Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-07 / 132. szám

VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉS CSEPELEN (Folytatás az 1. oldalról.) munkásosztály, az internaciona­lizmus nagy nemzetközi ünnepét, és közben megkezdődött a vá­lasztási kampány. E politikai események során szó esett a ben­nünket vezérlő elvekről, politi­kánkról, céljainkról, helyzetünk­ről, nehézségeinkről, a követen­dő útról, a megoldandó feladatok­ról. Minden lényeges kérdésről a tömegek iránti bizalommal, nyíl­tan beszéltünk. Most ennek az eseménysorozatnak, a választási politikai munkának az utolsó sza­kaszában vagyunk. A lezajlott je­lölő- és / választási gyűléseket nagyfokú politikai aktivitás jelle­mezte. Ezeken mintegy másfél millióan vettek részt, a válasz-; toknak több mint húsz százaléka. Számunkra természetesen na. gyón fontos, hogy az állampolgá­rok milliói hogyan fogadták kong. resszusunk határozatait, és a Ha­zafias Népfront állásfoglalását, amelyben magáénak vallotta pár. tunk országépítő programját. Felelősséggel és örömmel szólok Június 8-án. szombaton lesz­nek az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztások. Ennek szintén megvan a maga nagyon nagy jelentősége. Büntetőjogi szankció természetesen nem sújt­ja azt aki nem szavaz, de úgy gondolom, hogy a közügyekben gondolkozó, s népünk felemelke­dését szívükön viselő emberek előtt világos: a választásokon való részvétel milliók állásfoglalása politikánk fő iránya mellett. Amint az előttem szóló csepeli fiatalasszony is mondotta, a sza­vazópolgárok is megértik, hogy ezen a választáson aktívan részt venni és a szavazatukkal is kife­jezésre juttatni az egész nép alap­vető politikai törekvéseivel való egyetértést — ez erkölcsi és poli­tikai tett. A szavazás a politikánk, a rendszerünk, a népi hatalmunk, a szocializmus, a béke és az építő programok melletti kiállást, ál­lásfoglalást jelent. ^Kedves Elvtársak! Az utóbbi hetekben hazánk, társadalmunk, a dolgozók életé­nek szinte minden kérdéséről szól­tunk. Ezért most nem szükséges programot hirdetni, hiszen azt már megadta a pártkongresszus és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Néhány 'fontos, kérdés-; ről mégis szólni kíyánoíí'.' 8 i Ma a világon harc: folj^kva•'tár-1 sadalmi rendszerek között és éles az ideológiai küzdelem is. Az emberiség fejlődésének jelenlegi szakaszában egyidejűleg létezik a kapitalista és a szocialista világ- rendszer. E társadalmi rendszerek harca természetesen létezésük óta napirenden van, de az utóbbi idő­ben élesebbé vált. Az imperializ­mus neves és kevésbé neves szó­szóló' újra és újra arról beszél­nek, hogy Marx tanítása, a mar­xizmus—leninizmus elavult, a szo­cialista rendszer nem ■ működik megfelelően. Lassan már csak­nem másfél évszázada annak, hogy a fiatal Marx elkezdte ku­tató és elemző munkáját. Sok idő telt el azóta hogy ő és a vele együtt dolgozó Engels, maid Le­nin kidolgozták és lerakták a marxista-j-leninista elmélet alap­jait. Mindenki tudja, aki-ilyen kérdésekkel foglalkozik: amióta Marx mint a kapitalizmus szigo­rú kritikusa fellépett, úgy beszél­tek nézeteiről, hogy azok megala­arról, hogy az emberek nemcsak nagy érdeklődéssel, hanem meg-, értéssel, támogatással és tettre, készséggel fogadták törekvésein­ket, s ezt szavakban is kifejezték. Hiszen.csak a választásokkal kap. csolatos gyűléseken kétszázezer ember felszólalt, és nyíltan állást foglalt. Ez óriási fontosságú. De ennél is fontosabb állásfoglalás fejeződik ki a mindennapi mun­kában, a pártkongresszus és ha­zánk 40. évfordulója alkalmából meghirdetett szocialista munka- verseny eredményeiben. A bányá. szók és a többi szakma dolgozói is sokszor túlórákat vállalva, sza­bad szombaton, kommunista mű. szakon teljes erővel dolgoznak, hogy a szocialista céljaink eléré­séhez annyira fontos, idei népgaz. dasági tervet mennél jobb ered­ménnyel teljesítsük. Ezért ezeket a mind szavakban, mind tettek­ben megnyilvánuló állásfoglalá­sokat nagyon nagyra értékeljük, az egyik legfontosabb előrevivő erőnek tartjuk. pozatlanok, életképtelenek. De ez az elmélet azóta már valósággá vált. száz. és százmilliók élnek a világrendszerré vált szocialista társadalom országaiban. S ezek az országok fejlődnek ez a rend­szer életképes. Ami a kapitalizmust illeti, két. ségtelen, hogy amikor a tőkés tár­sadalom kifejlődött, és ahol a feudális társadalmat, vagy a ma­radványait félretolta útjából, je. lentősen hozzájárult a termelő­erők fejlesztéséhez, a korábbiak­hoz viszonyítva a javak nagyobb tömegét hozta létre. Az igazság­hoz azonban az is hozzátartozik, hogy a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országok a maguk színvo­nalát más országok és népek im­perialista kizsákmányolása útján érték el. A kapitalizmus ma válságban van. Küzd feloldhatatlan belső ellentmondásaival, így a kizsák­mányolok és kizsákmányoltak kö­zötti kibékíthetetlen ellentmondá­sokkal. Gazdasági, politikai, pénz. ügyi válságok, a termelés kon­junkturális ingadozásai is gyöt­rik. De a mi számunkra az a leg. lényegesebb, hogy most mit tud a kapitalizmus az emberiségnek ígérni. Ez a válsággal küzdő rend­szer az egyes dolgozó számára a létbizonytalanságot,'' ’ ak' intézmé-; nyesítetf és növekvő munkanél­küliséget, az élet legkülönbözőbb területein az erőszak uralmát, az emberi környezet, a természet pusztítását, és a háború szünte­len veszélyét tudja távlatként nyújtani. Ezzel szemben a szocializmus megszünteti az ember ember ál­tali kizsákmányolását, garantálja a létbiztonságot, a teljes foglal­koztatottságot. Lehetővé teszi, hogy a különböző nemzetek, né­pek viszonylag rövid idő alatt le­küzdjék a százados elmaradottsá. got. A szocialista világrendszer ma a társadalmi fejlődés, a népek szabadságának zászlóvivője. Ez a rendszer az emberiségnek a tar­tós és szilárd béke és a fegyver­mentes világ távlatát nyújtja. Er. re az erőre, a szocializmusra is -szavazunk a szombati választá­sunkon. Biztos vagyok abban, hogy népünk a rendszerek világ­méretű harcában ezúttal is a szó. cializmusra adja szavazatát. hívei vagyunk, erőfölényre nem törekszünk, de azt sem engedjük meg, hogy bárki erőfölénybe ke­rüljön velünk szemben. Meggyő­ződésünk, hogy ez az álláspon­tunk nemcsak a magyar nép, a szocialista országok népeinek biztonságát . szolgálja, hanem megfelel minden ország lakossá­ga érdekeinek is. Az erőegyen­súly az egész emberiség érdeke, Itthoni körülményeinket te­kintve tudjuk, érzékeljük, hogy az elmúlt öt év nem volt köny- nyű. A párt 1980-ban tartott XII. kongresszusa idejében számot vetve a helyzettel, elég szigorú programot hirdetett. Nyíltan és becsületesen tette ezt, mert a fő kérdések megoldására kívánta mozgósítani a dolgozókat. E prog­ram megvalósítása meghozta az eredményét; kritikus és nehéz helyzetben megőriztük az ország fizetőképességét, csökkentettük az ország adósságát. Ez nagyon fontos volt. Ugyanakkor — bár a termelés fejlesztésének ütemét az egyensúly elsődlegessége miatt alacsonyabban kellett meghatá­rozni — ezekben az években sem toporogtunk egy helyben, a nem­zeti jövedelem 8 százalékkal nö­vekedett. A pénzszűke öt éve alatt is nem kevés új létesítménnyel gyara­podtunk. Közöttük van a Paksi Atomerőmű, egy olajfinomító­üzem; modernizáltunk kohászati és acélgyárakat, felújítottunk bányákat; tovább épült a Metró, hidak, utak építésével és rendbe­hozásával is fejlesztettük a tö­megközlekedést. Szekszárdon húskombinátot, sok más helyen nagyon fontos élelmiszer­feldolgozó üzemeket létesítettünk és bővítettünk. Más iparágakban is a hatékonyabb termelés fej­lesztéséért dolgoztunk, így öt év alatt elértük, hogy a munka ter­melékenységének növekedése meghaladta a termelés növeke­dését, és most egy egységnyi ter­mék előállítására 9 százalékkal kevesebb energiát használunk fel. És végül — bár sajnos nem si­került teljes mértékben megva­lósítani azt a célt, hogy az elért ÍMéiiyesül »«k­A továbbiakban szólni szeret­nék munkánk néhány erős és gyenge pontjáról. Ha előre aka­runk jutni, akkor meg kell ta­nulnunk a szocialista rendszer erőforrásaira támaszkodni, és az attól idegen, gyenge pontjain­kat megszüntetni, vagy legalább­is csökkenteni. Vannak olyan vívmányaink, amelyeket a köznapokon, a min­dennapi munka menetében nem nagyon szoktunk emlegetni. Így például nem sokat beszélünk a Magyar Néphadsereg, a Belügy­minisztérium, a Határőrség, a Munkásőrség és az igazságszol­gáltatási szervek tevékenységéről, de azért mindenki tudja, hogy mit köszönhetünk az ő tisztessé­ges munkájuknak. Néphadsere­günk eleget tesz a reá háruló feladatoknak és gondoskodik né­pünk biztonságáról. A határőr­ségtől is nagy munkát követel a megnövekedett idegenforgalom, hiszen évenként már több kül­földi tartózkodik hazánkban, ezért dolgozunk oly kitartóan megőrzéséért. Leginkább csak néhány mon­datos sajtóközlemények jelzik, de ezek sokaságából nyomon kö­vethető: pártunk és kormányunk napról napra fellép a nemzetkö­zi küzdőtéren azért, hogy bizto­sítsuk népünk számára a békét és a biztonságot, a nyugodt épí­tőmunka feltételeit. életszínvonalat megőrizzük — ezen a területen is értünk el eredményeket. A lakosság fo­gyasztása növekedett, fél évtized alatt felépült 300 ezer lakás és több, igen fontos, az életkörül­ményeket javító intézkedés tör­tént: általánossá vált az ötnapos munkahét, az ipar jelentős terü­letein bevezették a 40 órás mun­kahetet. Mindehhez a többi között arra volt szükség, hogy határozottab­ban megköveteljük a hatékony termelést. Hogy miként, arra éppen a Csepel Művek nyújt jó példát. Ez elsősorban nem az üzemek nagyságrendjétől függ. Lehet nekünk bármily gigászi üzemünk is, ha a hatékonyabb termelés azt igényli, akkor át kell szerveznünk. Így történt Csepelen is. A Csepel .Művek pártszerveze­tei, a társadalmi szervezetek, a csepeli dolgozók a döntés végre­hajtásakor felelős magatartást tanúsítottak, segítették az átszer­vezést. S máris jó és biztató ered­mények mutatkoznak, amelyek közül csak egy tényt szeretnék említeni: 1984-ben a Csepel Mű­vek üzemeinek összes nyeresége egymillióid 200 millió forint volt. Ez a kétszerese az előző évinek! Ügy gondoljuk, hogy a tovább­fejlődés még csak kibontakozó­ban van, de a kezdeti eredmé­nyek örömmel tölthetnek él mindnyájunkat. Megragadva az alkalmat, hogy ezen a gyűlésen a csepeliek a házigazdáink, sze­retnék a csepeli párt-, állami és társadalmi szervek vezetőinek, s valamennyi dolgozónak gratu­lálni a határozott, jó helytállás­hoz és szívből kívánok további sikereket. mint amennyien idehaza élünk. Biztosan minden gondolkodó magyar állampolgár nagyra ér­tékeli, még ha nem is beszél ró­la, hogy Magyarországon törvé­nyes rend van. Érvényesül a szo­cialista törvényesség mindkét ol­dala, tehát a vétlen embert az állam, törvényeink ereje, a tár­sadalom védi, de a bűnösnek lakolnia kell. Elismerés jár azok­nak, akik ezt biztosítják, és a jövőben is biztosítani fogják. A termelőmunkában, a társa­dalom mindennapi életében az eddiginél többet kellene tennünk a szocialista normák teljesebb érvényesítéséért, mert azok még nem valósulnak meg a szükséges mértékben. A társadalmi igazsá­gosságnak a jelenleginél jobban kellene érvényt szereznünk. Eh­hez persze törvényes rendelkezé­sek, kormányzati, gazdasági in­tézkedések kellenek, de ezek vég­rehajtását segítheti a megfelelő közszellem, a társadalom fellé­pése és támogatása is. Az egész emberiség érdeke A kapitalizmus válságban van Mozgósítás a fő kérdések megoldására ,-nst/UjM ßaiJH jlfitlßiitep lö' a szocialista törvényesség Fizetés és teljesítmény A jelenlegi nemzetközi helyzet egyik fő jellemzője ma az impe­rialisták által szított fegyverke­zési verseny, az imperialisták egyes köreinek az a törekvése, hogy katonai j erőfölényre tegye­nek szert. Azt tapasztaljuk, hogy az Egyesült Államok a világűr mi- litarizálásának gondolatát is fon­tolgatja. Mit hirdetnek ezzel szem. ben a Varsói Szerződés országai, a Szovjetunió, a szocialista or­szágok? Mi a békét, a különböző társadalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élését hirdet, jük és gyakoroljuk. Minden vitás nemzetközi kérdésben a tárgya­lást és a megegyezést javasoljuk. A Varsói Szerződés szervezete meg nem támadási megállapodást javasolt és javasol ma is a NATO országainak. Javasoljuk a fegy­verkezési verseny megfékezését, Európa atomfegyvermentesítését, a tömegpusztító fegyverek meg­semmisítését, s végül az általá­nos leszerelést. Tudjuk, hogy ezek nem gyorsan megoldható kérdé­sek, de céljainkért — amelyeket a szocialista országok népei egy­ségesen támogatnak — szüntele­nül harcolni fogunk. Ügy véljük, hogy e bonyolult folyamatban biztosítható az ősz. szes érdekelt fél egyenlő bizton­sága. Nem akarunk erőfölényt ki­harcolni, mi valóban a békére, békés egymás mellett élésre tö­rekszünk;- Azt akarjuk, hogy az emberiség által- megtermelt ér­tékeket ne fegyverekre, hanem az emberiség javára fordítsák. Mi a tőlünk eltérő társadalmi beren­dezkedésű országok népeinek is azt kívánjuk, amit magunknak, hogy békében élvezhessék mun­kájuk gyümölcseit. Ennél józa­nabb, tisztességesebb külpoliti­kát hirdetni ma nem lehetséges. Nagyon bízunk benne, hogy az emberek nemcsak a mi orszá­gainkban, hanem a kapitalista vi­lág államaiban is megértik:' az emberiségnek, ha fenn akar ma­radni, nincs más útja, mint .a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése, és a vitás nemzetközi kérdések tár­gyalásos megoldása. Ezt a poli­tikát képviseli a mi hazánk s a Szovjetunió, ezt képviselik a Var­sói Szerződés tagállamai, a szo­cialista országok. Mély meggyő­ződésünk, hogy ebben a kérdés­ben egész népünk támpgatását él. vezzük. Ügy gondolom, hogy szombaton, a választás napján bé­keakaratunkat is kifejezésre jut­tatjuk: a békére szavazunk. Most, a választás időszakában pártunknak; kormányunknak, a Hazafias Népfrontnak, a képvise­lő- és tanácstagjelölteknek is számadást kell készíteniük. Szól- niok kell arról, — s ez részben a jelölőgyűléseken és a választási gyűléseken megtörtént —, hogy a legutóbbi választás óta eltelt öt évben az akkor hirdetett prog­ramok szerint éltünk és cseleked- tünk-e? A" válaszunk egyértelmű igen: az öt évvel ezelőtti válasz­tási ígéreteknek megfelelően dol­goztunk és cselekedtünk, s nem kevés eredményt értünk el. • |. ' Pártunk és kormányunk ebben az öt évben is állhatatosan dol­gozott a békéért, népünk bizton­ságáért. Ezt szolgálja az az alap­vető állásfoglalásunk is, hogy mi az erőegyensúly fenntartásának A gazdasági életben bizonyos követelményeknek lassan már kezdünk eleget tenni. Helyes az az elv, hogy nálunk csak a be­csületes dolgozó boldoguljon, s a fizetés a teljesítmény, a szo­ciális támogatás a rászorultság, a közteherviselés és az adózás pedig a jövedelmek szerint tör­ténjék. Ez felel meg a társadal­mi igazságosságnak, és érvénye­süléséért még sokat kell tennie a pártnak, a társadalmi szervek­nek, a kormányzatnak, és nem keveset magának a társadalom­nak. Erre azért is szükség van, hogy a becsületes munkának megle­gyen a vonzereje. De tennünk kell annak érdeké­ben is, hogy a dolog másik oldata is rendben legyen: az, aki a köz terhére és mások rovására — hogy úgy mondjam — ingyen él, ne boldoguljon a mi társadalmunk­ban. Aki a törvényt kijátssza, a jogszabályokat vesztegetésekkel megkerüli, a fogyasztók becsapá­sával és más módon harácsol, azt A választási ciklus öt esztendő, de mi olyan politika támogatását kérjük, amely. nem öt évvel ez­előtt született. Hazánkban hosz- szabb ideje töretlen a politikai irányvonal, és biztos vagyok ab­ban, hogy még sokáig töretlenül érvényesül az a gyakorlat, amely felelősségre kell vonni, meg kell büntetni, és. a harácsolt javakat vissza kell venni tőle a társada­lom és a nép számára. Ily módon — a törvénykezéssel, megfelelő intézkedésekkel és a közszellem­mel — tegyük lehetetlenné az in­gyenélést, a harácsolást, a köz megkárosítását, a befolyással való visszaélést, a vesztegetést, mind. azt, amit népünk igazságérzete nem visel el. A becsületes, tisztességes mun­ka védelmében és ösztönzésére be kellett vinnünk a köztudatba — s ez nem volt könnyű —, hogy a fizetés, a kereset, a jövedelem a teljesítmény szerint alakuljon. Ennek kapcsán megemlítem: a szocializmus eredeti célja a tár­sadalmi egyenlőség. De mi nem a szegénység egyenlőségét akarjuk, hanem azt az egyenlőséget, amely megfelelő mennyiségű javak bir. tokában alakul ki. Ehhez a szív­vel-lélekkel végzett termelőmun. kát értékén kell megfizetnünk. Így teremthetjük meg mindazt, amire a társadalomnak szüksége van. eddig is jelentős eredményeket hozott. Politikánk nagy eredménye, hogy a nép kivívta és megvédte hatalmát. Ez volt az első és dön­tő lépés abba az irányba, hogy Magyarország a szocialista fej­lődés útjára léphessen, és azon is Hatékony tervgazdálkodást haladhasson tovább. Ennek so­rán, leraktuk, majd jelentősen to­vábbfejlesztettük a szocialista társadalom alapjait. Gondolja­nak vissza e munka egyik rend­kívül fontos részére, a mezőgaz­daság szocialista átszervezésére. Bizony akkor nem volt minden­ki az első szóra száz százalékig híve a szocialista átszervezésnek. Az persze több éves folyamat volt, s a megalakult szövetkeze­teknek állami támogatást is kel­lett adni. Akkoriban a munkás­emberek közül sokan mentek falu. ra segítették a szövetkezetek meg­alakítását, gépesítését, de közben szóvá tették, hogy mégis drága a zöldség. A zöldség ma is drága, de azért ma már egyértelműen bebizonyosodott: érdemes volt a munkásosztálynak megfogni pa­raszttestvérei kezét, és a parasz­tok helyesen döntöttek, mikor ezt elfogadták, s így végbement a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése, létrejött egy modern, kor­szerű, szocialista gazdasági ág. Ez bizonyítja, hogy van értelme az ilyen munkának, küszködés­nek. Átalakítottuk a gazdaságirá­nyítási rendszert is. Ez sem volt olyan egyszerű; sokan nálunk sem értették és mások is tűnőd­tek rajta. Lépéseink lényege mindig az volt és ma is az, hogy Magyarországon szocialista terv- gazdálkodás folyik. Áz üzemek nagyfokú önállósággal rendelkez­nek. Ez találkozik azzal a tö­rekvésünkkel is, hogy a dolgo­zók kollektívái felelősen dönt­hessenek saját terveikről. Olyan hatékony szocialista tervgazdál­kodásra van szükség, amely fi­gyelembe veszi a piac követelmé­nyeit. Volt idő, amikor növeltük a termelést, de a termék egy ré­sze raktárakba került, mert kide­rült, hogy sem itthon, sem kül­földön senkinek nem kell. Hát ilyen termelésre a szocializmus­nak nincs szüksége. Gazdaságunknak megfelelő mi­nőségű, alacsony önköltségű, kor­szerű termékeket kell gyártania a hazai fogyasztás, a szocialista or. szágok és minden , ke"- reskedelmi partnerünk számára. Érjük el, hogy keressék a magyar árut, legyen értéke, becsülete. Gazdaságirányítási rendsze­rünk most már több mint 16 éve működik sikeresen. A továbblé­pés egyik eleme a vállalati ön­állóság kiszélesítése. Ez arra is módot ad, hogy a kollektívák, a társadalmi szervek jobban bele­szólhassanak abba, mi történjék a munkahelyeken. Hosszabb időszakra visszate. kintve a társadalmi krízis, az el­lenforradalom ellenére is jelentős a fejlődés. Ha összehasonlító szá. mókát nézünk, 1950-hez viszo­nyítva a nemzeti jövedelem öt­szörösére, az ipari termelés ki­lencszeresére, a mezőgazdasági termelés kétszeresére növekedett. Gyarapodott a dolgozók művelt­sége, kultúrája, a reáljövedelem is 3,5-szeresére növekedett 1950 óta. S még valamit: jelenleg Ma­gyarországon a lakások hatvan százaléka 1950 után épült. Ez nem rossz arány. Nemzeti egységben Ennek a politikának, és ha egé­szen pontos akarok lenni, akkor úgy mondom, hogy a párt politi. kájának, a népfrontpolitikának és népünk megértésének, helytál­lásának ilyen óriási eredményei vannak. Amikor gondjainkat, ten. nivalóinkat vesszük számba, gon. dőljünk arra, milyen nehéz fel­adatokat oldottunk meg, amikor megyolt hozzá az akarat, a fe­lelősség és a hozzáértés. A küz­delem, a harc soha nem hiába­való. S ha elég állhatatosak, kö­vetkezetesek vagyunk, és nem tá­gítunk céljainktól, nem hunyjuk be a '.szemünket a nehézségek lát­tán, akkor ezentúl is megvalósít, hatjuk terveinket. Ilyen szellem­bén," ilyen hozzáállással bízakod. va nézhetünk a jövőbe. Politikánk marxista—leninista, szocialista, kommunista, népfrontpolitika. Ez mind együtt igaz. A marxista —leninista elmélet, a szocialista társadalmi rendszer célja az, hogy a népnek boldogabb és jobb élete legyen. Az ország virágozzék, a nemzet boldoguljon. Ez a mi po­litikánk. Ehhez szükség van ar­ra a nagy erőre, amit mi úgy hí­vunk, hogy szocialista nemzeti egység. Nagy erő ez, mert a nem. zet fiai és leányai, mindazok, akik felismerik a nép érdekeit, s azt szolgálni készek, összefognak és dolgoznak. A szocializmus a munkásosztály eszméje, amelyet egész népünk magáévá tett. A szo­cialista cél, és maga a mű, a szo­cializmus, ami épül, már a mi népünk célja és műve. Elmond­hatjuk: pártunk vezetésével, né. pünk becsületes, tisztességes mun­kájával biztatóan fejlődik szocia. lista társadalmi rendszerünk. Énnek eredménye, hogy bel. és külpolitikánk révén népünk bé­kében és biztonságban él, nyu­godt körülmények között dolgo­zunk a fejlett szocialista társada­lom felépítésén. Van távlatunk. Már folyik az út, a jövő év ja­nuár 1-ével kezdődő ötéves terv előkészítése. Lehetőségeinkké' reálisan számot vetve most úgy tűnik, hogy ha az 1985-ös nép.( gazdásági tervet rnégféíelőeW1 tel­jesítjük. a hetedik -ötéves- ‘terv már egy újabb lépés lesz élőre a mögöttünk levő öt évhez képest. Mostani ismereteink szerint a nemzeti jövedelem 14—17 száza­lékos, az ipari termelés 13—16 százalékos, a mezőgazdasági ter­melés 12—14 százalékos, a lakos­ság reáljövedelmének és fogyasz­tásának 10—13 százalékod növelé­sét irányozhatjuk elő. Ez attól is függ, hogjí az idén a tervet meg­felelően teljesítsük, legyen kellő kiindulási alapunk. A lehetőségek megvannak rá. Nagy tartalékok­kal rendelkezünk ahhoz, hogy a munkateljesítményeket még ma­gasabb színvonalra emeljük. Akik a köz szolgálatára vállalkoznak Június 8-án, szombaton válasz­tás lesz. Azt kérjük állampolgá­rainktól, választópolgárainktól, honfitársainktól, hogy szavazza­nak a szocializmusra, a békére, rendszerünkre, politikánkra, s mint ahogy eddig is. a társadal­mi igazságosság nagyobbfokú ér­vényesítésére. A választási élőké, szüléteket idén egy új elem is élénkítette: most nemcsak szava­zunk, hanem a politikánk, a köz. ügyek képviseletére vállalkozó je­löltek közül választunk is. Ezt segíti elő a kötelező többes jelö­lés. Legalább két jelöltet minde­nütt állítottak, de némelyik or­szággyűlési választókerületben hármas, sőt négyes jelölés is tör­tént. A tanácstag-jelölteknél még nagyobb arányban fordult elő többes jelölés. Mindez egy lépést jelent előre, nemcsak a választás, hanem egész szocialista rendsze­rünk demokratizálása útján. Mert igaz — és ez helyes is —. hogy a jelöltek mindnyájan vállalták a Hazafias Népfront országépítő, szocialista programját, de nagyon fontos, hogy az egyéni választó- kerületekben a lakosság valóban kiválassza azokat az embereket, akik a legalkalmasabbak a köz­életi tisztségre és akikben a leg­jobban bízik. Olyan országgyű­lésre és tanácsokra van szüksé­günk,, amelyek képesek hatéko­nyan előmozdítani 'népünk alap­vető törekvését, a szocializmus építését békénk és biztonságunk védelmét. Magukról a jelöltekről termé­szetesen nem tudok szólni, őket választóik — így a csepelieket az itt levők — ismerik, de a tanács­tag-jelöltekkel kapcsolatban ál­talában szeretnék utalni arra. hogy sokszor hallhatjuk a tanács­tagok és még inkább a tanácsi tisztviselők bírálatát. De olyat én sehol nem hallottam, hogy valaki irigyelte volna őket. Azt kérem tehát önöktől; hogy támogassák azokat, akik vállalták a köz szolgálatának nem mindig •hálás, nehéz feladatát, és készek ezt a munkát tisztességgel elvé­gezni. Megérdemlik ezt a támo­gatást. Az országos listán jelöltek mel­lett nem kívánok agitálni, mert úgy tűnne, mintha magam mel­lett is. szólnék, hiszen én is köz­tük vagyok. Szeretnék azonban utalni arra, amit az előttem szó­lók is mondottak: e lista politi­kánk tükre a rajta szereplő sze­mélyiségek részvételére szüksége van az országgyűlésnek. Az or­szágos listán a 35 jelölt között a pártonkívüliek aránya egyébként nagyobb, mint amilyen az ará­nyuk a jelenlegi országgyűlésben. A szocialista nemzeti összefo­gás egyik eredménye, hogy a tár­sadalmilag aktív emberek jobban megismerték egymást a közös küzdelemben, a közös vállalások­ban. Jobban összeforrtunk, köze­lebb kerültünk egymáshoz. Ez végső soron azt jelenti, hogy kü­lönböző világnézetű emberek, párttagok, pártonkívüliek, fizikai dolgozók értelmiségiek foghatnak össze az egész népünk érdekeit szolgáló közös és nemes céiokért. A szombati választás váljék né­pünk szocialista törekvéseinek se­gítőjévé; olyan megmozdulássá, amely erősíti egységünket, össze- forrottságunkat és növeli' hazánk megbecsülését határainkon kívül is; Ami engem illet, én bízom ab­ban1, hogy ez így lesz. ★ ★ ★ Kádár János nagy tapssal foga. dott beszédét követően a nagy­gyűlés Kállai Gyula zárszavával, majd a Szózat hangjaival fejező­dött be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom