Petőfi Népe, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-15 / 38. szám
1985. február 15. • PETŐFI NÉPE • 5 ŐSZTŐL: HÁROM ŰJ SZAKMA A hibakeresés programozással kezdődik Mintegy 1300 diák tanul nappali tagozaton Kecskeméten, a 623-as számú Vágó Béla Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. A hároméves szakmunkásképzésben részt vevők tizenhatfélé szakmát sajátíthat- riak el, ők képviselik a hallgatók többségét. Az intézményben évenként egy — négyéves képzésű — szakközépiskolai osztályt is indítottak, elektroműszerész szakon. Hogy minderről múltidőben írok, annak az az oka, hogy szeptembertől bővül az iskolában ta- nuliható szák,mák választéka: a'há- roméves szakmunkásképzésben a telefon- és hálózatszerelő szakmával.' A szakemberhiánnyal -küszködő posta már megkezdte a tízmillió forintba kerülő tanműhely építését. Ügy tervezik, a szomszédos megyékből is fogadnák jelentkezőket, s a posta a tanulási kedvet társadalmi ösztöndíjakkal is serkenti. Az egész országbah eddig mindössze két intézményiben — Budapesten és Székesfehérváron — képeztek szakközépiskolai formában számítástechnikai műszerészeket. Szeptembertől ez a szakma is szerepel majd a 623-as iskola listáján. Amint azt Tóth László igazgató elmondta, az elektroműszerész szakma rendkívüli népszerűségnek örvendett, de most úgy tűnik, mindenki a számítástechnikai szakra pályázna. ■ Pedig egyelőre csak fél osztályt — tizenkét tanulóval — indítanak. Ezt a döntést alapos felmérés előzte meg. s ebből kitűnt, hogy Kecskemétnek nincs szüksége többre. Ugyanis .számítógép ma már valamennyi nagyobb vállalatnál van, de a komputerek természetéből következik, hogy nem igénylik az állandó ,^bütykölést”. Az előzetes tájékozódás során kiderült, hogy a cégek egy-egy végzett tanulóra tartanak igényt — kivéve a DUTÉP-et, ahol három-ötre —, s az igények egy része nem is lesz folyamatos. Arról egyelőre nem lehet szó, hogy a beiskolázási területet tágítsák — jóllehet a megyeszékhelyen kívüli vállalótoknak szükségük lenne számítógép- műszerészekre —, mert a vidéki tanulókat nem tudják elhelyezni a' kollégiumi helyek szűkössége A dolog másik oldala természetesen a pénz. A mostani gazdasági helyzetben egyetlen cég sem vállalja, hogy egy-egy tanuló kedvéért súlyos pénzeket adjon tanműhelyre. Az iskolának nem volt más választása, mint saját erőből, anyagi támogatás nélkül nekivágni az építkezésnek. A tervezésben, anyagban és kivitelezésben segítséget kaptak különböző gazdasági munkaközösségektől, a Fémmunkástól, az ÉP- SZER-től. és a DUTÉP-től. Az épület már áll az iskola udvarán, s szakkifejezéssel élve: 95 százalékos készültségű. Ami ugyancsak nagy anyagi befektetést igényel, az a tanműhely felszerelése. Annyi berendezésük és anyaguk van, amennyi éppen az induláshoz elegendői. Ezért . lenne fontos számukra, hogy min- . den intézmény, vállalat, amely • A* új tanműhelyben már csak a műanyag- padló ragasztása van hátra. (Méhes! Éva felvételei) Az iskola tanulói BASIC nyelven programozást tanulnak. érdekelt a számítógépműszerész- képzésben, segítsen, hogy a tanműhelyibe korszerű berendezések kerüljenek. Az iskolában jelenleg tíz személyi számítógép van, Primo, HTZ, Spektrum' és Commodore—64 típusúak, a tanulók matematikaórán és szakkörön dolgoznak is velük. A számítógép-műszerész elnevezés lehet, hogy megtévesztő, ugyanis olyan szakembereket fognak képezni, akik mindenfajta információfeldolgozásra alkalmas berendezés javítására, üzemeltetésére és karbantartására képesek lesznek, legyen az digitális lemezjátszó vagy képmagnó. Az oktatás rendkívül anyagigényes és költséges. Szükségük lesz a legkorszerűbb áramköri elemekre, integrált áramkörökre, s olyan műszerekre, mint például a többsugaras oszcilloszkóp. Van két régi, még tranzisztorral működő nagyobb számítógépük, de szétszedve. Az induláskor még talán megfelelnek, csakhogy az iskola a jövőnek neveli szákembereit, muzeális értékű komputerékkel a későbbiekben nem tudnak mit kezdeni. » A végzett hallgatókra nem is elsősorban a számítógépek javításánál, hanem a perifériákkal való összeszerelésnél lesz szükség jövendő munkahelyükön. Azzal lehet ugyanis a legegyszerűbben tönkretenni egy rendszert, ha oda nem illő részeket kapcsolnak hozzá. Ismerniük kell tehát a lyukszalagolvasókat, nyomtatókat, mágneslemeztárakat és még sorolhatnánk. Természetesen software ismereteket, azaz programozást is tanulnak majd, mivel a hibakeresés a számítógép, vagy a periféria-elemeket tesztelő programok készítésével kezdődik. Szeptemberben tehát már két párhuzamos osztály indul a szakközépiskolában. Az egyik felében marad a már hagyományos elektroműszerész-képzés, s hozzá jön a már előre nagy érdeklődésre' számottartó számítástechnikai műszerész szak. Az új osztály egyben az iskola harmadik új szakmáját is képviseli, ősszel har- mineketten kezdik meg tanulmányaikat az épületvillamossági szerelő szákon. Kormos Emese A környezet — minősít! Az egyik Duna menti falucska termelőszövetkezetének ifjúsági parlamentjén hangzott el először: a fiatalok lesznek a „tisztaság felelőseiEzt egy friss diplomás növénytermesztő gyakornok közölte az elnöki asztalnál ülőkkel, akiktől a kezdeményezéshez támogatást, hatásos „eszközöket” is kért. Az elnök minden bizonnyal habozott volna igent mondani, ha tudja, mennyi kellemetlensége származik majd a spontán örömmel jegyzőkönyvbe diktált igenlő válasza miatt. □ □ □ A fiatal szakember (már nem dolgozik a közös gazdaságnál), azzal kezdte a ténykedését, hogy társaival együtt végigjárta a szövetkezetét, a gépállomástól az irodákig, a mosdóktól a műtrágya- raktárig. összeírták mi nincs a helyén, hol van alkalmi, elfelejtett szemétdomb, hol nincs törölköző, szappan a mosdótál mellett. A problémás helyek jegyzékével aztán a szövetkezet elnökéhez mentek. Kérték intézkedését, hogy — ígérete szerint — segítse a ,/tisztogatási akciót”. „A szemeteseknek" csúfolt ifjú kollektíva persze példát is adott: nem rös- tellte rászánni szabad délutánjait az üres kólásüvegek, tejeszacskók, olajos dobozok begyűjtésére. A helyzet azonban csak rövid időre változott meg. Hamarosan minden visszaállt a régi kerékvágásba — dacára a figyelmeztető körleveleknek, az akció háromszori megismétlésének. □ □ □ A vezetés állta adott szavát, következetesen támogatta a fiatalokat, úgy, hogy még az üzemvezetők prémiumának csökkentését is kilátásba helyezte, végül is ez bizonyult a leghatásosabbnak, mert nagynehezen sikerült rendet téremteni. Az elnök, bár úgy (került az ügybe, mint Pilátus a krédóba — később sem engedett a negyvennyolcból. Az eredmény: a megyehatáron túl is jól ismert gazdaságban senki sem bántja az akkori „tisztasági forradalmat"; ma mindez egészen természetes. Nem boszorkányság, bárhol és bárki megismételheti a Duna menti szövetkezetben történteket. A rend és tisztaság ma mindenütt természetes alap, ahol magas szíwoonalú, igényes és eredményes termelés folyik — Bábolnán, Nádudvaron vagy Sü- kösdön. Mert — egyre többen jönnek rá — nem születhet igazán jó teljesítmény ott, ahol igénytelenek a munkahelyi körülmények. A nemtörődömség, a gondatlanság és gondozatlanság mindig a cselekvésképtelenség, a lustaság jele is, ami közvetlenül összefügg a pazarlással, a selejtes munkával és a lógással. □ :□ Q Soha nem lesz annyi takarító, aki rendet tud teremteni ott, ahol inkább keresztüllépnek egy papírzacskón, mintsem lehajoljanak érte. A vonzó munkahelyi körülmények a követelmények sorában nem sokadrangúak. Hiába a kacsalábon forgó irodaház, a szép embléma, o címer, vagy a rangos cégtábla a kapu előtt — a „gazdákat” az is minősíti, amit a vendég a mosdóban, az udvaron vagy a raktárban lát. Farkas P. József GÓZ JÓSKA HATVANÉVES Büszke vagyok rá, hogy 45-ben jöttem... • Szirtes Ádám és Kozák András, László Bencsik Sándor Az anyaföld című drámájában. Góz Jóska: Szirtes Ádám. Egy kicsit jelkép, a népből jött művész, a tehetséges, tiszta ember, akinek személye szinte eggyé vált a születő új magyar művészettel. Hatvan évéből húszat a régi világban, a tá- piósági szegénységben töltött. Tízévesen már dolgozott, tehenet őrzött, volt kiskanász, surran ásara- tó. Aztán Budapesten inas meg segédmunkás. „Vállalom, és büszke vagyok rá, boldog vagyok azért, hogy én 45-ben jöttem, és akarva a fel- szabadulás utáni magyar történelem egyik kis világító gyertyája lettem. És ezt mind olyanfajta hétköznapi emberek ábrázolásán ét tudtam elérni, mint a munkások, a parasztok, és ez nagyon jó érzés” — vallotta Pálfy Istvánnak, amikor A színész arca sorozat Szirtes Ádám-füzete készült. ■1945-ben újsághirdetésben olvasta, hogy lehet jelentkezni a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Ott azonban elutasították: nincs felvétel. Nem tudott beletörődni. Elrohant a DlSZ-központ- foa, papírt szerzett, azzal jelentkezett újra. Pótfelvétel, Hont Ferenc segítségével mégis hallgató lett. És kezdetben a Horváth Ádám Színészkollégium egyetlen lakója. Makacsságát, kemény akaratát megőrizte. Az első könyv, amit elolvasott, a Ka'kuk Marci volt. De sokat olvasott azóta! Tudta, hogy nagyon nagy hátrányt kell behoznia. Nagyon nehéz volt, de győzte erővei, akarattal, elszántsággal, türelemmel. A diplomáját 1950-ben kapta meg, de a CSODA már előbb megérintette. Hogyan is emlékezik rá Makk Károly? „Mi, főiskolások hoztuk létre Bán Frici bácsi találkozását Szirtes Adómmal és Molnár Tiborral. A randevú nagyon egyszerűen történt: iFrici bácsi „rálőtt” erre.a két fiúra egy-egy rövid próbafelvételt, és ezzel a dolog villámgyorsan eí is dőlt... Szirtesben sej lett valami, amit talán úgy hívnak, hogy személyiség, vagy talán szuverenitás ... Elindult a film, és tanúi ■lehettünk, hogy egy rendkívül tehetséges, eredeti és a színészet világában — hála a jó istennek! — teljesen járatlan ember képességeit hogyan bontja ki a munka, és egy olyan odaadó, nagyszerű partner, mint Mészáros Ági.” Így játszotta el Szirtes Ádám a Talpalatnyi föld Góz Jóskáját, és lett egy egész ország kedvence. Ezzel indult minden, a színházi és filmszerepek sora, Balga a Csongor és Tündében, Zuboly a Szentivánéji álomban, Tiborc a Bánk bánban. A Bányász Színház, majd a Néphadsereg Színháza, Miskolc, aztán 1957^ben a Nemzeti Színház következett. 1973- ban ment el onnan, de várta Győr és várta Pécs jobbnál jobb szerepekkel. A. cigány. A bábjátékos, ■A pék felesége, Terézia című darabokban,' És a filmek, ki tudná mindet felsorolni, hisz száznál több van belőlük, nem számítva a tévéjátékokat. De azért néhány címet idézzünk, a legemlékezetesebbeket: Hintónjáró szerelem fennek a forgatásnak köszönheti azóta is hű társát, feleségét), Simon Menyhért születése, Bakaruhában, A 39-es dandár, Húsz óra. Hideg napok. És az elismejgpejfc Jászai Mari-dip, .Balázs ,33éla=dij, SZOT-díj, érdemes művész, kiváló művész, a Munka Érdemrend arany fokozata, a legjobb férfiálakítás díja. Aztán új otthonra talált a Thá- lia Színházban. Újabb szerepek, újabb sikerek: Házszentelő, Japán szalon, A kék madár, Fáklyaláng. Az elmúlt évben jött egy súlyos betegség, amelyből szerencsésen kilábalt. Boldog apa, hisz leánya, Szirtes Ági is sikeres színész. Boldog nagyapa, szenvedélyes horgász. Egy interjúban mondta: „Nekem hiányoznak azok a hősök, azok a problémák, akik és amelyek válaszolhatnának korunk és sorsunk nagy kérdéseire. Amelyek építenék az ember szebb tulajdonságait.” Kívánjuk a 60 éves Szirtes Ádámnak, hogy további színészi munkája során találkozhasson ezekkel a hősökkel, ezekkel a problémákkal. (e. m.) — Elhiszem — mosolygott Charlie. — Elvégre régi barátokkal találkozni mindig nagy öröm. Menni készültem. Kezet ráztam Charlie-val, aki búcsúzás közben még ennyit mondott: — Sok szerencsét a barátjához. Valahogy nem tetszett a mondat. ■A szobáimban az ágyam mellé tettem a whiskys üveget, és levetkőztem. Az órám féltizenket- tőt mutatott. Megpróbáltam elrendezni gondolataimat, de nem volt hozzá kedvem. Talán túl sokat ittam. Inkább kinyitottam az ablakot, és Charlie tanácsára bogarak után kezdtem kutakodni. Egy árva pókon kívül semmit se találtam; ügyesen megfogtam, kihajítottam az utcára. Aztán eloltottam a lámpát, de még jó darabig nem tudtam elaludni. (5.) —Járhatott. De egy biztos: ha volt is itt, nem időzhetett sokáig. \ Lecsúsztam a bárszékről, és a telefon felé indultam. Szerencsére nem beszélt senki, így gyorsan kikerestem ‘az esti mese számát, bedobtam a pénzt,' tárcsáztam, és a fülemhez szorítottam a kagylót: szemeimet igyekeztem1 a lehető legnagyobbra tágítani. A telefon körüli fal rendesen körül volt fir- kálya. Az obszcén szavak szerencsére nem , jöhettek számításba: ezekből volt a legtöbb. Lázasan olvasni kezdtem a számokat. Ha Max valóban üzenni akart nekem. kizárólag csak itt tehette meg. Első nekifutásra semmi. Még egyszer. A telefonmese lejárt, kényszeredetten visszahelyeztem a kagylót. S ékkor észrevettem valamit. A készülék oldalára volt írva. Közelebb hajoltam, és betűzni kezdtem: F. W„ kicsit odébb pedig a számok: 7864469. Gyorsan följegyeztem. aztán tollal vastagon áthúztam az egészet. — Keresett valamit, Mr. Witt- gén? — kérdezte Charlie, miután visszaültem a bárszékre. — Egy régi barátom telefonszámát. , . — És megtalálta? — Meg. Komolyan mondom, szerencsés fickónak érzem magam. Másnap reggel az első dolgom volt, hogy fölhívtam a kapitányt. Elmondtam neki, hogy neheztelek rá Brook miatt, amiért a nyakamra küldte. — Elnézést, de történt valami, ami magát is érdekelni fogja — reocsentette a kagylóba —, őzért szabadítottam magára. Nyilván maga is ezt tette volna az én helyemben. — Miről van szó? — Rövidesen megtudja. A hadnagy már útban van magához. És kérem, legyen hozzá kedves. Tudja, még új fiú. — Remélem ez az utolsó akciója, kapitány! Ha elfelejtette volna: egyedül vállaltam az ügyet, és nem vagyok zsaru! — Ne húzza fel az orrát, Mr. Wittgen. Rövidesen megtudja, miért szegtem meg a megállapodásunkat. — Elnevette magát. — Nem volt nehéz rájönnöm, hol is kerestessem ebben a sok milliós városban ... Dühösen lecsaptam a kagylót. Lezuhanyoztam, felöltöztem, aztán lesétáltam a hallba; a bejárattal szemben foglaltam helyet. Átfutottam a reggeli lapokat; megpróbáltam magyarázatot keresni a sajtó ‘hallgatására Max eltűnésével kapcsolatban. Egyszerű hírzárlatról lenne szó, vagy még annál is'többről? A lengőajtónál nemsokára feltűnt Brook hadnagy. Azonnal ráismertem a tegnapi leírások alapján. Intettem neki. Alig észrevehetően biccentett, majd elindult felém. . — Brook hadnagy, a gyilkos- sági csoporttól — leheletében mentaillatot éreztem. Megmondtam én is a nevemet, és a mellettem levő üres fotelra mutattam. Az elhízott emberek nehézkességével préselte be magát az ülőalkalmatosságba. Miután elhelyezkedett, gyomra hangosat kordult. — Ezek szerint még nem reggelizett? — kérdeztem. Bevallom, kicsit sajnálni kezdtem. Arcára keserűség rakódott. — Nem volt időm. A kapitány úr említette, hogy korán jöjjek ... — Persze, a kapitány — sóhaj- tottám. — Nyilván tőle tudta meg a szálloda címét is. Mintha elfelejtette volna, hogy üres a gyomra, fejét büszkén ingatni kezdte: — Amikor Charlietól megtudtam, hogy már járt ott, biztos voltam benne, hogy a környéken vett ki szobát. Abban is biztos voltam, hogy a nap folyamán még visszatér a krimába. Választanom kellett. Bevallom, a kényelmesebb változatnál maradtam: fölhívtam néhány környékbeli szállodát. — Gratulálok — mondtam, s még csettintettem is hozzá. — Maga igazán' kiváló rendőr. Pirospozsgás arca még jobban kivörösödött. — Gondolja? — A kapitány legalábbis agy- ba-főbe dicsérte. A hadnagy hitetlenül rázta a fejét. — Engem? A kapitány úr? — Ügy bizony. Ma reggel beszéltem vele. Azt mondta, maga az egyik legjobb embere. A hadnagynak ismét megkor- duit a gyomra. — No, jöjjön, meghívom egy kiadós’reggelire —t néztem rá vidáman, és az étterem felé intettem. — Kárpótlásul, amiért tegnap hiába fáradt' ide. Az étteremben egy pincér a kirakat nagyságú ablaktáblát' próbálta följebb húzni, kevés eredménnyel. Halántékán kiduzzadtak az erek. Rajtunk kívül vagy hatan ücsörögtek a lovardaszerű étteremben. A pincér hozta a reggelit, aztán mintha gyorsított filmet néztem volna: Brook iszonyatos sebességgel lapátolta magába az ételt; amikor érezte, hogy szája sarkából csurogni kezd a zsír,-ügyesen felitatta egy-egy kenyérdarabkával, majd a szó szoros értelmében belehajította a szájába. Amikor végzett, néhányszor megszívta bal felső hatosát, és hálásan rámnézett: — Köszönöm, Mr. Wittgen, ez igazán jól esett. — örülök, hogy örömet szerezhettem, Mr. Br.ook — válaszoltam, és azonnal a lényegre tértem: — A kapitány említette, hogy' tegnap valami rendkívüli dolog történt. Ha beavatna, igazán lekötelezve érezném magam ... A nap csíkokban sütötte az abroszt. Brook böffentett néhányat, apró, vörös ujjaival kicsippentett egy fogvájót, hüvelykujjával kettétörte, majd a hamutartóba pöccintette. — Nézze, Mr. Wittgen, engem nem érdekel a Thomson -ügy, fogalmam sincs a Max-féle összekötő szálról. Én az Angela Bre- itall-ügyön dolgozom, de ami tegnap történt, bevallom, engem is megviselt egy kicsit. — Fáradt szemeit rám meresztette. Álltam a pillantását. '— Az Angela Bre- itall-ügyben megtörtént a második gyilkosság. — A fene — csúszott ki a számon. — Kétszáz mérföldre innen, Silver Cityben — folytatta a hadnagy. — Hol? — ahogy mondani szokás, tátva maradt a szám. — Silver Cityben — ismételte meg a hadnagy. — Angela Bretallt tudomásom szerint a Clint-Avenue sarkán gyilkolták meg. (Folytatjuk.) ,
