Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

FAJÁTÉKOK FINNORSZÁGBAN — TAVASSZAL MÉTABAJNOKSÁG Karácsony előtt a Szórakaténuszban Éppen öt éve, hogy felavatták Kecskeméten a Szórakaténusz Játékműhelyt és Múzeumot, az ország azóta is a maga nemében egyedülálló intézményét. Kriston Vizi Józseffel, a ház vezetőjével azonban most nem azért ülünk le beszélgetni, hogy úgymond az elmúlt félévtizedet idézzük, sokkal inkább foglalkoztatják ajelen, s a jövő tennivalói. — Azért egy gondolatsor erejéig térjünk vissza a közelmúltra. Nemrég érkezett vissza Finnországból, ahol a Szórakaténusz anyagá­ból nyílt kiállítás megnyitóján vett részt. Igen, Kelet-Helsinki új kulturális központjában mutatjuk be Magyar fajátékok cimű kiállításunkat. Ez az első állomás, tíz további finn városban is közszemlére táiják azt a mintegy kétszáz darabból álló anyagot, amelynek legnagyobb része a régi magyar népi és fajá­tékkészítő kisműhelyekből származik, kisebbik hányadát pedig az idei játszótéri és szobajáték pályázat makettjeiből, prototípusaiból válogattuk. Az ottani gyermekvedelmi szövetségek központjának ve­zetője többször is megfordult a Szórakaténuszban, ő ajánlotta, hogy mutatkozzunk be náluk. Egyébként nagy szó, éppen a finneknél fajá­tékokat felvonultatni, amikor köztudomású, mekkora hagyománya van ott a fának, mint anyagnak, nem is beszélve a formatervezésről. ■— Lesz-e valamiféle folytatása a mostani bemutatkozásnak? — Hogyne. A helsinki vidámparkban másfél éve hoztak létre egy játékmúzeumot. Megállapodtunk, hogy a jövőben kölcsönös kiálíi- táscserék révén tartjuk a kapcsolatot. 1988 elejére tervezünk egy új állandó kiállítást, ennek tesz része a finn anyag. — Háromszázezer forintos támogatást nyert az intézmény a Soros alapítvány pályázatán. Milyen témák feldolgozására kapták az össze­get? — Részben tárgyvásárlásra, új állandó kiállításunkhoz. Tovább­ra is gyűjtjük az ötvenes évek elejéig működött játékkészítő műhe­lyek anyagát, azokat az értékes targyegyütteseket, amelyek ma már ritkaságszámba mennek. Ehhez nem kevés pénz kell, mivel—éppen a kereslet miatt — igencsak emelkedett az áruk'. Fontos feladatunk a múlt század harmincas-negyvenes éveiben megjelent ifjúsági, gyer­mek és mesekőnyvek gyűjtésé. Az aukciókra szintúgy nem állítha­tunk oda üres zsebbel.-— Nem csekély összeget emészthetnek föl az országos játékkatasz­ter készítésének munkálatai sem, amit tudomásom szerint ugyancsak a Szórakaténusz vállalt magára. — Minimum húszezer tárgyról van szó. Nyilvántartásba vesszük az ország valamennyi múzeumában föllelhető játékot. Ebben a mun­kában a ház munkatársain kívül, megbízásos alapon részt vesznek az egyes múzeumok szakemberei is. A fényképes kartotékok ide kerül­nek a Szórakaténuszba, és az egész anyagot szeretnénk majd egy egy­szerűbb számítógépes nyilvántartásba venni, hogy kutatható legyen. A harmadik témánkban való ügyködés — amihez a Soros alapít­ványtól támogatást nyertünk —, sajnos némi akadályba ütközik... s— Mégpedig? — Szeretnénk földeríteni a határainkon túli —- szlovákiai, erdé­lyi, vajdasági — magyar játékkészítő műhelyeket. Ennek a munká­nak részben megvannak a közismert nehézségei, de azért belevág­tunk. Ahol lehetséges, előzetesen megkeressük a volt műhelyvezető­ket, munkatársakat, leszármazottakat. Az újvidékiek biztató ígéret­tel kecsegtetnek bennünket, ami az együttműködést illeti. A íuleki játékkészítő műhelyre vonatkozó adatok begyűjtésében támogatók­ra találtunk a losonci múzeum munkatársaiban. Hasonló lehetősé­gek ígérkeznek Burgenlandban is. Tervezzük, hogy megnyeijük magunknak a Magyarok Világszövetségét, segítsen azok felkutatá­sában, akik hajdan kapcsolatban álltak a műhelyekkel. — A tavaszi játékkonferencián, itt Kecskeméten, felvetődött egy magyar játéktársaság megszervezésének gondolata. Azóta történt-e valami ez ügyben? — Az alapításhoz megkaptuk az engedélyt a Művelődési Minisz­tériumtól. Elképzelhető, hogy a társaság Kiss Áron nevét veszi föl, aki a múlt-szazad neves pedagógusaként és játéktörténészeként ismert. •— Jövőre mivel rukkol elő a Szórakaténusz a kecskeméti tavaszi napokra? » . — Métabajnoksággal, amit az ÁISH és a Skála Coop támogatá­sával szervezünk. — Mintha derengene, hogy a métát hajdani ifjúsági regények hősei űzték. Be kell vallanom, fogalmam sincs miként játsszák, s azt sem hiszem, hogy manapság túl sokan hódolnának ennek a szenvedélynek. — Természetesen erre mi sem számítunk, inkább kedvcsináló bemutatónak szánjuk. Ezzel együtt fel akaijuk hívni a figyelmet más, ehhez hasonló népi sportjátékokra, is. Megyénk rendkívül gazdag eiféle hagyományokban. Mintegy közvetett ajánlásnak is szánjuk a diáksportköröknek. Az énekes-táncos játékokat az óvo­dai iskolai foglalkozásokon magas szinten művelik, a sportjátéko­kat Viszont teljesen elhanyagolják. Ki ismeri például a kapózást, vagy topázást, ami hajdan igen kedvelt volt, főleg a lányok körében. De beszélhetnék a különféle labdajátékokról, ugróiskolákról vagy akár a grundbirkózásról. — Itt tartom kezemben a Szórakaténusz új szóróanyagát... — Októbertől bővebb teljedelemben, több oldalas, Képekkel, grafikákkal illusztrált havi programajánlattal szolgálhatunk az ér­deklődőknek. S ha már a kiadványainknál tartunk, hadd említsem meg: hamarosan megjelenik az 1984-cs és az idei játékpályázat anyagából válogatott Katalógus is, mintegy 50 képpel. Kifejezetten ajánló jelleggel kínáljuk az érdekelteknek. — Elég ha csak egy pillantást vetünk a műsorfüzetbe: karácsony előtt nem szűkölködik a ház az ünnephez kapcsolódó programokban. — Igen, a gyerekek kivehetik részüket a karácsonyi készülődés­ből, díszeket, ajándékokat készíthetnek, mézeskalácsot süthetnek. Fenyőfánkat ma délután díszítjük, ezután a Kisgarabonciások bet- lehemes játékokat adnak elő. Kormos Emese művelődés gy ideig az ABC-busz járt erre d városrészre, mert a régi boltosok he­lyett senki nem akarta elvállalni ebben a kis üzletben a munkát. Egy darabig eljártak az emberek a buszba, ahol csak annyi volt a hely, hogy libasorban haladjanak egymás után, aztán ha valamit nem vettek észre időben, hogy melyik polcon található, könyö­röghettek a hátuljövöknek, ad­ják már előre neíci. A kifizetett árut sem volt más hely a táskába berakni, mint elöl leszállva, a busz lépcsőjén. Jó, átmenetileg megfelelt, de aztán egyre sűrűbben kérdezget­ték, mikor nyit megint a kis bolt, amely eddig kiszolgálta az itteni­eket, ahogyan korlátozott körül­ményeitől telt. — Nem tudom — mondta a kereskedő, aki a busszal járt —, úgy hírlik, senki nem akarja itt elvállalni ezért a fizetésért. Hümmögtek az emberek, és keservesen nézegettek a lelaka­tolt boltajtóra, mert azért még­sem járja, hogy egy ekkora vá­rosrészt teljesen üzlet nélkül hagyjanak. Ősz volt, egyre hűvösebbre fordult az idő, akik a buszt lekés- ték, begyalogoltak két kilomé­ternyire a város szivébe. Ott a választék is nagyobb volt, mint itt kint, a kicsiben, de azért meg­fontolandó, hogy az ember na­ponta mennyi időt tölt el a bevá­sárlással. Mindenkinek sok a dolga, nem mehet ez így örökké. Nógatták a régi boltosékat — akiknek itt volt kint házuk, és míg mápt nem gondolnak, kivet­ték régen elmaradt, esedékes szabadságukat —, hogy vállal­ják el megint a boltot, mint annyi éven át, de ők, egy szelíd, kedves házaspár, csak a fejüket rázták, hogy nekik elég volt. Mi a való­ságos sérelmük, amiért nem akarták itt folytatni, azt csak ők tudták igazán. Abba végül is sen­ki nem szólhatott bele. S egyszer, egyik hideg őszi na­pon, mégiscsak lekerült a fekete lakat a boltajtóról. Egymásnak újságolták a hírt az emberek, hogy kinyitott megint a kicsi bolt. — Na és kik? Mégis vállalta itt valaki? — Hát, senki nem ismerte őket. Valami fiatal nőszemélyek dolgoznak most itt, nem.is ideva­lósiak. Mert hiába csatolták ezt a falut már régen a városhoz, hiába épült fel a külső peremén egy egészen új lakótelep, ez a környék azért csak megőrizte sok tekintetben a régi jellegét. Még mindig „a városba" men­tek, ha a centrum felé vették az irányt, és az „idevalósi" a hely­beli lakosságot és annak leszár- mazottait jelentette. Kiváncsi volt hát mindenki, milyen rtiost a bolt. Reggelen­ként mentek is arrafelé minden irányból bevásárlószatyrokkal, és köszöntgették egymást. Tulajdonképpen — akár elis­merték, akár nem — mindjárt elsőre jó benyomást keltett az üzlet, amióta újra kinyitották. Meleg volt bent és tisztaság, és a polcokon olyan áruk is megje­lentek, amelyek itt soha nem vol­tak azelőtt. Csinos, fiatal nők mosolyogtak a vevőkre, és ment a kiszolgálás, mint a karikacsa­pás. Azt kellene hinni, hogy min­denki meg volt elégedve ezután. Nem kellett többet a buszban szorongani, a rossz hírek ellenére mégiscsak jöttek, akik elvállal­ták itt a munkát, éspedig nem is kényszeredetten, rosszkedvűen, hanem teljes bevetéssel, igyekez­vén kiszolgálni mindenkit kedve szerint. Dehát itt nem olyanok az em­berek, hogy azt higgyék el, amit látnak és tapasztalnak, hanem sokkal inkább hajlamosak abban BÁN ZSUZSA Hűség hinni, ami a lelkűkből, szivükből sugárzik, és ez elsősorban a hi­tetlenség és a gyanakvás. Híre kezdett járni, hogy „ezek", vagyis hát az újak, be­csaptak valakit hét forinttal. Il­letve tegyük fel, hogy véletlenül hét forinttal többet számoltak, amit utóbb meg is térítettek, de ezt nem tudták megbocsátani. Eleve gyanús volt mindenkinek, miért is vállalták el ezek a fiata­lok az üzletet, ha egyszer a régi­nek is itthagyták? Talán azt hi­szik, hogy becsaphatják a népet, aztán majd így megéri nekik eb­ben a kis boltban dolgozni. For-\ rongtak a bolttal szomszédos kocsmában, és az egyik szomba­ton, amikor tíz óra körül elfo­gyott a kenyér, két asszony má­sok buzdítására hétfőn elment a tanácsra panaszt tenni az új bol­tosok ellen. Közben arról nem értesültek, hogy félóra múlva új szállítmány friss kenyér érkezett a kérdéses napon az üzletbe. S hogy régen is előfordult hét-\ végeken ilyesmi, az nem érdekel­te őket. Új szokást kezdtek fel-\ venni, a boltból elhozott blokkal becsengettek a régi boltosék há­zába, és ott kipakolva a napi vá­sárolt árukat, megkérték őket, számoljanak utána, nincs-e vala­mi becsapás a dologban? A barátságra való tekintettel eleinte meg is tették nekik, de aztán szégyellték az egészet, és egyik napról a másikra süketnek tettették magukat. Hiába csen­gettek be hozzájuk ilyen kérés­sel, nem nyitották ki a kaput. Pedig az emberek bizalmát és hűségét bizonyította, dehát úgy látszik, ez mégsem volt elegendő ahhoz, hogy a nyugdíjig ebben a boltban tartsa őket. Vagy hogy ismerték az itteni lakosság másik oldalát is, azért nem dőltek be ennek a nagy biza­lomnak, ki tudja? Tény, hogy a blokkok felülvizsgálása meg­szűnt, ráadásul egyre többen vet­ték védelmükbe az idegeneket, akiket napról napra látva, még­iscsak kezdtek megszeretni. Hogy hogyan élték át ezt az egészet a legjobban érintettek? Nyilván nem esett jól nekik. Kez­deti lelkesedésüket most már bi­zony nagy erőfeszítéssel tudták csak ébren tartani, mert ennyi bizalmatlanság, rosszindulat azért minden emberismeretük mellett is meghökkentette őket. — Hál milyen emberek élnek itt? — kérdezgették egymástól elcsüggedve. — Érdemes egyál­talán igyekezni, jés a kedvüket keresni, ha ennyire tele vannak előítélettel és rosszindulattal? Voltak bizony rossz napjaik, amikor erősen arra gondoltak, hogy nem csinálják tovább. Nincs értelme, mert ezeknek az embereknek nem lehet megnyer­ni a szivét soha. Megszokták a régi boltosékat, és képesek még akkor is elüldözni innen minden­ki mást, ha azok soha többet nem vállalják itt a munkát, mint aho­gyan tényleg nem is. Hát mit akarnak az emberek? S aztán azért, ahogyan ez len­ni szokott, mégiscsak akadtak emberek, akik vigasztalni kezd­ték őket. — Nem kell elcsüggedni — mondták —, mindenki tudja, hogy jó ez a bolt. Csak nehezen fogadják be az újakat. Ilyen ne­héz természetűek, de nem gono­szok azért. Majd változik a han­gulatuk, aztán hozzájuk fognak úgy ragaszkodni, mint a régiek­hez korábban. Csak ki kell várni az idejét. S ők csinálták tovább változó hittel, voltak rosszabb, és voltak jobb napjaik. Munkába jövet el­nézegették a kertes házakat és megpróbálták elképzelni, ho­gyan élnek itt az emberek. Osz- szel jöttek ide, és nem tudták, milyen más nyáron ez a táj, a sok zölddel, a házak előtt nyíló virá­gokkal, a viruló dombokkal. Nem tudták, hogy az emberek lelke sem olyan zord, mint ami­lyennek most a táj látszik és ami­lyennek ők is látszanak eleinte. Nehezen bíznak meg abban, aki nem ismeri névről őket és a gye­rekeiket, unokáikat. Dehát csak idő kérdése az'egész. Újabban nem viszik el a blok­kot az emberek, minden biztatás ellenére benthagyják a kosárban. Egy-két ember tartja csak még magát, teszem azt, haragot tart azért, mert amikor „öreg cuk­rot” kért, nem értették, meg, hogy egy zsák cukorra gondolt. Hogy egy boltos még ennyit se tudjon, 'mit jelent az „öreg cu­kor”! De valahogyan nincsen már hallgatósága, mint az elején, ha az új boltosokat szidja. Min- * den csoda három napig tart és az élet olyan, hogy utána más cso­dák következnek, amiken rágód­ni lehet. S a messziről munkába idejáró boltosok kedve is felderül me­gint. Talán mégis jó, hogy nem szöktek meg mindjárt az első hé­ten. Igaz, a körülmények nem túl ideálisak, a fizetés sem maga­sabb, de azért az is valami: egy ilyen környéken meghódítani az emberek szivét, bizalmát. Ha” pénzben nem is mérKető, mégis­csak szakmai és erkölcsi siker. A boltvezető, korán özvegyen maradt, csinos, kékszemű fiatal- asszony, aki a kislányát neveli egyedül, egyik napról a másikra azt tapasztalja, hogy udvarias mosolyára meleg, baráti mosolyt kap válaszul, és napról napra jobban megismeri itt az embere­ket, sokakat már név szerint is. S a környék éli a maga meg­szokott, zárkózott életét, itt min­den ház egy külön vár a maga szokásaival és népével, nehezen barátkozó, de alapjában véve nem rossz emberek. Tél eleje van és a bolt nyitása­kor még sokszor sötét. A meg­rögzött korán vásárlók elindul­nak ilyenkor a domb felé, melyen a bolt és a kocsma áll. Köszöntik egymást, mint mindig és a télről beszélnek, fűtésről, családi ba­jokról. A dombok felől feltámad a szél, fázósan húzzák be a nya­kukat, míg feltopognak a bolt lépcsőin és fellélegeznek afénybe és a melegbe belépve. Tavasszal biztosan hoz majd valaki pár szál virágot a kertjé­ből, és ott virítanak majd kicsi vázában a pénztár mellett, mint régen... Kiskarácsony, nagykarácsony ... Száll a karácsonyi dal, lobog a gyertyaláng, szanaszét röppennek a csillagszóró tűzcsillagai. Az ajándékozás és a meglepetések öröme még alig (jitult, a gyerekek elmélyülten játszanak a fa alatt, amikor a háziasszony már az ünnepi asztal terítésére gondol. De ez ma már korántsem a kiszidolozott ezüstöt, a keményített, hímzett abroszt, a porcelánt és az ólomkrístályt jelenti. A modem otthon, a modem bútor és életforma újat, mást kíván. Ezekhez a megváltozott életkörülményekhez számtalan terítő, szett kínálkozik. Választhatunk olyan színűt, amely a tél kemény héjú gyümölcseit, kopasz faágait, a tűz melegét, vidám lobogását idézik. Damaszt helyett lenvászon, porcelán helyett mázas cserép, mel­lettük rusztikusán faragott fanyelű evőeszköz. Mindez hangulatá­val, harmóniájával, szépségével sok örömet okozhat az ünnepre összegyűlt családnak és a vendégeknek. FINOMSÁGOK AZ ÜNNEPI ASZTALRA PULYKÁBÓL A karácsonyi menük között általában ott van a pulykából készült étel. Minden háziasz- szony mást és mást tálal belőle. Mi ezeket ajánljuk: TÖLTÖTT PULYKA­NYAK. Hozzávalók: 1 tojás, 1 áztatott zsemle, petrezselyem- zöld, főtt leveshús, répa és gyö­kér, só, bors, majoránna. A pulyka nyakát egészben le­húzzuk, egyik végét bevarrjuk. Apró .kockákra összedarabol­juk a töltelékhez valókat, az áz­tatott zsemlével és tojással ösz- szegyúrjuk, majd fűszerezzük. Mindezt kevés olajban összepá- roijuk, és beletöltjük a bőrbe, majd forró olajban pirosra süt­jük. Hidegen és melegen, szele­telve tálalhatjuk. GOMBÁVAL TÖLTÖTT PULYKAMELL. A csontról le­fejtett pulykamelleit sóval be­dörzsöljük, majd fakanál végé­vel lyukakat vályúnk a húsba, s helyükbe rögtön egy-egy gom­bafejet (fémdobozos kínai gom­ba a legjobb) nyomunk bele annyira, hogy a hús befedje. Agyagedényben vagy fóliába csomagolva sütőben félpirosra sütjük, majd 5 dkg olvasztott vaj, 2 dl tejföl borsos-sós keve­rékével meglocsoljuk, s pirosra sütjük. Hidegen, melegen egy­formán finom. Felszeletelve tá­laljuk. SAJTBÓL Az ünnepekkor szinte akar- va-akaratlanul túlesszük ma­gunkat. A nehéz, disznótoros, töltöttkáposztás, szaftos ételek­kel —ha mindegyikből csak egy keveset is veszünk —, megter­heljük gyomrunkat. Próbáljuk ezt néhány salátával ellensú­lyozni. íme néhány recept: ZÖLDSÉGSALÁTA SAJT­TAL. Hozzávalók: 10 dkg zel­ler, 10 dkg sárgarépa, 1 banán, 1 uborka, 1 kanál zöldborsó, 10 dkg sajt, 10 dkg majonéz, só, cukor, 1 citrom, néhány dióbél. A zellert és a sárgarépát sós vízben megpároljuk, majd lecse- pegtetés után szeletekre vágjuk. Hozzáadjuk a zöldborsót, a ba­nánt és a sajtot, ezután összeke- verjük, édesítjük és citrommal savanyítjuk. A tálat vagdalt dióval díszítjük. (Borsó helyett szeletekre vágott Tejes salátát is tehetünk bele; nyers uborka he­lyett pedig savanyúság is jó, ak­kor kevesebb citrom kell bele.) ALMASALÁTA SAJTTAL. Hozzávalók: fél kg alma, 20 dkg ementáli sajt, 5 dkg dió, 5 dkg mazsola és ízlés szerint citrom, cukor. Az almát és a sajtot kockái .a vágjuk, összekeveijük a vagdalt dióval, citromlével lecsepegtet­jük, édesítjük, esetleg kevés ru­mot, vagy konyakot adunk hoz­zá. SAJT ELŐÉTEL. Hozzáva­lók: 2 dl tej, 10 dkg vaj, 15 dkg liszt, 5 tojás, 6 dkg reszelt sajt, 2 darab szardínia, só, bors, zsemlemorzsa. 2 dl tejből, 6 dkg vajból és 12 dkg lisztből besamellmártást készítünk. Ha kihűlt, 5 tojássár­gáját egyenként, egy kevés sót és borsot keverünk hozzá, az­után a reszelt sajtot, végül 3 to­jásfehérje kemény habját. Vajjal kikent lisztezett formába önt­jük. Tetejére kis darab vajat te­szünk és kevés morzsával le­szóljuk. Szardíniaszeletekkel díszítjük, tálalás előtt 10 percig sütőben sütjük. — pulai — ORVOSSZEMMEL Egy kevéssé ismert népbetegség: a vashiány Orvoshoz fordulva nem keve­sen panaszkodnak, hogy fára­dékonyak, tarkó- és halántéktá­ji fájdalmak jelentkeznek, foko­zottabb mozgásra fulladnak, végtagjaik estére megduzzad­nak. Ezek a napi terhelés mérté­kétől és az életkori adottságok­tól függően számos ok lehetősé­gét vetik fel.. Fáradékony lehet valaki, ha testi túlsúly mellett kénytelen sokat állni vagy függőleges test­helyzetben naphosszat tevé­kenykedni. A mozgásra jelent­kező fulladás alapján a szív álla­potának vizsgálata indokolt, de a tüdő adottságait is figyelembe kell venni. A végtagok duzzadá­sa — főleg a lábaké — az erek, nyirokerek állapotának felmé­rését indokolja. Ha e panaszok mellett a bőr, a szájzug berepe­dés! készsége, a körmök és a haj törékenysége is jelen vannak, indokolt a vashiányra gondolni. Ezt laboratóriumi vizsgálatok­kal tisztázni lehet. A gyanút ak­kor sem indokolatlan felvetni, ha az említett panaszok mind­egyike nincs meg. Nem ritka vi­szont, hogy a vashiányos beteg fájdalmas nyelésről, emésztési panaszokról tesz említést. A fel­soroltak különböző társulása vitaminhiányt, idegrendszeri gyengeséget, hormonális zava­rokat is sejtethet. A laboratóriumi vizsgálatok alapján megállapított vashiány természetes adagolásával, vas­tartalmú gyógyszerek adásával .befolyásolható, gyógyítható. Annak érdekében, hogy a vashi­ány kialakulását meg tudjuk előzni, célszerű a folyamatot megismerni. dr. Honfi Géza (Folytatjuk) HORGÁSZOKNAK KALAUZ Megjelent a pecások évkönyve, a Horgászkalauz, amely ezúttal is színes, érdekes. Néhány cím a tartalomból:... És a kutya morog, ha orrában a horog?, Á buszvezető mesterhármasa, A tökéletes horgász, A blinkerezés iskolája, Krumpli, mint kapásjelző, Hogyan mozog a hal? A szokásosnál is tartalmasabb, vastagabb kiadványt szolunáris táblázat és számos szakmai ismertető egészíti ki. NAPLÓLEADÁS A fogási napló leadási határideje 1987. január 5. Ezúttal is szeret­nénk felhívni a figyelmet, hogy a napló vezetésére és leadására jogszabályok, az országos horgaszrend és az egyesületi alapszabály kötelezi a horgászt. A horgásznapló adatai segítik a vízkezelőket a halgazdálkodás tervezésében, ezért rendkívül fontosak. Nem vélet­len, hogy aki nem adja le a fogási naplót idejében, a következő évben nem kaphat horgászengedélyt. A horgászati jog megvonása pedig a legszigorúbb büntetés, amit érdemes megelőzni. Nagy magyar utazók Rejtvényünk öt nagy magyar utazó nevet tartalmazza. VÍZSZINTES: 1. Vüághirü nyelvész és utazó (1784—1842) Tibet első kutatóinak egyike, az első tibeti szótár szerkesztője. 14. Ütközetre felkészült harco­sok vonala. 15. Felindulás. 16. Xerózis kezdete és vége! 17. ... és holdvilág, Szerb Antal re­génye. 18. ... -retour. 19. Ide­gen címzésrövidítés. 20. Két névelő. 22. Üdülőhely Lovran és Opatija között. 24. Az argon vegyjele. 25. Részére. 27. Szigli­geti Éde vígjátéka. 28. Hibáztat. 30. Kendert tör. 32. Mátka. 33. Kényszerűen meg-megálló. 34. Svájci kanton. 35. Tojás,, néme­tül. 37. USA-állam. 39. Ételíze­sítő. 40. Természetbúvár (1856 —1931), Új-Guinea állat- és nö­vényvilágának első tudományos feldolgozója és ismertetője. 42. Mesefilm. 43. Kossuth-díjas karmester (András.) 44. Telere- kording rövidítése. 45. Nagy költőnk. 46. Modern könyvelés. 48. Iraki hírügynökség. 50. A tévé rendező-riporter konfe- ransziéja. 52. Egyfajta ing. 53. Tartós. 54. Dal. 55. Óvoda, ahogy az odajárók hívják. 57. Mint a 22. számú sor. 59. Egész­séges ital. 60. Tiltás. 61. Mester­séges gumi. 63. Egyenlő érték. 66. Mint a 39. számú sor. 67. Rendszerint veszélyt jelez. 69. Sárga potrohú szárnyas rovar. 71. Kalandos világjáró (1741— 1786), Madagaszkár kormány­zója és első gyarmatosítója. FÜGGŐLEGES: 1. Kilocik- lus rövidítése. 2. Jegyzékbe fog­laló. 3. Helyrag. 4. UUUUU! 5. Tárgytartó szerszám. 6. Bizony, a regi magyarok, nyelvén. 7. Liszt Ferenc lánya. 8. A stron- cium vegyjele. 9. Minőségellen­őrzés. 10. Növényevő hal. 11. Gléda. 12. Pácban van! 13. A krónika szerint Hunor és Ma- gor apja. 16. Tengerészeti mér­nök, közel 90 eddig ismeretlen sziget felfedezője és az USA nyu­gati részének első térképezője (1825—1894). A budapesti Al­kukért igazgatója is volt. 18. Szoprán szerep Rubinstein: A démon cimű operájában. 21. Mikszáth Kálmán regényalakja (Miklós). 23. Spanyol óceáni szigetcsoport, 24. Apaállat, név­elővel. 26. A Jupiter egyik hold­ja. 28. Eszes. 29. Geológus, föld­rajztudós (1849—1920), 1878— 1880-ban Hátsó-India eddig'is­meretlen hegyláncait fedezte fel. 31. Veszteségként elkönyvelő. 33. Klasszikus görög piactér. 36. A vajgyártás mellékterméke. 38. Esni enged. 40. Hideg, szá­raz adriai szél. 41. Női főszerep A hattyúk tava című táncjáték­ban. 42. A kijelölt helyre rakja. 43. Repülni nem tudó madár Új-Zélandban. 45. ... atyafiak, Mikszáth regény. 47. Az ókor­ban Tiberis volt a neve. 49. Fun­damentumok. 51. Az ismeretlen névjele. 56. Cselgáncs. 58. Tem­pó. 61. Ismert vívómester, szö­vetségi kapitány (Béla). 62. Hó­nap nevenek rövidítése. 64. Mint a vízsz. 45. számú sor. 65. A toll művésze. 68. Izomkötő. 69. Lázi egynemű betűi. 70. Víz: mozgás. ' E. B. Beküldendő: az öt utazó ne­ve. A december 13-án közölt rejt­vény helyes megfejtése: RAS­MUSSEN; VÖRÖS ERIK; BYRD; SHACKLETON; CSKALOV; NANSEN; AMUNDSEN; SCOTT; PEA­RY. Az elmúlt héten közölt ke­resztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Csö­mör Mihálynő, Ersekcsanád; Alács Gyula, Kiskunfélegyháza; Sólyom Józsefné, - Bácsalmás; Laki Ernő, Dunavecse.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom