Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

4 © PETŐFI NÉPE © 1986. április 17. TUDOMÁNY — TECHNIKA A MŰTRÁGYA HATÁSA A TALAJRA A jövő században is enni kell! ötven évvel ezelőtt Magyarországon a felhasznált mű­trágya mennyisége hatóanyagban kifejezve a tízezer ton­nát sem lérte el. Má csaknem másfél millió tonna az évi szükséglet, és 300 kg körüli a hektáronkénti hatóanyag­felhasználás. De azóta 1,9 tonnáról 5 tonnára nőtt a ku­korica átlagtermése ... ! Nálunk, a Duna—Tisza közén a homoktalaj tápanyag­ellátottságában és termékenységében — csupán a hatva­nas évek kezdetétől napjainkig — nagyobb volt a válto­zás, mint előzőleg évszázadok során. Ez áldás — de veszély is!... Miért? ... Erről kér­deztük Cserni Imrét, a Zöldségtermesztési Kutató- intézet Fejtesz tő Vállalat főosztályvezető-helyet­tesét. A talajtan szakembere. Kandidátusi érteke­zésében éppen az úgynevezett iepelhomakj talaj foszfor-tápanyaggazdálkodásával foglalkozik, s a kukorica és rozs műtrágyázása során szerzett új tudományos eredményeket foglalja össze. — Áldás — bólint —, hiszen kukoricatermesz­tésben Magyarország a világranglista legelején áll. Az első tíz között van. Pedig homokon is terme­lünk. Hazánk szántóterületeinek 22 százaléka ho­moktalaj és ennék csaknem fele a Duna—Tisza kö­zén van. Európában még Lengyelországban, Romá­niában, Jugoszláviában a Delibláton, elszórtan Franciaországban és az NDK-ban találunk homok­területen szántóföldi növénytermesztést. A homoktalajok genetikailag szegények humusz­ban, a szervesanyag-lebonitás is gyorsabb. A ter­mékenység fenntartása és növelése igen nehéz. Is­tállótrágya alig jut a földekre, ezért intenzív mű­trágyázással visszük be a talajba a szükséges old­ható tápanyagot. A talajok tápanyagkészlete ennek következtében javult. Ahol korábban csak rozsot termeltek, már megterem az ősziárpa, sőt a búza és más igényesebb növény is ... Csakhogy!... A kísérleteinkben másfél évtized alatt a talap pH-ja 2—2,5 egységgel savanyú irányba tolódott az inten­zív nitrogén- és foszforműtrágyázás miatt. A pH a kémhatást kifejező szám. Növekedése lúgosodást, csökkenése savanyodást jelez. — Kifejtené bővebben? — Kezdem azzal, hogy intézetünkben európai mértékkel is figyelmet érdemlő tápanyag-gazdálko­dási vetésforgó rendszerű tartamkísérletek folytaik, mindent összevéve 29 esztendőn át. Bauer Ferenc, az intézet ma már nyugalmazott tudományos ta­nácsadója irányította, Az első 12 éves szakasz rész­letes eredményeit akadémiai doktori értekezésében dolgozta fel. A kísérletek talajfajtáinak analitikai vizsgálata, értékelése és feldolgozása folyamatban van. Visszatérve a műtrágyázás hatására: termesz­tett növényeink legtöbbje a semleges vagy ahhoz közeli pH-nál díszük legjobban. Talajaink elsava- nyodása magában hordozza azt a Veszélyt, hogy csökken a termőképesség. A szántóföldi növények egy bizonyos határig tűrik az optimálistól való el­térést, de ha nagyobb mértékű, akkor már közbe kell avatkozni: elsavanyodás esetén meszezéssel. A kertészeti kultúrák még a szántóföldinél is érzé­kenyebben reagálnak... — Miért fejezték be ezeket a kísérleteket? — Nem vágnak a profilunkba. Azelőtt mezőgaz­dasági, ma zöldségtermesztési kutatóintézet va­gyunk. Jelenleg pénzünk sincs rá. Egyébként nem fejeztük be teljesen. Bauer Ferenc nyugdíjban is, másokkal együtt tovább dolgozik az adatok értéke­lésén, mi pedig a szántóföldről átvonultunk az ol­csóbb tenyészedényekbe, s most már egyéb mun­káink mellett végzünk növénytáplálkozási, táp­anyag-gazdálkodási kísérleteket. A keszthelyi egye­tem rektorának felkérésére ennek én vagyok a té­mafelelőse. Igyekszünk a szükséget javunkra for­NÉLKÜLÖZHETETLEN ÁGAZAT TAKARÉKOSKODÓ KOHÁSZAT • Dr. Cserni Imre. (Archív felvétel) dítani. Az alapkutatás ugyanis most sokkal pon­tosabb és finomabb megkülönböztetésekhez jut. — Milyen egyéb következtetésre jutottak még a tartamkísérletekből ? — Az említetteken kívül a legáltalánosabb érvé­nyű az, hogy amint Bauer Ferenc rámutatott: gon­dosan meg kell válogatni a termőhelyet. Erre mér­hető adatok vannak Amelyik talajnak a humusz­tartalma nem éri el a fél százalékot, azt nem sza­bad bevonni mezőgazdasági termelésbe, hanem er­dősíteni kell. A Valamivel jobb homoktalajon (0,8— —1 százalék humusztartalommal) már lehet ter­melni rozsot, kukoricát megfelelő műtrágyázással és zöldtrágya közbeiktatásával, Az ennél job­bakon pedig ősziárpát, esetleg búzát. — önnek nemzetközi tapasztalatai is vannak. — Mint gabonaszakértő jártam Mexikóban, Ni­caraguában és a FAO megbízásából Laoszban. Algériában pedig négy esztendeig dolgoztam a het­venes évek közepén mint talajtanos. A napokban fejeztem be egy talajtani és agronómiái tanulmányt, illetve tervet. 13 ezer hektár szaharai homoktalaj kémiai, fizikai és hidrodinamikai vizsgálatát végez­tük ott el, s ennek alapján választottuk ki azokat a területeket, amelyek alkalmasak datolyapálma telepítésére, illetve sókimosás után takarmány és zöldség termesztésére a pálmafák árnyékában. — összefoglalva: milyen a mai gyakorlat és mi­lyen legyen a jövő? — Ismétlem: nagy a fejlődés az utolsó negyed­században, ami a terméseredményeket illeti. De nem lehet így folytatni. A jövő században is enni kell! Ennek pedig a termőföld az alapja. Vigyáz­zunk rá, nem ronthatjuk el... De ha nem tekin­teném a jövőt, akkor is arra szorít a gazdasági hely­zet, hogy változtassunk a jelenlegi gyakorlaton. A műtrágya nemcsak árthat, hanem egyre drágább is. Mellette elő (kell venni újra a zöldtrágyát, zöld­takarmányt. Bauer kísérletei alapján mi a somkó- rót és a szöszösbükkönyös rozsot tartjuk erre a legmegfelelőbbnek az itteni meszes homoktalajo­kon. Ily módon javíthatjuk a talaj elsavanyodását és még takarmányt is nyerünk. Meggondolandó az is: a műtrágyáént fizetni kell, a zöldtakarmánynak pedig csak a magjáért!... Egy mondatban: inkább valamivel kevesebb termést, de legyen újra vetés­forgó rendszerű tápanyag-gazdálkodás, természete­sen gazdagítva a mai tudomány felfedezéseivel. Er­re figyelmeztetnek majdnem három évtizedes kí­sérleteink ... Mester László Egy kecskeméti polihisztor: „1834-ben az iskolaköteles (ref.) leányokat tizedenként összeírták, 1841-ben pedig elhatározta az is­kolatanács, hogy a belső leányta­nítói hivatalra olyant alkalmaz, aki a ikönyvbéli tudományokon kívül, a körébe tartozó tisztessé­ges nőszemély által a leányokat a gazdaasszonysághoz megkívánta­ié munkálkodásokban tanítsa s az illendő magatartásra is nevelje’ (98, 1840. egyh. jkv.). Ez állásra, megjavított fizetéssel Bátky Ká­roly újfalusi ispánt hívták meg, ki mint tankönyvíró is ismere­tes." Idézet Pástihy Károly: Kecske­mét közoktatásügye a múltban és a jelenben c. művéből, 1899-ből. Ez az egyetlen halvány utalás ma­radt fenn Bátky Károlyról, a magánemberről. Sem kép, sem emlékezés. Szálas termetű volt-e, vagy cingár tanügyi notabilitás, szakállal, bajusszal vagy anélkül, kedélyes természet vagy rátarti savanyújóska ... ? Ki tudja? Csak fontosabb életrajzi adatait tud­juk és műveit ismerhetjük. Abban a korban az értélmiségi még mindenhez szólni tudott. Bátky tanító úr szólt is. Ha csak pedagógiai munkáit tekintjük, akkor is megjegyezni való a ne­ve. Az írás-olvasás tanításának egyik előharcosa. Az 1841-ben Kecskeméten megjelent Elemi ol­vasókönyve évtizedekig haszná­latban .maradt, huszonötször je­lent meg, összesen 135 ezer pél­dányban, ami abban az időben óriási szám. Különösen, ha tekin­tetbe vesszük, hogy akkor még nem vettek új könyvet minden nebulónak, hanem rongyosra használódásig adta egymásnak őket a nemzedékek sora. Bátky Károly 1794-ben született a Gömör megyei Bején. Sárospa­takon tanul, majd Pest környéki községekben tanít. És ír. Lapok­ba, szemlékbe, kalendáriumok­ba. Amikor Kecskemétre kerül, már 47 éves. Az ezt követő szűk két évtized, 1859 áprilisában be­következett haláláig, életének leg­termékenyebb szakasza. Néhány cím a szakmájába vágó művek­ből: Erkölcsi kalauz gyermekek számára: Múlatva oktató köny­vecske; Gyermekbarát; Rövid ál­Bátkv Károly (1794—1859) talános földleírás, különösen Euró­pa országairól, bővebben magyar és Erdély testvérországokról; Nö­vendék gyermekek számára; Rö­vid útmutatás a magyar nyelv- tudományra. A könyvei felváltva Pesten, Bu­dán és Kecskeméten jelentek meg. Pesten 1837-ben látott nap­világot első önálló kötete, ami történetesen nem pedagógiai mű; A tökéletes dohánytermesztésnek hosszas tapasztaláson épült leírá­sa. Később, 1845-ben szintén itt nyomtatják ki egy pályaművét: Budapestnek árvíz elleni meg­óvásáról. S ugyancsak pesti nyom­dában, a márciusi forradalomban később híressé lett Länderer és Heckenastnál készül el az a köny­ve. ami tudománytörténeti, tár­sadalomtörténeti szempontból is alighanem a legfigyelemremél­tóbb: A Futó-homok megfogása és használása. 1842. El'fogódottan veszi kézbe az em­ber ezeket a kis könyvecskéket. A papír kitűnő, másfél évszázad múltán is ropogós, fehér. De ma nem neveznénk könyvnek. Alig­hogy brossára. Legfeljebb 20—30 gépelt oldalt tenne ki. (De nem is húzták le a tankönyvek a gyere­kek vállát, nem görbítette az is­kolatáska a gerincüket. Még pa­latáblával együtt sem.) Ám térjünk vissza A Futó-ho­mok megfogásához. „A futó-ho­mok és a folyóvizek rendetlen folyások... mint egy erőszakos ellenségek, úgy veszik el a sze­gény földnépétől a haszonvehető földeket" — írja az előszóban a szerző. Eredetét „... a vízözön okozta zavarban találjuk”. Bátky más szerzőkre és már meghono­sodott gyakorlatra is hivatkozik. A megjavítani kívánt homokot be kell teríteni földdel, szalmás trágyával, bevetni per jef él ékkel, pohánkával, zabbal', Lyciuim bar- barummal (ördögcérna), és ezt ismételgetni, amíg olyan vastag lesz a réteg, hogy már nem éri el a homokot az eke. De a legfőbb, vagy legalább is ugyanilyen fon­tos: alkalmas szélfogó gátakat kell növeszteni különféle fákból: akác­ból, nyárból, gyalogfenyőből, bodzafából, nemcsak a táblák szé­lén, hanem keresztben-hosszálban is, fölaprítva a homokot kis par­cellákra, hogy ne kapaszkodhas­son belé a szél. Részletesen ismerteti a saját kipróbált módszereit a különféle növények telepítésére. Ajánlja a •tormagyökeret, mint kiírthatatlan homokfogót, aminek a levelei szé­lesen beborítják a talajt és a le­vél hegye spenót gyanánt ehető. Amint az ugyancsak szapora csa­lán is. A földiszeder szintén jó. Majd ezt olvassuk: ........ a fent leírt módon nagy szárazság ide­jén a legrosszabb sivány homok­ban gazdagon termesztettem tö­köt és dinnyéket". Ha tekintetbe vesszük, hogy a könyv 1842-ben jelent meg, egy évre Bátky idetelepülése után, ta­pasztalatai nem lehettek kizáró­lagosan kecskemétiek. De bizonyá­ra belefoglalta az itt látottakat, háhítottakat Is. Ami viszont a leginkább figye­lemre méltó a javaslatai közül, az „a szegény földnépére” vonat­kozik. Azt mondja: ki kell osztani a homokot a szegényeknek. „Ez ne­künk is jótétemény.” A magán­birtokban tevőt is egy időre, hogy megjavítsák. Egy háromtagú csa­ládnak legkevesebb tíz holdat. És legalább 32 évre. Utána pedig vagy bérelhesse az, aki termővé tette, vagy munkája szerint jtír talmat nyerjen. „Nincs oly rossz minőségű föld, melyet az emberi szorgalmas ke­zek haszonvehetővé ne tehetné­nek, kivált, ha még az is hozzá járul, hogy ezt oly szabadsággal bírhatják mint tulajdonukat, azok, kik vele munkálkodnak, ha szinte nem örökre is, hanem meg­határozott évekig...” Utópisztikusnak hatott ez ak­kor, amikor papírra vetették. De Bátky jósnak bizonyult. Évtize­dekkel később csakugyan osztot­tak itt homokot. És támogatást is kaptak hozzá az új telepesek, hogy embertelen munkával ter­mővé tegyék. A mai szakszövet­kezetek jónéhánya épp ezeken a területeken alakult. — rl — Régi dilemma, hogy szükség van-e Magyarországon vaskohá­szatra? Egy 1984-es vizsgálat, aimit az Országos Tervhivatal irányí­tásával végeztek, bebizonyította, hogy a kohászat megszüntetését vagy visszafejlesztését nem tud­ná elviselni a magyar gazdaság. A hazai gépipar ugyanis háttér, anyag nélkül maradna, és a ko­hászati vállalatok tőkés exportja is számottevő. Mindezek ellenére a kérdést még ma is gyakran fel­vetik, s főleg azért, mert ez az ágazat fölöttébb költséges, és a hazai kohászati vállalatoknak az utóbbi években már túl sok volt az adósságuk. A kohászat persze a világon mindenütt kisebb-nagyobb vesz­teségekkel küzd, s még a fejlett tőkés országok is milliárdokkal támogatják a saját kohászatukat. A hazai kohászati vállalatok idén már tiszta lappal indulnak, a költségvetés átvállalta tartozá­saik és kamataik javát. Ám a gondjainknak ezzel még nincs vége, hiszen ahhoz, hogy talpon maradjanak, fejleszteniük kell. És ha a költségekből is szeretné­nek valamicskét megtakarítani, akkor az anyag- és energiataka­rékosságra ezután még inkább ér­demes odafigyelniük. A fejlesztés és a takarékosság jól megférnek egymás mellett, sőt. egyik sincs a másik nélkül. Az új (berendezé­sek ugyanis kevesebb energiát fogyasztanak, és az anyaggal sem bánnak oly pazarlóan, mint a ré­gi gépek. A kohászat ma az egyik legel­maradottabb ágazat, s ezt meg­szenvedi a gépipar is. A kohászat ugyanis kulcspozícióban van, ha rossz anyagot ad, a gépipar nem sokat tehet. Elkerülhetetlen a korszerűbb technológiák, mód­szerek alkalmazása, amelyeket bizony eddig nem nagyon ismer­tek a kohászati vezetők. Bizonyos berendezéseket pótló­lag is meg lehet vásárolni, s csat­lakoztathatók a meglevőkhöz. A vastagszabályzó műszer például nem olcsó, de gyorsan behozza az árát. Eddig ugyanis, ha a le­mez vastagsága elérte a tűrésme­ző alsó határát, akkor jó volt. Am a nagyobb pontosság ezúttal milliókat jelenthet. Ugyanannyi anyagból jóval több lemezt lehet­ne előállítani. A Székesfehérvári Könnyűfémműben tavaly már 0,33 mm helyett 0,3 mm vastagra hen­gerelték a Heűler-forgó szalagját, s így ezer tonnával kevesebb anyagot használtak fel. Energiában sokat jelenthet a nagyolvasztók átállítása. Az energia javát, megközelítőleg 80 százalékát a nyensüasgyártásban használják fel, s persze, ha az érc gyengébb minőségű, akkor tovább tart az olvasztás, többet fogyaszt a kohó. Az iparág vezetőinek szándékában áll jobb minőségű ércet felhasználni, s így a terme­lés is gazdaságosabb lehetne. A szakemberek azt is kiszámolták, hogy a minőségi érc, valamint a fejlesztések révén három nagy- olvasztót, hét martinkemencét és két korszerűtlen elektrokemencét is le lehetne állítani. A kohászatban is érdemes fog­lalkozni a hulladékok feldolgozá­sával. Ózdon és Dunaújvárosban különösen felhalmozódott a salak, meddő. Ózdon a salakot eddig épí­tőanyagként használták, míg Du­naújvárosban arra sem, hiszen a Dunában elegendő sódert és ho­mokot találtak. Most mindkét he­lyen salakfeldolgozó épült. Az ózdi már a próbaüzemeléskor be­váltotta a reményeket, hiszen a salak vastartalma 17 százalékos. Itt a vastalanított salakból ház­gyári építőelemet gyártanak. Mis­kolcon viszont már semmit sem lehet kezdeni a Lenin Kohászati Művek meddőhányóival, hiszen arra épült a fél város. Csak néhány példát soroltunk fel annak megvilágítására, hogy még a kohászatban is megelőz­hető, sőt elkerülhető a vesztesé­ges gazdálkodás, ha a technoló­gia korszerűsítésével járó takaré­kossági programot hajtanak vég­re. ha feldolgozzák a hulladékot és így tovább. Igaz ugyan, hogy mindez pénzbe kerül, de a több kiadásnak hamar megmutatkozik a forintban mérhető haszna. D. K. Varga Sándor Oscar-díjas mesterszakács A megyei szövetkezeti gasztronómiai társaság kétnapos továbbképzést szervezett az áfész vendéglátó üzemek szaká­csainak. A tanfolyamot Varga Sándor Oscar-díjas mester­szakács vezette, aki a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat köz­pontja hidegkonyhai üzemének vezetője. A neves szakember­rel a képzés után tartott szakmai értékeléskor beszélgettem. VENDÉGÜNK VOLT — Mióta dolgozik a vendéglátó- iparban? — Harminc éve. 1973-ban kap­tam a mesterszakács aímet a szak­mában elért eredményeim alap­ján. Négyszer részesültem Kiváló Dolgozó kitüntetésben, amelyet a belkereskedelmi miniszter adott át, és hétszer nyertem el a Vállalat Kiváló Dolgozója címet. — Négyévenként rendezik az olimpiai játékokkal egyidőben a Német Szövetségi Köztársaság­ban, Frankfurt am Mainban, a szakácsolimpiát. Tudomásom sze­rint On többször részt vett eze­ken a vetélkedőkön. — Kétszer hoztam haza olim­piai aranyérmet. Az idén feb­ruárban Luxemburgban világbaj­nokságot rendeztek, ez volt az első szaikács-viilágbajnokság, in­nen szintén aranyérmet hoztam. Tizenhét ország versenyében a magyar csapat fölényesen nyert, 13 aranyérmet érdemeltünk ki összesen, a csapat- és az egyéni versenyeken. Külön megemlíte­ném Kapcsák Lajos cukrászt, aki két aranyérmet nyert. Ez az ered­mény is bizonyítja, hogy a ma­gyar konyhaművészet a világ él­vonalában van, kár, hogy az ittho­I ni vendéglátásban ezt nem min­dig tapasztaljuk. — A szakmában a legnagyobb elismerés az Oscar-díj. Ezt a ran­gos kitüntetést mikor kapta? — Tíz éve a Frankfurt am Ma inban rendezett szakácsolim­pián. — Tudomásom szerint más nemzetközi versenyeken is nagy sikerrel szerepelt. — A két olimpia közti félidő­ben tartják a csehszlovák fővá­rosban a Gasztroprág nemzetkö­zi szakácsversenyt. Három alka­lommal; nyertem aranyérmet ezen a vetélkedőn, itöibb kai tegór iá­ban is. — Hogyan készül egy-egy nem­zetközi szereplésre? — Már hónapokkal előtte tö­röm a fejem, hogy mivel lepjem meg a zsűrit. Az éjszaka csendjé­ben kigondolok egy-egy új készít­ményt, és napközben, amikor az időm engedi, többször 'megcsiná­lom. Alakítgatok, finomítgatok az ízeken, az összetételeken. Ad­dig nem nyugszom, míg nem si­kerül megvalósítani elképzelé­seimet. Másszóval, tréningezni kell ugyanúgy, mint a sportvilág- ban. — Folytatja-e valaki a szakács- mesterséget a családban az On sikerei alapján? — A kisebbik fiam, aki most végzi a nyolcadik osztályt, elha­tározta, hogy. szakács lesz. Mint­egy 80 ezer forint értékű szerszá­mot, eszközt hagyok rá örökség­ként. Sokan azt hiszik, hagy elég a fakanál, a villa és a kés, a sza­kács már munkához is láthat. A mi szakmánkban — ugyanúgy, mint másutt — sok különleges szerszámra van szükség. Ezek se­gítik a szakmai fogások finomí­tását. — Van-e kedvenc étele? — Minden ételt szeretek, a fő cél, hogy az ennivaló Ízletes le­gyen. Én hétköznap is úgy fő­zök, mintha ünnep lenne. — Otthon ki a konyhafőnök? — A nagymama. De ha van rá időm, én is besegítek a főzésbe. Kereskedő Sándor • A Dunai Kőolajipari Vállalat beruházásában épülő vegyipari alapanyaggyártó (xilol-izomerizáló) üzem munkálatai fontos szakaszhoz: érkeztek. A kü­lönböző piacokon jól értékesíthető alapanyagot gyártó üzemet május 15-én aKlják át. VEGYIPARI ÜZEM SZÁZHALOMBATTÁN Ésszerű hulladékhasznosítás A MÉM Nyersanyag­hasznosító Tröszt az idén bővíti a hulladékbe- gyűjtésit, korszerűsíti a szállítást, s emellett lé­nyegesen javítja a pa­pír-, a vas- és az üveg- hulladék minőségét. Ez azért jelentős, mert a felhasználó iparvállala­tok az utóbbi időben nemcsak egyre több, ha­nem a korábbinál ho­mogénebb és tisztább, jobban előkészített anya­got igényelnek. Mivel a MÉH az iparvállalatok­tól az ésszerű anyagta­karékosság elterjedése miatt nem számíthat lé­nyegesen több hulla­dékra, elsősorban a la­kóterületi begyűjtés jobb megszervezésével, a szolgáltatási jelleg erő­sítésével tesz eleget az igényeknek. Az idén négy—ötezer új papírgyűjtőt helyez­nek el, és ezzel megkét­szerezik a lakótelepeken és a forgalmasabb köz­területeken az ilyen kon­ténerek számát. Rend­szeres elszállításukkal és cseréjükkel lehetővé teszik, hogy mind a fő­városban, mind vidéken hasznos helyre jusson az időről időre felgyülem­lett papírhulladék, amely eddig jórészt a szemét­be került, vagy — rosz- szabb esetben — utcai hulladékká vált. Korsze­rűsítenek több átvevő- telepet is, úgynevezett multifilteres gépkocsik beszerzésével. Ezek a zárt rendszerű hatal­mas tartályok nagytö­megű hulladék fogadá­sára és elszállítására képesek, a környezet szennyezése nélkül. Je­lenleg Budapesten, Pé­csett és Székesfehérvá­ron működik ilyen kor­szerű hulladékfelvevő­rendszer, a tervek sze­rint Győrben, Debrecen­ben és Szegeden telepí­tenek hasonlókat még az idén. Új gépek üzembe ál­lításával a korábbinál tisztább, homogénabb másodnyersanyagot ad­nak át a kohászatnak. Az új berendezéseken válogatják, darabolják, őrlik, tömörítik a vas­hulladékot. Az így elő­készített hulladék rá­adásul lényegesen keve­sebb kocsit igényel a szállításnál. A fémhulla­dék ilyen feldolgozása már tavaly elkezdődött, sikerét bizonyltja, hogy mintegy 30 ezer vagon­nal kevesebbre volt szük­ség a vashulladék szál­lításához. A kapacitás bővítésével az idén to­vábbi 5—10 ezer vasúti kocsi felhasználását ta­karítják meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom