Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-28 / 74. szám

i 1986. március 28. • PETŐFI NÉPE « 3 EGYEZTETŐ TÁRGYALÁS Az építésügyi ágazat megyei feladatai Az építésügyi ágazat helyzetét, további feladatait vitatták meg az ÉVM és í! megye illetékes vezetői tegnap Kecskeméten. Szűcs Endre miniszterhelyettest Tohai László, a megyei tanács általános elnökhe­lyettese fogadta. A tervegyeztető megbeszélésen részt vett Kovács Le­vente, az MSZMP KB munkatársa, Tóth Ferenc, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Keresztes Béla, az EFEDOSZ megyei titkára, va­lamint a minisztérium és a megye érdekelt szakemberei. Az ágazat helyzetéről, a jelen időszak legfontosabb feladatairól, valamint a közép- és hosszú távú célkitűzésekről Sándor Béla, a megyei .tanács építési és vízügyi osztályának vezetője adott tájé­koztatást, kiemelve az építőipar, a lakás- és kommunális ellátás, az építésügyi igazgatás, a rende­zési tervek korszerűsítésének legfontosabb kérdéseit. A megye építőiparában sürge­tő feladat a Dutép helyzetének rendezése. Az eddig végrehajtott szervezeti korszerűsítés, a terme­lőegységek önállóságának, érde­keltségének növelése kiindulási alapot nyújt a további előrelépés­hez. A tanácsi építőipariban a Bácsépszer és a Kunép szerve­zett és hatékony munkával segí­ti a megyei fejlesztési feladatok megvalósítását. Továbbra is ki­emelkedő jelentőségű a megyében a szövetkezetek és a házilagos építő szervezetek tevékenysége, amely az építőipari termelés csak­nem 40 százalékát adja. A megye a VII. ötéves tervben 18—20 ezer lakás felépítésével számol. Ezzel a jelenleg még fe­szítő — többségében városi — lakásgondok jelentősen csökkent­hetők. Az elmúlt két évben ered­ményes volt az alacsony jövedel­mű gyermekes családok és fiatal házasok hároméves lakáshoz ju­tási programjának teljesítése. Két év alatt az igényjogosultak­nak mintegy fele jutott bérlakás­hoz, illetve épített vagy vásárolt saját lakást tanácsi külön támo­gatással. A következő öt évben a tanácsok 2500—3000 család lakás- építési és -vásárlási külön támo­gatását és a munkáltatók foko­zott bekapcsolását tervezik, 1986- ban a tanácsi támogatási alap több mint 70 millió forint. A közelmúltban rendezték meg Kecskeméten a megyei angol nyelvi versenyt középiskolások számára. A legjobbak Jutalomban részesültek. El­ső helyen végzett Polgár Orsolya (Katona József Gimnázium), második lett Ladies Mónika (Kodály-iskola), harmadik díjat kapott Vajtai Péter (bajai III. Béla Gimnázium). Ugyancsak a napokban mérték ösz- sze tudásukat azok a megyebeli kö­zépiskolások, akik kémiából bizonyí­tottak. Negyvennyolcán jöttek Kecs­kemétre, az Országos Irinyi Kémia­verseny megyei döntőjére. Az ered­mények: I. kategóriában Késmárki Szabolcs (Bányai Júlia Gimnázium) A kommunális feladatok közül a tanácsok elsősorban a temetők fejlesztését, az ingatlanfenntar­tás korszerűsítését, a szemét- és hulladékkezelést, -hasznosítást szervezik. Az ágazati támogatás mellett az eddigieknél is nagyobb szerepe lesz a helyi összefogás­nak. Az EyM képviselői az ágazat megyei helyzetét és célkitűzéseit értékelve hangsúlyozták, hogy az eddig ismert és vázolt törek­vések összhangban vannak a mi­nisztérium korszerűsítési és fej­lesztési elgondolásaival A Dutép . helyzetének rendezését az ÉVM is kiemelt feladatnak tekinti, és az indokolt segítséget megadja. A lakásellátás feltételeinek javítá­sában a megyei törekvéseket az ÉVM támogatja. A minisztérium saját hatáskör­ben és kormányzati intézkedé­sekkel is javítani kívánja az épí­tő- és építőanyag-ipar munkáját, a verseny kibontakozását, a ter­vezési jogosultság, az árrendszer további korszerűsítését. A terv­szerű településfejlesztés országos és helyi céljai csak az építésügyi igazgatás átfogó korszerűsítésével érhetők el.. Számos eddigi korlá­tozás feloldása mellett a külterü­leti építkezések eddigieknél ru­galmasabb megítélése, a helyi adottságokhoz igazodó szabályo­zása segíti a jogos megyei igé­nyek kielégítését. Az ÉVM vezetői az éves és a középtávú tervidőszak feladatai­nak áttekintése mellett vélemé­nyezték és kiegészítették a me­gye hosszú távú terület- és tele­pülésfejlesztési koncepcióját, ja­vasolva egyes ágazati célok továb­bi területi megalapozását. került az élre, második lett Halász Antónia (BJG), harmadik helyen vég­zett Babenyecz Mária (Klskunmajsa", Dózsa Giimmázlum), negyedikként Cseraák Gyórgyöt (BJG) Jutalmazták. II. kategória: 1. FuxreKer Mónika (Katona Gimn.), 2. Zala Attila (BJG), 3. Palotás Gábor (BJG). III. kategó­riában a szakközépiskolások verse­nyeztek. közülük Antal József, a kecskeméti Kada Elek Közgazdasági Szakközépiskola diákja győzött. A sikeresen szereplő tanulók ápri­lis végén Győrben, országos mezőny­ben adhatnak számot felkészültsé­gükről. Űj kiadvány a faluról A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, az Orszá­gos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal, valamint a MÉM Informá­ciós Központja új, negyed­évenként megjelenő kiad­ványt bocsátott útjára A falu címmel. Az új orgánum fontos célkitűzése, hogy ma, ami­kor egyre nagyobb figye­lem fordul a kistelepülések életkörülményeinek jelen­legi és jövőbeli alakulásá­ra, olyan szerepet töltsön be, amely alkalmas a falu megváltozott és ma is vál­tozóban levő képe bemuta­tására. Ilyen minőségben egyedüli kiadvány, amely kizárólag a faluval össze­függő településpolitikai építészeti, közigazgatási, fejlesztési kérdésekkel fog­lalkozik. E célt szolgálan­dó, a tudományos elemzé­seken alapuló, mégsem el­vont cikkektől az irodalmi riportig a legkülönbözőbb műfajokban igyekszik tá­jékoztatni, egy-egy falu éle­tén keresztül bemutatni a változásokat, az adódó le­hetőségeket a falu megtar­tó-, eltartóképességének növelésére. Néhány fokozott érdek­lődésre számottartó cikk az eddig megjelentek közül: Pozsgay Imre, a HNF fő­titkára a falu jövőjéről, Enyedi György a magyar településhálózat átalaku­lásáról, Ábrahám Kálmán a környezetkárosodás—kör­nyezetvédelem kérdéseiről írt. Kenéz Győzőné a falu­si idegenforgalom lehetősé­geit elemezte, Fejéregyházi László egy művelődési ház kísérletéről számolt be az elmaradt életvitelű rétegek felzárkóztatására, Klek- ner Péter a mezőgazdasági nagyüzemek és a falvak fejlődésének összefüggése­it vizsgálta. Közérdeklő­désre tarthat számot az a vita, amely az építészek felelősségét boncolja a fa­lu képének alakításában, és a televízióban lezajlott adás alapján adja közre Borven­dég Béla, a Magyar Építő­művészek Szövetsége elnö­ke, Borbély Lajos, Bács- Kiskun megye főépítésze, Palánkai Tibor szegedi tervező építész, dr. Vág- völgyi András szociológus és Pavlov its Miklós szer­kesztő-riporter eszmecseré­jét. A falvak közül eddig Zsámlbék, Karcsa, Dabas, Isaszeg, Matkó életébe ad­tak bepillantást a megje­lent írások. KÖZÉPISKOLÁS VERSENYEK Az angol nyelv és a kémia legjobbjai I , | \, -||||| |g&g||%|ggg|3g||g|||r#HÉ|É KALOCSÁTÓL AZ AKADÉMIAI ZÖLD FRAKKIG Schöffer Miklós életútja Félórás rádiós portréműsor ho­zott friss híradást a kalocsai szü­letésű Schöffer Miklósról, aki Nicolas Schöff érként Párizsban lett világhírű „kibernetikus szob­rász”, s eljutott — szerinte „vé­letlenül” — a Francia Akadémia tagságáig. De megmaradt, mint kapcsolatai, kötődései és szavai bizonyítják, lélökben mindmáig magyarnak. Amint a magnófelvételt készí­tő Rózsa T. Endre a Meredek út címmel közreadott műsorának ajánló szövegében írta: a 70-es évek elején járt először Schöffer párizsi műtermében, s akkor hiába próbálta a beszélge­tést a múlt felidézéséhez közelí­teni. Ezt a témát a művész min­dig kikerülte. Sokszor találkoz­tak azóta Párizsban, majd Buda­pesten, sőt legutóbb tavaly nyá­ron Kalocsán is; a régi esemé­nyek megidézésére Schöffer so­sem vállalkozott. Örökifjú mó­don — hiszen életcélja a kiber­netikának a képzőművészetben való meghonosítása — nem volt hajlandó csak a jövőre gondolni. A múlt év végén, amikor Ró­zsa újra fel akarta keresni a mű­vészt párizsi műteremlakásában, az előzetes telefonáláskor érte­sült Schöffer feleségétől, hogy férje beteg volt, de rövidesen kijön a kórházból. Sikerült meg­beszélni a látogatás időpontját is. Bár a betegségről így értesül­ve volt, mégis megdöbbent, ami­kor Schöffert, akin látszott, hogy megmozdulni is alig tud, egy mo­toros tolószékben találta. Amint a látogató megtudta: a művész agyvérzést kapott, testének jobb oldala megbénult, s emiatt ke­rült kórházba. Állapotát látva azt javasolta neki, hogy a terve­zett beszélgetést halasszák el, hi­szen ez kimerítő lehet a számá­ra. Sohöffer azt válaszolta: nincs többé értelme a halogatásnak, el­jött az ideje, hogy a múltról is beszéljen. Így készült el akkor a magnófelvétel, amely jóformán vágás nélkül került a rádió mű­sorába. Ez a felvétel azonban az előbb említett körülményeket termé­szetes tapintattal rejtve hagyta. Ha Rózsa T. Endre szubjektív, meleg szeretettel papírra vetett írása a Rádió és Televízió Üjság heti számában nem lát napvilá­got, most szegényebbek lennénk mindezen tények ismeretével. Pedig ezek azért is lényegesek a számunkra, mivel Schöffer Mik­lós az utóbib években egyre több szállal kötődött szülőföldjéhez, s a viszonzás számos jelét is érez­hette. Ismeretes, hogy műveinek reprezentatív anyaga állandó ki­állításon látható Kalocsán, s egyik jellegzetes alkotását, a kör­nyezetre reagáló fénymobilt a vá­ros bejáratánál állították fel, sok társadalmi segítséggel és lelkes munkával. Azóta is többször ki­fejezte ragaszkodását szülőváro­sa iránt, az ország közvélemé­nyének pedig az 1982. év őszén, a fővárosi Műcsarnokban rende­zett kiállítása mutatta be mű­vészete lényegét. Mondhatjuk, így vált ismertté neve idehaza is. S a múlt, amiről olyan sokáig nem beszólt... A hangszalag megőrizte, és felidézheti máskor is a nagyon nehéz, küzdelmes életút tanulságos összegzését. Szinte látjuk magunk előtt a hátsó „zsidópadban" ülő kis ele­mistát. akit a lealázó megkülön­böztetés elkísért az egyetemi évekig. Apja kívánságára előbb Budapesten megszerezte a jogi diplomát, hogy azután minden akadályt leküzdve önálló és sza­bad művész lehessen Párizsban. A kor durva sértéseit sohasem tudta teljesen elfeledni, legfel­jebb mélyre ásta azt érzésvilá­gában. Azárt, hogy az emberiség örömeit keresve alkothassa meg csodálatos, titokzatos, különle­ges látványt nyújtó, mozgó, csil­logó, tükröződő, milliónyi variá­ciókat rejtő, a fantáziát megmoz­gató mobil szohrait, távoli di­menziókat sejtető elektromos, kibernetikus szerkezeteit. A há­ború borzalmait is átvészelve volt vasmunkás, „francia” föld­műves, majd játékkészítő, amíg végül is az örökké munkáló ter­vei — néhány önzetlen mecénás­nak is köszönhetően — eljutot­tak a megvalósulásig. Pár éve itthon is híre ment, hogy a Francia Akadémia, amely zártságról ismert, a tagjai so­rába választotta. Azóta időnként magéra ölti a tisztséget kifejező díszes ünnepi zöld frakkot, pe­dig „különben nem szeretem a zöld színt” — mondja némi iró­niával. Lehet, hogy a kérdés megké­sett kissé, mégis fel kellett ten­ni: — Elégedett-e a mostani éle­tével? Egy kínai közmondást idé­zett válaszul: — Amikor fölér a hegy csúcsá­ra az ember, akkor még mindig fölfelé kell menni... Sohöffer Miklós — a tolóko­csiból reméljük felkelhetett már azóta — egész élete során min­dig a jövőbe tekintett, fölfelé haladt. Vajon tudjuk-e őt kö­vetni legalább képzeletben? ^ F. Tóth Pál Ifjúsági díjas nevelőszülők Az Állami Ifjúsági Bizott­ság az ifjúságpolitikai felada­tok végrehajtása érdekében végzett tevékenységükért 1986-ban 12 egyén és 9 kol­lektíva részére adományozott Ifjúsági-díjat. Bács-Kiskun megye kitüntetettje: a kecs­keméti'Kovács házaspár. 1963 óta fogadnak családjukba — három saját gyermekük mel­lé — állami gondozottakat. A több mint két évtized so­rán összesen 27 elhagyott vagy árva kisgyermek ismer­te meg az Árok utcai házban a szülői szeretetet. Mindenki mindenkiért Csöngetésemre 12 év körüli lányka nyit ajtót. — Tessék csak jönni — invitál beljebb, miután megtudja, mi járatban vagyok —, itthon vannak a mamáék. Délutáni pihenőjükben zavartam meg Kovácsé- kat, de láthatóan cseppet sem neheztelnek. Gyer­mekeikről — mondják —, bármikor, bárkinek szí­vesen mesélnek. Makulátlan tisztaságú, barátságos szobában kezdjük a beszélgetést. A példás rend furcsa is kissé, hiszen ahol gyerekek vannak, min­dig látni egy-két ottfelejtett játékot, iskolásköny­vet, ruhadarabot. Ráadásul tudom: igazán nem „készültek rám”. A családfő, Kovács Antal, az SZMT gépkocsive­zetője mosolyogva válaszol hangosan is kimondott észrevételemre. — Valamennyi gyereknek megvan a maga re­szortja. Mindenki tudja, és becsülettel végzi is a dolgát. Talán ez a nevelés egyik titka: meg kell bízni már a legkisebbeket is valamilyen apró fel­adattal, hogy érezzék, rájuk is számit a család, hogy ők is tehetnek valamit a többiekért. — Hány gyermeket nevelnek most? — kérdezem, mert látom, odakint egyre nagyohb a „forgalom”. Kisfiúk, kislányok érkeznek haza az iskolából, il­ledelmesen beköszönnek — a papa kérésére sor­ban be is mutatkoznak nékem, érthetően, szinte öntudatosan, teljes nevüket mondva —, majd ki-ki megy a dolgára. Nem bámulják meg az idegent — megszokhat­ták a mindig új arcokat —, hétköznapi kerékvá­gásában zajlik az élet az Árok utca 29-ben. — Hatan varinak — .mondja Kovács Antalné Er­zsiké néni a legkisebb, Zsolti most hatéves, Ro­zi pedig idén ^fj^jp^^a^ifennyolcat. — Mi lesz a gyerekek sorsa, ha elérik a felnőtt­kort? — jut eszembe a legidősebb lányról. — Mi lenne, hát vélünk maradnak, amíg nem akarnak önálló életet kezdeni! Hogy is tudnánk azt mondani, hogy na, most már boldoguljatok magatok. Sajátunkként szeretjük valamennyiüket, így csak akkor bocsátjuk szárnyaikra őket — de akkor is fájó szívvel —, ha már biztos a megélhe­tésük. Mindnek szakmát adunk a kezébe, s ha ná­lunk érik meg azt a kort, ki is házasítjuk őket. De a kapcsolatunk velük ezután sem szakad meg. A saját felnőtt gyerekeinkhez hasonlóan, ők is ide járnak haza az unokákkal. Egy helyett három Végszóra toppan be az előbbieket fényesen iga­zoló tanú, a 22 éves Mária, kislányával. A nagy­mama nyakába ugró 3 éves Kitti nem is sejti, hogy nagyszülei nem az „igaziak”. — Honnan ez a mérhetetlen gyermekszeretet? — kérdem Kovácsékat, megbontva a vendéget pilla­natokra köreiken kívül záró családi idillt. — Véletlenül kezdődött — bontakozik ki csim­paszkodó unokája öleléséből Erzsiké néni. — An­nak idején két fiútestvére mellett a kislányom is kezdett teljesen „elfiúsodni”. Egy nyaralás során . — ahol Erzsi lányom minden idejét egy másik csa­lád hasonló korú kislányával töltötte —, rádöbben­tem: mindez azért van, mert itthon nincs lánypaj­tása. így került hozzánk az első állami gondo­zott ... — Aztán, ahogy nőttek a gyerekek — veszi át a szót a családfő —, egyre jobban hiányoztak a ki­csik. Elmondhatatlan érzés ám az, ahogy ezek a máshol tönkretett emberkék a kezünk alatt formá­lódnak életvidám gyerekekké, tisztességes, kiegyen­súlyozott felnőttekké. — Megtörtént olyan is — emlékszik vissza a fia­talos nagymama —, hogy egy gyermeket akartam csak kihozni a lelencből — így, mondom, mert ré­gen így hívták —, már meg is volt, hogy ki lesz az. De megláttam ott egy gyönyörű másikat, akibe rögtön beleszerettem. Mondtam, nélküle nem me­gyek haza! Csakhogy ott élt az én szépségemnek a testvére is, akitől nem volt szívem elszakítani. Így jöttem haza egy gyerek helyett hárommal ... Teljes élet — A gyermeknevelés nem olcsó mulatság. Én mégis azt látom, mind tiszta, szépen öltözött, ott­honukra is inkább a tisztes jómód Jellemző. Mind­ez miből? — Való igaz, az ötszázharminc forint, amit egy- egy gyerek után havonta kapunk, talán az enniva­lójukra sem lenne elég — mondja szemernyi kese­rűséggel a hangjában Kovács Antal. — Ne értsen félre, nem panaszkodunk, önként vállaltuk, amit vállaltunk. Hogy mégis miből telt mindenre? Mindketten több állást tartottunk fenn egyszerre, esténként bedolgozást végeztünk — zacskót ra­gasztottunk, filmplakátökat hajtogattunk —, amiben a gyerekek is segítettek. — De egyre több a kiadás — folytatja a feleség —7, hol erre, hol arra kérnek pénzt az iskolában. Pedig én már nem dolgozom, eljöttem nyugdíjba, hogy többet foglalkozhassak a kicsikkel. Megtagad­ni meg nem lehet tőlük semmit, amire szükségük van. Nyaralni is elvisszük azért őket minden év­ben, s a karácsonyi ajándékosztásnál sem éreztet­jük velük, ki a saját és ki a fogadott gyerek vagy unoka. — Jönnek-e még új családtagok az Árok utca 29-be? — Felelősséggel több gyermeket, azt hiszem, mér­nem vállalhatunk. Ha ezt a hatot tisztességben föl­neveljük, eltnondhatjuk, hogy teljes volt az életünk. Szabó Klára Pályakezdő orvosok, állások Brigád­vállalás Az alábbi levelet kap­tuk a Kecskeméti Konzerv­gyár II. számú gyárának Felszabadulás szocialista brigádjától: „A Magyar Televízió Hét című műsorának már­cius 16-i adását látva ra­gadtam tollat a többiek megbízásából. Egy riport­ban a néma gyermekek ok­tatásáról esett szó, s na­gyon meghatódtunk a hely­zetükön. Sajnáljuk, hogy oktatásuk anyagi problé­mák miatt nem kielégítő. Ezért brigádunk elhatároz­ta, hogy szerény lehetősé­geihez képest anyagi tá­mogatást nyújt az ezzel foglalkozó intézetnek. Egy­úttal felhívjuk a megye többi szocialista brigádját: csatlakozzanak kezdemé­nyezésünkhöz.” A szocialista brigád szerkesztőségünktől kérde­zi; mely intézményhez küldhetik el a felajánlott összeget? Szívesen jártunk utána: Másokat Segítő Gazdasági Társaság, Budapest V., Ta­nács krt. 2. Levélcím: Bu­dapest III. Pf. 36. 1300. Te­lefon: 176-641; 176-752. P. S. Elkészült a tavaly végzett ál­talános örvösök és fogorvosok el­helyezkedésének mérlege. Mint dr. Lukáts Jenő, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője elmondta, 1400 állást hirdettek meg 878 végzős általános orvos­nak. Közülük 807 — a pályázatna jogosultaik 92 százaléka — helyez­kedett el. Az elképzeléseinek meg­felelő munkahelyet nem talált fiatalok nagy többsége Budapes­ten, illetve Szegeden végzett or­vos. A kínált áldások száma az el­múlt évekhez viszonyítva megle­hetősen magas volt 1985-ben, s megfelelő arányban hirdettek meg belgyógyászati, sebészi, szü- lész-nőgyógyászi helyeket is. Csaknem 300 fővárosi és 1100 vi­déki munkahelyre pályázhattak a szakemberek. Érdekes, hogy éppen Budapesten 44 állás ma­radt betöltetlen, a kevéssé nép­szerű orvosi szakmákban. A fogorvosok — 108-an — 137 helyre pályázhatták a múlt év­ben. A hallgatók 82 százaléka he­lyezkedett el. Az ebben a szak­mában meghirdetett fővárosi ál­lások száma immár évek óta ke­vés, tavaly is mindössze nyolc volt. A hallgatóknak tehát szá­molniuk kell azzal, hogy csak vi­déken tudnak munkahelyet vá­lasztani. A közeli napokban döntenek a munkáltatók az idén meghirde­tet pályázatokról. A hallgatók öt helyet jelölhettek meg a jelent­kezési lapokon, s az egyetemeik ajánlásokkal is segíthették a leg­jobb eredményt elért diákokat. A főosztályvezető szerint viszont előfordul, hogy a reálisnál több hallgató kap ajánlást az oktatási ín tézményektől. Az 1986-ban meghirdetett állá­sok száma a tavalyinál lényege­sen kevesebb: 846 végzős diák 1065 hely közül választhat. Száz­nál több állást kínálnak Buda­pesten, Borsod és Hajdú megyé­ben, 50—60 hely üres Bács, Ko­márom és Nógrád megyében, Fe­jér, Somogy, Szabolcs és Veszp­rém megye 40—50 pályázót vár. másutt húsz körül van a meghir­detett állások száma. Néhány szakmában igen kevés a munka- alkalom: például a szülészet-nő- gfögyászatban, a gyermekgyó­gyászatban és a bőrgyógyászat­ban. Ezen belül is rendkívül cse­kély az igény Budapesten. De a meghirdetett 133 belgyógyászati hely közül is mindössze 13 van fővárosi intézményekben. A vég­zős hallgatók választhatnak: vagy a helyhez kötődve az adott lehe­tőségeket mérlegelik, vagy a szakma vonzásában vidéken ke­resnek megfelelő állást. A pálya­kezdőket idén a korábbiakhoz, mérten több lakás várja, elsősor­ban a körzeti orvosi állásokhoz kapcsolódva. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom