorokat dolgozott ki. Kellett tehát a fehérje. A tojásokat két részletben fogyasztotta el, hatot délben, a munkaidő kezdetekor, hatot estefelé, záráskor, zsebrevágta a zsákmányt, és bevonult vele a WC-re. Lecsukta az ülőke fedelét, kényelmesen elhelyezkedett. a bicskája hegyével két lyukat ütött a kiszemelt áldozaton, egyet fölül, egyet alul, és kiszippantotta az élvezhető részt. A héjakat összeroppantotta, és lehúzta a WC-be. Talán sose bukott volna le, hiszen a lopás bele volt kalkulálva a munkabérbe. és mindenki élt vele, ha nem szegül ellent inas területeken olyan látványosan a munkahelyi erkölcsöknek, ha nem nézi le a munkatársait. nem beszél olyan magos torol velük. Eleinte megpróbálták, kiutálni. de ez nem sikerűit. Guszti jól tűrte a legotrombább tréf ákat is. fapofával tért napirendre a hangos röhögések f ölött, az obszcén (Folytatás a köv. oldalon.) Szurcsikot, hogy a címadó vers legkorszerűbb interpretációját adhassa. Mindkét kiállított képéből feszültség árad. Érezhető a küzdelem az értelmezéssel, s az, hogy részekre bontja, majd újrateremti a költemény képi környezetét. így a tárlat egyik remeklése a Pusztai kép. Tömör, leegyszerűsített fogalmazású figuráiban föld és nép együvétartozását érzékelhetjük. Szurcsikhoz hasonlóan költészettel termékenyített — romantikától sem mentes — mély tájélmény tükröződik Bozsó János és Weinträger Adolf képén is. Petőfi felfedezésének lényegére érzett rá Koszta Rozália. Két olajképét, a Smaragdnak eleven színével és az Itt ringatták bölcsőm szűkszavú, lényegretörő egyszerűség jellemzi. Megragadóak Csikós András, Lakatos József, Koleszár Arany és Moder Dezső képi értelmezései. A grafikus Balanyi Károly mély mondanivalójú tűzzománcképe, a Börtönéből szabadult sas lelkem című is élményt adó darabja a kiskőrösi tárlatnak. Emlékezetes marad Kiss György plakettsorozata, hiszen új, eddig még nem jelzett, nem ismert finomságokra hívja föl a figyelmet. Újszerű Petőfi- képet mutat Veszprémi Imre szobra. A Petőfi-képtárat alapító és építő kiskőrösiek mostani pályázatának színvonala tovább biztathatja a szervezőket és a mecénásokat. Jó kezdeményezés, hiszen Petőfi költészetének nemzeti kinccsé tételében a képzőművészeknek is részt kell vállalniuk. (Jó lenne összeállítást látni grafikusaink hasonló ihletésű munkáiból is.) E mostani pályázat remekműveket érlelő kísérlet volt a Petőfi-ikonográfia ki- teljesítésére ... Farkas P. József 9 Koszta Rozália: Hol bölcsöm ringatak a hercegszántói születésű Szurcsik János érzékenységét. Sajátos stílusa, a láto- másos realizmus segítette Az Alföld máig elevenen ható problematikája, a természet és a mikrotársada- lom kapcsolata ragadta meg
