Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-19 / 42. szám
« • PETŐFI NßPE • 1988. február 1». \ KOST Közös program 2000-ig III. Elérhető célok A KGST-országokban az utóbbi évtizedben nagy erővel jelentkezett a szerkezeti átalakítás szükségessége. Erre sok jel utalt — a többi között a nemzeti jövedelem növekedésének lassulása, a magas anyag- és energia- ráfordítások, a külkereskedelmi problémák. Csakhogy a közel ' sem egyszerű munkához hiányzott egy sokoldalú — a közösség érdekeivel 'reálisan számoló, a lehetőségekkel és adottságokkal összhangban levő — műszakitudományos program, amely segíti a tájékozódást. Ebből a szempontból vizsgálva valóban úttörő jelentőségű, nagy fontosságú a tavaly decemberiben elfogadott komplex program. 0 Fontos az időtényező Nem véletlenül hangzott el már a szerződés aláírásakor, s az azt követő időszakban is sokszor: valójában annyit fog érni az országok szoros együttműködésében kimunkált terv, amennyit sikerül belőle a gyakorlatba átültetni. Nagy felelősség hárul ugyanakkor a végrehajtókra abból a szempontból is, hogy nem mindegy, mikorra valósulnak meg az elképzelések, mikorra jelennek meg az első termékek, amelyek valóban megfelelnek a szigorú világpiaci követelményeknek. A komplex program megvalósításának igen szoros határideje van. összesen 93 feladatkört tartalmaz, s mindegyik további témákat és feladatokat foglal magában. Ezeknek a műszaki problémáknak a felét a következő három esztendőben kell megoldani. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egy sor területen az eddigiektől gyökeresen eltérő új technológiák bevezetésére, új termékek gyártására kerül sor, amelyet követ majd a termelés kibővítése. Vagyis az igazi munka csak most kezdődik. Saját erőkkel Az előirányzatok megvalósításában a KGST- tagországok elsősorban saját erejükkel, erőfeszítéseikkel számolnak. A szakemberek úgy ítélik meg, hogy a felvázolt feladatok megvalósításához megvannak a szükséges előfeltételek, illetve azok megteremthetők. Az alapkutatások megfelelő magas szintje, a korszerű technika és technológia néhány területen 'kész mintákkal szolgálhat. Például a szocialista országok viszonylag rövid idő alatt korszerű számítástechnikai eszközöket hoztak létre. Világszínvonalon üzemelő atomerőművi berendezéseket gyártanak, sokoldalú termelésszakosítási megállapodás alapján. Jó eredményeket értek el a békés célú űrtechnikai eszközök kifejlesztésében és kipróbálásában. A program elfogadása óta nemegyszer elhangzott, hogy a KGST-országok műszaki- tudományos komplex programja nyitott jellegű. Ez azt jelenti, hogy időről időre sor kerül a terv előirányzatainak felülvizsgálatára, korszerűsítésére és új feladatokkal váló kiegészítésére. Ez a biztosítéka annak, hogy a program megőrzi időszerűségét, és mindenkor az élenjáró eredménye^ elérésére ösztönöz. Ennek érdekében már a közeljövőben megfelelően tisztázni kell a kutatási, termelési feltételek pénzügyi következményeit. Felzárkózás az élvonalhoz A folyamatos műszaki szintentartás már csak azért is igen lényeges, hogy a szocialista országok a világgazdaságban elfoglalt helyüket, szerepüket ne csak megőrizzék, hanem egyes területeken még növeljék is. A műszaki haladás élvonalához való felzárkózás megteremti a lehetőségét annak Is, hogy a KGST-országok az eddigieknél hatékonyabban kapcsolódjanak be a nemzetközi munkamegosztásiba. Nemcsak arra lesznek képesek, hogy befogadják és megfelelő szinten adaptálják a legújabb műszaki megoldásokat, de a nemzetközi licenc- és know-how-ke- reskedelemben mint egyenrangú partnerek is fellépjenek. Nem könnyű feladat vár a következő hónapokban, években a tíz országra. Az eddigi tapasztalatok, eredmények azonban megalapozott reményéket táplálhatnak, hogy az újabb — eddigiektől eltérő, lényegesen nagyobb szabású — programot is sikerül az előírt határidőkben és megfelelő műszaki színvonalon teljesíteni. (Vége.) Faragó András HÍVEN TÜKRÖZZÉK A VALÓSÁGOT Üzemkrónikai pályázat A Hazafias Népfrorvt Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága Üzemünk élete 1986-ban címmel krónikáiról pályázatot hirdet. Ezen részt vehet minden állami, szövetkezeti, vagy magántermelő tevékenységet folytató üzem. gyár, gyáregység, illetve telephely dolgozója. Pályázni lehet mind az üzem egészére, mind annak valamilyen kisebb egységére, illetve egységeire (üzemrész, műhely, brigád) vonatkozólag. Az üzenlek egészére vonatkozó pályamunkáik esetében a cél az, hogy bemutassák, melyeik azok a legfontosabb feladatok, megoldásra vár6 problémák, amelyekhez 1986-ban az illető üzem alapvető érdeke fűződik. A krónikákból ki kell tűnnie, hogy hogyan siket ült ezeket teljesíteni. illetve ha nem, mi volt ennek az oka. « A pályamunkáknak ugyanakkor azt is be kell mutatniuk, hogy miként hatottak ezek a folyamatok a dolgozókra. Közvetlen érdekeik álapján melyek voltak a számukra legfontosabb események, mennyidben estek azok egybe az üzemekével, illetve mennyiben térték el tőlük. A jól vezetett krónikákból kitűnik, hogyan élik meg ugyanazt a' folyamatot a vezetők, a beosztottak, hogyan a munkások és az értelmiségiek. Ahol nem az üzemek egészére, hanem csak valamilyen részegységre (brigádra) vonatkozólag készülnek pályamunkák, elég bemutatni, hogy az miként kapcsolódik az üzemhez, mi a szerepe, helye, jelentősége az üzem egészén belül. Egy-egy kisebb rész és az üzem közti összefüggés ugyanis ritkán hozható közvetlen összefüggésbe egymással. Ilyen esetekben elég csak vázlatosan utalni arra, hogy hogyan jelennek meg az üzem egészének feladatai, problémái az illető kisebb egységek dolgozóinak életében. A pályamunka-készítés központi alakja, szervezője, mozgatója — akit nevezhetünk krónikaírónak — az év folyamán gyűjtött és esemény naplóba rögzített Ismeretek alapján egymaga, vagy tetszés szerint néhány emberrel megosztva a munkát, önt; formába a pályamunkát. A pályamunkák ne csak a pozitívumokat mutassák be, hanem valóságos arányban érzékeltessék a gondokat, nehézségekét, problémákat is. A jó krónikák legfontosabb tulajdonsága, hogy a valóságot híven tükrözzék. Hitelesek, de ne emésztiheltiettllein adrlttömeaet tartalmazó mis7+q szakbeszámolók legyenek: kerülik a kiürült sablonokat, közérthető nyelven íródjanak. A pályamunkák terjedelme* egész üzem, vagy üzemek nagyobb egysége esetén legfeljebb mintegy ötverí oldal, brigádok esetében pedig húsz oldal legyen, s tartalmazniuk kell a szóban forgó üzem, illetve üzemrész, brigád pontos megjelölését A pályázatokat — két példányban — 1987. április 30-ig kell beküldeni' a Hazafias Népfront megyei, illetve budapesti szervezeteihez. Az értékelés és eredményhirdetés 1987 kora őszén lesz. A pályamunkákat kéziratként, zárt anyagként kezelik, amelyeket bármilyen célra csak az üzemek hozzájárulásával, a forrás megjelölésével lehet felhasználni. Az értékelés és eredmény- hirdetés után a pályamunkák egy példánya Q helyi levéltáraikba múzeumokba, egy példánya pediig az Üj Magyar Központi Levéltárba kerül Azok az üzemek, amelyek részvételi szándékukat nevezési ílapan jelzik, a Hazafias Népfront helyi szerveitől részletes tájékoztatót kapnak. Emellett szükség esetén ugyancsak a helyi népf ronts zervezeteken keresztül külső szakemberektől személyes útmutatást, konzullá-, ciós lehetőséget is kérhetnek. A pályázat díjai: Üzemünk élete 1986-ban: két első díj egyenként 12 000, két második díj, egyenként 10 000, három harmadik díj, egyenként 8000 forint. Brigádunk élete 1986-ban: két élső diíj egyenként 8000, két második díj, egyenként 7000, és három harmadik díj, egyenként 5000 forint. SZESZ EX PORT A tengeren túlra is szállítanak A Budapesti Likőripari Vállalat kecskeméti üzemegységében két műszakban huszonhatan palackozzák a különböző szeszes italokat. Tavaly növelték exportjukat a nyugati és a tengerentúli országokba. — Az amerikai, kanadai, valamint az olaszországi, ausztriai és NSZK-beli megrendelőinknek 1985- ben több mint 200 ezer palack cseresznye-, barack- és szilvapálinkát, hubertuszt szállítottunk — mondotta Bér ende László, a kirendeltség vezetője. — Az idén januárban már 22 ezer palack került a tengerentúli országokba, ahol az igényeket a választék bővítésével igyekszünk kielégíteni. Az eddig elküldött mennyiség több mint fele diólikőr, Vilmoskörte-pálinka és Budafok brandy volt. Most várjuk az újabb megrendeléseket, s bízunk abban, hogy az idén a múlt évinél jobb exporteredményeket érünk el. •* A kirendeltség által szállított árura hosszú évek óta nem volt minőségi reklamáció. Orosz Sándorné meós a barackpálinka szeszfokit ellenőrzi. A ládaszegezéstől az igazgatói székig Több Bácska-bútor A cím talán túlságosam hangzatosnak tűnik, mégis igaz. Kabdebő Péter, a Bácska Bútoripari Vállalat igazgatója huszonhét éve ládaszegezőként kezdte a munkát a bajai gyárban. — Édesapám 1957-itől dolgozott ifit, az akkor még Fatömeg- cikkgyártó Válllailait művezetője, majd műszaki vezetőjeként — emlékezik Kabdebó Péter. — Tizenhárom éves srác voltam, amikor a nyári szünidő aflaitt első alkalommal itt dolgozhattam. Ezt követően minden nyáron ládát szegeztem. Ennek sok éve már, de bennem mély nyomot ha'gyitak azok a vakációk. A műhelyben megismertem a fizikai munkát, a ilédaszegező asszonyoknak ekkor csókolomott köszönt tem, s ők természetesen nekem, a kamasznak azt mondták: szervusz Péter. Jó páran ma is itt dolgoznák még közülük, s a köszönés ugyanaz maradt. Ezt így tartom természetesnek, bár közben negyvenéves lettem. Néhány pillanatra csönd ül a szobára, az igazgató gondolatban visszapergeti az idő kerekét. Az általános iskola után a köz- gazdasági technikumban érettségizett, majd a vállalat ösztöndíjasaként Sopronban elvégezte az Erdészeti és Faipari Egyetemet, Röví3 ideig gyakornok, majd technológusként dolgozik. Ezt követően hat esztendőn keresztül tölti be a műszaki osztályvezetői posztot. Csupán harmincnégy éves, amikor az akkori igazgató megbetegszik, s neki kell a helyébe lépnie. — Nagyon fiatalon kerültem ebbe a székbe — mondja Kabdebó Péter —, az ifjúság lendületével vetettem magam a munkába. Könnyen nehéz helyzetbe kerülhettem volna, de a kollégák segítőtársak is voltak az elképzelések megvalósításában. A kölcsönös bizalom máig sem változott. Ezért sikerült elérnünk, hogy bár a bútoriparon belül a mienk a legkisebb minisztériumi vállalat, mégis a jó középmezőnyben tartanak bennünket számon. Minek köszönhető ez a pozitív megítélés? A különböző kiállításokon elért sikereknek, a gyártmányfejlesztésnek, amelynek eredményeként az élesedő versenyben is egyre népszerűbbek tudtak lenni a Bácska bútorai itthon és külföldön egyaránt. Az igazgató színels, szép kivitelű prospektust tesz ‘elém A bútorokat ábrázoló fényképek szélén a magyar szöveg mellett német és angol nyelvű felirat tájékoztat: „Melódia. Rusztikus szekrényelemekből' tetszés sze- ir.nti szekrénysorok állíthatók össze...” — Ez a termékünk két éve elnyerte a Kiváló Aruk Fóruma jelzést — mondja nem kis büszkeséggel Kabdebó Péter, majd felüti a levelezési mappáját. -/■■ Fpp ma érkezett egy levél a fővárosból, Borsy Enikőtől, a Do- mus vezérigazgató-helyettesétől, amelyben arról tájékoztatják \ állalatunkat, hogy a közeljövőben Budapesten új, reprezentatív búitorszalont nyitnak „Do- mus udvar” néven, és felkérnek bennünket, hogy küldjünk a Melódiából a színvonalas választék kialakításához. — Lám, ez a cég évente öt- rnilliárdot forgalmaz — fűzi a látottakhoz az igazgató —, mégis számol velünk. Egyik vezetőjük személyes levelet ír nekem. Az ilyen, és éhhez hasonlóeredményekre méltán lehet büszke a mi kis kollektívánk. A siker előzményei visszanyúlnak 1966-ra Akkor egyesült a Fatömegcikk és Fagyapotgyártó Vállalat a Bajai Bútoripari Vállalattal A fatömégclkkesek kiválóan tudtak bánni a tömör bútorfával, a másik cég dolgozói a lapmegmuokálásban jeleskedtek. Az új gyárban a szakemberek átadták egymásnak tapasztalataikat, s ez most kamatozik igazán. Az eltelt húsz év Bizonyította: a két cég egyesítése „jó húzás” volt. Közben a Bácska Bútoripari Vállalatnál más fontos változások is történtek: a kétszáznégy fős üzem az előrelátható káderfejlesztés eredményeként ma már erős szakmai bázisra számíthat. Nyoilc mérnök, huszonnégy faipari technikus és három közgazdász irányítja a munkát. — Az emberi tényezőik mellett jelentős előrelépést jelentett számunkra, amikor 198(Moan kooperációs szerződést kötöttünk egy NSZK-beli céggel — idézi fel a történteket Kabdebó Péter. — A nyugati partner háromszázezer márkát adott gépi fejlesztésünkhöz, amelyet bútorokkal fizettünk vissza. Emellett elnyertük a Magyar Nemzeti Bank exportnövelésre kiírt egyik pályázatát is, melynek eredményeként kiegészíthettük: a meglevő pénzt hatszázezer márkával Ebből a jelentős összegből olyan csúcstechnológiákat vásárolhattunk, amelyekkel legalá/bb öt évvel megelőztük a többi hazai bútorgyárat. A vákuum-szárító, a profii- furnérozó, a lakk- és pácoló- automaták vallóban egyedülállóak Magyarországon. Csak most kezdik beszerezni a többi bútorgyárak. Ezért aztán sok szakember-delegáció fordul meg napjainkban a bajai bútorgyár csarnokában. A fiatal igazgató sorolja az elért eredményeket. 1985-ben 160 millió forint volt az árbevételük, s tizenhárommitllió a nyereségük. Az idei terv 8—10 százalékos termelésnövekedéssel számol. — Gondolnunk kell a jövőre is — folytatja a feladatok számbavételét. — Fejlesztenünk kell a lakkmegmunkálást, nem ülhetünk a habárainkon. Aiz elért eredményekre alapozva keressük a továbblépés útját A tömörfa megmunkálását új, korszerű üzembe telepítjük, ahol a megfelelő anyagmozgatást is ki tudjuk alakítani. A gyártmányfejlesztésben szintén továbblépésre van szükség. Igazodva az igényekhez, az elemes bútorokiból növeljük’ a választékot. Hallgatom a felsorolást. Tervek, tények, elképzelések. Sok az energia, a tenniakarás ebben az emberben. Hallgatom, és közben arra gondolok, méltán bízik benne a bajai gyár kollektívája, s ennek a bizalomnak a közelmúltban is tanújelét adta. 1988-ben tértek át az új vezetési formára. Igazgatóválasztás volt ekkor, ahol a gyár Ismét letette voksát Kabdebó Péter mellett. Gaál Béla NAPKÖZBEN Mogyoróügyek A földimogyoró (amit gyerekkoromban még amerikai mogyorónak hívtak), készséggel elismerem, nem tartozik az alapvető népélelmezési cikkek közé, noha a belőle származó anyagi haszon sehol a világon nem megvetendő. Bizonyos Jimmy keresztnevű gazdálkodó (különös ismertetőjegye, hogy négy évig az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt) például. több milliócskát profitált belőle, rá- ádásul kemény dollárban. Hazai viszonylatban persze csak — a remélhetőleg mihamarabb konvertibilissé váló — forintban mérhető a mogyoróhaszon, de aki egy pillantást vet az árcédulákra, az akkor is milliomos vállalkozókra gondol, ha nem kimondottan fejszámolóművész. A mogyoró a napokban önkiszolgáló üzletek polcain tűnt fel, húszdekás zacskónként 40 (negyven) forintos áron, amiből nyilvánvaló, hogy tíz deka 20 forintba kerül. Szőrös- től-bőröstól — minthogy a zacskón ’kívül a ropogtatnivalók még a saját héjukba is be vannak csomagolva. Nem is ajánlom a takarékosabb hajlamú- aknak ezeket az adagokat, hiszen más üzletekben, kis szerencsével kapható ugyanennek a terméknek sokkal finomabb — héjtalaní- tott, sózott — változata is. Zacskóban (10 dkg) 13,80, dobozban (25 dkg) 34 forint az ára. Az ’ árképzésben járatlan, pusztán a józan logikával gondolkodó vevő teljes joggal hiihetné, hogy a magasabb földolgozottsági fokú terméknél természetesen csakis kevesebb lehet egy ugyanolyan, de feldolgozatlan áru ára. Nyilvánvaló, hogy a héjtalanított, sózott, dobozolt mogyorót előbb héjtalanítani, sózni, dobozolni kellett, alighanem gyárban, s hogy ennek vannak a vásárló által megfizetett költségei — de akkor mitől drágább az a mogyoró, amit se meg nem pucoltak, se meg nem sóztak, csak egyszerűen zacskóba ömlesztettek? A titok nyitja olyan egyszerű — világosított fel a Sláger névre hallgató kecskeméti üzlet csinos eladója — mint egy pofon. A „gyári” mogyoró rögzített áras, míg a másmilyen szabadáras — ez az utóbbi kategória vásárlói tapasztalataim szerint azt jelenti, hogy annyit kérnek érte, amennyit nem szégyellnek. Az egész dologból — különösebb jelentősége nincs, pusztán jelenség — nem szabadna levonni komolyabb következtetést, " netán tanulságot. Legföljebb annyit: azért megvan a maga előnye a kettős árrendszernek. Ha például földimogyoró-vállalkozó lennék, a héjas mogyorók csomagolása közben ezért ropogtatnék élvezettel sózott, finom, gyári mogyorót. Futná a hasznomból. 1» (Ballal) KÖZELEBB AZ OLVASÓKHOZ • Könyvvásár a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ben. Kelendők a mezőgazdasági szakkönyvek. Holnap: a kerekegyházi Kossuthban A napokban Kiskunfélegyházán a Lenin Tsz központi irodájának előcsarnokában szebbnél szebb könyvek kínálták magukat. Mészáros Tiborné, a Népszava Lap- és Könyvkiadó Vállalat Bács-Kis- kun megyei munkatársa és Ecker Lajos nyugdíjas készséggel álltak az érdeklődők rendelkezésére; a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából rendezett, árusítással egybekötött kiállításon ők vállalták a házigazdák szerepét. A könyvakcióról Mészáros Ti- borné a következőket mondotta: — Vállalatunk elhatározta, hogy a TOT-tal és a Mezőgazdasági Kiadóval közösen az idén, új módszert alkalmazva, valósággal házhoz visszük az olvasókhoz a könyveket. Az első — a mostanihoz hasonló — helybeni könyvárusítást Bácsalmáson rendeztük, s azóta már öt helyen — ahol éppen valami rendezvény volt — vásárolhattak tőlünk az olvasók. Eddig már több mint 50 ezer forint értékű könyvet vettek tőlünk. Különösen nagy sikere volt a Háziként! kézikönyvnek, ebből több mint hatva- nat adtunk el. Igen kelendő a Kertészet című szak- könyv, de sokan keresik a Kisgazdaságok állatállományának egészségvédelme című könyvet is. Nagy érdeklődéssel nézegették — és vásárolták — a Biofüzeteket. Február 20-án a kerekegyházi Kossuth Tsz-ben, másnap az Izsáki Sárfehér Tsz-ben, majd február 25-én a soltvadkerti Szőlőskert Szak- szövetkezetben várjuk a könyvek Iránt érdeklődőket. O. L.
