Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-19 / 297. szám

\ 1985. december 19. • PETŐFI NÉPE • 3 Nyugdíjas­érdekvédelmi bizottságot alakítanak Beszélgetés a területi szakszervezeti munkáról A napokban ismét a szakszervezetek Kecskemét városi Szakma­közi Bizottsága titkárává választották Slavitsek Endrét, az SZMT elnökségének tagját. A népes, tartalmas beszámoló és vezető­ségválasztó értekezlet után kértem tevékenységük összefoglalá­sára. — A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége 1978-ban kísérletképpen engedé­lyezte a kecskeméti szakmaközi bizottság megalakítását. Megyeszékhelyen addig nem működött ilyen szervezet. Kérdésem: bevált-e a kezdeményezés? — Nyilván az itteni kedvező tapasztalato­kat is figyelembe vette a SZOT Elnöksége, amikor 1980. október 27-i határozatában tá­mogatta a szakmaközi bizottságok létesítését, kiemelte a területpolitikai munka fontossá­gát. — A helyi érdekek felerősödésének, a szo­cialista demokrácia kívánatos érvényesítésé­nek éveiben kezdték munkájukat. Miként fo­gadták jelentkezésüket a városi vezető testü­letek? — Számos tényező segítette kibontakozá­sunkat. Mindenekelőtt az MSZMP városi bi­zottságának , elvi és gyakorlati támogatása. Kiváló kapcsolat alakult ki a szakmaközi bi­zottság és a lakóterületi pártszervezetek kö­zött. A városi tanáccsal és szakigazgatási szer­veivel az erők egyesítésére törekedtünk. Mi elsősorban az igények felmérését, a különbö­ző érdekek képviseletét, a fórumteremtést, a nyílt várospolitika lehetőségeinek kihaszná­lását tekintjük elsődleges feladatunknak. A végrehajtó bizottság ülésein éltünk tanácsko­zási jogunkkal, a tanács testületé előtt rend­szeresen tolmácsoltuk a szakmaközi bizott­ság testületi állásfoglalását. — Említsen néhányat legsikeresebb fóru­maik közül. — Évről' évre tartalmasabbak a szakszerve­zeti bizalmiak várospolitikai fórumai. Va­lamennyi kecskeméti szakszervezeti alapszer­vezet titkárát meghívjuk az szb-titkárok ta­nácskozására. Ezeken mindig időszerű . vá­rospolitikai kérdéseket vitatunk meg. — Magam is részt vettem legutóbb a nyug­díjasok városi fórumán. — Ezt is, több más rendezvényünkkel együtt a Hazafias Népfront városi bizottságával kö­zösen szerveztük. A tanácsháza dísztermét megtöltötték az érdeklődők. Sokan már a meghívásnak is örültek. Korábban aktív köz­életi emberek egyik napról a másikra elsza­kadtak a tápláló közösségektől nyugdíjazá­sukkal. Elmondtak szívfájdító panaszokat, so­roltak sérelmeket, de mégsem volt lehangoló az öszejövetel. Nyilvánvalóvá vált: a nehéz helyzetű régi nyugdíjasok többsége is köny- nyebben viseli el a gondokat, ha érzi a törő­dést, látja helyzetük javításának komoly szándékát. Szót emeltek a Szilády Károly ut­cai nyugdíjasklub érdekében. Az Ingatlanke­zelő Vállalat ugyanis egy 1986. április elsejé­től érvényes jogszabály alapján, csaknem százezer forinttal megemeli az évi bérleti dí­jat. A többletkiadásra egyelőre nincs fedezet. A jelenlevő Fischer István, a tanács elnök- helyettese nyugtatta meg az aggódókat: min­denképpen támogatják a klub további mű­ködését. — Megtalálták helyüket a városfejlesztés­ben? — Jól alakulnak kapcsolataink. A teljesség igénye nélkül megemlítem, hogy kezdemé­nyeztük a gyermekintézményi hálózat bőví­tését, közreműködtünk az Egy üzem, egy is­kola mozgalomban. Újabban a kezdeti bi­zonytalanság után aktivizálódó városszépítő egyesülettel szervezünk közös akciókat. Ha­marosan a szocialista brigádok városszépítő fórumán összegezzük, hogy mit tehetnek, tesznek Kecskemétért a dolgozó közösségek. — Hogyan sikerültek a kecskeméti szak- szervezeti napok rendezvényei, akciói? — Valamennyi sok érdeklődőt vonzott. Leg­utóbb a vasasszakszervezethez tartozó bi­zalmiak gyűltek ipssze szép számban. — Kérdéseim sokirányú munkájuk főbb vonulatait érintik, így mindenképpen érde­kelnek tevékenységük sajátos, „szakmaközi” jellemzői. • — Egy-egy település ellátottsága, rendezett­sége több hangulatformáló tényezőnél: köz- vetve-közvetlenül befolyásolja életünk szín­vonalát, minőségét. Érdekvédelemnek tekint­jük lakótelepi kezdeményezéseinket, a keres­kedelem társadalmi ellenőrzését, környezet- védelmi bizottságunk munkáját. Természet­szerűen a korábbi munkahelyüktől ideiglene­sen, véglegesen kiszakadtak helyzetét szeret­nénk segíteni elsősorban. Még azok is kicsit magukra hagyatottnak érzik magukat, akiket rendszeresen fölkeresnek volt munkatársaik, akiket számon tartanak, akik hasznos elfog­laltságot találnak maguknak. Az első városi nyugdíjasfórumon elhangzott javaslatok ösz­tönzésére jött létre a szakszervezeti alapszer­vek támogatásával az egy éve Imre Gábor nevét viselő nyugdíjasklub. Idén érdekvédel­mi bizottság megalakítását kérték. A gondo­lattal mór eddig is foglalkoztunk a Hazafias Népfront városi bizottságával. Véleményünk szerint a szakmaközi bizottság mellett meg­felelő jog- és hatáskörrel létre kell hozni egy nyugdíjasbizottságot. — Gondjaik? — Számos nehézséggel küszködtünk mi is. Javítani kell a szakmaközi bizottság egyes tagjainak tömegkapcsoíatait. Ki kellene dol­gozni a különböző ágazatokhoz és társadalmi rétegekhez tartozó dolgozók érdekeinek üt- köztetési mechanizmusát. Anyagi lehetősége­ink is erősen korlátozottak. A megyei szak- szervezeti művelődési központ nélkül aligha boldogulnánk. Az ágazati szakszervezetek me­gyei bizottságaival, titkárságaival közösen to­vábbfejleszthetnénk együttműködésünket. A helyi sajtó jól segíti a tájékoztatást, emellett számos más megoldásra is szükség lenne a tagság teljes körű informálására. Heltai Nándor MEGDICSÉRTE A DIÁKOKAT A TÉESZELNÖK Vetélkedő Erdei Ferenc életművéről Jövőt szolgá­ló kezdeménye­zéssel ünnepli Bács-Kiskun három Erdei Ferenc nevét viselő intézmé­nye, szervezete névadóját. Jól • előkészített ve­télkedőt hir­dettek közép­fokú iskolák számára. Jeles előadók ismer­tették a tudós, a politikus, az író életművét. Az Erdei Fe­renc Művelődé­si Központban kedden délután rendezett dön­tőn a Katona József Gimná­zium együttese (Bódog Norbert, Dobos Zoltán, Petrovics Eri­ka, Almási Ág­nes és Oláh Edit) bizonyult a legjobbnak. Mindössze két ponttal előzték meg a Piarista Gimnázium csapatát, míg a jelképes do­bogó harmadik fokára a Bá­nyai-gimnazis­ták kerültek. Jól helytálltak a Kocsis Pál • Az egyik nehéz feladat, az Erdei-fototéka össze­állítása. A második sorban a Katona József Gim­názium győztes együttese. (Méhesi Éva felvétele) mezőgazdasági szakmunkásképző diákjai is. A jó hangulatú, tanulságos ve­télkedőn a bíráló bizottság elnö­ke, Hegedűs Lajos, a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet elnöke hirdette ki az eredményt, köszöntötte a résztvevőket, a ren­dezőket. Felidézte Erdei Ferenc hartai látogatásait. Elmondta, hogy délelőtt Majláth Jolánt, a politikus özvegyét tájékoztatták Budapesten a közös gazdaság helyzetéről, sikereiről, terveiről. A bíráló bizottság munkájában közreműködött dr. Tóth Lajos, a makói József Attila Múzeum igazgatója és dr. Verők István, a Kertészeti Főiskola Erdei Fe­renc Kollégiumának az igazga­tója. Uj forrásműsorozat Petőfiről Petőfi-adattár készül a Magyar Tudományos Aka­démia Irodalomtudományi Intézetében. Első két kötetét már átadták az Akadémiai Kiadónak, s ha­marosan eljuttatják a harmadikat. — Az új forrásműsorozat első kötete a költőről és műveiről a hazai, valamint a külföldi sajtóban — Petőfi életében — megjelent cikkeket, kritiká­kat, életrajzi adatokat, verseinek idegennyelvű mű­fordításait tartalmazza — mondotta Kiss József tu­dományos kutató, a sorozat gondozója. Az időrend­be szedett, nyomtatott dokumentumokból az olva­sók értékes információkat szerezhetnek Petőfi alko­tói, irodalomszervezői, közéleti, politikai tevékeny­ségéről csakúgy, mint verseinek és más írásainak hazai és külföldi fogadtatásáról. Megismerhetik a kor — a forradalom évtizede — politikai, társadal­mi ellentmondásokkal, feszültségekkel terhes vi­szonyait is. Számos újdonság olvasható ebben a kötetben. Ilyen többek között a feltehetően legkorábbi angol nyelvű Petőfi-fordításoknak országunkban még so­ha nem publikált szövege egy oxfordi könyvtárban őrzött angol folyóirat 1847-es évfolyamából: a „Jö- vervdölés”-niék és az „Árvalyányhaj a süvegem bokré- tájá”-nak átültetése a magyar irodalom lelkes ba­rátjának, John Bowringnak tollából. Érdekesek az egykorú szlovák, cseh nyelvű tolmácsolások, a ha­zai és a külföldi sajtóban közzétett német nyelvű fordítások is. A II. kötet — az 1983-ban elhunyt irodalomtör­ténész és filológus Oltványi Ambrus munkája — a költőre vonatkozó egykorú levél- és naplórészle­teknek, adatoknak ugyancsak kronológiai elrende­zésű gyűjteménye. Ebben olvashatók a kortársak — köztük Arany János, Jókai Mór, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond, Gyulai Pál — Petőfivel kapcso­latos magánjellegű, nem nyilvánosságra szánt írá­sait. Szendrey Júlia naplóját — akárcsak a barát­nőjével, Térey Marival folytatott levelezését — ben­ne regényes szerelme történetének, a házasságköté­sét megelőző bonyodalmaknak hiteles leírását is kötetbe illesztették. A sorozat harmadik kötetében Petőfi személyes okmányait, iskolai bizonyítványait, katonai pályá­jának, irodalmi, közéleti tevékenységének doku­mentumait teszik közzé. Napvilágot látnak a Pető­firől írt egykorú német nyelvű kémjelentések is, amelyek eredeti példányai időközben megsemmisül­tek, a Pester Lloyd 1922-es évfolyamának közlemé­nyeként azonban fennmaradtak. Ebben a kötetben jelenik meg első ízben az a latin nyelvű okmány, amelyben az erdődi katolikus lelkész Szendrey Jú­lia menyasszony nevében kérte a szatmári püspö­köt: adjon felmentést az ifjú párnak a háromszori kihirdetés alól, egyben ígérte, hogy a vőlegény — Petőfi — nem fogja ellenezni a születendő gyerme­keinek katolikus hitben való neveltetését. E sorozatbeli szövegekhez — adatokhoz — ame­lyeket a hazai és a külföldi könyvtárakban, levél­tárakban tártak fel — jegyzeteket, kommentárokat fűztek a kutatók. Sokévi gyűjtő-, alkotó munkájuk­kal a költő életművének teljesebb megismerését kí­vánják szolgálni. Segítik a további Petőfi-kutatást, így Petőfi összes költeményeinek új kritikai kiadá­sát. amelyet szintén az Irodalomtudományi Intézet­ben készítenek elő. BÁCS MEGYÉBEN ELŐSZÖR KECSKEMÉTEN ÉS BAJÁN Bemutatkozott a Roll jégkrémcsalád Természetesen gazdasági meggondolások késztették a Bajai Mezőgazdasági Kombiná­tot arra a döntésre, hogy nagykereskedelmi partnerként részt vegyen a Csepregi Állami Tangazdaság „Roll” Gazdasági Társulása ál­tal gyártott jégkrémek forgalmazásában, de a bajaiak lokálpatriotizmusa bevallottan is fellelhető szándékuk megvalósításában. A kombinátban ugyanis már évekkel ezelőtt fel­ismerték a tej magasabb fokú feldolgozásá­nak gazdasági szükségességét — amit végső­soron a piaci igények határoznak meg. Vá­mos Ferenc akkori vezérigazgató ötlete alap­ján tervezték is a jégkrémkészítő-üzem létre­hozását. Hogy ezek az elképzelések végül Vas megyében valósultak meg, abban egyéb szem­pontok játszottak szerepet. A bajaiak elkép­zelésének megfelelő gépek, berendezések Csepregre kerültek. Miért? A Vas megyei körmendi gyógyszergyárban készül a gyermektápszer, amelyhez a tejnek egy bizonyos kivonatát használják fel, a „ma­radékot” jégkrémnek feldolgozva lehet leg­gazdaságosabban hasznosítani. Ennek meg­valósítására alakították meg 1981-ben azt a gazdasági társaságot, aminek gesztora a Csep­regi Állami Tangazdaság „Roll” Gazdasági Társasága. A jégkrémgyártó üzem ez év nya­rán kezdte el próbaüzemelését, jövőre már több mint kétmillió liter tejből készülnek itt a Roll márkanevű jégkrémek. Egyik legna­gyobb kereskedelmi partnerük, a Bajai Mező- gazdasági Kombinát 1986-bán négyszáz, ké­sőbb ezer tonna jégkrém forgalmazását vál­lalta a Kecskemét—Baja—Szeged—Harkány által behatárolható térségben. Kedden délelőtt a kecskeméti Wernesgrü- ner sörözőben, délután Baján, a kombinátban szervezett termékbemutatón a kiskereskede­lem képviselői „ismerkedtek” a Roll-család tagjaival: a pálcikás, a poharas és a négyta­gú családnak is elegendő, kartondoboz-cso­magolású jégkrémmel. Ez utóbbi kettő vegyes ízesítéssel készül, e produktummal a csepre- giek egyelőre egyedülállóak a hazai jégkrém- gyártpk között. Termékeik minősége is külön­bözik a fogyasztók által eddig megszokottól, inkább a parféhoz, mint a fagylalthoz hason- lít. A bajai kombinát „jégkrémbázisa” egyelőre a helyi hűtőház — amelynek egyik termét bérlik —, később azonban szeretnének Kecs­keméten is bérelni hasonló tárolót. Elképze­léseik szerint a megyeszékhelyen jégkrém- szaküzletet is nyitnak majd. A. M. A LAKOSSÁG SEGÍTSÉGÉVEL RekSéma Elfogták a lakásbetörőt cskeméti szé­chenyivárosi laká­sokat fosztogató betörő. Az érintett otthonok lakói már levonhatták a tanulságot zá­raik és értéktárgyaik bizton­ságáról. Azért, hogy olva­sóink is megismerkedhesse­nek a 31 éves fiatalember bűncselekményeivel, ismer­tetjük a novemberi esemény­dús napok történetét. Csak a tizediken November 12-én reggel ugyan­úgy indultak munkába egy Pá- kozdi csata utcái tizedik emeleti lakás lakói, mint máskor. Oda­bent a szokásos rend és nyuga­lom volt, amelynek napközbeni háborítatlanságára egy jól mű­ködő zár ügyelt. Ecetünk akikor még ismeretlen főszereplője hét és kilenc óra között valamikor ta­lálomra nyomta meg a csengőt. Miután nem válaszolt senki, és a két szomszédos lakásból sem észlelt semmiféle zajt, úgy dön­tött: szerencsét próbál odabent. Óvatosan elővette a kabátjába rejtett feszítővasat, majd néhány mozdulat, és a lábával történt lö­kés, valamint két-három reccse- nés után az ajtó engedelmesen kirtyílt. Amit a fiatalember a szekrényekben talált, attól ugyan­csak elcsodálkozott. Jelentős mennyiségű készpénz és arany- ékszer hevert előtte. Ügy érezhet­te, ilyen könnyű zsákmánya még soha sem volt. Innen, mint aki jól végezte dolgát, úgy távozott, s ezután már csak a tizedik eme­leti lakásokkal próbálkozott. A módszere mindenütt ugyan­az volt: előbb becsöngetett, s ha .nem nyitottak ajtót, elővette a feszítővasat és a legjobbnak hitt zárak sem tudták megvédeni az ajtókat. Variációk egy témára Tizenharmadikán az Aradi vér­tanúk tere 4. számú épület X. szintjéről betétkönyvet, takarék­csekket és útlevelet hozott el. Bár ez utóbbit nem sokkal a tá­vozás után fölöslegesnek ítélte, visszavinni már nem merte. In­kább átment az Aranyszarvas ét­terembe és az egyik W. C.-tar­tály mögött eldugta. Ezután az Akadémia körút 28. szám alatt jutott be egy újabb otthonba. Pechjére itt nagyon, kevés érté­ket talált, ugyanúgy, mint az az­napi következő helyszínen, az Irinyi út 46. számú házban, ahol mindössze egy százforintos akadt horogra. Később viszont már nemcsak a kevés pénz miatt bán­ta, hogy ott járt, hanem az ott­hagyott lábnyoma miatt is. Innen ugyanis a rendőrség bűnügyi technikusa olyan cipőnyom raj­zolatát tette emberi szem által is láthatóvá, amely a kézrekení- tés után tökéletesen megegyezett a gyanúsított talplenyomatával. Tizeniharmadika úgy látszik, nem volt szerencsés napja, mert hiá­ba ment vissza az Aradi vérta­núk tere 4. számú házba, hogy egy másik lakással próbálkoz­zon : ott sem talált semmit. Tizenötödikén már megfordult a fejében a gondolat, hogy ha lebukik, vége mindennek. Ezért a belvárosi Reile Géza utcában kísérletezett, de nem sok siker­rel. Ugyancsak kevés eredmény­nyel tért vissza november 19-én a Széchenyivárosba, a Lóverseny utca 23. számú házba. A gyanús idegen A sorozatos bejelentések után a rendőrség természetesen gőz­erővel kezdetf nyomozni az Is­meretlen tettes után. A lakosság közreműködésére mindig lehet számítani, így most is akadt va­laki, akinek gyanús lett egy lif- tezgető idegen. Úgy látszik, az elkövető „mun­ka” közben nem ért rá nem lé­tező személyek után úgy kérde­zősködni, hogy az természetesnek hasson. A rendőrség a széles kö­rű adatgyűjtés során több bűnö­ző arcképét mutatta meg az érin­tett házak lakóinak, akik közül az egyik felismerte azt, aki tő­le néhány nappal korábban meg­kérdezte: itt lakik-e Kovács Já­nos? Az események ezután már nagyon felgyorsultak, s rövid időn belül kézrekerült a betörő, Sípos József, Kecskemét, Petőfi Sándor utca 9. szám alatti lakos. A tjavít ott betétkönyv A fiatalember eddig kétszer volt büntetve. Először hét év négy hónap szabadságvesztést kapott betöréseslopás-isorozatáért és sikkasztásért. Majd újabb bűn- cselekmények elkövetése miatt három év négy hónapot töltött börtönben. Ezután megpróbált ugyan elhelyezkedni és dolgozni, de nem sok sikerrel. Amikor leg­utóbb szabadult, meglepte a fe­leségét egy takarékbetétkönyvvel. Ez első ránézésre 90 ezer forin­tot mutatott, így az asszony nyu­godt volt, ha szükség lesz a pénz­re, van mihez nyúlni. Ám hiába a hosszú, börtönben töltött idő, a rabkeresményből ekkora összeget megspórolni igen nehéz. Sípos­nak mindössze egy százforintosa volt, s azt helyezte el a betét­könyvbe, és csak utóbb javítot­ta át saját kezűleg a beírást. A sors úgy hozta, hogy november 1-én lakást kaptak, így a fele­sége kérte; adja át a pénzt. Per­sze nem volt mit, így azért, hogy mentse a menthetőt, Sípos neki­indult a „gyűjtőútnak”. Mintegy 80 ezer forint értéket sikerült a lakásokból eltulajdo­nítania. Ahol nem talált kész­pénzt, onnan egy-két mozdítható dolgot, értéktárgyat vitt el, amit a legrövidebb úton átváltott fo­rintokra. A lakásán lefoglalt bűnjeltárgyak és a bizonyítékaik súlya alatt Sípos József beismer­te a cselekmények elkövetését. Most előzetes letartóztatásban várja, hogy döntsenek további sorsáról. Tuza Bél»

Next

/
Oldalképek
Tartalom