Petőfi Népe, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

IMS. december L • PETŐFI NÉPE • S TÍZEZRES KÖZÖNSÉGNEK ÉNEKELTEK A KISZ-pályadíjas kórus A hivatalokból, vállalatoktól kitóduló emberek elárasztották az ön* kiszolgálóboltokat. Százan és százan tolongtak az áruházakban. Fia­tal párok siettek a cukrászdákba, eszpresszókba. A lakásokban ren­geteg tennivaló várta a hazatérőket. A diákotthonok tanulóasztalai­nál a kényelmesebbek is odafigyeltek, siettek: jó műsor ígérkezett a tévében. Az SZMT tanácstermében 1983. november 10-én, csütörtökön délután 5 óra 5 perckor Bodor Mariann, a kecskeméti egészség- ügyi szakiskola 3,b. osztályának tanulója, az iskola és a szakszer­vezeti művelődési központ közös fenntartású kórusának titkára, névsort olvas: „Nyúl Ildikó, Hor­váth Eszter, Néző Katalin, Dakó Erzsébet, Mészáros Ágnes .. Hatvankét név hangzik el, és öt- venhét „igen”. Gyönyörű! Köz- Uk: az egyik kislány nem jön többet, a tonnát választotta. A további négy hiányzó közül há­rom „igazoltan”, halaszthatatlan ügy miatt maradit távol. Sajnálják, a!ki nem lehet itt. Jókedvűek. Derűsek. Kedvesek. Sipos Károly megyei művé­szeti díjas kar­nagynak nagy­ritkán kell szi­gorúbban „oda- nézmi". Az be­csülheti az élet­kedvtől duzza­dó 15—18 éves lányok fegyel­mezett figyel­mét, akii sejti, mennyi mon­danivaló szo­rongatja az if­jú hölgyeket, aki tudja: öt- hétórás tanulás után milyen nehéz egy hely­ben ücsörögni. Friss siker lelkesíti a másod-, harmadéveseket. A Kamarakó- rus az új nyugdíjasklub avatá­sán szerepelt. Megtisztelő feladatok buzdít­ják a próbán megjelenteket! Több meghívást kaptak. Rövid hangiképzés. Sorra veszik repertoárjuk leg­kedvesebb számait. A kairvezető elégedett, mégis ismételtet egy- egy részit. Elmondja, bemutatja, érzékelteti: miként hangzana még szebben, még meggyőzőbben ez vagy az a kórusmű. Kiderül: bármilyen ügyesek az elsősök, bármennyire igyekeznek az új tagok, még néhány hét szükséges a remélt kórushangzás megteremtéséhez. Csoda, hogy itt tartanak! Tucatnyi próba után csak értő fül veszi észre a ré­giek és az újak közti különbsé­get. A kórusvezető vidáman, senkit meg nem bántva nyesege­ti az eltérő képzettségből adódó hibákat. Enek-zeneiből jöttek a leghoz­záértőbbek. Néhányan most éne­kelnék először kórusban, és olyan is ákad, akiivel sohasem foglal­kozott szaktanár. A komoly te­kintetű, a tréfás, a mosolygós, a nagylányosan kikészített, a sima- frizurás, a körüludvarolt, a iga. zit még váró, a jó tanuló, a gyengébb előmenetelű, a helybe­li és a kollégista egyaránt boldo­gan állapította meg magában: „mennyivel jobban merut másod­szorra, mennyivel többet tudunk, mint öt-tíz perce.”A közös töké­letesedés öröme a kóruséneklés legvonzóbb varázsa! Tálán jutalmul, talán a ven­dég kedvéért új számot tanulnak. Míg szétosztják a kottákat, Sí­pos Károly bemutatja a szerzőt, a Bartók és Kodály nyomán új utakat kereső Hajdú Mihályt, és alapos készültséget föltételező művét. Irat. Szolmizálva dúdolják a dallamot. Majd ízekre szedik. Az újak még kissé bátortalanak, „kilóg” az egyik szólam. Akad javítanivaló a szövegkiejtésen. Negyed óráit szántam a pró­bára és — idehallom — hatot kongat a nagytemplom órája. A szünetben Horváth Esztert, Bo­dor Mariannt, Vízi Ágnest és Szikszai Évát kérem segítségül annak a kiderítésére, hogy ebben a szakiskolában miért énekel a diákok több mint egy harmada. Kezdetben a kulturális törékvé- seket szívvel és szakértelemmel támogató Homoki Györgyné ked­ves rábeszélésére jártak a pró­bákra. Külső, bármennyire 'lele­ményes meggyőzés csak ideig- óráig enyvezheti a kórushoz a tagokat. Millió kibúvót találhat­nának, ha nem éreznék jól ma­gukat a kis közösségben. Sem­milyen érdek nem pótolhatja a kicsírázó benső igényt! Azért jár­nak rendszeresen a próbákra, mert megkedvelték az együttes éneklést, jól érzik magukat tár­saik körében! Vonzalmuk kitel­jesedéséért:, megszilárdulásáért Sípos Károly karnagyot, a kiváló pedagógust is elismerés illeti. Rosszkedvűen fejeznék be a pró­bát, ha észrevennék, hogy a ta­nár úr nem kíván tőilük többet, jobbat, mint korábban. Büszkék látványos fejlődésükre. Az év kó­rusa címmel tisztelték meg az egészségügyi szakiskola és az SZMT közös kórusát a tavaszi nyíregyházi találkozón. (Me­gyénkből csupán ők jutottak a legjobbak közé.) A televízió is közvetítette a sportcsarnoki Ko­dé ly-koncerteit: a kecskeméti diákkóruBt is meghívta a szigo­rúan válogató rendezőség. Meg­pályázták a KISZ KB által meg­hirdetett (közművelődési támoga­tást. Vállalták: zenei népszerűsí­tő műsoraikkal fellépnek intéz­ményeknél, üzemékben. Bármilyen rátermett karvezetö is Sipos Károly, bármennyire is szívén viseli a kórus és az iskola töbhi amatőr csoportjának bol­dogulását az igazgatónő, aligha énekelhetnének ilyen szépen, ha nem kapnak Olyan tanároktól, mint Somogy vári Zoltánné, Alexi Rezső, Takács Róbert, jó alapo- kalt. A szép emlékek, a hangulatos próbák, a nagyszerű szereplések átsegítik őket kisebb-nagyobb gondjaikon. Olykor kollégiumi — néha indokolatlan — elfoglaltsá­gok akadályozzák a diákotthon­ban lakókat a pontos megjele­nésben, olykor magánügyek ne­hezítik a próbák látogatását. A világért sem szeretném, ha a rögtönzött körkérdés miatt a szokásosnál hosszabbra nyúlna a szünet, ezért megköszönöm az őszinte véleményekéit, gratulálok a sikerekhez, a nagyszerű közös­séghez és elbúcsúzom. Csupán azt kértem, hogy távozás előtt be­lehallgathassak új műsorukba. Jókedvűen baktattam haza. Heltai Nándor • Fölléptek a városi tanács dísztermében is. (Méhesi Éva felvétele) VILÁGOS ABLAKOKKAL Közművelődés új feltételekkel Nem tudom, a művelődési házak igazgatói miképpen fog­ják búcsúztatni az idei évet, az azonban már bizonyos, hogy jövőre sok mindent lehet és kell majd másképpen csinál­nunk, mint ahogy eddig tették. A művelődési és pénzügyi tár­ca vezetői ugyanis olyan dön­tést hoztak, amely januártól lehetőséget teremt egy más minőségű és részben más jel­legű munkára, a művelődési házak működési elvének, rend­szerének megújítására. A mű­velődési és pénzügyi közlöny­ben megjelent intézkedéseknek nagyon röviden össze lehet foglalni a lényegét. Tulajdon­képpen arról van szó csupán, hogy megnövekszik a művelő­dési házak önállósága, növek­szik anyagi érdekeltségük, s feloldódnak olyan korlátozá­sok, amelyek eddig gátjai le­hettek egy populárisabb. a kö­zönségnek, a lakosságnak job­ban tetsző művelődési ház kon­cepciója kialakításának. Lehet majd az intézményen belül presszót, vendéglőt üze­meltetni, sok újítást lehet be­vezetni annak érdekében, hogy az emberek szívesebben és ter­mészetesebb igényekkel lépjék át a küszöböt, és ott otthono­sabban érezzék magukat. Meg­erősödhetnek a kisközösségek, hiszen lehetőségük nyílik a csoportok önálló érdekeltségé­nek növelésével közös pénz­ügyi alapot teremteniük olyan elképzelések megvalósítására, amelyet maguk határoznak meg, s amely erősíti tényleges összetartozásukat, célt és értel­met ad közösségi tevékenysé­güknek. Jobban lehet ösztönözni az ott dolgozókat a minőségi munkára, mert a bérgazdálko­dásban is tágulnak a keretek, $ az évvégi pénzmaradványból is az intézmény programja, fel­szerelése gazdagodhat, műkö­dési feltételei javulhatnak. De, hogy ebből a lehetőségből mi, és hogyan valósul majd meg, az kizárólagosan az intézmény­vezetőkön és a helyi felügyc leti szerveken múlik. Mert va­ló igaz, hogy az egyik oldalon lehetőség kínálkozik a műve­lődési intézményrendszer meg­újítására, elevenebb, pezsgőbb élet kialakítására, ám arra is van esély, hogy mi sem változ­zék egy-egy művelődési köz­pont életében. A begyakorlott­ság. az évek óta kialakult munkarutin nagy úr. S mi ta­gadás. sok szempontból ké­nyelmesebb, bizonyos értelem­ben véve kockázatmentesebb is. Valószínű, hogy az érintet­tek közűi sokak fejében az a kérdés is felvetődik, hogy ha eddig elboldogultak, akkor miért változtatnának a kiala­kult gyakorlaton. A művelődési házak munká­jának reformjára azonban múlhatatlanul szükség van. Szinte ijesztő az a közelmúlt­ban közzétett vizsgálati ered­mény, amely egy reprezentatív felmérés alapján készült, s ki­mutatta, hogy a megkérdezet­teknek több mint hatvan szá­zaléka soha életében nem ján semmiféle művelődési vagy kulturális Intézményben, és ezután sem szándékozik belép­ni. Az intézmények anyagi tá­mogatása 1975-től 1982-ig mint­egy évi tíz százalékkal növe­kedett, miközben* csökkent a különböző klubok száma, ke­vesebb lett az olvasó a könyv­tárakban, és lehetne még so­rolni néhány nagyon is komo­lyan elgondolkodtató adatot, annak ellenére, hogy mennyi­ségi mutatókkal csak módjával mérhető a kultúra. Nyitottabb kapukat hirdet az új elképzelés annak érdekében, hogy a kultúra és a közműve­lődés közelebb kerüljön a min­dennapi élethez. Talán, 1 a némi túlzással is. de úgy '“hetne fogalmazni, hogy a művelődési házakat ed­dig mesterséges szív dobogtat­ta, kívülről irányította egy or­vosi kar, mert tudta, hogy a művelődés, a kultúra vérke­ringésére mindenképpen szük­ség van. A mesterséges szívet azonban le kell választani az Intézményrendszerről, mert csak az önálló organikus mű­ködés tarthatja Igazán életben. S hogy a művelődési köz­pontok. otthonok épületei es­ténként ne zárt ajtókkal és sö­tét ablakokkal nézzenek egy- egy falu vagy város utcáira, az új évben az új élet kezdésére nagyon is nagy szükség van. 8s. A. ORGONASZÓ - KARÁCSONYRA .Karácsonykor ismét megszólal a Mátyás templom 85 regiszteres, 6860 sípból álló orgo­nája. Az ISOÖ-ben Fe­renc József ajándéka­ként felépített eredeti hangszert csehszlovák szakemberek állították helyre a mai akuszti­kai igényeknek megfe­lelően, Hock Bertalan orgonaművész tervei alapján. 20. Harcostársak, szövetségesek HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek UTÓHANG KÉT KIÁLLÍTÁSHOZ Előadás a bajai úttörőházban Harcostársaim közül második­nak Rózenfeld Istvánt, a nagy szakismerettel rendelkező gépla­katost mutatom be. A mi nagyszerű Pistánk — mert igy neveztük — az egyik legaktí­vabb tagja volt a gyárban kiala­kult kollektívának, ö is olvasott­ságáról, széles történelmi ismere­teiről és marxista gondolkodás- módjáról volt ismert. Nagy bá­torságot tanúsított, ha munkatár­sai érdekében kellett a gyárveze­téssel szembehelyezkedni. Ilyen­kor mozgalmi tapasztalata és jó taktikai érzéke aranyat ért. Mind­erre a Kommunisták Magyaror­szági Pártjában tett szert. ö volt ugyanis az, aki futárszolgá­latot teljesített az illegalitásba szorított hazai és a Bécsben emig­rációban székelő pártvezetök kö­zött. Agitációs munkájának volt el­sősorban köszönhető, hogy még a legnehezebb időkben sem tudtak a nyilasok jelentős befolyásra szert tenni a mechanikai üzem­részlegben dolgozó munkások kő-- ré ben. A felszabadulás után egyik tevékeny szervezője volt annak a munkásakciónak, amelynek célja a háborús rombolást szenvedett gyár helyreállítása és a termelő­munka beindítása volt. Ezt az ak­ciót követően a gyári üzemi bi­zottság elnökévé választották, majd több fontos megbízatás után egy igen jelentős vállalat igazga­tójává nevezték ki. Akkor már beteg volt. Illegális forradalmi te­vékenysége és a börtönökben töl­tött'évek felőrölték amú«yis gyen­ge egészségét, testi erejét. Az egy­kor bátor és vidám Pista elvtár­sunkat mély bánattal a szívem­ben én búcsúztattam a harcos- * társak nevében. Feledhetetlen harcos• öntudatos proletár és melegszívű barát volt Hartmann Dezső, az öntödei la­katosműhely munkása. Dezső vi­dám természetű, logikusan érvelő és érveit választékosán fogalma­zó ember volt. Szívesen vitázott és ilyenkor mindig marxistához méltón állt helyt. Jobboldali vagy éppen nyilas vizeken evezők gyű­lölt ellenségüknek tekintették'. Sajnos ő is áldozata lett a mind­inkább hitlerista befolyás alá ke­rül kormánypolitikának. Mint zsi­dó származásút, úgynevezett munkásszázadba rendelték■ Ami­kor ráébredtek politikai hovatar­tozására, Horthy pribékjei bünte­tőszázadba helyezték át és a ke­leti frontra hurcolták. Dezső sú­lyosan megbetegedett és egy kü­lönösen hideg januári éjszakán megfagyott. Zuckermann (Zolnai) Imre, mint mezőgazdasági napszámos, majd gyári betanított munkás (gépformázó) vallásos nézeteket hozott magával. Osztály helyzetét gyárba kerülése után hamar fel­ismerte és később eljutott a kom­munisták táborába is. Zucker- mann-Zolnai elvtárs hihetetlenül magas termelékenységű munkát végzett. Jó munkája révén mun­katársai körében tekintélynek ör­vendett, amelyet erősített igaz­ságérzete és a felismert igazság melletti bátor kitartása. Ez a tu­lajdonsága tette alkalmassá, hogy hamarosan munkástársai szószóló­ja legyen. Az egykori agrárproletár a fel- szabadulás után a gyári kommu­nista pártszervezet nagyon aktív tagja lett és rövid idő múlva ő követte — a gyár munkásainak bizalmából — Rózenfeld Istvánt az üzemi bizottság elnöki tiszté­ben. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy mire a gyár a nép tulajdonává lett, addigra teljes kapacitással termelhetett. Felkészültségét olyan fokra emel­te, hogy nagyobb feladatok el­végzésére is alkalmassá vált. A gyárból kiemelték és először a bu­dapesti Vadásztölténygyár, majd a kecskeméti Vasöntöde igazgatói tisztébe helyezték. Helyét minden beosztásban megállta. Nyugdíjba vonulása óta szülőfaluja párt­szervezetében és tanácsi testüle­tében végez értékes munkát a közösség javára. Méltán rászol­gált arra a tiszteletre és megbe­csülésre, amelyben Üllő község lakói mindmáig részesítik. A „kis Kapás” — ahogyan a gyárban dolgozó Kapás fivérek fiatalabbikát becézték — o min- talakatos-műhely kiváló szakmai gyakorlattal rendelkező munkása volt. ö is eljutott a szocialista, a kommunista világszemlélet meg­értéséig. Üzemi sejtünk tevékeny, ügyes és jó taktikai érzékkel bíró tagjává lett. A gyáron belüli ak­ciókon kívül, a párt megbízatásá­ból, a közeli munkás-lakótelepen rendszeresen végzett nem éppen veszélytelen felvilágosító mun­kában bátran és eredményre tö­rekedve vett részt. A felszabadulás után az üzemi kommunista pártszervezet egyik erőssége lett. Néhány évre rá Im­rét is kiemelték: az MDP kőbá­nyai pártbizottsága káderosztálya helyettes vezetőjeként végzett eredményes munkát. Bátyja• Kapás Károly villany­szerelő munkás öccséhez hasonló szilárd kommunistává nevelődött és a gyári kommunista sejtünk mindig számíthatott rá- Károly a felszabadulást követően nyugdíj­ba vonulásáig az üzemi pártszer­vezet erőssége volt. Meleg szívvel emlékszem egy­kori üzemi sejtünk többi tagjára: Ulicska István mintaasztalos munkásra. Pelyva László minta­készítő lakatosra, Maroty István mintakészítő lakatosra, Láng Fe­renc mintakészitő lakatosra, Not- ny Mátyás vasöntő munkásra, Vass Imre javítólakatosra, Szkle- nár Ernő kazánkovács csoport- vezetőre, Pelsőczi Sándor gyalus­marós munkásra, Novák Ernő vasesztergályosra és Gáti József üzemmérnökre. Ulicska, Pelyva, Szlancsek és Maroty elvtársak nem érhették meg a felszabadulást. Notny Má­tyást, Szklenár Ernőt, Láng Fe­rencet és Gáti Józsefet a felsza­badulás után fontos gyárak igaz­gatóivá nevezték ki. És egykori gyári sejtünk valamennyi ki­emelt tagja megfelelt a várako­zásnak. Szólni akarok még Rózenfeld Dezső üzemlakatosról és Thain Henrik esztergályosról, ök nem csatlakoztak sejtünkhöz, szerve­zett munkások, a kispesti szociál­demokrata városi pártszervezet végrehajtó bizottságának tagjai voltak. Az üzemen belüli fasiszta próbálkozások visszaverésében velünk együtt részt vettek. Üzemi sejtünk persze önmagá­ban nem is lett volna képes a munkáskollektíva minden cso­portjához eljutni, közöttük poli­tikai nevelőmunkát végezni, őket szükség esetén harcra mozgósíta­ni. Ehhez önfeláldozó, okos, bá­tor szövetségesekre is szükség volt. (Következik: 21. BEDE ÜK MOSOLYA) Szeptember 28-a két rangos kulturális eseményt jelzett Kis- kunhailas ősz elejei krónikájában. A gimnáziumban ezen a napon nyílt meg a tanintézet egykori tanárának, a Varsóban élő Csor­ba Tibonniaík nagy síként aratott tárlata. Ugyanazon a napon — nem kisebb érdeklődést keltve — a Gózon István Művelődési Köz­pontban dr. Szabó Miklós, az MSZMP járási-városi bizottságá­nak első titkára megnyitotta Vá­ci György könyvkötészeti kiállí­tását. A napokban érkezett hozzánk » Varsóban megjelenő BARWY című képzőművészeti hetilap új száma. A mi galériánk című ro­vat bemutatja Csorba Tibort, aki megemlíti, hogy Magyarországon több városban megtalálhatók „A folklór a mai életben — a népművészeti együttesek mint művelődési közösségek" címmel pályázatot hirdetett a Bács-Kis- kun megyei Tanács művelődési osztálya. A Duna menti folkjór- fesztiválhoz kapcsolódó pályázat ajánlott témái között szerepel va­lamely népművészeti együttes mélyrehatóan visszatekintő tör­ténete, gyűjtő- és feldolgozótevé­kenysége; népművészek életpá­lyájának, munkásságának, reper­toárjának ismertetése, tájegységi népszokások alakulása, továbbélé­se. A pályázóknak a kecskeméti festményei, grafikái. A lapban látható a hires kiskunhalasi szél­malom is. Váci György egyedülálló ipar­történeti tárlata folytatja siker­sorozatát az országban. Az el­múlt kát (hónap alatt a tv is bemutatta a kiállítás legszebb darabjait, meglátogatta váci mű­helyét Farkas Bertalan űrhajós, s nemrégen a Magyarország cí­mű hetilapban olvashattuk a róla szóló Próféta a hazájában című cikket. Váci György ismét Bács-Kis- kun megyébe készül. December ötödikén a bajai úttörőházban tart élőadást életéről, munkájá­ról, s illusztrációként egy mini- kiállítást is rögtönöz. Papp Dezső Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban kell bejelenteni részvé­teli szándékukat (6001 Kecskemét, Pf.: 79.), megjelölve választott té­májukat, s közölve foglalkozásu­kat, életkorukat. Ugyanott adnak részletes tájékoztatást a feldolgo­zás módjáról is. A pályamunká­kat 1984. május 2-lg kell bekülde­ni a Magyar Néprajzi Társaság önkéntes gyűjtő szakosztályának címére (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12.). A pályázat ered­ményét 1984- július 5-én hirdetik ki. Akkor adják át a díjakat is. NÉPMŰVÉSZETI PÁLYÁZAT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom